KajaPiaZongora - recept, receptek

A nyarat lehet üvegbe rakni úgy, hogy télen is élvezni lehessen. Sokáig ragaszkodtam a keresztanyám féle natúr barack eletevéséhez, ami se nem befőtt, se nem dzsem, a kettő között valami, amit kenni nem lehet, szépen tálalni mint a felezett befőttet szintén nem lehet, egy valamire jó csak: nagykanállal gyümölcsként enni, illetve almáspitébe az alma kiegészítéseként keverni egy kicsit. Bármelyikre gondolok összefut a nyálam.

Most viszont játszani támadt kedvem, persze nem annyira hogy pl. a barackból kis furfanggal mákosguba legyen, csak simán virágokkat társítottam a barackhoz, és ez a kicsi plusz nagyon sokat jelentett a végerdményben. A virágoktól zamatos, illatos és nyáribb lett az amúgy is napfénnyel telt barack. Kevés pectinnel sűrítettem, amit a Culinarisban vettem. Új termék, és már nagyon kellett. A virágkeverék is onnan származik, van belőle többféle.

Hozzávalók:

3000g őszibarack

600g cukor

2 ek virágkeverék

2 cs (26g) pectin 

1 citrom leve

A barackokat alaposan megmosssuk, a héjat lehúzzuk, és negyedekre, vagy annál kisebb darabokra vágjuk. A cukrot rászórjuk, és a citrom levével főzni kezdjük. Ha stabilan átforrósodott belerakjuk a virágokat, hagyjuk kicsit forrni. A pectint hozzáadjuk, és tovább forraljuk 4 percig. Ekkor elővesszük a steril üvegeket, és megtöltjük a forrásban levő barackkal.  Talán ha nem írom ide akkor is mindenkinek eszébe jut a kuapok rácsavarni az üvegekre, de biztos ami tuti, leírtam. Már mehet is a kamra polcára.

A virágok a barack levétől kinyílnak, és megtelnek nedvességgel, cserében átadják az illatukat színüket és frissességüket a baracknak. Nagyon finom, és szép is a kis virágokkal . Érdemes tennetek egy próbát legalább néhány üveg erejéig a virágokkal, megéri.

Balsamico = balzsamecet redukció. Házilag is elkészíthető, balzsamecet, és türelem szükséges hozza. Lassú tűznél kell elforralni a balzsamecetet, amig krémes, mézes állagot kap. Ennek egyszerűbb változata, amikor az üzlet polcáról leemeljük a balsamico feliratos üveget. Ebből is van az alap, és különböző ízesített változatok is. Érdemes otthon tartani belőle, mert a sokféle módon és alkalommal felhasználható. 

A mai szilvás pohárdesszert nem ennek indult, csak menet közben lett ezzé. Rita sütijét gondoltam kipróbálni, ribizli helyett szilvával, de nem jutottam el odáig, mert eszembe jutott hogy szeretem a szilvát levesként, rétesként, krémsajttal és itt fuzionált a az eredeti ötlet az én kedvenclistámmal. Remek lett, nem bántam meg a módosítást, de azért nem tettem le az erdeti terveről sem, pláne hogy kaptam ribizlit is.

Hozzávalók:

500ml tej

100g köles

3 ek cukor

1/2 rúd vanília

pici só

citromhéj

1 doboz philadephia sajtkrém

6 szilva

2 ek agaveszirup

1 ek balsamico

 A szilvákat félbevágjuk, kimagozzuk, és egy tapadásmentes felületre, vagy sütőpapírra  tesszük. a tetejükre kevés szirupot és pár csepp balsamicot rakunk, majd forró 220C-os sütőben kb 8 perc alatt megsütjük.

A kölest alaposan megmossuk, és alőzőleg felforrósított tejjel odatesszük kis lángon főni. folyamatos keverés mellett puhára főzzük. A cukrot sót, és citrom héjat a vanília belsejével hozzákeverjük és kihűtjük, Ha kihűlt adjuk hozzá a sajtot, és habverővel alaposan keverük át. rétegezzük a sült szilvával. A tetejét szórjuk meg fahéjjal, de ez akár ki is hagyható.

