KajaPiaZongora - recept, receptek

Aki szereti a chillisbabot, az valószínűleg ezt az ételt is a szívébe zárja majd. Fantasztikusan gazdag ízvilágú igazi téli vacsora. Az eredeti recepthez képest annyit változtattam rajta, hogy az amúgy hús nélkül készítendő lencse kapott egy kis magyar ízt, egy adag házi paprikás kolbászt.

A kerámia edényemben főztem, ami csak annyiban érdekes, hogy nem is tudtam amíg nem volt, hogy mit hagytam ki. Most már egyértelműen azt gondolom, hogy egy tisztességes konyha alapfelszerelése egy kerámiabevonatos öntöttvas lábos. Ha csak tehetitek szerezzetek be egyet.

Emlékszem gyerekkoromban a nagymamám kedvenc, leggyakrabban használt edénye az úgynevezett vájling volt. Mamié már a teflonbevonatos edény, Papié -ugyanekkor- a bogrács, az én önálló kalandjaim a rozsdamentes szériával kezdődtek és vájling helyett szuper tartós műanyag és fém tálakkal szereltem fel a konyhámat és legutóbb a kerámiabevonatossal bővítettem a kedvenceim sorát. Kellet, nagyon kellett, és mindenkinek szükséges legalább egy ilyen.

Hozzávalók:

3-4 vékony szelet bacon

2 ek olaj

1 fej hagyma

1 zöldpaprika

1 erős paprika (hegyes piros, vagy jalapeno)

1 gerezd fokhagyma

2 ek chillipor

1 ek kömény

1 ek oregano

1 ek koriandermag

1 doboz paradicsom

380g lencse

600ml paradicsomlé

só, egy csipet cukor

kolbász

tejföl

petrezselyem

A lencsét áztassuk be egy pár órával előbb, vagy előző este. A bacont pirítsuk meg, majd a szalonnadarabokat távolítsuk el a zsírból, és az olajjal kevert zsírban pirítsuk meg a hagymát, a paprikákat adjuk hozzá. Tegyük vissza a bacont, jöhet az apróra vágot fokhagyma, a fűszerek és a paradicsom. Legvégül a lencse, és most az egészet felöntjük a paradicsomlével.

Az egészet lassú tűzön főzzük, és közben apránként sózzuk, ízesítjük. A kétharmadnál beletesszük a karikára vágott kolbászt, de ez akár el is hagyható, bár szerintem sokkal ütősebb lett tőle a lencse.

Ha kész, azonnal tálalhatjuk, petrezselyemmel, és opcionálisan tejföllel.

Két tányérból ettem, és próbáltam eldönteni, hogy üresen, vagy tejfölösen jobb e. Nem tudtam. Mindig azt gondoltam az a finomabb, amit éppen eszek, a tejföltől sokat lágyul, de a sima paradicsomos nagyon markáns íz is elvarázsolt.

Én (gén) manipuláltam, és a végeredmény Vince szerint egy mutáns pillangó lett. Szuperképessége a hogy zöld környezetben nagyszerűen rejtőzködik, úgyhogy igazán kár hogy tél van, mivel nem tudott hova rejtőzni, hamar a táplálkozási piramis aljára került. 

A Matcha teából szerintem eddig még csak gulyáslevesbe nem tettek, amúgy használják szinte bármihez, legyen az turmix, panna cotta, sushi,*

macaroon *,

kakaó, torta, fagyi...és még mennyi mindenbe tudnám elképzelni: zizi, palacsinta, madártej (ezt ki fogom próbálni)... Persze nem elhanyagolható teának sem, de engem még sehol nem kínáltak meg teaként matchával, desszrtekkel viszont már igen. Érdekes, hogy az íz intenzitása sok esetben erősen eltérő, nem csak a matcha mennyiségének, hanem a befogadó közeg összetételének illetve a technológiai eljárásoknak a  függvényében. Így történt ez most is.

