KajaPiaZongora - recept, receptek

Szeretném azt mondani, hogy egy könnyen elkészíthető egyszerű recept következik, de én speciel életemben először láttam lila krumplit, amit meg is tudtam venni, mert az ugye nem számít amikor a tv-ben Mike Rowe egy lilakrumpli farmon válogatja a frissen felszedett lila krumplikat, hiszen abból nem lesz ebéd a mi asztalunkon, meg persze Mike Rowet nézve az esetek többségében nem az evés az első ami eszünkbe jut. Egyszóval nem egyszerű feladat lilakrumplit venni, de ha megvan, onnantól gyerekjáték lesz.

Valahol a világ végén jártam, bár még Bp. körzethatárán belül, és megláttam az út mellett a zöldségest. Megálltam, és bevásároltam. Többek között lilakrumplit. Két napig állt a hűtőben míg kitaláltam, hogy mi is legyen belőle. Az íze éppen olyan mint egy finom krumplinak, viszonylag magas a keményítő tartalma, de nem kásás, a színe pedig igazán gyönyörűséges.

Hozzávalók:

4 szem lila krumpli (lehet nem lila is)

2 sárgarépa

4 ek friss majonéz

1 kicsi friss zeller

1  szelet vajhal

olaj, só, bors

A krumplikat egészben héjastul megfőzzük.A zellergumót megpucoljuk, julienre vágjuk, kicsit sózzuk, nagyon fontos, hogy friss, és zsenge legyen, mert nyersen fogjuk enni! A házilag készített majonézzel összekeverjük. (ez készüljön egy tojás sárgájából, olivaolajjal, kb 2 mk mustárral 1 ek citrommal, sóval s kevés cukorral). A répát pucoljuk és reszeljük, majd kevés olajon pici sóval és pici cukorral karamellizáljuk. A halszeletet olajon megsütjük, sózzuk borsozzuk.

Nincs egyéb dolgunk, mit a hozzávalókat rétegezni egy tányéron: krupli, hal, zellermajonéz, répa, aztán körbeforgatva csodálni a színeket, végül jóizűen megenni.

A minap egy óra azaz 60 percnyi szabadidő terhével kellett megkűzdenem egy plázának mondható épületben. Óriási szerencsémre vannak kötelező szolgáltatások, amik nélkül az ilyesfajta helyek nem működne, mint patika, tisztító, és kávézó, de sajnos ezek közül egyikre em szorultam rá igazán. Így aztán hova menjek? Bosszankodni kezdtem magamban, hogy még a könyvemet sem hoztam magammal, amikor eszembe jutott, hogy van viszont könyvesbolt, ahol fotelek is vannak.

Mindig furcsáltam azokat, akik ülnek és olvasnak egy könyves boltban, ugyanis az szerintem nem könyvtár, és ha megakarok venni egy könyvet, abba csak belelapozok, vagy elolvasom a fülét-farkát, és eldöntöm, hogy megveszem-e, ahoz pedig nem kell leülni. Most viszont megvilágosodtam, szerintem várakozó családtagok ülnek és olvasnak, amig szeretteik "ügyeket intéznek". Nos, az első könyv amihez hozzányúltam, Bíró Lajos: Sok vagyok címűje volt.

Nem akartam recepteket nézni, de ahogy átpörgettem, láttam, hogy teljes oldalnyi írások vannak benne betűrendben rendezve, és az első cím az A betűhöz : "anyósaim" összefoglalóval kezdődött. Már itt éreztem, hogy jól fogok szórakozni. Érdekes történetek és emberek tagolják a recepteket, olvasmányos, könnyed, szórakoztató. Bíró Lajos megmutatkozik mint (nem)hétköznapi apa, bűnbánó fiú, kellemetlen főnök, csúcs sznob, de mindezt ugynazzal a finomkodást mellőző modorával, amivel másokat is oszt rosszabb napjain amikor bírálnia kell.

