KajaPiaZongora - recept, receptek

A rebarbara a II. Világháborúig, ismert alapanyaga volt a konyháknak, így a háziassznyok sokféle felhasználását ismerték. Ezt csak azért mondom, mert a múltkor amikor ezt valahol megjegyeztem, akkor kicsit furcsán néztek rám. Pedig így van.

Most van itt a szezonja, és érdemes minél többféle módon kipróbálni. Én próbálgatok bőszen mindenki helyett, felvállalom a kísérleti nyúl szerepét is amit most sem bántam meg. Készítettem egy rebarabara krémet, ami savanyú, és hozzá egy édes citromfű szirupot, amit együtt kanalazva végtelenül elégedett voltam. Ennek a két nagyon egyszerű, ellentétes íznek az összesimulása tökéletes. A savanyú és az édes, ha egyensúlyba kerül, a végeredmény mindig lenyűgöz.

Az egyensúlyt pedig mindenki maga szabályozhatja, mert a két réteg elkülönül, és ha nem elég édes a rebarbara, akkor lehet után kanalazni egyet a szirupból.

Hozzávalók:

6 szál rebarbara

1 nádcukor

½ vanília

1 tk keményítő

sziruphoz:

100g cukor

50ml víz

3 szár citromfű + 4 levél

A rebarbarát mossuk, és 2 cm-es darabokra vágjuk. Annyi vízzel amennyi ellepi, plusz a cukorral és a vaníliával odatesszük főni. Ha puha kivesszük a vaníliát, és még melegen pürésítjük botmixerrel., majd hozzáadjuk a keményítőt és felforraljuk folyamatos keverés közben. Forrón poharakba rakjuk, és kihűtjük.

A sziruphoz a hozzávalókat alaposan összefőzzük, majd kivesszük a citromfüvet, és ezt is lehűtjük. Tálalás előtt a rebarbara pudingra ráöntjük a szirupot, és vágott citromfűlevelekkel megszórjuk

Isteni, és szép, ráadásul izgalmas a rétegek játéka is!

Egy éve: tárkonyos rakott zöldség, és rebarbarás-cseresznyés crostata 

Hogy a száraz kenyér ne múljon el nyomtalan a konyhából, századokkal ezelőtt kitalálták a kenyérpudingot. Kis kenyérpuding történelem következik.

Volt az az idő, amikor az emberek nem engedhették meg maguknak a bárminemű élelmiszer kidobását, így a kenyér sem hulladékként végezte ha megszikkadt. Készült belőle morzsa, vagy használták sűrítő anyagként, esetleg tálaltak benne, például leveseket, és pörköltszerű ételeket. Bár már a Rómaiak használták a tojást, a pudingot csak a középkorban kezdték készíteni. Így valószínűsíthető, hogy a legelső kenyérpudingok csak tejjel, és zsírral készültek. Az édesítést is valószínűsítik, a pudingtörténészek. Még jó, hogy van aki ezt kutatja nem? Tehát a mai formában a középkortól kezdve készült, előtte csak egy egyszerűbb változata volt, de az volt a mai kenyérpudingok alapja. Szerencsére az is kiderült, hogy nem csak a Rómaiak, hanem más népek is készítettek hasonló ételt. Az Om Ali, egy egyiptomi desszert ami kenyérből, tej vagy tejszínből, mazsolából és mandulából készül, vagy az Eish es Serny, egy közel-keleti étel ami szárított kenyérből, cukorból, méz szirupból, rózsavízből készül karamellel, és a Shahi Tukra, ami egy indiai étel kenyér, ghí, sáfrány, cukor, rózsavíz és a mandula felhasználásával készül.

A kenyérpudingok a fejlett gazdaságokból kezdtek kikopni, de szerintem a tudatos fogyasztók újra divatba hozzák, mert a gazdaságosságán kívül nagyon élvezhető is. Érdekesség képen néhány ország, ahol a mai napig mindennapos étel a kenyérpuding: Az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államok déli részén, Mexikóban, Argentínában, Puerto Ricóban, Belgiumban és Franciaországban készül rendszeresen a maradék kenyerek, és kiflik újrahasznosítására.

