KajaPiaZongora - recept, receptek

Kihasználtuk az első alkalmas májusi hétvégét és tópartra mentünk, sportoltunk. Elvihettük volna a piknik sajttortákat is, amik péntek délután készültek, és a hűtőben vártak éjszaka, de a reggeli napfény annyira jól állt az üvegeknek, hogy mindenki rábukott egyre, nem volt mit elvinni! Mondjuk, nem is vittük volna el, pláne annak tudatában, hogy akkor lemaradtunk volna a fiúk mindent összefoglaló pazar mondatáról. A tóparti büfében Bubó ráizgult egy ischlerre, meg is kapta, majd 2 falat után konstatálta, hogy ez bizony nem finom sőőőt, majd a Zsebkutya tesója gondolta, hogy tesz vele egy próbát Ő is, és itt jött el az igazság pillanata, amikor beleharapott, és a lemorzsálódott tésztadarabokat meglátta a tányéron, azt mondta: NÉZD ANYA, PRÉZLIT IS ADTAK HOZZÁ!

A vendégek néha váratlanul érkeznek. Sütni már nincs idő, de jó lenne megkínálni Őket. Gondolom mindenkinek ismerős ez a helyzet. Tovább is fokozom a drámaiságot, van itthon egy kevés gyümölcs, de ahoz nem elég, hogy tányérra téve az asztalra tegyem. Na ekkor jön a felismerés, hogy mi az, ami "valaminek" látszik, pedig inkább csak "aligvalami".

Magára valamit is adó háziasszonynak van otthon fa nyársa, magára valamit is adó anyukáknak pedig hurkapálcikája *. Mi itt mind az előbbiek, vagy utóbiak vagyunk, mindenki oda sorolja magát ahova szeretné, az egyikbe sem tartozók pedig úgysem olvasnak, mármint engem. Na jó csak vicceltem. Ők egyáltalán nem olvasnak. Na elég már !

A főzést és előkészítést mellőző ételek a nyár kedvencei, valószínűleg csak kevesekben van annyi elhivatottság, hogy 35 C fokban odaálljanak a tűzhely mellé és hosszasan kevergessenek bármit. Nagyszerű alternatíva ez a pesto a szünidős gyermekeknek is, akik a hűtőből bármikor előkaphatják, és egy kis tésztával már ehetik is.

Azonos ételdesignt azért ne várjunk el a 9 évesektől, de persze ők is bátran próbálkozhatnak, főleg, ha külön-külön odakészítjük a hozzávalókat .

A maradékok felhasználása mindig izgalmas feladat, ami sokszor nem várt* eredményeket hoz. Cseppnyi kétely nem volt bennem persze, hogy a puding finom lesz és ízleni fog, inkább az volt a kérdés, hogy a maradék vajon párolt alma önállóan finomabb-e, vagy a pudingban. Nem is tudom. A puding sokkal finomabb lett, mint vártam. Cukrot gyakorlatilag nem is tettem bele, a mazsolára és az almában lévő cukorra hagyatkoztam, ami pont elég is volt.

Nem csak a divat ismétli önmagát, a gasztrodiktátorok is előszednek időről időre rég elfeledett alapanyagokat, ízeket, recepteket. Így kezd teret nyerni mostanság a nyúl is.

Én szeretem a nyulat, sőt már 4 éves korom környékén is rajongtam érte. Volt egy csudaszép nyúlbundám ugyanis. A mai napig nem felejtettem el milyen finom selymes tapintása volt kívül, és milyen csúszós volt a selyembélése belül. Azért is nagy szerencse, hogy akkor megtapasztalhattam az élményt, mert most Hánit megkímélem egy költséges ajándéktól, magam pedig felszegett fejjel hirdethetem a bundák fölöslegességét az állatok védelmében, és tehetem ezt annak biztos tudatában, hogy nem maradt ki az élmény az életemből - csak az utálja a bundát, akinek még nem volt. És most, hogy mindenki látja maga előtt négy éves énemet hófehér cukimuki nyuszibundában, bevallom, hogy (bár nem zavart) csak örököltem azóta is kedvenc unokatesómtól Klárától. 

Most, hogy túl vagyunk a hétvégi rántott hús ebéden, elmondom, hogy a Mol  mostantól begyűjti a háztartási sütőolajat. Hállelúja! Itt találjátok a szerencsés kutak listáját. Mielőtt idedobtam ezt a linket, elmentem tesztelni, hogy városi legenda-e vagy a Mol is tud róla, hogy mostantól a hétfő reggeli tankolásnál nyakkendős családfők ezrei viszik majd vissza a vasárnapi rántott hús borzasztó melléktermékét. Fel is borítottuk a rendet, Háni szombaton kért és kapott rántott húst, mára pedig visszahűlt annyira az olaj, hogy megpróbáltuk leadni a közeli kijelölt kútnál. 

