KajaPiaZongora - recept, receptek

 Már hetek óta készültem erre az ételre, de valahogy sosem jutottam el odáig. Aztán jött a csendes hétvége, ráadásul Marcsi és Kati is jött hozzám látogatóba, úgyhogy gondoltam a nagy melegben egy melegen és hidegen egyaránt választható étel, amit ha köret nélkül eszünk szinte kalóriamentes, és még ebédnek sem számít tökéletes lesz. Bizony hogy. Az lett.

Az eredeti ajánlás szerint a a hozzávalókat turmixolni kell, amit már akkor sejtettem, hogy nekem nem jön be, mert nem szeretem a nagyon puha, pürés, egynemű és állagú ételeket. Így aztán javasolom a hasonló ízlésűeknek, hogy vagy egyáltalán ne turmixoljatok, vagy csak a felét, és a zöldségek másik felét darabosan keverjétek. Nekem az volt a szerencsém, hogy maradt még a darabos zöldségből, így azt mellé tettem, és máris megvolt az egyneműség megtörése. Az íze nagyon finom. 

Kati egy teljesen jogos kérdéssel hozakodott elő, amikor evés előtt megkóstólta a sütésből kimaradt tölteléket: -Minek ezt megsütni? Tényleg jó ötlet, gyakorlatilag egy szendvics is simán elkészíthető ezzel. Mármint pirítósra gondoltam rátenni. 

Hozzávalók:

4 paradicsom

1 kis padlizsán

1/2 kicsi lilahagyma, vagy ennyi póré

olivaolaj

125 g ricotta

50g finom zsemlemorzsa

1 nagy tojás

2 ek petrezselyem, 1-1 bazsalikom és oregánó apróra vágva

3+1 ek pecorinó sajt reszelve

só , bors

A paradicsomokat félbe végjuk, és a közepüket kivesszük egy tálba ,később még kelleni fog! A félbevágott paradicsomok belsejét sózzuk, és arccal lefelé fordítjuk, hogy a nedvesség kijöjjön belőle.  A hagymát finomra vágjuk, és olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a kis kockára vágott  padlizsánt, sózzuk borsozzuk. A paradicsomból kivett magot lét és húst a padlizsánhoz adjuk. Amikor minden puha, levesszük a tűzről, és hagyjuk kicsit hűlni. Ennél a pontnál lehet ledönteni, hogy az összes zöldséget, vagy csak a felét turmixoljuk e. Mindenesetre most a zöldségeket a ricottával és a tojással,zsemlemorzsával turmixoljuk, aztán keverjük bele a fűszereket és a sajtot. Ha szükséges, még most lehet sózni, borsozni.

A paradicsomokat töltsük meg. A tetjét szórjuk meg morzsával és sajttal, és spricceljük meg olajjal. Kb 30 perc alatt megsült 200C-on.  Zöldpaprikát apróra vágtam, sóztam, olajjajjal és citrommal meglocsoltam, ezt adtam hozzá, meg a képhez, hogy szép legyen .

Ma elmarad a KajaPia, viszont lesz helyette Zongora! Tóparton voltunk, sportoltunk és mivel a kismajmok nem voltak velünk, csak az emberszabású gyermek, így volt időm kutyákat fényképezni. Csupa hangulati elemek következnek: állítólag a gyerek és kutya tuti siker, ezért ma rendhagyó módon kutyák és gyerekek lesznek. Aztán holnap reggel azonnal jön egy finom... csak még nem döntöttem el mi. Édes, vagy sós, sós vagy édes? Majd megálmodom.

Az első a kedvenc képem: Ő a mi máshova született kislányunk, tulajdonképpen Lilit terveztünk, de helyette jöttek a fiúk. Nagy volt a meglepetés, egy kislány helyett két fiú, de ember tervez...Viszont az oviba csöppent mellénk az igazi Lili.

Aztán  kutyák. A mamut nyakörvén a mentőőv igazán vicces volt. Egy 40 kilós lányt vonszolt maga után. Ez még viccesebb volt.