Hozzávalók:

2 nagy kifli

2 savanyú alma

1 ek frissen facsart citromlé

1+2 ek cukor

30g vaj

2 tojás sárgája

200ml tej

Az almát pucoljuk meg, és vágjuk kockára (1,5x1,5cm) a citromlével és a cukorral pároljuk kb 3-4 percig. A tojássárgáját a cukorral és a vaníliával keverjük ki, és adjuk hozzá a tejet. A kiflit vágjuk karikára és aegy vajjal kikent tálba rétegezzük a kiflit, az almát, a kiflit az almát végül a kiflit. Én a kifli rétegekre kézzel kis darabokat csípek a vajból így mindenhova jut, de lehet olvasztva locsolni is a kiflikre. Öntsük le a tojásos tejjel, és 180C-on süssük pirosra.

Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor bevallom, hogy maradt a héten kb 2 almányi vajon párolt alma, és én abból készítettem. Receptem nem volt hozzá, de itt csak a műfaj alapjait kell ismerni, miszerint kell a kenyérféle, a pudingféle, ami a tojás és a tej, némi édesítő, a többiben pedig érdemes kreatívnak lenni. Szerintem mondjuk nem érdemes nagyon elrugaszkodni ettől, legfeljebb (aszalt) gyümölcs, és talán karamell, vagy méz az ami szóba jöhet édesítőként. Ez így jó egyszerűen, és finoman. Csak az mennyiségeken kell változtatni. A tojásfehérjékből pedig készülhet macskanyelv, vagy macaroon.  

A borsóleves után következett ez a fogás, pazar este volt!

Egy éve: ricottás amerikai palacsinta 

Ennek a rebarbarasüti receptnek a mellékterméke a rebarbara limonádé, és a limonádé vodka is.

Úgyhogy igazán érdemes elkészíteni. Ma nem lesz rizsa , úgysem illene a rebarbarához.

Hozzávalók:

60g vaj

100g cukor

1 közepes tojás

2 ek rum

25g őrölt mandula

1tk sütőpor

125g liszt

A tésztát minimum 2-3órával a sütés előtt érdemes elkészíteni, de ha előző este készül, az még jobb. A vajat a cukorral keverjük habosra adjuk hozzá a tojást és a rumot. Keverjük össze a lisztet a mandulát és a sütőport, és szitáljuk a krémbe. Forgassuk össze, de semmiképpen ne gyúrjuk! Tegyük sütőpapírra, hajtogassuk a papírt a tésztára, és mehet a hűtőbe pihenni. A tészta rendkívül lágy, ha túlkeverjük összetömörödik, és kemény lesz, ha nem hűtjük törékeny és formázhatatlan.

A rebarbarához:

500g rebarbara

50g cukor

100ml víz

½ vanília kikapart belseje

A vizet a cukorral és a vaníliával tegyük fel főni, forraljuk egy percig, illetve amíg elolvad a cukor. A rebarbarát mosás után vágjuk 2 cm hosszú darabokra, és tegyük a szirupba. Ezt további 1 percig főzzük fedő alatt csendesen, majd zárjunk el alatt a lángot, és hagyjuk fedő alatt megpuhulni. Nem szabad túlfőzni, mert akkor a rebarbara szétesik.

A krémhez:

500ml tej

50g keményítő

4 közepes tojás sárgája

1/2 vanília kikapart belseje

75g cukor

A tojássárgákat a cukorral keverjük össze, adjuk hozzá a keményítőt és a vaníliát, ezekkel is keverjük simára. A tej felét adjuk hozzá, a másik felét forrósítsuk fel, és öntsük hozzá a tojásos keveréket. Főzzük alacsony hőfokon kb. 5 percig folyamatos keverés közben.