A sajttól, kicsit sejtelmes, nem egyértelműen édes, inkább semleges ízbe hajlik. 

Ma méltóképen fogom bemutatni, hogy mi történik amikor a kánikula beveszi magát a konyhába, és ezzel egyidejűleg lecsapolja az amúgy is barázdáért ordító jobb agyféltekémet. Szerencsére a bal az még minimális aktivitást mutat, így jól fogunk ma szórakozni. Van 2 új kicsikém. Illetve az egyiknek csak az emlékét őrzöm már, a másik kicsikém* viszont kitünően van. Bemutatom az egyiket: Ő Babyface:

A már többször emlegetett Lajos kopogott be babyface-el de akkor még csiszolatlan gyémánt volt csupán egy Balatonfelvidéki hegyoldalból. Ilyenek az őstehetségek (nem magamra gondolok) egyszer kell csak valakinek felfedezni őket, és a karrierjük üstökösként száguld onnantól. Én lettem a jószemű szerencsés, aki szárnyam alá vettem babyface-t. Kihoztam belőle a maximumot. Nagyon élvezte amig csiszolgattam, hogy minél szebben tündököljön, pedig nem tudta, hogy én leszek egyben az a lelkiismeretlem manager-fotós, aki előkaparja őt a sárból, aztán, kihasználja és amikor már a kamera előtt élvezi a pózolást, kér még egy szivességet is tőle, de az ártatlan nem tudja, hogy ez élete utólsó rossz döntése, és saját magát áldozza fel valaki más sikeréért, aki amúgy sokkal megbecsültebb társadalmilag, kegyesebben bánnak vele, és  annyiszor állt már a magazinok címlapján, hogy nincs annyi babyface hasonmás összesen kishazánkban, mint ahányszor ő pozolt a sztármagazinokban. Az avocado önmaga, és a társadalom szerint származására tekintettel felsőrendűbb babyface-nél.

Szegény babyface az avocado krémleves oltárán áldozta fel magát, méghozzá úgy, hogy az utolsó csepp vérért adta.

Avocado krémleves patiszonnal, sültcéklával.

Hozzávalók:

1 avocado

1 babyface 250 ml-nyi centrifugázott leve

50ml tejszín

1 ek mascarpone (opcionális)

 csipet só, bors 

pici citrom héj

1kk citromlé

néhány szelet cékla

1kk vaj

1 kifli

olivaolaj

A patiszont, ( miután leszedjük róla a kinezio tapeket) gyümölcscentrifugán áttoljuk, és a kinyert lével összeturmixoljuk az avocadot. hozzáadjuk a tejszínt, és ha szeretnénk mascarponét is bele azzal is turmixoljuk. Sóval, borssal, citromhéjal és lével ízesítsük. A céklát vékonyra vágjuk, és a vajon megsütjük. Ha valakinek nem elég édes a cékla, karamellizálja, mert az édes íze a legjobb kiegészítője a levesünknek ha nem elég édes, hiányozni fog az összahtásból. A kifliket karikára vágjuk, és olajjal meglocsoljuk, majd serpenyőben megpirítjuk. Ezt adjuk a leves ünk mellé.

Mivel a leves nyers, és friss, a patiszon és az avokádó élő összetevők, azonnal együk meg, ne rakjuk hűtőbe, és ne tároljuk. A centrifugázott levekről amúgy is érdemes tudni, hogy hamar vesztik az ízüket, állagukat, és gyors kémiai folyamatok indulnak be amelyek egyike sem kedvez sem a lének, sem a fogyasztónak.

A leves pazar, bámulatos enrgiákkal  bír, illetve aki jártas benne az biztos érzi a biorezonanciáját még képernyőn keresztül is. 

Köszönöm a mai türelmet.

A sógornőim kedvéért pedig: igen én készítettem babyface-t, Lajos csak a patiszont adta. 

*A másik kicsikémről majd a hétvégén írok bővebben.

Kávé, cukor, levendula. Van otthon? Akkor hagyjuk el a konyhát 10 percre, úgyis olyan meleg van. Most, hogy mindenki hazaért a nyaralásból, itt az ideje leradírozzunk a nyári port a bőrünkről, méghozzá úgy, hogy a konyhapolcról elővesszük a hozzávalókat. 

