KajaPiaZongora - recept, receptek

Ebben az évben Legény József, az alma zserbó receptjével örvendezteti meg a lányát, aki Zebegényből a Fővárosba költözött, és nevelgeti József unokáját, a csillogó tekintetű Beát.

Nem csak a receptet küldi, a papír értékes, a család fontos, telefonnak meg híre hamva sincs, így a szabad felületet kihasználva pár személyes sort , nélkülözhetetlen információt is ír a szabad helyre.

Józsefről az is kiderült hogy pontos, precíz ember, ez az írásból is látszik, Ő vezeti a családi recepttár gyűjteményt, maga írja gyönyörű betűivel a családi recepteket, mert a felesége Legény Józsefné bizony sokkal csúnyábban, olvashatatlanul vetné papírra, akkor meg mi értelme az egésznek? Józsefnek az ízlése is remek lehet, hiszen saját tanácsként odaírja: A gúzt* nem fontos rátenni, ha nem akarod, akkor csak porcukorral kell meghinteni. Egyetértek vele, szerintem is jobb anélkül. Sőt, igazából csak anélkül jó. Legény Józsefről azt is tudni lehet, hogy szerette az operát is. Zebegényből járt az előadásokra, egy baj volt csak, nem mindig tudott haza vonatozni , mert néha sokáig tartott az előadás. Ilyenkor Lányához, vejéhez, és csillogótekintetű unokához ment. Ezt szinte soha nem tudták előre, és mivel kaputelefon sem volt, ezért néha arra ébredt a család, hogy a nagypapa: Legény úr, az ablak alatt kiabál, vagy kavicsot dobálgat, hátha felébred valaki és beengedi a másnap reggeli vonat indulásig. Ilyenkor, mivel senki nem számított József látogatására, felbolydult az alvó család, a fekhelyeket átrendezték, hogy mindenkinek legyen helye, Bea Anyukája ágyneműt húzott, majd megpróbáltak gyorsan visszaaludni, mert másnap mindenki dolgozott.

Egy egész receptkönyvet kaptam Beától, az akkor még kislánytól, ma már nagylánytól, aki történetekkel is megörvendeztetett, és volt oly kedves kis időre nekem adni az eredeti könyveket. Köszönöm Bea, hogy megengeded a családi emlékeid megosztásást másokkal is.

Most átírom az eredeti szöveget, úgy ahogy Legény József is tette:

Alma Zserbó

30dkg porcukor, 2 egész tojás, 6 dkg vaj ezt habosra keverjük, adunk bele 30dkg hámozott reszelt almát, 30dkg lisztet, 1 sütőport, az egészet jól kikeverjük, jól zsírozott és morzsázott tepsibe sütjük**.

Gúz: 2 kávéskanál kakaót 6 dkg cukrot, 3 kávéskanál feketekávét megfőzünk, ha püfög levesszük, és 6 dkg vajjal jól elkeverjük. Ha a tészta kihült, akkor a grízt langyosan rákenjük.

A gúzt nem fontos rá tenni, ha nem akarod akkorcsak porcukorral meghinteni.

Hétfőn ha jövök a Beához, hagyál kóstólót hogy sikerült-e.Az anyagot, amennyi volt azt elküldtük. Az anyu Hétfőn megy Korházba.

Csókolunk.

Szüleid

*ma inkább máznak hívjuk

**185C-on sütöttem, kb 30 percig, de én fél adagot, az egész 40 -45 perc is lehet

Nektek is van generációkon átívelő megbarnult pecsétes szakácskönyvetek?

Egy éve: Ricottás töltött paradicsom

Csokival, vagy masnival, vagy mindkettővel. A gyümölcs a lényeg, a pálcika az installáció, a masni meg a dekoráció. Amúgy meg vakáció!

Ma nem fogok sokat írni, a képek többet mondanak, a csokis pálcikához mondom csak, hogy olvasztott étcsokit tettem a málnába,és úgy szúrtam fel őket.

Mesés volt, de natúr is nagyon finom, mert a málna bizony az egyik legfinomabb gyümölcs.

Egy tálban odarakni az asztal közepére nem nyerő, (ám mégis kívánatos vendégváró, esetleg uzsonna) bezzeg a pálcikákon .

