KajaPiaZongora - recept, receptek

Hogy honnan számít egy étel valóban fuziósnak azt biztosan nálam okosabbak tudják csak megmondani, de egy kísérletet megért, hogy a krumplis tésztát, amit hívhatunk olasznak, a creme brulét ami francia, a pirított morzsa ami legyen most magyar, illetve az amerika vörösáfonyát hogyan tudom értelmezhetően egy tányérra rakni.

A végeredményt tekintve majdnem elégedett voltam. Az ízek remekre sikerültek, egy dolog zavart csak, hogy a szép négyszögletű áfonyával töltött tészták hogyan mutathatók meg már főzve. Nyersen a deszkán olyan mesések voltak, de főtten egy világos krémen nem mutattak jól, és amikor morzsába forgattam őket, hogy kontrasztosabb legyen, akkor sem nyerte el a teszésemet. Biztos ezért járnak a szakácsok sok évig iskolába, hogy ezt is megtanulják. Vagy Ők rögtön így születnek. Ezen mindenesetre nem bánkódom, mert azért rondának semmiképpen nem mondhatóak.

Hozzávalók a krumplis tésztához:

800g főtt héjában fött krumpli

1 tojás

csapott tk só

1 ek búzadara (ha nem elég "lisztes" a krumpli legyen 2 ek)

2 ek olaj

és annyi liszt, aminnyit felvesz a gyúráskor (kb 2-300g)

A többi hozzávaló:

créme brulée

pirított zsemlemorzsa

vörösáfonya (lehet aszalt is )

gyömbér

cukor, 

A tésztához a krumplit krumplinyomón átnyomjuk, a többi hozzávalóval, és annyi liszttel, amennyit felvesz nem ragacsos, rugalmas tésztává gyúrjuk.

A négyszögekhez a tésztát fél cm-es vastagságúra nyújtjuk, és kb 2,5 cm-es csíkokat vágunk, amikre  szépen sorban rárakjuk az áfonyákat. A tetjére ráfektetünk egy másik csíkot, és felvágjuk az áfonyák között. A tésztanégyszögeket minden oldalon villával megnyomkodjuk, hogy a tészta összetapadjon. 

Most két maréknyi áfonyát egy kanál cukorral, és pár szelet gyömbérrel, meg egy kevés vízzel főzzönk össze. Amikor az áfonyák elkezdenek puhulni, nyomjuk össze Őket villával, és főzzük lekvár állagúra. 

Készítsünk egy créme bruléet, de tegyünk hozzá több tejszínt, ami az előírt adag plusz egyharmadnyi mennyiségű tejszín. Így hígabb lesz, folyósabb, de a tejszíntől dús ízű marad.  A morzsát ami valóban zsemléből kifliből és kalácsból álljon, kevés vajon pirítsuk meg, és tegyünk hozzá egy csipet sót, meg egy kevés cukrot. 

A tésztákat tegyük forrásban lévő sós vízbe, amikor feljönnek, még 1 percet adjunk az áfonyáknak, hogy megfőhesenek. Ha kivesszük őket, rakjuk egy tányérra, amire előzőleg egy néhány kanálnyi créme bruléet tettünk. Szórjuk meg a morzsával a áfonyás csomagokat, és tegyünk mellé az édeskés áfonya lekvárból.

Izgalmas a végeredmény. A tésztában az áfonya vad lesz, a krém viszont finom és lágy, a morzsa kissé karcos, és ropogós, de a lekvárral pontosabban  annak édességével minden e helyére kerül. 

Minden lakásnak vannak gyenge pontjai, válallhatalan részletei. Olyan helyek, ahova csak egyedül szeretünk-merünk bekukkantani, mert magunk is érezzük, hogy súrolja a "váló ok" kategóriát. Van akinél a fürdő, van akinél a fehérneműs szekrény, vagy padlás, és van akinél a konyhai fiókok. Én ennél az utolsónál teszem fel a kezem, pironkodva.

