KajaPiaZongora - recept, receptek

Az ősz két pompás gyümölcse randizik egy tortaágy tetején. Először csak ismerkednek, aztán  szerelembe esnek, és végül összeolvadnak. Ugye szeretjük ezeket a pozitív kicsengésű történeteket? Én igen, pláne ha részese lehetek. Mivel én hoztam össze a feleket, betekintést engedtek szerelmük minden pillanatába, és nem pusztán azt engedték, hogy kukkoljak az üveg mögül, hanem belekóstoltam az összeolvadásukba is. 

Aztán szerelmes lettem én is mindkettőjükbe. Ezt már édeshármasnak hívják. Persze ehez viszont kellene szeressenek, de mivel elfogytak, nem hiszem, hogy nyilatkoztatni tudjuk őket, valószinüleg az érzelmeik is megszűntek. Nem így az enyémek.

Hozzávalók:

280g liszt

140g cukor 

100g vaj

1/4 tk só

1 tojás sárgája

2 ek víz
 

1 birsalma

1 ek citromlé

4 ek birsalma lekvár (zselé vagy sajt is lehet)

8-10 füge

4 tojás sárgája

2 ek mascarpone

4 ek tejszín

1/2 vaníliarúd belseje

2 ek méz

A lisztet a  vajjal, cukorral, sóval egy késes mixerrel összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojás sárgáját, és ha szükséges a két kanál jeges vizet, hogy a tészta összeálljon.  A birsalmát mepucoljuk, és vékony szeleteket vágunk belőle, majd a citrom lével pár percig pároljuk őket, hogy megpuhuljanak kissé. A tésztát kinyújtjuk, és kivajazott kis tortaformákat kibélelünk vele. 190C sütőbe elősütjük a formákat világosbarnára. Ha kész kivesszük, és kissé hagyjuk hűlni, majd a torták alját megkenjük lekvárral, vagy ha sajtunk van, akkor vékony szeleteket vágunk, és azt rakjuk a torta aljára. Most következzenek a birsalma szeletek, majd a végén a fügék. Ezeket kedvünk, időnk, és szépérzékünk szerint rendezgessük el a tortákon. A tojást a mézet a mascarponét , vaníliát és a tejszínt keverjük össze, majd kanalazzuk a a fügére. Süssük készre, ez kb 30 perc .

Tavaly Ritánál debütált már ez a torta, csak akkor egyben sült, az alma sem birs volt, illetev a lekvár pedig füge.  A krémbe krült egy kis mascarpone , hogy dúsabb és több legyen. 

Abban az egyben nem sikerült itthon dűlőre juttnunk, hogy milyen kategóriába soroljuk az ételt. Szerintem tuti jó főétel, háni szerint köret, de azt nem tudja megmondani mihez, abban viszont egyet értettünk, hogy kisebb adagokban előételnek kitűnő lehet. 

Eredetileg erdei gombáról szól a recept, de én kicseréltem rókagombára, és teökéletesen működött egyféle gombával is, de azért azt feltétlenül javaslom, hogy valamilyen illatosabb, zamatosabb gombát válasszunk, ne csiperkét. Szerintem elbírt volna még egy kevés aszalt paradicsomot is, úgyhogy ha valaki kísérletezne vele, ajánlom megfontolásra.

Hozzávalók:

30g vaj
200g rókagomba
1 hagyma
3 gerezd fokhagyma
300g arborio rizs
75ml fehér bor
800ml horró zöldség alaplé
1 ek friss kakukkfű
125g buffalo mozzarella 
liszt, olaj

A szeletelt gombát tegyük a tűzre vajon, és addig tartsuk ott kevergetve amíg minden felesleges folyadékot elveszít, ez kb 4-5 perc. A hagymát és a fokhagymát tegyük mellé, és pároljuk üvegesre. Tegyük hozzá a megmosott rizst, és folyamatos kevergetés mellett kb 2 perc alatt forrósítsuk fel de ne pirítsuk. Öntsük fel a borral, majd ha azt beszívta öntsük fel az alaplével. * Kb.20 perc alatt főzzük készre, kicsit maradjon kemény, ne főzzük szét, pont mint a tésztákat: al dante! Ha szükséges sózzuk közben. A tűzről levett rizsre tegyük rá a kakukkfűvet, és keverjük össze. Én tettem hozzá egy nagy tk mozzarellát, de az eredeti recept ezt nem írta, valószinü anélkül is működik. A mozzarellákat vágjuk félbe, és a feleket 6 egyenlő hosszú csíkra. 

