KajaPiaZongora - recept, receptek

A friss reggeli mindig problémás. Vagy azért, mert a pékáru beszerzéséhez minimum tréningruhát kell venni, vagy korán fel kell kelni, hogy frissen süljön a kenyér, vagy valami olyat kell kitalálni, amihez nem kell kenyér, kifli, friss kakaóscsiga... De akármelyik is ezek közül, biztos nem lehet köntösben az asztalhoz ülni, hovatovább visszabújva az ágyba megreggelizni.

Pedig így képzelném el a reggelit. Ha reggeliznék. De csak kávézni szoktam, esetleg valami gyümölcs, és majd dél körül gondolok az evésre először. Tudom, tudom, hogy ez nem egészséges, de most nem ez a kérdés. Hanem hogy találtam egy nagyszerű fánkot, ami pont megfelelne reggelire egy pohár tej mellé. Ha reggeliznék.

Persze uzsonnára sem megvetendő, és a legjobb benne, hogy nem csak lekvárral, sőt bármilyen lekvárral, hanem nutellával is működik, és hogy nem kell fánk formájúnak lennie feltétlenül, bármilyen egyéb formában is kitűnően megsül.

Hozzávalók:

160g liszt

70g cukor

1 tk sütőpor

csipet só

70ml iró

1 tojás

15 g olvasztott vaj

90g görög joghurt

3 ek eper lekvár

 tényleg fánk, de csak alulról látszik

A lisztet, cukrot, sütőport és a sót keverjük össze. A tojást villával verjük fel, és keverjük hozzá a joghurtot, irót, vajat. Az irót elkészíthetjük tejből, 1,5 evőkanálnyi ecet hozzáadásával, 5 perc pihentetéssel. Én sűrű görög joghurtot használtam, lehet, hogy más joghurt hígabb, és esetleg nem kell belőle ennyi, mert túl sok lesz a folyadék, tehát azt kisebb adagonként ajánlom hozzáadni. A folyékony hozzávalókhoz keverjük hozzá a szárazanyagokat. Papír tölcsért készítettem sütőpapírból, és azt kinyomóként használva könnyedén töltöttem meg a kivajazott minifánk formámat. A tetejére eperlekvárt raktam, amit többé-kevésbé fogpiszkálóval kicsit a tésztába forgattam.

Forró, 210C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt sültek meg, ha nagyobb formában süttök, a sütési idő is növekszik!

Összesen 10 perc az előkészítés, plusz a sütési idő, ami alkalmas a reggeli hírek elolvasására, egy zuhanyra, a terítésre, esetleg...

Az újév azt hozta nekem, hogy állítólag egy élettel kevesebbet kell lehúznom itt a földön, mert akkora jót cselekedtem: mondta nekem a balesetet szenvedett nagymama lánya, mert a mamáról, és az unokáról is gondoskodtam, ami szerintük ebben a világban kész csoda.

Ezen eltűnődtem. Mert annyi tervem van még, és biztos nem lesz lehetőségem mindent véghez vinni., tehát kellene még vagy egy-két lehetőség. De összezavarodtam.  

Legyek rosszabb, vagy igyekezzek jobban hogy mindenre legyen időm. Magam sem tudom mi lenne az üdvözítő. Mármint nem e közül a kettő közül, hanem úgy általában. Nem fogadtam meg semmit az újév beköszöntével, és nem azért, mert nem lenne mit, hanem azért mert nem szoktam, és mert nem hiszem, hogy a kampányígéretekből túl sok minden valóra válik. Így állok 2012 előtt.

Erre tekintettel azon sem változtatnék, hogy süssek főzzek fotózzak. Az ütemet nem biztos, hogy fogom tudni tartani, de igyekszem majd mindenesetre, úgyhogy most jöhet a recept.

Hozzávalók:

50g Philadelphia sajt

2 ek reszelt Parmezán

1 ek petrezselyem

2 ek erős zöldpaprika

olívaolaj, bors

2 ek Panko morzsa

A krémsajtba kevertem a parmezánt, a paprikát, a petrezselymet amit apróra vágtam Borsoztam, majd diónyi golyókat vettem ki belőle, és a világhíres Panko morzsába forgattam, viszont abba jó alaposan, hogy minél jobban befedje a sajtot. Olívaolajjal befújtam, és grill alá tettem.