Voltak itthon modell alkatú nagy és formás málnáim is, de az amerikai ! import volt, ezek meg magyar gizdácska málnácskák bár, mégis ezt választottam. A bája miatt.

Egy éve: Érdekes módon, akkor is hangulatot festettem, recept nélkül.

Másfél hét kellett a leves elkészítéséhez. Nem a bonyolultsága miatt. Meg kellett várni, míg annyira lehűl, hogy bekapcsoljam a sütőt.

Lucától kaptam egy nagy cserépnyi koktélparadicsomot, amit az ablakban ápolgattam, és bár nagyon finom volt az íze, a héja egyáltalán nem. Ezért arra jutottam, hogy készítek belőle valamit, amiből kihagyom a héjat csak a paradicsom belsejét használom. Hamar kitaláltam, hogy mi lesz belőle, csak az időjárás nem segített. A 24. órában jött a hidegfront, pénteken elkészült a leves.

A paradicsomról viszont eszembe jutott egy egy telefon, amit szintén pénteken kaptam. Gyakran élek azzal a javaslattal, illetve mondattal, különösen az egyszerű ételek esetében, hogy a jó minőségen múlik minden. Például az érett paradicsomon, vagy a jóféle olívaolajon. Olyan ez, mint egy tanulmányi verseny: ha egy osztály indul, ott pont elfér benne egy gyengébb képességű diák, attól még benne lehetnek az első tízben egy országos versenyen, mert a többi diák felhúzza az egy gyengébb teljesítményt. De ha egy vagy két diákot indítunk a töri versenyen, annak nagyon pengének kell lenni, mert ha egyből egy , vagy kettőből egy rossz képességű, tuti elbukjuk a lehetőségét egy jó szereplésnek. Tehát ha mozzarella-paradicsom tálat készítünk, érdemes édes, érett, finom paradicsomot használni, jóféle mozzarellával, mert ha nem, akkor úgy járunk mint a telefonos segítséget kérő Zsuzsa, aki ezt mondta: Te! Mit csináljak, ennek semmi íze sincsen?

Nagyon rosszul éreztem magam, mert ráadásul én javasoltam a paradicsom- mozzarella tálat, mint gyors, egyszerű vendégváró fogás, de azt nem tettem hozzá, hogy ne egy hyperben vegye meg a műanyagdobozos félkilós kiszerelésű paradicsomot. Bocs Zsuzsa, majd megpróbálom jóvátenni.

Szóval, ha elkészítitek ezt a levest, figyeljetek arra, hogy érett, piros, ízes paradicsomot használjatok, mert nagyon sok múlik rajta. Meg az olajon, meg a sajton.

Hozzávalók:

1 kg paradicsom

4-6 ek tejszín

3-4 ek balzsamecet (sűrű, édes, nem Tescos)

4-6 ek olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

só, olívaolaj

A paradicsomokat megspricceltem olívaolajjal és kicsit megsóztam, beraktam a sütőbe és addig sütöttem, amíg a héjak maguktól el nem kezdtek leválni, és a paradicsom teljesen átsült, levet eresztett, megpuhult. Ezt 220C.on követtem el. A héjakat lecsippentettem a paradicsomokról, és a tejszínnel, a olívaolajjal és a késsel összenyomott fokhagymagerezdekkel összeforraltam, majd kivettem a fokhagymákat, botmixerrel összeturmixoltam, és beletettem a balzsamecetet. A balzsamecet édesít rajta, a tejszíntől és az olívaolajtól krémes lesz. Ha nem elég sós lehet utánsózni, ha valaki édesíteni szeretne, arra jó a balzsamecet, vagy a balsamico, ami a balzsamecet redukciója, így édesebb és töményebb az ecetnél.

A kész levesre egy egy kanál olívaolajt és balzsamecetet tettem, nagyon-nagyon finom lett. Szerdáig hideg lesz, neki lehet állni bátran.

Egy éve: a legegyszerűbb, legkülönlegesebb, őszibarack desszert (kötelező!), és egy különleges epres kéksajtos saláta

A söröket mostanság nagyon menő gyümölcsökkel társítani. Gondoltam kipróbálom ugyanezt a borral is, sőt még le is fagyasztottam, majd ledaráltam a jeget, és jégkását csináltam belőle.

