KajaPiaZongora - recept, receptek

Először is szeretném leszögezni, hogy ha a az ember körül 4 gyermek rohangál egyszerre, nem túl könnyű értékelhető fotókat készíteni. Ámbár ha csak kettő van, akkor sem sokkal jobb a helyzet. Az külön fokozta a hangulatot, hogy a háttérnek használandó eprekért közelharc folyt, azt is csak nehezen sikerült elérnem, hogy a lábak és a kezek ne legyenek rajta a fotókon, a kicsorduló nyál hangos visszaszívásánál pedig már feladtam, és inkább abbahagytam a fotózást. 

A rizskoch egy olyan alaprecept, ami minden háztartásban szerepel. Nálunk különösen előkelő szerepet tölt be, Papi pl. születésnapjára is mindig ezt kért, vagy ha feltettem azt az óvatlan kérdést, hogy mivel tehetnék a kedvére, egy félmosoly kíséretében csak annyit válaszolt: Tudod, Bébi, egy rizskochra sose mondok nemet. Aurélnak is ajánlom figyelmébe, hogy ne kelljen a neten vadásznia! 

Egyébiránt soha nem sütöttem még recept alapján rizskochot mint ahogy mamitól is ugyanígy láttam, szemre megy, de mindig sikerül. Most se méregettem, de azért tudom miből mennyit raktam.

Hozzávalók:

250 g rizs (én SOS pirosat használok)

víz

750 ml tej

125 g vaj

200 g+100 g cukor

pici só

vanília

citromhéj

5 tojás

100g rétesliszt

1/2 sütőpor

A rizst leöblítem és kuktába rakom. Annyi vizet öntök rá, hogy fél centivel magasabban álljon a víz, mint a rizs az edény alján. Ráöntöm a tejet és lezárom a kuktát. Ha sziszeg, takarékra veszem és 10 percig főzöm, majd lezárom a tüzet. Hagyom még 10 percig a gőzben és csak ezután nyitom ki a tetejét. Rárakom a vajat, a 200 g cukrot, sót és hagyom olvadni.

A tojások fehérjéből kemény habot verek, hozzáadom a cukrot, belerakom a sárgákat, a lisztet és a sütőport.

A rizst összekeverem, citromhéjat és a vanília kikapart belsejét teszem hozzá, végül a habot és a rizst óvatosan összeforgatom.

Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöm és 210 C fokos, előre melegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütöm. Ha a rizskoch elválik sülés közben a szélétől, akkor biztosan ki lehet venni, átsült.

A gyümölcsmártáshoz epret, ribizlit, málnát és szilvát, mindegyikből 100-100 grammnyit, a 60 g cukorral összefőztem, kb. 5 perc alatt, reszeltem bele kicsi citromhéjat és a mártás felét botmixerrel turmixoltam, majd visszaöntöttem  a darabos gyümölcsökhöz.

Kiszúrtam egy kisebb és egy nagyobb kör alakú rizskochot, egymásra raktam, és ráöntöttem a gyümölcsöt. 

Mindent a szemnek először, és csak aztán jöhet a kéz, végül a száj.

Aki nem habzsolja a szemével ezt az ételt, az vak, érzéketlen, és meg sem érdemli a szemlélés élvezetét. Én alig bírtam betelni vele. Amikor a szemem jóllakott, akkor gondoltam csak a gyomromra! Az is előre nem látott élvezeteket rejtett.   

Egyszerűen vannak pillanatok, amikor magamnál már csak a produktumot szeretem jobban. Itt egy önelégült sóhaj jön: aaaaaaaaahhhhhhh.

Na, legyen recept is, hogy nektek ne kelljen törni a fejeteket mint nekem.

A répákat párolóedényben kb 4-5 percig pároltam. Még nem volt teljesen puha, éppen roppant. A cukkiniket hámozóval csíkokra szeleteltem, és olívaolajon kakukkfűvel pirítottam.

A fetasajthoz annyi tejfölt raktam, hogy kenni lehessen, a cukkini szeleteket vékonyan megkentem a fetával, és a répákra tekertem őket.

10 perc volt az elkészítése, mindennel együtt. Nagyon finom lett. Nem hiszem, hogy a fiúk jóllaknának vele, de ez mindegy is, mert az én ebédem volt.

Vannak a francia nők, meg a francia édességek. Bármelyiket is nézzük, kifinomultság, könnyed elegancia árad belőlük, különösebb erőlködés nélkül.

