KajaPiaZongora - recept, receptek

Amikor végképp kifogytatok az ötletekből, már csak bögrék vannak a közeli bolt polcain, de azt nem szeretnétek adni, és egyébként sincs egy jó ötlet a nagyinak, akkor jusson eszetekbe ez a hátulgombolós pohár. A bögrét imádni fogja az is aki veszi, mert pénztárca kímélő, és az is aki kapja, mert szép, és a kedvenc unoka kézzel készítette.

A képen is látható, hogy összesen ennyi minden kell hozzá:
 

• filc 3 színű

• cérna

• olló

• tű

• gyöngy, vagy gomb

• a bögre, vagy pohár amit felöltöztetünk vele

• a varrógép csak gyorsítja a műveletet, kézzel is elkészíthető

A poharat körbetekerjük a filccel, így megtudjuk mekkora alapot kell vágnunk, (mérni is lehet, de akkor kellett volna centit is a képre tennem) bejelöljük, és levágjuk. Az alapra kerek filclapokat vágunk, és egymásra illesztjük, majd felvarrjuk.

Az alapot a képen láthatóan úgy illesztettem össze, hogy az egyik felére rávarrtam a keskeny filc csíkot, a másik felére pedig gyöngyöt varrtam gombként, és a filc csíkon kivágtam egy gomblyukat, amit rágomboltam egy gyöngyre.

Ennyi lenne az egész. A két poharat kb. 1 óra alatt elkészítettem, és ha többet készítünk nem hatványozódik az idő, tehát érdemes akár egy asztalra valót elkészíteni, a 6 db is csak másfél óra lesz.

Más.

Azt hiszem, ha férfi lennék, csak magamat akarnám feleségnek. Ügyes vagyok, jól főzök, édesen nevelem a porontyokat, a koromhoz (a feketéhez) képest jól nézek ki, remekül síelek, állat módon vezetek, és sose hordok vastag micimackós flanelpizsit, akkor inkább megfagyok. Irigylem hánit, hogy ennyire jól választott. És magamra is büszke vagyok, én is jól választottam (másodszorra).

A konyhai lottó a következőképpen néz ki, mondok egy példát. Azt már tudom, hogy van egy vaktortám de nem tudom mi kerüljön bele. Alma, körte, legyen tejszínes, mascarponés, karamelles, vagy tejfölös, fahéjas, vagy citromos, esetleg vaníliás? Felírom egy cetlire, az otthon lévő holmikat, és lottóhúzást tartok. Így derül ki, miből lesz a torta.

Annyira azért nem vagyok vicces és merész, hogy a fenti összeállításba belecsempésszek egy szál debreceni párost, nagyszerű játékmester voltam, mert mindegy lett volna, hogy mit húzok, finom lett volna a végeredmény.

A torta alapját a citromtorta megmaradt tésztája adta. Egy napot állt megsülve, míg kiderült mi lesz belőle. A következőket lottónyerteseket húztam ki.

Hozzávalók:

1 Üvegbe zárt virágos barack (azaz őszibarack lekvár)

2 -3 alma

60ml tejszín

1 nagy ek tejföl

2 tojás

A megsült torta aljára borítottam a barackot, erre ráraktam a hámozott szeletelt almát, aztán a villával felvert tojást, tejszínt, tejfölt. 180C-on sütöttem még kb 25 percet, amíg a tejszínes réteg megsült, az alma meg megpuhult. Csudafinom lett.

Az alsó barack réteg édes, és zamatos, az alma savanykás és üde, a tejszínes réteg pedig krémes selymességet adott neki. Olyan igazi hazatalálós* lett . Szerintem a kulcs a házi barack dzsemben rejlik, illetve a tejszínbe lehet rakni cukrot, édesszájuaknak 

*Okosság: „hazatalálósnak” azt hívjuk, amikor belekóstolsz valamibe, és olyan érzés lesz úrrá mindeneden, mint amikor egy hosszú nap után hazaérsz, és az otthonod melege, illata, a kedvenc foteled ölelése megnyugtat, feledtet minden rosszat. Az ízek ismerősek, és simogatóak. Minden olyan otthonos.

