KajaPiaZongora - recept, receptek

A legnagyobb baja ennek a kiflinek, hogy ha egyszer elkezded sütni, minden héten egyszer sütni fogod azután. Persze hétvégén ez nem nagy áldozat, mert amíg az ebéd fő ez is megvan. A kenyérsütő dagasztó programja persze sokat egyszerűsít az egész folyamaton.

Az eredetije, ha minden igaz Limarától származik, de mintha ott sörkifliként szerepelt volna, és sós változatban. Mivel a srácok nem szeretik a magokat a kiflin (illetve csak egy) így módosítottam és, nem sós, hanem inkább egy semleges, vagy inkább édeskés kifli lett belőle, és ezt még tudtam fokozni a jégcukros szórással. A tesóm perverz módon a meggyleveshez kalácsot szokott enni, ez a kifli tökéletesen alkalmas annak kiváltására. A hétvégi vendégeink (barátaink) is azonnal rázizzentek, pedig ezek „csak” kiflik. Ott volt a konyhapulton, és amikor meglátták, kérdezés után üresen ették. Szerintem ez mindent elmond, ha egy tepsi kifli üresen elfogy egy pillanat alatt.

Néhány szó az élesztőről. Van különbség az élesztő, és a porélesztő között. Ennél a kiflinél fontos, hogy friss élesztőt használjunk, és futtassuk is föl. A nagymamámtól azt tanultam, hogy minden kelt tésztát az élesztő felfuttatásával kezdjük. Ennek két oka is van: az egyik, hogy időbe telik, míg az élesztő elkezd dolgozni, és felfut a folyadékban. Ezalatt mindent elő lehet készíteni, másrészt pedig látszik, hogy az élesztő „él”-e, azaz úgy viselkedik, ahogy kell, vagy esetleg bedöglött megszáradt, elöregedett. Muszáj látni, hogy tényleg működik-e, mert ha nem, akkor lehet helyette másikat használni, és nem minden hozzávalót kell kidobni, esetleg egy elkészült tepsi kiflit, csak annyi tejet amennyiben felfuttattuk, illetve magát az élesztőt. Ha az élesztőt nem találjuk elég frissnek és intenzívnek, ne készítsünk belőle kelt tésztát. Érdemes megfogadni a tanácsot, ez a záloga a jó kelt tésztáknak. Az élesztő akkor indul be, ha a folyadékban (tej, vagy víz) van cukor is. Így legyen szó bármilyen tésztáról, egy mokkáskanálnyi cukor mindenképpen lesz benne. A cukron kívül a folyadék hőmérsékletére is oda kell figyelni. Ha hideg, nem akaródzik beindulni az élesztőgombáknak. Ha forró, akkor sem, csak az visszafordíthatatlan folyamat, a forrázással megöljük őket. Én mindig kortyolok a tejből, ha kellemes, langyosnál kicsivel melegebbnek érzem, akkor belerakom a cukrot, és belemorzsolom az élesztőt. Majd várok, amíg az élesztő hatalmasra púposodik a bögrében. Éppen ezért mindig akkora pohárba rakom a tejet, amibe az adott mennyiség csak a pohár feléig ér, a többi hely a felfutott élesztőnek kell majd. Ha az élesztő már régebbi,vagy rosszul csomagoltuk vissza, és levegő érte, így van egy keményebb, repedezett réteg kívül, akkor sem biztos, hogy rossz. Ilyenkor vágjuk le a szélét, és a belseje még használható, pláne ha a meleg cukros tejben beindul.

Élesztődoktor tanácsait olvashattátok.

Hozzávalók:

500g kenyérliszt

25g friss élesztő

350ml tej

150ml olaj

1 csapott kk só

2 ek cukor

Futtassuk fel az élesztőt a langyos tejben, egy kiskanálnyi cukorral. A lisztet a maradék cukorral, sóval keverjük össze, és a dagasztóüst aljába öntsük bele az olajat, a felfutott élesztős tejet, évégül a lisztet. Hagyjuk, hogy a gép alaposan megdagassza. Utána kelesszük a duplájára. Ez kb. 45-60 perc, a hőmérséklet függvényében. Ha gép nélkül dagasztunk, akkor a lényeg az lenne, hogy a tészta nagyos sima, és nagyon rugalmas kell, hogy legyen mire végzünk, ez kézzel kb. 20 perc, kézi mixerrel is 15 legalább.

