25 évvel ezelőtt nem a spárga és a medvehagyma volt a primőr zöldség, hanem a karalábé, és én akkor is nagyon vártam a tavasz hírnökét. Sose fogom elfelejteni a tavasz első friss karalábéjából főtt levest, amiben a legfinomabb petrezselymes galuskák úszkáltak kézen fogva a karalábékkal.

Már akkor is ettem a zöldségeket minden állapotukban, nyersen párolva főve, vagy akár héjastul. A karalábé ebből a szempontból különösen izgalmas volt, mert nyersen is ettem, de ellenállhatatlan volt kevés sóval és borssal párolva, és megfőve puhán a tejfölös leveseb is. Azóta is így vagyok ezzel a zöldséggel, illetve a levessel, a különbség pusztán annyi, hogy most már egész évben van karalábé, soha nem fás, és lilából zöld lett. Nem kell megvárnom a tavaszt, egész évben ehet karalábélevest, de tavasszal még mindig különös nosztalgiával eszem.

Ezen az ételen tanultam meg, hogy egy galuskának mekkorának kell lennie. Papi halálra gyötört, ha nem voltak egyformák, ha nagyobbak voltak a kelleténél (általa elvártnál), vagy nem voltak elég csinosak, takarosak. Higgyétek el nehéz az ifjonti hévnek parancsolni, amikor valamit feleannyi idő alatt is el lehetne végezni, és ez a galuskákkal pont így volt. 20 nagy galuska elkészítése sokkal kevesebb idő és energia, mint ugyanannyi tésztából 50 miniatűr kiszaggatása. De megtanultam, nálunk nincsenek kanál méretű szörnyek a tányéron, sőt egy kanálon két vagy akár három is elfér belőlük.

Ez a méret dolog a konyhában is kardinális kérdés.

Hozzávalók:

1 nagy karalábé

1.5l zöldségalaplé, vagy víz

1.5 ek olívaolaj

só, bors

1 csokor petrezselyem

3 ek tejföl

A galuskához:

70g tojás

70g liszt

1 tk puha vaj (kb 25-30g)

só

2 ek petrezselyem

A karalábét pucolás után felvágjuk vagy egyforma kockára,(1x1cm)vagy lapos hosszúkás téglalapokra (1x3cm 2 mm vastag) és olajon sóval borssal egy lábosban tűzre tesszük. Ha a karalábé felforrósodott, kevés levet eresztett kevergessük, egy kicsit, majd öntsük fel a zöldség alaplével, tegyünk bele 1 csokor petrezselymet egészben, vagy apróra vágva ez mindegy. Most lehet sózni, ha szükséges. Csendesen főzzük puhára. Eközben a galuska hozzávalóit keverjük össze, de csak annyira, hogy összeálljon, tilos túlkeverni, mert akkor kemény lesz, hiába főzzük.

Kiskanállal szaggassunk apró galuskákat a forrásban lévő levesebe úgy, hogy a kiskanalat minden egyes szaggatás előtt a levesbe mártjuk (így könnyen lejön a tészta a kanálról anélkül, hogy rátapadna. Még pár percig főzzük, eközben a tejfölhöz keverjünk pár kanát levest, hogy hígabb, és sima legyen, majd öntsük a hígított tejfölt a levesbe, és forraljuk össze. Most el lehet zárni a tüzet alatta, és el lehet kezdeni szedni, enni, és szedni és enni és újra és újra.

Egy éve: egy bizarrnak tűnő, de annál finomabb szezámos karfiol hasé