A karácsonyi hal nem feltétlenül úszik lében, vagy öltözik bundába, egy előételként tálalt saláta képében is kerülhet az asztalra, így megőrizve a halas hagyományt, helyet hagyva valami más, nem feltétlenül hagyományos fogásnak. A füstölt fűszeres makréla nagyszerű alternatíva lehet ha már túl vagyunk a végtörlesztésen, vagy a lazacot már unjuk. Bookmarkoljátok (legalább ezt) gazdagon.

Tegnap este, amikor a salátát vettem, azt kérdezte a pénztáros: -Madár?

Mit is válaszolhattam volna: -Ennyire látszik? Rám van írva? Hiába szabadkozott, rájött, hogy mindegy, én jól szórakozok, de azért megígérte, hogy változtatni fog a kérdés feltevésén.

Ez a saláta nagyon egyszerű, de nagyon finom, alig kell hozzá pár dolog, percek alatt elkészül, tehát sok dolog szól mellette hogy akár az ünnepi menü részévé tegyük.

Hozzávalók:

Füstölt fűszeres makréla filé

koktél paradicsom

fehér óriásbab konzerv

madársaláta

citrom, olívaolaj

Koncentráljunk rá az előttünk álló bonyolult feladatra:

tegyük a salátát a tányérra, szórjuk rá a lecsepegtetett babot, a felezett paradicsomot, és a tépett halszeleteket. Locsoljuk meg az olajjal, és a citrommal.

Ha ez így túl egyszerűnek tűnne, lehet még variálni petrezselyemmel, borssal, chillivel.

Ha az ember fia szeretne egy fél órát azaz 30 percet venni egy kereskedelmi csatornán, annak bizony ára van. A tablé fizetett is, méghozzá konvertibilis fizetőeszközzel: két titkos receptet osztottak meg de szigorúan csak a digitális tévével rendelkezőkkel.

Illetve a többiekkel is, csak feléjük kicsivel nagyobb volt az elvárás, mert gyorsan kellett jegyzetelni

Én szerencsére az előző táborba tartozok, így kedvemre tekergethettem, de még így is kínlódtam a lejegyzetelt recepttel, amikor a tettlegességig jutottam, és tényleg majdnem, mert az arányok és a mennyiség próbára tették a türelmemet. Igazi Mátyás meséhez hasonló volt a recept pontos (pontatlan) meghatározása. Adtak, is meg nem is, meg is mutatták, meg nem is …

Nagyon bosszantó, amikor egy paprika tv egy francia pékségben egy francia pékkel, meg egy magyar szakáccsal, olyan mennyiségeket ad meg, mint: 28 deka porcukor, vagy 10 citrom leve. Szerintem ez egy zöldségesnél ismert és jó mértékegység, de egy pékségben egy citromtortánál kevésnek tűnik. Ha rajtam múlt volna, kaptak volna a fiúk egy gyorstalpalót a péklapáttal, hogy megtanulják a gramm, és a milliliter mértékegységeket is,és mielőtt félreértené bárki, a péklapát egyik felére az egyik, a másikra meg a váltóegységeket írtam volna. Ha eleget süt a pék, estére megtanulja, sőt beég a retinájába.

Amúgy klasszikus magyar külföldi párbeszédet nyomtak, francia bácsi magyar franciát beszélt, a magyar bácsi magyar angolt, de mindegy is volt , mert cukrászok, és pékek nyelvét beszélték mindketten a kezeikkel, és a mozdulataikkal. Szerencse, hogy legalább ez közös volt, amúgy némajátéknak is elment volna hang nélkül. Képzeljétek el ugyanezt egy fogorvossal.

-tegyünk bele 10 citromot

-mit?

-citromot

És itt elkezdi körbemutogatni, hogy a citrom marja a fogát, ha hideg akkor még megnyalni sem meri...Bár akkor almatorta lett volna biztos, azt egyszerűbb elmutogatni, hogy beletörik a foga, vagy a vérző ínye miatt nem tud beleharapni, esetleg fáj ha hideg.