Ha megkelt a tészta, nyújtsuk ki 50cm átmérőjű kör alakra. Ezt vágjuk fel 12 cikkre. A cikkeket csavarjuk fel, és tegyük kivajazott tepsibe, vagy sütőpapírral béleltbe. Most újabb kelesztés következik, szintén duplájára. Mielőtt sütőbe rakjuk, spricceljük meg vízzel a kifliket, és ha szeretnénk, szórjuk meg jégcukorral.

200C-ra előmelegített vízzel spriccelt párásított sütőbe tegyük a kifliket, és kb. 20 perc alatt süssük készre.

Mindig kisebbfajta csodaként élem meg, amikor két hozzávalóból, és fűszerekből képes összeállni egy ebéd, vagy vacsora. Lehet majd persze kötekedni, hogy a hagyma meg a fokhagymai is alapanyag, nem pedig fűszer, de szerintem ennél a vacsoránál a két fő alkotó a krumpli, és a vargánya volt.

Most érdemes ilyet készíteni, a vargánya nő ezerrel, a piac meg tele van parázskrumplival. Amúgy a piaci tapasztalataim megint nem voltak a legjobbak, és most arra biztatok mindenkit, hogy adjon hangot a véleményének, hogy akkor hogy is van ezzel a piaci dologgal.

Én azt tanultam, hogy a piacra azért jár az ember, mert ott ha akar, válogathat. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a saját kezével túrja végig az epres ládát a legszebb darabokért, vagy hogy egyesével végig nyomkodja a barackokat, de mondjuk megkérheti az eladót, hogy:

-válogasson valamiból keményet, vagy éppen puhát,

-kicsiket, vagy nagyokat,

-esetleg melyik ládából szeretne az eladó háta mögül a szembe lévő polcról.

Ez a fajta vevőbarát hozzáállás a Fény utcában nem létezik. Gyűlölöm. Nem egyszer, nem kétszer, hanem rendszeresen előfordul, hogy a piaci zöldséges standokon, ha kérek valami ahhoz hasonló eretnekséget mint most, hogy a parázskrumpliból, amit csesznek szétválogatni maguk, mert nem tudják, hogy méret szerint illene árulniuk, ugyanis nem tudsz mit kezdeni a két centis, és a hat centis krumplik közötti differenciával, akkor nem egy sima nemmel, válaszolnak, hanem egy pofavágós, „mit képzel ez a hülye” arccal közlik, hogy ITT NEM LEHET VÁLOGATNI! Akkor mi a bánat a különbség a piac, meg a Tesco között? És hol ha nem a piacon?

Arra ki sem térek, hogy mennyire nem vevőbarát ez a fajta viselkedés, és hogy milyen tudatlanságot feltételez ez a fajta hozzáállás, amikor szerintük 6 centi alatt minden méret parázsburgonya.

A kis asztalokon áruló őstermelőknek hívott közeg némiképp jobb képet mutat, de ott meg nem volt ez a méret, hiába kerestem.

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy ilyen válasz esetén azonnal hátat fordítok, és elsétálok, de mérhetetlenül dühös, és haragos vagyok, és szeretném ha valaki elmagyarázná nekik, hogy hogy kell kiszolgálni vevőt, hogy miért kér valaki egyforma méretű valamit, és hogy semmit sem érdemes szarul csinálni, mert soha nem lesz sikerélménye, ettől soha nem lesz jókedvű, és soha nem lesz boldog, elégedett ember, aki büszke magára, a munkájára, és a teljesítményére.

Szóval csak azt akartam kérdezni, hogy velem van a baj amikor ilyet kérek a piacon? Hiszem, hogy nem, de győzzetek meg az ellenkezőjéről ha nem így van.

Utálom, hogy az egy kiló sárgabarack csak 96 deka, mert még leng a mutató amikor máris leveszi, de én itthon megmérem digitális mérleggel, és látom mennyivel kevesebb, miközben egy kilót fizettem.

Egy hét telt el a piaci látogatás és az írás között, hogy csúnya szavakat mellőzve higgadtan el tudjam mondani, nem kedvelem különösebben a Fény utcai piacot.

Volt viszont friss szép vargánya, lett belőle saláta, meleg, fűszeres krumplival.