Egy valami szükséges még a bőrradírhoz, az pedig a növényi glicerin. Ez bioboltokban illetve webshopokban kapható. A glicerin nedvesség meggkötő szerepe miatt fontos. Arról nem is beszélve, hogy milyen rossz lenne ha kiperegne a kezünk közül a sok finom alkotó.

Az illata fenomenális. Lábra és kézre próbáltam, isteni. Az összetevőkről: a kávé külsőleg tisztít és méregtelenít, a levendula nyugtat, a cukor meg kell, hogy a dörzsöléssel a mikrocirkulácíót beindítsa, és az elhalt hámsejteket leradírozza. Ha minden hozzávaló bio, tuti nyert ügyünk van.

 Hozzávalók:

110g cukor

25g  őrölt kávé

2 ek levendula

120ml növényi glicerin

Mindezeket keverjük össze, és már használhatjuk is. A maradékot tartsuk hűtőben.

Okosság: Bár Ilcsi nénit messzire vitte  a konyhakertje, én magam sose gondoltam volna, hogy a babérjaira török. Amúgy ki tudta, hogy Ilcsi Szépítő Füvei névre halgató magyar brand a tengerentúlon "ilike organic skin care" névre hallgat. Imádom ezt a nevet. Ha egyszer saját brandig jutok, az enyém  "MeLike  kitchen skin care" lesz. Szerintem ajándéknak is kitűnő, persze csak kávé szeretőknek.

Aurélnak köszönöm, hogy kézmodell  volt, végülis ha mégsem lesz gyerekorvos, a modell karrierjéhez még hasznos lehet később ez a fotó.

Egy másik kávés bőrradír, ha nem szeretnétek a házit. De van egyéb élelmiszerekben gazdag külső doppingszer is.

Jó, lehet, hogy a név nem stimmel teljesen, mert  akkor most carbonara, vagy cukkinis tészta, de carbonara mert van benne hasaalja szalonka, csak éppen  cukkini is került bele. Borzasztó sokat ettem belőle, pedig nem állt szándékomban. 10 perces ebéd, ami ha volt, feledteti a délelőtti kellemetlenségeket.

Egy aprócska negatívuma volt a tésztaevés utáni létnek: le kellett feküdnöm fél órára. Kár lenne rögtön a tésztára fogni, mert valószínű a természet összjátéka űzte velem ezt az alvásos dolgot. Egy hete alig élek az allergiától, egy hete maximális mennyiségű allergia gyógyszert szedek és fújok rá-be, az addigi rákészülő mennyiségtől is folyton álmos voltam, de most már a 8-kor kezdődő Derrick felügyelőnek megfelelő filmeket sem tudom végignézni gyakorlatilag a hiradó után alszom, folyton úgy nézek ki mint aki sírt, és a szempillaspirált már elzártam magam alől, hogy nehogy eszembe jusson rutinból használni mert 3 percen belül szétterül az arcomon, vagy a szemdörzsöléstől vagy a könnyzéstől. Persze a 38 fok sem segíti a vérnyomásomat, és ennek tetjébe a kávéfőzőmet sem tudom használni, mert vízkőtleníteni kellen, de nincs itthon folyadék, én meg nem jártam a Ráday utcában, hogy vegyek. Sírnék még, de így is sírok egész nap, vagy ha nem is, legalább úgy nézek ki. 

Ha sikerült eldönteni, hogy mennyi szerepe van a tésztának az alvásomban, és ti úgy döntötök, a tészta a legkevésbé tehet róla, akkor itt a recept, igérem szeretni fogjátok, Kati szerintem neked is menni fog. Ez egy két személyes adag

Hozzávalók:

60 g hasaalja szalonna (pancetta)

100g cukkini

1 gerezd fokhagyma

250 ml tejszín

1 tojás sárgája

200g tészta

petrezselyem, parmezán

A tésztát lobogó forró sós vízbe tesszük. Ezzel egyidejűleg felvágjuk a szalonnát, a cukkinit csíkokokra. 2 csepp olivaolajon odateszzük a szalonnát, ha félig megsült, a cukkinit hozzáadjuk , aztán a fokhagymát, de ezzel nem sütjük már nagyon, hogy ne égjen meg, most ráöntjük a tejszínt, belerakjuk a tojás sárgáját, alaposan összekeverjük, felforraljuk, és ha jó az időzítés eddigre kész a tészta, amit a tejszínes cukkinihez adunk átforgatjuk, és megszórjuk parmezánnal, petrezselyemmel.

