Igazán érdekelt mi a különbség két országtorta között, egy budai kerület ugyanazon utcájában háromszáz méterre egymástól, ahol az egyik 350,- a másik pedig 580,-HUF.

Jácint álnévre hallgató olvasómmal elemeztük az árkülönbséget okozó lehetséges megoldásokat, de csak azt sikerült leszűrnöm a beszélgetésünkből, hogy ő realistán, (indokoltan) bizalmatlanul szemléli a minőség és az árképzés kérdéskörét, én meg (ál) naivan próbálom feltételezni, hogy a cukrászok is annyira lelkesek az országtorta ügyében mint én, illetve annyira tisztességesen készítik ahogy én, csak nekik több a gyakorlatuk, így nyilván az övék szebb lesz.

Ez egyébiránt így van, az övék szebb, de a két torta megkóstolása után ezer százalékos biztonsággal állítom, hogy az enyém viszont jobb. Nem kicsivel, hanem sokkal. Az enyémet pont addig bírtam volna enni, ameddig le nem fordulok a székről, a két tesztalanyból egy-egy fél is sok volt.

Adok nevet meg címet a gyereknek, az egyiket Szamosnak hívják, a másikat meg Jancsinak, Rigó Jancsinak. Mindkettő a XII. kerületben , a Böszörményi úton található. A Szamos igazi budai cukrászda környezetét, közönségét és árait tekintve. A Rigó is ilyen lehetett a hatvanas években, de azóta nem történt semmi változás a falakon belül. Nevezhetjük hagyományőrzőnek, vagy lepukkantnak, én a magam részéről retrónak titulálom, mindenkinek lelke rajta, a lényegen nem változtat. Értelemszerűen a Rigóban fizettem 350-et , a Szamosban 580-at, és ha lett volna igényem leülni és helyben fogyasztani, akkor ugyanerre a tortára a hab a szervízdíj lett volna a Szamosban.

Hazahoztam, és először lemértem. Mindkettő grammra ugyanannyi volt,(146g) amin csodálkoztam, mert a Szamosé nagyobbnak tűnt, sőt igazi szívmelengető gesztusként, -mert dekorációnak nem hívnám- magyar lobogó volt a tetején.

A Rigóé frissebb volt, a Szamosé talán egy nappal régebbi lehetett. A Rigó almája kicsit savanyúbb, a Szamosé édesebb, de a Rigóéban hámozatlan volt az alma. A mákos-almás tortalapok közel azonosak voltak, de ha megnézitek a képet, a Rigóé szebb és egyenletesebb mint a Szamosé.

A krémben volt az igazi különbség, mindkettő zsírosnak és nehéznek érzett az itthon elkészített változathoz képest, amit ha elhiszünk, hogy ugyanabból a receptből készítették mint amiből én, akkor csak az lehet a különbség, hogy magasabb zsírtartalmú tejszínt használtak, vagy mást is raktak bele.

Ha megnézitek a képet akkor látszik, hogy a Rigóén a krém ikrás, szétesett.

A krém a Szamoséban homogénebb, levegősebb volt.

Ha a kettőt összevetjük, szerintem nagyon hasonló kategória, mindkettő hibázott valahol, ízre is, küllemre is, de ha az ár-érték arány a kérdés, messze a Rigó nyeri a versenyt. Az tuti, hogy a Szamosé nem kétszer annyira jó, vagy fordítva a Rigóé feleannyira rossz, mint ahogy az árdifferencia miatt várnánk.

Sajnálatos hír, hogy ha az általam készített tortát is versenyeztetem, akkor ízre az enyém nyer, de külsőleg sajnos annyira gyalázatos, hogy már-már vállalhatatlan, de én nem vagyok cukrász. Sőt amint látszik nem is leszek.

Aki kóstolt már, beszámolhat hol, mennyiért, milyet?

Egy éve: a legjobb paradicsom ebéd