Meg a titkárnő, a takarítónő, a karbantartó, vagy egy tanácsadó, ha leszalad a Parlament menzájára? Van kockás abrosz, ezüst evőeszköz, és huszonhárom oldalas étlap? Ehhez hasonló kérdések merülnek fel az emberben, amikor eltűnődik, milyen a menza a Házban, az Ország Házában.
Pénteken a Parlamentben ebédeltem. Felkészültem alaposan, belépőm volt, épp csak az összes igazolványomat hagytam otthon a pénztárcámmal együtt, úgyhogy kétszer próbáltam meg bejutni, és csak másodszorra sikerült, miután hazaszaladtam az irataimért és a pénzemért. Ennyit arról, hogy könnyen be lehet-e jutni, ebédelni. Nem. És ha valaki olyan hülye, mint én, akkor meg még nehezebben.
Politikamentes tényeket szeretnék leírni, aminek a puszta célja az, hogy másnak is legyen fogalma, mit eszik a képviselő, a titkárnő, a takarítónő, ha a Parlamentben dolgozik
Nem tudom miért, de felmerült bennem, hogy talán nem egy, hanem több étkező is van, ami logikus is lehet annak fényében, hogy az ott dolgozók minden nap ott esznek, míg az általunk választott képviselők csak ülésnapokon élvezik a menza vendégszeretetét. Nehéz elképzelni, hogy egy helyiség ideálisan ki tud szolgálni 300, vagy 600 embert is 11-és 13 óra között. Mint kiderült, egy ebédlő van, ahol pénteken csak az állandó dolgozók ebédeltek, és így igazából sorban állás, és székvadászat nélkül sikerült megebédelnünk. Viszont ezzel beigazolódott a gyanú, miszerint ülésnapokon bizony nagyon kicsi ez a tér, és a hosszú, állott levegőjű folyosón áll a sor. Ahol nincs térerő, így nem lehet emailt fogadni, legfeljebb Angry birds-el lehet elütni az időt.
A menüt az aktuális hét előtt kihirdetik, így mindenki előre eldöntheti, hogy kacsacombot eszik párolt káposztával, vagy inkább rendel egy update menüt, hogy ne nőjön a feneke, gondoltam én. De ez bizony nem így van. Hiába nem tetszik a rendszer menü, rendelni nem lehet, ugyanis nem lehet csomagot, ételt, vagy egyebet szállíttatni, mert a futár nem léphet be. Nincs minden irodához teakonyha mikróval, így marad a menza.
Ennek fényében azt várja az ember, hogy az viszont legyen rendes és jó, ha már nincs más opció a napközbeni étkezésre.
.
Az megvan , hogy "Országalma" névre hallgat a menza?
A menza pedig pontosan ennek az elvárásnak felel meg, néhány extrával. A pénteki étlap:
Chef ajánlata (a valóságban ez nem volt)
3 féle leves
5 féle főfogás
5 féle köret
1 vegetáriánus/tészta
1 főzelék
2 féle feltét
1 napi desszert (plusz állandó torták és sütik)
A és B menü.
Van fél adag 60%-os áron, és azt kell mondanom, hogy az általam tesztelt vegetáriánus/tészta étel, illetve a főételből választott muszaka, irtózatos mennyiség volt, szerintem egy fizikai munkát végző hajnalban kelő férfira méretezték, bár lehet, hogy a mindennapi (politikai) harcok is sok kalóriát emésztenek fel, illetve égetnek. Én nyilván kisebb horderejű kérdéseken töröm a fejem nap mint nap, nekem a fele is elég volt.
A kiszolgáló pult szerény, normális, semmi retro, vagy ultramodern, semmi design elem, csak funkcionálisan szükséges megoldások. Ami viszont feltűnő, az a tisztaság, és a személyzet felkészültsége. Értsétek ezalatt, hogy a menzás néni (hölgy) a szemembe nézett, mosolygott, köszönt, letörölte a tányér szélét, ahova odacsöppent a paradicsom, és mikor átadta a tányért jó étvágyat kívánt, szintén mosolyogva. A mosoly nem nekem szólt, hanem mindenkinek, és látszott, hogy a munkaköri leírás fontos része. A tésztát nem úgy dübbentette bele e tányérba, hogy a fele átcsúszva a tányéron visszaessen a többi közé, hanem kulturáltan, normálisan, mint aki tudja, hogy a pult átlátszó és látom, hogyan készül az ebédem. Az aszalok szögletesek, 4-es, 6-os, 8-as elosztásban. Itt is lehet tagozódni, magánbeszélgetésekre, vagy nokiásdobozok diszkrét átadására viszont nincs lehetőség.