Óriási szerencséjére, bár vágyja a kihívásokat, nem akarta maga megírni ezt a könyvet, hanem Lieberman Klárára bízta, amivel nagyon jót tett önmagának, mert az amúgy bevallottan kíméletlen, nyers, tahó modora mellett a könyv megmutat belőle mást is. 

Van benne szakma, család, magánélet, barátság, és az élet(e) alapigazságai, értékrendje.

A recepteket szinte csak átlapoztam, egyet néztem csak meg alaposabban, arra majd még megemlékezek, ha alkalom adódik (hát persze, hogy adódik).

Remek egy órányi olvasnivaló van benne, a receptek nyilván többet kértek volna, és arra nem volt időm. Ha ajándékba kapnám örülnék neki. Ha van még benne 150 oldal az életéről, meg is veszem azon nyomban. 

Olvassátok el ti is. Igenis jó!

Aztán rohantam a fiúkért vissza az uszodába.

Lajos Mari után szabadon. A hétvégén   sárgabarackos sütit sütöttem a családnak. Mikor megkóstoltuk, a sógornőm nekem szegezte a kérdést : Ez a Nők Lapjából van?.- Hát bizony nem válaszoltam de furdalt a kiványcsiság, hogy miért is kérdezte ezt. Majd a titkos fiókjából elővett egy kitépett NL receptet Lajos Mari munkásságának ékes bizonyítékaként, és megmutatta. 

A recept kisértetiesen hasonlított az enyémhez, ami egy Csehszlovák könyv fordítása a 60-as évekből, igazán kicsi eltérések voltak a hozzávalók arányiban, illetve két meghatározó különbség: a zsemlemorzsa helyett mák, illetve nem a tetén, hanem az alján volt a barack, amitől borított torta lett belőle.

Nem vacakoltam sokat, a saját receptemben kicseréltem a zsemlemorzsát mákra, és fejteteőre állítottam a sütit. Aki szereti az egész mákos ropogós sütiket, annak nem is kérdés, hogy ez telitalálat. Nekem az volt.

Hozzávalók:

120 g vaj

140 g porcukor

4 tojás

1 citrom héja

120 g rétesliszt

40 g egész mák

1/2 tk sütőpor

pici só

kb 700 g sárgabarack

A vajat (puha, szobahőmérsékletű) a cukorral robotgéppel habosra keverjük, és egyesével hozzáadjuk a tojásokat. Minden tojással 2-3 percig keverjük. A sót és a reszelt citromhéjat hozzáadjuk, majd a száraz elemeket is elkeverjük benne.  Kerek  szilikonos papírral bélelt formába tegyük a barackokat, majd a tésztát. Előmelegített sütőbe 190 C-on süssük készre. Kb 35-40 perc.

Ha  kész, kicsit pihentetjük, majd kifordítjuk a formából. L.M. két dolgot javasol még, hogy pálinkás forró barackízzel kenjük meg, mert ettől fényes lesz, és hogy mentabóbitával díszítsük. Én csak a második javaslatának tettem eleget, ezúton is elnézést kérek miatta.

Lucától vettem kölcsön az alcímet, ezért a részletért: 

"amikor a hanyatt fekvő Gyuri mellére ültem, lábaimat a két oldalán lógatva...  hüvelyk és mutató ujjam közé csippentettem mindkét mellbimbóját"

Pazar részlet, de a valóság egészen más.

A ribilziről mindig egy családi anekdota jut eszembe. A főszereplője én vagyok 2 évesen. A csopaki strandon múlatta a család az időt. Gyuri és Babu (névadószüleim, megkeresztelve ugye nem vagyok) társaságában barnultam, akkoriban még a kétévesek is tartózkodhattak a napon, amikor a hanyatt fekvő Gyuri mellére ültem, lábaimat a két oldalán lógatva, és édesdeden énekeltem, majd hirtelen ötlettől vezérelve a hüvelyk és mutató ujjam közé csippentettem mindkét mellbimbóját és tovább énekeltem, csak ezúttal már azt, hogy ribizlííííííí, és a kitartott íííííknél egy kétéves minden erejével elkzdtem húzni. Azért azt még elmondom, később megbocsátott, és én nem lettem domina. 

