Megsüssem, vagy ne süssem, ezen tűnődtem, de úgy döntöttem a recept elolvasása után, hogy sütögesse ezt akinek három anyja van, nekem meg egy sincs. És azt hiszem az is bosszantott volna, hogy annyi munka után ilyen sütit kapok, mit amilyen ez a torta. Pedig nem rossz.
Az emailben érkező recept tárgysora így hangzott: Országtorta szutyok Ez a nyertes cukrászda eredeti példánya!
Azt már évek óta tudom, hogy hiába ugyanaz a recept, minden cukrászdában más íze van ugyanannak a győztes tortának, amit kiválasztanak az adott évben, és hogy mind közül az otthon készített verzió a legjobb. Most viszont annyira bonyolult, és sokrétű volt az elkészítés, hogy nem kaptam kedvet, sőt a maga az ízvilág sem tűnt annyira vonzónak, hogy a kíváncsiságom felülírja a lustaságom. Pedig nem vagyok lusta, de érezni szoktam, hogy mi mennyit ér. Jól ítéltem meg, nekem nem ért volna annyit a kapott süti, mint amennyi energiát bele kellett volna tennem, és azt is biztosan állítom, hogy a benzint, meg a pénzt sem igazán érte meg, vagy csak annyira, mint egy átlagos cukrászdai látogatás, azokat meg inkább kihagyom. Az átlagos unalmas, -és nekem- kevés.
Az ide győztes cukrászda a Major cukrászda a Maros utcában található majdnem a rendőséggel szemben, közel a Déli pályaudvarhoz, ami annyiból fontos csak, hogy ha valaki az eredetire törekszik, akkor itt találja. Büszke molinó hirdeti az idei győzelmet a cukrászda homlokzatán, amit csak a folyton az üzlet előtt parkoló teherautó látványa vet vissza egy kicsit. Biztos a tulajdonos helyében (a cukrászda) elparkolnám a batárt, hogy jobban pompázhasson a felirat, és a tény, hogy 2013 győzelme az övék. Aztán annyiból is fontos volt számomra a lokalizáció, hogy nem kellett messzire mennem az eredetiért. A környék viszont elkényeztet minket országtortával, így kábé ezer méterem belül még két helyen is tudtam venni, ezért van mit összehasonlítani is. A másik két hely pedig ahol tortát vettem, a retro vonalat képviselő Rigó Jancsi, és a Szamos, mindkettő a Böszörményi úton.
Fentről: Szamos, Rigó, Major
Mindegyik helyen vettem kettőt, a csomagolásra nem fogok sok szót vesztegetni, viszont érdemes megnézni, abban is van igen nagy különbség, csakúgy mint az árban, a beltartalomban meg csak az igazán nagy.
Fentről: Szamos, Rigó, Major
Érdekes módon, az eredeti tűnt a legszerencsétlenebb, legbénább darabnak. Meg a legkisebbnek is, és micsoda amatőr hiba! Nem mértem le őket. Bocsánat. A legelső ami feltűnt, hogy a Szamos annyi alázatot nem gyakorol a győztes recepttel szemben, hogy a recept szerinti római hatos pontban jelzett diós -roppanós lapot elkészítse és a tetejére biggyessze, ehelyett egy diós marcipánlapnak (?) látszó valamit raktak oda, aminek csúnya a színe, kedvem sem volt megkóstolni.
Major cukrászda
Ha már kitértem a hatos pontra, akkor csak a tisztánlátás miatt vegyük át az alatta lévő öt réteget is.