Majd következett az aprólék, egy kicsi lánnyal, ők nagyon cukik.

Ha öregek leszünk és lesz kertünk, akkor pedig ilyenünk lesz:

Mindent a szemnek, és a szájnak! Olyan élvezettel készítettem a salátát, annyira elteltem a szineitől és a látványtól, hogy nem hittem felül tudom múlni ezt a gyönyört amikor megkóstolom, pedig sikerült. Ha választanom kellene, hogy szebb e, vagy finomabb, nem tudnék dönteni, pontosan olyan szép, mint amennyire finom. 
 

Hozzávalók:

eper

bébispenót

mandula

gorgonzola (vagy egyéb kékpenészes sajt)

Az öntethez:

1 kis fej lilahagyma

2 ek pirított szezám mag

3 ek borecet

3 ek balzsamecet

6 ek olivaolaj

1 tk  szójaszósz

1 tk cukor

Az öntetethez a hozzávalókat egy üvegbe rakjuk, beletesszük a nagyon apró hagymát, és a magokat alaposan összerázzuk, 1 órára hűtőbe tesszük.

A saláta hozzávalóit előkészítjük. A spenótot lerakjuk a tányér aljára, meglocsoljuk az öntettel, rárakjuk a szeletelt epret, és sajtot morzsolunk rá a kezünnkel, megszórjuk a mandulával. 1 tányérhoz kb 1 marék spenót, 2 eper, 2 diónyi sajt, 1 ek mandula és 2 ek öntet szükséges.

Itt a hétvége, lepjétek meg magatokat vele! 

Ha nem saját magamról lenne szó , most térdre borulnék a mascarponés barack elkövetője előtt. Annyira de annyira finom, hogy jajj nekem. Meg persze annak is aki kihagyja az elkészítését. 

Édes, krémes, friss, gyümölcsös, citrusos, és 5 perc az elkészítése, 2 perc az elfogysztása. Szerintem ennél többet kívánni sem lehetne ha desszertről van szó. Ne dobjátok az 5 perces egyszerűsége miatt a vacak kategóriába, nem érdemli meg. Sokkal több van benne, mint azt sejteni lehet. 

Hozzávalók:

3 mosolygós félkemény őszibarack

20g vaj

20g cukor

60g mascarpone

1 ek agave szirup

1 lime héja

A barackokat megmossuk, és elfelezzük, a magot kivesszük. Egy serpenyőben a vajat megolvasztjuk, a cukrot beletesszük és a felezett barackokat arccal lefelé beletesszük, és megvárjuk amig a cukor ráolvad a barackra, szép barna csillogó lesz. Mikor kivesszük a barackokat, próbáljuk meg nem megszúrni a héjat pl. villával, mert az fogja benne tartani a hő és cukor által kiszabaduló gyümölcs nedveket. Forgassuk arcal fölfelé, és tegyük tányérra. A mascarponét kiskanállal formázzuk meg, és tegyük a mag helyére. A tetejét locsoljuk meg egy kevés agave sziruppal, és reszeljünk rá lime héjat. Melegen, és hidegen is nagyon finom, de nekem azért a meleg barack hideg mascarpone páros jött be igazán.