Hozzávalók:

300g vargánya

500g parázsburgonya

3 gerezd új fokhagyma

1 nagy salotta hagyma

2 ek petrezselyem

3 ek olívaolaj

citrom

A krumplit megmossuk, és megszárítjuk. A fokhagymákat megpucoljuk, és összevágjuk majd az olajjal együtt a rádörzsöljük a krumplira, sózzuk, forró sütőbe tesszük, és kb 25 perc alatt megsütjük. Közben a hagymát elfelezzük, és keresztben szeleteljük, hogy félköröket kapjunk. Kevés olajon karamellizáljuk, majd rakjuk félre. A vargányát mossuk, és szeleteljük nagyobb szeletekre. Ha letelt a 25 perc, vegyük ki a krumplit, és tegyük hozzá a vargányát. Óvatosan keverjük össze. Ennek 5 perc elég a forró sütőben együtt. Vegyük ki, és keverjük hozzá az édes fonnyadt, hagymaszeleteket, végül keverjük hozzá a petrezselymet is.

Én a végén reszeltem rá egy kevés citromhéjat, és egy pár csepp citromot is raktam rá.

Mesés.

Egy éve: Sárgadinnye granita, és konyhai kötény recept

Se alja, se teteje, csak közepe van. Sokak álmát formáltam valósággá ezzel a tortával. De mindennek ára van, és itt nem csak a pénzre gondoltam. Én pont azért nem kedvelem annyira ezeket az alj és tető nélküli habokat, vagy krémeket, mert bár nagyon finomak, bizonyos tekintetben mégis unalmasak.

Szerintem ezek az állagú krémes desszertek azoknak valók, akik nem szeretnek rágni, akiknek elég csak nyelni. Én a rágásra szavazok, mert abban is sok izgalom rejlik, amikor a különböző állagok keverednek és oldódnak, megmutatkoznak a rágás közben. Mindezek ellenére a maga kategóriájában a torta nagyon finom, és a gyümölcs is ad neki némi pluszt, úgyhogy összességébe véve remek recept, én mégis inkább azokra a túró, sajt, vagy ricotta tortákra szavaznék, amik több rétegűek.

Viszont több dolog is szól az elkészítése mellett: hülyebiztos, ( még nekem is sikerült, és amúgy is elronthatatlan), gyors, hideg (ami nyáron jól jön), előre elkészíthető ha vendégeket várunk, tuti siker az ilyen jellegű édesség, csak én vagyok ennyire megátalkodott, hogy kritizálni merem.

Hozzávalók:

500g ricotta

200g mascarpone

90g nádcukor

3 tojás

1 tojás sárgája

½ citrom reszelt héja

½ rúd vanília belseje

Egy tálban minden hozzávalót egyneművé keverünk. Egy tapadásmentes szögletes kenyérformába öntjük a krémet. Egy tepsibe rakjuk a szögletes formát, és feltöltjük a tepsit forró vízzel a forma feléig. 160C-ra előmelegített sütőben 70 percig sütjük. Ha kész vegyük ki a formát, és hagyjuk benne kihűlni a tortát. Amikor kihűlt, fordítsuk arra az edényre, amelyikben az asztalra tesszük.

300g epret 2 ek cukorral és kevés friss citrommal forraljunk össze, ezt adjuk majd a tortához. Ezt a gyümölcsöt lehet hidegen, vagy akár forrón is a tortára tenni.

Egy éve: répa, retek, avokádó saláta, és egy citrom krém kétféle képpen

Abba a kivételesen szerencsés helyzetbe kerültem, hogy beléphettem a Nobilis Pálinkafőzde szent falai közé, megnézhettem a gyümölcsöst, a főzdét, a főzőmestert, és a pálinkákat is.

Ez egy olyan hely, aminek nincs is igazán címe, csak helyrajzi száma, és már ettől nagyon bizakodó lettem, mert ez azt jelenti, hogy csend, békesség, és jó levegő vár. Így történt: egy szépen gondozott birtokot és egy nagy csarnokszerű épületet találtunk a megadott koordinátákon. Amikor beléptünk az épületbe, mámorító illatfelhőben találtuk magunkat, és arra gondoltam, hogy ez megunhatatlan lehet. Nóra, a Nobilis Pálinkák kereskedelmi vezetője sietve leszögezte, hogy ez még semmi, amikor nagyüzemben megy a főzés, akkor kellene csak illatolni, mert az az igazi.

Olyan, mint egy gyógyszergyár. És valóban, mindkét értelemben, mert a pálinka kis mértékben orvosság is, ugye? Nagyban meg gyógyszer, de ezt hagyjuk is, a tisztaság is erre engedett következtetni, hogy itt bizony orvosság készül.