A kész kihűlt risottóból nedves kézzel vegyünk ki kb 1 evőkanálnyi risottot, és tegyünk rá egy csík mozzarellát, majd rakjunk rá újabb adag risottót, és formázzuk egy kövér hamburger pogácsa formára. A pogácsa mindkét oldalát forgassuk meg lisztben, és kevés olajon süssük mindkét oldalát. A sajt csodásan megolvad benne, és klassz nyúlós lesz amikor szétvágjuk.

12 pogácsa lesz belőle, ami ha sok egyszerre, be lehet tenni a hűtőbe, és később ugyanúgy ki lehet sütni, csak akkor ne forgassuk bele a lisztbe mindet, azt csak közvetlenül sütés előtt tegyük.

*A klasszikus risotto soha nem így készül, azt itatni kell, ami annyit tesz, hogy kanalanként folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a folyadékot!

Jamie Oliver Anglia Don Quoijoteja, és ezt most már én is teljes mell szélességgel vállalom. Ennyi készétel hűtőt soha sehol nem láttam még, mint Angliában. Konkrétan egy Tesco pékáru részlege 6 sorból állt, ebből egy volt a friss, a maradék 5 sor pedig a tartós kenyérfélék és finompékáruké.

Tornyos Tesco. Vicces nem?

A hűtőpultok 3/4 része nem nyers alap élelmiszereket tartalmazott, hanem szintén készételeket. 1 sor pizza, 1 sor szendvics, 1 sor vega meleg készétel, 2 sor húsos meleg készétel 1 sor süti-torta-krémek.

Ez már összesen 12 sor, és ez kb a tesco élelmiszer részének a felét kitette. Az ezzel szemben lévő sorokból 1,5 virág, 2,5 zöldség, 1 sütés alapélelmiszer, 2 mártások szószok, 1 fűszerek, 1 száraz tészták-kész tészták, 1 kekszek-cukrok, 1 teák-kévék.

Ami szembetűnő, hogy a zöldség és virág részleg a mieninkhez képest rendkívül gazdag. Hentespult nincs, csak csomagolt húsok vannak. A hentesek persze vannak, de azok sokkal drágábbak, és itt jön újra olivér, aki szerint a Tescok és társai mind boldogtalan állatok húsait árulják. Persze boldog állatok neveléséhez több pénz kell, így az többe is kerül.  No nem a vad vagy fültölc lazacra gondol, hanem a csirkére és négylábú barátaira. Hogy méginkább vergődjenek angol barátaink, a készételek csapdájában, a Tesco igen okosan szinte minden második készételt akciós áron ad, vagy kategoriákat állít, és csak annyit mond, hogy minden piros szószos kajából 3-at ad 2 királynőért , vagy minden tészaétel ből 4-et 2 királynőért, és így biztos talál magának kedvenc piros szószost, vagy fincsi tésztát. A munkásnegyedek egyszerű nyelvét beszélik.

A hentesnek viszont vannak susages, azaz kolbászai, amit előszeretettel grilleznek és a választék óriási. Mindennel ízesítik, olyan mint a sörük. Van fehér, barna, cideres, fahéjas, fűszeres...Amúgy is szoros összefüggés van a sör és a kolbász között. Minden kocsmában van sör, van kolbász, és a kettő együtt is. Balázs gyomra ultrabrutál, az előző napi megmaradt barnasörös grillezett kolbászt mikróban melegítve tolta reggel nyolckor. Mindenki menekült a konyhából, a szag miatt. Állot sörszag állott kolbász szaggal. Leírhatatlan élmény.