Most pedig engedjetek meg pár szót a nemrég (kicsit) elvesztett emberekbe vetett hitemről. Bubó ma gyártott magán egy új lyukat. Nem tetszett, és a varrógépem alá sem fért a térde, így kórházba vittem összevarratni. Amíg hazaértem karomban a biciklis sisakot viselő gyerekemmel a játszótérről, a néptelen utcán mind a 4 járókelő felajánlotta segítségét. Az első férfi pl kivette a zsebemből a zsepimet, hogy "kötést" cserélhessek, és nem hagyott elszaladni, hanem szaladt utánam, hogy visszategye a csomag zsepimet a zsebembe, mondván kellhet még később. Aztán egy másik megkérdezte, hol a gyerek biciklije, és hozza e utánam, vagy vigyázzon e rá, egy kutyát sétáltató hölgy megkérdezte segíthet e bármit, de akkor már majdnem itthon voltunk, és végül a szemben parkoló autómhoz azonnal átengedett egy autós, sőt azt is megvárta amíg bekötöm az ülésésbe, és elhajtok. Máskor anyáznak, hogy miért nem csukom már be az ajtót és engedem el őket előbb. Az aszisztens azonnal orvost hívott, és elsőnek hívtak be, kedves volt mindenki, és nem hisztiztek, hogy miért ordít a gyerek, nem tépték le a fejemet, hogy nem volt nálam tb kártya. Pocok isteni aszisztens volt, míg én bubó tudatára próbáltam hatni, addig Ő a lábát fogta miközben az orvos injekciózta és varrta. A kórház portása nem vett le egy forinttal sem a behajtásért, pedig máskor 4 számjegyű ugyanez a mutatvány. De az is lehet, hogy bubóval ellentétben én ma jobb lábbal keltem. Köszönöm mindenesetre.

Most jöttem rá, hogy lehet idén ez az utolsó meggylevesünk mert lassan véget ér a szezon, én meg még egy sort sem írtam róla, pedig imádjuk. Van e ennél görlisebb szinű leves? Hát persze: a málna és a ribizli. És mind olyan szép.
 

Ez a leves nem sűrített, nem bonyolult, könnyű, és finom. Mint minden gyümölcsleves esetében ide is érvényes, hogy a gyümölcs érettsége, édessége, vagy akár a fajtája is teljesen különbözővé teheti az adott ételt. A meggyből pl van az, amelyik nagy, ropogós, de a gyümölcshús színtelen, és sosem fogja megszínezni és megizesíteni a levest. Amelyik kicsit puhább, és mély bordó a leve , azokból nagyon finom leves készül.

Hozzávalók:

800g meggy

1/2 rúd vanília

5 tojás sárgája

5 ek cukor

1 vastag citrom szelet

1 fahéj rúd

5 szegfűszeg

1 kis pohár tejföl

3 ek completta

A meggyet kimagozzuk, és 2 liter vízben a fahéjjal és a szegfüszeggel odatesszük főni. A tojások sárgáját a cukorral és a vanília belsejével habosra keverjük (fehéredésig, robotgéppel) a külsejét pedig beledobjuk a levesbe főni. Ha forr, beletesszük a complettát. A habos tojáshoz hozzákeverjük a tejfölt, és a forrásban levő levesbe keverjük. Most ha nem elég édes, vagy savanyú, egyensúlyozzuk citrommal, és valamilyen édesítővel (xillit, ageveszirup, méz, vagy... cukor). Lehet hűteni, és élvezni a nyarat egy tányér leves mellett.

A ma esti villanyfényes biciklizésből hazatérve mindenki a levesnek állt neki. Jó volt nézni őket. Egyébként Bubó amíg kisebb volt kb 3 éves, minden éjjel bepisilt, ha este vacsorára meggylevest kapott. Pár alkalomba beletelt mire leesett, hogy vízhajtó, és gyakran kell pisilni utána. Aztán már rutinosan kivittük az éjszaka közepén, így megúsztuk az ágyneműcserét.

Mitől vonzó egy kánikuai napon bármilyen étel elkészítése? Bizony nem sok mindentől, de az nagyon ütős érv, ha nem kell hozzá tűzhelyt használni. Szerencsére a fiúk közelharcot szoktak vívni ennek a levesnek az utolsó adagjáért, tehát azt leszögezhetjük, hogy mindenkit gyengéd szálak fűznek hozzá valamely okból.

 Elkezdtem írni a bejegyzést, és háni mellém huppant a kanapéra egy óriás bögrével, amiből a levest kortyolja. Nem aprózza el. A fényképen lévőt is Ő ette egyébként, és nem válaszol arra, hogy bögréből, vagy tányérból kanállal esik e jobban, persze tudom hogy szokta inkább, de nem beszélem ki - annyira. 

