KajaPiaZongora - recept, receptek

De a skacok szerint lehet, hogy inkább csillagszórók. Végül bármelyik legyen is, a lényeg a ropi, meg a csoki, vagy a cukormáz, és a dekor cukor.

A fotókon csak csoki alapú fáklyák vannak, de az ovis karácsonyra cukormáz alapút is készítettünk, mert Lóri nem szereti a csokit. Bezzeg a cukrot.

Szerettünk volna egy egész doboz ropit feldíszíteni, ezért elmentem a csarnokba, hogy az Ázsia boltban vásároljak egy csomó féle dekor cukrot, de a boltot zárva találtam. Nem ebédszünet volt, hanem ki volt pakolva! Tudja valaki mi történt velük? Elköltöztek, vagy megszűntek?

Na mivel az itthon levő maradék cukrokból gazdálkodtunk, csak egy fél doboz ropit sikerült elkészítenünk, ami tulajdonképpen elég is volt, illetve az majd kiderül a bulin, hogy elég lesz e. Viszont remekül mókáztunk közben. Többek között így:

Messze van az egészséges édességektől, de kell néha ilyen is, egyszer van egy évben karácsony nem?

Hozzávalók:

ropi

étcsoki

cukormáz

dekor cukrok

A csokit megolvasztjuk gőz fölött, és én egy kanál hátuljával bekentem a ropik egyik felét. Először mártottam a csokiba, de úgy túl sok volt a csoki, jobb volt ha kentem. A cukormázat, ami lehet ugyanolyan mint a mézeskalácsok máza, vagy a zacskós cukormáz is, mi most a marcipán ízűt használtuk, mert Lóri azt kérte szintén kanállal kentem a ropira, aztán rászórtuk a cukrot, és rácsra raktuk száradni.

Nem túlzottan bonyolult,viszont nagyon látványos, és sós-édes egyszerre, ami finom. Nekem a csokis bejövősebb .

Nagyon csúnya szokás, ám annál hasznosabb, hogy a kanapén jegyzetfüzetet és tollat tartok, hogy ha véletlenül beleszaladok egy jó receptbe valamelyik csatornán, azonnal tudjak jegyzetelni. Így örvendeztettem meg magam ezzel a remek bab recepttel.

Fantasztikusan finom volt, és nem csak azért, mert egy napot állt és érett, vagy mert a csodaedényemben főztem, hanem azért is, mert egy nap teljes koplalás után az első falat volt amit megkívántam háni tányérjából, és akit majdnem behúztam a csőbe, és beleettem a tányérjába, de rám nézett és azt mondta: Vírusgazda vagy, egyél saját tányérból.

Így múlik el a világ dicsősége, 11 év után nem a nőt, az anyát, vagy a feleséget látja bennem, hanem a vírusgazdát. Szeretem az őszinteségét. Néha.

Hozzávalók:

2 bögre száraz tarkabab

1 nagy lila hagyma

½ szárzeller

½ üveg aszalt paradicsom

1 hámozott koktélparadicsom konzerv

2 ek paradicsom paszta

2 nagy sárgarépa

3 nagy csokor petrezselyem

babérlevél, só, bors, cukor

olivaolaj

bab főzőlé

A tetejére petrezselyem, kapor, és fetasajt

A babot egy délutáni áztatás után sós vízben puhára főztem3 babérlevéllel. Az öntöttvas kerámia edényemben a hagymát apróra vágtam, és megfonnyasztottam, aztán hozzáadtam a szeletelt zeller szárat, és a karikára vágott répát, végül a csíkokra vágott aszalt paradicsomot. Ráöntöttem a paradicsom konzervet, és a paradicsom pasztát is hozzákevertem, végül szűrőlapáttal rászedtem a babot. Tettem hozzá pár kanálnyit a bab levéből, és ízesítettem sóval borssal egy kávéskanálnyi cukorral, meg az apróra vágott 2 csokor petrezselyemmel. Összeforraltam, majd rátettem az edény tetejét, és 160C-os sütőbe tettem kb 1 órára.