Amúgy pedig olyan felháborítóan egyszerű a joghurt, hogy 2 soros lenne csak a poszt, ha ezt a történetet nem írtam volna elé.

Hozzávalók:

300g ribizli

500g (görög) natur joghurt

80g cukor

A ribizliket mossuk meg, szemezzük le, és szórjuk meg a cukorral, majd egy éjszakára tegyük a hűtőbe letakarva. A ribizli levet fog ereszteni, ami édes, és gyönyörű mély piros lesz. A léből 4-5 kanállal kanalazzunk a joghurtba, és keverjük össze. 

A poharak aljára tegyünk a ribizliből, aztán jöhet a ribililé színezte joghurt, ami meseszép már így is, de azért a látványon még javíthatunk. Rakhatunk rá még ribizlit, de ha Nigella konyhai leckéin szocializálódtunk, akkor törjünk össze 1 habcsókot, és szórjuk a tetejére, én is így tettem.

Egyébiránt a hétvégén 3 roskadozó ribizli bokrot szabadítottunk meg súlyos terheitől Julikáéknál amiből lett jam is, és mielőtt odatettem főzni, még kimentettem annyit, hogy ez a joghurt elkészüljön. 

A múlt héten kaptam magamtól ezt a gyors ebédet, amiért nagyon hálás voltam a séfnek (én) mert finom volt, a pincérnek (én) mert gyorsan hozta és keveset beszélt, és magamnak, mert jól választottam az étlapról (hűtő).

Előtte kenyeret vadásztam, ami bár azt hinnénk könnyű feladat, mégsem anyira az, vagy rossz a felhozatal a környéken, vagy nekünk túlzóak az elvárásaink. Mindenesetre találtam egy eddig sosem látott szögletes toszkán kenyeret, gondoltam kipróbálom. Nagyon elégedett voltam, csak úgy itta a gomba és a mozzarella levét, én pedig nem győztem élvezkedni.

Az ebéd 10 perc alatt elkészült, és ugyanannyi idő alatt elpusztítottam, és boldogan folytattam a a napot.

Hozzávalók:

6 gomba

1 mozzarella

6 olajos aszalt paradicsom (mindegyik fél)

olivaolaj

bazsalikom, petrezslyem

só

A gombafejeket kevés olajon megpirítottam enyhén sóztam, a paradicsomoka kiszedtem az olajból, a mozzarellát felszeleteltem. A pirított gombákat fejteteőre állítottam, és mindegyikbe tettem alulra egy paradicsomot, egy szelet sajtot, és betettem grill alá a sütőbe. A sajt hamar megolvadt, és pirult a tetején. Ha kész, kivesszük a sütőből és borsozzuk.

Gyorsan kell tálalni, mert amikor kivesszük, elkezd levet ereszteni, de ez nem baj, mert a kenyérrel nagyon finom.  A tetejére szórtam petrezselymet és bazsalikomot. Ha nem dolgozok, egy vékony fokhagyma szeletet is tettem volna az aljára, de ettől én eltekintettem, nektek viszont bátran ajánlom a paradicsom alá.

A tejbegríz és a tejberizs szigorúan bébipapi. A gríznek nincs az a formája, amit szivesen ennék, a rizzsel kicsit jobb a helyzet, bár még mindig messze van attól hogy megkívánjam, de szerintem a felnőttek nagyobb része így van ezzel.

