KajaPiaZongora - recept, receptek

A fokhagymás fogásoknak nem csak hátránya van. Távol tartja a vámpírokat, és a minden klasszikus karácsonyi filmben szerplő a karácsonyi partin kissé ittas fenék fogdosós munkatársakat vagy kellemetlen nagybácsikat. Úgyhogy készítsetek ilyet is a karácsonyi bulikra, én is fogok. Azt ugyan még nem tudom kit tartok majd távol vele, de meglátjuk.

Gondoltam veszek csicseriborsót, és mivel a Tesco angol az áruház, biztos tartanak, így nem kell a Csarnokba, vagy a Culinarisba mennem érte. A Tescoban megkérdeztem a a konzervsoron az árufeltöltőt, hogy merre találom a csicseriborsót, de lemondóan közölte, hogy Ők olyat bizony nem tartanak. A sor egyik fele konzerv, a másik már vele szemben a nemzetközi polc. Ott is körülnéztem hátha, és láss csodát, a guggoló árufeltöltővel szemben pont fejmagasságban ott figyelt a csicseriborsó konzerv. Ezt csak azért írom le, hogy tudjátok hol kell keresni. Lehet, hogy hiába egy sor, az már más tematika, így máshoz tartozik, bár azt gondolom, illene tudni, vagy legalább tippelni, hogy merre lehet, nem csak a csicseriborsó, hanem a fogkefe, a szalvéta, vagy a radír is akár.

Raktam bele fokhagymát is nyersen, és ettől a gyerekeim annyira felháborodtak, hogy megkértek, egy darabig megint ne egyek fokhagymát. Kész vagyok tőlük. Az oké, hogy jobb illatú vagyok, ha mézeskalácsot eszem, árad belőlem a finom fűszer illat, meleg és puha vagyok, simogatok, ölelek meg minden, de ugyanezt tudom fokhagyma szagúan is, de úgy látszik azzal mindent felülírok, és az összes többi szolgáltatásomat elutasítják. Nagyon izék! És különben is Ők is szoktak fokhagyma szagúan hazajönni az oviból, és csak ritkán teszem szóvá, hogy mennyire büdösek, és ettől még ölelgetem Őket!

DE! megéri az egy nap ölelés szünetet, mert nagyon finom. A karácsonyi partinkra biztos készül ilyen.

Hozzávalók:

1 doboz csicseriborsó

1 tojás sárgája

150ml olaj (olíva)

1 tk mustár

2 ek friss citrom

1 csapott tk porcukor

só

1 gerezd fokhagyma

A tojás sárgájához folyamatos keverés mellett (kézi mixerrel) hozzáadjuk a lassan csordogáló olajat. Ha szépen kifehéredett és kemény, hozzáadjuk a citromot, aztán a többi hozzávalót. A csicseriborsót lecsöpögtetjük, és meghagyunk 2 evőkanál sós lét. A csicseriborsót pürésítjük botmixerrel, vagy késes mixerrel, és a majonézzel meg a belereszelt fokhagymával összekeverjük. Én az első adagot nem hígítottam, csak a majonézt adtam hozzá, és úgy nagyon könnyű és habos volt, most viszont adtam hozzá a levéből is, mert úgy könnyebb volt mixelni, de így hígabb lett a krém.

Természetesen lehet helyettesíteni bolti majonézzel is a receptben szereplőt, de az akkor ugye bolti majonéz ízű lesz.

Chipsel tálalható, de egy finom olasz kenyér, vagy francia baguette sem rontja el! Elkészíthető előre, mert pár napig simán eláll a hűtőben.

Legközelebb tervemben van sült fokhagymával ízesíteni, hátha akkor a srácok nem reklamálnak, a fokhagyma szag miatt, meg amúgy is szintén szerepelni fog a menüben a feta krém, amihez kell a sült fokhagyma, legfeljebb többet sütök egyszerre.

