KajaPiaZongora - recept, receptek

A császármorzsa igazi ellensége a lekvár. Egyszerűen csak jön, ráül, és megöli a súlyával. Szomorú vég ez ennyire szívemhez közelálló ételhez. Éppen ezért, megpróbálom megmenteni a császármorzsát, a fojtogató lekvároktól, és kampányolok a friss meleg gyümölcsök mellet.

Tökmindegy minek hívjuk, lekvárnak, mártásnak, vagy akárminek, a lényeg, hogy frissen készül, friss fűszerekkel ízesítjük, amitől élénk lesz üde, és nem ül rá a morzsára hanem hozzásimul.

Nyáron persze egyszerűbb dolgunk van, de azért nem áll meg az élet attól, hogy leesett egy kis hó, a mélyhűtőben terem ilyenkor az eper, a málna, és a ribizli is.

Nos annyi csak a dolgunk, hogy a felolvasztás után összeforraljuk a gyümölcsöt , jelen estben az epret egy kevés balzsamecettel, citrommal, és citromhéjjal, és egy csepp agavesziruppal. Egészen más a végeredmény. Bármilyen bogyós gyümölccsel megoldható, de akár szilvával is.

A császármorzsa receptjét , mivel nem hoztam mamitól, nagyos sokáig keresgettem, egyik rosszabb volt mint a másik. A desszert.eu viszont megmondja a tutit. Az ott fellelhető recept szerintem a létező legtökéletesebb. Én rögtön két adagot szoktam készíteni így előfordul, hogy jut nekem is.

Hozzávalók: (1 adag)

3 tojás

100 g búzadara

7 g liszt

250 ml tej

1 teáskanál vanília eszencia

100 g cukor

1/2 citrom reszelt héja

½ vaníliarúd belseje

500g eper

3 ek balzsamecet

½ citrom héja

2 ek agaveszirup

A búzadarát a liszttel összekeverjük, hozzáöntjük a tejet, és egy órán át hagyjuk, hogy a dara megszívja magát a tejjel, amit időközönkénti keveréssel segítünk. A tojások sárgáját 4 ek cukorral és a vaníliával habosra keverünk,és hozzáadjuk a darához. A fehérjéket a maradék cukorral habbá verjük, és szintén a darához adjuk. Legvégül a citromhéjat is belereszeljük, és finoman összekeverjük. Tapadásmentes serpenyőben kevés vajon megsütjük. Először egyben az egyik oldalát, mint egy palacsintának, aztán elkezdjük negyedelni, ...végül kevergetni míg morzsákra esik.

A gyümölcsöket összeforraljuk, mindezt addig, amíg kissé besűrűsödik.

Forrón tányérra tesszük, az arányokat mindenki maga döntheti el, én nagyos sok gyümölccsel, vagy teljesen üresen szeretem.

Kicsit olyan ez a pirítós dolog, mint a jégkrém nem? Amikor gyerek voltam, létezett "A Leo", abból is csoki, vanília, puncs, vagy ezek kombinációi. Pirítósból meg volt sima, vajas, vagy fokhagymás, és ezek kombinációi. Hát másképp van ez napjainkban a jégkrémmel is, és a pirítóssal is.

A bruschetták manapság messze nem azt jelentik, amit én annak idején megtanultam róluk., azaz friss paradicsom, fokhagyma, bazsalikom, olíva olaj , só, bors amit rápakolunk egy szimpatikus olasz kenyérre. Gyakorlatilag szinte bármi lehet bruschetta, aminek pirítós az alapja, és nem sertésmájkrém van rajta.

Ezért aztán rengetegféle bruschetta közül válogathatunk, ha éppen azt kívánnánk. Már régóta szeretnék elkészíteni egy körtéset például, és annyiszor készültem rá, de sose jutottam még odáig. Ellenben most, hogy le is írtam, biztos el fogom készíteni, addig is maradjon csak sós a pirítós, íme az avokádós változat, ami nagyon finom, és ha van otthon avokádó, valószínűleg minden más is lesz hozzá, mert nem túlzottan anyagigényes.