 A tálaláskor meg kell szórni fetasajttal, de nem ennyivel mint a képen, hanem sokkal többel, (csak gondoltam a fotó többet mutatna a lényegből így) és friss petrezselyemmel, meg kaporral, vagy opcionálisan valamelyikkel.

Szerintem hasonló kedvencünk lesz mint a lecsó.

A tortakészítés legkényesebb pontja a díszítés. Magam sem jeleskedek benne. Pont ezért kedvelem az egyszerű, ám annál látványosabb megoldásokat.

Szerintem Benke László, akinek annyi cukrász és szakács díja van mint égen a csillag, és akit mostanában előszeretettel lacibácsiznak tehet róla, hogy soha nem fogom magam elég ügyesnek érezni egy igazán rafinált, és szép torta elkészítéséhez. Csak azért, hogy lássátok milyen mély nyomot hagyott bennem, elárulom, hogy még gyerekkoromba véste a fejembe, szemembe és a lelkembe a szülinapi torta minimum kritériumait. El is mondom gyorsan mik ezek :

a torta legyen legalább 12cm magas, minimum 4 rétegű, az se baj ha a krém és a piskóta rétegek nem azonosak, sőt egyáltalán nem ismétlődnek, legyen rajta valamilyen szép egynemű borítás, és ami egyenesen elmaradhatatlan, az a cukor virág (ma már tudom, hogy karamell dísz), de ne egy szál tulipánt képzeljetek, hanem inkább egy botanikuskert orchideaházát, vagy a szomszéd néni télikertjét karácsonyi kaktusszal, húsevő növénnyel, és mikulásvirággal, szóval bonyolult alkotásokkal a tetején, amihez legalább 2 ember kell, hogy behozza és letegye a tanári asztalra.

Merthogy általános iskolás voltam, amikor a fiával egy osztályba jártam. Gyula apukája soha nem mulasztotta el a születésnapon méltóképpen megvendégelni a gyermeke osztálytársait. A torta akkora volt mindig, mint egy kisebbféle lakótelepi konyha, és amekkorát én még soha nem láttam előtte, még esküvőkön se, pedig ott azért voltak nagyok. Arra most nem térnék ki , hogy kinek a születésnapját vártuk legjobban a tanévben, arra meg gondolni sem merek, hogy mi lehetett ha otthon ünnepelt a család. Amúgy meg biztos spenótfőzelék, mert már Laci bácsi marhára unhatta a cukrot. Legközelebb ha összefutok Gyulával, megkérdezem, és most vissza a tortámhoz.
 

Nyaraláskor jegyzeteltem ki egy régi régi Delicious magazin decemberi számából, és hogy ne feledjem milyennek kell lennie, kis rajzot is készítettem mellé. Már akkor azt gondoltam, ha van egy torta amit le tudok rajzolni, azt el is tudom majd készíteni, és így lett. Noha ez csak csak kis torta fél adagból, nem sokat vesztett a jellegéből, de ha teljes adagot készítünk, a sok amarettivel a tetején még szebb lesz.

Hozzávalók:

225g puha vaj

100g csoki olvasztva + amennyi a dekorációhoz kell

100g amaretti + amennyi a dekorációhoz kell

100g liszt

175 g cukor

5 tojás

pici só

1 ek amaretto likőr (én kávélikőrt használtam)

Az amarettit porrá őröljük, és hozzákeverjük a lisztet. A csokit gőz fölött felolvasztjuk, és hagyjuk kicsit hűlni. A vajat a cukorral krémesre keverjük, és a tojások sárgáját egyesével hozzáadjuk. A csokit a lisztes keverékhez adjuk, elkeverjük, és hozzáadjuk a vajas krémet, plusz az amaretti likőrt.

A tojások fehérjét egy csipet sóval habbá verjük, és tésztához keverjük. Vajazott lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt 23Cm-es tortaformába rakjuk.