A Waitroseban viszont kettővel előttünk járnak. A regisztrált klubtagok a shop bejáratánál felmarkolnak egy kódolvasót ami akkora mint egy telefonkagyló, és amit a kosárba rak emberünk, azt lepittyenti a kagylóval, persze személyazonosítás után, majd ha befejezte a shopit lezárja a műveletet, és kisétál az áruházból. Kp nem kell hozzá, kosár igen, senki nem feltételezi, hogy többet rakott be a kosárba mint amit lepittyentett a kagylóval. Ha nem találod a zsemlemorzsát, és odamész az első alkalmazotthoz, nem azt mondja, hogy valahol a 9-es sorban, hanem elkisér, és leveszi polcról, majd a kezedbe adja, és közben mosolyog. Ha jól tudom, a Waitrose alkalmazottak mind tulajdonosok is egyben. Talán ez is segít magukénak érezni a munkahelyüket.

A zöldségpultok irígylésre méltóak. Afűszerpolcoktól lemegy hídba az ember, friss csokrok, dúsak, és üdék. Nem 3 kapor, vagy 2 szál menta jelent egy csokrot, a csokor az csokor, akár 10 szál rózsához is elég lenne a menta akkora csokorban van, de ezt nem ajánlom amúgy, mert elnyomja virág illatát.

A fish and chip ugye az angolok gulyás levese. Mindenki eszi. Kevéssé húz szét, mint a mi levesünk, nincs akkora különbség közöttük, pl senki nem rak mellé galuskát, de azért ott is vannak különbségek. A krumplit van ahol csak sütik, van ahol főzik és sütik, van ahol párolják és sütik, a hal bundája szintén sokféle. könnyebb, vastagabb, ropogósabb, vagy olajosabb.A borsó és az uborkás mayo nem hiányozhat sehol, a különbség az annyi, hogy egyszerű borsó, vagy esetleg püré kerül mellé. 

Rosszat sehol nem ettünk. Viszont állandóan mindenki eszik. A cukorkaboltok lépten nyomon szembe jönnek. Durva kirakatokat látni. Dupla ablak full cukorkával. Orálisan fixáltak.

Sör, pohár, cukorka vagy hal van a szájukban. Voltunk egy kisvárosi elit teázóban, Évi szerint oda járnak a környék előkelő nyugdíjas hölgyei . Belépéskor 3 óriás ikon figyelmeztet, hogy a mobil nem kívánatos eszköz, zavarja a teázó hölgyeket, úgyhogy mindenki kapcsolja ki. Tényleg rémisztő lenne a finom suttogásban amikor megszólalna a trainspotting kedvelt melódiája. Kicsit olyan mint egy benzinkút, a kannák sorban sorakoznak, a kiszolgálók meg folyton töltenek, és mindenki teli kéri. Azért azt viszont kényelmesen, lassan, és szép ruhában.

Az említett teázóban a kévá saját pörkölésű volt, és bátran kijelenthetem, hogy soha nem ittam még ennyire füstös ízű kávét. Nem volt finom, de annyira meglepett a a kormosra sikerült pörkölés, hogy kiváncsian kortyoltam. Az előkelőségükröl még annyit, hogy egy másik nap futtában szerettem volna elvinni egy kávét, de azt mondták azt nem lehet. Mondtam, ok, akkor a pultnál meginnék egyet. Erre annyira rácsodálkoztak, mintha egy kórházban a nővérpulthoz szaladtam volna, egy intravénás fejfájáscsillapítóért, amit gyorsan állva szerettem volna lehajtani. Azt pedig nem lehet, csak a bentfekvők kaphatnak, pizsiben. Itt meg a kényelmesen űcsőrgők pink kosztünkabátban. Hát bocsi. Bezzeg szemben a kocsmábban nem válogatttak, kaptam illyt, állva mint a lovak, és a pultnál mintha egy éltmentő barack lenne legurítottam gyorsan, és majdnem annyira élveztem, mint egy alkesz a barackot ami jár neki már du.5-kor. Mindenki rám várt odakinn, siettem.