A leginkább lenyűgöző számomra mégis az volt, ahogy a főzőmester, Joe kezében tartja a gyártást. Óriási gyümölcs ültetvényük van, amiről szerencsés esetben a szüretet követően pazar pálinka készül. Ez a legideálisabb, mert Joe szerint abból a gyümölcsből lesz a legjobb pálinka, ami a fáról leszedve perceken belül kerül feldolgozásra. Ehhez biztosított is minden feltétel, mert az előkészítő csarnokrész egy nagy garázskapuval gyakorlatilag a gyümölcsfák lábánál nyílik. Joe maga vizsgálja a termést nap mint nap, és amikor int, kezdődik a szüret mert hogy Ő gyümölcs gazdálkodást is kitanult édesipari mérnök.

A gyümölcsfák ott érnek véget, ahol a csarnok kezdődik, nem kell sokat utazniuk

Ha azonban valamilyen okból kifolyólag nem tartja megfelelőnek a gyümölcs minőségét, akkor más helyekről szerzik be az alapanyagot, de minden esetben Joe vizsgálja meg a szedés előtt a termést, és bólint rá, vagy keres tovább. A szedés és a feldolgozás megkezdése között nem telhet el több idő, mint pár óra, de állítólag már a fél napnál nagyon méltatlankodik. Szeretem az ilyen hozzáállást. A minőség záloga ugyanis az Ő maximalizmusa.

Nem csak a bevált és közkedvelt gyümölcsökből főznek, hanem igyekeznek megtalálni a legszebb, és legjobb gyümölcsöket, és abból készíteni az újfajta párlatokat, így lett a tavaly világbajnok (World Spirits Award Gold) a birsalma és úgynevezet dupla Champion a feketeribizli pálinka, illetve igyekeznek a kapacitást a legteljesebb mértékben kihasználni, így kísérleteznek másfajta alapanyagokkal is.

 Telnek a palackok

Idén a tervek szerint négy új terméket vezetnek be: szőlőt, almát, és egy újfajta ágyas pálinkát is, illetve készülhet akár egy nem gyümölcspárlat is, de ezt az elképzelést pillanatnyilag még 100 lakat alatt őrzik.

Térjünk viszont ki a szőlőpálinkára. A szőlőpárlat, amit a Nobilis tervez idén készíteni, nem azonos az olaszok által főzőtt Grappával, az ugyanis törkölyből készül, és cukrozzák, vagy cukrozhatják is, valójában az egy koktél, míg ez a szőlőpálinka színtiszta muskotály párlat lesz. Vigyázat, már megint a tisztaság a leghangsúlyosabb, meg persze az aroma!

Szeretem, hogy a pálinka végre hosszú idő után fényt, rangot, és az őt megillető csillogást is megkapta, és trendi lett. A Nobilisnak volt egy remek marketing húzása is: amikor az EU Elnökségünk idejére a repülőtéri diplomata váróban felállított egy kóstoló automatát. Ez az automata akkora sikert aratott, hogy mind a politikusok, mind pedig a sajtó a csodájára járt az eseménynek.

Erről van szó. Kicsit más dimenzióban tűnik fel az ital. Fekete, letisztult, egyszerű, modern, csillogó, és sokat ígérő, pont, mint a pálinkáik. ( Szerintem egy fejet is pont alá lehet hajtani, és a pohár kiktatásával gyakorlatilag infúzióként csöpögtetni is lehet, de nem mertem kipróbálni, mert nagyon komolytalan lett volna)

Az főzde szerencsére minden téren növekszik, és most végre egy olyan hiánypótló fejlesztést végeznek, ami nekünk érdeklődőknek ajándék csak igazán. Túravezetés, kóstolás, vetítés, a technológia bemutatása és az a csodálatos illat fogja várni mindazokat, akiknek a nagypapája nem főzött otthon pálinkát, így nem tudják, hogy is megy ez. Ehhez persze előbb el kell készülnie, de végre lesz ilyen.

Ha elhisszük Jamie Olivernek, és Hugh Fearnleynek, hogy a boldog állat húsa finomabb és egészségesebb, akkor ez a pálinkára is igaz kell, hogy legyen. Főleg erre. Békesség, boldogság, profizmus árad a gyümölcsösről és az üzemről is, csak ezt rejtheti az itt készült pálinka is.

Ez a pálinka csak boldog lehet, meg az is, aki issza. Igyatok Ti is magyar pálinkát. Ha már.

Megbízható minőségű, és összetételű kenyeret enni nem feltétlenül pénz, és lokalizáció kérdése, sokkal inkább odafigyelésé, és tervezésé. Ha tervezést időben kezdtük, és lakik az ablakban néhány fűszer is, akkor minden feltétel adott, egy jó kenyérhez.