180C.ra előmelegített sütőben 40 percig sütjük.
 

Ha kész, hagyjuk kihűlni, és a tetejére elrendezzük az amarettiket. Olvasztott csokit csepegtetünk a kis amarettik talpára, és ezzel rögzítjük a tortához. Ha mindegyik a helyén van, locsoljuk meg az olvasztott csokival a tetejét. Apró titkom már csak annyi maradt, hogy a torta tetejét a díszítés előtt még pár kanál likőrrel meglocsoltam, de ez nem kötelező.

A kézzel készített holmik manapság luxuscikkek. Nem feltétlenül azért, mert drágák sőt, hanem azért, mert valaki az idejét, energiáját, fejét, kezét használja. Az pedig mindenkinek a legnagyobb áldozat, amikor magát adja, vagy magából valamit. Az ajándékozott viszont ezt látja, és értékeli is. 

Ezeknek az ajándékoknak bármelyikét lehet együtt készíteni a gyerekekkel, és mit szeretnek jobban a nagyik, mint az unoka saját kézzel készült tárgyait, főleg ha az még valóban használható, vagy szép is. Direkt tértem el a klasszikus karácsonyi színektől, de ha figyeltek, látszik, hogy csak a pirosat cseréltem pinkre, a zöldek maradtak, viszont így mégsem csak karácsonykor használhatóak.

Az első poharak sikere és persze maga az ötlet ami hagyott még magában tovább gondolni valót, egy teljes konyhai kollekcióvá nőtte ki magát. Készült pohár, bögre, és tányéralátét. Maga a motívum a lényeg, illetve a technika, ami pofon egyszerű. Lehet varrni, és ragasztani, illetve a színekkel és a formákkal is lehet még variálni.

A hosszú poharak technikai leírását itt találjátok, a tányéralátét és a bögre pedig így készült:

Kiválasztottam az alapszínt, amiből a tényáralátét készült. Ehhez választottam még a két világosabb zöldet, és a pinket.

Hozzávalók:

45 cm sötétzöld

10-10-10- cm zöld, világos zöld és pink filc

cérna , vagy ragasztó

olló

varrógép (de kézzel is lehet)

 A 45cm széles zöld alapból kivágunk 4 db 43x27 cm-es alapot.

2db 24x1.5cm hosszú világoszöld csíkot

2 db 24x1.5 cm hosszú pink csíkot

A korongokat pedig tetszés szerinti színösszeállításban és darabszámban, bárhogy variálhatók. 3-4 rétegben csoportosítsátok a színeket és a méreteket. A legnagyobb korong amit használtam 4,7 cm, a legkisebb 2 cm átmérőjű volt, e között a két méret között bármekkora korongok vághatók. Ha valaki nem biztos magában, vagy a gyerekekkel vágatja ki a korongokat akkor rajzoljátok elő.(pl cellux, feles pohár, dezodor kupak lehet a sablon amit körbe rajzoltok). Én szabad kézzel vágtam, és szeretem, hogy nem teljesen szabályosak. Ha előrajzolnátok, akkor ajánlom mindenki figyelmébe, a papírboltokban kapható radírozható (pilot frixion) tollakat, amik nem csak radírozhatóak, de hő hatására el is tűnnek, tehát ha kivágtátok, de maradt valahol toll, csak ki kell vasalni, és eltűnik.

A csíkot rögzíteni kell az alapunk egyik szélétől 5.5 centire, alul fölül is maradjon ugyanannyi hely, és rakjuk rá a korongokat. Én igyekeztem egy szimbolikus fa formájához tartani magam, de ez lehet szabályos is, az a fontos, hogy tervezzetek, variáljatok, és ha végre minden klappol, csak akkor álljatok neki a rögzítésnek. Ami ugye a varrás, de lehet ragasztás is, csak ha ragasztotok akkor a ragasztó legyen rugalmas arra figyeljetek (pl: pálmafix) Ha varrtok, azt is döntsétek el, hogy csíkban, megfelezve a korongokat varrjátok végig, vagy csak pontszerűen. Én varrtam így is, úgy is, mindkettő jó.