Hozzávalók:

6 nagy sárga husú őszibarack

300ml víz

1 barackos teafilter (London)

1 szál menta

250 ml tejszín

2 vaníliáscukor

2 ek agave szirup vagy cukor

citrom

A vizet forralóban felforraltam, és a teát leforráztam. 5 percig áztattam, aztán kivettem a filtert. Hagytam kihűlni. A barackokat, megmostam, és a héjak lehúzása után botmixerrel pürésítettem, aztán a hideg teát és a tejszínt az édesítőkkel  beleraktam a pürébe, és a mixerrel újra átforgattam. Tulajdonképpen a friss citrom és az édesítő ízlés kérdése, úgyhogy bájatok vele szabadon. Én mint már mondtam nem vagyok mérvadó, mert nem szeretem az édes holmikat, a családom ezért sokszor kényszerül utólagos édesítésre, ugyanígy vagyunk a mentéval. Én imádom, a fiúk kevésbé. Így magamnak kiveszek egy adagot, és mielőtt behűtöm egy szál mentát belerakok. Amikor tányérba rakom kiveszem a leveleket. A menta opció, citromfűvel is nagyon finom amúgy. Azért nem szoktam összevágni a mentát, mert csúnya lesz benne egy idő után. 

Mentával, vagy anélkül, de szerteni fogjátok ezt a levest.

 -Gyere igyunk Fényt! Szólított fel Csaba. -Azt nem enni szokták? Kérdeztem én. Egy pici bódéban két fiú műanyag poharaban állította elő nagyüzemi méretben a fényt. A Fény az egy ital neve, ami némi CO2-vel dúsított vodka, szódás szifonban, és valamilyen szörp amire ráeresztik. Kis kávéspoharak aljára (Szobi) szörpöt öntöttek, én bodzás, háni meg csaba málnás alapot választott, ezt elénk rakták, majd a szifonból habzó vodkát eresztettek rá,végül hangosan felszólítottak, hogy gyorsan igyuk meg a habzó, pezsgő, fényt. Már vagy 10 méterre is eltávolodtunk, de masszívan libabőrös voltam. Ragozhatnám, hogy miért, de elégedjetek meg annyival, hogy simán szar volt.

A zene...... hát jajj. persze tudtam, hogy nem nekem fognak játszani a muzsikusok, de azért mégis. A Finnlandia teraszon pl kicsit populárisabb zenék szóltak, ott riszáltak is a bikini felsős lányok, és a félmeztelen fiúk. A Burn sátorban teljes transzban szeletelt mindenki, elképesztő volt. Állítólag az Axe pavilon szivacsos lányokkal stoppolta a nyáladzó tömeget. Mielőtt bárki félreértené, nem a lányok agya volt szivacsos, vagy netán a szivacsokéval egyenlő a képességük, hanem bikiniben habzó szivaccsal mosták a férfitesteket. Sajnos ezt sötétben már nem csinálták, pedig megnéztem volna, amint a sátras fiuk, tegnapi gatyában odaállnak és lecspatják magukat, majd átveszik a tisztát, és immár frissen és illatosan kényelmesen elsétálnak csajozni.

Vissza az italokhoz: A vip részlegen ittunk egy Mojitot, ez klassz üvegnek tűnő müa. pohárban volt, normális és gusztusos. Az ital maga se jó se rossz. A Fény volt a következő de ezt már summáztam egy "simán szar"  minősítéssel. Már csak egy ital volt hátra amit én ittam, az pedig a bor utcában. Egy helyen voltak csak bikinis lányok. Ez sokat elárult a helyről, mert mindenhol máshol legalább annyira komolyan vették a magukat, hogy nem kellett 4 mell ahoz, hogy bort tudjanak eladni. Persze itt nem bort akartak eladni. Szerintem korektebb lett volna kiírni, hogy tablettás folyó vagy palackozott ital, de ezt nem merték. Ide kimondott ajánlásra mentünk: "Sose ittatok még ilyen szar bort, tablettás, de palackból." Ne tévesszen meg a dugó senkit, valóban így van, a palackozás még itt sem garancia. Csak annyit a pincéről, hogy az olajháromszög metszésében helyezkedik el a csodás termővidék, ahol az alföldi hagyományokat követve készül a szőlőt sosem látott nedü. Amit nem kóstoltam meg, az az Erika szerint csalamádés, vagy mustáros, szerintem horgász beetető csalis, vagy tejfölös műa. vödörben árult ital volt. A Finlandia még piros világító gömböket is tett bele, ami jó ötlet volt, mert fejlámpa helyett kitűnően funkcionált, de meglehetősen gusztustalan volt a vödrös italozás.