Egy edény aljára tegyük a leszűrt rebarbarát. Erre öntsük rá a krémet, majd nyújtsuk ki a tésztát és tegyük a tetejére. Szurkáljuk meg egy hústűvel a tésztát.

180C-ra előmelegítettt sütőben 30 perc alatt készre sül.

Egy éve: kolbászos spárgasaláta

„Rakd már fel a borsólevesedet is az olyan szerencsétleneknek mint én.”

Lehet egy ilyen segélykiáltást figyelmen kívül hagyni? Bizony nem. Esküszöm nem szándékoztam kibeszélni Katit, de kiprovokálta és amúgy is régóta érik.

Mikor meghallotta, hogy borsólevest főzök, az idei első friss borsóból, akkor hangzott el az idézett posztnyitó mondat. Aztán folytatta: Amióta felraktad a karalábélevest, már kétszer főztem, imádjuk, sőt a gyerek is zabálja (a gyereke mindent zabál, szóval nem nagy kunszt fogára valót készíteni). Mondtam neki, maradjon inkább, és nézze meg, azzal többre megy. De közben befutott a tesóm, akivel leültek a konyhában, és shimano váltókról csevegtek, úgy tűnt az jobban leköti, mint a leves, így Kati lemaradt a főzés nagy részéről, csak három dolgot észrevételezett:

1.,-Ebbe nincs répa? -Nem nincs Kati.

2.,-Ez ugyanaz a nokedli lesz mint a karalábélevesben? - Nem Kati, ez szerencsére egy másik, bár ugyanúgy készül, és nem nokedli, hanem galuska, de ez szinte mindegy is.

-Akkor miért nem méred bele te is a lisztet? Azt mondtad, lemérted! -Persze, Neked! De ugye nem képzeled, hogy magamnak méregetek? Én ezt 10 éves korom óta gyakorlom. Tudom milyennek kell lennie.

3.,-Tök jó, hogy megkóstoltatod velem, hogy ilyennek kell lennie, de ettől csak még jobban fog bosszantani, amikor nekem otthon -hiába csinálom így-, nem lesz ilyen.

Eddigre kábé a leves is kész lett. A valós oka annak, hogy miért nem teszek fel borsólevest és krumplifőzeléket, az az, hogy azt gondolom, az emberek zöme hoz otthonról, és sima levesreceptet nem fog keresgélni, vagy kipróbálni, mert abból azt készíti, amit rutinból tud, és én itt hiába kezdem el bizonygatni, hogy mennyire finom is ez a leves, szerintem nem igen fogja senki ezt kipróbálni, mert azt gondolja, ez majdnem olyan mint az enyém. De lehet hogy tévedek,meg persze Ők is

A levesről viszont, ha már így alakult elmondom, hogy ezt nem otthonról hoztam, nálunk nem ilyen volt, hanem Háni családjától származó hozomány, amire most rákérdeztem, és azt mondta, ez nagyi receptje volt, anyukám csak megtanulta. Én meg tőle, és majd a három menyem közül, lehet hogy szintén lesz legalább egy, aki a gyerekem kedvéért erre a levesre fog ráállni. Mindenesetre neki könnyű lesz, mert itt megtalálja a receptet.

Aki Lórit választja, nem úszhatja meg. A fotóaszatlról eszik, nem értem vissza vele a konyhába.

Hozzávalók: 

1000g borsó

20g vaj

20g cukor

1ek petrezselyem

2l zöldségalaplé

só, bors

100ml tej

A borsót fejtsük ki, mossuk le, és tegyünk félre 4-5 egészséges borsóhéjat. A vajat tegyük a lábos aljára, olvasszuk meg, és rakjuk rá a borsót, a cukrot, kissé karamellizáljuk, sózzuk, borsozzuk, és öntsük fel az alaplével. Ha nincs alaplé, akkor marad a víz, vagy az alaplé sűrítmény. Tegyük bele a petrezselymet, és főzzük puhára. Ez kb 15 perc. Ha puha öntsünk bele a tejet, majd a galuskákat szaggassuk bele, főzzük további 2-3 percig. Recept a galuskához itt.

