Az ételbárok egyik legnagyobb hibája általában az, hogy csak egy fokkal jobbak a menzánál. Sablon ízek, egyen levesek, unalmas saláta variációk, ugyanaz a túlfőtt zöldség, és a desszerteknél a gyümölcsrizs-somlói-mákosguba szentháromság köszön vissza a pult mögül. De most végre értelmet nyert az ételbár kifejezés a Kölesben, mert erre az ételbárra mindez nem igaz!
Reform konyha a javából, de nem csak abban az értelemben, hogy gluténmentes ételeket főznek, hanem hogy bár eddig a nyitás óta minden héten egyszer ettem ott, még nem futottam bele ugyanabba az ételbe. Pedig állítólag volt már recept ismétlés, de nekem még nem sikerült vele találkoznom. Ma pampogtam is Ritának a tulajdonosnak, hogy megőrülök, hogy bemegyek, és mindig minden új, én pedig mindig masszív kényszert érzek minden új íz kipróbálására. Persze ennél nagyobb bajom sose legyen, de hogy lehet választani mondjuk a kölessel készült rakott cukkini, a lencsés székelykáposzta, és a kakukkfüves francia karalábéfőzelék között?
Tudom, hogy többeknek felszalad a szemöldökük egy egy ilyen fogás hallatán, de csak el kellene jutni odáig, hogy az ember megkóstolja, onnantól nem maradna sok kétsége afelől, hogy ez nem pervezió ha az ember ilyeneket eszik, hanem ízorgia, változatosság, egészség, és élvezet. Így egyben.
Hogy a ragadozók se érezzék magukat kirekesztve, gyorsan jelzem, hogy ettem már most a hetek alatt csülköt ami omlós-szaftos, karajt, ami finoman fűzerezett rozmaringos, és pont csak annyira fokhagymás volt, hogy ne utáljon a család amikor esti jóéjt puszit lehelek, ráadásul gorgonzolás körtével. Tehát nem kell aggódni, hogy csak vékony zöldségevő irodista nők lakhatnak jól a Kölesben.
A kávéjuk Illy, ami nagy nyereség, mert nem kell ebéd után még egy jó kávézót is keresni. Az ebéd utáni édességek pedig szintén megérnek egy szót. A fent említett szentháromságon túlnőve ilyeneket lehet enni: házi vaníliás karika, citromos máktorta, cukkinis csokitorta, fügés tejpite. Bármelyik jól hangzik nem?
Valamiért a legfontosabbat a végére hagytam. A Köles, egy gluténmentes ételbár, ami Magyarországon eddig az első, és ami hiánypótló volt, mert sokkal több allergiás él közöttünk, mint azt bárki hinné. Európa nagyvárosai nem nélkülözik a speciális étrendet igénylők alapos, és minőségi kiszolgálását, de nálunk ez még gyerekcipőben jár. Ám Budapest jó hely, és hogy mégjob legyen, nagy szükség volt egy ilyen helyre. A tulajdonosok nagyon komoly társadalmi szerepvállalást és gesztust is tettek ezzel az ételbár nyitással, egy olyan bizonytalan üzleti közegben, amiben igen nehéz boldogulni. Őszintén csodálom őket. Csodálom az elszántságukat, kreativitásukat, a lendületüket, remélem sokáig lesznek ilyen szeretni valók. Rita már több éve igyekszik sokak számára elérhetővé tenni az egészséges étkezéshez szükséges alapvető ismereteket, sok recepttel, és cikkel, de mostantól nem kell nekiállni otthon főzni, el lehet hozzá fáradni, és élvezni a főztjét. Eddig csak az oldalán láttam reform recptjeit, de csak ritkán adódott alkalmam enni belőlük bár akkor mindig nagyon elégedett voltam a főztjével. Őszintén mondom, néha voltak kétségeim az ízeket illetően, de mostanra minden kétségem elmúlt. Egyszer sem ettem rosszat, vagy közepeset. Csak nagyon jót, ami nagy szó, tekintettel arra, hogy kb 6 hete nyitva vannak. Egy menü 1400.-Ft, ami igazán vállalható a minőséget is figyelembe véve, azt a közhelyet meg le se akarom írni, hogy az egészség megfizethetetlen.
Lehet menni bringával, ( VII. ker. Kertész utca, a Zeneakadémia mellett) ők is azzal járnak, általában parkoló is van 50 méteren belül, el is lehet vinni az ebédet, talán már csak a házhoz szállítás hiányzik. Kóstoljátok őket akkor is, ha nem kell gluténmentesen étkeznetek. Üde változatosságot fog hozni az életetekbe. A FB oldalukon minden nap beszámolnak, hogy mit lehet ebédelni, ha valaki tutira menne.
Utolsó kommentek