Simán lehet rá vendégeket hívni, megállja a helyét.

A sárgadinnyés verzió nagyon finom volt, de el tudom képzelni barackkal, vagy áfonyával is. Tekintse mindenki kedvcsinálónak a mai bejegyzést és kísérletezzetek ti is. Mondom én, hogy a konyha a konyha az egyik legjobb felnőtt játszótér, olyan jókat lehet benne játszani, hogy az csudaság.

Ma beszélgettem June-al, aki amerikai, és 65 éves. Pazarul tartja magát, csinos, fitt, szép és ápolt. Elmondta, hogy kész van a magyar és a német kolbászoktól, totálisan megfekszik a gyomrát, és hízott vagy másfél kilót, és milyen jó lesz majd hazamenni, mert otthon üres hűtő, és majd nem lesz mit enni, Ő meg nem is főz. Pont jó ez így. És hozzá teli szájjal őszintén kacagott. (olyan magával ragadó volt ahogy önmagát szemléli, kineveti) Bezzeg az anyukám! -mondta. Ő kilencvenpár, és egész életében semmi mást nem csinált csak főzött, terített, asztalt és ételt dekorált. Most közösen mennek krúzolni. A mamának ez lesz az első útja, June évek óta űzi ezt a sportot. Javasoltam, hogy vigye el a mamát a hajón egy konyha túrára, azt biztosan élvezni fogja, ha már nem főzhet. Hát nem egyformák az már biztos. Egyébként volt már valaki közületek óceánjáró fedélzetén konyha túrán?

Eltűnődtem, hogy a gyerekeim rám is így fognak e emlékezni, hogy egész életemben semmi mást nem csináltam, csak főztem, és fotóztam, és az apukájukat szerettem. De aztán rájöttem, hogy nem. Én annyi mindent csinálok velük közösen.

Hozzávalók:

500ml pürésített sárgadinnye

500ml muskotály bor

2 ek méz

1 ek friss citromlé

A fél sárgadinnyét a magok eltávolítása után felkockáztam, aztán botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a mézet és a citromot, majd felöntöttem a borral. Jégkocka tartóba öntöttem, és lefagyasztottam. Másnap mixerbe raktam, és jégkásává aprítottam.

Az édesítővel, és a citrommal mndenki bánjon szabadon, ízlésének megfelelően.

A végső kétségbeesés eredménye ez a jeges borsó. Sok volt már a meleg, nyilván az agyamra is ment, de nem. A kétségbeesés nem a jeges verzióra vonatkozik, azt már örömmel készítettem, és teljes tudatossággal.

A kánikulában észrevetettem, hogy napok óta nem ettem főtt ételt, ami nem nagy tragédia, de pár nap után azért mindig azt gondolom, hogy nem ártana valami. Gondoltam eszem párolt bazsalikomos borsót tükörtojással. Ettem, aztán leöblítettem egy kevés joghurttal, finom, valódi göröggel. És akkor elkezdtem az egy kanál ebből, egy kanál abból, végül a borsót és joghurtot együtt, és úgy is nagyon finom volt. Maradt 3 kanál borsó, azonnal tudtam, mi fog vele történni.

Amúgy ma két konyhatündérrel is beszélgettem, mindketten hasonlóan voltak vele, mint én, hogy gyümölcs-kifli, szendvics, turmix...kábé ilyeneken élünk.

Nem tartozik ide, szeretnék elmesélni valamit. A fiúk úszótáborba járnak. Napi két edzés, és napi háromszori étkezés a penzum. A múlt héten, amikor mentem a befizetést intézni, kissé félve kérdeztem, hogy tudnak e segíteni a laktóz érzékeny Vince ellátásában, miszerint ha tejes ételt kapnak, akkor neki be kell vennie egy tablettát közvetlenül étkezés előtt, de nem szeretném rá bízni a tabletta adását, mert szerintem egy hat éves ezt még ne tegye egyedül, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ergo szükségünk lenne egy felnőtt segítségére, aki odaadja a gyógyszert ha szükséges. Az ügyintéző Hölgy azonnal nyomtatott nekem egy adott heti menüt, és kérte válasszam ki melyik az, amelyiknél szükség van a tablettára, majd azt mondta, hétfő reggel Neki személyesen adjam oda a gyógyszert, és mivel Ő minden étkezésnél jelen van, oda fog figyelni, és odaadja Vincének a laktóz tablettát. Majd hozzátette, ez nem nagy fáradtság a részéről, de bármit megold, ha akarok még saját kaját is vihetek neki, amit adnak neki, ha ez nem megfelelő. Na ez a hozzáállás nyűgözött le igazán. Nem találtunk másik tábort eddig, ahol ezt megoldották volna.