Friss salátára tettem, amikor megpirult a morzsa. Gyors volt, egyszerű, finom, és könnyű. Ha valakit zavar, hogy kissé ellapulnak a golyók, lehet morzsa - tojás - morzsa sorrenddel forgatni, és akkor valószínűleg már elbírja a golyókat a morzsa. Nekem elég volt ennyi ropogósság, és a forma sem zavart.

Érdekes, hogy a Panko bread crumb keresésre feldobott a google egy Wikipedia találatot, ahol a szó etimológiájára is kitér. Amúgy a morzsa szuper ropoósságáról híres, és a Culinarisban biztosan kapható, illetve egyéb Ázsia témában otthon levő szaküzletekben.

Kísérteties hasonlóság mutatkozik a ceasar saláta öntete és az itt felhasznált öntet között, így kapta a nevét, ami amúgy igen unalmas lett volna: Kelbimbó saláta nyersen, esetleg : Nyers kelbimbó saláta , végső esetben Mustáros kelbimbó saláta.

Márpedig biztosan többen bólintanának rá egy kelbimbó CÉZÁRRA, mint egy mustáros nyers kelbimbóra. Pedig ugyanaz. Ennyit számít. Mint a csomagolás, vagy a frizura.

A kelbimbóhoz fűződő viszonyomról már vallottam. nagy rajongója vagyok ennek a zöldségnek. Eddig csak főzéssel előkészített változatokat készítettem, miközben nyersen rendszeresen rájárok, sőt gyakran azon izgulok, hogy maradt e elég az eredetileg elképzelt ételhez.  

Mivel nyersen is tökéletes íze van, kézenfekvő volt, hogy készüljön belőle egy saláta, amibe csak szeletelni kell a kelbimbót. Nagyon finom, és mivel minden vitamin épen marad benne, szuper egészséges is.

Hozzávalók:

3 ek majonéz

2 ek reszelt parmezán  

1 ek friss citromlé

1 tk mustár

2 szardellafilé, vagy 1 tk szardella paszta

1 gerezd fokhagyma

1/2 tk Worcestershire szósz

bors

2 ek olíva olaj

16 kelbimbó

Egy nagy tálban keverjük össze a hozzávalókat, és a szeletelt kelbimbót keverjük a salátaszószba.

A kelbimbó örök és nagy barátja a bacon, úgyhogy lehet rá sütni 1-2 szeletet, ha valaki túl natúrnak találná.

Okosság mára :Konyhai kisszótár I.  

English breakfast tea – A rossz lehellet nélküli kávé

Tegnapi tv élményem egyetlen tanulsága volt ez a mondat.

Én mindig dupla adagot csinálok minimum! Nos, ezzel az utolsó sorra küldte Kriszta a receptet, és magam is ajánlom megfontolásra mindenkinek.

Kriszta és papi sokáig éltek együtt annak ellenére, hogy Kriszta salátákon krémeken és tésztákon élt, papi kedvenc konyhai edénye pedig a bogrács volt. Mondjuk mentségére legyen, hogy nem a konyhában gyújtott alá akácfával, hanem a kertben. Ennek ismeretében nehéz volt olyan ételeket találni, amit mindketten egyforma lelkesedéssel üdvözöltek. Így aztán amikor először ajánlotta nekem ezt a receptet, azt is hozzátette: Ezt még a papád is szereti, és tényleg. A másik nyomós érv az elkészítése mellett, hogy Kriszta saját bevallása szerint Ő bármit képes elrontani, főleg ami a sütiket illeti (ha jól tudom ezen kívül még egy túrótorta az, amit egyáltalán süt) de ezt nem.

 A recept maga 5 hozzávalóból áll, ami jelzi, hogy tényleg nem lesz nehéz és bonyolult, de én azért csavartam rajta egyet. Az eredeti recept szerint ez kell hozzá:

120g sajt

160g liszt

80g vaj

250ml tej

kb ½ tk só

3 egész tojás

A sajt rendkívül tág fogalom, éppen ezért mindenki személyre szabhatja akár egyféle, akár többféle sajttal vegyesen. A sóval bánjunk óvatosan, a felhasznált sajtok sósságának függvényében.

Az én puffancsomat az oglio di olilo klasszikus íze ihlette, imádom, Fokhagymás, csípős, sajtos.