Önmagában kissé jellegtelennek tűnt, de amikor kapott egy narancsos szegfűszeges érintést, nagyot fordult vele a világ. A narancshéj szalagoktól pedig mint egy szépen csomagolt ajándék, úgy ragyogott.

Vittem is belőle háni unokatesójának, aki miután olvasta a teabalesetes bejegyzésemet, mi mással kínált volna, mint teával. Ez nem is lett volna baj, ha nem vesz elő egy trükkös egyszemélyes kancsót, aminek volt kicsi csőre is. Azonban átláttam a szitán (HAHAHH!), és vannak hibák amiket csak egyszer követek el az életben, így inkább bögrében kértem. Meg persze felnőtt tapasztalt nővé is lettem, és nagyon megválogatom,  mit veszek a számba!

Hozzávalók:

280 g liszt

3 ek mák

1 cs sütőpor

¼ tk só

2 körte

240 ml tej

1,5 ek ecet

130g cukor

85g méz

30g vaj

1 nagy tojás

vanília

½ tk forralt bor vagy mézeskalács fűszerkeverék

Az öntethez:

2 nagy naracs leve, (vagy narancs juice)

½ narancs reszelt héja

2 ek citrom

4 szegfűszeg 2 ek cukor

Legelőször a tejbe belerakjuk az ecetet, és félrerakjuk. A tésztához az első 4 száraz hozzávalót egy tálba tesszük, összekeverjük, és ezt is félre rakjuk. A körtét pucoljuk meg, és vágjuk apró kockára, forgassuk a lisztbe. A cukrot, mézet vajat tojást és a fűszereket keverjük habosra, adjuk hozzá a(z aludt) tejet, és végük kanállal keverjük össze a lisztet is, de e körtére vigyázunk, hogy ne törjön össze. (érdemes kemény körtét használni)

170C-ra előmelegített sütőbe kicsi formában kb 35 perc, hagyományos nagy formában, viszont 55-60perc a sütés ideje.

Közben az öntet hozzávalóit forraljuk össze, és kissé redukáljuk, majd a kész sütit locsoljuk meg vele.

Bárki aki elolvassa a  csicsóka élettani hatásait, és mégsem rohan venni, vagy dönti el, hogy ezután ebből készül még a madártej is, mert ennél egészségesebb cucc nem nő a föld alatt, és nem kerülhet a konyhába természetes úton, az nézzen szembe a leglesújtóbb jelzőkkel. 

Háni szerint igazi lúzer vagyok, hogy nem veszek minden héten 2 kiló csicsókát. És ha valaha is vallani a kell ellenem, ez mindenképen benne lesz. Sonjával a múltkori találkozásunk egy Vágó -féle barkóbába csapott, amikor megpróbálta elmondani, hogy mit vett a piacon. Német az anyanyelve, angolul beszélünk mi ketten, és magyar piacon vette a valamit, csak elfelejtette, hogy mit. Őszintén mondom, hogy eszembe sem jutott a csicsóka, mert nem is gondoltam, hogy a piacon lehet kapni, pedig de.  

Mindenesetre a a legközelebbi találkozásnál boldogan adta a kezembe a zsákmányt, és fülig érő szájjal mondta, hogy : tsitsóóka. Annyira kedves volt tőle, hogy rám is gondolt, és hogy megtanulta a magyar nevét is, igazán vele örültem én is. Lássuk be, a csicsóka nehéz szó.

Hazahoztam, és gyorsan készítettem belőle ezt a réteges, önállóan, vagy köretként is funkcionáló étket.

Hozzávalók:

4 csicsóka (citrom nagyságúak)

1 kaliforniai paprikából készült pesto

100g madrigál sajt

A paprika pestohoz

1piros kaliforniai paprika,

1/2 ek friss oregánó,

1gerezd fokhagyma,

1ek pirított mandula,

1 ek feta sajt,

1 ek olíva olaj,

1/2 ek balsamico,

1/2 ek vörösborecet

A paprikát forró sütőben süssük meg és kivéve tegyük azonnal sütőpapírba, amivel tekerjük körbe, és csomagoljuk alufóliába. Azért nem javaslom a nejlont, bár abba is be lehet tenni és egyszerűbb is, mert ebből biztos nem oldódnak ki műanyagok a forró hő hatására.