 Képesek az undoromat is kiváltani ha pl. kakaóval megszórják, esetleg el is keverik. Tuti átülök egy másik asztalhoz, vagy hirtelen fontos dolgom lesz valahol máshol. A gyermekeim ezt nem tudják, de szerencsére maguktól úgy eszik, hogy megkakaózzák, vagy fahéjazzák, és körbe-körbe haladnak a szélétől a közepe felé. Sosem láttam még őket a közepébe beletúrni. Most jövök rá, hogy ilyen rendesek. Sőt nem emlékszem, hogy valaha belekeverték volna a kakaót. Illetve azért van saját agymenésük ( mégiscsak rám ütöttek) csak akkor szabad rárakni a kakaót, amikor már nem olvad el rajta rögtön. Olvadtan nem eszik meg. 

Nade: Bubó tejberizst kért. Készült is, mert hát néha igyekszem jó anyuka lenni, miután elkészült, tettem bele vaníliát, de egyebet nem, viszont eszembe jutott, hogy meg se kóstoltam, puha e a rizs. Gyorsan pótoltam a mulasztást, és nagy meglepetés ért. A rizs nagyon finom volt. Csak a tejjel, és a vaníliával. Nem telt bele 5 perc, tányérba került a felnőtt tejberizs, és isteni volt. Ráadásul szép is!
 

Az adag, a teljes adag, amit a fiúknak készítettem, tehát ha csak kicsi desszert tányérokat készítetek akkor nyilván nem kell ennyi rizs, én most csak az arányok miatt írom le, aztán lehet csökkenteni az rizs és a többi hozzávalók mennyiségét .

Hozzávalók:

200g rizs (sos piros)

300ml víz

500ml tej

300ml tejszín

1 rúd vanília

cukor, málna

A rizs hosszúszemű, aminek a keményítő tartalma nem túl magas, de én ezt szeretem. Tehát megmossuk a rizst, és felöntjük a vízzel és a tejjel. Kuktában sziszegéstől kezdve 8 perc alatt megfőzzük, majd amikor kinyitható már a tető, nyitás után öntsük rá a tejszínt, és forraljuk át fedő nélkül. Ha kész, a vaníliát vágjuk hosszában fel, kaparjuk ki a belsejét, keverjük el benne és hagyjuk kihűlni.

A kihűlt rizst tegyük tálakba, és most jön a neheze: nagyon gyorsnak kell lenni a cukortető készítésénél. Szórjunk cukrot a tetejére, és a konyhai fáklyánkkal kezdjük pirítani, mielőtt a cukor elolvad a tejen. Nagy láng, szélesen, jó szögben! ezek a kulcsszavak. Ha ez is kész van, mégsincs este, tegyünk rá málnát . Annyira finom lesz, hogy csak na! semmi gyermeteg érzése nincs az embernek, tejszínes,  minden réteg más ízű és állagú, fantasztikus kaland! Tehát: alul a tejízű vaníliás rizs, rajta a karamell páncél, és rajta friss málna. Nem is fokoznám tovább.

Amikor befejeződött az iskola és a nagymamám felé vettük az irányt a tesómmal, mindig tudtuk, hogy valami nagyon finom fog várni minket a konyhában, amit megérkezésünk és a vakáció örömére készített nekünk, Ómika. (A nagypapák pedig Ópikák voltak, jó mi? És még én csodálkozok, hogy a mai napig Bébi vagyok? Hülye egy család, na mindegy.) Igazából 4 dolog lehetett: meggyes gombóc, meggyes kelt pite, rétes vagy fánk. A pite a rétes, és a gombóc között nem tudnék sorrendet mondani, a fánk meg a második. Ma már a fánk egyébként sokkal lejjebb csúszott a kedvencek között, de az előbbiek még mindig jól tartják magukat. Csupa nosztalgiából, a vakáció örömére készült egy meggyes kelt pite.

Kicsit mondjuk csaltam. A darázsfészek tésztájából készítettem másfél adagot, és a fél adagból ezt a kerek pitét készítettem, de egy nagyobb tepsibe is elég lett volna, akkor legalább nem nőttek volna ekkorára a csigák.

