KajaPiaZongora - recept, receptek

Ne gondoljatok valami nagyon bonyolult dologra, a levél az lestyán és rozmaring, a csiga pedig a csigavonalat jelzi, ami mentén feltekertem a krumplit. Köretnek szántam, de nem készült hozzá semmi, végül csak megborsoztam, és már ettem is.

Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy nagy csokor csodaszép, és friss lestyánt. Nyilván valamilyen levesbe beletesszük, de ezen kívül még mire lehetne használni, ezen tanakodtam, de annyira sokáig, hogy a felét addigra nyersen megettem. Tudom, bizarr, de minden levelet - a babéron kívül - nyersen is szívesen fogyasztok, ami miatt Anyósom egy kicsit méregetett is az elején, biztos-e egy kecskére kellene e bíznia az ő primőr káposztáját (Hánit), de a káposztájára azóta is én vigyázok, ritkán kóstolgatom csak, és messze nem is primőr már, de egy szónak is száz a vége, megvan még. Most pedig, vissza csigához.

Tehát olvastam több helyen, hogy a lestyán és krumpli együtt jól összeférnek, így a többi adta magát. 

Hozzávalók:
 

krumpli 

vaj, olivaolaj, 

só, bors

lestyán, rozmaring

Az edényemet kivajaztam, és alulra raktam a lestyánt meg a rozmaringot. A krumplit megpucoltam és uborkagyalun felszeleteltem, majd szépen csigavonalban elrendeztem a tálban. A tetejét sóztam és olívaolajjal meglocsoltam. Betakartam fóliával és a forró sütőbe tettem kb 25 percre. Levettem a fóliát és tovább sütöttem még 20-25 percig. Amikor kivettem, csak borsoztam és már ettem is.

A krumpli finom puha volt, de a teteje ropogott, nagyszerűen sikerült. Szerintem szép is, sőt! Az illata fantasztikus, tehát minden elvárásnak megfelelt.

Tulajdonképpen van még ebben az ételben fantázia, gondolom bárhogy lehet variálni, akár fűszerrel, akár egyéb hozzávalókkal, úgyhogy biztos lesz még folytatása ennek a csiga dolognak.

Kicsit olyan ez a kenyérsütés, mint a Mikulás várása. Szégyenlősen elsuttogom hogy szeretnék kapni egy kenyeret, ami ha szép lenne, finom, lukacsos, könnyű és kellően, de nem túlkelt lenne, akkor jövőre is jó lennék, sütnék sokat, és mindig fényes lenne szandim is. Aztán csak figyelem, hogy mi lesz a fényesre pucolt kemencémben. (Ha lódítok semmilyen kívánságom nem teljesül? Mert akkor inkább sütőm van mégis!)   

A kenyér is mutatja, hogy jó voltam az idén és én meg is ígérem ugyanezt az év második felére is. Ultra szívásnak tűnik ez a házi kenyér sütés, de talán csak azért, mert sokat kell várni a végeredményre (3 nap), annak ellenére, hogy nem sok időt igényel a tényleges elkészítése.

Arra most ki sem térnék, hogy Jamie panzenellája mennyire finom lett. 3 kenyér készült az alábbi mennyiségből, ebből egyet azon melegében megettünk, a másik kettőből lett a saláta újabb 2 nap múlva. Senki ne merjen türelmetlenséggel vádolni eztán! 
 

Az öregtészta hozzávalói:

170 g teljes kiőrlésű liszt

145 g tönköly liszt

3/4 tk só

1/2 tk élesztő

220 ml langyos víz

Bedobtam mindezt a kenyérsütőbe és a dagasztó funkción kb. 10 percig kevertettem a tésztát. Ne legyen ragacsos, vagy túl kemény, ezt vízzel és liszttel korrigálhatjuk, ha szükséges. Ha kész, kivesszük a tésztát és egy olajozott tálban folpackkal letakarjuk, majd kb. 1 óra alatt másfélszeresére kelesztjük. Ekkor lazán átgyúrjuk, és újra visszatesszük a fólia alá, majd berakjuk egy éjszakára a hűtőbe.

A kenyér hozzávalói:

1 adag öreg tészta

180 g tönyköly liszt

210 g semolina liszt

1+1/4 tk só

1+1/4 tk élesztő

2 ek oliva olaj 

1 ek méz

250 ml langyos víz

Az összes hozzávalót ismét a dagasztóba teszem, és egyenletes simára keverem. Ha kész van, 2 órán át kelesztem olajos, letakart edényben. Ekkor 3 részre osztom, megformázom, és egy tepsiben, amit fóliával takarok, egy újabb éjszakára a hűtőbe teszem.