Ráadásul a fiúk élvezik a tábort. Ez kell a boldogsághoz, nem a toronyóra lánccal!

Bizarr nyalóka hozzávalók:

1 bögrényi borsó

só és cukor

5 bazsalikom levél

2 ek görög joghurt

1 tk vaj

A vajon kevés sóval és cukorral puhára pároljuk a borsót. Mikor már majdnem kész, hozzáadjuk a

vágott bazsalikom leveleket, majd félrerakjuk hűlni. Ha kihűlt, botmixerrel pürésítjük, és két kanál joghurttal összekeverjük. Most érdemes megkóstolni, mert a lehet, hogy még kell bele só, vagy cukor. Formába öntjük, és pálcikát szúrva a közepébe lefagyasztjuk.

A nyalókánk hideg, édes, kissé savanykás és fűszeres lesz. Nagyon fontos, hogy eleve édes finom borsót válasszunk, illetve a joghurt is egy krémes valódi görög legyen, ne a Danone -féle híg savanyú lötty.

Kíváncsi vagyok lesz e aki kedvet kap.

Egy éve: barackleves főzés nélkül, ami most is benne van a top 5 letöltésben.

Kapásból 5 ötletem támadt, hogy mire kellene használnom. Tészta, grill szendvics, saláta, cukkinikrém, bruschetta. Mármint ha maradt volna, vagy ha tudnék eleget készíteni. Mindenesetre már ebből is látható, hogy nagyszerűen sikerült, erősen ajánlom az elkészítését. Nagyon sajnálom, hogy egyetlen normális fotót sem sikerült róla készítenem, de nézzétek el, kérlek.

Ezt még a múlt héten készítettem, de azóta a most hétvégén is készült egy adag, de még abból sem lett semmi, csak üresen ettük grillezett húsokhoz, köretként. Illetve csak Zolinak megmutattam a végén, hogy mennyire jó, friss barna magos kenyeret tunkolni a cukkini után a tálban maradt olajba. Hasonló élvezetet nyújt, mint a cukkini maga. A „vidéki rokonoknál” töltöttük a hétvégét, és remek volt minden azt leszámítva, hogy szerintem egész hétvégén csak ettünk, egymás kedvére sütöttünk főztünk, és még pizzériában is jártunk, de nem ettünk, hanem bemehettünk a konyhába pizzatésztát gyúrni, ami pártalan élmény volt. Majd beszámolok arról is, ha a vidéki rokonok megengedik, hogy közzétegyem a videót, mivel ők is szerepelnek a képeken.

A cukkinihez néhány általános javaslat. A grillezésnél ér serpenyőt is használni tűzhelyen, persze a faszenes megoldással egészen más végeredményt kapunk. Az ecettel érdemes játszani, mert más-más ízvilágot kaphatunk annak változtatásával. Először borecetet használtam, aztán a következőnél borecetet kevertem kevés balzsamecettel. Fűszerként csak fokhagymát raktam bele, de valószínűleg jól bírna mást is, például bazsalikomot.

Hozzávalók:

cukkini

olívaolaj a sütéshez

só

2 rész olívaolaj

1 rész vörösbor ecet

fokhagyma

A cukkiniket 2mm vastagságú csíkokra vágjuk hosszában. Érdemes valamilyen gyalut használni, hogy egyenletesek legyenek a szeletek. Közvetlenül a sütés előtt permetezzük, vagy csepegtessük meg olíva olajjal, majd süssük meg mindkét oldalát, és közben enyhén sózzuk is. Nem kell megijedni, ha kissé ropogósnak találjuk a cukkinit, miközben már szép barna csíkosra sültek, a saját melegétől tovább fog puhulni . A megsült szeleteket halmozzuk egymásra egy tányéron, szépen sorba párhuzamosan. Ha kihűlt egy tálban kezdhetjük a rétegezést. Egy réteg cukkini, meglocsoljuk kevés ecettel, és olajjal. Újabb sor cukkini, rá ecet és olaj. A fokhagymát annak függvényében, hogy mennyire erősen szeretnénk az ízét, reszeljük az olajba, vagy héjastól késsel összenyomva egyben tegyük a cukkinik közé.