Lehetne DNK kenyér is, csak azt sokan nem értik. A lassút viszont mindenki vágja. A DNK annyit tesz dagasztás nélkül készül, a lassú meg 12 órát jelent a hűtőben. Szinte mindent el is mondtam róla, illetve annyival kell kiegészítenem mindezt, hogy összekeverni is csak annyira kell, hogy összeálljon. Kenyérsütő nem kell hozzá, sütő igen, hűtő szintén, de ez azért szinte mindenhol van.

Kivéve Hugh zen barátnőjét, akiknél annyira frissen készül az étel, hogy még hűtőt se tartanak, és igen pont annyi, amennyit megesznek, így maradék sincs amit eltennének holnapig. Aki nem hiszi, az nézzen River Cottage-ot (Én és a zöldségeim 4.rész). Na ahhoz kell az előrelátás, nem a kenyérhez. Viszont ahhoz még én nem vagyok elég zen, sőt gyanítom sose leszek.

Majdnem azt mondtam, hogy milyen durva vállalkozás lenne hűtő nélkül élni, de aztán rájöttem, hogy ez csak a lebetonozott városban durva elképzelés, szerintem egy vidéki zöldben kivitelezhető lenne.

De ma a kenyér miatt gyűltünk itt össze, nem azért, hogy a természettel való eggyé válásról beszéljek.

Hozzávalók:

400g kenyérliszt

5 g por élesztő

1 ek zöldfűszer levél (bazsalikom, oregano)

½ tk só

375 ml hideg víz

A fűszereket vágjuk apróra, és keverjük össze a liszttel, a sóval és az élesztővel. Adjuk hozzá a vizet, és keverjük össze. Elég annyira, hogy összeálljon. Takarjuk le fóliával, és tegyük a hűtőbe 12 órára. Az élesztő szépen lassan elvégzi a dolgát.

Érdekes, hogy nálunk normál kereskedelmi forgalomban csak a Nagyititka -féle lisztből létezik kenyérliszt. Ha ez sincs éppen kéznél, akkor bioboltban érdemes sikért venni, ezzel lehet pótolni a hagyományos lisztek alacsony sikértartalmát. Speciális boltokban viszont vannak kimondottan kenyérlisztek is, amit alkalomadtán érdemes kipróbálni, mert óriási a különbség liszt és liszt között.

Ha türelemmel kivártuk a 12 órát, vegyük elő a hűtőből a tésztát, és borítsuk rögtön egy papírral bélelt jénaiba, vagy öntöttvas edénybe. Én megszórtam kukoricadarával, de csak a fíling kedvéért, ez elhagyható.Hagyjuk duplájára kelni normál hőmérsékleten, majd tegyük 200C-ra előmelegített sütőbe. Nekem 65 perc kellett a sütéshez, de +- 6-8 perc benne lehet az edény méretének és falának vastagsága függvényében.

A kenyérre semmi más nem kell csak vaj,vagy pár csepp olívaolaj, bár igazából anélkül is nagyon jó volt. És persze szendvicsnek is remek.

A fűszeren tetszés szerint lehet változtatni, mindenki legyen kreatív.

Egy éve: Hűű egy nagyon ütős saját parti ötlet dinnye salsával

Sacherből cupcake-et csinálni gyalázat. Legalábbis annak, aki minimálisan hagyománytisztelő.

Sacherből cupcake-et csinálni kaland, és kihívás, annak, aki szereti hagyományt, de nyitott az újra.

Végül pedig sacherből cupcake-et készíteni főnyeremény, a sakcok nem tudtak leállni vele.

Azért ez nem egy hagyományos cupcake, sokkal cizelláltabb annál, annak is érdemes megpróbálni, aki amúgy nem barátja ennek a műfajnak. Halkan megsúgom, én is ebbe csoportba tartozok, de ezzel érdemes volt kivételt tennem. Előtte családi titkok, aki erre nem kiváncsi ugorjon a hozzávalókig.

