Vagy anélkül. A mai limonádét az alkalom szülte csakúgy mint a tolvajokat olykor. Semmilyen előre megfontolt szándék nem vezérelt, ám nem hagyhattam csak úgy parlagon az őszibarackbefőttről megmaradt szirupot. Limonádé meg mostanság mindenből készülhet.
Ahogy azon töprengtem, illendő e limonádénak hívni ezt a kis frissítőt, elnyelvészkedtem magamban, és arra jutottam, hogy a limonádét mint jelzőt, mennyi mindenre használjuk, és hogy azoknál a szókapcsolatoknál valahogy ez a jelző sohasem pozitív, sőt a legjobb jóindulattal is csak semlegesnek nevezhetők. Ilyen ha könyvvel, filmmel, vagy (bármilyen) élménnyel kapcsolatban emlegetjük. Mindeközben pedig maga a limonádé, ha jellemezni akarom, akkor sokkal inkább pozitív csengésű, ha elemezni kezdem, akkor pedig üde, friss, savanyú, és édes, kellemes és hűs. Bármit mondok is rá, az nem semleges, és semmiképpen sem rossz, vagy középszerű. Nem furcsa?
Miként az is, hogy az angol nyelvben szinte minden ital, ami hideg, édes és alkoholmentes, és nem kóla vagy fanta... az limonádé. Még akár azok is, amik gyümölcstea alapúak. Talán ez az oka annak, hogy nekem sem jutott eszembe jobb név, mit a limonádé.
Receptet ma nemigen fogok hozzá írni, viszont az elmondom, hogy ezzel az eljárással gyakorlatilag bármiből amiből kompót vagy befőtt lett, készíthető hasonló limonádé. Van aki képes meginni közvetlenül a gyümölcsről a lét, annak nem érdemes bajlódnia, de nekem ez nem megy. Bármennyire szeretem is az édességet, annak a cukortartama számomra már nem tolerálható, legfeljebb egy kiskanállal, így kénytelen voltam megtalálni a magam számára élvezhető megoldást a megmaradt befőttlevek hasznosítására.
A barackléhez vizet, citromlét citromkarikát és pár levendulalevelet raktam, amitől máris újra üde, friss, és könnyű, de zamattal teli limonádé kerekedett, ellentétben a tömény, kicsit túlzó gyümölcssziruppal.
Ti szoktatok valamit csinálni a befőttek levével?
És hogy miből lesz a cserebogár. Éppen úgy, ahogy a limonádé ötlete kipattant, úgy találtam meg Háni szüleinél a gondosan felrakott farakás előtt a felállított talicskát, amin egy deszka hevert. Szinte véletlennek tűnően. A limonádé ráfért, szerettem az ütött kopott hátteret, majd mikor Papa meglátta mit garázdálkodok, megkérdezte tőlem, én raktam e oda a deszkát. Hát nem ,de nagyon jól jött, hogy ott volt, válaszoltam. Papa pedig elárulta, hogy a házon sürgölődő kőműves ebédlőasztalaként funkcionál a hétköznapokon az én ki installációm. Ugye hogy a kőműves tudja legjobban mi mindenre jó a talicska?
Egy éve: Konyha kicsikém-Gaggia BabyTwin, Karfiol paradicsomos krumplival
Utolsó kommentek