Ritkán akad olyan szituáció, amikor nem találom a szavakat. Általában tele van a fejem mindenféle, alkalomhoz illő szavakkal, jobb esetben gondolatokkal, és általában ki is mondom őket. A minap viszont fenn akadtam egy kérdésen, és félperces néma csend után válaszoltam csak. Akkor is csak nagyon halkan.

Egy kedves barátommal a héten találkoztam a munkahelyén, és azt javasolta haladjunk le az épület büféjébe.

Nem én lennék, ha nem kérdeztem volna meg, hogy jó e a kávé. Azt válaszolta, nem olyan jó mint nálad, de jó. Mikor bementünk a büfé egységbe, szemügyre vettem a kávégépet, és úgy gondoltam, nem reménytelen. Reggel volt még, nem ittam otthon kávét, gondoltam egy tejeskávét megkockáztatok.

A hölgy a pult másik oldalán megkérdezte mit kérek, és én válaszoltam.

Ekkor, mint valami első osztályos varázslótanonc, a pult alól előhúzva odatett elém egy kétdecis fehér, vékony műanyagból készült hullámos oldalú poharat, ami tele volt. A tetején, kissé összeesett, megpunnyadt, kávé színezte barna tejhab volt, és megkérdezte:

-Az előbb itt hagyta valaki, mert végül nem kérte. Ez esetleg megfelelne? Még meleg.

Zsuzsával egymásra néztünk, és mindketten iszonyú kellemetlenül éreztük magunkat. Nem szóltunk. Aztán pedig azért volt csend, mert nem akartam a gondolataimat rászórni a hölgyre, aki kíméletlenül kivárta a válaszomat. Csak azt mondtam, hogy ne haragudjon, de nem, ez nem felel meg.

Igazán megdöbbentem. Azt is szerettem volna hozzátenni, hogy:- és már inkább kávét sem kérek, de azt éreztem, hogy most emberi nagyságomat fejlesztem azzal, ha ön megtartóztatok, és némán fizetek, aztán legfeljebb nem iszom meg. És hogy nagyon büszke leszek magamra, ha nem oktatok, ha nem tanítok, ha nem teszek helyre senkiben semmit.

Magam is megleptem, hogy erre képes voltam.

De ettől még próbálom megérteni, hogy hogy fordulhat ez elő. Nem a személyemről van szó, hogy hogy meri ezt velem bárki megtenni, hanem hogy hogyan fordulhat ilyen elő, úgy egyáltalán?

Nem magyaráznám tovább a bizonyítványomat, inkább kérlek magyarázzátok el, ha tudjátok a választ.

Olyan szomorú, és zaklatott, csalódott, meg felháborodott voltam együtt, és az a furcsa szégyenézret is ott volt amit nem magunk, hanem mások miatt érzünk néha.

Még valami. Ez egy budapesti kórház büféje, amiről beszélek.

Egy éve: csokoládés céklatorta