Ezt történik, amikor évszakváltás van. Még egy kicsit ragaszkodunk ahhoz ami elmegy, de már várjuk az újat ami jön, mert rég volt benne részünk. Így találkozott össze a nyár friss íze a joghurt, és az ősz zamata a szőlő, és fűszere a dió.
Alaposan be kell hűteni, az sem baj, ha áll egy napot a hűtőben. Vendégvárónak, uzsonnának, vagy ebéd után desszertek nagyszerű. Nem tudom, hogy kellene jelölnöm azokat a recepteket, amiket jónál is jobbnak találok, de ez is olyan. Így csak ismételni tudom magam: kötelezően ajánlott.
(Még tanulmányaim alatt tanultam ezt a kategóriát, bár akkor nem értettem, hogy akkor ez most kötelező e, vagy csak ajánlott. Ma már úgy értelmezem ebben az esetben, hogy mégsem kötelezhetek minden konyhatündért, hogy uccu szaladjon, 5 perce van elkészíteni, aztán jelenteni mit érzett, de erősen ajánlom, hogy szaladjon ízibe, mert kihagyhatatlan. Hát így.)
Ma csak arányokat adok, mert nem méregettem, csak kanalaztam, meg a szőlő mennyiségétől illetve a fogyasztók kapacitásától is igen sok függ. A képen látható két adaghoz ennyi kellett.
Hozzávalók:
szőlő lila, és fehér, lehetőség szerint mag nélkül
2 ek görög joghurt
1 ek méz
1 ek natúr krémsajt
1 kis marék dió
A diót megpirítottam, a szőlőt megmostam, a joghurtot a mézzel és a sajttal összekevertem, és a száráról leszedett szőlővel összeforgattam. A diót a tetejére morzsoltam.
Tataaam!
Egy éve: Barack rózsával és hibiszkusszal (lekvár másképp)
Utolsó kommentek