KajaPiaZongora - recept, receptek

Mit is mondhatnék? Durva cím, ugye?

Node kezdjük az elején. Egy alapvetően sütikre specializálódott oldalon olvastam egy krumplisalátáról, amire a szerzőt úgy sikerült rábeszélni, hogy egy barát a nagymamája receptjére hivatkozott, miszerint a "valaha volt legjobb  krumplisaláta" néven híresült el, és azóta sem nevezik ezt másképp.
 

Ne várjatok őrült rafinériákat, és bonyolult hozzávalókat, egy apró trükkön múlik az egész, egy nagy adag bátorságon, valamint 3 szabad órán. 

Az apró trükk a szalonna kisült zsírjában van, a bátorság ahhoz kell, hogy ugyanezt a zsírt bele merjük tenni a majonézbe, és a 3 szabad óra az evés utáni kalóriaégetéshez kell.

Hozzávalók:  (2 személyre)

500 g krumpli (ez már új volt)

6 ek majonéz

2 tk dijoni mustár

1 tk citromlé

csipet cukor, só bors

2 szelet bacon

olívaolaj

snidling

brokkoli

A krumplit sós vízben megfőztem, a brokkolit pároltam. A bacont 2 ek olajon gyakorlatilag szárazra sütöttem, míg minden nedvességet elvesztett és roppant, de még nem égett meg. 6 ek majonézt (házi: tojássárga olajjal kikeverve, cseppenként) sóval, mustárral citrommal, cukorral elkevertem és hozzáadtam a bacon alól mind a 4 ek olajos zsírt. Snidlinget vágtam bele és borssal megszórtam. A még meleg krumplit beleforgattam és hozzákevertem az összetört szalonna chipseket.

Brokkolival tálaltam és ennek nem csak az az oka, hogy negatív kalóriás (hahahah), de kellett a színe, és kellett az íze is! Pompás vacsoránk kerekedett, csodás színekkel, ízekkel és illatokkal.

A brokkoliért, jár a "lovas príma" élelmiszerláncnak egy piros pont, mert ezt a típust, amikor van levél, és szár is a csomagban, nemigen kapni, pedig szép is, finom is. Ugyanígy a snidlingért is, ami nem két szál volt, hanem egy kazal, és még friss is ráadásul.

Nem csak az oldalhoz!

Olvasni jó, könyvet a leginkább. A könyvjelző a könyv testvére. Gyűlölöm, ha valaki behajtja a lapot, vagy a borítófület feszegetve  jelzi, hol tart. Én 12 éve használom két könyvjelzőmet, és soha nem válnék meg tőlük. 

A fiúk kaptak szülinapjukra egy kreatív készletet, és én bizony nem tétlenkedtem, egy könyvjelzőt készítettem, na nem saját fejemből, utánanéztem, hogy mit is lehetne ebből a holmiból készíteni. Szép lett, de továbbra is maradnak a régiek jól megérdemelt helyükön, ezt meg lefotóztam mindenki örömére, hogy ha megcsömörlöttetek a sütiktől, sonkától, felszállni készültök a tojástól, akkor itt az ideje nektek is leülni és olvasni pár percet. 

Ez a szép csiga látszik felül. 

Én nem szeretem a nyulat, ha csokit hoz, még kevésbé, ha más illatát ha rám akarja erőltetni, a feltámadásra meg most nem térnék ki. Egyszóval a húsvét nem az én ünnepem. Ilyenkor inkább olvasok.

Nemrég BB átküldött egy gyorsan lövött, homályos iPphone képet, amit a Budai Várra néző teraszukon készített, a baconbe csomagolt grillen sütött garnéláiról. Undorító volt!...

...Hogy asszonya, nem értékelte kellőképpen a pénteki ebédet! Mondom pénteki! Mondom ebéd! Mondom a férj készítette! 

Na, sebaj, mondtam neki, máskor se vesződjön a zoomolással, meg Katival, nem a fotó érdekel, elég ha egy hangosat kiált a teraszról, hogy kész a kaja, már futok is át. Ennyiben maradtunk. Azóta se kiabált, így kénytelen voltam magam készíteni a rákot. A teraszukról még annyit, hogy nincs az a kaja, ami azon a teraszon rossz lehet, mert a panoráma minden mást annulál.

Spárgarisottóra már régóta készültem, és adta magát az ötlet a garnélás társításhoz.