Az alacsony bögréhez lemértem a bögre körfogatát, és egy csíkra rávarrtam a korongokat, az egyik szélére a csíknak gombot varrtam, és a felette átfutó csíkot pedig picit kivágtam, hogy a gomb átférjen rajta. Ez mosogatásnál simán levehető, nem túl bonyolult le és feltenni.

 Ha valaki nagyon lelkes, készíthet szalvétagyűrűt is.

Még nincs késő elkészíteni, csak hazafelé anyagot kell venni, egy este alatt elkészülhet.

A papírcsomagolás unalmas, a zacskó szintén, a papírzacskó pedig végképp. Hogy megtörjük ezt a végtelen unalmat, varrjunk papírzacskót, és tegyünk bele narancshéjat, zoknit, CD-t, poháralátétet, vagy egy zacskó lencse közé elrejtett fülbevalót, a kis hamupipőkénknek. (ugye hogy megérdemelnék, egy -saját- leány gyermeket is?)

Szükség lesz hozzá karácsonyi mintás papírra, sütőpapírra, és varrógépre meg cérnára, cinegére. A cinege csak vicc.

Dupla akkor csomagolópapírra lesz szükség, mint amekkora zacskót szeretnénk. A csomagoló papírt hajtsuk félbe. Vegyük elő a sütőpapírt, és vágjunk belőle pontosan akkorát, mint a papírból. Hogy egyet, e vagy kettőt, az attól függ mit rakunk bele. Ha valami nem gasztrót, akkor elég ha csak kívül van a sütőpapír, ha valami nedves, ragacsos, olajos holmit, akkor belülre is kell egy réteg a sütőpapírból.

A csomagolópapírral azonos méretű sütőpapírral öleljük körbe kívül is, és ha szükséges belül is a papírunkat. Varrjuk össze két hosszú, és egy rövid oldalát. Töltsük meg a zacskót az ajándékkal, és vagy varrjuk össze a tetejét is, vagy tűzzük össze tűzőgéppel, vagy egyszerűen egy csipesszel fogjuk össze a felső oldalát, de merőlegesen az alsóra.

Kicsit más, kicsit személyesebb így az ajándék.

Ha lapos dolgot teszünk a zacskóba, akkor varrhatunk bele szalagot is. Nyerjetek ötleteket még a képekből, és találjatok szabjátok, varrjátok saját arcotokra . Lehet rá varrni fenyőfát, szivet, monogramot, nevet, lehet blokkosítani, és a blokkokat megtölteni egyéb dekor anyagokkal is.

Játszhatunk színek nélkül a fényekkel is .

Kimondottan jó játék, és kikapcsolódás, hasznos, ha környezetbarát módon használunk régi csomagolópapírt, esetleg egy szép magazin fotót a csomagolópapír helyett. A legelső nekem is ilyen volt, nézzétek meg azt is.

Az adagokban készült fogások, vendégség esetén remek megoldást nyújtanak a táláshoz, de ha csak magunk eszünk otthon, akkor is érdemes néha másképp az asztalra tenni az ebédet.

A papír arra is nagyon jó, hogy magában tartja a sütés közben felszabaduló, összemelegedett és érett nedveket, zamatokat ízeket. Ráadásul megint egy nagyon egyszerű ételről van szó, amihez semmi extra hozzávaló, vagy tudás nem szükséges.

Hozzávalók:

400g csirkemáj

2 ek zsemlemorzsa

2 újhagyma

1ág rozmaring

1 kk só

olivaolaj

A májakat adagokra osztjuk, és az előre levágott sütőpapír közepébe tesszük. A morzsát, hagymát, és a sót összekeverjük, majd egy kanállal minden kupac közepére rakunk, a tetejére pedig néhány rozmaring levelet. Olívaolajjal meglocsoljuk, kb 2-3 evőkanálnyival minden csomagot. A papírt összefogjuk, és egy madzaggal összekötjük.