10 perc múlva szabadítsuk ki a paprikát, és tegyük mixerbe, majd rá a többi hozzávalót és krémesítsük.

A csicsókát főzzük meg héjastól, nagyon könnyen lehet majd pucolni. Vágjuk szeletekre. Egy szép kis edénybe egy réteg krumpli, egy réteg pesto egy réteg sajt. Süssük át, hogy a sajt belül is elolvadjon, a tetején pedig ropogósra süljön.

A fenti mennyiségből ez a két adag lett.

Csak.

Sajnos.

A képen látható egy szem krékernek nagyon komoly test test elleni küzdelemmel sikerült még 5 percet nyernem mielőtt valamelyik aprólék megette. Sokkal összetettebb kompozícióban gondolkoztam, de a srácok leegyszerűsítették a fotó témát.

Még szombat este sütöttem, de csak akkor lett kész, amikor ők már aludtak, viszont vasárnap reggel mire kijutottam a kávéfőzőmig, addigra a sós tetejűek már mind elfogytak, mákos maradt még, de az se sok, és amúgy is azt a választ kaptam a mit fogok most akkor lefotózni kérdésre, hogy majd sütök másikat, és azt. Már csak azt szeretném mondani, hogy a héten ez volt a második sütés, az elsőről is lecsúsztam.

Talán ennél jobb reklám nem is kell. A kréker kemény ezért azt javaslom a dédiket csak óvatosan kínálgassuk a fogsor megóvása érdekében, és semmiképpen ne dobálózzunk vele minden egyéb érdekében is. Furfangos, technikás falatok, ugyanis csak akkor jönnek elő az ízek, ha megfelelő ideig rágjuk, forgatjuk, keverjük a szánkban, viszont akkor nagyon finom.

Hozzávalók:

150g liszt

¼ tk só

½ tk cukor

20g vaj

1 ek mák

3 ek tej

3 ek tejszín

plusz mák, nagy szemű kristályos só és tejszín a díszítésre

A tejet és a tejszínt készítsük elő összeöntve egy pohárban, a lisztet a vajjal cukorral sóval késes mixerben keverjük morzsásra, öntsük egy tálba, ahol hozzáadjuk a mákot, és végül a tejes tejszínnel gyúrjuk össze. Ha nincs mixer, lehet az egészet kézzel gyúrni, de ez sokkal gyorsabb és egyszerűbb. A tésztát nyújtsuk ki 3-4 mm vastagságúra, és kb. 3x3cm nagyságú négyzeteket vágjunk belőle. A négyzetek tetejére egy kiskanálból kevés tejszínt locsoltam minden négyzetre, és vagy mákkal, vagy nagy sókristályokkal szórtam meg a tejszínt. Nekem 25 kréker jött ki a fenti mennyiségből, ami nem sok, tehát ennek tudatában növeljétek a szükséges mennyiségeket .

Ma elindultunk fényeket nézni a fiúkkal, és Lóri javaslatára fényképezőt is vittünk, amit felváltva használtunk, mindenki aki látott valami szépet, és kattintani szeretett volna, megtehette. A Vörösmarty tér zsúfolt volt, és szép.

Ilyenek az 5 évesek fontos pillanatai , és ilyenek a fények az ő szemszögükből 110 centivel a járólapoktól és -60 centire a felnőtt szemmagsságtól.  

Lóri szerint a fények:

Vince szerint :

A gömböket szerettem nagyon.

A sima lámpák is fényesebbnek tűntek.

A kettő együtt furcsa volt.

A tér legrondább része ez a gigakoszorú volt, Hideg fénye, jeges távolságtartása kirítt a tér többi részletéből.