Ha elkészítitek a 400 g lisztből a tésztát, abból 2 közepes tepsi lesz. 

Hozzávalók:

400 g liszt

2 tojás sárgája

20 g élesztő

40 g vaj

40 g cukor

250 ml tej

1/4 tk só
 

2 ek zsemlemorzsa, + 3 ek cukor a tészta megszórásához

1000 g meggy

400 g tejföl

1 tojás

1 vaníliáscukor 

A tejet kézmelegre melegítjük, és egy kiskanálnyi cukorral elkeverjük. Belemorzsoljuk az élesztőt, és várunk amíg felfut. Ekkor az összes hozzávalóból lágy tésztát dolgozunk ki. Én kenyérsütőben szoktam keverni, akkor a tej és a tojássárgája kerül alulra, a többi rá, és dagasztó menü alatt kb 10-12 percig dagasztom a tésztát. Ha kész, tegyük tálba, és kelesszük meleg helyen 45 percig.

A tésztát kinyújtjuk kb fél cm vastagságúra, és egy kicsivel nagyobbra mint a tepsi, vagy a formánk. A kivajazott tepsibe tesszük a tésztát, és a szélekhez benyomkodjuk a felesleget, ezzel egy vastagabb részt képezve körben a széleken. A tésztát megszórjuk a zsemlemorzsás cukorral.

A mosott, magozott meggyet a tésztára rakjuk, úgy, hogy a tésztát ne is lássuk, csak a széleken, a meggy minden négyzetcentit befedjen. A tejfölbe keverjük a vaníliáscukrot és a tojást, majd rákanalazzuk a meggyre.

220 C-ra előmelegített sütőbe tesszük, 15-20 perc után 200 C-ra csökkentjük a hőmérsékletet, aztán még kb 10 perc alatt készre sütjük.

A cukorra megint azt tudom mondani, hogy mindenki változtassa ízlésének megfelelően, én erre a kerek tortaformára egyébként csak 1 kanál cukrot szórtam, amitől finom savanykás maradt, de én nem szeretem az édes sütiket, ugye.

Egyébként nálunk a 2 tepsi leosztása az volt, hogy az egyik meggyes, a másik sós-kapros túrós. Azt ismeritek? Túró, tejföl, tojás só, és egy nagy marék, finomra vágott kapor. 

Nagyon jó volt a nyarat ezzel az emlékkel kezdeni, mert mind a süti, mind az emlékek igazán szívmelengetőek voltak. A képekért elnézést, vannak, amikor nem olyanok a körülmények... azért remélem, lesz aki kipróbálja.

Debrecenben rózsatészta, Horváth Ilonka szerint darázsfészek. Nem tudom eldönteni melyik illik jobban ezekre a gyönyörűséges tésztafodrokra. Háni nagymamája tette igazán magasra a lécet, pedig nem vagyok kezdő a kelt tésztákban. Az igazi kihívás a kellő mennyiségű cukor és tejszín eltalálása, hogy megfelelően krémes legyen. Nem állítom, hogy könnyű.

Kicsit hajmeresztőnek tűnhet majd a a végén hozzáadott tejszín és cukor, de ettől lesz olyan varázslatosan ragacsos, gazdag, igazi maró bűntudatot ébresztő édesség. Évente egyszer megengedett! 

Hozzávalók:

400 g liszt

2 tojás sárgája

20 g élesztő

40 g vaj 

40 g cukor

250 ml tej

1/4 tk só
 

A tejet kézmelegre melegítjük, és egy kiskanálnyi cukorral elkeverjük. Belemorzsoljuk az élesztőt és várunk amíg felfut. Ekkor az összes hozzávalóból lágy tésztát dolgozunk ki. Én kenyérsütőben szoktam keverni, akkor a tej és a tojássárgája kerül alulra, a többi rá, és dagasztó menü alatt kb 10-12 percig dagasztom a tésztát. Ha kész, tegyük tálba, és kelesszük meleg helyen 45 percig.