Hozzávalók:

80g mozzarella sajt

40g parmezán

160g liszt

80 g vaj

250ml tej

3!4 tk só

2 gerezd fokhagyma

2 tk chillipor

½ tk olasz fűszerkeverék

3 egész tojás

A vajat a tejben felolvasztjuk, és lassan felforraljuk. A lisztet és a sót beletesszük, és egy két percig lassú tűzön alaposan összekeverjük. (én kézi mixerrel), majd egyesével jöhetnek a tojások, amiket alaposan elkeverünk a tésztában, végül a sajt és a fűszerek. A fokhagymát reszeljük le! Csöves zsákból nyomjuk ki a kivajazott tepsire, vagy sütőpapírra. Forró sütőben 200-210C süssük készre. Ez nekem kb 20 perc volt, de az új termosztáttal most egészen más sütési hőmérsékletek és idők vannak, úgyhogy nézzétek 15 perctől, hogy nehogy megégjen.

A nyáridézésre sokféle mód létezik. Lehet fényképeket nézegetni a nyaralásról, vagy bikinit húzni, és sütkérezni a karácsonyfaizzók melegében, bár ezt az elfogyasztott bejglik mennyiségétől függően ajánlom csak, vagy egy nyári ízt megidézve sütni, és enni, ha a bikini még simán felcsúszott és nem szorít nem buggyan (az ember lánya ki belőle).

Én magam is majdnem ebben a sorrendben tettem, egy lépést hagytam csak ki, de azt nem árulhatom el melyik volt. A nyáridézés viszont remekül sikerült, a sárgabarackos torta nagyon rendben van, csak a szokásos problémával küzdök, nekem kicsit édes lett, ezért javaslom a kevéssé édesszájúaknak hogy csökkentsék a hozzáadott méz mennyiségét. Idézgetek:

Remek nyarunk volt , két aktív pihenésben is részünk volt a gyerekekkel, ahol bebizonyosodott, hogy simán lehet két ötévessel napi 30 kilométert biciklizni, hogy még mindig elég nekünk egy tónyi víz, hogy az Alpok hegyei nyáron is ugyanannyit nyújtanak mint télen, és ugyanannyira töltenek fel energiával, mint amikor síelünk. Valamint nem kell aggódnunk a srácok tanulmányai miatt sem, mert riksásnak bármikor elmehetnek, most is csak a koruk és a nevelési elveink akadályozza őket a munkavállalásban.

Voltak egyedül is táborozni a gyermekek, ahonnan úgy jöttek haza, hogy soha többé, mert állandóan gyalogolni kellett, és amikor rákérdezett az óvónéni, hogy ti mit szoktatok ha nem gyalogolni, akkor a fiúk közölték, hogy ők biciklivel közlekednek vagy autóval, de nem szoktak gyalogolni. A gyaloglás unalmas, a bicikli sokkal izgalmasabb, gyorsabb és jobb is. Van benne valami. Főleg, ha párban sétáltatják őket kilométereken át.

Most akkor a torta.

Hozzávalók:

145g vaj

72g cukor

6g mandulaliszt

¼ tk só

vanília

1 tojás

260g liszt

A vajat a cukorral, sóval habosra keverem, és hozzáadom a tojást, a vanília kikapart belsejét. Ha szépen kifehéredett a krém, hozzáadjuk a liszteket és minél kevesebb mozdulattal, gyorsan összegyúrjuk. Hűtőben pihentetjük 1-2 órát.

Ez a tésztamennyiség 2 tortára elegendő, én a másikat mélyhűtőbe raktam, ami 2-3 hónapig felhasználható, de hűtőben is eláll 2-3 napot.

A tésztát egy 22 centis formába nyújtjuk, és 175C-on elősütjük, kb 15 percig.

További hozzávalók:

120ml tejföl

120ml tejszín

2 tojás

4 ek méz, vagy agave szirup

60g mandulaliszt (Őrölt hámozott mandula)

1 doboz sárgabarack befőtt

A krémhez a a tejfölt, a tejszínt a mézzel és a tojással alaposan elkeverjük, és hozzáadjuk a mandulalisztet . Az elősütött tésztára öntjük, és a barackokat rárakjuk.

170C.on kb 45 percet sütjük, amíg a közepén is megszilárdul a krém.

Pontosan ennyi lenne. Szerintem hidegen a legfinomabb. Idézzetek nyarat ti is, ha tetszik az ötlet. Bármelyik.

Kedves Jézuska!