Na elég . Tehát a receptet alapját egy 75 deka lisztet tartalmazó tészta adta. Ez kb. 3 normál tortára elég, de itt jöttek a buktatók, mert ha harmadolok, akkor viszont a krémnél, 3, 333333 tojást kellene megadnom, de bízzatok bennem, kikísérleteztem, anyáztam, szívtam, és végül megmondom a tutit.

Hozzávalók:

225g vaj

140g porcukor

1 óriás tojás, vagy 1.5 közepes

csipet só

45g mandulaliszt

375g liszt

A krémhez:

5 nagy citrom leve

3 citrom héja

5 nagy tojás

250g cukor

75g vaj (szerintem lehet 100g is)

A tészta hozzávalóit késes mixerben összekevertem, és nekem kicsit lágynak tűnt, de a hűtőben 2 óra alatt szépen kezelhetővé vált. Lisztezett deszkán kinyújtva nagy lapos tortaformába, vagy kicsi tartlette formákba rakjuk, amit előtte vajazunk. 180C-ra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsülnek. Érdemes ezt a vakon sütést erre használatos kerámiababbal, vagy sima babbal végezni, mert különösen a kis tartletteknél nem veszi jól ki magát a tészta puklisodása. A nagynál azért annyira nem zavaró. És minimálisan szurkáljátok meg villával, ha nincs otthon valamilyen bab.

A krémhez a citromok levét, héját a cukrot, és a villával felvert tojást tegyük fel főni. Hamar be fog sűrűsödni, és folyamatos keverés mellett ezt észtre is vesszük. A színe megváltozik, kb. 1.5 percnél nem kell tovább forralni. Ekkor tegyük bele a vajat, és robotgéppel kihűlésig keverjük.

Öntsük a krémet az elősütött formába, és tegyük vissza a sütőbe újabb 30 percre, én itt csökkentettem 170-re a hőmérsékletet.

Már csak díszíteni kell. Citrommal, lime-mal és én phisalist is raktam rá. Mert csak. Mert szeretem.

Köszi A Tablé a receptet!

Az eddig próbált citromtorták közül kétségtelenül a legfinomabb, úgyhogy szívből ajánlom

A retro jegyében ugrik ma fel ez a recept, és bevallom magam sem tudom hányadán állok vele. Régen igazán szerettem, ma már elmúlt a rajongásom, de ha ott, van nem tudok leállni róla, és minden alkalommal megállapítom, hogy mégis szeretem valamilyen furcsa oknál fogva, pedig elég messzire kerülök mindenféle édes kókusz holmit.

Ha állni hagyjuk egy napot összeérik, visszapuhul, meghálálja a türelmet. Összességébe véve tehát két hét várakozás után úgy döntöttem, mégis megkapja a belépőjét. Mondjuk nem VIP, de itt van! (még az októberi képekhez menetttem, a nap is másképp sütött ugye? )Amúgy pedig, ne játszatok vele úgy mint mi, sima kis golyókat javaslok, mert a többi , illetve bármi más könnyebben kiszárad sütés közben. Még egy valami megfontolandó, szaloncukornak formázni, mert úgyis kap csokibevonatot, és simán rendben van szaloncukorként is.

Hozzávalók:

100g marcipán

1 tojásfehérje

100g kókuszreszelék

40g porcukor

½ citrom leve

1 citrom héja

étcsoki

Késes mixerben a marcipánt a tojást és a cukrot összemixeltem egyneműre, és hozzáadtam a többi hozzávalót. A formákról már esett szó, de vagy golyó, vagy szaloncukorhasáb amit én javaslok.

175C-ra előmelegített sütőben kb 10-12 perc alatt megsül. Csokifürdővel kedveskedjünk nekik, és magunknak is.

Kellemes darabja lehet egy aprósüteményes tányérnak az ünnepek alatt, és ajándékba is adható, sokáig eláll, felhasználás előtt pár nappal érdemes elkészíteni.