Lóránt biztosan az én gyerekem. Esti lefekvésnél Én bebújtam Vince mellé, Háni pedig Lóri mellé, illetve csak bújt volna, de észrevette, hogy le van húzva az ágyneműje. Én voltam, jelentett ki büszkén a gyermek. És ettől megnyugodtál? Érdeklődött háni. Merthogy előtte valamin összezördültek, és Lóri duzzogva bevonult a gyerekszobába, és ezek szerint a feszültségét így vezette le. Csakhogy ettől még nem nyugodott meg, viszont én kihívtam a konyhába, hogy jöjjön muffint tölteni a papírba, és Ő bizony jött boldogan. A konyhai terápia pedig gyorsan meghozta a gyümölcsét, a gyermek boldogan kanalazott, sértődésnek, duzzogásnak nyoma sem volt. Aztán az ágyban összebújva tovább beszélgettünk, és az esküvőről kérdeztek a fiúk. Háni rögvest közölte, hogy Ők is ott voltak, csak a pocakomban. -És mekkorák voltunk?. Jött a kérdés. -10 hetesek, válaszoltam. -Az nem lehet!-szólt háni. -Olyan hamar megszervezted?. -Ó igen.4 hét alatt összerántottam. Ügyes voltam mi? -kérdeztem. -Nem ügyes voltál, KÉTSÉGBEESETT!!! -válaszolta. Annyira, de annyira nevettünk, és a fiúk, is, csak ők valószínűleg nem tudták, hogy pontosan min. Imádom az esti összebújásokat. A legjobb része a napnak. Ilyenkor beszélnek a legtöbbet, a legfontosabbakat, és a legőszintébben a gyerekek, meg úgy tűnik a felnőttek is. Vétek kihagyni !

Csakúgy ezt a cupcake-et, amit amúgy mindenki falt, aki csak hozzájutott, erősen ajánlom az elkészítését.

Hozzávalók:

120g étcsoki

80g vaj

60g barnacukor

4 tojás szétválasztva

50g liszt

lekvárhoz:

3 nagy sárgabarack

1 tk citromlé

1 csapott ek cukor

csoki krémhez

60g étcsoki

60g tejszín

A vajat a cukorral habosra keverjük, a tojások sárgáját egyesével hozzáadjuk, miközben tovább keverjük. A csokit gőz fölött felolvasztjuk, és félretesszük, kicsit hűlni. A tojások fehérjét habbá verjük. A vasas krémhez hozzákeverjük a csokit és a lisztet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a felvert tojáshabot.

8 papírkapszlit megtöltünk a tésztával, és 180C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük.

A lekvárhoz a barackokat kockára vágjuk, a cukorral és a citrommal összefőzzük, és botturmixszal összeturmixoljuk.

A csoki krémhez a tejszínt mikróban felforraljuk, és a csokit belekeverjük, majd alaposan lehűtjük a csokikrémet.

A megsült cupcake-ket középen egy késsek kis gúla formában kivágjuk, ide töltjük a kihűlt lekvárt. A majdnem kihűlt csokit pedig rákanalazzuk.

Jujj nagyon finom, és a lecsöpögő csokit lehet nyalogatni. Minden perce élvezet. A készítés, az evés, a gyönyörködés benne.

Egy éve: sárgarépás vöröslecse krémleves

A sárgabaracknak két dolog áll nagyon jól. A fa, amelyiken terem, és a sütőm. Vannak gyümölcsök, amiknek a hőkezelés nagyon jót tesz, olyan ízeket csalogat ki belőle, amik akkor is ott vannak, amikor frissen beleharapunk, csak sokkal halványabbak, erőtlenebbek.

A sárgabarack pont ilyen. Szombaton vettem, és nem csak enni, de sütni is azonnal kedvem támadt . Sokkal hamarabb elkészült, mint amennyi idő alatt kitaláltam, hogy mi legyen belőle. Aztán kipattant a szikra, a lényeg, hogy hőt kapjon, mert attól kapja meg azt amitől én is elolvadok.

Az angol almatorta tésztáját, és arányait is nagyon szeretem. Tészta alig, alma bezzeg! Erre volt szükség most is, illetve annyi változtatást gondoltam csak, hogy kisebb átmérőben sütöm, hogy vastagabb legyen a tészta egy kicsivel, mert a sárgabaracknak több a leve, mint az almának. Jól számoltam. A cukrot nem vittem túlzásba, mert nem az édes íz, hanem a hőkezelés a lényeg.de ezt a receptben látni fogjátok.

Hozzávalók:

250g liszt

csipet só

150g vaj

40g cukor

2-3 ek jeges víz

700g sárgabarack

60g cukor

1 tk friss citromlé

1,5 ek keményítő

A lisztet a vajjal a cukorral és a sóval késes mixerben morzsásra kevertem, majd kiraktam egy tálba, és a vízzel néhány gyors mozdulattal összeforgattam, hogy összeálljon. Tilos a tésztát kézzel felmelegíteni, tilos túlgyúrni, és tömöríteni! Ha nincs késes mixer, akkor remek szolgálatot tesz a villa. 1 órára rakjuk hűtőbe betakarva egy fóliával.