Vannak nációk, akiknek könnyedén át tudjuk venni a külső jegyeit pl. öltözködésben, de a franciák magától értetődő sikkjéhez szerintem születni kell. Látjátok lelki szemeitek előtt azt a francia nőt, aki átrohan a szemközti kávézóba szombat reggel, tökéletes a haja, pedig semmi frizura, smink nélkül van, de ragyog a bőre és csak beleugrott az első ruhájába amit a szekrényben talált, de nem lehetne ennél csinosabb. Tulajdonképpen meztelen valójában is tökéletes, csak a ruha még jobban kiemeli ezt.

Ilyen a macaroonjuk is. Mint a sztereotip francia nő. Nincsenek benne árnyalatok, ha megsül és sikerül, az tökéletes. Könnyed, elegáns, és bármilyen ruhát adunk rá - krémet rakunk bele -, az csak kiemeli az eredeti tökéletességét. Holnap is ezt az arcát mutatja, Ő így bújt ki a világba.

Csodálattal adózom nekik. Én is ilyen szeretnék lenni, de a sors igazságos, a tökéletes külső helyett mást adott nekem. (Akkor se mondom meg, hogy mit!)

Macaroon hozzávalók:

90 g tojásfehérje

110 g mandula

200 g porcukor

6 g kakaó

Ganache hozzávalók:

150 g étcsoki

2 g nescafé

150 g tejszín

50 g vaj

A szobahőmérsékletű, (nem friss) tojásfehérjét verjük kemény habbá, adjuk hozzá a cukrot, a mandulát és a kakaót.

Teflonos sütőpapírra 10 forintos nagyságú korongokat nyomjunk, hagyjuk fél órát száradni a levegőn, majd az előmelegített sütőben 140 C fokon 14 perc alatt süssük készre.

A ganacheheoz a tejszínt forraljuk fel, tegyük bele a csokit meg a kávét, keverjük, míg el nem olvad, aztán jöhet a vaj, majd a várakozás, hogy langyosra hűljön. Ekkor lehet a krémmel összetapasztani a korongokat.

Néha úgy érzem magam, mint Nigella. Nem olyan tökéletes a frizurám és a sminkem, az alkatunk se egyezik, de a lelkesedésem hasonló. Kilopózok szombat reggel köntösben a konyhába és nekiesek a macaroonnak. Nem enni, hanem készíteni. Talán a köntös lehetett az oka, de a macaroonnak csak a 2/3 része sikerült, az elsőnél a hőmérséklet ugyanis nem volt megfelelő. Aztán gyorsan korrigáltam, és a másik 2 tepsi már sikerült. 

Nem volt szívem felhasználatlanul hagyni aaaaa... legyen mondjuk: csokis mac, mivel az első egyharmaddal volt a baj ugye, tehát fogtam a mackokat (ejtsd: makkokat) és gondoltam, párat megmentek dekorációnak, mivel az ízével nem volt gond.

A mangó mousshoz pedig megy a csokis mac.

Mangó mousse:

240 g mangó püré

120 ml tejszín

30 g cukor

1,5 lap zselatin

A mangót pürésítsük, forraljuk fel a cukorral, forrón tegyük bele az előkészített zselatint, majd ha felolvadt, és szobahőmérsékletre hűlt, forgassuk össze a felvert tejszínnel.

Ennyi. Mehet poharakba, majd a hűtőbe 1 órára. A mangó édességétől függően bátran lehet változtatni a cukor mennyiségen, nekem ez is sok volt, de ugye nem én vagyok az etalon.

A kabát és gomb párhuzam mindig jusson eszetekbe, ha nem sikerül a macaroon, csak alá kell dobni valami érdekeset.

A többi jól sikerült macaroont pedig holnap tálalom.

Nálunk a Calippo akkora kedvenc, hogy került már a karácsonyi asztal aranyra terített közepére is, mert karácsonykor mindenkinek az van, amit kér. (Tejbegríz is volt már.) 

Elvégre is egyszer van egy évben karácsony, kedvezzünk mindenkinek. Amúgy meg sehol nem lehetett kapni, valami benzinkúton túrtuk a nyári megmaradt készletből. Teljes szívás volt, idén is téma volt a menünél, de végül kiegyeztünk valami másban.

Na ma túrnom sem kellett, szembe jött velem két calippo forma. Nem gondolkoztam túl sokat, boldog neonzöld fagyiforma tulajdonosként vágtattam haza. A receptet rögtönöztem, de kitűnő lett, úgyhogy könyvjelzőt ajánlok a recept mellé.