A színe lenyűgöző. Maga a süti arányaiban nagyon hasonlít a linzerhez, de azért mégsem az. A nyers tészta maximálisan matcha ízű volt, de ez a sütés után sokat tompult. Sajnos. Viszont így is nagyon finom volt. A színe minden elem hozzáadásánál változik, annyira érdekes, és olyan nagyszerű látvány. A pillangó kiszúrót a skacok két évvel ezelőtti karácsonyára kapott gyurma és formázó szett készletébőlből vettem kölcsön, és bár akkor nem lelkesedtem az ajándékért, most nagyon örültem neki. Ezt csak azért írtam, hogy legyen mindenki kreatív, honnan szerez kiszúrót, és milyet.

A fotódesign pedig az almás macaroonról jutott eszembe, ahol a macaroonok, voltak az almák a fán.

Most gondoltam hadd repüljenek azok a pillangók, és ha már tea, ha már japán, szálljanak csak a cseresznyefa virágára. És tudom, az sose kék, de legyen az én alkotói szabadságom. Kívánt a szemem valamit, ami kiemeli a kekszek színét. Most pedig már mindent elmondtam amit eszembe jutott...igen szerettem volna beszélni róla.

Hozzávalók:

95g porcukor

1,5 ek matcha por

142g vaj

240g liszt

3 tojás sárgája

plusz cukor a forgatáshoz

A vajat a porcukorral és a teaporral habosra keverjük a kézi mixer keverőlapátjainak segítségével. Már itt lehet ámuldozni, a színek alakulásán. A lisztet beleszórjuk, és a keverőinket a dagasztó lapátra cseréljük, azzal forgatjuk alacsony fokozaton a lisztet a vajhoz. A legvégén hozzáadjuk a tojások sárgáját, ettől fog összeállni a tészta. 1 órára tegyük a hűtőbe egy zacskóba vagy fóiába csomagolva.

Alig lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 8 mm vastagra, és szúrjuk ki a formáinkat, amit aztán kristálycukorban forgassunk meg, és tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe. 180C-ra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt süssük készre.

Ja, és igérem nem lesz a héten több "zöldség". Pedig van még egy a hűtőben, de psszt!

*Ezeket Ritának készítettem, akkoriban még nem volt blogom köszönöm, hogy egy  pillanatra kölcsön adta őket.

Én az voltam. Az avokádóval kapcsolatban többen elbizonytalanodtak már a tekinteteben, hogy gyümölcs e vagy zöldség. Érdekes módon soha eszembe sem jutott gyümölcsként használni, pedig akár úgy is működik. Ráadásul a színét is megtartja, és csodás árnyalatot ad a sütinek.  

Teljesen mindegy viszont, hogy gyümölcs e vagy zöldség, a citrom, a lime és azok levei tökéletes összhangban vannak az avokádóval. Ennek köszönhetően aztán egy percig sem kellett gondolkoznom azon, hogy mit kíván magának a kész torta. Egyszerűen kiabált a citromért, és én megadtam neki amit kért. Hiába no, 3 gyerek mellett nagyon kompromisszum kész lettem.

Az ötlet egyébként úgy jött, hogy Sonja megkínált egy szelet banános sütivel, ami nagyon különleges állagú volt. Szaftos, és rugalmas, sült, de nedves, leírhatatlanul tökéletes volt, mindazok ellenére, hogy a banánért nem rajongok. A túlérett banánokat gondolta hasznosítani. Mikor hazaértem, megláttam egy avokádót a gyümölcstálban, és az jutott eszembe., hogy meg kellene próbálni, hogy az avokádó miként viselkedik egy banános sütihez hasonló közegben.

A receptet egyszerűen az avokádó mennyiségéhez próbáltam igazítani. Egy igazán különleges ízvilágú süti kerekedett, amit bizonyosan fogok még sütni, de immáron bátrabb mennyiségben.

Hozzávalók:

1 avokádó ez 100g volt

45g vaj

2 ek xillit

2 ek tejföl

½ citrom héja és leve

100g liszt

50g mandula ( héj nélkül apróra vágva)

1/2 tk sütőpor

Krémhez:

1 philadelphia krémsajt

3 ek agave szirup (de bármivel édesíthető)

½ citrom, és lime héja

1-1 ek leve

A xillitet a vajjal kikevertem, a tojást, sót és a tejfölt hozzáadva tovább kevertem. Az avokádót villával összetörtem, és a krémhez adtam. A lisztet a sütőporral és a mandulával összekevertem, és azt is belekevertem. Sütőpapírral bélelt kicsi formába tettem és 180C-on kb. 35 percig sütöttem, amikor egy kicsit elkezdett pirulni, és a beleszúrt fogpiszkáló száraz maradt, jól átsült, kivettem.