És ha már kocsma! Jártunk egy sörfőzdében az nagyon izgalmas volt, talán azért mert az idegenvezetőnk remek, pompás, és izgalmas előadást tartott. Erről jövő héten külön beszámolok képekkel. Elöljáróban csak annyit, hogy ha csak megkóstolok egy sört pici kortyal is, durván libabőrős leszek, és kiráz a hideg. Nem volt könnyű na!

Most pedig csak pillanatok következnek, hogy legyen a mai posztban valami szép is.

11 év együttélés után háni még meg tud lepni. Egy angol pubban cupkaket rendelt. Beteg nem? Mondjuk aki cukrászdai mignonon nő fel, attól ez normális reakció. Lassan leteszek róla, hogy rendes édességeket is egyen, Ő meg lassan letesz róla, hogy valaha is tudok az ő szájíze szerint sütit sütni. Egy ruppót nem adtam volna a blog indulásakor, hogy valaha egyetlen cupkake felkerül, de most háni kedvéért beadtam a derekam, és sütöttem. 

Paraszt vagyok, mert csak félig neki sütöttem, félig a blognak. Ez azt jelenti, hogy bár cupkake, de nem édes, és tömény étcsokis, ergó cupcakenek látszó nem elég édes süti lett belőle szerinte. Szerintem a neve mindent elmond : duplacsokis. Aki azt várja  mint háni, hogy ez édes, vajas és cukrászdai élményt adó, az neki se álljon. 

Donna Hay csokis könyvéből van a recept, kevés módosítással, mert a tésztába tettem mandulát is, de lehet a teljes mennyiséget liszttel készíteni. Az eredmény egy csodásan omló könnyű tészta egy szupercsokis krémmel a tetején.

Hozzávalók:

125g vaj

150g porcukor

2 tojás

140g liszt

50g mandulaliszt (vagy összesen190g liszt)

1 tk sütőpor

pici só

2 ek kakaópor

125ml tej

100g olvasztott étcsoki

A krémhez:

250g csoki

125 ml tejszín

70g vaj

A puha vajat a cukorral elektromos mixerrel habosra keverjük. Hozzáadjuk a két villával felvert tojást és összekeverjük, majd az előzőleg egy tálban összekevert szárazanyagokat a tejjel felváltva a vajas keverékhez adjuk. 

160C-ra melegített sütőben süssük 20-25 percig. Egy 12 adagos nagy cupcake formába való mennyiség ez. 

A krémhez a hozzávalókat vízgőz fölött összeolvasztjuk, majd hagyuk kihűlni. Ha kihűlt az elektromos mixerrel keverjük habosra. (nem lesz könnyű) Nyómócsöves zsákba téve rakjuk a krémet a süti tetejére. Életem első ilyen jellegű próbálkozása volt ez , így tobzódtam, hogy mit is nyomjak hova, és mennyit meg milyet. Ezért lett sokféle a cupkcake. Lóri pedig szerette volna beporcukrozni, ezért lettek havasak, szerinte így sokkal szebb, szerintem nem, de a finommotorikus fejlődéséért mindent beáldozok. 

Rajongói levelet is kaptam a sütiért, világháború előtti szögletes  szálkás betűkkel. Azt már a kajapiazongora FB oldalra kitettem. Így meg már azt is tudjátok miért kaptam. A levél feltételes mondatát igyekszem elengedni a fülem mellett, csak csendben kuncogok. 

Bár az időjárás nem ezt mutatja, jön a tél, -alig várom- és úgy tűnik az ősz meg érdeklődés hiányában az idén elmarad. Hogy szokjuk a gondolatot egy illuzionista trükkel fagyinak látszó csillagfüge krémes tölcsért készítettem ami hűtőt még messziről sem látott, jégről meg még nem is hallott, de azért sapkát tettem rá, csak hogy a salzburgi szeptemberi havat itthon is megidézzem.

A recept nem sokkal bonyolultabb a tegnapinál, illetve azt is állíthatjuk, hogy ugyanaz, csak más arányokkal másképp dizájnolva. A "másképp" dizájnolt ételekre egyébként ez a padlizsános tészta  is remek példa.