Hozzávalók: 

80 ml víz

120 g cukor

250 g eper

1 mangó

1/2 ek friss citrom lé

A cukorból és vízből szirupot főztem (kb 4 perc), az epret és a mangót összeturmixoltam, majd a citrommal és a sziruppal forgattam még egyet a gépben, és beleöntöttem a formákba. 

Ez az adag 4-5 formára lett volna elég, de mivel csak kettőt vettem, a maradék fagyasztás nélkül fogyott el. Úgy is csúszott. :)

Valamikor hónapokkal ezelőtt láttam egy varrott zacskót és most valahonnan a tudatom mélyéről előugrott a kép, pont amikor a lehető legnagyobb szükségem volt rá.

A fiúknak barlangi kincskeresést szerveztünk a szülinapjukra, kis barátaikkal együtt. Nem szeretném üres kézzel elengedni őket, de a maradék sütik papírtálcán, alufóliába csomagolva már nem tűnnek elég trendinek (még ha oly hasznos is), így gondoltam, kapjanak cukrokat, a szülők és a fogorvosok nem csekély örömére. Azt azonban mégsem mondhatom, hogy markoljatok, és akinek amennyi zsebe van annyit vihet. Így gondoltam semmi alkalmasabb nem jöhet szóba, mint térképmintás ökozacskóban, névre szóló zóna csomagokat készíteni, amit csak osztok sorban a távozó gyermekeknek, az én megelégedésemre!

Szép, hasznos, jópofa, szerintem egy design díjat is simán megérdemelne. Gondolom karácsonykor sem rossz ötlet, angyalkás háttérrel, vagy akármi-bármivel.

Az ökozacskó készítése:

Prototípusnak a téli síkatalógus térképét áldoztam fel, ami A/4 méretű, két A/4 méretű sütőpapírt vágtam hozzá, majd semmi egyéb nem történt, minthogy félbehajtottam és  körbe összevarrtam a a széleit, a felső nyílást kihagyva. Illetve a varrás előtt a négy saroknál 1-1 ragasztópöttyel rögzítettem a rétegeket, hogy a varrásnál ne csússzanak szét. 

Beletöltöttem a cukrot, és tűzőgéppel az alsó varráshoz képest keresztben összetűztem 2 kapoccsal. Varrni is lehetett volna, de a drágakövüket, amit találnak majd a barlangban, még bele kell majd rakni. 

Imádni való feladat elkészíteni a zacskókat!

Szeretnék még valamit megosztani veletek: Melinda barátnőm nem tűrheti a helyesírási, és stilisztikai botlásaimat, így a nyelvtannáci szerep helyett a korrektorit vállalta magára,  folyamatosan vigyázó szemeit rám veti, és töretlenül javít majd, hogy sztárblog babérokra törhessünk . Köszönöm, szépen, nagyon, nagyon, szépen, hálásan, köszönöm, vagyok, neked . Na ezt javítsd ki :)

Emlékeztek még erre a reklámra? Csak az tejjel volt. Persze szerintem nem igaz, hogy mindegyik táblában volt egy pohár tej, ezért nem érzem csúsztatásnak a sörös változatot sem.  
 

Ebben a sajttortában ugyanis összesen van egy pohár Guinness sör, meg sok csoki, és sajt. Keresem a szavakat, de nem találom, hogy körbeírhassam az ízlelés élményét. Az OMG már közelít, de nem hiteles a számból, pedig éreztem a mennyország közelségét. Nincs mentség nem kipróbálni, minden túlzás nélkül állítom, hogy életem legjobb sajttortája!

Hülyeség lenne körbeírnom a sajt állagát és ízét, mert meg sem közelítené a valóságot. Biztosan felmerül sokakban, hogy sör nélkül nem lehet ugyanezt? Nem tudom. Annyira tökéletes az összhang, hogy eszembe sem jutna másként elkészíteni. Rajta hát, szaladjatok a sörért és a sajtért, essetek neki, és számoljatok be az élményről!

Sajttorta hozzávalók:

150 g zabkeksz (Győri Zabfalatok)
2 ek kakaó
60 g olvasztott vaj
340 g étcsoki 
300 g krémsajt 
200 g cukor
130 g tejföl
3 tojás
1/2 vanília kikapart belseje 
140 ml Guinness sör 

A kekszet robotgéppel megőröljük (ha nincs, akkor zacskóba rakva sodrófával összetörjük) és a kakaóval, meg az olvasztott vajjal összekeverjük. A tortaforma papírral kibélelt aljába terítjük és egyenletesen tömörítjük.