BRÉKING: BB rákja fésüskagyló volt! LOL! Ebből is látszik, ha valami baconbe van csomagolva, az akár kutyahús is lehet, mindenki annak látja, aminek szeretné. Bár lehet ha kicsit többet vacakol a zoommal...

Hozzávalók 2 személyre:

1 pohár arborio rizs

2,5 pohár csirke alaplé

0,5 pohár fehérbor

1 ek vaj

parmezán

10 szál spárga

garnéla

bacon, olívaolaj

A rizst nem mossuk meg! Olívaolajon egyenletesen forróra hevítjük, majd ráöntjük a bort, és jöhet az alaplével való itatásos főzés, ami annyi tesz, hogy kortyonként öntjük fel a rizst, sűrű kevergetések közepette. A folyadék 2/3 részénél beletesszük a spárgát is, és tovább folytatjuk a műveletet. Amikor elérjük a megfelelő állagot, levesszük és a vajat meg a parmezánt hozzákeverjük.

Nekem kicsit kevés lett a folyadékom, így nem folyt eléggé a rizottó, de inkább ezt vállaltam, mint a vizes, vagy egyéb higítást. 

A rákokat gyorsan, kevés olajon átsütöttem a baconnel együtt, és a risotto tetejére raktam, ott pedig petrezselyem és parmezán szórást kapott.

Köszi Index!

Tegnap az Index főoldalon, blogajánló rovatba kerültem. Nagyon vicces látni, hogy az eddigi látogatottsági statisztikák láthatatlanná váltak a tegnapi látogatottsági csúcs grafikájával. Mint egy rakéta, kilőttem. Mindegy, kaja, pia, meg zongora úgy is van, és tegnap vettem egy ezüst színű űrhajós cipőt is. 

Csacskamacska:Az is csúcs, hogy mi kell a kommentekhez egy amúgy gasztro témára specializálódott blognak. NŐŐŐŐŐŐ! NIGELLLLLLLA! Cici-popi-hús! Na, ha ez megvan, akkor jönnek a nyalnám-falnán-dugnám, szép-csúnya-szexi, okos-buta-miveljutottidáig.

Majd egy hozzászóló, aki a recepttel kapcsolatban velem együtt szkeptikus, hogy két és fél deci forró lobogó víz mit tesz egy tojásos vajas nyers tésztával. Mindenkinek kösz, aki elolvasta és írt, de neki duplán kösz!

Most erősen gondolkozom, hogy elkurvuljak e, és térjek át a meztelen szakácsok, és szakácsnők, konyhalányok fotóblogra, recept nélkül. Végül is kevesebb energia egy "a Consuela mellei között fénylő izzadtságcseppek a borsófejtés kemény munkájának következménye! Nem bánjuk Consuela, fejjél csak fejtsél csak tovább!"
 

És rögtön jöhetnek a kommentek: sunáznám, nyalnám, fejjünk együtt... látjátok, hogy én is olvasok Indexet? :) Meg persze kommenteket is. Azonban mégis az lenne a legjobb, ha a receptekről sem kellene lemondanom. 

Legyen ez a mai egy rendhagyó poszt, amiben esetlen ügyetlenkedéssel, a két témát belefoglalva, de össze nem fésülve, kicsi átkötéssel egy nő-mell-recept bejegyzést kaptok. Nő fent (Consuela-képét képzeljetek el) recept lent:

Hozzávalók:

300 ml tej
75 g vaj
2 tojás
100 g cukor
600 g liszt
1 tk só
1/2 csomag friss élesztő

A tejet 1 tk cukorral langyosítsuk meg és futtassuk fel benne az élesztőt. A többi hozzávalóval alaposan dolgozzuk át a tésztát, nekem ezt a kenyérsütő elvégzi. Egy lágy tésztát kellene kapnunk, amit egy órai kelesztés után már formázhatunk is.

A megkelt tésztát egy deszkára öntjük, és 12 egyforma részre osztjuk. A kis gombócokból kb 25 cm hosszú kígyókat sodrunk (csak a téma miatt legyenek ma ezek inkább gyíkok) majd két gyíkot összesodrunk, karikává formázzuk az illesztést alulra pozicionálva, és tepsibe tesszük.

Újabb egy óra lefedett kelesztés után tojással bekenjük, és sütőcukorral, ami nem olvad megszórjuk. 200 C fokra előmelegített sütőben kb 25-30 perc alatt kész lesz.