A sajtos a sziruppal, a citrusok levével és héjával összekeverjük, és a tortaszeletekhez adjuk. Én a díszítésként rárakott lime szeletből kipréseltem a levet is a sütire, fantasztikus volt.

Nagyszerű ízvilága van, szívből ajánlom kipróbálásra.

Tudom, hogy mostanság a lila krumpli a menő, de nekem ma a zöld, meg a fehér tetszett, és még csak nem is krumpliból. Amúgy meg a tavalyi lila krumplis receptem után Marcsi barátnőm egész éjjel lila krumplikkal álmodott, és bár ígéretet nem tettem rá, hogy eztán hanyagolom a lila krumplit a blogról, nem zavarnám meg a nyaralását holmi lila krumplival, ha netán szabadsága alatt is olvas.

Ej nagyon jól sikerült ez a kis krumpliság, és még arra is rájöttem, hogy sokkal finomabb ha hagyom állni, mint rögtön sütés után, Ebből annyi következik csak, hogy egyrészt egy nagyszerű előre elkészíthető ételünk, vagy köretünk lehet, illetve hogy kevés esettől eltekintve itt nagyon jó ha maradék is van az ebédből.

Hozzávalók:

5 sárga közepes krumpli

2 ek olíva olaj

só

2 ek tejföl

4 aszalt paradicsom

1 marék karfiol

1 marék brokkoli

100g madrigal sajt

bazsalikom, oregano, bors

Az olajba beleteszünk kb ½ mokkáskanálnyi sót. A krumplikat megmossuk, és szárazra töröljük. Egy ecsettel bekenjük a krumplikat a sós olajjal. 200C-os sütőben kb 40 perc alatt megsütjük. Ha kívül ropog, belül puha, tökéletes a krumpli, vegyük ki hűlni. Közben a karfiolt és a brokkolit olyan apró rózsákra vágjuk, hogy arányaiban megfeleljen a krumplik méretéhez. Forrásban lévő sós vízbe rakjuk őket 2 percre. Utána jeges fürdőben hűtsük gyorsan vissza őket, hogy megálljon a zöldség a fővésben. A krumplikat vágjuk félbe, és a belsejüket egy kanállal vájjuk ki, törjük össze, és keverjük el a tejföllel, a kockára vágott paradicsommal, a bazsalikommal, és oregánóval, majd töltsük vissza a krumplikba. A tetejére tegyük rá a brokkoli és karfiol rózsákat. Szórjuk meg egy kevés maradék sajttal.

Ha van időnk, javaslom, hogy egy fél napra tegyük félre sütés előtt, ha nem akkor azonnal mehet vissza a sütőbe, kb. 20 percre, vagy amíg a sajt kissé megpirul.

Szerintem simán elbírna egy kevés chillit, vagy erős zöldpaprikát is, de nekem is van családom ugye, nem tehetek mindenbe erőset.

Állítólag jön a hó. Biztos minden tudatosan autózó a téli gumival együtt hóláncot is tett az autó csomagtartójába. Régóta szerettem volna megmutatni, hogy milyen túlélő élelmiszerkészletet érdemes magunkkal vinni, ha kirándulunk, illetve az autó kesztyűtartójában tartani, ha egy hóakadály, vagy rosszabb esetben baleset miatt többórás várakozásra kényszerülünk mindentől messze az autónkban.

Szeretem ezt a kis üveget, mert ha sétálunk, elfér egy zsebben,(mert hogy kiránduláskor is nagyszerű) vagy az autóban az ülések közötti boxban. A kis méret ellenére rengeteg okos, és hasznos kalória tárolható benne. Tudom, most mindenki azt hiszi túlzok, és hogy ma már az autópályákon 50 kilométerenként van egy kút, vagy egy büfé, esetleg Marché, de a múltkor egy Debrecen Budapest útvonalon egy és háromnegyed órát várakoztunk a pályán, illetve Ausztriában is dekkoltunk már 3 órát baleset miatt. Persze felnőttként ennyit már ki lehet bírni, de ha éppen evés előtt álltunk és éhesen kezdjük a 3 órás várakozást, az nem hangzik jól, Ha gyerekekkel vagyunk, azt meg aztán meg sem engedhetjük magunknak, hogy ne legyünk felkészülve egy ilyen esetre.