A csokit (ami legyen ét, és jó minőségű - én a Culinarisban szoktam venni pasztilla formában kimérve, vagy zacskós kiszerelésben) vízgőz felett olvasszuk meg, és kézi robotgéppel keverjük össze a többi hozzávalóval, sajttal, tejföllel, cukorral, tojással, sörrel és vaníliával.

Nekem csak 25 cm átmérőjű tortaformám van, ebben sült, és talán egy kicsit lehetne magasabb, amit az átmérő csökkentésével egyszerűen kivitelezhetünk, ugye. Ajánlok 20-22 centiset - tortaformából természetesen. :)

180 C fokon sütöttem 55 percet, majd nyitott sütőajtóval hagytam kihűlni, végül 1 éjszakára becsücsült a hűtőbe.  

Mielőtt megijednétek az arányoktól, a fotón a sör egy hűtőmágnes!

Tonhal saláta zöldbabbal, lilakáposztával

Ez a gyönyörű vers jutott az eszembe, miközben fotóztam a meseszép salátámat. Talán a tavasz teszi, hogy ennyire hívogatnak a színek, de lehet hogy csak a vitaminradarom jelzett be, ezért készült ez a káposztás saláta. Mindenesetre bátran ajánlom kipróbálásra, még egy ovis is képes elkészíteni.

Hozzávalók:

1/2 fej lilakáposzta

250 g zsenge zöldbab

1 lilahagyma

2 csokor petrezselyem

só, bors

olívaolaj

3 ek vörösbor ecet

1-2 ek frissen facsart citromlé

1 tonhal konzerv (olajos) 

A babot forrásban lévő sós vízben 3 percet főztem, leszűrtem, hagytam kihűlni. A káposztát nagyjából 1x1 cm nagyságú kockára vágtam, a hagymát apróbbra, majd összekevertem a zöldségeket a petrezselyemmel, aztán sóztam, borsoztam, ecetet, citromlevet, olívaolajat raktam rá, és végül a halat. Finoman összeforgattam, és már kész is volt. A hűtőbe tettem 1 órára, majd után ízesítettem kevés citrommal. Egy kis kapribogyót akartam még beletenni, de elfelejtettem! Ejnye!

Hogy méltóképpen zárjam, ismét Kosztolányitól veszek kölcsön egy gondolatot, kicsit testre szabva:

Kiszíneztem vele az ételem!

Hogy leszünk így jóban?!...

Kati beszólt az epertorta miatt, Nagyi  valami hasonlót fogalmazott meg, csak szebben körülírta és közben angyalkámnak szólított, hogy kevéssé gázoljon a lelkembe, Marcsi csak annyi mondott lemondóan "ezek nem nekem valók, én nem tudok ilyeneket csinálni".

Hiába na! Vágyom az új ízeket, és élményeket. Színeket, és illatokat. Annyi mindenben konzervatív vagyok, valahol nekem is fel kell rúgnom a konvenciókat. Legyen másnál kelkáposzta főzelék, nálam rozmaringos, fokhagymás és baconös lesz a kelkáposzta! Próbáljatok meg ti is élvezkedni egy kicsit, ha másképp nem, akkor az én konyhámon keresztül. 

A mostani linzert azért kapjátok, mert erre nem lehet azt mondani, hogy nagyon fancy, és elérhetetlen, mindegyikőtök nagymamája biztos vagyok benne, hogy tud(ott) ilyet sütni, vagy ha nem is pont ilyet, valami hasonlót.

A linzer egyszerre hálás, és hálátlan süti.

Hálás, mert általában mindenki szereti, sokféleképpen lehet variálni, sokáig eláll, ezért adott alkalmak előtt napokkal elkészíthető.

Hálátlan, mert pepecsmunka, sokkal kevesebb idő alatt fogy el, mint amennyit az elkészítésére áldoztunk, és ennél könnyebben csak a rizst lehet odaégetni (de erről majd egy másik alkalommal).

Hozzávalók:

500g finom liszt

250g vaj

125g cukor

1 tojás

3 főtt tojás sárgája!!! (ez a titok)

csipet só

A tojásokat főzzük meg keményre (10 perc) és hagyjuk lehűlni. A lisztet, a cukrot, a sót, vajat, morzsoljuk össze a a főtt tojássárgákkal, amiket egy szitán keresztül átpréseltünk, majd az egész tojást hozzáadva, gyúrjuk össze.

