Hogy leszünk így jóban?!...
Kati beszólt az epertorta miatt, Nagyi valami hasonlót fogalmazott meg, csak szebben körülírta és közben angyalkámnak szólított, hogy kevéssé gázoljon a lelkembe, Marcsi csak annyi mondott lemondóan "ezek nem nekem valók, én nem tudok ilyeneket csinálni".
Hiába na! Vágyom az új ízeket, és élményeket. Színeket, és illatokat. Annyi mindenben konzervatív vagyok, valahol nekem is fel kell rúgnom a konvenciókat. Legyen másnál kelkáposzta főzelék, nálam rozmaringos, fokhagymás és baconös lesz a kelkáposzta! Próbáljatok meg ti is élvezkedni egy kicsit, ha másképp nem, akkor az én konyhámon keresztül.
A mostani linzert azért kapjátok, mert erre nem lehet azt mondani, hogy nagyon fancy, és elérhetetlen, mindegyikőtök nagymamája biztos vagyok benne, hogy tud(ott) ilyet sütni, vagy ha nem is pont ilyet, valami hasonlót.
A linzer egyszerre hálás, és hálátlan süti.
Hálás, mert általában mindenki szereti, sokféleképpen lehet variálni, sokáig eláll, ezért adott alkalmak előtt napokkal elkészíthető.
Hálátlan, mert pepecsmunka, sokkal kevesebb idő alatt fogy el, mint amennyit az elkészítésére áldoztunk, és ennél könnyebben csak a rizst lehet odaégetni (de erről majd egy másik alkalommal).
Hozzávalók:
500g finom liszt
250g vaj
125g cukor
1 tojás
3 főtt tojás sárgája!!! (ez a titok)
csipet só
A tojásokat főzzük meg keményre (10 perc) és hagyjuk lehűlni. A lisztet, a cukrot, a sót, vajat, morzsoljuk össze a a főtt tojássárgákkal, amiket egy szitán keresztül átpréseltünk, majd az egész tojást hozzáadva, gyúrjuk össze.
Én a magam részéről ezt a műveletet egy konyhai turmixgépben szoktam elvégezni, annyi különbséggel, hogy a tojáson kívül mindent a gépbe rakok, összemorzsolom és kiöntöm egy edénybe. Beleütöm az egész tojást és kézzel összeállítom a tésztát, de ez töredék idő és energia, mintha az egészet kézzel végezném, valamit kiküszöbölöm azt a hibát, amit a túl meleg kéz hosszú ideig a tésztával érintkezve okoz: azaz hogy besül a tészta.
1 óra hűtőben pihentetés után lehet nyújtani, kiszúrni, aztán sütni.
A sütés 190 C fokon, a nyújtás gyufa vékonyságúra, a kiszúrás csillag-, virágforma vagy hasonlók, én e között a kettő között ingadozok mindig. Az alsó süti egész, a teteje középen lyukas.
A tetőket kenjük meg tojással és szórjunk rá cukros diót, vagy simán cukrot.
Ha nem egyforma a nyújtás, könnyen megégnek a vékonyabbak, míg a vastagabbak még csak fehérek, kéretik nem egyedül hagyni őket a sütőben, ezeknek lelkük van!
Ha kész, lehet tölteni, az eredeti recept szerint házi málna lekvárral.
Én magam is azzal szeretem a legjobban!
Ezúton is köszönöm a családi receptet, amit 15 éve kaptam Aurél nagymamájától. Családi örökség, és kincs!
Utolsó kommentek