Ha azt hiszitek, hogy azért, mert akkora a kupi benne, akkor tévedtek is meg nem is. Három kis fiókom van, kettő vállalható, simán kupi van benne, a harmadikkal van az igazi baj. Ebben ugyanis párhuzamosan állnak az evőeszközök. És ha tudnátok mennyire kikattint, ha nem így állnak, hogy képes vagyok egy villa berakásánál az egész kupacot kivenni, és sorba rendezni, hogy mindegyik párhuzamosan álljon. Gyűlölöm, ha a kiskanalak nem egyfelé néznek per tipus , de ezt már meg kell magyaráznom. 

Vannak kiskanalak 3 kategóriában. Legyen mondjuk a mindenes, amiből a legtöbb van, és mindenre használatosak. Vannak a teások, amiknek hosszabb a száruk, és vannak a kávésok, amik ugyanolyanok mint a teás, csak kisebb és rövidebb. Na az kevés, hogy egy kupacban legyenek. Kell, hogy egymásba feküdjenek (kiskifli-nagykifli megvan?) mitöbb, a mindenesek legyenek felül. Nem irigylem a gyerekeimet. Nem értem, ugyanis, amikor joghurtot esznek műanyag dobozból, mi a frásznak kell hozzá a legnagyobb és hosszabb, legalul lévő teáskanál. De nem szólok - mindig. 

A másik fiókban én uralom a káoszt, azok az eszközök vannak ott, amik nem szépek, nem kell, hogy elöl legyenek, de azért relatív sűrűn használom őket.

Végül pedig egy tároló, amihez gyakorta lenyúlok, de képtelen vagyok szépen rendben tartani.

A szekrényekkel nem volt bajom, amíg a gyermekek gabonái be nem költöztek, de amióta 4 fajta van itthon, mit is mondjak nehezen férek. Nehogy valaki azt mondja miért nincs a pulton kéznél, hogy a gyerek is elérje? Mert csak. Ne legyen elöl. Az sem. 

Az edényeimmel nincs baj, azok jól rendszerezhetőek, a poharakra 4 alát adok magamnak, a bögrékkel vannak bajok, ugyanis ha egymásra rakom őket elborulnak, de inkább, mint a pulton megintcsak egy akasztófémen 360fokban lógatva... hú nem linkelek képet, de tudjátok mire gondolok ugye?

A spejzről pillanatnyilag hallgatok, de lehet hogy lesz egyszer coming out. Viszont egy vidéki rokonommal átélt soha nem feledhető pillanatot szeretnék felidézni. Fűszert kértem, a közös főzésnél, már nem emlékszem milyet. Mindenestre készséges keresésbe kezdett Lára, amikor is odamentem, mondván több szem többet lát, és így is lett. Kikukáztunk egy 1997-ben lejárt Hollandiából hozott fűszert.  2008-at írtunk. Lára a kettő időpont között költözött is. De ennél tovább nem fokoznám, hátha majd ideír valami kompromitálót cserébe. Ááááá vicceltem nem tud. Ami terheli a konyhai lekemet az most meggyóntam. 

A nyilvános gyónás segít. Lehet coming outolni, sőt bátor jelentkezőktől várok pedáns, és vállalhatalan részleteket fotón. Szigorúan a konyhából. Koszosakat ne kérlek,  mert azt nagyon visszataszítónak találom, és hangsúlyozom, a kosz és a kupi nem ugyanaz!

Napok óta az időjárásról beszél mindenki. Persze ez érthető, mert rég volt októberben nyár, de az időjárás összekapta magát, biztos rájött, hogy áprilisban érdemes bolondozni nem ilyenkor, és hirtelen hátraarccal elővette a zsákjából az őszi kelléktárát. Mondjuk még nem talált meg mindent, mert nincs köd, zúzmara és nyálkás utak. Viszont hogy én is hátraraccot mutassak neki, jöjjön egy melengető forrósággal teli 5 perces desszert.