Aranyosak voltak a fiúk, Lóri megkérdezte miért világít minden, és miért kell a sok fény ilyenkor. Jót dumáltunk.

Valószínűleg a legolcsóbb, legillatosabb vendégváró karácsonyi koszorút sikerült elkészítenem, egy hibája van, keveset csináltam, és nem azért, mert sok az ajtónk, hanem mert egy sem maradt, még a bejárati ajtóra sem.

Imádom az adventi koszorúkat, de a kis gyermekek mellett nem túl szerencsés. Több tulajdonsága miatt gondolom azt, hogy még 2-3 évet várunk vele, amíg újra a lakás dísze lehet karácsony előtt. Az egyik, hogy sok helyet foglal, és pont egy olyan asztalon, ahol a gyerekek amúgy annyi mindent csinálnak. A másik, hogy a gyerek nem abból tanul ha kérdez, hanem abból ha szétszed. Ez kicsit túlzás, de nem szeretném vérben forgó szemekkel kérdezni tőlük, hogy hol van róla a kis toboz, hogy ki bontotta szét a masnit, és ki törte le már megint a kanócot, így nem lehet meggyújtani se.

Ezért gondoltam, hogy legyen koszorú, de lógjon az ajtón, úgy nem foglal értékes helyet és naponta többször is látjuk, az meg külön jó, hogy illatozik is a mézes fűszerektől. Ember tervez, gyerek végez. A nagyobbikat a zöld szalagosat először egy rossz mozdulattal megemelték, így eltörött, ha meg eltörött hát megették, de közelharc volt a hetes számúért, mivel az volt a legcukrosabb, aztán a kisebb pirosat meg bevitték az oviba, mondván ott nincs koszorú, így most itthon egy sincs, de hétvégén pótoljuk.

Ez a recept, amivel én dolgoztam, nem túl ideális a koszorúnak, mert ez puszedli és nem mézeskalács, ezért lettek ennyire ducik az egymásba kapaszkodó mézik, mivel azonban hirtelen jött az ötlet, és a fiúknak akartam mézest készíteni, nem tűnődtem sokat, hogy megfelel e majd a XXI. századi modell ideálnak a testalkatuk. Ha valamiféle kemény, sütőpor nélküli, nem növekvő tésztát választunk akkor sokkal kontúrosabbak lesznek a figurák.

Az elkészítéskor csak 3 dologgal kellett többet odakészíteni a szokásosnál. Egy tálat ami köré raktam az emberkéket, egy pohár vizet ecsettel, és a szórócukrot.

A tepsibe raktam egy sütőpapírt, és a közepébe helyeztem a tálat, a peremével lefelé. A leszúrt kiszúrt mézit pedig lefektettem a papírra úgy hogy a lába a tál széléhez érjen, Megkentem a bal oldali kezét és lábát vízzel, majd a következő mézit leraktam a papírra úgy, hogy a lába hozzáérjen a tál pereméhez, a jobb kezét-lábát pedig a az előző bekent bal keze-lábára raktam, és kicsit összenyomtam. Nem szeretnék senkit összezavarni, de természetesen a másik irányba is lehet haladni. Mikor az utolsó emberke is helyén volt, megszórtam nem olvadó cukorral és megsütöttem.

Rácson hagyjuk hűlni, ha hideg, bele lehet fűzni a szalagot is.

Lehet fokozni a díszítést mindenféle mázakkal és gyöngyökkel, de én szeretem az egyszerű dolgokat (így magamat is), meg persze ha túl sok rajta a gyöngy és a cukor, félő, hogy gyerekek túl nagy kísértésnek vannak kitéve, mindenki gondolja át tehát.

Ha valaki elkészíti, és szebb lesz mint az enyém, és lássuk be nem tettem magasra a mércét, nyugodtan töltse fel a facebook oldalra is, hadd örüljünk neki mi is.

