Azért cukkini, mert az van a pizzatészta helyett, azért ajváros, mert az meg a paradicsomszósz helyett van, és a kolbász meg a mozzarella az maradt, mintha csak pizza lenne. A kinézete is.
Ez egyike azoknak a megoldásoknak, amiket a kényszer vagy inkább a hűtő szül, az ember benéz, meg körbe, aztán kitalálja mit lehetne ebédelni. Nem rossz, sőt, inkább nagyon is jó, kolbászt nem raktam mindegyikre, de nagyon megbántam, a kolbász kell rá. Ne sajnáljátok róla.
És ha már kolbász. Idén nem lesz kolbászunk, és nem azért mert nem vágunk disznót. Sose vágtunk, sőt sose voltam még disznóvágáson. Az anyukám, Mami, egy kis Bács-Kiskun megyei sváb faluból származott, a világhíres Hartáról. Harta Kalocsa mellett van, és két dologról méltán híres, az egyik a fűszerpaprika, a másik pedig a kolbász. Amíg élt az Mami, és az ő anyukája (az én nagymamám) Ómika, nem volt probléma a kolbász beszerzése, aztán amikor már nem, a kolbász is nehezebb tészta volt. Haha. Az egyik nagynéném javasolt egy falubélit, akitől vásárolhatunk kolbászt, Így is lett. Szinte 100%-ban egyezett a gyerekkori ízekkel, így minden évben kétszer feltöltöttük ki a garázst, ki a padlást ki a spájzt, a kolbászokkal. Így ment ez évekig. A barátaink előbb utóbb találkoztak a kolbászokkal, és elkezdtek ők is rendelni. Ez azt jelentette, hogy a tesóm évente kétszer negyven-ötven kilónyi kolbásszal rakta teli az autóját, a család, és barátok igényét kielégítve. Aztán tavaly tavasszal az egyik barát apukája, akinek étterme van, kiszagolta a fiánál a mi hartai kolbászunkat, és mivel a tesóm nem irigy ember, gondolta növekedjen csak a biznisz az mindenkinek jó, megadta a kontaktot. Sziszó apukája önállóan rendelt onnantól kezdve, ez először csak annyit jelentett, hogy volt, hogy azt mondták, most nem tudják a jövő hétre, csak két hét múlva teljesíteni a rendelést. Ezt megértettük. Aztán a legutóbbi tavaszi rendelésnél előállt az a furcsa eset, hogy a tesóm, és az általunk megrendelt kolbászok Sziszó apukájához kerültek. Hiába utazott a tesóm, hiába rendeltük meg, ő pakolta teli az autóját, mert neki azonnal kellett. A nekünk gyártott kolbászok az ő csomagtartójába ugrottak anélkül, hogy szóltak volna, ne menjünk a rendelésért. A tesóm nagyon berágott. Bár elment két hét múlva újra a megrendelt adagért, azt csak miattunk tette, és azt mondta ez volt az utolsó rendelésünk. Azt hittem mostanra majd lehiggad, és túlteszi magát a történteken, de amikor megkérdeztem, hogy lesz e kolbász azt válaszolta: -nem, ha csak nem lesz rajtam akkora a nyomás, de nem hiszem, hogy tudtok rám akkorát rakni.
A tesóm haragszik. A kolbász manufaktúrára, az éttermes papára, és talán Sziszóra is, de rá másért. Közvetve haragszik még rájuk: Kati, Balázs, Erika, Luca, Bence, a kedves Mama, és én. És ez csak az én oldalam volt, Boti se csak magának rendelt eddig sem.
Én azért haragszom, mert az a kolbász utánozhatatlan, és mert ezt a pizza sem azzal készült, pedig készülhetett volna. Ejnye na, miért nem tudják az emberek, hogy minden vevőt, vendéget, ügyfelet pácienst, -hívják bárminek is- aki pénzt költ az adott helyen és ráadásul rendszeresen teszi, azt meg kell becsülni. Nem kicsit, hanem nagyon. Ha valamit nem sikerül teljesíteni, nincs baj, tájékoztatni kell, elnézést kérni előre, és akkor mindenki elégedett maradhat.
Boti! Szeretnénk kolbászt. Kérlek bocsáss meg. Ne nekem, Kolbászéknak.
Cukkini pizza.
Hozzávalók:
cukkini
mozzarella
kolbász
oragano
A cukkinit 6-7mm vastagra szeleteljük, olívaolajjal megkenjük, sózzuk, és grillezzük, vagy grillserpenyőben hirtelen sütjük. A szeleteket megkenjük ajvárral, friss mozzarella szeleteket rakunk rá, majd kolbászt, és oregano levelekkel megszórjuk. A sütőt grillüzemmódba állítjuk, és a pirosan izzó grillezőszálak alá rakjuk a pizzát. Pár perc alatt megolvad a mozzarella, és a kolbász, akkor ki is vehetjük.
Egy éve: krémes kelbimbó hagymával, baconnel
Utolsó kommentek