Ételek: Lángossal kezdtünk. Kár volt. Hideg lángos, liszetes-vizes tejföllel sós gumisajttal. A következő  egy óriás hamburger. Hideg, csalamádés, a gyerekkorom hamburger illatát hozta, de száraz buci, hideg hús, inkább ezt sem kellett volna. Találtunk egy sajtpultot is, ez teljesen rendben volt, bár azt nem értem az ANTSZ hogy nem vette észre azt a rengeteg rovart és bogarat, ami kívül és belül egyaránt zizegett a pultokban. Viszont itt minden finom volt, friss meleg kenyeret is kaptunk a sajtokhoz, de iszonyúan drága volt. Volt két halas érdekeltség, de a pult (éppen) nagyon üres volt, és nem mertem a melegben nagyon halazni, voltak óriás palacsinták, de édesben csak nutellás, esetleg nutellás banános, na ez csak ha revolvert szorítanak a homlokomhoz.

Az árakról : fájdalmasan sokba kerül egy itt eltöltött nap, és  nem csak azért, amennyit fizetni kell érte, hanem azért is, amit az ember kap. Ez persze lehet, hogy csak nekem nincs arányban, mert ha innék sört, az pl megfizethető és jó hiszen a főtámogató neve garanciát jelent, valamint ha szertenén a Sound zenéjét, még táncoltam is volna amitől ugye mindjárt jobb az embernek. 

A VIP jegy leginkább értékelhető előnye volt, hogy nem kellett belépéskor sorbaállni, valamint az angol wc papírral, és kézmosási lehetőséggel a toitoi dobozok helyett, valamint az egy főre jutó ismertségi mutató sem volt rossz, bár a mi kis társaságunk rontott rajta némiképp.

Hazafelé a helyi BKV menetrend szerinti járatával mentünk a szállásunkra, ahova felszállva olyan masszív hagyma szagba ütköztem, hogy nem tudtam megállni szó nélkül. Két fiúcska  le is bukott  a kuncogásuk miatt! Tényleg volt a bor utcában lilahagymás zsíroskenyér is! A busz klimatizált volt, az éjszaka hűvőse tódult be a nyitott ablakokon, kellemes volt.

Szombat reggel 8-kor csörgött az óránk, és gyors készülődés után egy nagyszerű reggelit költöttünk el Siófok belvárosának egyik éttermében. Ez sokkal jobb volt mint a Sound, De nagyon örülök, hogy végre volt alkalmam meggyőződni róla, nem maradtam le semmiről, hogy eddig nem voltam a  Balaton Soundon. 

Végül 3 pozítív tapasztalat: Nem láttam önmagukból kifordult részeg vagy narkós tömegeket. Nem voltak annyira sokan, hogy elviselhetelen lett volna. Ketten löktek meg, vagy öntöttek rám valamit, de mindketten nagyon illedelmesen és őszintén bocsánatot kértek.

Öreg vagyok, fárdat vagyok, és háromszoros anyuka vagyok. Nem az én terepem, bár mindettől függetlenül jól éreztem magam, csak kívülállónak.

Holnaptól újra élezem a konyhámat, és kottázom a műveimet, csokoládébarnán, jókedvűen.

A múltkori Capresek után elkészült a fetás változat, és mondanám, hogy ez volt a vacsoránk, de ez csak rám igaz, mert háni a falatok után ráküldött este 11-kor még egy kis téliszalámis szendvicset, persze a teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy előtte biciklizni ment, és ott éhezett meg nyilván.