A barackot vágjuk szeletekre, locsoljuk meg a citrommal, keverjük össze a cukorral, és végül a keményítővel.

Egy 20 cm átmérőjű formát kenjünk ki vajjal, és a tésztát harmadoljuk el. Az alját, az oldalát és a tetejét is egy egy harmadból nyújtsuk ki. Ha a formában van a az alja és az oldala, töltsük meg a barackkal, és tegyük rá a tetejét is. A közepén vágjunk egy „kéményt”, hogy a gőzök szabadon távozhassanak.

190C-on 45 percig süssük.

Hagyjuk kihűlni, és csak akkor szeleteljük, különben kifolyik a lé. Én nagyon kevés cukrot tettem bele mint ahogy ez látszik, aki szeretné tehet többet is a barackba, de szerintem így érezni legjobban a gyümölcsízt.

A végén is lehet cukrozni ha valaki édesebben szerti.

Egy éve: sárgabarackos mini torták,  és egy igazi barackos kedvenc a dupla barackos jughurt, ennek a fotói is a kedvenceim közé tartoznak.

Mától van ez a dolog a Várban. Ritkán ajánlok programot, és most is csak azért teszem, mert nagyon de nagyon egyetértek az üzenetével. Azt állítják ugyanis a szervezők, hogy libamájat nem csak étteremben lehet enni, és nem feltétlenül csak ünnepnapokon.

Nehéz persze azt állítani, hogy libamáj holnaptól mindenki asztalára kerülhet, mert nyilván erről nincs szó, de sokkal többen megengedhetnék maguknak mint azt gondolják.

Én, töredelmesen be kell valljam, libamájon nőttem fel. Nem azért, mert ezresekkel volt kitömve a nagypárna, hanem azért, mert kecskeméti barátaink, akiknek itt a fővárosban (Rupp-hegyen) volt vikkendházuk, (igen akkoriban így mondták) egész évben szállították nekünk a pecsenye libamájat, ami nem azonos a hízottal, ez kisebb, és jóval olcsóbb mint hízott társaié, csak éppen kapni nem lehet(ett). Szóval bár Mami is járt piacra, soha nem kapott pecsenyeliba májat, Mamóka és Papóka viszont dobtak egy telefont, na persze nem mobilt, hogy mennyit kérünk, és vettek nekünk a piacon, majd szorgalmasan felvezették a Zasztavával, némi háj kíséretében. Mami pedig megfontoltan, alaposan kellő szakértelemmel megsütötte. Semmi rafinált módszert nem alkalmazott, bár ma a módszert inkább konfitálásnak hívnák. A sült libamáj zsírjában a legkedvesebb tízóraink és uzsonnánk volt, két szelet kenyér között. Én paradicsompaprika szeleteket is tettem bele, mert úgy szerettem igazán.

Most vissza a fesztiválhoz. A szervezők, hogy ne csak vizet prédikáljanak, felkértek néhány éttermet, séfet, cukrászt, hogy alkossanak majdnem szabadon libamájas ételeket. Azért csak majdnem, mert azt kikötötték, hogy adagonként nem tartalmazhat 8 dekánál többet az étel, illetve hogy menjenek vissza az időben, és képzeljék magukat Mátyás udvarába. Használjanak a kornak megfelelő fűszereket, és alapanyagokat. A végeredmény csodás, fantasztikus, páratlan. A fesztivál étele az Almárium Bisztróból került ki, Kerekes Sándor által, aki egy hurkát készített. Májasat. Hovatovább. Libamájasat. És nem rizzsel, hanem árpagyönggyel, liba és kacshússal lazítva. A tömlő pedig, amibe töltötte, stílusosan a libanyak lett. Egy fűszeres mustárral pedig tovább kényeztette a hurkát. OMG! Szinte abbahagyhatatlan.

A helyszínen meg is lehet majd mindent kóstolni, és mondanám, hogy mindent meg is kell, mert érdemes, de ezt kihagyni vétek!

Érdekességképpen még néhány fontos tudnivaló:

-A világ libamájtermelésének 80%-át mi adjuk.

-1000 család megélhetését biztosítja ez a tevékenység

-ha évente ,minden család elfogyasztana összesen 30 dkg libamájat, már akkor jelentősen csökkenhetne itthon is az ára. Ez nem nagy áldozat ugye?