A chilis ananász rummal és barnacukorral sokkal de sokkal többet ad, mint amit csak sejtenétek akár. Az ananász a trópusokra visz, a nádcukor édes boldogságot nyújt, a rumtól szebb lesz a világ, de éppen csak annyira, hogy ne legyen fájó amikor a visszatérünk a valóságba, a menta pedig energiát ad az élet élvezetéhez. Ilyen amikor egy egyész költőt kapok be reggelire. Látszik ugye hogy jóllaktam vele?

Hozzávalók (az ananászhoz nem a költőhöz!):

4 karika friss ananász

1 chilipaprika

50ml rum (fehér)

50g nádcukor

1 ek menta

Az ananászt megpucoljuk és a közepét kivágjuk (én karalábévájóval). A rumot és a cukrot teflonedénybe rakjuk, öszzeforraljuk, majd belrakjuk a paprikát magokkal együtt, és az ananászokat kb 2 perc alatt karamellizáljuk. Még forrót tányérra tesszük, és az edényben nem hagyunk egy csepp alkotót sem! Mindent szedjünk, töröljünk, öntsük ki belőle ! Forrón szórjuk rá a mentát. Itt kész is lenne, de én javaslok hozzá valamilyen savanykás bogyós gyümölcsöt is. Lehet aszalt is.

Szeressétek nagyon.  

Bár tudnám, hogy miért nem hallgattam a jobbik eszemre. Nem mertem igazi magyar paprikás kolbászt használni, mert azt hittem túl sok lesz az íz, ehelyett használtam egy paprika nélküli gyorsabb érlelésű spanyol szalámit, de simán elbírta volna a mi fűszeres, paprikás markáns ízű kolbászainkat is.

Azért sikerült mentenem a helyzetet, kapott finom krémes házi tejfölt, és így nagyszerű szendviccsé nőtt ki magát. Persze önmagában is megállja a helyét, de üresen pl nem lett annyira finom mint ez de a kolbász tehet róla. Miután megsült pont úgy nézett ki mint a linkelt kenyér, de ne tévesszen meg senkit, a kettő nem ugyanaz. Mindenesetre falatokat készítettem belőle, és sűrű tejföllel megkentem, illetve raktam közé reszelt répát is, hogy legyen valami a számban, ami nem annyira puha viszont annál inkább ropog és friss, élő része a szendvicsnek.

Hozzávalók:

135g kukoricaliszt

160g liszt

1 cs sütőpor

1/2 tk só

1/4 tk szodabikarbona

250ml kefír

1 tk cukor

1 tojás

55ml olaj

1 maréknyi brokkolirózsa

6-8 szelet aszaltparadicsom

1 kis piros californiai paprika

2 ek olaj

100g kolbász (paprikás magyar)

A brokkolit 1.5 percre forrásban lévő sós vízbe tesszük , leszűrjük félretesszük. A paradicsomot, a kockára vágott paprikát és a kolbászt kevél olajon összeforgatjuk, hogy a parik ne legyen nyers, a kolbászból az ízek kicsit kioldódjanak, félretesszük. A szárazanyagokat összekeverjük egy tálban, és a nedveseket szintén összekeverjük egy másikban, majd a száraz összetevőkhöz öntjük a nedveset, és csomómentesre keverjük.A kolbászos zöldségeket a tésztába forgatjuk de a brokkoli még várjon! Egy szögletes kenyérformát béleljünk ki sütőpapírral, vagy kenjük ki alaposan vajjal, és öntsük bele a tészta felét, szórjuk bele a brokkoli 2/3-át, majd jöhet a többi tészta, és a tetejére a maradék brokkoli.

190C-ra előmelegített sütőbe 50 percig süssük.

Javaslom tehát a tejfölt, illetve lehet krémsajt is, és valami roppanós zöldség. Kitűnő parti, vagy uzsonna falat! 