Forró sütőben kb 5-6 perc alatt átsül.

Mi sült zöldséggel ettük, amit remekül lehetett szervezni, mert amikor kijött a zöldség a sütőből, beszaladt a csomag, amíg az sült megterítettem, és már le is ülhettünk ebédelni.

Komolyan nehéz körülöttem a rotavírussal bármilyen ételről írni, úgyhogy rövid leszek, a jókívánságokat ezúton is köszönöm. Pedig megérne pár magasztaló sort a kenyér, de azt most képzeljétek ide, és beszéljenek a képek inkább.

Hozzávalók:

25g vaj

200ml tej

100g spenót

250g liszt

1 tk sütőpor

bors

100g füstölt garabonciás kecskesajt

1 tojás

200g natur sajt (philadelphia)

A száraz összetevőket plusz a reszelt sajtot összekeverjük, és a csíkokra vágott spenótot belekeverjük. A nedves összetevőket szintén összekeverjük, és a száraz anyagokkal összeforgatjuk.

Ne keverjük túl, mert a sok keveréstől tömörödik a tészta.

180C-ra előmelegített sütőben kb 25 percig sütjük. Muffinn formában is tökéletes.

A pálinkás kenyér az angoloknál nem legenda, és eszi is gyerek meg felnőtt egyránt. Karácsonykor meg főleg. Egyvalami hibádzik csak, a pálinka, ugyanis Ők whiskeyvel rendelkeznek ipari mennyiségben. Ez az Ő pálinkájuk. De mi vihette rá a szigetlakókat arra, hogy whiskeyvel készítsék a  sütit  kenyeret?

Gondolom egy a Royal Family alkalmazásában álló konyhafőnök igyekezett megoldani a karácsonyi vacsorát. Már szeptemberben törte biztos a fejét, hogy huh, megint az egész család itt tölti a szentesetét, és persze a másnapot is mert ajándékot is akarnak kapni. Jön a pereputty, lesznek vagy százan, a szűk család. Napi ötször étkeznek, az azt jelenti, hogy mind a három hűtő teli lesz, ráadásul a Public Health and Medical Officer's Servic (ANTSZ) is mindig ellenőriz karácsonykor, nehogy valaki lazac mérgezést kapjon, tuti nem rakhatjuk a húsos hűtőkbe a sütit, de a zöldségesbe., meg a tejesbe sem. Itt már erősen vakarta a fejét, hogy akkor mi legyen a sütikkel, amikor eszébe jutott, hogy sebaj, majd süt egy jó angol pudingot, aztán rájött, hogy nem csak a hűtőbe, de a sütőbe sem fér semmi, mert annyi hús sül, hogy az lehetetlen lenne. Ekkor gondolhatta, hogy kénytelen lesz előbb megsütni. Igen ám, de hogy áll el? És akkor bánatában és tanácstalanságában csak egy pohár whiskey segíthet Károly titkos készletéből. És tényleg segített, rájött, hogy a sütit kenyeret alkohollal tartósítja, így el lehet készíteni egy hónappal korábban is, nem fog megromlani.

Hozzávalók:

100g mogyoró

400g liszt

1 cs sütőpor

150g mazsola

150g aszalt áfonya

200g kandírozott narancs héj

200g kandírozott citrom héj

100g őrölt mandula

200g vaj

200g cukor

4 tojás

1kk gyömbér

1kk fahéj

¼ kk só

8 ek whiskey lehet szilvapálinka is

A mázhoz:

2-3 ek citromlé

200g porcukor

A mazsolát beáztatjuk az alkoholba 20 percre. A mogyorót durvára vágjuk. A narancs, -citromhéjat a mogyoróval, mandulával , áfonyával és a lecsepegtetett mazsolával összekeverjük. Megszórjuk 150g liszttel, a laposan összerázzuk, hogy mindent alkotót körbevonjon a liszt.