Hozzávalók:

2 avokádó

8 koktélparadicsom (nekem piros, és sárga volt)

1 evőkanálnyi lila hagyma apróra vágva

1 ek citrom

pici só, bors, olívaolaj

Az avokádókat és a paradicsomokat összevágjuk, és összekeverjük a hagymával, a citrommal és a sóval. A pirított kenyerekre halmozzuk, amit előtte meglocsol(ha)tunk olajjal. Ha tányérra raktuk, a borsőrlővel csavarjunk egy párat a szendvicsek fölött, úgy még finomabb lesz.

Ma kicsik, és nagyok is azt figyelik, kijön e a medve a barlangból. A kicsiknek annyival jobb, hogy ők hivatalosan is erre szánják az az egész napot, sőt mindenféle extra programmal egészítik ki a várakozás unalmas perceit.

A skacok az oviba ma macikkal mennek, egy szabály van csak, az ágyba be kell hogy férjen. Ezt jó, hogy mondták, mert Lóri a 90 centis alvópajtásában gondolkozott végül az óceánjáró macival kötött barátságot, tekintettel arra a fontos tényre, hogy az járt már a Karib tengeren, és így biztosan látott igazi kalózokat is, ami remélhetőn kellő tiszteletet ébreszt majd a többi 5 évesben is a mackó iránt. Aztán beszélgetnek az időjárásról, a népszokásokról, és kóstolnak mindenféle mézeket is, mint az „igazi” medvék - tették hozzá gyorsan.

Esküszöm ártatlan vagyok, és nem is akartam készülni semmivel, de tegnap délután valaki felhívott, hogy ezt látnom kell. Azonnal kattintottam, a srácok meg rajzottam körülöttem, és kíváncsian nézték, én mit nézek kíváncsian. Megláttuk a macikat a képen, és persze lelkesedtünk értük, sőt megkérdezték sütök e. Nos, mielőtt igent mondtam, meg kellett néznem minden van e itthon, és büszkén jelentem: volt. Azonnal nekiálltunk, csak a keksz receptet cseréltük mézes puszedli receptre, az mégiscsak mackósabb, meg azt nagyon szeretik is.

Hozzávalók:

105g vaj

200g méz

25g cukor

1 tojás

1 tk kakaó

1 tk szódabikarbóna

350g liszt

1 tk mézeskalács fűszer

A dekorációhoz cukor, piros cukor íróka (pl. az Oetkernek van ilyen). Jégkrém pálca. Nekem 30 db maci készült a fenti mennyiségből.

A vajat a cukorral és a mézzel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojást, végül a száraz hozzávalókat.( a tojásig habverővel, onnan pedig a dagasztó lapátokkal dolgoztam) Ha összeállt a tészta zacskóban 1 órára hűtőbe tesszük, illetve most a hidegre való tekintettel kiraktam az udvarra.

Egy óra múlva lisztezett deszkán kinyújtottam fél centi vastagra, egy pohárral kiszúrtam a kerek fejeket, és egy karalábévájóval pedig a holdacska alakú füleket amiket a fejek mellé szorosan illesztettem, de nem kentem be semmivel, mert tudtam, hogy összesülnek biztosan. Alulról pedig beleszúrtam a pálcikákat vigyázva, hogy ne szúrjam ki az akkor még vékony tésztát. 190C-on kb 8 perc alatt világosra sütöttem. Mikor kihűltek, a cukormázzal pöttyöket raktam a cukrokra, és ezzel ráragasztottam a tésztára a szemeket, és az orrot, végül megrajzoltam a szájakat.

Elnézést az ovis különszámért.

A spenótos tészta az egyik kedvencem. Soha nem kívánok mellé semmit. A fogas meg egy másik kedvencem, amihez viszont néha spenótos tésztát kívánok.

Szoktam néha dolgokat kívánni. Az is van, hogy együtt.