Esküszöm azt hittem Erzsébeten kívül én vagyok az egyetlen, aki az ötórai teához szeret száraz kekszet rágni. Mindig azt hittem ez egyféle tudatalatti felkészülés lehet az öregkoromra, amikor már kényelmesebb lehet majd a fogsorom nélkül üldögélni, és mártogatni valami amúgy ehetetlenül keményet vagy szárazat a teámba. Node kiugrott a szög a zsákból, úgy tűnik ez a nők perverziója hogy szeretik a száraz sütiket.

Mindenki lecsapott a zabszemre, pedig normál esetben a zabszemet sehova nem kívánjunk a testünkön belülre, de ennél a zabszemnél csak azért hagyták abba az érintettek az evést, mert egyszer csak elvettem a tányért, mondván még nincs fotózva. Ez varázsigeként hatott, mindenki megértően rámnézett, és nem reklamált a durva bánásmód miatt.

Próbálom összeszedni minden agysejtemet, hogy a hozzávalók pontos mennyiségét adjam meg, ugyanis csak a hozzávalók meglétére törekedtem, de arra is csak úgy, hogy itt-ott helyettesítettem, és az eredeti receptből csak a zab, a liszt és a mandula mennyiségét tartottam fontosnak. Így nektek is azt javaslom, hogy csak azt tekintsétek alapnak, minden egyáb csak irányadó legyen. Én az édesítő helyett ami alap esetben maple syrup volt agavét használtam részben, illetve mazsolát, ami eredetileg benne sem volt, de azt gondoltam az is édesít rajta. A repce olajat átcsréltem olivára. 

Hozzávalók:

160g héjas mandula, vagy mogyoró

190g zab

1/4 tk só

90g liszt

130ml olivaolaj

70ml agaveszirup (ennek egy része, vagy plusz lehet méz is)

4 ek mazsola (esetleg egyéb aszalt gyümölcs)

lekvár 

A mandula felét durvára vágjuk ez kb harmadokat jelent,  a másik felét a zabbal, sóval és a liszttel késes mixerben aprítjuk. Most jöhetnek a folyadékok, iletve ha raktunk bele akkor az aszalt gyümölcsök, vagy a mazsola. Ezzekkel az arányokkal a tésztánk száraz lesz, de ha nem szeretnénk szárazra, nyugodtan lehet emelni az olaj és a szirup mennyiségét 225 ml-ig.  min 15 percig pihenjen a tésztánk, hogy a nedvesség mindenhova eljusson. A tésztából diónyi golyókat formázzunk, tegyük sütőpapírra és a közepét nyomjuk be. Ide kerüljön a lekvár, ami az én esetemben ribizli volt. 170C-on 15 pecig süssük. A tészta nyersen két napig elvan a hűtőben, ha nincs időnk azonnak kisütni. Kisütve is napokig eláll, vasárnap sütöttem, és ma, kedden fogyott el,  de ma is nagyon klassz volt még.Ez a mennyiség kb 45 db zabszemet jelentett. Szívből ajánlom a szárazsüti kedvelőinek, és szerintem karácsonyi vendágvárónak, vagy ajándéknak is érdemes vele számolni.

Szigorúan családi vacsorának készült, eszembe sem jutott felzavarni ide bemutatkozni, de közben olyan jelentős funclub alakult köré, hogy kénytelen vagyok engedni a nyomásnak, és bedobom a mélyvízbe, majd az érdeklődésetek megmutatja, hogy úszik e, vagy elsüllyed. Sajnos szemnek tetszetős , és számomra elfogadható fotót nem tudok mellékelni, mert képtelen vagyok rakott cuccokat értelmesen fotózni. Valaki megmondhatná hogyan kell.

A tészta önmagában is nagyon finom volt , és kissé értetlenül néztem  amikor Rita tejfölt kért rá, de adtam, sőt a javaslatára én is megkóstoltam, és ezennel örök hálámnak adok hangot, mert megtanított rá, hogy a paradicsomos tésztákra bátran tegyek tegyfölt. Érdekes módon mindig csak tejszínnel operálok.