A vajat a cukorral habosra keverjük, és egyenként hozzáadjuk a tojásokat. A liszthez keverjük a gyömbért, és a fahéjat, a sütőport és a sót, majd a vajas keverékhez adjuk, és alaposan összekeverjük. A gyümölcsös, magos tál tartalmát is tésztához adjuk, végül a 6 evőkanálnyi alkoholt is, ami megmaradt a mazsolák után. Ha valaki közben már ivott belőle, az pótolja 6 evőkanálnyira a mennyiséget. Alaposan keverjünk össze a tésztát a gyümölcsökkel és a whyskeyvel.

Egy tapadásmentes edényt kivajazunk, és a tésztát beletesszük. 175C-ra előmelegített sütőben100-120 percig sütjük.

Ha kész, rácson hűtsük ki.

Alufóliában szorosan csomagoljuk be, és 3-4 hétre tegyük a kamra polcára. Csak ott ne felejtsük! Mielőtt enni szeretnénk belőle készítsünk mázat, a citromléből és a cukorból, amivel fedjük be a kenyerünket.

Az ízek remekül összeérnek. Érdemes vastagabb szeleteket vágni belőlük, mert könnyen törik.

Hálás darab, mindenki szereti. Pénteken volt egy hete, hogy elkészítettem, és félő, hogy mivel kibontottam, el fog fogyni karácsonyig. Mindegy holnap újra eldugom.

Nekünk miért nincs 3-4 héttel előbb elkészíthető karácsonyi sütink?

Mert zserbó nélkül nincs karácsony. Ha pedig klasszikus, akkor vegyük alapul Horváth Ilonka receptjét, amin alig három módosítást szoktam csak végrehajtani, hogy olyan legyen ahogy mi szeretjük. Az előző posztban leírtam a zserbó milyenségét és minőségét meghatározó legfontosabb elemeket.

Azért vegyük át egy mondatban, hátha volt aki nem olvasta végig:

• összesen öt lapos legyen (a papa kedvéért)

• Széltől-szélig töltjük,

• szorosan egymás mellett hagyjuk szeletelés után is, hogy ne száradjon ki

A változtatást az eredeti recepthez képest a lekvár és a dió mennyiségének növelése jelenti, aztán a lapok száma, és végül a csokimáz.

Hozzávalók:

350g liszt

1 tojás

50g cukor

200g vaj

100ml tej

10g élesztő

csipet só

180g dió

60g cukor

350-400g lekvár (nekem málna, vagy barack)

citromhéj reszelt, ha a lekvárban nem volt

A tejet kéz melegre melegítjük egy kiskanálnyi cukorral, és az élesztőt felfuttatjuk benne. A vajat szoba hőmérsékletűre olvasztjuk. A lisztet egy tálba öntjük és összekeverjük a cukorral, sóval, majd a közepébe egy lyukat készítünk . Ebbe rakjuk a vajat a tojást, és az élesztős tejet. Alaposan összedolgozzuk, meggyúrjuk a tésztát.

Amikor elkészül, én mindig lemérem, és elosztom annyival amennyi laposra szeretném készíteni, jelen esetben 5-el, és annak megfelelően mérem ki az adott mennyiségű tészta adagokat . A lapokat lisztezett deszkán kinyújtom, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A papírt a hosszabb oldalán nagyobbra hagyom, mert amikor megsül, a papír két szélénél fogva könnyen ki tudom emelni.

Minden lapot megkenek a lekvárral, és megszórom a cukros dióval.

A legfelső lapot rárakom, és ha marad felesleg a széleken, azt egyenesre vágom. Villával megszurkálom, és mehet az előmelegített sütőbe 180C-ra kb. egy órára.

Ha elkészült, kiemelem a tepsiből, és hagyom alaposan kihűlni. Ekkor jöhet a csokimáz a tetejére.