Ezt a kis csomagot, bárki a saját szájízének megfelelően állíthatja össze. Azért vannak alapszabályok, de igen tágan értelmezhetőek ezek az alapok.

Lássuk mik ezek.

Legyen benne: mag pl.: mandula, dió, mogyoró, tökmag, napraforgó, kesu, pisztácia...

Legyen benne: aszalt gyümölcs pl.: alma, áfonya, barack, ananász, mazsola...

Legyen benne: csoki. Én ezt trükkösen szoktam alkalmazni, csokiba mártott mandulaként, vagy csokis mazsolát, persze lehet bármilyen sima csokikocka is.

És most nézzük meg konkrétan mi került az én üvegembe:

napraforgó

tökmag

mandula karamellházban

mazsola

áfonya

aszalt meggy joghurtos fehércsoki köpenyben

A gyerekeim már megkérdezték, hogy miért nem lehet ennyi finomság mellé gumicukrot tenni, de remélem a felnőttek fejében ez meg sem fordul. A lényeg a hasznos és tudatos kalóriabevitelen van. A gumicukor nem hasznos, és tudatos felnőtt messze kikerüli. Háni e tekintetben nagyon haszontalan, és tudattalan. Soha nem tud ellenállni egy kis jellybabesnek.

Mindegy is. Ajánlom tehát, hogy ha bekerül a hólánc az autóba, kerüljön egy üveg hóspájz is a téli felszerelések közé. Még inkább ajánlom, hogy csak kedvtelésből eszegessük szánkózásból, vagy síelésből hazafelé tartva, esetleg tavasszal az újabb gumi cserénél.

Ti tartotok valami ennivalót az autóban? 

Imádom a répát. A szememmel: szép. Szép a színe, sok az árnyalata a formája vagy a mérete. Igazán változatos. A kezemmel: jó fogás van rajta. Mindig kézre áll, bármit csináljak is vele, pucoljam, vágjam, szeleteljem. Klassz a tapintása is, hol sima, hol nem, kemény, és hűvös. A számmal: jólesik beleharapni, ha kemény, és nyers, finom ízlelni, ha fűszeres, és puha. Van e ennél klasszabb zöldség? Kevés. Háni szerint csak a nők vonzódnak ennyire a répához.

Hugh is hasonlóan gondol rá a River Cottageból, pedig Ő férfi. Ezúton üzenem a répát elutasító férfiaknak, hogy attól, hogy répa, attól, hogy sárga, és attól, hogy gyerekkorukban kötelezően meg kellett enniük, felnőttként átgondolhatnák a vele való viszonyukat, mert ez ma már más, mint régen.

Hugh legújabb zöldséges szakácskönyvéből vettem a répa receptet, és nem kellett csalódnom ebben sem. Persze nem elhanyagolható szempont, hogy nagyon finom volt a répa is, amit vettem. Amint írja, nem csak zsenge friss répából, hanem akár öreg vermelt répát is lehet használni, de azt értelemszerűen érdemesebb inkább karikára vágni, vagy hosszú szeletekre.

A répa alatt marad vaj, kenyérrel mártogatva, több mint mesés. Rég nyaltunk ki ennyire durván az utolsó maszatig mindent egy edényből. Pedig így volt.

Nagy igyekezetemben egyébiránt elfelejtettem a citromhéjat a gremolatából, amit később pótoltam, csak az már nem látszik a fotókon. Ezért aztán le kell szögeznem, hogy citromhéj nélkül is remekül működik a recept, de persze vele is. Őszintén szólva egészen más vele és nélküle, de mindkettő nagyszerű.