Lekottázom az ütemtervet: tésztavizet felforralom , tésztát belerakom 2 perc, hozzávalók összevágása 1,5 perc, szalonna pirítás 3 perc, cukkini 1 perc, fokhagyma 0,5 perc, tejszín 1,5 perc, a tészta leszűrésére 0,5 percetek maradt, de ez elegendő.

Az asztal közepére tesszük a serpenyőnket, megszórjuk parmezánnal, és fokhagymával. A parmezán nálunk csak a tányéron került rá, ezért azzal nem számítottam, ha valaki összekeveri a tésztával, az kap még 0,5 perc pluszt.

Ennyi lenne , és ennyi is volt nekem is. Aztán meg annyi. Mindegy, csak vége lesz a nyárnak, addig is írtsa mindenki a parlagfüvet, Köszönöm.

A maradék tésztákkal mindig az a baj, hogy vagy azért nem tudjuk felhasználni, mert nem elég nagy a tepsi, a vagy a sütő, vagy valamit rosszul aránítottunk, és nincs mivel megtölteni, nincs mit rárakni, vagy már egyszerűen csak elfáradtunk, és az eredeti elgondolást nem is akarjuk folytatni. Bármelyik is történik ezek közül, ha leveles tésztával van dolgunk, szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

A maradék leveles tészta ugyanis bármiféle módon felhasználható. Tökmindegy mi van a hűtőben, fogunk rá találni valamit, hacsak nem vagyunk egyedülálló férfiak, és tartunk mást is 2 behűtött sörnél, meg egy mélyhűtött vodkánál. Erről jut eszembe Bárány, aki akkoriban egyedülálló férfi volt, és egyszer összefutottunk a Sparban. Éppen a sajtoknál válogattam, amikor rámköszönt. Hamár ott voltam, gyorsan megkérdezte, hogy milyen sajtot vegyen, ha jön hozzá a gyereke hétvégére, de eközben vagy 3 féle kéksajtos is vett. Tettem javaslatot, majd visszakérdeztem, hogy de miért vesz valaki 3 féle kéksajtot, amúgy azt se tudjahogy a sajtot eszik e vagy isszák. A válaszra nem voltam felkészülve igazán, gyakorlatilag kiütött vele aznapra : -A kéksajt bármeddig eláll.- mondta. Sima szemöldök húzás volt a válaszom. Ezért kiegészítette: - Na jó, lehet hogy nem, de úgyse látom ha már nem jó, mert már amúgyis penészes. Eltelt azóta 14 év, és Van már azóta 3 gyereke, meg felesége. Ez a biztos amit tudok, és vannak dolgok a sajttal kapcsolatban amit csak remélni tudok.

Amiért eszembe jutott ez a történet, az a kéksajtos töltelék, meg amit még találtam.

Hozzávalók:

2 ek márványsajt

1/2 ek tejföl

póréhagyma

1 ek paradicsom paszta

1 paradicsom

2 szelet feketeerdei sonka

gouda sajt

A hozzávalókat természetesen kezelje mindenki szabadon, ez csak ötlet.

A tészta formázása úgy történt, hogy egy pohárrak kiszúrta, 6 korongot, 3-nak pedig a közepét újra kiszúrtam egy kisebb pohárral, hogy gyűrű legyen belőle. az teli korongra rákentem a paradicsom pasztát, egy szelet sonkát, majd paradicsomot raktam, éssajtot a tetejére, végül a kilyukasztott tésztagyűrűt.

A kicsi sajtosokat pedig a gyűrűvé lett kis koronggal kezdtem, ez volt az alap, és a maradék leesett tésztákkal körbefontam, ezért nem lett szabályos, majd megtöltöttem a reszelt kéksajt tejföl krémmel, és hagymát raktam a tetejére.