Amikor a kívánásokról írok, mindig az Apám jut eszembe, mert ő sose titkolta ha megkívánt valamit. Amikor gyerek voltam nagyon sokszor volt nálunk grillezős, bográcsos, sütögetős kerti összejövetel. Menetrendszerű volt, hogy Papi két perccel az étel elkészülte előtt, vagy amikor a vendégek már igazán jól érezték magukat, megfelelően hangosan, mondjuk a kert egyik végéből a kerti sütőig átkiabálva a következő mondattal emelte a hangulatot: -Mami! Úgy megkívántalak! Légy szíves küldj haza mindenkit. Az Anyukám pedig egy szerény mosollyal folytatta vendéglátói feladatait, mintha meg sem hallotta volna. Édes játék volt ez.

Ennyit a kívánságokról.

A recepthez semmiféle konkrét mennyiséget nem fogok írni, de azért ha valaki ez alapján gondolja elkészíteni, menni fog.

Hozzávalók:

1 cs bébispenót

1/3 cs fagyasztott spenótpüré

1 gerezd fokhagyma

3-4 ek tejszín

só bors

fogasfilé

só bors

olíva olaj

mafaldine a Barilla tésztája (fodros szélű vastag és széles metélt)
 

A bébispenótot serpenyőben megfonnyasztom, és a felolvasztott spenótpürét hozzáadom, megsózom, és attól függően, mennyire szeretném fokhagymásan, belenyomom, vagy héjastul késsel összenyomva csak belerakom a fokhagymát a spenótba, és a tejszínnel összeforralom.

A tésztát eközben sós vízben megfőzöm. Miközben már majdnem kész a tészta, a halat kevés olajon, kevés sóval és borssal egy másik serpenyőben megsütöm kb 1-1 perc egy-egy oldal. Amíg a hal sül, a tésztát beleforgatjuk a spenótba, és mindent azonnal, forrón tányérra rakunk.

Ebben az ételben egy nehézség adódhat: az időzítés. Mindennek egyszerre kell elkészülni. Ha ez is sikerül, biztosan elégedetté tesz mindenkit az asztalnál spenótos tésztás halunk.

A gyerekek nálunk spenótos halas csillagot kapnak, ami csak annyiban különbözik, hogy a halat szeletekben szoktam a tésztára pakolni, ha lehet tengeri csillagot mintázva.

A mai étel legalább annyira szól a szemhez, mint a gyomorhoz, és az ízlelőbimbókhoz. Szeretem az egyszerű, és szép ételeket. Ez mindkettőt tudja, és élen jár a színek harmóniájában is. Legalábbis nekem.

Roppant gyors, és kevés munkát igényel, önállóan is értelmezhető, de akár köret is lehet. A gyönyörűen szétnyíló padlizsánról, norvég mintás pulóverem jutott eszembe, így kapta a nevét. Szegény. Jó hogy a gyerekeim előre kaptak nevet, így mindegy is volt mi jutott eszembe, amikor megláttam őket.

Hozzávalók:

padlizsán

szardella

olíva olaj

konzerv paradicsom

hagyma

fokhagyma

bazsalikom, rozmaring

A padlizsánt félbevágjuk, és ferdén egészen a héjáig bevágjuk, majd merőlegesen az első irányra keresztbe is bevágjuk. Érdemes vigyázni, hogy minél közelebb legyen a vágás a héjhoz, de azt ne vágjuk át, mert pont az a lényeg, hogy bennmaradjon a padlizsán leve.

A bemetszett padlizsánt kenjük, vagy spricceljük meg olívaolajjal, enyhén sózzuk és a vágásokba tegyünk szardella filéket.Tegyük forró sütőbe, és várjuk meg amig a padlizsán szépen szétnyílik. A lé bennmarad, és csodásan párolódika zöldségünk, miközben átjárja a szerdella íze.

Közben a hagymát pároljuk meg kevés olívaolajon, opcionálisan tehetünk fokhagymát is, majd a paradicsommal és a fűszerekkel főzzük össze. Lehet sózni borsozni, majd nem kötelezően, de botmixerrel pürésíteni, mert szerintem az nagyon klasszul kiemeli a padlizsán mintáját.

Ez csak ilyen egyszerű. Szemetgyönyörködtető nem?

Ennél izgalmasabb, titokzatosabb, nevet aligha lehet találni a magyar gasztronómiában. A Duna Tv valamely hagyományőrző műsorában bukkantam a lelkes idős hölgyekre, akik minden titkot megosztottak velem, hogy fennmaradjon kicsiny falujuk történelmének egy maghatározó része.