Isteni. Ritához tavaly elkészítettem már ezt a receptet, annyi különbséggel, hogy tojásokat tettem a közepébe, és magvakkal szórtam, de az édes a srácoknak bejövősebb volt, ezért lett most ez a változat.

A hétvégén lapozgattam Nigella "Istennős" könyvét, és megtaláltam ezt a receptet, ami attól tűnt érdekesnek, hogy két és fél deci lobogó forró víz kell a tésztához. 

Mivel du. vendégeket vártunk, arra gondoltam ideális az elkészítéshez az időpont, mert így kevéssé kell kivennem a részem az evésből. Ennek azért van jelentősége, mert Háni szerda reggel nekem szegezte: Háni te híztál? Nem! - mondom, már vagy egy éve taposom ezt a súlyt (akkor kaptam fel kettőt). Akkor csak csúszol szét??? - szólt kedveset újra. Ja! - mondom, így van ez már ebben a korban, ha nem napi 4 órában edzek.

Na mindegy, a csoki mindig jó mindenre, legyen az fogyókúra, bánat, stressz, vagy öröm.

A torta szenzációs, bár a cukormennyiséget alapból majdnem feleztem. (Háni pótolta a saját adagján.) A kész megsült torta annyira jól egyensúlyoz a krém és a tészta állag között, hogy az csúcs.

Érdemes volt belevágni, a gyerekek kedvéért gyorsan főztem hozzá egy majdnem creme brulét, azért csak majdnem, mert kicsivel több tejszínt kapott, hogy az állaga hígabb legyen. Gyümölccsel, vagy Nigella szerint krémsajttal megkenve is kitűnő.

Hozzávalók:

225 g vaj

225 g nádcukor

2 nagy tojás felverve

1/2 vanília kikapart belseje

100 g étcsoki gőz felett olvasztva

200 g finomliszt

1 tk szódabikarbóna

250 ml forró víz

A sütőt 190 C fokra melegítsük elő. Egy szögletes kenyérformát vajazzunk és papírral precízen béleljünk ki.

A vajat és a cukrot keverjük habosra, adjuk hozzá a tojást, a vaníliát, és a kissé visszahűlt csokoládét.

Nem habosra kell keverni, mostantól a cél csak annyi, hogy egyenletesen eloszlassunk minden anyagot. A szódabikarbónás lisztet a forró vízzel felváltva adjuk a vajas krémhez.

A tészta lágy lesz, és ez így rendben is van, ne ijedjetek meg. Öntsük a formába, majd 30 percig süssük, akkor csökkentsük a hőmérsékletet 170 C fokra, és még 15 percig süssük.

Az eredeti recept 375 g nádcukrot ír, ezt módosítottam, illetve ha legközelebb készítem, akkor a csokit 150 g-ra fogom emelni.

Sok-sok évvel ezelőtt, Puerto Ricoban kedvenc helyünké nőtte ki magát egy szendvicsbár. Több minden is megragadt bennem a hellyel kapcsolatban (például a mindig izzadt, fehér trikós tulajdonos, egyik kézben kés, másikban fenőalkalmatosság, vállon hanyagul átdobott gyanús színű konyharuhával), de volt egy öntetük, amit azóta sem felejtettem, használtam, vagy ettem. Ez volt a szezámos majonéz.

Mikor a karfiol steaket készítettem maradt karfiol, ami leesett a szeletek széleinél. Semmi esetre sem dobtam volna ki, így történt, hogy a szokásos hűtőmustra után, már készült is a karfiol hasé.

Hozzávalók:

1 Leveles tészta (Tante Fanny sima, nem élesztős)

400 g karfiol

300 g répa

olívaolaj

só, bors, friss kakukkfű

2 tojásból majonéz

3-4 ek szezámmag

A karfiolt vágjuk apróra, a répát reszeljük le, és kevés olívaolajon sóval, borssal, folyamatos keverés közben dinszteljük 3-4 percig.

A szezámmagot serpenyőben pirítsuk meg, a kész majonézbe keverjük bele. A karfiolos répához keverjük a majonézt, hogy kellemesen ragacsos állagú legyen.

A tésztából 12 cm széles csíkokat vágunk, és az egyik felére csíkban ráhelyezzük a karfiolos tölteléket. A töltelékre ráhajtjuk a tészta másik felét, és a széleket villával összenyomjuk. Felszeleteljük, tojással megkenjük, majd nem pirított(!), hanem sima szezámmaggal megszórjuk. 