Ha minden cukkini olaj és ecet alá került, fedjük le, és hűtsük be pár órára.

Egy éve: fetás vacsora falatok. És tavaly ilyenkor már túl voltunk a Balaton Sound-on is.

Nagyon örülök a levélnek, mert alkalmat ad arra, hogy elmondjam a véleményemet egy divatos áramlatról, amelynek nálunk semmi gyökere, multja sem volt, de amit különösen félénkebb és idegent tisztelő háziasszonyaink erőteljesen kezdenek utánozni.

Mi a koktélparti? Meghatározott időre való meghívás, amely a meghívásban említett, meghatározott ideig tart. Mondjuk délután 5-7-ig. És ez a nagy vonzóereje, ezzel csalja meg az embereket! Ugyanis a mai fáradt, elfoglalt, még társadalmi életét is robotszerűen űző ember örül, ha pontosan tudja, mennyi ideig maradnak a vendégei vagy mennyi ideig kell maradnia vendégül. Utána még egy két „program” kitelik a nap 24 órájából!

Mit adunk vendégeinknek koktél-meghíváson? Elsősorban koktélt. Legalább kétfélét, apró sós süteményt, szendvics-falatot (ez már igen bőséges!), vékonyra vágott, zsírban sült burgonyaszeleteket jól megsózva, sós pörkölt mandulát. Szóval csupa olyasmit, ami a szomjúságot, tehát az italos kedvet fokozza.

Ez így, elsorolva, igen olcsónak látszik és mindenesetre kevesebb fáradságot okoz a beszerzése, előállítása mint a rendes uzsonnáé, teáé! És a mai, a táplálék csökkentésére vonatkozó iránynak igen megfelel!

Csakhogy! A koktélhez nem csak gyümölcslé, de igen erős és drága italok kellenek, mégpedig többféle és sok. Azonkívül kell a „mixer”, italkeverő, aki hivatásos és többnyire drága órabérért dolgozó szakértő. Amit tehát az ennivalón megtakarítunk, kétszeresen ráfizetjük az italokra és az előállításukra, nem szólva arról a nehézségről, amit például vidéken a feltétlenül és bőségesen szükséges jég beszerzése okoz! De még nagyvárosban is! És nem szólva arról, milyen mérhetetlenül egészségtelenek ezek az erős italok! Lehet, hogy más éghajlat alatt nem árt ennyire, de ott sem lehet egészséges, mint ahogy a szeszes italnak ezek a pálinkafajtái sohasem fokozzák az egészséget. Még akkor sem, ha rendes étkezés közben vagy pihenés előtt isszuk. Hát még így, jóformán üres gyomorra, jegesen, ami maga méreg és sietve, gyorsan, mert hiszen rövid az idő!

Tehát a híres és sokat dícsért, majmolt koktél-meghívásoknak egyetlen létjogosultságuk van csupán: divat!

De ahogy a mi úriasszonyainkban van elég önállóság és izlés ahhoz, hogy a túlságosan rövid, túlzottan szűk vagy más részleteiben izléstelen ruhadivatoknak ellenálljon, úgy legyen erő bennük, hogy ezt a káros divatot terjedésében megakadályozzák!

Hívja csak meg ön ezután is a vendégeit egy csésze finom kávéra, amihez elegendő a finom, könnyű, omlós kalács, hívja meg teára, amihez néhány egyszerű kis süteményt ád, vagy feketére, amihez elegendő egy-két harapás sütemény és gyümölcs. Adjon a fiataloknak finom gyümölcsös italokat vagy könnyű magyar bort ásványvízzel – ebből is a magyar források adják a legjavát – és higyje el, volt olyan előkelő, csak okosabb, mint divatot utánzó barátnői.