Másnap kiveszem a hűtőből és hagyom felmelegedni a tésztát, ez 2 óra is lehet.

230 C-ra előmelegítem a sütőt. Mielőtt beleteszem a kenyeret, kicsi vizet spriccelek a sütőbe, majd mehet utána a kenyér. 25 perc után 200-205 C-ra csökkentjük a hőmérsékletet. Összesen 45 perc kell a sütéshez.

A türelem kenyeret terem, méghozzá nem is akármilyet. A munka elenyésző, csak várakozni kell tudni. Az öregtészta 3 napig is állhat a hűtőben, de azért ne feledkezzünk el róla!

Van az úgy, hogy az ember mellényúl, én már csak tudom!... A sütikkel viszont nem szoktam így járni. Olyan vagyok, mint Kántor, szagról azonosítom a tettest, csak nekem meg sem kell szagolni a sütit, már az összetevőkből tudom, hogy fog-e tetszeni a végeredmény.

Teljes népszerűségnek örvend angol nyelvű blogterületeken a sajttorta individualizált változata, ami nemes egyszerűséggel kis méretű befőttesüvegben sül. Talán ott követtem el a hibát, hogy nem vettem át egy az egyben a receptet és a technológiát. Sőt, biztos! A baj az, hogy csak a kép égett az agyamba a csinos és szép üvegekkel, és kísérletet sem tettem arra, hogy leutánozzam, hanem egyszerűen a jól bevált túrótortareceptért nyúltam. Ez nem igaz, nem nyúltam, tudom kívülről, akkor is, ha hajnali kettőkor ébresztve fel kell mondanom. (Bár a Jánosvitéz menne így). Ebből is látszik, hogy márkahűnek lenni jó dolog, de mégis, ugye...

Kicsit túlsült, kicsit vajas lett, kicsit csúnya, de az enyém. De minek? Elfogyott, de ebben a formában ezt nem kell megismételni. Vagyis dehogynem. Biztosan a bennem lakó dac kér ennyi de-t! Meg fogom ismételni, hogy a recept is idekerülhessen!

A túrótorta receptről csak annyit, hogy imádni való, elronthatatlan, kivéve ha az ember üvegbe rakja! Nem ostorozom magam tovább, vannak meglátni és megszeretni kapcsolatok, amiben én hiszek, úgyhogy biztos menni fog ez, csak több alázatot tanúsítva kell a receptet követnem a kép mellől, ahol beleszerettem. 

Gondoltam, milyen patent piknikfogás ez, úgysem bővelkedünk a kétszemélyes piknikdesszertekben amik kibírják a másfél órás utazást, nem kell hozzá túl sok eszköz, és fürdeni sem kell utána, ráadásul jól néz ki és különleges, a csomagolása pedig túra- és utazás biztos. Nem tévedtem sokat, de még finomítok rajta.

Addig is örüljön mindenki, hogy még én is szoktam bénázni, csak persze ritkán gyónok róla nyilvánosan.

Amikor szóba kerül a születésnapom és hogy hányadik is, sose hazudom, hogy 18! Sőőőt. Azt hazudom, amennyi vagyok, plusz 6-8 év. Majd hozzáteszem, hogy ugye milyen jól tartom magam?

Szerintem csak az ostoba nők tagadják le a korukat. Sokkal fiatalabbnak látszom, mint amennyi vagyok, mondják ilyenkor. És mennyivel jobb már az irigy szempárokat figyelni, mint a sajnálkozó tekinteteket. Na, ma is egy ilyen nap van, és tortát feltehetően nem kapok, így fagyi lesz eperrel, ami húúú, definom.

Vaníliafagyi balzsmecetes epermártással.

Hozzávalók:

Vaníliafagyi

500 g eper

6 ek balzsamecet

citromfű

cukor opcionálisan

Az epret lemostam, 4 felé vágtam és a balzsamecettel odatettem főni. Ha nem találjátok elég édesnek, itt a cukor helye, lehet édesíteni. Néhány levél citromfüvet belevágtam, és levettem a tűzről, amikor az ecet már karamellizálódott az eperrel. Hűlni hagytam. 

Kivettem a fagyit a mélyhűtőből (ti ne merjetek boltit használni az annyira ciki!) és az eperre szedtem. Egy menta levél a kedvemért, és már kész is. Ez azért kell csak, hogy ne nyaljam ki a tányért és maradjon rajta valami a végén.