Tápiószentmártonban készült a vízen kullogó, amit vendégváráskor, vagy hagyományosan gyermekek születésekor sütöttek. Azzal is kiegészítették az asszonyok a receptet, hogy ehhez az édességhez mindig minden volt a paraszti házaknál, így sokszor sokan készítették.

Nem szoktak vonzani a 500g zsírt tartalmazó receptek, soha nem érzek vágyat, hogy elkészítsek bármit, amiben ennyi vagy egyáltalán zsír szerepel. Ebben a tésztában a zsíron kívül viszont szembeötlőbb volt, hogy a zsíros, élesztős tésztát konyharuhába kell kötni, és egy nagy lábos hideg vízbe rakni, és hagyni kb. 1,5 órán át, vagy amíg a tészta át nem fordul a vízben.

Bár láttam, hogy egyszer csak tényleg lefelé áll a tészta a vízben, ez akár trükk is lehetett volna, nem hittem, amíg magam meg nem győződtem a tészta vízalatti fejre fordulásáról a magam szemével, elkészítettem hát.

Őszintén mondom, amikor kész lett, és megsült, azt gondoltam, mellényúltam, ennek csak a technológiája érdekes, maga a kifli kissé idejét múlt. Szörnyű szokásom, hogy mindig mindent félkészen, vagy forrón, langyosan, vagy hidegen, sőt állottan is megkóstolok, hogy tudjam mikor a legjobb. Nos forrón, mikor kivettem a sütőből, borzasztó volt. A zsír nehéz íze minden mást elnyomott. A fahéj sem volt túl vonzó, csak még jobban hangsúlyozta a tészta nehézségét. Aztán kiszellőzött a lakás, kihűlt a kifli, és megint kóstoltam, jobb volt, sokkal jobb. Kezdett minden íz a helyére, és egyensúlyba kerülni. Másnap reggel kíváncsian haraptam egy újabba. Fantasztikus volt. Mintha nem is ugyanaz a kifli lett volna, mint amit előző nap ettem. Nagyon nagyon finom volt. Értettem, hogy miért lelkendeztek a hölgyek, és miért volt a hely és a kor közkedvelt édessége. Kellemesen fahéjas, kissé morzsás, de nem száraz, nagyszerű kiflikké alakultak, aligha kívánhattam volna jobb kísérőt egy pohár tej, vagy kávé mellé.

A végső megállapításom tehát az, hogy a kifli nagyszerű, érdemes elkészíteni. Több napig eláll, sőt az állással csak javul egy ideig a tészta állaga, és íze. Azt nem tudom, hogy a zsírt ki lehet e cserélni vajra, de legközelebb ki fogom próbálni úgy is. Nagyszerű alternatíva lehet kirándulásra, vagy utazáshoz, mert nem törik, eláll, finom, így könnyen szállítható.

Én fél adag hozzávalóit írom, ami kb. nekem 40 kiflit jelentett, A hölgyek nem aprózták el, amikor az adagokat megadták, de Ők hárman készítették.

Hozzávalók:

500g liszt

5 tojás sárgája

100ml tej

25g élesztő (fél csomag)

1 mk. cukor

250g zsír

1/2-1ek tejföl

1 mk. só

a formázáshoz fahéjas kristálycukor

A zsírt a tojások sárgájával habosra keverjük a kézi mixerrel, eközben cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A zsírhoz keverjük a felfuttatott élesztőt, a tejfölt, és végül a sóval kevert lisztet. Én itt a mixerbe átcseréltem a habverőket a dagasztólapátokra. Mikor egyneművé vált a tészta áttértem a kézi gyúrásra egy deszkán. A tészta állaga kissé kemény, és repedezik, ami jó. Nem kell simára gyúrni (vagy nem s lehet, nem tudom). Ekkor veszünk egy konyharuhát, aminek a két átellenes sarkát összecsomózzuk. Mint egy kis batyunak. Egy magas lábosba hideg vizet eresztünk, és a konyharuhába kötött tésztát a vízbe rakjuk. A tészta le fog süllyedni az aljára. Addig hagyjuk, amíg a víz tetejére nem jön, és fordul meg a tészta, a konyharuha csomói az edényfeneke felé fognak nézni. Fantasztikus. Tényleg alig hittem a szememnek, hogy átfordul. Ez kb. másfél óra volt.