Hozzávalók 2 tölcsérhez:

4 füge negyedelve

1.5 ek nádcukor

1/2 narancs leve, és héja

1 tk citromlé és citromhéj

2 ek mascarpone

A fügék tetejét vágjuk le, és a belsejét szedjük ki a sapkát tegyük félre, majd a többi fügerészt vágjuk kis kockákra. Egy lábosban a citrusok levét és héját a cukorral forraljuk fel, majd rakjuk bele a kis fügekockákat, és karamellizáljuk. Ha kész hagyjuk kihűlni. A mascarponét keverjük a kihűlt fügéhez, mert így az edény falára tapadt izeket is a mascarponéba nyerjük. Ha feloldódott a karamellünk, kanalazzuk tölcsérbe, és öltöztessük fel a sapkával, illetve én szórtam rá egy kis dekor cukrot, hogy a fotó szép legyen, ám az ízének sem tett rosszat és a fiúk sem tiltakoztak.

Lehet nyalni, vagy kanalazni.

Okosság: Első randin sokat meg lehet tudni a randipartnerről, ha ilyet adunk neki, és kiváncsian figyeljük, hogy nyal, vagy kanalaz-e!

Új fajtákatkat nemesíteni annyit tesz, hogy az ember évekig figyel, ízlel, tesztel, keresztez, majd ha minden jól megy, a végeredményt rajta kívül még sokan szeretik. Szerintem a nemesítésem végére értem. Nem mintha unnám a füge formáját, mert szerintem azzal nem lehet betelni, az egyik legnőiesebb gyümölcs, de a csillag füge legalább annyira szép. Nézzétek csak!

A türelmem (10 perc) meghozta gyümölcsét (hú de angol humor ez!) ugye milyen szép lett? És pont ilyen finom is, sőt még azt is elárulhatom, hogy tovább nemesítettem, és lett belőle csillag fügefagyi, de az majd holnap következik.Addig érjétek be ezzel. A fügét ma, Sparban vettem nagy meglepetésemre, és finom, érett, úgyhogy lehet szaladni venni.

Hozzávalók 2 fügéhez:

2 füge negyedelve

1 tk nádcukor

1/2 narancs leve

1 tk citromlé

1 ek mascarpone

A citrom és a narancs friss levét a cukorral összeforraljuk, majd a mosott negyedelt fügéket megforgatva benne kb 1-1 percig minden oldalával karamellizáljuk. A lé a fügére tapad, és besűrüsödik.  Kivesszük a fügéket, és tányérra rendezzük csillag alakban. A közepére egy nagy teáskanálnyi natúr mascarponét rakunk. A maradék lét rácsorgatjuk a fügére.

Készítsünk mellé mézet, vagy agave szirupot, ha valaki édesebben szeretné, de szerintem ez is elég.

Rendkívül hasonló barackot is készítettem már, rémlik?

A kajapiának van Facebook oldala, aki szeretne többet megtudni a receptekről, vagy a készítésükről, a műhelytitkokra kiváncsi, jöjjön, kérdezzen, beszélgessen.

Nagyon rosszba vagyok az inda felületemmel, elszállt egy komplett poszt, a publikálás gombnál, nagylevegő...2x.Mondom kétszer . Hogy legyek újra frappáns, és sziporkázó, amikor alig látok a pipától, és ráadásul már egy nap eltelt azóta, így nem is emlékszem már rá. Kevéssé frappánsan és sziporkázva: újra itthon, vettem csómó sok szupituti dolgokat.

A kirándulás részleteit később. Szét ettük magunkat, és szét ittuk magunkat, és tényleg volt aki mindakettőt, én meg csak az elsőt, és a mérleg mégsem mutat többet, talán mert napokon át csak enni  ültünk le, de azokért érdemes volt. Sokat nevettünk, és pedig az is hízlal, úgyhogy végképp nem értem. 