Boldog szülinapot nekem!

Köszönöm!

A kekszek igaz barátja a mogyoró, különösképpen pirítás után. Nagy öröm az mindenkinek, amikor az igaz barátok sülve (főve) együtt lehetnek, különösen nekem, mert a sülve együttléttől finom ízek kerekedtek a végére. Kevéssé volt örömteli a barátoknak, mert együtt bár, de végük lett hamar. Hiába no, vannak nem előnyös barátságok, ahogy ezt az Óvónénitől is hallottam már.

Nagyon egyszerű alapanyagok szükségesek, és rendkívül egyszerű az elkészítése is, sokkal jobb viszont a bolti kekszeknél.

Hozzávalók:

110 g puha vaj

45 g porcukor

1/2 vanília belseje

125 g liszt

pici só

70+30 g pirított mogyoró

50 g olvasztott csoki

A vajat a cukorral összekeverjük a kézi mixer spirállapátjaival, hozzáadjuk a vaníliát, a sót és a lisztet, legvégül a pirított mogyorót.

Egy tepsi nagyságú sütőpapírt (szilikonos*) vágunk, félbehajtjuk, majd a két papír között téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, kb 7-8 mm vastagságúra. A papírt átemeljük egy deszkára, és berakjuk a mélyhűtőbe 30 percre. Ha nem sietünk, 2 órára hűtőbe is tehetjük. Ha lehűlt, kivesszük és a papíron téglalap alakúra szeleteljük, és kissé eltávolítjuk a kekszeket egymástól, mert kb 1/3-al nőnek a sütés során.

190 C-os előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük. Kihűtjük, és a hideg kekszeket olvasztott csokiba mártjuk, végül megszórjuk mogyoróval. 

Ez nem lesz túl sok, ha vendégeket várunk érdemes dupla adagot készíteni.

*ezentúl nem írom oda hogy szilikonos, mert mindig szilikonos, soha nem használok mást

Nem kell mindjárt aggódni, ez nem mind én vagyok. Illetve igen, csak nem teljesen ebben az összefüggésben.

A hétvégén buliztunk Hánival, annak apropóján, hogy az egyik ovis anyuka hagyományteremtő jelleggel Meredek-Party (ejtsd:parti) nevezetű zenés táncos alkoholos mámort szervezett a legjobb fej szülőknek. A terv nem ez volt, minden szülő kapott meghívást, de csak a legjobb arcok jöttek el. Ez már akkor sejthető volt, amikor látszott, hogy a 120 gyerek szülei közül csak negyvennéhány anyuka és apuka lesz ott.

Nekem jobban csúszik, úgyse szeretem a tömeget. Anyuka (én) ondoláltatott, sminkelt, illatosított, combfixet húzott és apukát is összeszedte, miután apuka kimérgelődte magát, hogy miért nem elég a jeans, de végül belátta, hogy egy partyra ipszilonnal, combfixes, ondolált anyuval, nem megy az ember farmerban!

Mi érkeztünk utolsónak, és nem azért mert sokáig készültem, hanem mert a parti kezdetekor még tréningen ültem, de utolsónak érkezni jó, azt mondják, és tényleg, mert a társaság kissé feszengve beszélgetett, amit mi egy konfettibombával azonnal oldottunk, ugyanis alig tudtuk elsütni. Dórianyu kiosztott egy kvízt, amit mindenki kitöltött, és izgulhatott az értékes nyereményekért. A kvíz elképesztő kérdéseket rejtett, néhányra azóta sem tudom a választ. A 13 kérdésből 10 volt a legtöbb jó válasz, amit egy apuka vitt el, akit esküszöm még sose láttam, ezért nem is érzem fairnek hogy övé lett a Gucci táska. A Heineken jóvoltából volt egy gurulós bőrönd, amit szerettünk volna, ha nem az eredmények, hanem a rászorultság alapján osztanak ki a végén, hogy valaki hazajuttathassa a párját oly módon, hogy hazahúzza, és ezt viccnek gondoltuk, de később kiderült, hogy nagyon is indokolt lett volna.