Ekkor először kézben, majd egy lisztezett deszkán alaposan átgyúrjuk a tésztát. Most nagy diónyi tésztadarabokból formázzunk kifliket, de nem ám simán. Liszt helyett cukorban lkell hempergetni a tésztát, és formázni. Tehát

-szórjunk fahéjas cukrot a deszkára, ezen sodorjunk a diónyi tésztagombócból hosszú kígyót.

-hajtsuk félbe, és sodorjuk össze a tenyerünk között

-újra sodorjunk a cukron kígyót

-megint hajtsuk félbe, és sodorjuk, de most kifli formára úgy, hogy kerek hasa, és vékony szélei vannak

-utoljára hempergessük a cukorba, és kanyarítsunk kiflit belőle.

Ettől a formázástól szépen eloszlik benne a cukor, és kissé csavart lesz a kifli sülés után. A kiflik több mint kétszeresükre nőnek, úgyhogy hagyjunk nekik helyet a növekedésre. Sütőpapírral bélelt tepsiben 200C-os sütöttem őket, amíg szép aranyszínűre sültek, és a cukor kezdett karamellizálódni a kiflik talpán.

Köszönet a Hölgyeknek, hogy őrzik a receptet és megosztották velünk.

Folyik a nyálam, pedig nem is jön a fogam. Simán elég csak ránéznem a fotókra, ömlik a nyálam, persze nem a fotók minősége, vagy a kompozíció tökéletessége miatt, de mindegy mit nézek a képen, eszembe jut az íze.

Sokkal korábban szándékomban állt írni a juiceremről, ami magyarul annyit tesz gyümölcscentrifuga, de nem volt még rá alkalom. A továbbiakban centrifugának, vagy juicernek fogom hívni, mert ennél bonyolultabb magyar szó talán csak egy van, az útelágazás, bár azt legalább könnyű leírni.

Amiért nem gondoltam télre halogatni a juice-okról írt bejegyzés, az az volt, hogy azt gondoltam, ennek a témának nem igazán szezonja a tél de ez nem így van, ahogy folyamatosan használom télen is, inkább az a tapasztalatom, hogy szezonja van most is, csak a juice-ok színe a sárga és a zöld árnyalatok valamelyikében pompázik. A mostani is csak azért kapott kis rózsaszínt, mert vettem vérnarancsot.

A péntek mindig a legsavanyúbb nap. Ez azért van, mert akkor itt van Erika, aki hasonló perverz módon megissza akár a legsavanyúbb, legkeserűbb juicet is. Amikor csak a fiúkkal osztozom, akkor nem készíthetek ilyeneket. Ezért a péntek egy ideje a citrusfélék napja.

A juicer nálunk a vitaminbevitel kulcsa. Legalábbis ezt gondoltam, mielőtt megvenni szándékoztam. Azóta, már tudom, hogy sokkal több ennél. Nem csak italok készíthetőek, de akár leves is. A fennmaradt gyümölcspép pedig adható süteményekbe, szószokhoz, de még maszkot is készíthetünk pl. az ananász rostokból arcpakolásnak.

A juicer mindent megesz. A brokkoli, vagy karfiol, de a káposzta torzsája is alkalmas juicenak, és ha valamilyen más gyümölcs mellé párosítjuk, akkor a gyermek pl észre sem veszi, hogy a vas bevitelt egy brokkoliszár segítségével megkapta, az alma-répa italában.. Arról nem beszélve, hogy a konyhai hulladékok utolsó apró részéből is kinyerhetjük a vitaminokat.

A tegnapi juice az képen látható gyümölcsökből készült, az egymás mellet lévő citromokat viszont csak a kontraszt kedvéért raktam egymás mellé, hogy lehessen látni milyen a különbség lehet citrom és citrom között, és hogy ha valaki nem tudja, most már lássa milyen a meyer citrom, ami mostanság kapható itthon is, és amiről sok blogger társam is írt mostanság.

