Párizsban járt az ősz, meg én is. Na nem most, de egy élményt magammal hoztam. Nem pontosan másoltam le az akkori receptet, mert nem az volt a cél, hanem a paprikalekvárhoz kerestem valamit, ami igazán megmutatja mire is jó ez a édes csípős különleges ízű lekvár.
Amikor fotóztam, becsöngetett Ella, (igen ez művésznév) aki terápiás kávézásra jött, hogy Buda legjobb otthon készült kávéja mellett kibeszélje féltett titkait, amiket az éppen rá nehezedő házassági válság okoz. Nincs mit teregetni róla, egy igazán szívbemarkoló, és roppant mód elgondolkodtató történeten kívül. A két főszereplő Ella anyósa, és az anyós anyósa. Legyen Ella anyósa Teréz, és az ő anyósa Rozál. Menni fog?
Teréz hozzáment Rozál kedvenc fiúgyermekéhez, az óvó-védő, gondoskodó-kényeztető karok között felnőtt Tivadarhoz. Tivadar roppant mód szerette a mama, Rozál keze alól kikerült ételeket. Teréz igyekezett nagyon, de Rozál sok éve gyakorolt receptjeit nem merte elkészíteni önbizalom híján. Ám egy nap felbátorodott, -Tivadar születésnapja alkalmából- és elkérte a férje, egyik kedvenc ételének receptjét. Hiába kapta meg, nem sikerült túl jól. Ám nem adta fel, gondolta ha ez nem ment, majd megy más, és kért másik receptet is. Már többedik receptet kérte el, amikor rájött, a kedves mosollyal átnyújtott gondos kézírással másolt receptekből mindig hiányzik valami. Valami hozzávaló, amitől pont nem fog sikerülni az étel. Vagy nem úgy ahogy kellene.
Teréz soha nem nyerte el a Tivadar tiszteletét, hiszen még főzni se tudott (úgy ahogy Rozál).
Ella kávé előtt bekapott egy pogácsát, majd ma felhívott, hogy hol vettem a paprikalekvárt. A paprikalekvárhoz Fischbach-ban lehet hozzájutni. Az Arzberger család által üzemeltetett vendégház a saját maguk által termelt élelmiszereket használja fel a vendéglátáshoz, ez a paprika lekvár például minden sajttálon ott van. Venni lehet belőle, mint ahogy bármit, ami a családi gazdaságban készül, vagy ott termelt élelmiszer. Az ilyen lehetőségeket sosem szabad kihagyni.
Hozzávalók:
235g liszt
¼ tk cukor
½ tk sütőpor
¼ tk só
85g hideg vaj
240ml tej
80g gorgonzola sajt
A lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót és a vajat késes mixerbe rakjuk, és morzsásra keverjük, Ha ez nincs a, akkor hideg kézzel gyorsan dörzsöljük morzsássá a hozzávalókat. A sajtot kézzel szintén morzsoljuk a tésztába, és villával keverjük össze. A tejet öntsük hozzá, és villával keverjük össze, éppen csak álljon össze. A tészta ragacsos lesz, de úgy jó. Ne keverjétek túl. Egy lisztezett deszkára borítsuk ki, és liszttel szórjuk meg a tetejét, így fogjuk tudni kinyújtani, kb 1.5 cm vastagra. Én egy kerek linzer formával szúrtam ki a pogácsákat, amit a kiszúrás előtt lisztbe mártottam, mivel a tészta belül még mindig ragacsos. Szilikon lapra raktam a pogácsákat és 210C-ra előmelegített sütőben kb 12 percig sütöttem.
Vajjal, és paprikalekvárral ettük.
Melegen nem ízlett, langyosan viszont már finom volt. Én eredetileg szódabikarbonát raktam a sütőpor helyett, de az nagyon kiérződött, főleg melegen, szerintem a sütőpor jobb megoldás. A vajjal és csípős édes lekvárral kerül minden a helyére. Anélkül mit sem ér.
Egy éve: svéd húsgolyós rakott spagetti
Utolsó kommentek