10-kor már vígan karaokéztunk, ez bizonyos alkoholszintet ugye jelez és ekkor ütötte meg a fülem először Liliapu megszólítása: IKREKANNYA! Végül is ennyi pia után nem csodálom, hogy nem tudta a nevem. Azonban felmerült bennem, hogy Lilianyut vajon minek hívhatja otthon? Többek elég bátorságot nyertek hogy megtudakolják: "...de mondjátok már meg hogy kell ikreket csinálni?..." Itt Háni komolyan vette, hogy el kell magyarázni, és néhány keresetlen részlettel gazdagította a szülőket. Komolyan mondom, ennyi egyformán ittas embert még nem láttam egy helyen. Senki nem maradt le vagy ki a kollektív tudatmódosításból, Domonkosanyut kivéve, de neki vasárnap helyt kellett állni mivel Domonkos születésnapjára bulit szervezett. Pazar mondatokat csíptem el a parketten:

-...de megráncigálnám itt Katinénit a parkett közepén, úgy megforgatnám...(óvodavezető)

-...Hol a férjed? - Otthon, vigyáz a gyerekekre, azt mondtam neki ez csajos buli...

 -...de jól nézel ki, most nem is látszol anyukának...

-...hallottátok, hogy Barbaranéni terhes? - Hülye vagy? Én terjesztem..

Nem akarom fikázni az apukákat, sőőőt, de egyetlen egy volt, aki képes volt tanult ember módjára táncolni, megfogva egy nőt vezetni, forgatni és ritmust követni, neki külön köszönet az élményért, a többieknek betudom az alkoholmámor okozta képességcsökkenést, ami tinidiszkós mozgásra, körtáncra emlékeztetett. Azért az megfigyelhető volt az idő múlásával, hogy mindenki egyre jobban és fesztelenebbül táncolt.

Végül is, azt se gondoltam, hogy egy csoport szülő, aki csak szülőin látja egymást rendszeresen, ennyire jól összehangolódik.
 

Hajnal 3-kor mentünk haza, tudomásom szerint mindenki azzal, akivel érkezett, majd másnap a tökös szülők újra találkoztak a szülinapon. Csak egy apuka nem tudott kiszállni a kocsiból, de miután a Budakeszi vadasparkban volt az összejövetel, apuka úgy gondolta támogatja a parkot és hozzájárul egy rókával az állatállományhoz, amitől rögtön jobban is lett, és csatlakozott a jókedvű gyerekekhez, meg szülőkhöz.

Én egy tárkonyos  borjúragu levessel próbáltam összeszedni magam és mint minden alkalommal, Hánival konstatáltuk, hogy a vízterápia az egyetlen, amivel meg lehet úszni a rókát és a másnaposságot. Mikor hazaindulunk, elkezdünk vizet inni, és amennyi csak belénk fér annyit iszunk, így elmarad a másnaposság, és neki a hányás is.

Így érkeztünk el a hétfőig, amikor is Jamie receptjét írtam, és a fiúk macijai kint száradtak az ablakban mosás után. Csendes elmélyültségben írtam, amikor azt hallom az utcáról:

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, biztos itt laknak az ikrek! De cukíííííííííík! De miért lógnak ott?

-Biztos az annyuk kimosta!

Lebuktunk. Nem voltam rest kimenni, és lekapni, hogy lássátok. Nem, nem a fiúk lógtak az ablakban.

Így lettem már megint annnya, ráadásuk IKREKANNYA.

Bocsánat az offért, holnap lesz recept is.

Dórianyu, Grétianyu, nektek örök hála, ősszel újra várom, hogy meghívót találjak az öltözőszekrényben.

Jamie salátájának a következményei mindig beláthatatlanok. Nem sok étel van, aminél nem ismerem hol a határ, de ebből még soha nem sikerült annyit ennem, amennyi elég lett volna. Minden porcikám remeg még egy falatért. Már felállok az asztaltól, és mosogatok, de beleeszek a maradékba. Már kifelé jövök a konyhából, de visszatérek és megfogadom: ez lesz az utolsó! De nem nyugszom, amíg el nem fogy. Mindig túleszem magam belőle. A színek, az illatok és nekem a rusztikája is magával ragadó.

Azért most rutinosabb voltam, a salátából egy jó adagot Erikának (a takarítónők gyöngyének) ajánlottam. Aki: - Melcsikém, ez gyönyörű! - felkiáltással értékelte, majd pont ugyanannyit evett mint én (értsd: degeszre), és végül azt is megbocsájtotta, hogy pár perc alatt tönkretettem a salátával az aznapi munkáját. Én nem tudok rendben főzni, viszont tudok utána rendet csinálni. Ezt majd még kivesézzük, jó?