Ebbe a gyümölcs összeállításba nem kell semmi, csak egy szívószál, és jégkocka, de ha valaki mégis hozzátenne valami pluszt, akkor jöhet egy szelet gyömbér a juicerbe, egy kevés agaveszirup a pohárba, és tökéletes ital kerekedik belőle.

Azt elfelejtettem leszögezni, hogy a a juice-ok alapanyaga a jég a gyümölcsön kívül. A meleg juice jó. De a jéghideg juice élmény. Hatalmas a különbség. Ezért is jobb a tél, mert a gyümölcsök a hideg levegőn tartva eleve hidegek. Nyáron ez nem így van.

A tisztításnál egy lépést mindig megspórolok. A kiflis, vagy gyümölcsös vékony nejlonokat sose dobom ki, ugyanis ez kerül a centrifuga szemét tartályába szemetes zacskóként, így pontosan mint a szemetes esetébe, tiszta marad a vödör, a zacskót minden használat után cserélem, de a vödröt hetente csak egyszer mosom el, Azt is csak illendőségből.

A gyerekek szeretnek maguknak préselni, válogatni, és gyümölcsöt mosni. A boltban, vagy a piacon, mindenki keresi a legnagyobb almákat, de a legkisebb legolcsóbb pont a legalkalmasabb a juicerbe, mert az egybe bemegy a torkán, és így csak mosni kell, aprítani nem.. Ha valaki hezitál, mint ahogy annak idején én tettem, hogy vegyek e vagy sem, annak azt ajánlom ne habozzon, mert minden család, de főleg a gyerekes családok egyik legjobb barátja lesz ez az eszköz.

 Nekem HR 1861 Philipsem van, kitűnő darab.

Még karácsony előtt felfigyeltem a Déryné apró kis utcai bódéjára, ami saját készítésű bejglit kínált, de a karácsony őrület, és nekem nem volt időm megállni. Most hazafelé, viszont láttam, hogy nyitva van, és nem bejglit hirdet a kis tábla, hanem kenyeret. Azonnal leparkoltam, rohantam a faházhoz, és elámultam.

Egy nagyon kedves férfi válaszolt minden kérdésemre, amit a pékáruval kapcsolatban feltettem, és még arra is, amit nem tettem fel, így azonnal tudtam, hogy nem lehet más, csakis a pék maga! Édesdeden elbeszélgettünk arról is, hogy a környéken ha így folytatódik, lassan kikerekednek a háziasszonyok, mert végre két helyen is lehet frissen sütött házi kenyereket venni, nem pedig ipari szörnyeket. Ahhoz képest, hogy csak egy kenyeret akartam venni, jól körbenéztem, és vettem egy olasz ciabattát, egy mandulás kalácsot és volt furulya is (nem olyaaan!!!), így az is hónom alá csapva rohantam vissza az autómhoz.

Hazajöttem, lefotóztam, megkóstoltam, és úgy döntöttem azon melegében írok róluk.

Először is leszögezem: ennél jobb furulya nem került még a számba. A furulya (flute) mint megtudtam amerikai eredetű, pirított diós mazsolás rozslisztes kenyérféle, hosszzú, ropogós, natúr-édes. Nagyon finom.

A kalács pont annyira édes, mint amennyire illendő, semmilyen aroma, vagy mellékíz nem csúfítja, kellemesen vajas az alaptészta, tökéletesen kelt és sült, igazi élmény, egy kevés hideg házi vajjal pedig úgy éreztem, most kellene abbahagyni, pedig hátra volt még a ciabatta.

Az olasz ciabattát nem tudom hova tenni. Szürreális élmény. Először is annyira könnyű volt, hogy nem tudtam mi van belül. Aztán kiderült, a ropogós héj alatt sokszorsok levegőbuborék lapul tésztahártyák között. Soha nem ettem még ennél könnyebb kenyeret. Fogalmam sincs hány napja kelhet, milyen kovásszal, és hogyan készül. A legfurcsább az egészben, hogy amikor a számba vettem, azt hittem ennek nem lesz íze, mert annyira sok a levegő, és olyan kevés a tészta, de hogy ez mekkora tévedés volt!!! Ahh isteni.