Végül pedig egy valami egészen más. Úgy érzem magam, mint vizsgaidőszakban, megpusztulok a betűkért, de nem leütni, hanem olvasni szeretnék, ráadásul nem ételekről, hanem egy egybefüggü jó történetre, egy klassz regényre vágyom. Szerencsére megtaláltam, már csak olvasnom kellene. Ez is megvan, de nem tudok többet olvasni egyszerre 15 oldalnál.  Vagy ennyi időt tudik szakítani, vagy ennyiidő alatt alszom el az ágyban. Ehh. Pedig a könyvem nagyon jó.

Szaloncukrot venni bárhol lehet, készíteni sem lehetetlen, viszont elérni azt, hogy ne fogyjon el idő előtt, az igazán nehéz, persze feltételezve, hogy nem faragott nyers krumplival vagy kaviccsal töltjük meg a csomagolást. Ajánlok egy megoldást arra az esetre, amikor kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, Nem kell dugdosni a szaloncukrot, és nem ürül le a fa, ha készítünk textilszaloncukrokat.

Nem bonyolult. Egy vonalzó, olló, tű, cérna, egy nekünk tetsző karácsonyi textil, vatta, vagy tömőanyag. Az persze nagy segítség, ha van otthon varrógép, de tulajdonképpen anélkül is megoldható. Lehet csilli-villi fényes anyagokat is használni, de azt nehéz kezelni, mert csúszik, deformálódik, úgyhogy én maradtam a sima pamutnál. A képen a lerakott textilek step by step követik egymást. (a kifordítatlan összevarrt négyzet, a kifordított, a levasalt, az összevarrt szélű, a henger, a kötött, a tömött, a kész . Kövessétek az óramutatót.)

Hozzávalók:

karácsonyi, szívünkhöz közelálló mintás textil 90×110mm azaz 9×11cm.

színben pásszentos cérna

színben szintén illő 6mm-es szalag, de ez lehet erős cérna vagy hímző fonal is

Minden cukorhoz kettő textil lapocskára van szükség, tehát annyi négyzetet x 2-vel vágjunk amennyi cukrot szeretnénk.

• Arcukkal fordítsunk össze két lapot
• varrjuk össze két rövid, és egy hosszú oldalát a szélétől fél centire,
• a negyedik oldalt is varrjuk össze, de ne végig, csak a ¾ részéig.

Itt fogjuk színére kifordítani az anyagot. Ezt én óvatosan egy kis evőpálcikával szoktam, mert az nem éles, de elég vékony. A lyuk átellenes sarkát a pálcikával elkezdem a lyuk felé tolni, és átgyömöszölöm az anyagot. Így amikor kiér a túloldalon, végre megkapjuk a mintánkat is, és minden varrás belül maradt.

• Vasaljuk le a négyzeteinket

• a megmaradt lyukat varrjuk kézzel (vagy géppel) össze

• formázzunk egy hengert, és a közepét kézzel, csakis kézzel! Varrjuk össze úgy, hogy a két széle szabadon maradjon. A széle kb. az ¼ részét jelenti mindkét oldalon.

• Kössük össze az egyik szélét a szalaggal, és tömjük meg a tömőanyaggal.

A tömőanyag lehet hobbiboltokban kapható erre a célra gyártott vlies, vagy akár sima vatta is.

• -Jöhet a másik széle, ha szép kerekre tömtük, megkötjük és kész.

Szép lehet a karácsonyi asztalon dekorációnak, a gyümölcsös tálba is rakhatunk belőle, vagy akár felfűzve girlandot is készíthetünk belőle, vagy az ajándékokr ais köthetünk egyet egyet masni helyett.

A srácok is érdeklődve jöttek résztvenni a készítésben, odáig fajult a részvételük, hogy ők nyomták a varrógép pedálját, igaz, ezért meg kellett hoznom azt az áldozatot, hogy a dohányzóasztalra tettem a varrógépet, és sámlin ülve varrtam de annyit kacagtunk, hogy hogy döcög, cammog, fut vagy szalad a tű, imádták. Jó móka volt.

Szórakozzatok jól ti is.

Mi lenne, ha a kenyeret zöldségre cserélnénk, és mi lenne, ha olajban sütés helyett a tepsiben sütnénk a padlizsánt? Szuper vega melegszendvicset nyerünk, ami lényegesen kalória barátabb, mintha hagyományos módszereket választanánk. Olyan, mintha rántott lenne, de nem az. Tényleg sütőben sült.