Háni a kelbimbóról: „...azért mindennek van határa...” Bár tudnám, hogy a férfiak nagy részét miért taszítja annyira a kelbimbó. Én ugyan minden zöldséget szeretek és eszek is nyersen, a kelbimbóról elmondhatom, hogy nyersen az egyik legnagyobb kedvencem, és főzve vagy sülve is top 10-es résztvevő.

A tészta olyan fantasztikusan finom lett, hogy bár sokat reméltem tőle, szerencsére azt is felülmúlta, A képen látható tányérnyit mind egyszerre megettem, ha lenne bajszom, elégedetten megpödörtem volna, de ami késik nem múlik, 30 év múlva újra kitérek erre bajusz dologra. Ha van bármi jó a magányos ebédekben, az csakis az, hogy kompromisszum mentesek. Persze az sem elhanyagolható, hogy csend van, és végigülhetem az elsőtől az utolsó falatig.

Mivel csak egy személyes adagot készítettem, így azt is fogom leírni, maradjon nektek is valami tennivaló ha több személyre készül.

Hozzávalók:

1 marék kelbimbó

1 kanálnyi apróra vágott hagyma

½ gerezd fokhagyma

2 szelet feketerdei sonka (füstölt szárított)

1 ½ ek philadelphia sajt natur

100ml tejszín

1 tk mustár

parmezán

makaroni

A kelbimbót sós vízben kb 3 percig forraltam, aztán jeges vízbe tettem, hogy megállítsam a főzés folyamatát, és színe élénk szép maradjon, A hagymát kevés olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a fokhagymát, és a szeletelt sonkát. A sajtot, a tejszínt és a mustárt egyszerre adtam hozzá, és megvártam amíg elolvad a sajt, összeforr . Ráraktam a makaronit, összeforgattam, és a tetejére parmezánt vágtam.

Most jön a virtuális bajuszpödrés.

Ma az egyik gyermekarcú áldás (Balázstól tanultam ezt a magasztos kifejezést) egyedül kívánt vásárolni, így a bolt előtt vártuk a másik áldással, amíg Ő kiflit vesz, amit fel sem ér még, de az elhatározás és az akarat azt reméltük elég lesz. Közben kintről lejeleltem a pénztárossal, hogy 4 dupla vajas kiflit kellene vennie. Lóri hamarosan kijött, és büszkén a kezembe nyomta a visszajárót.

Megkérdeztem, hogy ment, hogy érte el a kiflit, vagy ki segített. :-Csak álltam ott, amikor jött egy néni, és megkérdezte mit szeretnék, én meg mondtam, hogy 4 nagy kiflit, Ő meg kivette és odaadta.- Jó, de milyen néni? - Hát a májas néni, aki a sonkát, meg a májast adja.

A körte ez idő tájt igen megbízható, tehát érdemes gondolkodni vele, akár a karácsonyi menühöz is. Ez a torta ráadásul akár egy nappal a felhasználás előtt el is készíthető, ami az ünnepek eljövetelekor bármilyen étel egyik legvonzóbb tulajdonsága.

Körtével nincs konyhai balesetem, úgyhogy ma nem nevetünk, de örülök, hogy tegnap jól szórakoztatok.

Hozzávalók:

Hozzávalók:

4 buggyantott körte

170 g vaj

150 g étcsokoládé vízgőz felett olvasztva, langyosra hűtve

200 g liszt

1/2 tk sütőpor

2 ek kakó

4 tojás

100 g cukor

1 kis darab vanília belseje, csipet só

Késes mixerbe habosítjuk a tojások sárgáját, a cukrot, vajat kb. 2-3 perc alatt krémessé válik.

Felverjük a tojásfehérjét. A vajas krémhez adjuk a nutellát, és egyenletesre mixeljük, majd elkeverjük a fehérjével. A lisztet a sütőporral és a kakaóval összekeverjük, és elkeverjük a vajas, habos tésztában.