A töltelék hozzávalói:

150 g puha vaj

220 g cukor

A megkelt tésztát deszkán nyújtsuk ki kb. 0,5 cm vastagságú téglalap alakra, és egy kés pengéjével kenjük szét rajta a vajat - ha nem elég puha, nagyon nehezen fog menni ez a művelet! - majd szórjuk meg egyenletesen a cukorral. Tekerjük fel a hosszabbik oldalára a tésztát és kb 4-5 cm-es csigákra vágjuk fel. Kivajazott tepsibe rendezzük el egymás mellett a vágott felületükre fordított csigákat. Kb duplájára fognak még nőni, úgyhogy hagyjunk nekik helyet. Letakarva újabb fél órát pihentessük, majd a 210 C-ra előmelegített sütőben süssük világos barnára.

A tejszínes öntet hozzávalói:

450 ml tejszín

200 g cukor

1 rúd vanília

A tejszínt a cukrot és a vanília kikapart belsejét összekeverjük. A majdnem (90%) kész tésztára kanalazzuk a tejszínes keveréket, és még kb 10 percig, csökkentett hőmérsékletnél (170-180C) hagyjuk készre sülni.

Azért nem írtam hogy mennyi idő alatt sül meg a tészta, mert ez sok mindentől függ. Függ a csigák méretétől, az edény, illetve tepsi anyagától, vastagságától és attól, is, hogy mennyi a valós hőmérséklete a sütőnknek. Mindez +-10 percet is jelenthet. Nekem általában az össz. sütési idő 40-50 perc szokott lenni.

Ha ügyesek voltunk, a kész csigák könnyedén elválaszthatóak egymástól. Az aljuk tocsogni fog, ezért langyosan ajánlott nekikezdeni a tálalásnak és az evésnek.

"Anya, és ezt hogy kell enni? - és akkor meg lehet szépen mutatni: 

1. kupak megemel,

2. ribizli ki,

3. süti harap (mi őt, nem ő minket),

4. ribizli szájba, közvetlenül a süti mellé,

5. szár kihúz! Ez nagyon lényeges!"

Könyvesboltban időztem a minap családostul. Már túl voltunk a kiválasztáson és a fiúk kedvtelésből nézegettek, így ravaszul kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, és a szakácskönyvek felé vettem az irányt. Mint egy gyerek a cukorkaboltban úgy éreztem magam, minden könyvbe belelapoztam, nézegettem a képeket. Az egyikben találtam egy égetett tésztából készült sütit, ami annyiból állt, hogy a tészta hosszúkás volt, és nem olvadó cukorral erősen meg volt szórva, kb így:

Na, ezt gyorsan ki kellett próbálnom. Nem sokat időztem, szerencsére mindenki sziesztázott ebéd után (konkrétan aludtak, de ez az 5 éveseknek már ciki, ezért hívjuk inkább sziesztának), én pedig kedvemre sütögethettem. A tésztához a szokásos képviselőfánk receptet vettem elő. Habzsákba tettem, és hosszú, meg kerek formákat nyomtam belőle, aztán alaposan megszórtam cukorral. Az emlékeimhez képest azonban nem eléggé. A képen ugyanis úgy rémlik, szinte teljesen befedte a cukor, míg nekem inkább szórásként hatott rajta. Ráadásul, a kinyomott tésztáról leguruló cukrokat benyomkodtam a tészta tövéhez, mert azt gondoltam, ahogy nő, majd az oldalára tapad és szépen felhúzza a süti a cukrot, de nem így történt. Ami az aljához tapadt az elolvadt, és karamellizálódot. Utólag semmi gondot nem jelentett, de nem ez volt a cél. A másik, hogy a képen vékonyak voltak, inkább pálcika szerűek, azért ne egy ropit képzeljetek el, inkább egy roletti arányú rudat. Az enyémek viszont tölthető méretet vettek fel, így került bele egy kis csoki és a kedvemért egy kis ribizli is. Imádom az keserűcsoki-málna keserűcsoki-ribizli párosítást. A málnát addigra Háni megette. Mondanám, hogy ejnye, de nem, mert Ő vette, és még csak nem is nekem. 