Szerintem hidegen is rendben van a holmi, és őszintén szólva a felhasználhatóságát gyakorlatilag végtelennek látom. Jó lehet csak így szendvicsnek, aztán előételnek, vagy partifalatnak, de köretként is megállja a helyét. Ilyen multifunkciós dolog csak kettő van itthon, háni meg én. Szigorúan a blog tematikája miatt ragaszkodom ahhoz, hogy ne kezdjem el sorolni, miféle funkciókban vagyunk képesek helytállni, ráadásul jól, de annyit elárulhatok, hogy mivel háni szerint ő szinte tökéletes, így csak én nyögök néhány funkciónál, akkor is csak halkan.

A paradicsomot szándékosan nem bonyolítottam túl, és nem győzöm magam vállon veregetni miatta, az íze remek lett, lakás jó illatú maradt, és kész volt addig, amíg a padlizsán sült.

Hozzávalók:

1 padlizsán

1 tojás

2 ek liszt

2 ek zsemlemorzsa

1 ek olaj

só

2 nagy érett paradicsom

1 ek paradicsom paszta

1 ek ketchup

½ tk kakukkfű

1 gerezd fokhagyma opcionálisan

40 g mozzarella sajt

1 ek parmezán

A padlizsánt csak mossuk, és vágjuk 1 cm vastag szeletekre. Sózzuk, és hagyjuk amíg az első nedvességcseppek megjelennek a vágott felületeken. Ekkor 2 papírtörlő között szorítsuk össze a tenyerünk között a vágott felületükkel, és így kinyerhetjük a többi nem kívánt nedvességet is. Ezek után hagyományos módon panírozzuk be: liszt tojás, morzsa, és fektessük sütőpapírra, majd ha van olaj spray-vel fújjuk be, ha nincs se dobjuk ki receptet, akkor pl. az ujjainkkal, ahogy régen a vasalatlan ruhát nedvesítettük, apró olajcseppekkel csepegtessük meg a padlizsánszeleteket. Tegyük 200C-os előmelegített sütőbe, és süssük világosbarnára, majd forgassuk meg a szeleteket, és fújjuk le a másik oldalt is, majd mehet vissza még néhány percre, míg aranyszínű nem lesz.

Amíg sül, a paradicsomot forrázzuk le, majd húzzuk le a héját. Távolítsuk el a magokat, a gyümölcshúst pedig kockázzuk. A kinyert levet öntsük a paradicsomra és a pasztával. Ketchuppal, kakukkfűvel, valamint az opcionális reszelt fokhagymával forraljuk össze. Nem kell sokáig forralni az állagot figyeljük, ne folyjon majd le a padlizsánról!

Ha kivesszük a padlizsánt, rakjuk rá a paradicsomot, és a reszelt sajtokat, végül tegyük vissza a sütőbe és grillezzük.

Az első paradicsomos padlizsános receptem ez volt, érdemes megnézni, ha valami kifinomultra vágytok.

A fokhagyma és a petrezselyem ikertestvérek. Ikeranyukaként ezt 100%-os biztonsággal állíthatom. Nem egy petéjűek, de akkor is azok. Aki nem hiszi, készítse csak el, és azonnal rájön, hogy igazat beszélek. Bár külön-külön is jó arcok, de együtt kacagnak a tányéron, fürdőznek egymás társaságában. Kiegészítik, és támogatják egymást, kidomborítják a másik legjobb tulajdonságait, és összefogva sokszorannyira képesek, mint egyedül.

Szoktunk játszani a fiúkkal, hogy az ételek, alapanyagok közül kinek ki a testvére. Ez így hangzik, én azt mondom alma, ők azt hogy fahéj. Azt mondom borsó, ők hogy petrezselyem. Krumplifőzelék-babérlevél, tea-méz és citrom , kávé-tej, mozzarella-paradicsom, paradicsom-bazsalikom...a végtelenségig lehet ezt játszani,a szabály csak az, hogy jellemző iz és fűszerpárokat soroljunk. Még csak az alapoknál tartunk, de annyi mindent tanulnak, amit hiszek ha felnőnek, eszükbe jut majd, és csak arra fognak emlékezni, hogy játszottunk, sokat.