220 C-ra előmelegített forró sütőbe tesszük. Kb. 15-20 perc alatt kész.   

Én magam nagyon élveztem így is, de valószínűleg egy gerezd fokhagyma akár a majonézbe, akár a karfiolhoz téve nem rontja el ezt a nassolni valót, sőt... de én még dolgoztam aznap du. így nem tettem bele.

Utána már csak a mosogatás marad.

A fogyókúra áldozatai hunyják be a szemüket, dugják be az orrukat, de mégis csak az lenne a legjobb, ha elmennének otthonról, amikor elkészült ez a reggeli.

Kevés kényeztetőbb vasárnap reggelt tudok elképzelni (na jó: gasztro értelmezésben) annál, mint amikor így indul a nap, hogy tiramisukalács kerül a tányérra.
Nem fogom tovább fényezni, a képek és a hozzávalók önmagukért beszélnek, mámorító pillanatok következnek.

 

Hozzávalók:
8 szelet fonott kalács (kicsit szikkadt)
4 tojás
6 ek tejszín
2+2 kk instant kávé
1 vanília belseje
2 tk cukor
150 g mascarpone
8 tk méz
kakaó, pirított mogyoró a szóráshoz
vaj a sütéshez

A tojásokat felütjük, és a tejszínnel elkeverjük. Belerakjuk a vaníliát, a cukrot és 2 kk kávét.
Pár percig hagyjuk állni, amíg a kávé feloldódik.
A mascarponéhoz hozzáadjuk a másik 2 kk kávét és kevergetjük, hogy ott is feloldódjon.
Serpenyőben kevés vajat hevítünk, de nem túl forróra. A kalácsokat a tojásban oldalankét 30 másodpercig (fél perc) hagyjuk ázni, majd a vajban mindkét oldalát megsütjük.

A megsült kalácsokat papíron leitatjuk, tányérra tesszük, és rákanalazzuk a kávés mascarponét, majd meglocsoljuk 1 tk mézzel, de ez lehet több vagy kevesebb is igény szerint, végül pedig megszórjuk a kakaóval, meg a mogyoróval.

Ha mindenki megette, márpedig megfogja, érdemes előhozakodni rég dédelgetett vágyakkal, mert eddigre mindenki kisimult, és megpuhult, ráadásul hálát érez majd, a csodás reggeliért.

OFF: lekapcsolt minket a T-ostoba a hálóról, miközben nem is az ő előfizetői vagyunk, ezért kicsit akadozik a posztolás, de erről majd bővebben írok még.

Steaket enni igazi férfi mulatság, de akkor mi jut a nőknek? Legyen steak nekünk is, de kevéssé kalóriadús, és gyomortömő. 

Karfiol steak hozzávalók:

1 fej karfiol

2 kanál parmezán

olívaolaj

só bors

A salátához:

olívabogyó

paprikaparadicsom

lila hagyma

citromlé

só bors

petrezselyem

A karfiolokat szeleteljük vastagra úgy, hogy a torzsa összefogja a szeleteket. A karfiolokat spricceljük be olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk.

Forró sütőbe (240 C), sütőpapírra tegyük be őket, kb 20 percig süssük, félidőben forgassuk meg, majd szórjuk rá a parmezánt, és olvasszuk a szeletekre. 

A saláta hozzávalóit vágjuk apróra, pici só, olaj, citromlé, és petrezselyem hozzáadásával forgassuk össze, majd tegyük a forró karfiolszeletekre.

Spárgaborsó leves is lehetne a neve, de akkor a keresőprogramok nem szeretnének!

Hurráhurrá, itt a spárga, imádom! Gyerekkorunkban nem ettünk spárgát (mi ugyanis Tobleronén nevelkedtünk) így amikor felnőtt fejjel végre hozzájutottam, alig győztem enni. Sokféle változatot kipróbáltam, és nyersen legalább ugyanannyit ettem, mint feldolgozva. Így történt, hogy 2 heti folyamatos spárgaevés után aggódva közöltem Atival, hogy talán fel kellene keresnem mostaztánmár deazonnal egy orvost, mert nagyon büdöset pisilek. Biztosan van valami súlyos betegségem, hamarosan leáll a veseműködésem is, és gyorsan kellene valami infúzió, hogy javuljon az állapotom. Elutaztunk és 2 napig nem ettem spárgát. Vasárnap estére tökéletes volt a vizeletem, de hétfőn visszatért a probléma. Na ekkor leesett, hogy a spárga a bűnös, akarom mondani büdös. Talán le kellett volna szoknom a spárgaevésről, de nem tudtam. Azt viszont tudom, hogy nincs gond a veséimmel, szerencsés esetben láthatom a srácaimat felnőni. Most komolyan, tudja valaki, hogy mi az az anyag ami kiválasztódik és a vizeletet ennyire kellemetlen szagúvá teszi? Vagy ti nem is érzitek?