Hozzávalók: 

80 g vaj (disznózsír is lehet)

110 g liszt

4 tojás

1/2 tk só

100 ml víz

A sütőt 220 C-ra előmelegítjük. A vizet a vajjal - ami legyen nagyon jó minőségű, vagy ha nem tudjuk milyen, akkor inkább zsírt használva - forraljuk fel. Tegyük bele a lisztet és a sót, és keverjük amíg elválik az edény falától. Vegyük le a tűzről. Ekkor egyesével üssük bele a tojásokat és robotgéppel keverjük tovább. Sütőpapírra nyomjuk ki a habzsákba töltött tésztát kerekre, vagy hosszúkásra. Nem olvadó díszcukorral (jégcukor) alaposan szórjuk, de inkább fedjük be. Tegyük a forró sütőbe.

Mérettől függően kb 20-25 perc alatt megsülnek. Ha túl korán kivesszük őket, puhák lesznek és összeesnek, úgyhogy csak türelem! Szép barnára süljenek.

Ganache hozzávalók:

150 g étcsoki

150 g tejszín

50 g vaj

A tejszínt forraljuk fel, tegyük bele a csokit, keverjük míg felolvad, majd tegyük hozzá a vajat és hűtsük ki. Ez az adag csak kb 2 tojásból készült fánkhoz elegendő.

Vágjuk fel a fánkokat, töltsük meg a csokival és tegyünk rá egy fürt ribizlit, vagy néhány málnát. Ha ribizlivel készül, akkor a gyerekek megkérdezik: "Anya! és ezt hogy kell enni? És akkor meg lehet szépen mutatni, újra és újra.

1. kupak megemel

2. ribizli ki

3. süti harap (mi őt, nem ő minket)

4. ribizli szájba

5. szár kihúz! Ez nagyon lényeges!"

Hú, de finom és még mókás is. Egyébként töltetlenül is nagyon finom, annak majd nekifutok még egyszer, hogy szép és arányos legyen. 

Spagetti pecorinoval, borsal és olajjal. Kb az egész receptet el is mondtam ezzel az egy mondattal. Vannak ételek, amiket fölösleges bonyolítani, ilyen ez is. A titok a jó minőségű alapanyagokban rejlik, ha igyekszünk a legjobbat beszerezni mindenből, nem okozhat csalódást. 

Vannak ennek persze kicsit "bonyolultabb" változatai is, amikor akár fokhagymát, hagymát, esetleg vajat is tesznek hozzá. Azért még ez sem követhetetlen, remélem.

Hozzávalók:

spagetti tészta 1 cs

pecorino sajt, kb 100g

bors frissen őrölve

olívaolaj 4-5 ek

A spagettiből érdemes nem a klasszikus, hanem a vékonyabb fajtát választani, amit megfőzünk, leszűrünk, és olajjal, sajttal, borssal szórunk, tálalunk, ezt viszont pillanatok alatt, és forrón. 

Úgy érzem, ma is gyorsan ettünk finomat. A pecorino sajtnak nagyon szeretem a borsos változatát is, de azt nem vagyok képes semmibe sem beletenni, az csak és kizárólag tisztán fogyasztandó, gyakorlatilag desszert helyett. A fiúk is oda vannak érte. Mármint a kicsik: Anya mit eszel? Én is kérek. Mééég. Én is. Mééég..... TE MINDET MEGETTED???  Na, így szokott vége lenni a sajtnak és a beszélgetésnek.