Hozzávalók:

500g sárgarépa

1 ek olíva olaj

30g vaj

só, és frissen őrölt bors

a granolatahoz:

1 gerezd fokhagyma (Hugh csak felet mond, de nem volt sok az 1, lehet az övé nagyobb)

1 csokor petrezselyem

1 citrom héja reszelve

Egy tűzálló edényben, vagy serpenyőben a vajat az olajjal felhevítjük, majd belerakjuk a pucolt répákat, sózzuk, borsozzuk. Lefedjük alufóliával, és 180C-os sütőben 30-40 percig sütjük, ekkor levesszük a fóliát, és tovább sütjük 20-30 percig. Közben a granolatahoz a fűszereket nagyon- nagyon apróra vágjuk, és ha kivesszük a répákat a sütőből, azon nyomban rászórjuk. Önállóan, vagy köretként is remekül megállja a helyét. Imádni fogjátok.
 

Én tettem egy kevés extra vajat is, mert pontosan azt reméltem, hogy a vaj remek lesz tőle, úgyhogy plusz vajat ajánlok megfontolásra mindenkinek.

Itt egy másik nagyszerű répa recept a kezdetekből, ezt is érdemes kipróbálni.
 

-Finom volt ez a tojás. -Ugye milyen jó ezzel a szardellás beütéssel? -Miért az is volt benne? -Hát ja ez a morzsa szardellás rajta, igazából az lenne a lényeg. - Aha! Akkor eszem egyet így is, hogy már ezt is tudom.

No ekkor már nem az első pálinka után voltak az asztaltársak, és egy kicsit el is bizonytalanodtam, a munkaóráimat tekintve, hogy érdemes volt e. És persze, hogy érdemes volt, mert így születnek a felejthetetlen pillanatok.

A fotón az első darab volt ami elkészült, és azonnal konstatáltam, hogy több roppanós morzsát szeretnék enni egy falattal, illetve hogy a salátának is szeretnék adni valami ízt, mert így meztelenül nem emeli ki kellően a tojást. Ennek ismeretében került rá egy pofonegyszerű öntet is, ami nem látszik.

Hozzávalók:

10 tojás

3 tk dijoni mustár

1 tojássárgájából olíva olajjal készült friss majonéz

bors

1 ek friss citromlé

2 ek petrezselyem apróra vágva

a morzsához:

2 bögre Panko morzsa

4 ek olívaolaj

6 szardellafilé

3 fokhagyma gerezd

6 ek reszelt parmezán

a salátához az öntet:

3 ek olívaolaj

3 ek citromlé

3 ek balsamico

A tojásokat keményre főzzük, és hagyjuk kihűlni. Ezalatt 1 tojás sárgájából kb 150ml olívaolajjal majonézt készítünk. Ebbe belerakjuk a citromlét a mustárt, és félbevágott főtt tojások sárgáját, amit robotgéppel alaposan összedolgozunk. A legvégén a petrezselymet is hozzáadjuk. Csöves nyomózsákból, vagy kanállal visszatöltjük a fehérjékbe a majonézes krémet.

A morzsához az olajban összetörjük a szardellafiléket, és felhevítjük az olajban . Hozzáadjuk a morzsát és megpirítjuk. Az utolsó pillanatban a reszelt fokhagymát is belerakjuk, majd levesszük a tűzről, és forrón belekeverjük a parmezánt. Kis ropogós csomókká ragasztja össze a morzsát a sajt, keverjük folyamatosan, hogy szétváljanak, és ne egy nagy csomót kapjunk.

A salátához az öntet hozzávalóit összeráztam egy üvegben, és a salátára öntöttem. A morzsa felét érdemes belekeverni, aztán rátesszük a tojásokat, és ezt is megszórjuk a morzsával, végül jöhet egy kis petrezselyem. 

Nagyszerű étel, a lényege a morzsában rejlik, mindent elő lehet készíteni, de csak a fogysztás előtt állítsuk össze , mert a morzsa felszívja a nedvességet!

Az m1 megy a háttérben, és hirtelen felnézve ezt olvastam: Pogátsa Zoltán közgazdász. Milyen impozáns név. Esküszöm nem ezt akartam írni első mondatnak, de egy gasztroblog író jogosan cuppan rá nem? El tudjátok képzelni milyen valaki aki Pogátsa Zoltán? Mert akár le is írhatom. Na mindegy . Együnk inkább.