VI. Diós-roppanós lap (legfelül a dísz)
V. Karamell-bevonat
IV. Mézes krém ( a világos habos krém felül)
a kettőt elválasztja egy I-es piskóta réteg
III. Diós krém (a sötétebb habos krém alul)
II. Ropogós pralinékrém (ez szinte sehol nem látszik külön, de alul ott van)
I. Grillázs felvert (hívjuk diós piskótának az érthetőség kedvéért)
Major cukrászda
Az 5 perces hazautat a torták közül az eredeti sínylette meg a legjobban, mert a karamell ezen volt a legolvadtabb, és a legpuhább, szinte folyt, és ezen amúgy a későbbi hűtés sem segített, ők egyszerűen sokkal lágyabbra készítették, mit a konkurencia. A torta minden rétegét egyszerre megtapasztalva állagra, mintha habos diós tejbegrízbe haraptam volna. Sehol egy réteg, viszont homogén állagú, és ízű alaposan összeért karamelles dióízt találtam. Édes volt, és minden izgalmat nélkülözött. Leginkább csak a szemem érzékelte a hat réteget. Én nem élvezem az ennyire egyforma textúrát. A torta maga édes, habos, diós, meglepetés nélküli, kiszámítható, és szerintem unalmas. Unalmas a két habos réteg, túl lágy és folyós a karamell, II-es réteg ropogását nem hogy nem vettem észre, de külön keresni kellett, hogy tényleg benne van e. Benne volt. Csak éppen nem ropogott, átnedvesedett, és felpuhult. A krémek unalmasan egyformán édesek, csak az egyik mézes, a másik diós, de ugyanannyira édes. Annyira lisztesre van darálva a dió, hogy csak ízében jelenlévő, állagban nem észrevehető. A kiszámíthatóság kedvéért viszont legalább a karamell is beillik ugyanebbe az édes sorba. Mondtam már hogy édes? Meg hogy diós? És karamelles. Ennyi a torta. Bár a recept tartalmaz több helyen is citromhéjat, ebben egyáltalán nem éreztem, hogy akár csak egy rétegében lett volna, pedig külön-külön is figyeltem. A legkevesebb zselatin ebben a tortában volt fellelhető, amitől sokkal természetesebb volt mint a többi, ez nagyon jót tett neki, és nagyra értékeltem. Összességében tehát nem rossz, csak nem nagy flash. Ez viszont kevés egy országtortának nem?
Rigó Jancsi, drágább és rosszabb
A Rigóban nem voltak nagyok az elvárások, és jó is volt ez így, mert egy kivételével mindenben alulmúlta tortatestvéreit. Szörnyen tejszínes felső krém, mézet alig látott. Kocsonyás karamell, hasonlóan a mézes réteghez túltejszínezett diós krém, száraz merev leváló piskóta, de a fent említett II. réteg a ropogós pralinékrém tényleg ropogós volt, jól megkülönböztethető, finom, és érezhető. Citromhéj megint sehol, növényi tejszín annál inkább. (be kellene tiltani).
Ne itt kóstoljátok, vagyí ha igen, előbb időutazzatok, mert a 70-es években azért elég menő lett volna ez a darab!
Marcipános zászlóval szúrt Szamos példányok, itt a legdrágább (560.-), és ha leültem volna nem elhozom, még ráugrik tizenpár százalék az árra
Szamos: Az alázatról már beszéltem, de azzal is megkülönböztetik a többitől, jól láthatóan magukat, hogy ünnepi zászlóval döfik le a tortát (minden évben, nem csak ezt). A Szamosban sokat túlórázhatott a citromreszelő alkalmazott, vagy csak megszaldt a keze meg a citrom. A diós krém már-már bejgli ízű, a roppanós réteg annyira vékony, hogy alig lehet megtalálni, abban inkább a fehér csoki dominál, viszont remekül eltalált a diókrémben a darált dió mérete, pont annyira nagy, hogy érezni a nyelven és a szájpadláson a dió darabokat, így itt végre nem volt tejbeapi érzésem. A piskóta oké, a karamell itt is közepes, Zselatin volt a raktárban, használták is bőséggel. A mézes krém réteg itt is túl tejszínes, és az előző mondat ide is érvényes a tejszínt illetően. A mézes krém az eredetiben felülmúlhatatlan.
Szamos darab
És hogy ne csak én mondjak véleményt.
Zsuzsi szerint:... de kis csúnya...túl habos... ennyi pénzt adtál érte? … ettünk már rosszabbat is... a szomszéd néni húsvétra szokott egy ehhez hasonlót sütni a locsolóknak.
Aurél: kötelező megkóstolni? … ez mi ez? … a tavalyi sokkal jobb volt.
Én meg elmondtam.
Tortaikrek: nem egypetéjüek az biztos
Továbbra is szeretem ezt a kezdeményezést, idén nekem a cukormentes ribizlis győztes tűnt izgalmasabbnak, pedig nagy dió rajongó vagyok, viszont a fenti cukrászdák egyikében sem volt a mentes változat, hogy megkóstoljam.
Kóstolás után más is elmondhatja a véleményét. Várom.
Hát így. Nem rossz, semmiképpen, csak túl egynemű, túl habos, túl édes. Nekem rettenetesen hiányzik egy csipet só bármely rétegből. Masszív dió és karamell ízű habos cukrászdai torta. A közepesnél jobb, de nekem csak négy alá ha osztályoznom kell. Szerintem ki lehetett volna ennél többet hozni belőle.
Aki a rakparton kóstolja, vizet is vegyen, vagy készítsen a végére, jól fog esni egy pohárral! Nehogy újra sorba kelljen állni.
Utolsó kommentek