Kivajazott tortaformába öntjük, és a körtéket a tetejére tesszük.

190C előmelegített sütőben kb 25-30 percig sütjük.

A nutellára tekintettel a tetejét akár meg is lehet szórni mogyoróval, de a kedvesmama konyhája nem volt felszerelve mogyoróval, (és ez nála készült) így nem tettem rá.

Még valami, a körtét lehet azonnal boros, illetve rumos lében is főzni, de ez a gyerekek miatt nálunk nem játszik.

A buggyantott körtét úgy készítjük, hogy 4 körtét megpucolunk, majd annyi vizet rakunk rá, hogy ellepje. Kb 4-6 evőkanálnyi cukrot, 4 szegfűszeget, egy rúd fahéjat a vízbe teszünk, és egy vastag citromkarikával félpuhára főzzük. Fontos, hogy ne legyen teljesen puha, mert a lében fog kihűlni, és addig is puhul, illetve a körtéket negyedelni kell majd, így jobb ha nem törik el, málik szét, de nem fokoznám.

A léből készült a múltkori boros leves, amit karácsonyra megfontolásra ajánlok, bár akármelyik téli estén megállja a helyét.

avagy, Jóska füvet hozott a posta, és a tea baleset.

A bélyeg és a fű mindig gyanús. Ha együtt hozza a postás, akkor érdemes legalább ügyvéd jelenlétében bontogatni a csomagot. Kivéve ezt! Soha nem volt még ennyire ártalmatlan a kettő együtt, ezt fogyaszthatjuk legálisan. Bontogathatjuk örömünkre, és ha van gusztusunk nyalogathatjuk a bélyeget is (a következő képeslapra).

A Luis megoldja helyettünk a karácsonyt. Ráadásul szépen, ízlésesen, finoman, és különlegesen. A képeslapok valójában aromazáró borítékok, amik teával vannak töltve. Ne valami vackot képzeljünk, hanem különleges, zamatos jó minőségű fűben gondolkodjunk. És itt külön felhívom a figyelmet, hogy ha fűben gondolkozunk, menjünk biztosra. A minőség itt is számít! Sőt itt csak igazán. Csodás ízeket zártak be, mint például: Flúgos bodza, Fahéjas puncs, vagy Csábító mandulás marcipán. A kedves szavaknak is van hely, 100százalékosan funkcionál képeslapként is, csak sokkal több annál.

Játszunk el a gondolattal, hogy kinek lehet ilyet küldeni. Elsőre a külföldön élő barátaimra gondoltam, akikkel nem teázhatok együtt, de nagyszerű lehetőség, hogy valami kézzelfoghatóval jelezzem, gondolok rájuk. Azt hiszem az óvónéniknek is rakok majd egyet a postaládába, hogy amíg megisszák, legalább az én gyerekeim okozta stresszt egy kicsit ledobják magukról, így is marad még 23 másik gyerek okozta ( lehet, hogy oda rendes fű kellene?). Aztán a csábító marcipánt annak adnám, akivel randizni szeretnék, de még csak az összepillantásnál tartunk, de ilyen nincs, háni van. (lehet, hogy küldök neki egyet, és randira hívom, csak az a baj, hogy nem szereti a teát, mindegy valami extra programot ajánlok, ha kivárja amíg én romantikusan megiszom).

A teázásról szeretném elmesélni gyerekkorom egyik legsokkolóbb élményét. Volt egy csuda szép fehér-arany teás kancsónk. Ha betegek voltunk, csak abban kaptuk a teát, nagyon szép volt, mami különleges alkalmakra tartogatta (lehet arra gondolt, hogy legyen ez különleges, kitudja iszunk e holnap is teát?). Hosszú csőre volt, amiből tekergett ki a gőz. Imádtam nézni. Egyszer csak pompás gondolattal leptem meg magam: Csökkent a kiáramló gőz intenzitása, és arra gondoltam, a maradékot kiszippantom, és akkor nem kínlódik tovább a gőz, egyszerűen nem jön több. A számat a csőrre tettem, és hatalmas vákuummal rácuppantam.