Olcsó, gyors és különleges. Biztosra lehet menni a recepttel. Első kóstolásra külön a petrezselyem vad és kicsit durva, de a felfújttal együtt fantasztikus. Ennél egyszerűbb hozzávalókból aligha lehet ételt varázsolni.

Hozzávalók:

100g cheddar sajt (sima sárga)

175 ml tej

50g vaj

50g liszt

2 tojás

2 kis, vagy óriási gerezd fokhagyma

1 ek petrezselyem

só

Salátához:

4 marék petrezselyem

1 ek olaj

1 ek citrom,

½ citrom héja

½ tk mustár

A vajat felolvasztjuk, és a liszttel 2 percig lassú tűzön kevergetjük, szépen habzik majd. A tejet felforrósítjuk és hozzákeverjük, hogy sima legyen, így kapunk egy besamelmártást, amibe beletesszük tojások sárgáját egyesével, a reszelt fokhagymát, a reszelt sajtot, a petrezselymet apróra vágva, és picit sózzuk. A tojások fehérjét habbá verjük, és finoman beleforgatjuk a mártást, hogy a hab ne törjön. Kis felfújt edényeket alaposan vajazzunk ki, és töltsük meg, de ne púposra, mert megnő – a felfújt már csak ilyen, egy centivel a perem alatt álljunk meg a töltésnél.

A sütőt 180C-ra előmelegítjük, és egy tepsit félig öntünk forró vízzel, Ebbe tegyük a kerámia edényeket, ha kb. félig ér a víz a formáknak az jó lesz.

20-25 perc alatt készre sülnek.

Addig készülhet a saláta. A hozzávalókat egy kis üvegben rázzuk össze, és forgassuk össze a petrezselyemmel, amit nem szabad vágni, csak a leveleket letépkedni, mert így lesz szép és nem tapadnak egymáshoz, nem lesz maszatos zöld kupac, hanem élettel teli, dús salátát kapunk a szuflé mellé.

Ha kivesszük a sütőből, a formában tálaljuk, még forrón, a salátával.

Három kulcsa van a sikernek:

-a hab legyen kemény

-a víz a forralóból kerüljön a formák köré a tepsibe

-a sütő valóban legyen 180C amikor betesszük a felfújtakat.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy ne nyitogassuk, csak 20 perc után a sütőajtót. Szeressétek nagyon.

Amúgy játszhatnánk is egy kicsit, hogy nektek melyik konyhai testvérpár a kedvenc, az elengedhetelen, a szent, a kötelező, vagy az elviselhetelen akár. Én mondtam az elsőt a fokhagyma-petrezselyemmmel.

Igazán finom, selymes és simogató, pont mint egy meleg téli fűszeres édes leves.

A hétvégén körtetortát készítettem, ami buggyantott körtéből készül. Megmaradt fél liternyi fantasztikus fűszeres édes körtelé, és Zsuzsi azonnal nekem szegezte a kérdést, hogy akkor ebből most mi lesz. Hirtelen rávágtam, hogy fehérboros körteleves. Hú az milyen? Kérdezte. Mivel még sosem csináltam, nem tudtam csak azt válaszolni, hogy remélem finom.

A buggyantott körtéhez 6 megpucolt körtét 500ml vízben 3 nagy evőkanál barna nádcukorral , 1 citrom levével és héjával,1 fahéjrúddal és 5 szegfűszeggel félpuhára főztem. A körtéket felhasználtam a tortához, a léből pedig elkészült a leves.

Hozzávalók:

500ml buggyantott körtelé

150ml tejszín

150ml fehérbor (én furmintot használtam)

2 tk keményítő

A tejszínben elkevertem a keményítőt, A bort hozzáadtam a léhez, és alaposan átforraltam, majd beleöntöttem a tejszínt. Kész is lett , majdnem.