A mai ebéd gyors volt, egészséges, és nagyon finom. A brokkoli párolása alatt megfőtt a tészta is, valóban 10 perc volt. Megenni viszont sokkal kevesebb, mert csúszott erősen, mármint lefelé, és nem azért, mert alaposan meglocsoltam olívaolajjal, hogy jobban csússzon hanem mert azért. Hűűű de jó volt.

Hozzávalók:

1 kis fej brokkoli

300 g csészealj tészta (vagy más tészta)

piros, sárga, és zöld erős paprika

1 gerezd fokhagyma

bors opcionálisan

100g parmezán

olívaolaj

A brokkolit rózsáira szedve megpároltam, közben a tésztát megfőztem. A chilli mix néven vett színes erős paprikákból 2 evőkanálnyi karikára vágott színes mixet a serpenyőbe tettem olívaolajon, és felforrósítottam, de csak annyira, hogy az ízek kioldódjanak, és a fokhagymát belereszeltem, Nem sütöttem, csak levéve a tűzről elkevertem, aztán beleraktam a forró tésztát, és a tetejére a brokkolit. Átforgattam ismét tűzön, végül a sajt felét ráreszeltem, összekevertem, borsoztam, majd a tányéron ráreszeltem a sajt másik felét is de azt a tetején hagytam. Ennyi lett volna a recept.

A fotón látható sajt nem az összes volt amit ráraktam, csak akkor nem látszott volna semmi az alatta levőkből.

Só csak a tésztavízbe került, a többi sót a sajtból kapta az étel, viszont így a brokkoli csodás édes maradt. Tudom, ismétlem magam, de Hűűű de jó volt.

Hogyan születik új desszert? Na azt pontosan nem tudom, de ez konkrétan úgy, hogy a véletlenek pont ebben a sorrendben rakódtak egymásra, mint ahogyan rétegződik a desszert, Ahogy az alkalom szüli a tolvajt, úgy az ötleteket is. Az alkalom a tesóm nagyon kerek születésnapja volt, az ötlet születését meg részletezem alább.

kértem kölcsön kezet installációnak hogy tudjak fotózni

Még december találtam ezeket a csoki leveleket, amikben kis roppanós kakóbab darabok is vannak, fogalmam sem volt róla, hogy mit kezdek majd vele, de azt gondoltam, hogy milyen jó lenne készíteni valamit, aminek ez a csoki az alapja, és ami pont egy falat lenne.

Először valamiféle mousseban gondolkoztam, aztán azt kevésnek találtam, mert szeretem, ha több textúra is jelen van. Azon tűnődtem, hogy mi az, összetevői között szerepel a csoki, vagy kakaó íz, amit a levéllel ki lehetne váltani, és amire a többi alkotót építeni lehet. A tiramisu annyira kézenfekvő volt, hogy csak na, de háni nem szereti a kávét, így a tiramisut sem, de éreztem, hogy jó nyomon járok. Tetszett, a piskóta, és rajta a mascarponés krém. Továbbgondoltam. A csoki nagy barátja a málna, amit ha nagyon akarok, még be is tudok szerezni, de nem volt rá időm, és nem is akartam magam túlszervezni. Más gyümölcs kellett, mert azt már tudtam, hogy valami gyümölcsöset szeretnék. A narancs és a citrom volt a következő gondolat, de a narancsot nem szerettem volna, viszont a citrom frissessége tetszett. Meg a gránátalma is, amit a Sparban találtam. Csodálatosan frissnek, és érettnek tűnt, és valóban az is volt.

Így került alulra a csoki, rá egy citrom szirupos piskóta, amit betemettem egy mascarpone krémmel, és a tetejére ugrottak a gránátalma magok. Ehh, éreztem, hogy nem fogok tudni eleget csinálni. Olyannyira, hogy ma megkérdeztem hánit, neki hogy ízlett, de azt válaszolta neki nem jutott, annyira gyorsan rárepült mindenki.