Igen a tervem bevált, jött a gőz.

Aztán a 90C fokos tea is.

Nem fokoznám, asszem 3 napig nem ettem semmit.

Biztos vannak hasonló konyhai banális balesetek, de valamiért csak a szexbaleseteket szokták emlegetni . Pedig ez sem volt semmi. Volt még egy hasonló sztorim, de az már sok lenne mára, és nem is teával, hanem almával történt, úgyhogy majd máskor.

Remélem nem térítettem el senkit, hogy kinek is szeretne füves képeslapot küldeni. Ha még emlékeztek rá, esetleg a címzésen kívül írjátok rá azt is hogy a fű veszélyes.

Iminél a Corvin Center virágboltjában vettem, és a jó hír, hogy nem csak képeslap kiszerelésben, de gyönyörű dobozokban is kapható értelmes otthoni mennyiségben, ráadásul az üzleteben meg is lehet mindegyiket szagolni, kis mintadobozokból szippanthatunk kedvünkre bódulatig, vagy addig amíg már választani sem tudunk, csak leszedjük a felső sort, és nem is érdekel mennyit fizetünk a végén.

Furcsa kekszesíteni valamit, ami amúgy magas, réteges, habos, könnyű, nedves. Na ebből sikerült készíteni valamit, ami lapos, tömör, száraz, és mégis finom. Egy amerikai oldalon találtam a receptre, és nagyon rácsodálkoztam, ahogy szerintem ti is. Több dolog is gyanús volt benne, így nem tehettem mást, engedtem a hívó szónak és elkészítettem.

A hasonlóság az általunk feketeerdőnek ismert torta és e között a keksz között kb. annyi, mint a nyolcvanas évek magyar hamburgere, és az amerikai között. Szerintem ez valamiféle törlesztés lehet a részükről az összes európai hamburger miatt. A maga nemében nem is rossz, bár ezt csak némi változtatás után tudom elmondani. Szerintem az eredeti receptben a só és a kakaó mennyiségét rosszul írták. Ezt javítottam, és mást is, úgyhogy ez a recept már használható lesz.

Nem szoktam cookiet készíteni, de ha jól tudom, azoknak ropogósnak, száraznak, vajasnak kellene lenni. Ez nem száraz, nem ropogós, valahol félúton van egy süti és egy keksz között, a benne lévő aszalt meggyek pedig minden alkalommal meglepetésként hatottak amit nagyon szerettem benne.

Hozzávalók:

140g liszt

30g kakó

1 tk szódabikarbóna

csipet só

80g zabpehely

100g vaj

110g porcukor

1 tojás

65g ricotta

vanília

60g pirított mogyoró

100g aszalt meggy

80 g csoki chips

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást és újabb 1 percig keverjük, majd a ricottát és a vanília belsejét is belekeverjük. A lisztet sót szódabikarbónát és a zabpelyhet a kakaóval átkeverjük, és a vajas krémhez adjuk. A mogyorót durvára vágjuk, és megpirítjuk, a meggyel, és a csokival a tésztához keverjük. Szilva nagyságú golyókat formázunk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe lapítjuk a golyókat. 180C-ra előmelegített sütőben kb 12 percig sütjük.

Szerintem a ricottát sima túróval is lehet helyettesíteni. A magam részéről a meggy mennyiségét 150 grammnyira emelném legközelebb, mert nagyon finom benne, tehát aki szereti a fanyar aszalt meggy ízét, az szintén tegyen bele többet.

Amúgy pedig annak aki szereti a feketeerdő ízvilágot, annak ajánlom ezt a pohárdesszertet ami szép, elegáns,és kicsit jobban hasonlít az eredetihez, bár ebben is történtek változtatások. Fagysztott cseresznyéből simán elkészíthető.