Voltunk többek között indiai étteremben, ahonnan a mai ebéd ihletődőtt. Az eredeti is nagyon finom volt, ez meg annyira nem hasonlít rá, hogy csak na, viszont ez is kitűnő lett. Nem mintha azt szerettem volna leutánozni, de abban is volt paradicsom, meg karfiol, ezért jutott eszembe hogy ez legyen az alap most is.

Hozzávalók:

1 kis fej karfiol

3 közepes krumpli

600g szilva paradicsom

2 ek paradicsom püré

3 ek ketchup

3 szál zöldhagyma

1/2 lilahagyma

só, bors

2 ek zeller

oliva olaj

1/2 zeller

1 sárgarépa

Az olajon a hagymákat üvegesre pároljuk, és hozzáadjuk a szeletelt répát meg az apróra csíkokra vágott zellert. ezzel kb 3 percig hagyjuk a tűzön. A rózsákra szedett karfiolt és kockára vágott krumplit a paradicsom pürével, és a héjától megszabadított paradicsommal, amit kézzel összenyomunk, összeforraljuk lefedve.. Kb 5 percig hagyjuk a tálat, majd lefedve berakjuk a 200C-ra előmelegített sütőbe, és 50 percig hagyjuk főni, amikor levesszük a kupakot, és ha kell utána ízesítünk (csak rázzuk, ne keverjük most már), majd további 30 percig sütjük, hogy a víz elpárologjon, és a lé összesűrűsödjön. 

A cukorral és sóval bánjatok kedvetek szerint. Lelkesen szertnék egyúttal ömlengeni újonnan szerzett edényemről amiben sütöttem főztem ezt a finomságot, már látom, hogy jó barátok leszünk. Amúgy meg Furos kedvéért aki mindig húsért kiált: tegyél bele húsgolyót amit előtte megsütöttél, esetleg/vagy edd mellé.

Off: Háni kicsit szörfözött a tv távirányítóval, és villa beszvazóra ugrott. Éppen egy sötét nem fekete libalány rángott vonaglott és beszélt egyszerre. Sokkolt.Azóta is keresem a szavakat. Csak ötletként felvetem : ha nyilvános fejbelövésre lehetne szavazni az említett, és kiragadott példánnyal kapcsolatban, (bárki lehetne a sleppből nem rá haragszom) akár tripla áron is, de szerintem többen szavaznának nem? Biztos többet hozna az adott csatornának.

A konyhai alapfelszerelésekkel bátran állíthatom, hogy jól állok. Vannak azonban (szerintem) luxus eszközök, amik nem feltétlenül azért számítanak luxusnak, mert drágák, vagy mert kevesek által megfizethetők, hanem az is annak számít, amit egy évben egyszer veszünk csak elő de azért van, ami nagy helyet foglal (és nem mikro), mitöbb nagy helyet foglal el a pulton,  de nem is használjuk minden nap, vagy ezek bármely tetszőleges kombinációja.

Három vágyott  luxus eszközöm van, amiből kettőt már birtolok. Ők az én kicsikéim. Az egyik egy kávéfőző, ma ő következik.

Bemutatom Őt . A kávéfőzőm egy Gaggia Baby Twin . Csinos nem? Egy év kitartó keresés, tesztelés, várakozás és válogatás után sikerült megvennem, és Luca szerint karmikus volt a választás azért, mert semmi nem jellemez jobban mint a két tipus jelző: bébi és a twin. A bébi 0 éves koromtól a családi becenevem, és bizony még ma is vannak akik így hívnak, pedig biz'isten van már saját személyim és jogosítványom. A twin pedig nyilvánvalóan iker gyermekeimre utal, amúgy meg kit érdekel, hogy a dupla kazán miatt hívják így .Jah, persze! És tényleg a két héttel ezelőtti megvilágosodásomig csak az egyik kazánját tudtam kihasználni a gépemnek, pedig nem a neve miatt vettem, hanem valóban a két kazán hasznossága lebegett a leki szemeim előtt.