Jó hír, hogy a belépő ára leehető/iható, hogy van családi jegy, és számtalan gyerek program is, ha valaki ugyanúgy szeretne mindkettőből részesülni, mármint a gyermekből (mert végre hétvége van és együtt lennének), és libamájból, mert abból is lesz bőven.. Szóval lehet enni, amíg a gyerek a Kolomposra járja, vagy kézműveskedik.

A Várbuszt ne használjátok, kicsi és mindig tömött, a Sikló drága, viszont ha ezt megspórolod, annyi pénzt simán el lehet költeni libamájra odefenn, a séta viszont praktikus, egészséges, és formában tart.

Egy éve : barackos minitorták

Ennél a kuglófnál jobb autóillatosítója soha nem volt még Lucának Még jó, hogy benne felejtette pár órácskára a szekérben, különben sose derült volna fény erre a remek tulajdonságára.

Áradt a citrom illata, szerteszét a rozmaringgal ellenállhatatlanul.

Hétfőn történt mindez. Este amikor felhívtam, hogy na milyen is volt elemezzük ki, akkor pironkodva bevallotta, hogy az autóban felejtette, és bár már eszébe jutott, szakadt az eső, és ilyenkor a macskát se veri ki a házból, nem hogy magát. Így történt, hogy véletlenül bár, de kifejlesztettük az új „wunderbaum prémium selection” első nyári illatát.

A süti végül mégis bekerült a házba, és akkor kielemeztük. Szerintem egy kicsit kevés volt a rozmaring, lehetett volna bátrabban adagolni, szerinte jó volt. Szerinte sok volt a citrom, és inkább a tésztába kevesebb kellett volna, de inkább mellé valami citromos krém jó lett volna. Szerintem a citrom jó volt, és krém helyett inkább egy jó teát javasoltam, mert ez egy ötórai süti. Remek volt. Igazán mondom.

Hozzávalók:

130g kukoricaliszt

300g búzaliszt

90g kukoricadara

1 cs sütőpor

csipet só

160g cukor

2 citrom héja

1 citrom leve ( 60 ml)

1 ek apróra vágott rozmaring

240ml olívaolaj

4 tojás

240ml joghurt

A cukrot, a citromhéjat, a lét, a sót és a rozmaringot kézi mixerrel alaposan összekeverjük, majd kis sugárban folyamatosan hozzáadjuk az olajat, aztán a tojásokat egyenként, majd a joghurt felét, z összekevert szárazanyagokat( lisztek, dara, sütőpor) és a maradék joghurtot.

Kivajazott/lisztezett formába öntük, és 170Cra előmelegített sütőben kb 1 órát sütjük. Én egy kis kuglóf, és egy szögletes kenyérformába osztva sütöttem, így nekem 40 perc elég volt, hogy megsüljön. Nagy adag, de egyszerűen felezhetők a mennyiségek, ha valaki nem szeretne csak egy kóstolót, vagy nem hív rá vendégeket (mint én).

Egy éve: Clafoutiról lehet olvasni, meg arról, hogy megtolnak hátulról, de ez nem esik jól

Hűű de régen ettem ennyire eltalált arányú süteményt. Imádtam, pár órácska után a rétegek átjárják egymást, és még finomabb lesz az egész. Akinek kedves az élete családja, az süt ilyet magának, és a szeretteinek.

Szerintem alapreceptnek is érdemes eltenni, mert más gyümölcsökkel is működhet .

Szóval van a az az alsó omlós tésztaréteg, aztán rajta a gyümölcs, után a tejszínes, mandulalisztes holmi, amitől eggyé odvad az előző kettő, és végül a mandulaszeletek a tetején. Ahh csodás.

Hozzávalók:

500g őszibarack

200g liszt

1 cs sütőpor

140g cukor

1/2 vanília

kicsi só

2 nagy tojás

100g vaj

125g tejszín

100g mandulaliszt

A lisztet, a sütőport, a vanília belsejét ,és 75g cukrot a tojással és a vajjal a kézi mixer dagasztólapátjaival összekeverünk. Egy 25x25cm-es kivajazott formába egyenletesen szétnyomkodjuk a tésztát. Rárakjuk a hámozott negyedelt barackokat. A tejszínt és a tojást 3 percig keverjük a mixer habverőjével, és hozzáadjuk a maradék cukrot, majd egy kanállal hozzáforgatjuk a mandulalisztet, és a barackra öntjük egyenletesen elosztva.

200C-ra előmelegített sütőbe 40 percig sütjük. Sok erőt és kitartást kívánok a várakozáshoz, amíg meghűl.

Egy éve: Tonhalas tortilla