Sör szagúnak, és sör ízűnek éreztem miközben főtt, nem hittem, hogy lesz belőle bármi , nemhogy dzsem, és igen 1936-ban így írta az Otthonunk. Sőt azt is írta, hogy: őszibarack zsem.
Soha nem ettem még sárgadinnyét sem befőtt, sem dzsem formájában, kihagyhatatlannak tűnt. Aztán amikor elkezdtem főzni, és az illata meg az íze is kellemetlenül a sörre emlékeztetett, fogalmam sem volt, mit ronthattam el, de szerencsére folytattam mindent az utasításnak megfelelően. Aztán mégis lett belőle csodaszép, csoda különleges édes, mesés színű dzsem. Bár ami az állagát illeti, pillanatnyilag nem annyira sűrű, inkább a befőtt és a dzsem között van, de el tudom képzelni, hogy a fóliás üveg takarással télre elveszített annyi vizet, hogy teljesen bezselésedett, mivel én azonban kupakos üvegbe raktam, szerintem nekem nem fog.
Az eredeti recept:
Csak jó érett, de még nem kásás kantalup-dinnyéből jó! A dinnyét meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, és állni hagyjuk. Az alatt minden kg. Gyümölcsre 40 dkg cukrot számítva, azt igen kevés vízzel főni tesszük, ugyancsak minden kg gyümölcshöz egy citromot számítva, azt alaposan meghámozzuk, hogy semmi fehér héja rajta nem maradjon, belét kis kockákra vágjuk, a magokat gondosan eltávolítjuk, és a szirupba tesszük. Mikor a szirup hólyagos sűrűségű, a dinnyét beletesszük, de ami levet eresztett, nem adjuk bele. Félórát igen lassan főzzük, nem kavarjuk, csak meg-megrázzuk. Akkor üvegbe töltjük, minden üveg tetejére egy jó kanál rumot adunk, azonnal lekötjük, és másnap kigőzöljük, forrástól számított félóráig. Levében hüljön ki.
Én a citromokat kihalásztam belőle, mert a hártyák a fél óra főzés alatt nagyon megkeményedtek, így azt javaslom vágjatok inkább vékony szeleteket, mert a rostok akkor is kifőnek, de a hártyákat könnyebb egyben kihalászni.
Ennyi lenne azzal a különbséggel, hogy nem gőzöltem a végén, mert ezekkel az üvegekkel és a kupakokkal szerintem erre már nincs szükség, ha fóliával zártam volna akkor nem sajnáltam volna a gőzölésre az időt.
Ha kattintotok, ez a másik gyöngyszem az Otthonunkból, a koktélokról
Egy éve: Levendulás madártej
Utolsó kommentek