Tulajdonképpen jó, hogy van ez a mozzarella golyó. Nem mintha a más alakú mozzarellát nem ennénk meg, de ez annyira ingerli az embert hogy hammm bekapja, olyan huncut a mérete és a kis esetlen szabálytalansága, hogy képtelenség mást levenni az üzletek polcáról, kivéve persze ha valami rendesebb helyen vásárol az ember, és nem ipari szörnyet, hanem finom házi mozzarellát. Akkor lehet bármekkora.
Láttam egy gyönyörű fotót, ahol a hosszú nyársakat készítettek hasonlóan, csak friss és aszalt paradicsomokat váltva egymással. Annyira szépen csillogott, és a formák olyan elragadóak voltak, a színekről nem is beszélve, hogy azonnal neki kellett állnom, még annak a tehernek a súlyával is, hogy nincs hozzá olyan fényképezőgépem és nincs olyan szűrőm, amivel szépek lesznek az olaj becsillanásai, de sebaj, azért így is megérte, mert nagyon finom volt.
Sajnáltam volna a nedveket szabadon gyülekezni a tányér alján, így egy spenótos ricottás kis kétszersültet raktam alá. Nem volt rossz az elgondolás, kellemesen felitta az olajat, de ropogós maradt. Húúúú...de finom volt.
A kétszersültre kitérve: spenótos ízesítésű, amolyan kicsi, kifliszerű karikák, amik annyira vékonyak, hogy szinte átlátni rajtuk, annyira ropognak, hogy a szomszéd is hallja amikor esszük, és önmagában szerintem nem túl jók (a fodrászom többnyire ilyet rágcsál, csak ő nagyobbakat, azt hiszem).
Hozzávalók:
1 cs mini mozzarella (kb 12 db)
12 olajos aszalt paradicsom szelet
12 bazsalikom levél
12 kétszersült karika
pálcikák
Nem tudom a leírásával bajlódjak, vagy értelmezhetőek a képek? Tehát: öleljük körbe a sajtgolyókat egy bazsalikomlevéllel és egy paradicsommal, majd egy jól irányzott döféssel szúrjuk át a pálcikákat a rétegeken, és rakjuk a kétszersült karikákra. Ha ugyanúgy döfünk, egyformán fognak kinézni, ha nem, akkor csálék lesznek, és nehéz lesz párhuzamosra igazítani őket. Ez benne a kihívás! Látjátok ugye?
Utolsó kommentek