Őszinte leszek: nem tudom kétszer pont ugyanolyanra készíteni, és soha nem néz ki úgy mint ezen a fényképen, mert én így nem szeretem, de ez most az oviba készült, és a gyerekeknek nem lehet puha csokimázzal készíteni, mert a buli hevében az ovi tornatermében tuti bármi megtörténhet.

Azért elmondom, hogy szoktam én:

3 púúúpos evőkanálnyi kakaót (holland soha más)

3 normál evőkanálnyi cukorral és annyi kevés vízzel elkeverem, amennyivel már oda merem rakni a tűzre, hogy ne égjen nem ami még száraz benne, de kezdjen olvadni a nedves rész.Ez kb 2-3 ek vizet jelent. Amikor szép sima, és elolvadt benne minden, egy kanálnyi vajat teszek bele, és addig keverem, de már nem a tűzön, amíg elolvad. Még melegen ráöntöm a zserbó tetejére, és késsel elkenem., de nagyjából magától terül is, alig kell rajta igazítani. A máz szép, és fényes lesz, viszont kissé puha, különösen melegben. Viszont ezzel a legfinomabb.

A képen látható darab kapott egy ilyen mázat, de olvasztottam bele étcsokit is, hogy kemény, szilárd csokitetőt kapjon, hogy a gyerekek minél kevesebb kárt tehessenek a tornateremben, és a ruhájukon, meg egymás ruháin.

Elmélkedés következik a sütik születésének körülményeiről, és azok egyik halálneméről, a csillag formációról.  

Három kulcsszereplője van a mai posztnak, Luca, a Papa, és a Sógornőm, de melyik? Luca azt szokta mondani, azóta ismerjük egymást, amikor még mellünk sem volt. Ez bizony majdnem igaz mert az iskolapadot együtt koptattuk. A papa a kedves mama férje, azaz a gyerekeim nagypapája, és a Sógornőm meg ugye nem szorul magyarázatra. Az hogy melyik, az meg majd kiderül, mint minden más is.

Mindhárman szorosan kapcsolódnak a zserbóhoz.

Luca

Kb.15 éves volt, amikor úgy döntött, a kamaszkori lázadást is ki kell próbálni, meg persze enne egy finom sütit is, és meg is nézné milyen a gyerekek élete nálunk, ahol az apukám szerint: „szeretnék én kutya lenni forgácséknál”, tehát el lehet képzelni, ha kutyának lenni jó volt, akkor hogy érezhették magukat a gyerekek. Természetesen a szomszéd nője mindig zöldebb, de ezt Luca akkor még nem tudhatta. Luca felhívott, hogy Ő bizony megszökött otthonról. Ezt csak úgy közölte. Én pedig mondtam neki, hogy akkor jöjjön mondjuk hozzánk, ha nincs más terve a szökést illetően.

Nem volt, hamarosan csengetett.

Hétvége volt, és ha hétvége, akkor én ebéd után lelkesen sütni kezdtem. Luca pedig asszisztált. Azt már nem tudom milyen süti készült, de arra határozottan emlékszem, amikor a ribizlit szórtam rá, és Luca elképedve közölte, hogy nálunk olyan jó, és annyira más, például mert a sütemény szélébe is kerül gyümölcs, vagy töltelék.

?????

Luca elmagyarázta, hogy náluk az anyukája csak tessék lássék tölti és szórja sütiket, és a széle üres, így az nem finom. Fizikai fájdalom hasított belém, mert szerintem a süti legfinomabb része a széle, és mit ér a legfinomabb sült ropogós része, ha nincs benne semmi a tésztán kívül. Nálunk széltől szélig ért a süti. Nem volt különbség széle, és közepe között.