Most mindenki vonatkoztasson el a pisitémától, esetlegesen tartsatok egy kávészünetet, hogy aztán kellően átszellemülve olvassátok a receptet.

Recept: Spárgakrémleves borsóval, medvehagymás olajjal

Hozzávalók:

1 csomag spárga 

250 g borsó (ez esetben mélyhűtött volt)

300-400 ml csirke alaplé

só bors

olívaolaj

medvehagyma

Pecorino sajt

A spárgát a borsóval odatesszük főni a csirke alaplében. Annyiban, hogy ellepje. Ha megfőtt, kicsit hagyjuk hűlni, majd összeturmixoljuk, és annyi alaplével hígítjuk, hogy számunkra ideális krémes állagot kapjon. Sózzuk, borsozzuk. Kb. 2 ek pecorino sajtot reszelünk bele.

A medvehagymát olajjal turmixoljuk, és ezt rákanalazzuk a levesre, majd rászórunk még egy kevés pecorino szeletet.

Nagyjából 10 perc az egész művelet, remek leves.

Nem kell mindennek bedőlni, nem lesz MTK szendvics, de, hogy hol van itt a kék és a fehér, azt nektek kéne kideríteni. Mivel csak Cula a Szőke, akarom mondani Luca, a Szőke szokott kommentelni, nem merem azt kérni, hogy a kommentekben találgassatok, mert ha senki nem ír az olyan ciki, és mivel olvasni olvastok páran, kénytelen lennék sok néven regisztrálva jópofa kommenteket hagyni, hogy ne kelljen sajnálnotok.

Na ettől megkímélek mindenkit, és elárulom hol van a kék és a fehér. A sajton. Montagnolo sajt van a kenyéren, ami egy kék és fehér penésszel egyszerre érlelt lágy sajt. Nagyon finom krémes és telt ízű.

Hozzávalók: 

8 fej gomba

4 szelet kenyér

2 ek (kb 80g) mascarpone

1/4 piros kaliforniai paprika

petrezselyem

olívaolaj

só, bors

80-100g Montagnolo sajt

A paprikát és a petrezselymet vágjuk apróra, a gombáról távolítsuk el a szárakat.

Egy serpenyőben hevítsünk kevés olíva olajat, amibe dobjuk bele a gombafejeket, sózzuk borsozzuk. Mindkét felét pirítsuk meg, majd ugyanebbe az olajba dobjuk a gombák mellé a paprikát. Éppenhogycsak forrósítsuk fel, forgassuk át, majd vegyük le.

A mascarponéba keverjünk kb 1 púpos teáskanálnyi petrezselymet, plusz a paprikát, majd kanalazzuk a gombára. Egy tapadásmentes tálra tegyük rá a gombákat, és grill alatt pirítsuk pár percet. 

A kenyereket is pirítsuk meg, és morzsoljunk-kenjünk a kenyérre Montagnolo sajtot. Nem morzsolható igazán, hiszen lágy sajt, de ne kenjük úgy mintha vaj lenne. Kis, kézzel tépett darabkákat tegyünk rá. Vegyük ki a sütőből a gombákat, és forrón tegyük a kenyérre. A kifolyt sajtos, gombás levet is kanalazzuk a kenyérre. Kevés petrezselyemmel szórjuk meg. 

Késsel villával ajánlatos a tálalás és a fogyasztás. Ez nem szendvics! Ezt előételnek álmodtam meg, bár számomra főnek is kitűnő.

Kati ma tesztelte, és annyira jónak találta, hogy azt mondta ezt elkészíti. Én hiszem, hogy aki megküzd a Himalájával, annak ez menni fog. Egyébiránt olyan mámorba került az ebéd után, hogy blogot olvasva azt kérdezte: "Ki az a SzőkeCULA???" Konkrétan fetrengtünk, pláne amikor megtudta, ki a Cula név 50 kilós tulajdonosa!

Ez egy 5 csillagos kaja!