Egy éve: bodzás sajttorta piknikre, és gyümölcsnyárs .

Ennek az édességnek csak a formája hasonlít ahhoz, amit mi macskanyelvként ismertünk a 80-as években. Szeretném leszögezni, hogy utáltam, semmi vonzót nem találtam benne a csoki végeiben lévő mintán kívül. Nem szerettem a dobozon lévő macskát, nem szerettem a csokit magát, amiből készült, és szörnyen csalódott voltam ha ezt hozott valaki ajándékba, és még meg is kellett köszönnünk, annak ellenére, hogy nem szerettük.

Az én macskanyelvem viszont az olasz hagyományokra épül, semmi csoki, inkább mandula, itt tényleg csak a forma az amiben hasonlít a retro csokinkra. Kiváló alternatívát jelent a keksz helyett, remek lehetőség a maradék tojásfehérjék értelmes felhasználására. A gyerekeim imádják. Frissen melegen még puha, aztán kiszárad, és ropogós lesz.

Készülhet lisztből, vagy mandulalisztből, vagy a kettő keverékéből is.

Hozzávalók:

100g vaj

100g liszt (ez lehet mandulaliszt is 50, vagy akár 100%-ban)

100g porcukor (de lehet nagyon finom nádcukor is abból csak 75g)

4 tojásfehérje

½ vaníliarúd

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vanília kikapart magjait, majd a lisztet, és végül a tojások fehérjét egyenként. Az egész 6-7 percet vesz igénybe kézi robotgéppel. Ha kész van, egy nyomócsöves zsákba rakjuk, és egy szilikonlapra, vagy sütőpapírra egymástól 3 -4 cm távolságra 1cm x 5-6cm vastag tésztacsíkokat nyomunk, és 200C-ra előmelegített sütőben 6-7 perc alatt megsütjük.

Nagyon sokáig elállhatna egy dobozban, de ez nálunk esélytelen. Pedig légmentes dobozban 1-2 hétig simán elvan. 

Építőkockaként is megállják a helyüket.

Egy éve: hideg paradicsompesztós tészta.

Ez megint valami, amit gyerekek és felnőttek is egyformán élvezhetnek, de csak akkor, ha a két tábor mindenki számára jól elkülönítve térben, és időben fogyasztja.

Nyilván a limonádét a gyerekeknek, a limonádé vodkát pedig a felnőtteknek gondoltam, nem pedig fordítva.

Az elkülönülést viszont komolyan gondoltam. Kevés dolgot gyűlölök jobban, mint ha felnőttek gyerekek jelenlétében isznak. Hiszem, hogy óriási felelősségünk van rajtunk mindig, de ha a gyerekeinkkel vagyunk rájuk vigyázunk, akkor aztán nincs bocsánat. A kicsik is már hat évesek, de még soha nem ittam a jelenlétükben, és nem azért, mert nem láthatják anyát alkoholt inni, hanem azért, mert (különösen ikrekkel) szerintem egy percre sem lankadhat a figyelmem, ami viszont az alkohol fogyasztás egyik legelső és leggyorsabb következménye. Mindezek ellenére, velünk is előfordul, hogy alkoholt iszunk, de ha gyerekekkel vagyunk, biztos, hogy az egyikünk semmit, illetve ha együtt szeretnénk szórakozni és inni, akkor a gyerekeket más, gondos kezekre bízzuk.

Most viszont áradoznék egy cseppet a limonádé vodkáról. A héten rebarbarás pitét készítettem, ennek receptjét majd jövő héten megkapjátok, mivel viszont itt a hétvége, lehet hogy valakinek jól jön egy finom ital recept. Tehát a rebarbarát egy cukros szirupban meg kellett párolni, viszont utána csak a gyümölcsre volt szükség, a lére pedig nem, ebből készült a limonádé, ami viszont annyira finom és frissítő volt, hogy már csak egy kevés alkoholt hiányoltam belőle, hogy igazán ünnepi, és különleges, kényeztető felnőtt ital legyen belőle. Csodásan üdítő, gyümölcsös, bársonyos.