Okosság: A jó házaság titka, hogy amikor az urunk este 10-kor azt mondja elmegy tekerni még egyet, akkor elhisszük neki, hogy tekerni megy és nem a szomszéd bringát, hanem a drótszamarat, valamint amikor éhesen és szomjasan hazaér, udvariasan közöljük vele, hogy a konyha már bezárt, de kiszolgálhatja magát a hűtőből. Azért mindennek van határa !

Hozzávalók:

Ricottás kétszersült karikák

koktél paradicsom

fetasajt

tejföl

olivabogyó

uborka

lilahagyma

bazslikomlevél, rozmaring

A sajtot villával összetörtem és egy kevés tejföllel összekevertem,   füszereket és a hagymát összevágtam és beletettem. A paradicsomokat félbevágtam, és a belsejüket kiszedtem, majd a sajtos keveréket visszatöltöttem a paradicsomokba. A kétszersültekre egy szelet uborkát, aztán a töltött paradicsomot, egy kocka fetasajtot, olivabogyót, bazsalikomot szúrtam,  és már ettük is.

Most pedig életem első zenei fesztivál látogatására készülök hánival, csak hogy tudjam, hova engedem, vagy nem legidősebb gyermekemet, hiába no önfeláldozó szülők vagyunk. Feltettem egy bátortalan kérdést is: inni is fogunk? Válasz: miért szerinted ez egy nyugdíjas teadélután kuglóffal?  

Kb 25 gombóc készült, ebben összesen 2 mag volt, és mindkettőt én kaptam ki, pedig összesen kettőt ettem belőle. Illetve kicsit később újra feláldoztam magam a blog oltárán, mert egy félbevágott fotót is kellett készíteni, és a fotóalany ugye nem maradhatott csak úgy ott. Na szóval amikor Háni meglátta a két magot, azt tanácsolta, rúgjam ki a szakácsot, de mivel én tudtam, hogy a jövőmről van szó, csak annyit jegyeztem meg önkritikusan, hogy ez amolyan: Ülj le fiam egyes!

Pedig nagyon finom lett. Mint említettem a mútkor, ez Ómika konyhájábol a top 3 nyári étel között van. Szerintem megúnhatatlan, egyet nem szeretnék róla állítani, hogy egyszerű és gyors, de nem is összehasonlítható egy zacskós császármorzsával azt hiszem ( még sosem ettem olyat).

Kölcsön kecóban vagyunk, és a kert végében meggyfa áll. Nem volt kérdés, hogy leszedek egy tálnyit. A többi ugyanis már potyog. Meg a barack, és a körte is, de ez most nem tartozik ide. Nincsen mérőeszközöm, úgyhogy a mennyiségeket nem fogom tudni pontosan leírni.

Hozzávalók:

5 közepes krumpli

1 tojás

2 ek búzadara

só

liszt kb.300g

meggy

fahéjas porcukor

250g zsemlemorzsa 

70g vaj

3 ek cukor

A vajon a morzsát megpirítjuk és a cukorral összekeverjük, ebbe forgatjuk majd a gombócokat.A krumplikat héjában megfőzzük. WARNING! új, ide krumpli nem alkalmas, mert túl vizes! Régit kell vadászni, erre kis zöldségeseknél van esély, de biztos megfogják kérdezni mire kell, vagy hogy csak nem gombóc lesz? Ilyenkor szerény elnéző mosollyal, vagy kidülledő melkassal egy megsemmisítő igent lehelljünk a zöldséges arcába, temperamentumtól, és a zöldséges nemétől és életkorától, esetleg modellalkatától függően. Tehát, ha megfőtt a krumpli, lehúzzuk a héjját, és kruplinyomóval összenyomjuk, ez nekem nem állt rendelkezésre, így én most lereszeltem, ez is tökéletes módszer. A liszttel, tojással, sóval darával és olajjal tésztát gyúrunk belőle. A liszt mennyisége függ a krumpli nedvességétől, a tojás nagyságától, ezért sem érdemes pontosan megadni . A lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, és ne is legyen túl kemény.