A két kazánnak az a jelentősége, hogy egyszerre lehet kávét főzni, és tejet habosítani vele, mert amúgy egy egykazános gépnél ha lefőzöm a kávét, több percig is eltarthat, amíg újra annyi nyomás keletkezik amivel lehet tejet gőzölni. Addig pedig tönkre megy a kávé. Borzasztó csalódás volt számomra, amikor a kávé amit főztem olyan volt mint amilyet szerettem volna, de a tejgőzöléssel nem boldogultam. Vizes volt, és nem lehetett megfelelő mennyiségű gőzt juttani bele, mert a gőzölöfej nem volt megfelelő. Hiába mentem el a forgalmazóhoz, az amigo nem volt túl bőbeszédű, és csak azt ismételte, hogy pedig mennie kellene a gőzölésnek is, mert a konstrukció remek. Két héttel ezelőtt viszont mikor mentem a vízkőtlenített gépemért, ott volt az amigó bőbeszédű -talán- felesége, akinek amigo éppen egy csodaszép szivecskés kávét készített, konkrétan ezt:

és akkor én lecsaptam az ismertetett problémával, és sajnálkozva ecseteltem gőzölési problémáimat. Láss csodát, megtört a jég, amigo bemutatót tartott, "talán" feleség pedig beszélt amigo helyett, aki pedig kitünően beszéli a magyart. Nem számítsatok bonyolult műfogásokra, éppen csak annyi, hogy a gőzölőcsövet le kell szedni, mert az szimplán alkalmatlan, és a csupasz csúnyácska fejjel kell csak gőzölni. 

Itthon kipróbáltam, és láss újabb csodát, sikerült. Vertem a fejem a falba, hogy azt hittem minden igyekezetem, türelmem, és tudásom ellenére vettem egy olyan gépet, ami mégsem azt tudja, amit én vártam, és amit kellene, pedig csak amigóhoz kellet volna harapofogót vinnem , hogy kihúzzam belőle a tutiságot! Ejnye Giorgio! és Köszönöm Giorgio!

Annyira belemerültem a kávézásba náluk, hogy az összes elérhető podból leemeltem kóstolási szándékkal. Találtam köztük nagyon finomakat, ráadásul akár egyesével is lehet venni őket, illetve ami igazi különlegesség, hogy van zabkávéjuk is ami megkóstoltam nagyon finom.

Sokáig töprengtem azon, hogy milyen főzőt vegyek, és most, hogy már gőzölni is úgy tudok vele, mint egy nagy ipari két karossal, nyugodt szívvel kijelentem, hogy megtaláltam (kávéfőzőből is ) az igazit.

Annyit ömlegtem, hogy a másik kicsikémről egy másik alkalommal fogok szólni. Az is tud csuda dolgokat, úgyhogy megéri kivárni.

Ez nem szponzorált írás, fizettem a főzőmért 3 éve, nagyon sokat. Mégis, ha valaki vásárláson töpreng szivesen mesélek még róla, csak szóljon.

Na jó nem szó szerint, de általában kidobjuk a narancshéjat nem? A héten megleptem egy kedves ismerősömet ezzel a narancshéjal. Ajándékba vittem és valóban mindketten meglepődtünk. Sonja azért mert kapta, én pedig azért, bert belenézett a zacskóba, és nem tudta mi is ez.  Az illatáról tudta hogy narancs, de hogy annak milyen része és főleg hogyan készült azt nem tudta. Aztán megkóstolta és felderült az arca, majd azt mondta, ez olyan mint a "ginger stick" ugye? Ugye bizony, mert az is hasonlóan készül, csak gyömbérből.

Talán többeknek unalmas lehet ez a recept, de a fenti történet tükrében újabb adagot készítettem, és lefotóztam. Vannak még csecsemők, akiknek minden vicc új. Azért is időszerű, mert figyelmetekbe ajánlom, hogy az ökozacskókat el lehet már most készíteni, és decemberben bármilyen társas összejövetel esetén büszkén lehet megjelenni vele, boldog mosolyt csalva a megajándékozott arcára. Bookmarkoljatok szorgosan, és decemberben vegyétek elő.