Hozzávalók:

500g rebarbara

100ml víz

50g cukor

½ rúd vanília

A rebarbarát 2 cm hosszú darabokra vágjuk. Egy lábosban a vizet a cukorral és a vaníliával (félbevágva a magokat kikaparva) felforraljuk, a rebarbarát belerakjuk, és fedő alatt csendesen főzzük-pároljuk, kb 5percig, majd a fedőt rajtahagyva még 10 percig hagyjuk a lében és a gőzben.

Most szűrjük le a gyümölcsöt, és a megmaradt léből készítsük el a limonádét.

800ml hideg víz

1 ek cukor

½ citrom leve

A leszűrt rebarbaraléhez hozzáadtam a vizet a cukrot és a citromot, ezzel kész a limonádé, így lehet adni a gyerekeknek, a felnőttek pedig vérmérsékletnek megfelelően öntsenek még hozzá vodkát .

Egy éve: almás kalácspuding fahéjas sodóval, és egy idevágó ajánlat a pompás sárgadinnye granita 

A szükség hozta ebéd. 20 percem volt bármire, de leginkább egy ebédre. Ennyi idő alatt még egy pizza sem ért volna ki, és nemcsak hogy elkészült, de még meg is terítettem, sőt azt hittem fotózni is van időm, amikor csengettek a vidéki rokonok.

Az étel a földön volt, én meg felette a géppel, ők meg nem értették, hogy most akkor a földről eszünk e vagy mi a szösz, de sietve megnyugtattam őket, hogy az ebéddel minden ok, csak kattintanék még egyet, és már ehetünk is. Mindig nagy öröm, ha a vidéki rokonok meglátogatnak. Azért itt sietve hozzáteszem, hogy vidéki rokonból több is van, de csak Őket hívom így, illetve csak ők hívják magukat így. Szeretem az önkritikájukat, és humorukat is, de leginkább Őket magukat. Szeretnek kihívás elé állítani, és ezért sose szólnak, hogy a fővárosba jönnek, egyszerűen csak megcsörgetnek 12.40-kor, hogy: Melcsikém otthon vagy? Beugranánk egy kávéra. És én már izzítom is a szuper masinámat, meg dobom össze az ebédet, mert azt már csak nem hagyhatom, hogy ebédidőben ne -nálam- egyenek. Chillis-brokkilis tésztára gondoltam először, aztán rájöttem, hogy Zoli talán jobban értékelne kevéske húsos, füstös érzést, úgyhogy elővettem egy oldalnyi szalonkát (mégiscsak a vidéki rokonoknak főzök, érezzék mér otthonosan magukat) a hűtőből, és már pirítottam is.

Hozzávalók:

250g főtt császárszalonna

1 csomag spárga

2 ek vaj

200ml tejszín

petrezselyem

50g parmezán

500g kagyló tészta

A szalonnát szeletekre vágtam, és megpirítottam, hozzáadtam a tisztított spárgát, és a vajat, és kb 3-4 percig lassú tűzön kevergettem, majd hozzáöntöttem a tejszínt, és összeforraltam, a parmezán felét bele reszeltem. A tésztát eközben megfőztem, és a spárgára raktam. Ha szükséges sózzátok, de nekem elég volt a szalonna sóssága. A tésztát nem kell nagyon lecsöpögtetni, nyugodtan mehet pár kanálnyi főzőlé is a tésztával együtt a mártásra.

A tetejét megszórtam petrezselyemmel, és a maradék sajttal.