Hozzávalók:

150g étcsokoládé levél alap

250g mascarpone

½ rúd vanília

3 tojás sárgája

2 lap zselatin

3 ek cukor

4 ek babapiskóta

2 ek tej

1/2-1/2 citrom és lime leve és héja

4 ek agave szirup

gránátalma

A tojások sárgáját a a cukorral és a vaníliával nagyon kemény habosra kevertem, majd hozzáadtam a mascarponét, és a vízben oldott zselatint. Csöves zsákba töltöttem, és a hűtőbe raktam. A citrom levéből, héjából és az agavéból szirupot főztem. Hagytam kihűlni, és a tejet is hozzáadtam, A piskótákat ebbe a szirupba áztattam, aztán apró darabokra vágtam, és a levelekre fektettem. A maradék szirupot, még rácsöpögtettem a piskótákra. A csöves zsákból a kihűlt krémmel befedtem a piskótát, végül rászórtam a gránátalma magokat.

Édes, keserű, citromos, gyümölcsös, krémes, ropogós. Csodálatos, tökéletes lett. Szép tányéron igazi partifalat, csak legyen elég, amivel az ember körbejár, és illedelmesen kínálgat.

Nincs mese, büszke vagyok rá. Meg a tesómra is, mert nagyszerű ember, jó ízléssel, mivel szerette a levélkéimet, és amúgy feleséget is szépet választott. Félretéve a viccet, örülök, hogy volt lehetőségünk együtt ünnepelni, hogy ennyire inspiráló volt az alkalom, és hogy szerette amit készítettem. Boldog 40.szülinapot Boti. Jó hogy vagy nekünk! Legyen is még így sokáig!

Mind kultúrtörténetileg, mind technikailag egy rendkívül érdekes dolog ez a Polvorón . A Spanyol ünnepek elmaradhatatlan sütije. Nagyon hasonlatos a mi vaníliás kiflinkhez, csak ez fűszeresebb, de tekintettel arra, hogy a spanyolok régóta erősek a fűszer-kereskedelemben, a gazdagabb fűszerezés nem is olyan nagy csoda.

Mindenféle formát készítenek belőle, szív, kör, virág, csillag, illetve ahogy Aurél hívja, van, hogy csak „pacákat” készítenek belőle.

Technológiai szempontból azért érdekes, mert a recept úgy kezdődik, hogy a szükséges lisztet 25 percen át kell pirítani a sütőben. Ez akárhogy nézzük is, azt jelenti, hogy kétszer sül, hiszen az alapját ami a legnagyobb hányada a tésztának egy már sült hozzávaló, a liszt adja.

A nyers tészta tapintása, egyszerűen varázslatos. Soha nem tapintottam még ehhez foghatót. Olyannyira különleges, hogy kb. 5 percen át, csak ismerkedtem vele, tologattam ide-oda, spatulával végigszántottam a tetejét, és csodáltam. Mint egy gyerek az első havat. Lóri az ilyen tapintású holmikra azt mondja: selymes. És nem csak tapintásra, de látványra is simogató. Szerintem terápiás céllal lehetne alkalmazni, annyira nyugtató az érintése, és a látványa.

Hozzávalók:

220g liszt pirítva

200g vaj szobahőmérsékletű

80g porcukor

100g mandula liszt

1/4 tk mézeskalács fűszerkeverék

1/8 tk őrölt fahéj

a szóráshoz

60g porcukor

100g sütőcukor

1 tk fahéj

A lisztet 25 percig 180C-on sütjük, és 5 percenként átforgatjuk. Ha kész, a színe kissé sárgás, akkor kivesszük, és hagyjuk kihűlni. A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a mandulalisztet, és végül a pirított lisztet a fűszerekkel elkeverve apránként. Lisztezett deszkán 8 mm vastagra nyújtjuk, kiszúrjuk a kívánt formákat, végül 170C-os sütőben világosra sütjük, ez kb.13 perc, de ellenőrizzétek folyamatosan, ha megég nem lesz finom, és ne feledjük, a pirított liszttől már eleve lesz pirult íze, ne égessük meg!

A szóráshoz összekevert fűszeres cukorral vastagon hintsük meg szitával azon melegében, ahogy kivettük a sütőből a kész polvorónokat. Hagyjuk így meghűlni. Ekkor a felesleges cukrot távolítsuk el a tetejéről, egy apró, gyengéd ütögetéssel. Dobozban akár 2 hétig is eláll.