Hozzávalók:

400g duplán darált sertéshús

3 ek zsemlemorzsa

1 ek tejföl

100ml tej

1 hagyma apróra vágva

1 tojás

só, bors, olaj

A hagymát olajon futtasuk meg (kb 2 perc, még ne piruljon, csak legyen üveges) . A morzsát a tejföllel, tejjel, tojással keverjük össze, és ízesítsük sóval (csapott tk) borssal , majd keverjük össze a hússal, és a hagymával de ne maszatoljunk sokáig, mert attól tömörödik a hús. Hagyjuk 20 percig állni,majd formázzunk belőle golyókat, és és olivaolajjal permetezzük meg ha nincs ilyenünk, akor csöpögtessük őket le az olajjal. 20 percig süssük 200C-on, majd vegyük ki, és kb 3 ek forró  olajon forgassuk át a golyók minden oldalát, hogy egyenletesre süljenek.

1 doboz hámozott paradicsom

2 ek paradicsom paszta

1 kis fej hagyma apróra vágva

3 gerezd fokhagyma

só, bors, cukor, bazsalikom, olaj,

500g spagetti

200 g mozzarella

A hagymát megfutatjuk, és a fokhagymát hozzáadjuk, majd a paradicsomot ráöntjük, és kb 10 percig főzzük, közben hozzáadjuk a paradicsom pasztát. Sóval borssal ízesítjük, és egy csipet cukrot adunk hozzá, majd 10-15 vágott bazsalikom levelet.

500g spagettit sós vízben megfőzünk, és főzőléből 6-7 evőkanálnyi vizet a paradicsomszószhoz teszünk. A leszűrt spagettit hőálló tálba tesszük, rákanalazzuk a paradicsomot, és rárakjuk a húsgolyókat. A tetejét geszórjuk a mozzarellával, és összesütjük sütőben. Figyelem: kultúráltan szépen vágni csak lehűtve lehet, forrón csak vicceskedni lehet vele, de kitünő móka  hideg estéken forró golyókért  harcolni, hogy az kihez tartozik.

Rita , és most már az én tanácsomra is adjunk fozzá tejfölt, amit a tetejére kenve falatozzunk amig csak el nem fogy... meg tovább...és még tovább...Ennél többször ne szedjünk! Az már mindenképpen sok lesz.

A fiúk meg alig győzték a szüretet. Pont úgy szedték mint az igazit. A pólot a hasuk előtt megemelték, és beleszedték a kicsi terméseket. Majd leültek és csak falták. Lóri persze nem állta meg, hogy be ne szóljon, miszerint neki az a rózsaszín a kedvence, és bár ez se akad a torkán, azért mégis csak az a legfinomabb macaroon. Kire ütött ez a gyerek? 

Soha nem venném el a dicsőséget mástól, így be kell vallanom, hogy az almafás ötlet nem a sajátom, de remekül reprodukáltam. Azért az eredetin nem voltak zöld és csillogó aranyra festve az almák macaroonok, így mondhatjuk, hogy tökéletesítettem az almákra eső fényjátékot.

Azonnal neki kell állni, és nem csak az almafa rajzolás kreatív élményéért, hanem az ízének különlegessége miatt is. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem lett talpa a macaroonak, pedig ez nem szokott problémát jelenteni, mivel mindent úgy csináltam ahogy máskor, bár még sosem tettem egy macaroonba se fagyasztott alma chipset. Talán ez tette, de az ízéből nem hiányzott a talp, elhihetitek. Amúgy várom az ötleteket a talpaltatásra.