Közben néhány körteszeletet kevés nádcukron és vajon karamellizáltam, mielőtt citrommal átkentem őket. Ezt tettem a leves tetejére, illetve az edényben maradó édes vajon úszó karamell darabokat is rácsöpögtettem.

Karácsonyi környéki vacsorához nagyon ajánlom , bookmarkoljátok!

Biztosan többen megkérdőjelezik az épelméjűségemet, amikor elárulom, hogy 1kg grapefruitból sikerült 8 konyakmeggy méretű bonbont létrehoznom, és nem azért mert valamit elrontottam, sőt ellenkezőleg. Kihoztam belőle a legtöbbet.

Ha még azt is bevallom, hogy mindez 3 napomba került, mert a technológia ezt kívánta, lehet, hogy lesz aki ajánl majd egy csendes diszkrét szanatóriumot, ahol ha akarom, kezeltethetem magam. Mindezek ellenére is azt kell mondjam megéri a fáradtságot, az energiát, és a pénzt is. Szerintem olyan lehet ez, mint egy helikopteres sízés, egy limitált szériás Jimmy Choo modell, vagy egy beszélgetés Vámos Miklóssal. Sokak szeretnék az élményt, de csak keveseknek adatik meg, a körülöttük levők meg egyáltalán nem értik mi benne a jó. Hidegben pályán kívül síelni, egy évi fizetésbe kerülő cipőt valóban használni, vagy egy furcsa, beszéd közben nagy szüneteket hagyó emberrel beszélgetni. Márpedig van néhány elvetemült, aki tesz érte, hogy az élmény megadasson, és van aki pedig lehetőséget kap, és kiélvezi azt. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem is való mindenkinek ez a bonbon. Én például a közvetlen környezetemből csak 4 embernek adnék belőle, mert biztosra szeretnék menni, hogy élvezik. A többiekbe meg kár lenne. Bocs többiek. Valószinüleg simán megennék, de nem éreznék ki belőle egyetlen részletét, nem  ízlelnék hosszan, és fogalmuk se lenne róla, hogy mennyire nem egyszerű valódi grapefruitot varázsolni egy csoki közepébe. Így a végén simán valamilyennek titulálnák, pedig nem simán valamilyen, hanem egy kisebbfajta csoda!

Az elkészítése sziszifuszi és időigényes, a hozzávalók pofonegyszerűek, és sok kézügyességet sem igényel tulajdonképen. Tehát nem annyira bonyolult, mint inkább irracionális és mégis olyan jó!

Hozzávalók:

2 nagy de inkább óriás grapefruit

180ml víz

300g cukor

60g étcsokoládé

A grapefruitokat először pucoljuk meg, majd válasszuk félbe. A középütt összekapaszkodó hártyákat vágjuk ki V alakban, hogy a hártyák szétnyíljanak, ekkor a gerezdeket szabadítsuk ki a hártyák közül.

A cukorból és a vízből készítsünk szirupot majd a gyümölcshúst tegyük a forrásban levő szirupba, és másfél-két órán keresztül csendesen -nagyi így mondja: pöszörögtessük. Azaz alig forrásban tartsuk a szirupot.

Ha kész, egy szűrővel halásszuk ki a rostokat. És tegyük sütőpapírra, amin kiterítjük. Öntsük le a maradék szirupot is. Most három napra felejtkezzünk el róla. Aztán azért jusson eszünkbe, és formázzunk golyókat a gyümölcsből. Én itt alaposan lehűtöttem, de ez kevés volt, inkább a fagyasztást ajánlom, mert akkor lesz elég hideg ahhoz, hogy a golyó formákat megtartsa. Most pedig csak annyi dolgunk maradt, hogy a felolvasztott csokiba megfürdetjük, rácson hagyjuk lecsöpögni, és megszilárdulni.

Az ünnepek környékén a baráti látogatások vacsora utáni desszert fénypontja lehet ez, a bonbon egy pohár itallal, ami készülhet akár a szirupból is, úgyhogy azzal még jövök majd.

Egy okosság jöjjön utolsó érvként a bonbonhoz: A kevesebb néha több. És szerintem a kevés is néha sok ,úgyhogy mérjétek fel fogadókészséget egy ilyen desszert előtt.