200C-on gyorsan megsülnek. Hogy mit rakunk bele, azt tényleg az határozza meg, hogy mit találunk. lehet sima tejföllel, vagy krémsajttal is kenni, sonka, vagy kolbász is kerülhet rá, paprika, is lehet a tetején, a lényeg, hogy használjuk fel.

A cékla sokoldalúságát kevesen használják ki, és én is ide tartozom, pedig ellenállhatatlanul vonzódok hozzá. A színe, az illata, az íze minden alkalommal lenyűgöz, de legfőképpen akkor, ha olyan friss, amilyen ez volt. Egy cékla recpttel indítottam a blogot, amit Kati után szabadon azóta is csak epertortaként emlegetünk.

A mostani céklával Lajos, mackó kutya apukája örvendeztetett meg, illetve nem is annyira engen, mint a gyermekeimet, mert Éva, mackó anyukája elmondta neki, hogy valamiféle torokgyík kínozza a srácokat, és Lajos ezzel a lendülettel kiásott egy zacskónyi céklát, mondván az majd céklalé formájában meggyógyítja őket. 

Szerettem volna megkérni Lajost, hogy vénásan adja be a gyermekeknek, hogy én megmeneküljek a konfrontációtól, de miután az egyik 5 éves közölte hogy ő bizony nem kedveli a céklát, Lajos azt mondta sebaj, akkor majd anya megeszi, ezzel jelezve, hogy Ő sem száll vitába vele, de azért annyit még hozzátett: Akkor egyél mézet. Azt szereted? A gyermek válaszolt: Igen, -majd azonnal hozzátette- és szerintem mackó is, mert Ő mindig nagyon hangosan ugat, és sosem rekedt, ugye a torka se fáj sosem? Na így olvas be az ártatlan angyali tekintetű  gyerek a szomszédnak anélkül, hogy én megkérném rá, és anélkül hogy Lajos zokon vegye.

  Annyira édes és finom volt a cékla, hogy  én bizony nem vacakoltam sokat, nyersen toltam befelé.  Azon tűnődtem éppen, hogy hogyan használjam ki ezt a szuperédes ízt, amikor aznapi blog ajánlóban ezt  a  balzsamecettel sült céklát  rakták ki nagyon okosan. Kicsike változtatással megsütöttem, és amikor megkóstoltam hirtelen más felé vettem az irányt. Joghurtot és körtét kapott társul. Renndkívül finom lett.

Hozzávalók:

2 közepes cékla

2 ek oliva olaj

1 ek balzsamecet

1 ek balsamico

300g görög joghurt

1 ek agaveszirup

kevés reszelt citromhéj

A körtéhez:

1 körte, 2 ek vaj, 2 ek cukor, 1tk citrom

A céklát mosás után 4 felé vágjuk. Egy tapadásmentes lapra tesszük, és megkenjük az olaj, ecet, és balsamico keverékével. Előmelegített sütőben 190C-on fóliával letakarva 50 percig sütjük. Ha kész, hagyjuk kihűlni. Ekkor lehúzzuk a héját. A céklát a joghurttal, agavesziruppal, citromhéjal összeturmixoljuk.

A körtét felkockázzuk, vagy szeleteljük, a végső felhasználás függvényében. Egy teflon edényben a vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot és a citromlét, végül a körtét és beleforgatjuk a karamellbe a körtét.

A tálalás attól függően alakuljon, hogy ki mennyire elkötelezett cékla rajongó. A családnak bemelegítő céklagyakorlatnak készítettem teljes körtemetszet szeletet, amit megkentem a céklával, és a tetejére még körtekockákat raktam. Mindkettő fergeteges volt. A kockakörtés inkább cékla, a szeletkörtés inkább körte ízű volt. Milyen váratlan eredmény ugye?

Kérem mostantól csak az olvassa tovább, aki nem prűd, és elmúlt már 18 éves:

Fotót azért nem kaptok a bemelegítő cékláról, mert a körtemetszet a céklával és a tetjére helyezett körtekockákkal igen bizarr , kicsit konkrétabban egy körtecéklapunci lett belőle, és 18-as karikát kellene kiraknom. Nem mertem iderakni. Azért facebookra feldobom ok?