Lisztezett deszkán fél centi vastagságúra nyújtjuk, és 8x8cm négyzeteket vágunk, amit megtöltünk a MAGOZOTT meggyel,(kb3 db) és fél kávéskanálnyi fahéjas cukrot szórunk rá. A négy sarkát összefogjuki, a széleket összenyomkodjuk, és gombócot formálunk belőle.

Lobogó sós vízben megfőzzük. A víz legyen sok, a gombócok alá nyúljunk egy lapáttal, hogy ne ragadjanak le. Ha feljöttek a tetejére, főzzük még 5-8 percig, ez attól függ milyen vastag a tészta, és egyenletesen osztottuk e el a meggy körül, mert ha az összedolgozásnál marad egy nagy kupac vastag tészta, annak több idő kell majd.

Én a tészta harmadából mindíg készítek nudlit is, ami csak annyi, hogy egy sodrunk egy hosszú tésztacsikot, majd nagy fejtettbab nagyságú darabokra vágjuk, újra sodorjuk a darabkákat, hogy csinosak legyenek, és kifőzzük. Ezek ha feljöttek a tetejére keverjünk rajta hármat, és szedjük is azonnal. Könnyen szétfőnek. A morzsába forgatjuk. Ehez  tejfölös mártogatót szoktam adni a fiúknak, ami 1 kis doboz tejföl egy vaníliáscukorral összekeverve. Imádják. Amúgy darált cukros mákba forgatva is szokták enni, ez Papi kedvence volt.

Na hajrá, éljen a nyár, egyetek finomat!

A macaronnak leke van. Meg nekem is. Ezért nem szeretem, ha megbántjuk egymást. Én igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni értük, és Ők értem? 

Egy dolog van, amiért nem aggódom hogy sikerülnek e, ez pedig az, hogy a srácok annyira szeretik, hogy ha nincs talpa akkor sem reklamálnak, ha megrepednek akkor sem, ha töltetlenek nem bánják, sőt általában nem is szeretik kivárni, vagy el kell dugnom a felét, amit megtölthetek. 

Új receptet próbáltam, a puszta kiváncsiságtól hajtva. Nem lettek tökéletesek ami a küllemüket illeti, de az ízük bezzeg! A tavalyi birslekvárok főzésénél a kukta alján maradó birs lét eltettem, és abban reménykedtem, hogy egészen megkocsonyásodik, se sajnos nem így történt. Na most kiderült, hogy ez egyáltalán nem baj, mert kedvemre cukrozhattam, állag tökéletesíthettem a macaroonokhoz. 

Tudom, hogy nem hever mindenkinek otthon a kamrában birsalmalé, de így biztos eszetekbe jut ősszel, hogy mit kell majd tenni a lével, amikor lekvár készül.

Hozzávalók:

60g mandulaliszt

50g tojásfehérje

100g porcukor

30g finomszemű kristálycukor

piros ételfesték

A zseléhez:

ugyanannyi birslé mint cukor, nekem ez 60ml-t jelentett mindkettőből, és a képen látható mennyiséget töltöttem meg. 

A tojáfehérjék legyenek állottak (min. 2 nap) és szobahőmérsékletűek. A mandulát a porcukor felével keverjük össze. A fehérjét verjük kemény habbá, és tegyük hozzá s cukrot, majd a porcukrot, a festéket, és ha fényes szép a habunk, keverjük a mandulához.

Sütőpapírra nyomjuk ki tíz forintos érme nagyságú adagokat,hagyjuk 30 percet állni és 150C-ra előmelegített sütőben süssük kb 15 perc alatt készre.

A birstöltelékhez tegyük oda főni a cukrot és a lét, kb 5 perc alatt besűrűsödik. Keverjük míg hül, ha már elég sűrű és hideg, tapasszuk össze a macaroonokat. Na hát ennyi lenne.