Gyors fotózás után leültem írni, és közben felhívtam Dérynét, hogy megtudjam ki ez a csodapék, de sajnos Déryné már nincs köztünk, így Borbála segített a telefon túlsó végén, és azt válaszolta, Ő „palipék”. Kell e ennél több? Tökéletes név. Sebestyén Pál a tisztességes nev akinek a munkáján nem csak a tudás, tapasztalat, de a szíve, szeretete, és energiája is annyira érződik, hogy őszinte tiszteletem nyerte el.

Szívből ajánlom próbáljátok ki.

A ciabatta 190.- a mandulás kalács 340.-Ft a furulyámra nem emlékszem.

Itt  a hírfolyamban azt is megtaláltam, mi sült ma, gondolom máskor is meg lehet nézni, ha valaki nem indulna el fölöslegesen.

És még valami. Palipék nagyobb nyomatékkal mondott egy utolsó mondatot amikor eljöttem: mindegyik adalékmentes! Ez valóban fontos szempont,

Csókoltatom ezúton is ismeretlenül, legközelebb szabályosan parkolok, és többet beszélgetek majd vele.

Rátaláltam a legegyszerűbb, legolcsóbb és legfinomabb sütire, amihez valaha szerencsém volt. Még sütés előtt biztos voltam benne, hogy elbűvöl majd. Ez valami olyasfajta megérzés, mint egy később barátsággá, vagy szerelemmé váló első összepillantás.

 Az eredetét „régi hagyományos orosz” receptként jelölték, és a kommentelők ezt több ízben meg is erősítették, orosz nagymamákra, vagy anyósokra hivatkozva. Már az egyszerűsége miatt megérdemli, hogy kitüntetett figyelemben részesítsük, de ha hozzátesszük, hogy az íze felejthetetlen, a látvány tökéletes, és megnyugtató, a variálhatósága végtelen, és szintén lényeges szempont gazdasági válság esetén, hogy igazán olcsó, sőt az ár-érték arány,- ami egy süteménynél furcsa szempont, de figyelembe vehető – szinte utánozhatatlan, mert mindkettőben a legjobbat nyújtja, akkor egyedülállóan tökéletes receptre bukkantunk.

Tudom, hogy unalmas, de nem tudok leállni a dicsérettel, és a magasztaló szavakkal, egyszerűen fantasztikus.

Mindenkit arra bíztatok, hogy ha szeretne kedvet kapni a sütéshez (és beszél angolul), vagy csak élvezi, szemezgessen a kommentek között, mert érdemes. Rég tapasztaltam bárhol bármivel kapcsolatban ilyesfajta lelkesedést. Igazán vérpezsdítő .Abba meg aztán bele se merek gondolni, hogy mennyien szeretheik ahhoz képest, ahányan kommentet hagytak. Mert ez ugye mindig a sokszorosa. 

Én nem fértem a bőrömbe, és magamra, illetve a konyhai készleteimre igazítottam a receptet, de bizonyosan legközelebb az alap változatot fogom elkészíteni, mert már pontosan tudom, hogy megérdemli.

Leírom az alapreceptet, és aztán elmondom én miként szabtam magamra.

Hozzávalók:

6 nagy savanyú zöldalma pl. Granny Smiths

3 nagy tojás

200g cukor

1 fél rúd vanília belseje, vagy 1 tk vanília eszencia

125g liszt

porcukor, és fahéj a kész süti szórásához

Én mindössze annyit változtattam, hogy mivel csak 3 almám volt itthon, egy csomag aszalt sárgabarackot megáztattam némi Grappinoban ( Burgerland szőlőhegyein készült pálinkához hasonló alkohol) ami pálinkával simán helyettesíthető,és ezt tettem az alma mellé, amitől fantasztikus lett. Tehát csak annyi, hogy az alma egy részét ezzel a darabolt barackkal helyettesítettem.