Annyi mindent kértem az előző 36 évben, hogy most semmi újjal nem hozakodnék elő, csak annyit szeretnék, hogy maradjon meg mindenem, amit eddig kaptam. Tudom, hogy nem kis kérés ez sem, és hogy nekem is sokat kell tennem értem, de ígérem én rajta leszek.

A legfontosabb továbbra is az lenne, hogy azok szeretetét és társaságát biztonságát és egészségét őrizzük, akik számomra a legfontosabbak: Háni, Aurél, Lóri és Vince lennének Ők. Természetesen így szeretném ezt Papának, Mamának, az unokatesóknak, és a nagybácsiknak nagynéniknek.

Mivel a családjainkban szeretet és béke honol, szeretném, ha a barátaink is kaphatnának hasonlót.

Ez a kívánság ér ugye? Mert nem magamnak kértem.

A blognak időt és energiát szeretnék, hogy tovább gyarapodhasson.

Köszönöm Jézuska.

Kedves olvasók, ha nektek is megfelelne mindez, akkor csak kopizzátok, persze a neveket javítsátok ki.

Boldog karácsonyt!

Sok mindenre, pontosabban 3 dologra jó ez szivar, csak elszívni nem lehet, de ezt talán megbocsáthatjuk neki annak fényében, hogy egyszerre ültetőkártya, dekoráció, és desszert is, sőt ha valaki hazaviszi, akkor ajándék is lehet, csak nem akartam túlzásba esni, mert a 4 az 1-bent már senki nem hitte volna el.

Tavaly készítettem ilyet először, akkor még vendég szerző voltam Rita konyhájában. Most meg...hát látjátok .Tekintve hogy praktikus család vagyunk, gondolom az idén is szeretni fogjuk a 3 az 1-ben életérzést. Szerintem nem megy egyik tulajdonság sem a másik rovására, pompás darab, bármely funkcióját is vizsgálom. Kicsit változtattam rajta, és vagy nem hiszem el mennyire finom volt tavaly is, vagy ez most még annál is jobb lett.

Hozzávalók:

1 csomag rétes tészta

1 nagy alma

80g durvára őrölt dió

1 narancs héja

1ek citromlé

1 cs vaníliás cukor

2ek méz, vagy agave szirup

3 ek kandírozott gyümölcshéj

kb 80g vaj, a lapok kenéséhez.

Az almát megpucoljuk, és apróra vágjuk. Azért nem ajánlom a reszelést, mert akkor nagyon sok lét ereszt az alma, és ki fog folyni a lé, akkor pedig nem lesz elég szép ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A további hozzávalókkal keverjük össze.

A réteslapokat egy vízzel bespriccelt konyharuhára tegyük ki. Egyszerre csak egy lappal dolgozunk, a többit tegyük két réteg konyharuha közé, hogy ne száradjanak ki. A réteslapot félbehatjuk, és a két réteg között, illetve felül olvasztott vajjal megkenjük. (ha valakinek nincs otthon kenő eszköze, locsolja le kanállal, és annak a hátuljával kenje szét) A képen láthatóan rakjuk csíkban a lapokra a diós tölteléket. A két szélét hajtsuk vissza a töltelékre, kenjük meg azt is, majd szorosan tekerjük fel. Ha túl soknak éreznénk a tésztát, nyugodtan le lehet vágni bármelyik oldalából, vagy a hosszából is, ha nem akarunk annyi tésztát feltekerni.

A szivarokat rakjuk egymás mellé, de ne túl közel, és forró 210C-ra előmelegített sütőben süssük aranyszínűre (NE! Szivarszínűre, az sok lenne!) Nekem, Kb 8 perc volt.

Amikor kész van, rácson hagyjuk kihűlni. Én kicsivel kisebb kartonlapokat vágtam, akkorákat mint a szivar, és arra raktam rá a szalaggal, hogy le lehessen tenni akár a terítőre is anélkül, hogy csúnya vaj foltokat hagyna a szép terítőnkön. A szalagra ráírtam a nevet, és így lesz ültetőkártya is egyben, ha esetleg Háni nem tudná hol a helye. (Jajj de rossz vagyok, nincs is helye, ahogy nekem sem, a fiúk osztják le mindig, hogy ki-ki mellé ül.) Ha nem isztok pezsgőt, akkor akár pezsgőspohárba is lehet állítani, úgy is szép.