Zoli felmentett, hogy hús nélkül is elégedett lett volna, Lára megdicsért, hogy milyen nagyszerű volt az ebéd, és hiába mondtam neki, hogy én is mindig így érzem, amikor nála eszem, láttam, hogy nem hisz nekem igazán, pedig nem vicceltem. Tőle van a vajon párolt alma is, amit néhány napja raktam fel, és emlegettem is, pedig akkor nem is tudtam, hogy néhány nap múlva meglátogatnak, de ebből is látszik, hogy a gondolatnak teremtő ereje van.

Egy éve: nyúlmáj karamellizált körtével, rozskenyéren, és egy cukkini carbonara is mert az meg idevág.

Itt a szezon: az újkrumplié, a spárgáé, és a bikinié is lassacskán, úgyhogy érdemes elővenni a jól bevált saláta recepteket. Meg persze újakat is ki kell próbálni, például ezt itt, mert remek lett.
 

Pedig eredetileg nem is így akartam elkészíteni, de hogy hogy lett belőle ez, azt már nem is tudom. A lényeg viszont az, hogy sajnáltam, hogy csak kísérleti jelleggel egy adagnyit készítettem, de azért ezen könnyen lehet segíteni, a hétvégén újratöltöm a programot és egy komplett családnak való adagot készítek el. Bár gyanítom, hogy a fiúk rá se fognak nézni, annak ismeretében, hogy az oviban családi nap lesz, amire a belépő a palacsinta.

Hú erről jut eszembe, hogy mennyire beégtem nemrégiben, amikor 14 gyermeket láttunk vendégül, és palacsintát sütöttem de nem volt itthon nutella. Amikor asztalra dobtuk a tányérokat, a kakaót a fahéjat és a lekvárt, megkérdeztük a gyerekeket, hogy akkor most kinek milyet sodorjunk tekerjünk, és a fele rávágta, hogy nutellásat. Mi meg egymásra néztünk Hánival, de ettől még nem lett nutella. Egy anyuka mentett meg minket, aki később hozta gyermeket, és amíg mi sodortuk a többit, addig Ő nyúlcipőt vett, és szaladt a nutelláért. Ezúton is köszönöm Gabinak, hogy megmentette a bulit.

A salátáról szeretném még azt is elmondani, hogy hidegen is nagyon finom, de ezt csak sejtem, mert nem jutott eszembe, hogy kellene hagyni belőle, hogy hidegen is meg tudjam kóstolni. Ez a tesztfeladat azokra vár, akik elkészítik.

Hozzávalók:

1 kg újkrumpli

1 csomag spárga

2 ek vaj

4 ek bazsalikom pesto

4 ek tejszín

A krumplit megpucoljuk és sós vízben megfőzzük, leszürjük. A spárgát 3-4 cm hosszú darabokra vágjuk és vajon sóval borssal megfuttatjuk forrósodjon át, de maradjon roppanós. Szedjük ki spárgát, és a vajra tegyük a pestot, majd a tejszínt, forraljuk össze, végül tegyük bele a krumplit és spárgát, forgassuk össze.

Melegen tálaljuk, a kenyér nagyszerűen alkalmas a maradék krém felitatására. Ehhh elindult a nyáltermelésem.

Ha valakinek nagyon natúr ez az íz, lehet pár csepp citromot, és kevés mézet is belekeverni.

Egy éve: epres french toast, és akit érdekel egy chorizos meleg spárga saláta, az  kattintson.

Ez milyen már, most jöttem rá, hogy nem is chorizós, hanem tiroli kolbászos, azért tévedtem el, mert Tibor barátom megkérdezte, hogy chorizoval is el lehet e készíteni és mivel a chorizot angol hatásra kával ejtette, rajta maradt, hogy ez a korizós saláta. Úgyhogy bocs.

Ez történik, amikor két tipikus amerikai édességet kereszteznek. Sajttorta lesz az biztos, de gyümölcs is lesz benne, és morzsa lesz a tetején. Háni, meg tágra nyílt pupillákkal angyali mosollyal azt kérdezi: beleborult a cukor, vagy végre nekem sütöttél?