Mindez azért fontos, mert a zserbó klasszikus példája a legfinomabb süti széleknek. Amikor tehát készítem, kínosan figyelek arra, hogy ne legyen kevesebb lekvár vagy dió a szélén, mert az a legfinomabb, ahol a szélen kicsit kifolyik a lekvár, és karamellizálódik, ebbe pedig beleragad a dió.

A Papa

Szerencsére ért a sütikhez. Különösen a zserbóhoz. Nem csak azért, mert szereti enni, hanem azért is, mert sokat nézte az anyukáját, amikor készítette. Így aztán nagyon komoly kritika észrevételeket tud megfogalmazni. A kedves mama szerint fölöslegesen, mert annak járjon a szája, aki képes is megcsinálni, nem csak az elméletet tudja. A kedves mama sokszor süt -húst, így sose kritizál. Én szoktam vinni a sütiket a családi eseményekre. Az első ilyen alkalommal, a papa azt mondta: Jó, nagyon jó, de Anyám meg Éva néni 5 rétegűre csinálta mindig. És lehetne édesebb. Később, amikor már jobban ismertük egymást, a második mondatot Vad savanyúra cserélte. Azóta a nálunk hagyományos 4 réteget 5-re cseréltem (szeretem a papát -is, de fiát jobban) És a mama szuper édes lekvárjából készítem, hogy a kedvére tegyek. Azt hiszem mindketten túlzunk kicsit a mikor a „vadsavanyú, és szuperédes” jelzőket vetjük be fegyverként.

A Sógornőm

Neki köszönhetjük a halálosztó csillag formációt . Zsuzsi szereti ha a a vendégség előtt már egy órával meg van terítve, a sütik felszeletelve szépen sorakoznak egymástól tisztes távolságtartással, mert Ő a klasszikus vonalat képviseli, kék arany Zsolnayval. Ez rendjén is lenne, ha nem volnának olyan sütemények, amiknek a legnagyobb ellensége az idő, és a levegő. A zserbóra ez persze csak mérsékelten igaz, mert ha lefedve áll egy két napot, istenien összeérik. Viszont ha a Zsuzsi féle formációban kerül az asztalra, a papának szapora lesz a pulzusa, és nem érti, hogy lehet efféle gondatlanság okozta halált osztani a zserbónak. Mert a zserbó rosszul tűri ha áll és szárad a széle a levegőn. A gondatlanság és a veszélyeztetés is büntetendő. Ez esetben a zserbónál a gondatlanság a papánál a veszélyeztetés áll fenn, a vérnyomása miatt. Kérek mindenkit ne ítélje halálra a sütiket azzal, hogy egy tányérra szépen körbe rakja őket, és szárítja órákon át.

Így ért össze Luca, Papa, és Zsuzsi meg a zserbó.

Luca másnap hazament a szüleivel, mert este elrebegtem apukámnak, hogy mit is csinál nálunk, aki felhívta a szülőket, és megbeszélték, hogy másnap átadja nekik Lucát, de addig hadd érezze hogy lázad.

Papa titkos készletet szokott lestoppolni a zserbóból táblában amit nem feltűnően, de eldug, és egyszerre csak egy szeletet vág, pont amennyit megeszik, és nem kínál meg belőle senkit. Viszont ki se szárad míg el nem fogy.

Zsuzsi, azt nem tudom, majd átküldöm neki, hogy olvassa el.

Hétfőn lesz hozzá recept is.

Update ! Luca helyesbített a következők szerint:

 "A sztori lazának tűnik, pedig dráma volt (és szombat), és az apukája (Papi) egyébként bár tényleg telefonált, de nem az én szüleimnek, mert nekünk akkor még nem volt, hanem táviratot adott fel(!) telefonon(!) a szüleimnek - én kába voltam ekkora úri dolgok láttán -, és kiabált a nővel a telefonba, hogy most olvasta vissza a szöveget, nem érti, hogy ez nem várhat hétfőig, azonnal küldjék ki, és képzeljétek, elküldték. Papi elég meggyőző tudott lenni."

Köszönöm Luca, már én is sírok.