A kávét (is) vétek vizezni, ezért aztán nagy dilemma, hogy legyen hideg nyáron egy jó kávé, amire persze lökhetnénk csípőből a választ, hogy le kell hűteni, igen ám, de akkor meg hol marad a kávé friss ellenállatlan aromája és íze?

Jelentem megoldottam! De előtte elmesélem életem legsokkolóbb kávéélményét.

A gyerekkoromat úgy töltöttem, hogy minden reggel örömmel, élvezettel, és elégedettséggel töltött el, amikor, ébredéskor megéreztem a nappaliban terjengő friss kávéillatot, később pedig lestem a pillanatot, hogy mikor készíthetek egy kávét a szüleimnek, vagy a vendégeknek. Ez talán előrevetíti, hogy igen szoros, és mély barátságot ápoltam már korai éveimben a kávéval, ami később kiegészült a fogyasztással is amivel végképp elköteleztem magam ennek a szenvedélynek. Nem tudom megmondani, hogy mi az oka, de annak ellenére, hogy a szüleim hagyományosan két cukorral itták a kávét, tehát ennek megfelelően szocializálódtam, én ezt mély értetlenséggel szemléltem, mert nem fért a fejembe, hogy ronthatják el a kávé tiszta ízét, a cukorral, és ragaszkodtam ahhoz, hogy a tejszínt is csak akkor egyem le a kávéjuk tetejéről, ha abba még nem raktak cukrot, (így ismerkedtem az ízzel), később pedig amikor már saját jogomon ihattam kávét, soha eszembe sem jutott bele cukrot tenni. Akkor még nem tudtam, milyen durva vizsgán sikerül átmennem ezzel az egyetlen és szimpla ténnyel.

Húsz éves voltam, amikor a későbbi férjem (ez nem Háni, az elsőtől elváltam) bemutatott anyukájának. Ő volt az első anyuka, akinek bemutattak, nem volt még rutinom sem az ilyesmiben, megérkezésünkkor kávéval kínált antik csészében, és azt kérdezte: -Cukrot kérsz bele? „Köszönöm nem” volt a válaszom. Akkor jött az, amire nem számítottam, ami életre szóló nyomot hagyott bennem, ahol először kezdtem gyanakodni, hogy nem vagyok biztos a választásomban, de ugye igyekszik az ember nem az anyósa alapján dönteni a jövendőbelijéről. Mint akinek mázsányi kő hullik le a vállairól, azt mondat, inkább csak magának, de mégis jól hallhatóan: - Akkor jó, … -kis szünet... az ”entelleküelek” cukor nélkül isszák a kávét.

Esküszöm majdnem kiköptem ott helyben a kávét ami a számban volt. Soha nem fogom elfelejteni az érzést amit kiváltott belőlem ez a kis jelenet. Durva nem? Tegye fel a kezét, aki tud hasonlót.

A megoldás pedig:

A frissen főtt eszpresszót jégkockatartóba öntöttem, és a sokkolóba raktam, hogy mielőbb jeges legyen. Hideg, jeges tejeskávé készítésekor pedig főzök egy friss eszpresszót amit két jeges K.O.ffeinkockával lehűtök, és ráöntöm a jéghideg tejet. Így lesz tökéletes a hideg, jeges kávém, amit nem hígítok vízzel. De ha valaki szeret sokáig időzni a hideg kávé mellett, az csak tegye tele a tejet K.O.ffeinkockákkal, és akár fél óráig is kortyolhatja anélkül, hogy az felmelegedne, vagy felvizesedne.

OFF: ha véget ér a kánikula, lehet, hogy normális konyhai tevékenységet is végzek majd .

Egy éve: Earl Gray jam, 

Két éve: Dinnyelimonádé- dinnyevodka, Fügés rétes desszert bodzazselés mascarponéval