Emlékeztek még a Tiramisureggelire (nem tudok linket beilleszteni, béna vagyok, de majd pótolom)? Ennek analógiájára készült a tavaszi, epres változat. Hirtelen nem is tudom az elfogyasztott toast után, hogy ha mindkettőt elém rakták volna egyszerre, melyikhez nyúltam volna, és melyiket találtam volna finomabbnak. Mindenesetre újfent elaléltam önmagamtól, hogy ilyen remekbe szabott ötlettel álltam elő. De az is lehet, hogy az elfogyasztott ebédtől aléltam el, csak simán a bevitt kalóriák miatt, és egyszerűen a gyomromban van minden vér.

Lássuk hát a lényeget, hozzávalók:

4 szelet szikkadt kalács

3 tojás

3 ek tejszín

1 vaníliáscukor

250 g mascarpone 

citrom

eper

agave szirup

a sütéshez vaj

A mascarponét egy evőkanálnyi citromlével összekeverjük, és egy fél citrom héját belereszelem. A tojásokat a tejszínnel és a vaníliával egyenletesre keverjük villával.

A kalácsok mindkét felét fél-fél percig áztatjuk a tojásban, utána pedig forró vajban kisütjük, papírra rakjuk.

A toastokra kenjük a mascarponét, és epret szeletelünk rá. Nem csak úgy viccből, hanem amennyit elbír. Ezt érdemes a tálaló tányéron végezni, mert nem fogjuk tudni különben, csak nagy lapáttal áthelyezni. A végén az agave sziruppal meglocsoljuk, valamint újabb adag citromhéjat reszelünk az eprekre.   Természetesen mézzel is lehetne, de a sziruppal finomabb! 

Hűű meg jajj, és aztamindenit! Szem nem marad szárazon.

Agave szirupot leltem a DM bio polcán, és gondolkodás nélkül a kosaramba tettem. Azt írták róla, hogy gyümölcsökhöz ajánlják. így is lett. Elkapott a gépszíj tegnap, és gyümölcs, gyümölcs hátán került tányérba, pohárba, nyársra. Ma a poharat mutatom meg, aztán jön a többi is. Közben kicsit kutakodtam is szirupról, és ezt találtam: Ez a lé fruktózt és glükózt tartalmaz, de található még benne vas is. 100 ml agave szirup 300 kalóriát tartalmaz, de mivel kevés mennyiségre van szükség belőle, ajánlott diétázóknak is. Cukorbetegek is fogyaszthatják!

Egy tányérnyi gyümölcsre egy kanállal raktam, és nagyon sok lett, amiből az következik, hogy valóban nagyon édes, csak kevés kell belőle: a mézhez képest szerintem 2x-es az édesítése.

Hozzávalók:

120 ml kókusztej

60 ml guinoa

125 ml tejszín

gyümölcsök: kivi, szőlő, eper, körte, (ezt használtam én)

agave szirup

citromlé és héj

Az kókusztejet felforraltam, ez egy kis doboz volt, és a dobozba mértem a fele űrtartalmú guinoát, majd a forrásban lévő kókusztejbe öntöttem, és lefedve forraltam kb 12 percig. Ekkor ráöntöttem a tejszínt is, felforraltam, és lefedve félretettem.

4 pohárhoz megpucoltam 2 kivit, 10 szem szőlőt, 200 g epret és egy körtét, felvágtam őket, majd ráraktam a szirupot, egy kicsi citromlét, aztán héjat reszeltem a tetejére, végül összeforgattam. Pohárba kanalaztam a quinoát, amibe semmit nem tettem és a tetejére pakoltam a gyümölcsöt. Fantasztikusan finom volt. 

Szerintem reggelinek is nagyszerű lehet, mert mindent tartalmaz amire egy nap indításához tápanyag tekintetében szükség van. 

Az alábbi sütinek két tanulsága van számomra. Az egyik, hogy minimum 5 órát kell várni a sütés után a kóstolással, de talán az éjszaka még jobbat tett neki, a másik, hogy, ha nincs időm kellő mennyiségben, ne akarjak fotózni, kóstolni és ítélkezni elhamarkodottan.