Hozzávalók a macaroonhoz:

200g porcukor

120g mandula liszt

10g alma chips

késhegynyi fahéj

zöld ételfesték (ez kihagyható akár)

2 cs vaníliáscukor

100g tojásfehérje

A krémhez:

2 zöldalma

kis darab fahéj

2 szegfűszeg

40 g nádcukor

1 ek citromlé

30+ 50g vaj

30g porcukor

A macaroonokhoz a 2 napig hűtőben pihentetett fehérjéket szobahőmérsékletűre engedjük melegedni, és kemény habbá verjük , majd a szinezéket és a vaníliáscukrot a habba rakjuk, és addig verjük, míg csúcsos , fényes nem lesz. A mandulát késes mixerbe rakjuk, és a chipsel összemixeljük. Az almás mandulát a porcukorral összekeverjük, és beleszitáljuk a habba, majd összeforgatjuk, és nyomózsákba tesszük, amiből 10Ft-os nagyságú macaroonokat nyomunk a szilikonos sütőpapírra. 150C-os sütőben 24 percig sütjük. 

A krémhez az almákat megpucoljuk és apró kockákravágjuk. A citrommal a nádcukorral, fűszerekkel és 30 g vajjal fedő alatt megpároljuk, majd levesszük a fedőt, és karamellizáljuk az almát. Ha kész, hagyjuk kihűlni, közben halásszuk ki a fűszereket. A maradék vajat a a cukorral kikeverjük, és a kihűlt almával késes mixerben összedolgozzuk.

A macaroonokat a krémmel töltsük meg, és tapasszuk össze. Én a tetőket kevés zöld és arany festékkel árnyaltam, de csk a móka kedvéért, pusztán esztétikai okokból, illtve mert ajándékba vittem Móri Imi barátom frissen megnyitott új virág és homedekor üzletébe. Nem is lőttem mellé, mert pont volt egy zöldre terített asztal, pedig össze sem beszéltünk.

 Ugye milyen tökéletes a támaválasztás? Imive az tervezzük, hogy a "Zongorázok" menüben található "terítés" almenüt  Ő fogja megtölteni tartalommal, ugyanis szívügye a szépen terített asztal, és ettem már nála, úgyhogy tudom mit beszélek! Addig pedig ha szépre vágytok, nézzétek meg ti is az új üzletet a Corvin Shopping Centerben. Lesz részletes beszámoló is, mert  gasztro szempontból is érdekes dolgokra leltem.

Ki nem rontott még el soha macaroont?

Tegnap elszaladtunk a Choco me új bemutatótermének bemutató teremlátogatására. Biztosan csak véletlen, de a terem belül csokoládé színű, mint ahogy az is véletlen lehet csak, hogy pont úgy van blokkosítva, mint ahogy a csoki a törésvonal mentén.  Szerencsére viszont ennyi csak a sablon.  Szép, elegáns letisztult, de szerintem ez egy korrekt munka, nem korszakaltó vagy érzelmeket közvetítő. A csokik jobban lenyűgöznek mint a terem.

A Choco me a csokik hátoldalára is odafigyelt, például nem párhuzamos törésvonalakat rajzolt, hanem görbéket, és az egyik blokkot ráadásul még teli is rajzolta. Szerencsére . Ugyanis nagyon szép.

Szépségverseny is volt, de nem ám a jóltáplált bloggereknek hanem a csokiknak. Alább a győztesek, amik a top 76-ból kerültek ki:

Ha ősz, akkor birsalma, sütőtök, szilva. Kár lenne kihagyni bármelyiket évszakból is, meg gyümölcsből is. Még tavaly készült ez a hab A jó hír hogy nem egy üvegtál következik a felismerhetetlenségig penészedett zöld kupaccal a fotón, a rosszabb hír, viszont az, hogy azért ez sem áll el 12 hónapig a hűtőben. Meg amúgy sem, mert őrülten jó.

Pontos számokat nem tudok majd írni, és ennek csak részben oka, hogy tavaly készült, a valódi ok, az az, hogy akkor sem méregettem. Csak öntöttem, kevertem, raktam, kóstoltam. Mentem a nyelvem után. (milyen vicces, hogy mindenki más szerve után megy ugye? és nem más ember szervére gondoltam, hanem szigorúan sajátra, de ez mindenkinek más és más. persze a nemek között is vannak eltérések, hogy mely szervek után rohannak a legtöbben.)