Igen. Mert az biztos, hogy én nem igen fogok enni belőle, nekem kicsit habos, és nekem kicsit édes. Annak viszont nagyon örülök, hogy legalább háninak, és a két kedvenc szomszédomnak bejövős volt. Évának, most úgyis kell a boldogság nagy dózisban, mert nagyon aggódik. Az Ő Lajosáért.

Éva nemrégiben osztotta meg velünk, Lajossal való házasságuk történetét. Én meg továbbadom.

Éva 10 éves volt, amikor Lajos megszületett, egy utcányira laktak egymástól, Buda egyik csendes hegyvidéki részén. Jött a háború, és Éva zsidó lányként sok megpróbáltatással teli évet tudhatott maga mögött, Lajos a szeme láttára nőtt fel, Éva pedig Lajoséra. Éva nemsokára férjhez ment, és gyereket szült, akire a soha fel nem növő Lajos sokszor vigyázott, akivel sokszor focizott, és közben Éva férjével is remek kapcsolatot ápolt, állandóan együtt szereltek, autóztak és egyáltalán. Barátok voltak Ők mind. Aztán Éva férje beteg lett, és egy év alatt elment. Lajos sokat segített a férjnek, a családnak, és Évának is. Mikor letelt a gyászév, megkérdezte Éva fiát focizás közben, hogy mit szólna, ha udvarolna a mamájának. A kis srác rábólintott, Lajos ment Évához, hogy előadja a tervet, hogy akkor Ő most udvarolna inkább már eztán, Éva meg teli szájjal kiröhögte, és megkérdezte, hogy most mit szórakozik? De Lajos nem tágított, Éva meg egyszer csak beadta a derekát aztán a lakását, aztán a függetlenségét, és örök nevetést vittek mindketten a közös háztartásba. Éva és Lajos állandóan szívatják egymást, szórakoznak a másikon, és a másikkal, mindig nevetnek, és van egy közös gyerekük is, mackó kutya. 35 éve élnek együtt, Éva 79 éves, Lajos 10 évvel fiatalabb , de ezt soha senki meg nem mondaná róluk. Egykorúnak látszanak, és összeillenek. Nagyon. Lajos a múlt héten rosszul lett, a szíve rakoncátlankodik. Éva oda van. Igazságtalannak tartja, szerinte kettőjük közül neki kellene betegnek lennie, nem pedig Lajosnak. Fél, és én megértem.

Én is szeretném 35 év után így szeretni Hánit, és nem kiabálni vele, hanem nevetni a hülyeségein. Azt szoktam neki mondani, hogy meg eszébe ne jusson előbb meghalni mint én, mert az biztos, hogy én, itt nem maradok nélküle, és hogy amúgy is, ha türelmesen kivár engem., neki még járnak majd boldog évek, mert állítólag a fiatalságát és a legszebb éveit rám áldozta.

Remélem sokan izgulunk majd Lajosért és Éváért, én sütök is nekik bőszen, hogy örülhessenek még egymásnak sokáig.

A sütihez pedig most sok és részletes leírás következik, merthogy mégiscsak arról szól ez a blog, hogy sütök, meg főzök, és leírom azt. Meg néha mást is.

Hozzávalók:

20g mandula (héj nélküli)

35g porcukor

100g liszt

pici só

55g vaj

½ tojás sárgája

¼ rúd vanília belseje

Morzsához:

55g vaj

20 g mandula (héj nélküli)

32g cukor

1/2 mksütőpor

75g liszt

pici só

Krémhez:

460g natúr krémsajt

110g porcukor

½ rúd vanília belseje

350g eper

A tésztához a mandulát a lisztet a vajat a cukrot a sót és a vanília belsejét késes mixerbe tesszük. Amikor morzsás, kiöntjük egy tálba, és a sárgájával összegyúrjuk. Minimum 1 órára hűtőbe tesszük. Egy 24 cm-es formát alaposa kivajazunk, és a tésztát belenyújtjuk. Én először az oldalára szoktam elosztani a tészta kicsit több mint negyed részét, de kevesebb mint a harmadát,aztán a többit az aljára kinyújtom. 190C-on egy sütőpapírt rátéve. És sütőgolyóval megrakva aranyszínűre sütöttem. Ha nincs sütőgolyó, akkor használhatunk lencsét, babot, ami elegendő nehezékként szolgál a tésztán a hólyagosodás elkerülésére.

