„Rakd már fel a borsólevesedet is az olyan szerencsétleneknek mint én.”
Lehet egy ilyen segélykiáltást figyelmen kívül hagyni? Bizony nem. Esküszöm nem szándékoztam kibeszélni Katit, de kiprovokálta és amúgy is régóta érik.
Mikor meghallotta, hogy borsólevest főzök, az idei első friss borsóból, akkor hangzott el az idézett posztnyitó mondat. Aztán folytatta: Amióta felraktad a karalábélevest, már kétszer főztem, imádjuk, sőt a gyerek is zabálja (a gyereke mindent zabál, szóval nem nagy kunszt fogára valót készíteni). Mondtam neki, maradjon inkább, és nézze meg, azzal többre megy. De közben befutott a tesóm, akivel leültek a konyhában, és shimano váltókról csevegtek, úgy tűnt az jobban leköti, mint a leves, így Kati lemaradt a főzés nagy részéről, csak három dolgot észrevételezett:
1.,-Ebbe nincs répa? -Nem nincs Kati.
2.,-Ez ugyanaz a nokedli lesz mint a karalábélevesben? - Nem Kati, ez szerencsére egy másik, bár ugyanúgy készül, és nem nokedli, hanem galuska, de ez szinte mindegy is.
-Akkor miért nem méred bele te is a lisztet? Azt mondtad, lemérted! -Persze, Neked! De ugye nem képzeled, hogy magamnak méregetek? Én ezt 10 éves korom óta gyakorlom. Tudom milyennek kell lennie.
3.,-Tök jó, hogy megkóstoltatod velem, hogy ilyennek kell lennie, de ettől csak még jobban fog bosszantani, amikor nekem otthon -hiába csinálom így-, nem lesz ilyen.
Eddigre kábé a leves is kész lett. A valós oka annak, hogy miért nem teszek fel borsólevest és krumplifőzeléket, az az, hogy azt gondolom, az emberek zöme hoz otthonról, és sima levesreceptet nem fog keresgélni, vagy kipróbálni, mert abból azt készíti, amit rutinból tud, és én itt hiába kezdem el bizonygatni, hogy mennyire finom is ez a leves, szerintem nem igen fogja senki ezt kipróbálni, mert azt gondolja, ez majdnem olyan mint az enyém. De lehet hogy tévedek,meg persze Ők is
A levesről viszont, ha már így alakult elmondom, hogy ezt nem otthonról hoztam, nálunk nem ilyen volt, hanem Háni családjától származó hozomány, amire most rákérdeztem, és azt mondta, ez nagyi receptje volt, anyukám csak megtanulta. Én meg tőle, és majd a három menyem közül, lehet hogy szintén lesz legalább egy, aki a gyerekem kedvéért erre a levesre fog ráállni. Mindenesetre neki könnyű lesz, mert itt megtalálja a receptet.
Aki Lórit választja, nem úszhatja meg. A fotóaszatlról eszik, nem értem vissza vele a konyhába.
Hozzávalók:
1000g borsó
20g vaj
20g cukor
1ek petrezselyem
2l zöldségalaplé
só, bors
100ml tej
A borsót fejtsük ki, mossuk le, és tegyünk félre 4-5 egészséges borsóhéjat. A vajat tegyük a lábos aljára, olvasszuk meg, és rakjuk rá a borsót, a cukrot, kissé karamellizáljuk, sózzuk, borsozzuk, és öntsük fel az alaplével. Ha nincs alaplé, akkor marad a víz, vagy az alaplé sűrítmény. Tegyük bele a petrezselymet, és főzzük puhára. Ez kb 15 perc. Ha puha öntsünk bele a tejet, majd a galuskákat szaggassuk bele, főzzük további 2-3 percig. Recept a galuskához itt.
Egy éve: bodzás sajttorta piknikre, és gyümölcsnyárs .
Utolsó kommentek