A terítő tiszta, krémszínű, egységes, normális minőségű. A tálcák és az evőeszközök szintén normális minőségűek, és tiszták. Csak hogy legyen hova tenni, jobb mint egy mekis tálca, nincs az a szörnyű instabil érzése, nincs a borzalmas zsíros tapintása, az evőeszköz teljesen átlagos, nem túl könnyű, nem túl nehéz. A pohár Coca-colás, és bizony brutálisan vízköves, ez nagyon lehangoló volt, bár a vízkőcseppeket leszámítva tiszta. Így azt is elmondtam melyik üdítőgyártóval szerződött a Ház, jé.
És az ételek. A májgombóc, a zellerkrém és a banánkrémleves közül a banán volt az egyetlen, amit még soha nem ettem, így ezt kértem. Olyan volt, mint egy tejjel készült turmix. A szívószál és a magas pohár jobban állt volna neki, de ennyi, ízben semmi rosszat nem tudok elmondani. Még azt sem, ami általában a gyümölcslevesekkel a bajom, hogy túl édes. Nem volt az.
A paradicsomos farfalle jó volt. A tészta nem volt túlfőzve, a paradicsom fűszeres, és jó állagú, friss, éppen csak egy kicsit vizesebb ízű volt, mint azt az állag indokolta volna. Nem is értem, hogy. A sajtot kérdés nélkül szórták rá, nem tudom milyen volt, talán valami edami. Hiszem, hogy sok háziasszonynak nehezére esne megugrani ugyanezt a szintet. Menzai koszthoz képest kitűnő volt, ha a Balatonon nyáron valamelyik étteremben ilyen ebédmenü lenne, elégedett lennék, és visszamennék. A muszaka szintén jó volt, kár, hogy a krumpli előző nap főtt, de ez valószínűleg sokaknak fel sem tűnt, a padlizsán nagyon sok volt a krumplihoz képest, de mindezek ellenére ez is korrekt volt.
A rétest, bár meg akartam kóstolni, lemondtam róla, mert kb fele gríz, fele túró volt az arány, ami nekem nem tetszett, de ennek ellenére az íze még lehetett akár jó is, az előzőek tükrében. A brokkoli főzeléket nem volt gusztusom kedvem megkóstolni, az olyan átlag menzakosztnak látszott, de abból ipari méretekben nehéz lehet jól kinézőt készíteni.
Ha minden menza, iskolai, óvodai konyha ezt a minőséget tudná, boldog gyerekek, szülők és munkavállalók tömege ebédelne a közétkeztetés és munkahelyi étkeztetés rendszerében.
Dolgozói vélemény szerint lehetne változatosabb, több saláta, mert a salátapult inkább savanyúság mint zöldség, kevesebb panírozott zöldség és hús. Az étteremben minden nap van hal, ami nem csak tengeri halfilé rántva, hanem rácponty, és harcsapaprikás is szokott lenni. A szárnyas nem csak göngyölt csirkemell, hanem kacsacomb párolt káposztával is lehet.
Gondolom egy ciklus kitöltése után persze unalmas a konyha, de ez pont egy jó ok lehet arra, hogy senki ne akarja felhúzni a koronát és végleg beköltözni ebbe a Házba.
Végül a kávé. Dallmayr. Én szeretem. A gép jól van beállítva, a kávé finom volt. Az egyetlen porszem a gépben az volt, hogy (dupla) ristrettot kértem, de kisasszony azt mondta, azt nem tud adni. Ez jó válasz volt, mert nem derült ki hol van a porszem.Nem tudja, hogy készül? Vagy nincs dupla csöves kifolyó?
Nekem tetszett, minden korrekt volt, ilyen egy menza, ilyen egy menzakoszt, amit szívesen, akár hosszú távon képes/hajlandó megenni egy átlagos ember.
Végül pedig:
Az épület lenyűgöző. Aki utoljára gyerekkorában járt ott mint én, annak javaslom tegyen egy kirándulást a Házba, az Országa Házába.
Egy éve: a klasszikus angol almatorta, és egy bodza fizz
Utolsó kommentek