Kicsit bonyolultnak tűnik, de ez csak a hozzávalók előkészítése miatt van így. Ne tántorítson hát el ez senkit, kössétek fel a nadrágokat, és vágjatok bele. Hálásak lesztek a tanácsért.

Hozzávalók:

600 g jó minőségű szikkadt kenyér (pl toszkán, cibatta)

2-2 piros és sárga kaliforniai paprika

1000 g érett finom paradicsom (több fajta, vegyesen)

só

12 olajos szardellafilé

1 marék kapribogyó

1/2  salátahagyma

1 szárzeller középső zsenge része

1 marék bazsalikomlevél

Az öntethez:

borecet

olívaolaj

1 kis gerezd fokhagyma

só bors

A paprikákat megsütjük forró sütőben, vagy grillen és egy tálba, vagy dobozba téve letakarva hagyjuk 20 percig, hogy a bőrét le tudjuk húzni. A paradicsomokat vágjuk kis darabokra, és tegyük egy szűrőbe, alá pedig egy edényt, ami felfogja a levét, erre még szükségünk lesz. A paradicsomot sózzuk, és forgassuk meg, aztán tegyük félre és hagyjuk lecsöpögni.

A kenyeret (amit ez esetben én sütöttem, holnap felrakom a receptet) törjük falatnyi darabokra. NEM VÁGJUK! Ennek több oka is van. Borzasztóan nézne ki és így jobban felszívja majd a nedvességet. Jamie ZAFT-nak hívja, de nekem nem barátom ez a szó. Közben a paradicsom levébe beletesszük a szardellát a gerince nélkül, amit én kis darabokra szoktam tépni. Ezt azért tesszük, hogy a szardella aromája megízesítse a lecsöpögött levet. A paprikák bőrét óvatosan lehúzzuk és a levét szintén a paradicsomléhez tesszük. Csíkokra vágjuk és jöhet a hagyma, amit nagyon apróra, valamint a zeller, amit pedig vékony szeletekre vágunk.

A paradicsomot kicsit kinyomkodjuk, és a kenyérrel, a többi hozzávalóval és a bazsalikommal összeforgatunk. A lét kb 3-4 ek borecettel, és 10-12 kanál olívaolajjal összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. Beletesszük a zúzott fokhagymát is. Az öntetet a salátához keverjük, és kb egy percig, kíméletesen forgatjuk a kezünkkel.

Nagyjából 14-20 perc múlva tálalhatjuk, de akár egy órát is állhat az asztalon, mielőtt hozzáfognánk. Ne tegyük hűtőbe! Szerintem remek szombat esti vendégváró egy jó beszélgetéshez, borozáshoz.

Nem tudok elmenni a spárgák mellett, mindig vennem kell egyet (kettőt), most pedig még készültem is rá. De a szenvedélyem ragadós, Kati is vett, sőt, azt mondta, ha megcsinálom a szemei előtt, akkor Ő is elkészíti otthon. Több se kellett, bár egy kicsit átírtam a kedvéért a receptet, de nem bánkódom miatta. 

Háni este meglátta, és azt kérdezte: Ilyen lájtos vacsoránk lesz? Nem is tudom hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, a sajtmártás, a pecorino sajt, a szárított sonka, egyik sem annyira diétás, ámbár mint minden férfiszemnek, neki is először a RÉPA, PAPRIKA, és SPÁRGA trión akad meg a tekintete, nem jut ennél tovább sem a szemével, sem az agyával. No, de nem is ezért szeretem. Olyan ez az ételismeret a férfiaknál, mint a nőknél a matek. Nem baj ha nem megy túl jól, elég ha szépen mosolyog. Eláruljam, mosolygás helyett mit tud Háni?

Egyébként valóban könnyű vacsora, a fotón látható tészta bábelt csak a szépségéért tettem oda, meg azért, mert Kati nem tud értelmezni egy spárgacsokrot köret nélkül. Mit egyek hozzá? - kérdezte. Engem! Semmit! De a vicc kedvéért készítek valamit. Dekorációnak szántam, de volt arca együtt enni. Szerintem Ő nem is Vénuszról jött. Ilyen tálalás előtt amikor még kupacban van.

Spárga recept:

Hozzávalók: 

1 cs spárga

1 marék pecorino, vagy parmezán

olívaolaj

só

1 répa

1/2 kaliforniai paprika

8 szelet szárított sonka

200 ml tejszín

100 g mozzarella-chedar sajt

A spárgákat lerakjuk a tepsiben egy sütőpapírra szépen egymás mellé. Olajjal megspicceljük, vagy meglocsoljuk, és összeforgatjuk, hogy mindenütt legyen rajta. Kissé megsózzuk, és forró sütőben (200-220 C) kb 10 perc alatt megsütjük. Ekkor megszórjuk a pecorinoval, és visszatesszük míg ráolvad.