Közben a morzsához kikeverjük a vajat a cukorral, majd a lisztet a sütőport és a mandulát is hozzáadjuk. Egy sütőpapírra pont akkora körben elmorzsáljuk a tésztát, amekkora a torta teteje lesz. Berakjuk a sütőbe 180C-ra és megsütjük. Mindkét tésztát ha kész, hűlni rakjuk.

A krémhez a sajtot a cukorral s a vaníliával habosra keverjük.

A kihűlt tésztára tesszük a krém 1/3-át, erre felezett epreket vágott felükkel lefelé, körbe-körbe, majd a többi krémet is rásimítjuk az eperre. Legvégül a morzsát a papírról csúsztassuk a sajtkrémre.

Milyen jó már ez a harapós kép nem?

Hűtőben 2-3 órát minimum pihentessük, mielőtt felvágjuk.

Egy éve: spárga polentával, és egy egézséges édesség.

Újabb remek vacsorát találtam. 20 perc, 250.-Forint, és 4 hozzávaló szükséges. Az elkészítése nagyon szórakoztató, mert nem csak simán lepényeket kell nyújtani, hanem palacsintává tekerni, csigává tekerni, és spirál lepénnyé nyújtani kell őket.

Lecsót főztem vacsorára, ezt meg csak úgy szórakozásból készítettem, aminek az eredménye az lett, hogy a lecsó gyakorlatilag érintetlen maradt, a kenyerek viszont elfogytak mind egy szálig, annak ellenére, hogy az elsőt simán elégettem, mert a közös képviselő pincsije de hívhatjuk a spanjának is, beköszönt a nyitott ajtón annak ellenére, hogy látta éppen a tűzhelynél szorgoskodok.

A hülye nyilván én voltam, mert le kellett volna vennem a tűzről az edényt, de gondoltam szólok neki, hogy várjon egy percet, ehelyett szóhoz sem jutottam, Ő meg csak mondta a magáét. Mivel azonban jól nevelt vagyok, nem szóltam közbe, viszont megvártam amíg levegőt vesz de eddigre megpirrant az első lepény második fele. De annyira finom volt, hogy az is elfogyott.

Hozzávalók:

170g liszt

125 ml víz

1 tk só

1 zöldhagyma zöld szára

A lisztet a sóval összekeverjük, és a vizet hozzáadjuk. Alaposan összegyúrjuk a tésztát. Ha kész, 8 egyenlő darabra vágjuk, és konyharuhával vagy fóliával betakarjuk. A hagyma szárát vékonyra vágjuk, és félretesszük. A tésztát nagyon vékonyra, kb 18 cm átmérőjűre nyújtjuk,majd megszórjuk a hagymával, és feltekerjük mint egy palacsintát. A végét betesszük az utolsó kunkor alá, különben nem lesz kerek, csücske lesz a lepénynek. A csigát ismét kinyújtjuk, kb 1.max.2mm vastagra vékonyra, és kevés olajon egy serpenyőben megsütjük.

Opcionálisan ajánlanak hozzá rizsbor ecetes szójaszószt mártogatni, de szerintem sokkal finomabb egy kevés vajjal pluszban megkenve, vagy egyszerűen csak tépkedve üresen.

Valóban ennyire egyszerű az egész, és ígérem, hogy nagyon fogja mindenki szeretni. Érdemes nekilátni.

Egy éve: akkor is éppen egy csiga volt soron, méghozzá a levélen sült krumplicsiga.