A hétvégén lapozgattam Nigella "Istennős" könyvét, és megtaláltam ezt a receptet, ami attól tűnt érdekesnek, hogy két és fél deci lobogó forró víz kell a tésztához.
Mivel du. vendégeket vártunk, arra gondoltam ideális az elkészítéshez az időpont, mert így kevéssé kell kivennem a részem az evésből. Ennek azért van jelentősége, mert Háni szerda reggel nekem szegezte: Háni te híztál? Nem! - mondom, már vagy egy éve taposom ezt a súlyt (akkor kaptam fel kettőt). Akkor csak csúszol szét??? - szólt kedveset újra. Ja! - mondom, így van ez már ebben a korban, ha nem napi 4 órában edzek.
Na mindegy, a csoki mindig jó mindenre, legyen az fogyókúra, bánat, stressz, vagy öröm.
A torta szenzációs, bár a cukormennyiséget alapból majdnem feleztem. (Háni pótolta a saját adagján.) A kész megsült torta annyira jól egyensúlyoz a krém és a tészta állag között, hogy az csúcs.
Érdemes volt belevágni, a gyerekek kedvéért gyorsan főztem hozzá egy majdnem creme brulét, azért csak majdnem, mert kicsivel több tejszínt kapott, hogy az állaga hígabb legyen. Gyümölccsel, vagy Nigella szerint krémsajttal megkenve is kitűnő.
Hozzávalók:
225 g vaj
225 g nádcukor
2 nagy tojás felverve
1/2 vanília kikapart belseje
100 g étcsoki gőz felett olvasztva
200 g finomliszt
1 tk szódabikarbóna
250 ml forró víz
A sütőt 190 C fokra melegítsük elő. Egy szögletes kenyérformát vajazzunk és papírral precízen béleljünk ki.
A vajat és a cukrot keverjük habosra, adjuk hozzá a tojást, a vaníliát, és a kissé visszahűlt csokoládét.
Nem habosra kell keverni, mostantól a cél csak annyi, hogy egyenletesen eloszlassunk minden anyagot. A szódabikarbónás lisztet a forró vízzel felváltva adjuk a vajas krémhez.
A tészta lágy lesz, és ez így rendben is van, ne ijedjetek meg. Öntsük a formába, majd 30 percig süssük, akkor csökkentsük a hőmérsékletet 170 C fokra, és még 15 percig süssük.
Az eredeti recept 375 g nádcukrot ír, ezt módosítottam, illetve ha legközelebb készítem, akkor a csokit 150 g-ra fogom emelni.
Utolsó kommentek