Azért felhőkarcoló, mert Vince szerint addig lehet őket egymásra pakolni, míg akkora lesz, mint egy felhőkarcoló. Lóránt szerint pedig a jó dolgoknak az égig kellene érniük, és ez a süti nagyon jó. Amúgy pedig a kabáthoz kerestem gombot, a gyönyörű csipkebogyó lekvárt szerettem volna megmutatni valahol, ahol látszik, ahol szép, ahol elnyeri méltó helyét.
Messze kezdődik a mai történet. Tavaly ősszel, amikor a fiúk először tették fel, a mikor lesz kutyánk kérdést, ezt elmeséltem Dettinek, és Péternek, akik felajánlották, hogy kutyát nem de kutyaélményt adnak, menjünk velük kutyasétáltató erdei túrára, nézzék meg a fiúk, mit szólnak hozzá. Így is tettünk, és meglepetten tapasztaltuk, hogy Péter hátizsákkal, és vödrökkel felszerelve érkezett a megbeszélt helyszínre. A hátizsákban az eb kellékei voltak, a vödrökre ötletem sem volt, de hamar kiderült, míg mi frizbiztünk a kutyával, Péter csipkebogyót szedett. Ebből készült az a csipkebogyólekvár ami a mai sütibe került, és aminek a színe semmihez sem hasonlítható. Fantasztikusan szép. Ilyen a szép ősz. Az ízéről csak annyit írtam Dettinek amikor felbontottam a lekvárt, hogy ez egy kisebb fajta csoda. Tényleg így éreztem- Az íze is az őszé. Érett, telt, gazdag, mindent magában hordoz, amiben addig része volt, a szél, a nap, a harmat, a napsütés, és a dér is hozzáadott valamit.
Ez a kis csodalekvár volt a gomb, a kabát pedig azért különleges, mert még soha nem próbáltam pudingporral gyúrt tésztát sütni. Ötletem sem volt, hogy mi lesz majd benne a jó, de a kíváncsiság nagy úr. Mint ahogy azt sejthettem, értelmetlen volt a pudingpor használata, ugyanannyi keményítő, és egy rúd vanília tisztább ízt adott volna. A receptet változatlanul hagyom, és pudingport * írok, de aki kerülné a mű vanília ízt, vagy érzi a különbséget , az cserélje ugyanannyi keményítőre, és egy rúd vanília kikapart magjára.
Hozzávalók:
160g vaj
160g cukor
40 g vaníliás pudingpor (nem instant, klasszik főzős)*
70ml tej
240g liszt
2 tk sütőpor
lekvár
A puha vajat a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tejet, és tovább keverjük, mindaddig, amíg az újra habos nem lesz. A lisztet, a puding és a sütőport összekeverjük, és a vajhoz adjuk. Én ennél a résznél a kézi mixer habverőit lecseréltem a dagasztó spirálokra.
Ha összeállt a tészta, egy fóliában két órára tegyük a hűtőbe pihenni.
Ha kipihente magát, kb, cseresznye nagyságú (Germersdorfi) golyókat formáljunk, melyek közepébe nyomjunk mélyedést, ebbe töltsük a lekvárt. 180C-ra előmelegített sütőben kb 10-13 perc alatt süssük meg. Ha nem sül elég ideig a tészta puha marad, ha ilyen barnára sül, finom ropogós inkább keksz szerű lesz. Lórival inkább így szeretjük.
Ha ropogósra sütitek, hosszan eltartható egy zárt üvegben, vagy dobozban. (De ahhoz el is kell dugni ám!)
Egy éve: Macskanyelv, Tejes zöldborsóleves
Két éve: Rebarbarás cseresznyés crostata, Tárkonyos rakott zöldség
Utolsó kommentek