Én kérek elnézést a mai posztért, de annyira szürreális esetnek voltam tanúja, hogy ki kell beszélnem magamból.

Beszaladtam a sarki boltba, amikor is az ajtóban rám szóltak az alkalmazottak, hogy ne csukjam be, mert ők kimennek. Míg én a meggyet pakoltam a zacskóba a pénztár háta mögött, az összes alkalmazott beállt a pénztáros mögé, majd a legbátrabbik rászólt a soron következő csövire, hogy AZONNAL ADJA ELŐ A KOLBÁSZT!

Annyira meglepődtem, hogy felnéztem, és a  felfedeztem a folyamatos delíriumban a BAH csomópontot irányító szakállas környékbeli csövit, aki most éppen nem volt annyira részeg, talán ezért is, azonnal, egy elegáns mozdulattal előrántotta a nadrágja feneke alól a papírba csomagolt kolbászt, amit a pultnál becsomagoltatott.

Arra most ki se térek, hogy mennyire kell eligya az ember az agyát, hogy egy öt főt foglalkoztató kicsi boltban azt gondolja, ez majd nem tűnik fel, de ez most tényleg mindegy. Az elgondolkodtató rész csak ez után jött.

Kimentek a csövik, azzal a felszólítással, hogy tényleg, de tényleg soha be ne tegyék ide többet a lábukat. Mindenki felocsúdott, az eset szerintem nagyon jóindulatúan megoldódott, a pénztárosnő kifújta magát, és a kolbászt a papírba csomagolt kolbászt az egyik kolleganő kezébe adta, aki elindult vele a húspult felé.

Most jön a kínzó kérdés: Mi történik a csövi seggéből kihúzott kolbásszal?

1. Kidobják, mert egy csövi gatyájában is volt már?
2. Kicsomagolják, és visszateszik a pultba, mert úgyis be volt csomagolva, ki nem fizett, a leltárba meg kell?
3. Kicsomagolják, és visszateszik a pultba, mert a kolbászt úgysem nyersen fogyasztjuk, és alapos hőkezeléssel (majdnem) minden elpusztul?

Most komolyan ilyenkor mi van?

Vagy elég lenne csak nem gondolkozni.

Holnap nagyszerű „Bite féle roll recept jön otthonilag”.