A muffin nem az én műfajom. Ennek a sütinek pedig igen hasonlatos a tésztája, csak nem pici muffinformában, hanem nagy, szögletes kenyérformában sül. Így történhetett, hogy 2 szabad órámban gyorsan nekiálltam, megsütöttem, kóstoltam és fotóztam, és annyira nem ízlett, hogy azt gondoltam, fel sem fogom ide tenni, mert azt igazán ciki lenne bevallani, hogy 2 hét alatt 2 sütire is rányúltam, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, de szerencsére van még tovább is a történetben.

Fotózás után gyorsan kiszaladtam a cuccaimért a kocsihoz, amikor is Károly bácsi - (Mackó kutya apukája, esküszöm kutya, méghozzá puli, de hogy honnan van a Mackó azt nem tudom, biztos csak az ellenség megtévesztésére szolgál), Éva néni (Mackó anyukája) ellentmondást nem tűrő felszólítására: Károly segíts már neki, nem látod, hogy a fülén is szatyor lóg? - segített behordani a DM-es zacskóimat. Belépett, és azt mondta: Húúúúú de finom illat van, éreztem már korábban is. Persze, amikor sült, nyilván. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy a fele sütit tányérra tegyem, és hálám jeléül neki adjam. Most gondolhatjátok, hogy csak azért adtam, mert nem ízlett, de nem. Az általam finomnak hitt sütikből is szoktam adni. (Persze kevesebbet! Ejnye!)

Na, sok jó a sütivel eddig még nem történt, hogy nem találtam finomnak, és a melegen fotózás pedig a csokicsipszeknek, meg az epernek sem tett jót. Sokáig dolgoztam, így amikor éhesen hazajöttem, ott várt még a pulton 2 szelet belőle, ráfanyalodtam, és ekkor jött a meglepetés, finom volt. Sokkal finomabb, mint frissen. Alig tudtam megállni az egynél, de akkor már szerettem volna ha másnap reggel is megnézhetem, milyen. Ma reggel még finomabb volt! Igazán nagyon örültem. Összeértek az ízek, az állaga is sokkal jobb volt, már sajnáltam, hogy nem hagytam másnapra a fotózást, és a kóstolást is. 

Hozzávalók:

2x180 g eper

130 g cukor

100 g teljes kiőrlésű tönköly liszt

100 g finom liszt

1/2 tk fahéj

1/2 tk só

1/2 tk sütőpor

1/2 vanília belseje

120 ml olaj

2 tojás

100 g csokicsipsz (ét)

180 g epret pürésítsünk mixerrel, a maradékot pedig vágjuk apróra, majd tegyük a pürébe. Tegyük hozzá a cukrot, az olajat és a felvert tojásokat. A száraz hozzávalókat keverjük össze egy másik tálba, végül tegyük az epres keverékhez. Minimális keveréssel tegyük egyneművé, és már önthetjük is a sütőpapíros formába.

190 C-on kb 50 perc alatt átsül.

Én az egyik felébe tettem mentát is apróra vágva, ami nagyon ízlett. Eredetileg a recept nem tartalmazza, de szerintem bátran tegyetek bele ti is. 

Végül pedig a legfontosabb tudnivaló: CSAK HIDEGEN, MINimum 5 ÓRA MÚLVA VÁGJÁTOK FEL!

Ha valaki véletlenül elkészíti, mindenképpen írja meg, hogy milyennek találta.

Nem is reggeli, de nem is ebéd. Mindenesetre délelőtt 11-kor tökéletesnek tűnt. Mindenféle előkészületet nélkülözött, csak arra hagyatkoztam, amit a hűtőben találtam. Nézzük csak: volt gomba, spárga, paradicsom, és volt kukoricadara is, persze nem a hűtőben. Talán az egyetlen kreatív eleme az ételnek, hogy szépen egymásra raktam.

Hozzávalók:

spárga,

gomba,

paradicsom,

oregano,

olaj,

kukoricadara,

vaj,

só, bors
 

Két rész vizet pici sóval felforralok, majd egy rész kukoricadarát keverek hozzá, és egy perc után leveszem a tűzről, kicsi vajat keverek hozzá, majd lefedve félrerakom. Ez a polenta.

A zöldségek mindkét oldalát megpirítom kevés olívaolajon, sózom.

A polentát fólia alatt kinyújtom, és egy szaggatóval korongot szúrok belőle, majd ráteszem a zöldségeket. Eközben a tojások sárgáját megsütöm, és ráteszem a zöldségek tetejére. Gyakorlatilag 10 perc alatt készen volt. A paradicsom kicsit kilógott a sorból, de engem nem zavart, nektek viszont javaslom helyette a padlizsánt.