Elmúlt a nyár, szeptembert írunk. Kettőt alszunk és itt a karácsony. Ezen a mondatomon mindenki mosolyog szeptemberben, pedig ilyenkor kellene ezt komolyan venni, hogy ne essünk szét decemberre. Amúgy meg csontmindegy (kukmindegy is jó lenne, de a csont az gaszrtóbb) mert a nyárról akartam még írni egy kicsit, csak ez meg eszembe jutott.

A gyermekeim nyári étkezési szokásairól és családi műhelytitkainkról fogok értekezni. 

Auréllal kezdeném. Nincs szentírás, hogy csak éppen termő alapanyagokból eszünk, de nincs nyáron körömpörkölt (télen sincs) vagy töltött káposzta, esetleg kocsonya. A mák persze nyáron terem, ezért gondolhatta, hogy augusztusban mákosgubát kérni helyénvaló. Amikor kérdőn néztem rá, hogy mákosgubátnyáronnevicceljmár! akkor azt mondta: van már a blogodon? mert ha nincs akkor fényképezd le és tedd ki, én meg legalább eszem egy jót, és egyébként is 3 éve nem ettem mákosgubát. Jól érvelt, kapott. De azóta sem térek magamhoz, hogy hogy lehet nyáron mákosgubát enni, Egyébiránt finom volt, fotó nincs. A barackevest menta nélkül végtelenített mennyiségben képes megenni, a nap bármely étkezésére. A csúcs az volt, amikor fahéjas gabonapelyhet és levest is evett volna, de nem is tudta melyiket inkább, vagy előbb, így simán beletette a levesbe a ciniminit. Tipikus kamaszgyomor. Sírva kértem, hogy a tesói elől titkolja, de Lóránt éppen kijött és persze  azonnal kiszagolták, hogy a tesójuk tilosban jár, és rájöttek mit eszik. A kiflit üresen zacskóból szereti a legjobban. Kész vagyok tőle. A csúcs mégis az volt, amikor egy hétfő délben megpróbáltam rávenni, hogy egye meg a tegnapi maradékot: pörkölt tarhonyával . A tarhonyát a srácok szeretik nagyon, az olyan ovis kaja ugye. Aurél húzta a száját, de nem volt semmi más itthon. Nem értettem mi baja, és egy kicsit erőltettem a dolgot, a végén azt mondta ezt a kaját egy héten egyszer hajlandó csak megenni, mondtam az tök jó, mert a múlt héten volt utóljára pörkölt tarhonyával, ma meg hétfő van, és ígérem nem lesz már a maradék 6 napban. Vette az adást, elvicceltünk, és azt ajánlotta eszik pörköltet üresen . Ok de legalább uborkát, vagy valamit - győzködtem, de nem kért, aztán azt mondta esetleg kenyérrel. Na ez is jó mert kenyér szinte sosincs itthon. Végül volt az előző hétről maradék szendvicskenyér, és azt megfelelőnek találta.  Én naív golnoltam tunkol, vagy ilyesmi, de a mekis élmények nem múlnak el nyomtalanul, legyen mindenből uniformizált szendvics! Elkezdte kanállal felpakolni a húst és a szaftot a kenyérre, majd rárakott egy másikat, én meg nem hittem a szememnek. Kitéptem a kezéből, és most megmutatom, hátha ti is kedvet kaptok.

A másik Lóri. Kilométerekről kiszagolja. Mint egy vadászkutya. Ha a porcukor kikerül a szekrényből, 2 másodperc múlva mellettem van. Ezt még meg is bocsátanám, de azt nem, hogy görcsöket keres benne. ??? Igen azt tanulta a (kedves) mamától, hogy a porcukorban a csomó az a görcs. Borzalmas. Maga szó is, az meg méginkább, hogy vadásszák, és meg is eszik. Az igénytelenség teteje.  Csabi hozzott a görögországi nyaralásból porcukorba -bőven- forgatott zselét. Lóri: -Én csak a pirosat szeretem a zöldet nem, de mégjobb lenne, na nem  is volna benne se zöld, se piros. Ja! egy zacskó porcukor olcsóbb is lett volna, és a gyerek is jobban örülne. El ne felejtsem mondani Csabinak.    Egy ebédnél Lóri megjegyezte, hogy köszöni finom volt (tejszínes brokkolis spagetti) de Ő még enne egy kis spagettit üresen. Mondjuk desszertként. Oké. Már evés közben: -egy kis mákkal is nagyon finom lenne (L) -Igen, de nincs.(én) -Sima cukor is jó lenne!(L) -Bármi, csak édes legyen? (én) -Ahaaa...(L) -Azért a szörpös tészta biztos nem lenne olyan finom, pedig az is édes. (én) -De! rakjál rá légyszíííí! (L) Raktunk rá. Nem részletezném, Háni bíztatására (letolom a torkodon ha nem eszed meg! te kérted!) elfogyott.Azóta nem kért.Fagyit és palacsintát minden nap enne (3x) ha lehetne.

Vince. Mi főzzek ma? Kérdezem, és ő minden nap válaszol. Hétfő: currys csirkét. Kedd: curris csirkét. Szerdán: currys csirkét. Csütörtökön: krumpli főzeléket. Pénteken: tejberizst. Szombaton: currys csirkét. Vasárnap csirkefalatot krumplipürével. Gyakorlatilag ezeken az ételeken, ebben az arányban  elélne, csak legyen hozzá magos kifli.
 

Háni: Nem eszi meg csak a kenyér belsejét! A töltöttpaprikába annyi cukrot tesz, hogy már desszertnek is sok. Kinyalja ujjal a joghurtos dobozt, majd így dobja a szelektívbe, szerinte engem kímél, mert nem kell elöblíteni a dobozt! Kiskanalat tart a kesztyűtartójában az autóban, mondván bármikor jól jöhet. 

Magamra nem térnék ki, így is sok volt . Szerintem nem csak mi vagyunk ennyire furcsák, biztos más családoknak is megvan a maguk hülyesége. Nézzetek magatokba így van ugye?