Én a magam részéről ezt a műveletet egy konyhai turmixgépben szoktam elvégezni, annyi különbséggel, hogy a tojáson kívül mindent a gépbe rakok, összemorzsolom és kiöntöm egy edénybe. Beleütöm az egész tojást és kézzel összeállítom a tésztát, de ez töredék idő és energia, mintha az egészet kézzel végezném, valamit kiküszöbölöm azt a hibát, amit a túl meleg kéz hosszú ideig a tésztával érintkezve okoz: azaz hogy besül a tészta.

1 óra hűtőben pihentetés után lehet nyújtani, kiszúrni, aztán sütni.

A sütés 190 C fokon, a nyújtás gyufa vékonyságúra, a kiszúrás csillag-, virágforma vagy hasonlók, én e között a kettő között ingadozok mindig. Az alsó süti egész, a teteje középen lyukas.

A tetőket kenjük meg tojással és szórjunk rá cukros diót, vagy simán cukrot.

Ha nem egyforma a nyújtás, könnyen megégnek a vékonyabbak, míg a vastagabbak még csak fehérek, kéretik nem egyedül hagyni őket a sütőben, ezeknek lelkük van!

Ha kész, lehet tölteni, az eredeti recept szerint házi málna lekvárral.

Én magam is azzal szeretem a legjobban!

Ezúton is köszönöm a családi receptet, amit 15 éve kaptam Aurél nagymamájától. Családi örökség, és kincs!

Hogyan lesz a spenótból  pesto?

Itt a tavasz, és lassan lehet szüretelni a bébispenótot, szerencsésebbeknek a kertből is, nem csak a Spar polcairól. A tavasz első zöldsége ez, nekem is az ablakban nőtt, HAHAHA!

Annyira tele volt a kezem amikor kiszálltam a kocsiból, hogy a spenót már elakadt a logisztikán, csak a fejem tetején tudtam volna beegyensúlyozni, de fújt a szél, így felraktam az ablakba, hogy majd bentről beemelem. Így termett az ablakomba spenót... Ha belegondolok, lehet az idén ablakparadicsom, -eper, -áfonya. És ha ezek jól mennek, őszre a fás szárúakkal is teszek egy próbát, pl. körte, alma.... A banán már nagyon nagyképűnek tűnne, azzal jövőre kísérletezek. :D

Spenót-pesto készült, amiről csak annyit, hogy nagykorú B. Ákos egy szép reggelen nálunk kezdett, és először visszautasította a reggelit, de aztán meggondolta magát, mondván "na jó megkóstolom" és 3 pestos kifli is belé ugrott anélkül, hogy saját bevallása szerint éhes lett volna. Mondjuk Ákos az én  tapasztalatom szerint amúgy is szoros barátságot ápol a spenóttal. Majd erről nyilatkoztatjuk itt.

Spenót pesto hozzávalók:

100 g spenót

1 csokor menta

1 csokor petrezselyem

friss citromlé, és -héj

100 g feta sajt

1 marék dió (ez nekem 80 g)

só, bors,

2 gerezd fokhagyma

olívaolaj (kezdésnek 5-6 kanál, aztán amennyit még kér)

A diót pirítsuk meg, majd vegyük elő a turmixgépet, és tegyük bele az olajat, spenótot, mentaleveleket, petrezselymet, fetát, diót, fokhagymát. A citromlével, héjjal és a sóval, borssal, olajjal pedig bánjunk óvatosan, finoman adagoljuk, ízlés szerint.

Az olajból akkor szoktam többet rakni, ha azonnal felhasználom tésztára, mert akkor folyhat kicsit jobban is. Ha szendvicskrémnek használjuk, akkor kevesebb olajjal jobban használható, konyha- és fogyasztó-barátabb a krém. Olajjal a tetején elzárva a levegőtől, 5-6 napig biztos eláll. Ennél több ideje nálam még nem volt soha a hűtőben csücsülni.

Azért nagyszerű etűd ez, mert simán lehet gyakorolni a pesto készítést, ezek nem túl drága alapanyagok, és kitűnően lehet egyensúlyozni a citrommal, sóval, amíg megtaláljuk a legtökéletesebb ízeket. Kalandra fel, legyünk spenót (be)termelő nagyhatalom!