Honnan máshonnan jöhetne a firi firi, mint Bora-Boráról. És ez nem vicc. Francia Polinézia piacain, éttermeiben lépten-nyomon megtalálható ez a fánk. Kókusztejjel készül, amitől nem lesz kókusz íze, de kap egy kellemes kókuszos aromát. A helyiek is lekvárral eszik, csak trópusi lekvárokkal, mint ananász, passio gyümölcs.

Nem kel aggódni, a mi lekvárjainkkal is működik. A tésztának folyósabbnak kellett volna lenni, hogy ki lehessen nyomni nyomózsákból, de nekem keményebb lett a tészta, mint az elvárás, így képtelen voltam nyomni, viszont kénytelen voltam kanállal kiszaggatni. Miközben szaggattam, Lóránt a 7 éves forgatta a lapáttal az olajban, és hozzám ért a forró olajos holmival. Amikor jeleztem, és megkértem, hogy figyeljen, mert én éppen rakom bele a fánkokat az olajba, megkérdezte: Akkor most te főzöl, vagy én főzzek? Percekre abba maradt a fánk utánpótlás a nevetésemtől. Azért ez komoly kérdés az én konyhámba! Egyébiránt a Háni szerint ez az eddigi legjobb fánk recept.

Hozzávalók:

350 g liszt

100 g cukor, + ami a forgatáshoz kell

½ kk só

7 g szárított élesztő

80 ml meleg víz

200 ml kókusztej

olaj a sütéshez

A vízbe egy kiskanál cukrot rakunk, és az élesztőt, félre rakjuk, míg felfut. Hozzáadjuk a kókusztejet, majd a száraz anyagokat. Én kenyérsütőbe raktam dagasztani, de kézzel is ki lehet dolgozni. 3 órán át meleg helyen kelesztjük. Kábé a három, négyszeresére kelt ez idő alatt.

Ha folyós a tészta, ami nekem nem volt, akkor nyomzsákból kb 5 cm hosszú, 1.5 cm átmérőjű hengereket pottyantsunk az olajba, ha meg nem, akkor se aggodalmaskodjon senki, én se tettem, csak sajnáltam, szaggassatok kanállal kicsi gombócokat. Ha megsültek cukorba forgassuk át. ( én a magamét , de csak a magamét nem forgattam, úgy is isteni volt)

Legközelebb a vizet plusz 20ml-el, a kókusztejet meg plusz 50ml-el fogom megtoldani. Mert az biztos, hogy készül még ilyen.

Egy éve: Pecan diós barack torta,  Cukkini lasagne (ez nagy kedvencem)

Két éve: Tökéletesen omlós vajas keksz, Céklalepény