És ha a felsoroltakat nem is lehet állva, futva elfogyasztani, hanem leülünk hozzá, a sokféle asszonyi munka után megpihenni, elbeszélgetni, az életet, gyermeknevelés, művészet, de meg a háztartásunk kérdéseit is megvitatni, lehet, hogy nem voltunk olyan „nagyvilágiak”, de okosak, józanok, emberebbek voltunk!

Amihez mindig szívesen nyújt segédkezet:

az Otthonunk.

(1938. Április)

Kedves kötelességnek teszek eleget, magamat promózom. Illetve a KajaPiaZongorát. A Nosalty, "gasztroblogger" rovatába invitált, és bizony ki mondana erre nemet Hánin kívül? A többi blogger férj, de senki más.Én is örömmel készültem, mert nem szerncsére nem férj vagyok, hanem blogger .

Igyekeztem olyan recepttel készülni, amit várhatóan sokan kedvelnek, aminek az elkészítése nem túl bonyolult, és mivel a Sacher cupcake igen népszerű volt, gondoltam csavarok rajta egyet, és lesz belőle feketeerdő. Lett is bizony, mi szerettük, remélem mindenki más is fogja.

Ráadásul lerántottam a leplet a muffin és a cupcake közti különbözőségről is, mert ez sokak számára nem világos. Kattintsatok a receptért.

Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy olvastok.

Ez azért érdekes,mert sem a kalácsra, sem a lángosra nem hallottam még a scone szót használni, de ez így jól is van, mert aligha helyes két ennyire különböző ételt azonosképpen hívni, és mert a scone jellemzően háromszög alakú, önállóan sütött süti szerű reggeli étel. Rengeteg változata ismert, ami általában jellemző rá, hogy akár magában, akár mint egy zsömle is értelmezhető, lehet félbevágni, vajazni, lekvárt vagy sajtot rakni bele.

Őszintén mondom, soha nem sütöttem még sconet, mert nem találtam hozzá igazán szimpatikus receptet, mindegyikkel volt már ránézésre bajom, de ez nagyon klassznak tűnt, és nem tévedtem. Persze nem is néz ki úgy, mint a klasszikus scone, de ezért is tetszett meg annyira. Csodafinom. Nem száraz, de nem zsíros, ami nagy könnyebbség, inkább krémes, mint nedves, alig van benne cukor, az is barna nád, és a tészta maga egy nagyon kellemes állagú semleges ízű alig édes alap, a gyümölcs ezért nagyos szépen kiemeli az egészet.

Hozzávalók:

300g liszt

2 tk barna nádcukor + 1/2tk

1cs sütőpor

¼ tk só

100g vaj

250g eper

2 ek bazsalikom

120 ml kókusztej koncentrátum*+ 1 ek

2 tojás

A vajat a liszttel sütőporral, sóval késes mixerben összemorzsoljuk, ha ez nincs, akkor gyorsan, hideg kézzel morzsáljuk össze. Ha mixerben keverjük, akkor belemehet a cukor is, ha kézzel akkor viszont a folyadékokhoz tegyük majd. Az epret vágjuk nyolcadokra, és a bazsalikomot vágjuk apróra, majd mindkettőt tegyük a lisztbe, forgassuk össze finoman. A tojást villával verjük fel, a kókusz tejel keverjük össze, ha még a cukrot sehova nem tettük, ebbe a keverjük bele, és keverjük össze finoman a lisztes keverékkel.

Egy sütőpapírra rakjuk ki a tésztát, és kézzel egyengessük kör alakúra 1.5-2 cm vastagságúra. A maradék kókusztejjel kenjük meg, szórjuk meg a maradék cukorral, és nedves késsel vágjuk cikkekre. 205C-ra előmelegített sütőbe 15-20 perc alatt süssük meg.

Langyosan, vagy hidegen, sőt másnap is nagyszerű. Szerintem ebbe nem kell sem vaj, sem sajt, sem lekvár. Nagyon fogjátok szeretni ha megsütitek.

* a kókusztejet ne rázzátok össze, csak a felső sűrű részre van szükség, vagy lehet kapni kókusztej koncentrátumot is, az ez a sűrű része, akkor nem kell szedegetni kanállal.

Egy éve: zeller majonézes hal lila krumplival