Hozzávalók:

2 narancs héja

5+2 ek cukor

víz

2 szelet gyömbér, 3 szegfűszeg étcsoki- opcionálisan

A narancsokat mossuk meg, és alul, fölöl vágjuk le skalp szerűen a héját. A maradék héjat negyed részekben szedjük le. Az így kapott negyedeket szeleteljük hosszában kb fél cm-es csíkokra. Legyenek egyformák, és csinosak, különösen ha jaándékba adjuk. Egy lábosban tegyük fel annyi vízzel főni, ami ellepi, plusz egy ujjnyi. Tegyük bele az 5 ek cukrot  és a fűszereket is és főzzük kis lángon addig, amíg elfő a leve, és a cukor rákaramellizálódik a héjra. Ekkor borítsuk sütőpapírra, szedjük szét őket, hogy ne érjenek egymáshoz, de óvatosan, mert forró. Ha ez kész azon nyomban álljunk neki a szeletek cukorba forgatásának. A még ragacsos karamell réteg gyönyörűen felszedi a cukrot.  Ha van kedvünk további játszadozáshoz, akkor az egyik felét mártogassuk olvasztott ÉTcsokiba mondom ÉT! és nem tej, nem fehér, nem bevonó. Egészen más dimenzióba kerül a héj.

Bűnösen finom. A fűszereket egyáltalán nem kötelező belerakni, anélkül is nagyon finom lesz. És gyönyörűek nem? 

A viking harcosok bátorságával, állok elébe mindenféle csípős, erős, szájtépős ételnek. A tüdőmet teleszívom, ilyenkor nézek ki úgy mint ők, a sisakjukpon lévő kis szarvak jelképezik a kettéálló füleimet (csak ilyenkor állnak ketté), és csak kűzdök az erővel. A paprika erejével. Ebben az élményben a körülöttem levők nem szeretnek osztozni, mert azt állítják, ami ennyire csíp az kétszer csíp. 

Biztos én vagyok rosszul összerakva, de én még sosem éreztem csípést csak a tápcsatorna felső végén, azaz a számban. Ezért ha nem csak én szeretnék enni valamiből, akkor erősen visszafogom magam, és nem készül semmi annyira erősre, hogy könnyezve sírjak a paprika csípése okozta boldogságtól, vagy hogy égő szájjal szívjam a fogaim között  a levegőt, hátha hűsíti az égető forróságot odabenn. Imádom az erőset.

Ez a fetakrém finom gazdag, és csíp, vagy mar annak függvényében, hogy hogy szertenénk. Ha nem szeretnénk erősre akkor a jalapeno magjait még sütés előtt szedjük ki, de ne érjen a paprika húsához.  

Hozzávalók:

2 jalapeno

1/2 fokhagyma

100g feta

6 ek oliva olaj

1/4 citrom héja

1 tk citromlé

A fokhagymát és a jalapenot tegyük a sütőbe, és 200C-on a paprikát kb 15 a fokhagymát kb 30 perc alatt süssük meg. Mindkettőt spricceljük meg olajjal, de a fokhagymát csomagoljuk lazán fóliába. Ha kész, mindkettőről szedjük le a héját, és tegyük félre amig kihűl. A paprikából szedjük ki a magokat.  A fetával keverjük össze az olajat, apróra vágott jalapenot, fokhagymát, pürévé sült, a citromot, és héjat. Villával összetörjük, és lehet mártogatni. Ha az állaga nem tetszik akkor olajjal változtassatok rajta. Én a végén még piros paprikát is tettem bele, kellemes volt. Frászt... tépett mint állat, isteni ! 

Amúgy szerintem ez a csípés dolog városi legenda, de állítólag ha nem annyira erős, mint ahogy én szeretem, akkor mindenkinek csak egyszer csíp.

Update: ma volt 3 napos a maradék feta mártogató, annyira finom volt, hogy magam is meglepődtem, mennyire jót tett neki hogy volt ideje összeérni. Egy valami nem tett neki jót, mégpedig az, hogy sokat megettem elöszörre, így most kevés maradt ebből az összeért krémből. Ehh legközelebb többet készítek.