Egy nappal felhasználás előtt akár el is készíthető.

Eltűnődtem, hogy mi lesz, ha a sütőm javíthatatlan, és itt maradok az ünnepekre a konyha egyik legfontosabb eszköze nélkül. Próbáltam összerakni fejben egy sütő nélküli menüt. Még csak a desszertnél tartottam, amikor kiderült, van alkatrész, a sütő működik. Hurrá!

Imádlak háni! Meg a következő mondatért is: Azért próbáld ki előtte. Légy óvatos.

Oké. Mégis hogy? Lehet, hogy plusz húsz fokról indul a nulla, vagy mit csintalankodott? Még nem tudom, de csütörtökön bejgli gyárrá változok, és majd kiderül.

A kávés desszert az angliai jegyzeteimből került elő, ahonnan az amaretti torta is jött. Bár igazán kávé fanatikus vagyok, egy valamit nem szeretek, az édes kávét, és ez nekem az lett, de a probléma megoldható, ha kevesebb kávét teszünk bele, és nem lesz ennyire domináns a kávé íze, akkor azt hiszem kicsit könnyebb és simulékonyabb lenne az íze.  Aki szereti az édes kávét, az szeretni fogja így is.

Hozzávalók:

60ml espresso (szerintem 30ml elég)

60g cukor

50g étcsokoládé

100g mascarpone

A kávét a cukorral sziruppá főzzük, ez kb 2-3 perc. Levesszük a tűzről, és a csokit felolvasztjuk benne. Hűlni hagyjuk, és a mikor már langyos, kiskanalanként elkezdjük belekeverni a mascarponét

kézi mixer segítségével. Ha kész, kávéscsészékbe tálalhatjuk, kevés kakaóval meg lehet szórni. Szerintem egy félig felvert kissé folyós tejszínnel meglocsolva is nagyszerű, de akkor gyónni és tornázni is kell utána, tejszín nélkül csak másfél óra tornával lehet bocsánatot nyerni a a gasztrobűnért.

Bár a polenta ezúttal egy komplett fogás lesz, szerintem érdemes megfontolni köretnek is akár a karácsonyi asztalra, annyira egyszerű, hálás és sokoldalúan alkalmazható, ízesíthető, az alkalomnak megfelelően. Olcsó, és előre elkészíthető, épp csak grillezni kell tálalás előtt.

Nekem már jött a Jézuska, könyvet hozott, méghozzá River Cottageból ismert Hugh Fearnley vega szakácskönyvét. Ebből készült ma ez a csodás ebéd, és alig változtattam rajta, és azt sem azért mert nem tetszett, egyszerűen csak a személyre, konyhára, és a mai napra szabtam.

A könyvvásárlás nagyon egyszerűen ment. Kinéztem az Amazonon, Tibor barátomnak átküldtem a linket, és szépen megkértem, hogy vegye meg nekem, aztán majd alkalomadtán hozzám kerül. De Tibortól nehezen tudok olyat kérni, amit ne teljesítene, (bár szexet és pénzt még nem próbáltam) sőt, kérés nélkül postázta nekem, és még karácson előtt ide is ért. Egyszerűen csak annyit tett hozzá, hogy, Boldog karácsonyt! Köszönöm ezúton is, és szorgalmasan tesztelek, hogy ha újra találkozunk, a legfinomabbat készíthessem el a könyvből.

Hozzávalók:

1 bögre kukoricadara

2 bögre víz

só, bors

1 piros chilli paprika

1 nagy gerezd fokhagyma

100g maasdamer sajt

1 mk oglio di oilo fűszerkeverék

4 ek olívaolaj

a paradicsom szószhoz:

4ek olíva olaj

2 doboz paradicsom konzerv

1 babérlevél

egy csipet cukor

1 padlizsán

só

A vizet felforraljuk, sózzuk, és a kukoricadarát beletesszük. Nagyon alacsony lángon még 1-2 percig kevergetjük, és lefedjük. Az olajon az apróra vágott chillit a fűszerrel megfuttatjuk, és az apróra vágott fokhagymát hozzáadjuk, de ekkor már levéve a tűzről kevergetjük, hogy a fokhagyma ne égjen meg. Lereszeljük a sajtot, és az olajos paprikára öntjük a polentát, meg a sajtot és alaposan összekeverjük ha kell, még most lehet sózni borsozni.. Két réteg frissen tartó fólia között két centi vastagra nyújtjuk téglalap alakúra. Hagyjuk kihűlni.

