Az van, hogy a Bécsi Melange egy fogalom. Az osztrák kávé meg egy másik. Gyászos napokat élek kávéügyileg. Háni évekkel ezelőtt rám sütötte, hogy kávéfüggő vagyok. Igaza van, de magam azzal egészíteném ki, hogy minőségi kávéfüggő vagyok. A rossz kávék bosszantanak. Mérhetetlenül.

Sok oka van annak, hogy az olasz sípályákat preferálom, és ennek egyik oka csak a kávé. Négy nap alatt egy , azaz egy normális kávét kaptam eddig. Valamilyen rejtélyes, (na jó egyáltalán nem) okból kifolyólag itt a kávégépek nélkülözik az mind a kávét adagolás, és tömörítés manualitását, mind pedig a tejhabosítás ember által tökéletesített műveletét. Hogy miről is beszélek. Nálunk, otthon csak az ÖMW kutakon szoktam ezzel a típusú géppel találkozni, ami nem véletlen, hiszen az ÖMW  (asszem) osztrák érdekeltség. Szóval ha valaki kávézott már ott, az tudja, hogy azok a gépek egy kifolyón keresztül töltik meg a poharat. Akkor is ha espressot (hahha) kér az ember (de ezt ott sose tegyétek) és akkor is, ha pl. tejeskávét. Az emberi tényező annyi csak, hogy alárakja a kifolyó alá a bögrét, megnyomja a megfelelő gombot, és a pohár teli lesz. Ez konkrétan automata, csak kávégép küllemű.

Márpedig. A jó kávé a jó gépen, és a munkaerő szakértelmén, valamit értelemszerűen az alapanyagon múlik. Ugyanis a kávét adagolni, tömöríteni kell, a tejet pedig megfelelő hőmérsékletűre, és állagúra kell készíteni, már ami a tejhabot illeti. Ezekből az automatákból forró, túlgőzölt, túlvizezett szörnyek kerülnek ki, a kávé is vizes külön, a tejhab meg még inkább.

A négy nap alatt egy, azaz egy jó kávét ittam, egy hegytetőn, miután alaposan megvizsgáltam, hogy itt legalább a gép manuális, hagyományos, van esélyem a jó kávéra, majd miután ezt megvitattam hánival, kiderült, hogy a pult mögött álló úriember nagyon magyar, és még kávét főzni is tud.

Csak úgy mellesleg: kalandvágyból érkeztek erre a szezonra dolgozni a barátnőjével aki a konyhán kapott munkát, szívtak eleget az elején nyelvtudás híján, mivel csak a gimiben tanulták, (az se ma volt), de most már kezdik jól érezni magukat.

A kávé ennyire magasan végre jó, így nem sajnál az ember lánya...2.90-et adni érte, pláne, hogy egy after eight bon-bon a kísérő. Így legalább értjük miért kerül ennyibe.

A faluban nincs normális kávé. Azért nem vagyok már rutintalan, erre számítottam. És hogy megelőzzem az igazi bajt, hoztam magammal egy kotyogót, amit kb 5 éve nem használtam. Tegnap estére jutottam el odáig, hogy vettem kávét a boltban, mert elfogytak a lehetőségek a környéken. Ám öt év nagy idő. Úgy elrontottam az első kávét hogy kiöntöttem. Megtömtem. Nem kicsit, nagyon. Mint az otthoni gépemet. Fél felsőtestes terhelést adok neki, (az kb 15 kiló belőlem) hogy alaposan betömörödjön, és ez otthon kiváló kávét eredményez. Na a kotyogóból viszont a jól betömörített kávé nem jön ki. Derekasan szívtam. A második főzés kevesebb tömörítéssel, -csak hogy megnyugodjon mindenki- kiváló lett.

Aki elsőre megmondja hol, és milyen sorrendben ülünk, annak viszek egy doboz szuvenír kávét

Az egész bejegyzés legfőbb tanulsága tehát az, hogy A Bécsi Melange egy fogalom, de nem szabad ebből kiindulni, mikor Ausztria egyéb helyein kávézunk.

Egy éve: Hóspájz az autóba