Az almákat hámozzuk, magozzuk, nyolcadoljuk, majd a nyolcadokat negyedeljük. Az egész tojásokat a cukorral kézi mixerrel elkezdjük habosra keverni, míg sűrű, világos nem lesz. Hozzáadjuk a vaníliát, és én egy csipet sót is. Hozzákeverjük a lisztet, de nem a mixerrel, hanem egy kanállal. Az almákat hozzákevertem a tésztához, és úgy öntöttem a papírral bélelt vajas tortaformába. Eredetileg az almákat kellett volna a formába tenni, majd ráönteni a tésztát, de szerintem sokkal macerásabb a formában dolgozni, tömöríteni..., mint a keverőtálban kényelmesen óvatosan dolgozni.175C-ra előmelegített sütőben 50 percig sütöttem.

Remélem ti legalább annyira fogjátok szeretni mint én.

Újabb téli recept, mert ez van. Tél. És vannak szezonális ételek, amelyek elmaradása megbocsáthatatlan, sőt pótolhatatlan is de ha csak megmagyarázhatatlan, akkor is elegendő indok van arra hogy egyszer egy évben elkészüljön. Ez a -még kimondani is felér egy fittness bűncselekménnyel- tepertős szilvalekváros papucs.

Ha van valami, amiért Daubnerékat igazán kedvelem, az az, hogy náluk ez nem szezonális, illetve hogy lehet venni 5 darabot, vagy 30 dekát, tökmindegy is, de nem két tepsivel kell farkasszemet néznem miután elkészült, lévén én egyedül eszem csak a családban. Mindezek ellenére is egy évben egyszer megsütöm. Télen. Az meg ugye most van. Ritától származik a recept, és tényleg zseniális. Azért egy picit sikerült rajta tökéletesítenem, mégpedig azzal, hogy 3 napot hanyagoltam a hűtőben, mert az egyik felét szombaton készítettem el azon keltiben, (minthogy élesztős kelt tészta) a másik felét hűtőbe raktam, és hétfő este sütöttem csak meg, és az még egy kicsit jobb lett mint az első.

A tepertőt a hentesnél válogattattam libából, és a kicsi darabokat kértem, de mivel a fiúkkal voltam, nem mert anyukámba elküldeni, ami igazán megfelelő nevelésre utalt, így amíg a hentes válogatott, én a fiúknak a pultban levő húsokról egy gyorstalpalót tartottam. Nagyon jókat kérdeztek. A tepertőn kívül a lekvártól lesz a papucsunk az ami, úgyhogy ott nagyon fontos a tökéletes választás. Csak is, és szigorúan a hagyományos szabolcsi, üstben, cukor hozzáadása nélküli hosszan főzőtt szinte fekete szilvalekvár az alkalmas. A többi felejtő. Akkor inkább neki se kell állni. Ha nincs ilyenünk, akkor az ehhez legközelebb álló holmit a CBA-ban lehet kapni szögletes kis fekete kupakos üvegben.

Hozzávalók:

500g liszt

1 ek nádcukor

1 mk só

25g friss élesztő

1 tk sütőpor

250g tepertőkrém

50 ml víz

300 ml sűrű tejföl

1 egész tojás

házi szilvalekvár

1 tojás a kenéshez

Én egészen egyszerűen a tepertőt késes mixerrel ledaráltam, és az összes többi hozzávalóval futtatás és egyéb hókuszpókusz nélkül a kenyérsütőbe raktam, és dagasztó programra állítottam. Azért annyit megtettem, hogy alul voltak a folyadékok, felül a szilárdabbak, de ez volt minden. Mikor kész volt a hűtőbe tettem 3 órára, (a második adagot 2 napra). Ritánál van gép nélküli részletes itiner az elkészítéshez.

A hideg tésztát egy deszkán kinyújtottam 4mmvastagra, és 5x5cm-es négyzeteket vágtam, A közepére tettem a szilvalekvárt, és két szemközti tésztasarkot a lekvár fölött összecsippentettem, végül tojással lekentem. Forró, 211C-ra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem őket.

A 211C nem szivatás, egyszerűen melléütöttem, de mennyire jól hangzik nem? Nem akartam kijavítani.

A recept tökéletes, ha szeretitek ezt próbáljátok.