A padlizsánt felkockázzuk, és sózzuk, hagyjuk kicsit állni. A felhevített olajra tesszük a levétől kinyomott padlizsánkockákat és a babérlevelet, kicsit pirítjuk, Ha kész öntsük rá a paradicsomot és főzzük össze. Ízesítsük cukorral, és ha kell , de nem kell, sóval,

A kihűlt polentát vágjuk csíkokra, és grillezzük meg. Nekem ez ma a sütő hiányában kimaradt, helyette kicsit olajon pirítottam. Tegyük mellé a szószt, és jégsalátát kevés olívaolajjal és balsamicoval meglocsolva. Nagyon-nagyon elégedett voltam az ebédemmel, szerintem munkahelyi ebédnek is csomagolható ha van mikro.

Emlékeztek a régi bőr bőröndök fogóján lógó névtáblákra? Láttam a minap egy olyat, és az jutott eszembe, hogy a karácsonyi ajándékokat is lehetne ehhez hasonló süti névtáblákkal jelölni, aztán még ennél is tovább merészkedtem, és a karácsonyfát is próbára tettem, amin bizony szintén jól mutat a kekszdísz.

Előtte azonban a heti mérlegemet közzé teszem: mínusz egy hajszárító, egy laptop, egy sütő. Így magyarázatot adok egyúttal arra is, hogy miért nem posztoltam a szokásoknak megfelelően. Hétfő reggel a kezemben elsült a hajszárító, szikrákat szórva, és áramtalanítva az egész lakást. Akkorát kiabáltam, hogy Bubó, aki mellettem lévő WC-ben pisilt éppen, gondolkodás nélkül elrakta a fütyit, és szaladt a hálóba, ahol a takaró alá bújva háni mellett keresett menedéket. Szegényke. A második a laptopom volt, aminek a képernyője és a tápegysége felmondta a szolgálatot. A harmadik pedig ma a sütőm. Itt a sütőmet, és a mandulás biscottimat is egyszerre éreztem a kukába, A biscotti valóban repült, a sütő még lehet, hogy egy alkatrésszel megússza. Ha nem, arra most hirtelen nem tudom a választ, hogy mi történik. Lehet, hogy az idén nem lesz bejgli, meg még sok minden, de majd kiderül. Szerencsére a mikro hiperszuper,így légkeveréses sütőprogram is van benne, de azért abban nem tudok megsütni 4 bejglit egyszerre, egyesével meg nem fogok nekiállni, és csak akkora edényt tehetek bele, ami körbeforog, de ez egy tepsivel nem lehetséges úgyhogy majd kiderül.

Ezúton is tájékoztatom a márkaképviseleteket, hogy bármilyen laptopot, és sütőt is tudok, és hajlandó vagyok megszokni, és megszeretni. Köszönöm.

A névtáblákat a lehető legegyszerűbb vajas keksz recept alapján készítettem. A betűsablonokat pedig a desszertmesterben vettem ez az. Egy praktikus sínbe kell beletenni a betűket amivel igazán egyszerűen lehet dolgozni, szép lesz a végeredmény. Szőke háziasszonyoknak a kudarc minimalizálására a hátoldalon is feltüntetik a betűket, így nagy eséllyel nem állnak fejre, vagy rossz irányban, esetleg visszafelé olvashatóan a betűk. Tök jó.

Hozzávalók:

200g vaj

100g cukor

1 tojás

360g liszt

½ tk sütőpor

¼ tk só

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást, még két percig habosítjuk, majd a liszttet a sütőport és a sót is hozzáadjuk, és összegyúrjuk.

Kb 4 mm vastagra nyújtottam a tésztát, és a sablonok segítségével beleírtam a neveket, illetve a karácsonyfadísz lesz belőle, akkor bármi más is írhatunk rá. A szívecskét egy drótból hajlítottam, és nyomtam bele a betűk után a tésztába. Hurkapálcikával a kivágott forma tetejére lyukat fúrtam.

175c-os sütőben világosra kell sütni.

Nem tudtam ajándékon fotózni, mert a fiúk már így is izgatottak, és nem akartam gyötörni őket de ti biztosan el tudjátok képzelni egy szép csomagon is. Nem a fiúkat, a névtblákat.