Vissza a recepthez bocsánat. Tehát A birsalma jam készítésekor is hagytam ki keveset, ami nem került üvegbe. Így került hozzá tejszínhab, barnacukor, és rum. Talán citromlé is.

A jam úgy készül, hogy a szösztelen egész almákat berakom a kuktába, és vízzel felöntöm a gyümölcsök 2/3-áig. Forrástól számítva kb 20-25 percig főzzük. Ha kész, hagyjuk hűlni, Fajta függő, van amit ilyenkor ha lapáttal kiszedünk, és megfogjuk a szárát, szépen kézzel le tudjuk húzni a magházról a gyümölcsöt. Ha így nem megy, vágjuk körbe a magházat. A gyümölcshúst héjastól tegyük egy üvegtálba, mérjük meg, és fele mennyiségű cukrot tegyünk hozzá. Az arány tehát 2:1 gyümölcs-cukor. Botturmixal pürésítsük, majd tegyük mikróba. 5 percenként állítsuk meg, és keverjük át. Tegyük ezt addig, amig felforr, és még 3 percig. Mehet az üvegekbe.

A habhoz ebből a kihűlt jamből különítsünk el. Verjünk fel tejszínt kemény habá. A jamhez adjunk kevés rumot, barnacukrot, esetleg citromot, hogy egyensúlyban legyen. Ez kb azt jelenti, hogy 1/3 jam, 2/3 felvert tejszín. Keverjük finoman össze, hogy ne törjük össze a habot. Azonnal neki lehet esni. Oly egyszerű, és finom, érdemes kipróbálni

Két észrevétel: ha tettünk el jamet, egész télen tudunk ilyet készíteni. A rum íze jobban belesimul a habba, ha a jamet átforraljuk vele, és kihűtjük, aztán keverjük csak bele a tejszínt. Markánsabb marad ha pedig benne hagyjuk az összes alkoholt.

 Fogalamam sincs, hogy az emberek miért vesznek bármit, ami beleesik ebbe a kategóriába. Elolvastam végre, hogy milyen baromságok tartoznak ide. Persze nyilván könnyen beszélek. Valaki tudja konkrétan, hogy mely termékek esnek bele? Alaposan átböngésztem, és egy szóval össze lehet foglalni, hogy minek emelkedik az adója: a SZEMÉTNEK. Ezek az ételek, és italok amúgy is alkalmatlanok emberi fogyasztásra, nem kár értük. 

Nyilván azért sem fáj a szivem annyira, mert amúgy egyiket sem esszük, vagy isszuk. Kivételt képez "apa kávéja" a redbull. A fiúk hívják így, édes nem? Csak akkor iszik ha nem vezet, és előtte nem aludt eleget. Mentségére legyen szólva, hogy a kávé helyett egy listáról inkább a halált válsztaná, de szerencsére előtte van még a redbull is. Ebből viszont nem fogy sok, asszem kibírjuk. (keveset bulizunk már)
 

No a szuperegészségestöl ez is messze van, de legalább ellenőrzött körülmények között készül, chipszadó mentesen.

Hozzávalók:

200g cheddar sajt

80 g vaj

1/4 tk só

120g liszt

2 ek jeges víz

A sajtot lereszeljük. A vajat sót lisztet késes mixerben összemorzsoljuk, hozzáadjuk a sajtot, végül a vízzel összeállítjuk a tésztát. fóliával letakarva tegyük hűtőbe egy órára. A tésztát nyújtsok vékonyra, kb 3 mm-re, és derelyevágóval szeleteljük . Ezt a gyerekek csinálták, és nagyon élvezték. Aztán lapáttal sütőpapírra tették, ezt is élvezték-

190C-ra előmelegített sütőbe tegyük,, és süssük aranszínűre. Kb 10 perc.

Hidegen adjuk, kártyaparti, vagy bor nagyszerű kísérőjeként.