Egy serpenyőben olajon megfuttatjuk a csíkokra vágott répát és paprikát, kicsit sózzuk borsozzuk, ugyanebben a serpenyőben hirtelen megsütjük a sonkát.

A sonkaszeletekbe tekerjük a spárgát, és a zöldségeket. 

A tejszínt felforraljuk, és a sajtot beleolvasztjuk, ez lesz a mártás. Nem lesz olyan sűrű, mint a képen, mert ezt Katinak készítettem, de az esti változatnál már a mozzarella chedar keverék volt, és azzal tökéletes állaga lett.

A bábel torony Tante fanny élesztős tészta, amiből egy 1.5 cm csíkot összetekertem, és megsütöttem.

Nem értem én ezeket az olaszokat! Kb úgy érzem magam mint kis Vuk, aki szembe találkozik az addig sosem látott békával, és azon tűnődik, hogy akkor ez most: békaróka, vagy rókabéka - rokon vagy nem rokon?

A minap a Culinaris felé vetett az utam, vesztemre, és nem voltam rest meg is állni, és csak úgy benézni. Ez egy tömött papírzacskót jelentett. Jól benéztem. Viszont erre a csodálatos tésztára leltem, ami szerintük sacchettini, azaz táskácskák, szerintem meg a vak is láthatja, hogy saláták. Olyan csodálatosan formázott tészták, hogy legyszívesebben egy salátaágyást fotóztam volna belőle, illetve ha nem srácaim lennének, és volna itthon egy játék babaház, akkor abban készült volna a fénykép. Mellékesen megjegyzem, hogy spenótos tészta spenóttal és ricottával töltve.

Nem volt mese, tettem az esti fényekre és azonnal fotóztam a kis salátáimat, viszonyításnak a méretekhez az ott egy spagettis kanál. Ugye hogy ez saláta? A táskáknak tudomásom szerint amúgy is van fülük, ezen meg nem látom.

Lett belőle vacsora is, semmi extra, aszalt paradicsomos tejszínes mártással.

Hozzávalók:

1 doboz De Angelis sacchettini tészta

6-8 fél aszalt paradicsom

400 ml tejszín

só, olaj

parmezán 

friss oregano

Az aszalt paradicsomokat pici olajon átpirítottam, hogy az ízeket még jobban kinyerjem, majd ráöntöttem a tejszínt, egyet forraltam, hogy kicsit sűrűbb legyen, sóval, parmezánnal és friss oreganoval ízesítettem. A kifőtt tésztát beleforgattam.

Viszontlátásra! Ennyi volt, de nagyon finom.

Nigella csokitortáját a puszta kíaváncsiságtól vezérelve sütöttem. Nem így ezt a cukkinis csokis holmit. Ha bárkinek is felkeltette az érdeklődését ez az ízvilág, akkor most itt az ideje hegyezni az ízlelőbimbókat és készülni a nagy találkozásra. 

Nigella receptjét tegyük egy kicsit a fiókba, és adjunk teret valaminek, ami nem befutott, nem állt mellé senki, aki híres, de bízzatok benne(m). Karakteresebben csokis, de lágy, puha, omlós, nem szárad ki szerintem soha, bár nálunk nem áll sokat.

Hozzávalók:

500 g cukkini

170 g vaj

360 g liszt

40 g kakaó

1 tk só

2 tk szódabikarbóna

260 g cukor

100 ml olaj

4 tojás

100 g mascarpone

100ml író

A sütőt 180 C fokra előmelegítjük, a cukkinit almareszelőn lereszeljük és a sóval összekeverjük. A vajat a cukorral kikeverjük, hozzáadjuk az olajat, a tojásokat egyenként, majd a száraz anyagokat, végül az írót. A cukkinit kicsavarjuk a kezünkkel és hozzáadjuk a tésztához.

Berakjuk a sütőbe, és kb. 40 percig sütjük.

Ha nincs írónk, akkor 100 ml tejbe tegyünk 1 tk ecetet, és 10 percre rakjuk félre. Ezután már használhatjuk.

Kirándulásra készítettem és vittem, hálás volt minden szempontból. Még ferdetornyot is segítettek építeni a srácok!