 A tesóm tehet mindenről. Csütörtökön felhívott, megebszéltük ki mit csinál 20-án, és persze  tudtam, hogy a szokásos programot fogjuk mindketten elmondani, Ők parádéznak a rakparton, mi antiszociális módon egyéni vizisportot űzünk egy tavon. Az azért kicsit kibillentette a nyugodt mármár unalmas beszélgetést, amikor hozzátette: ...és ha kapunk, megkóstoljuk az ország tortáját. 

?????? WTF. Azt tudom, hogy Zila mester kitalálta ezt a köles-barack tortát, azt is tudom, hogy osztogatják a rakparton, mintegy 20-24000 szeletet, de azt sosem gondoltam volna, hogy bárki, direkt kóstolási céllal  beveti magát a tömegbe, és sorban áll érte. Pedig de. 

Lám lám, a közös gyerekszoba ugye még semmit nem jelet. Viszont eszembe jutott, hogy mi akár itthon is ehetnénk, lévén van nekem formám, kölesem, barackom és pectinem (nem irígykedik ez egy jól felszerelt konyha) itthon. Keresőmbe bepötyögtem az igényt, és sok találattal örvendeztetett meg. Volt köztük ez. Örök hálám, mert rengeteg gyakorlati tudnivaló van a videókban, és bár nem vagyok kezdő, ez a zila forma komoly nehézségeket tud okozni. Na ezt meg onnan tudom, hogy anno a tesztcsapat részeként heteken át szivattam magam vele, meg persze örvendeztettem is, amikor végre sikerült valami.

Szóval, aki úgy dönt, hogy elkészíti, annak nagyon hasznos lehet a videó megtekintése. Jómagam is sokat profitáltam belőle, és többször is belekukkantottam a torta készítése közben. Igazi pöcsölős, bonyolult holmi, de nem véletlenül, hiszen cukrászok alkották cukrászati (profi) körülmények között, (remélhetően) magas szakmai tudással, és valószinüleg nem az járt a fejükben, hogy kovács gizike a 2.emeleti társbérletben is el tudja készíteni, amikor övé a konyhai félóra. Mivel a fél óra kicsinykét kevés hozzá. Egyébiránt természetesem k.gizikére is gondoltak, hiszen az ország sok cukrászdájában lehet eztán kapni venni a tortát, így senki ne csüggedjen, aki nem ennyire perverz, hogy menten nekiáll, illetve aki kevéssé szereti a konyhai kihívásokat, mert bárhogy nézem is ez azért annak számít.

Receptet és leírást nem írok, de ez itt  a hivatols lapja a tortának, itt mindenre fény derül. Arról még nem tudok nyilatkozni, hogy milyen a torta, de külön külön az alkotórészek nagyon finomak voltak. Este baráti tesztcsapatunk összegyűlik, és akkor majd updatelem a posztot ízeket illetően is.

Nézzetek repülőket, hajókat, tüzijátékot, és persze emlékezzetek Szent Istvánra, meg az új kennyérre.

Érzékszervi tesztelés:

Ma nap közben az Index címlapon halálra fikkantotta ezt a tortát, illetve nem ezt hanem ennek az eredetijét. Tulajdonképpen nem értem miért. Azt kétség kívül állíthatjuk, hogy nem tömeg ízlést tükröz, ez azonban nem baj, sőt. Én kimondottan kedvelem, ha valamit nem csak nyelni kell mit egy érdeklődő tekintetű, 9 hónapos pépet kanalazó csecsemőnek, hanem több inger is ér egyszerre. És ezzel a tortával ez megadatik. Vannak itt ugye a rétegek, vannak az ízek, vannak az állagok, vannak gyorsan előjövő ízek, és vannak azok, amik csak akkor jönnek elő, ha az ember megrágja, összekeveri a szájában a falatot. Kétség kívül reformnak számít az elgondolás, és mint minden szokatlat, ezt is ellenzik néhányan. Nekem nagyon ízlett, egyetlen(ami 3) titkom van csupán, a folyékony barack öntetbe 30 g cukrot tettem mindösszesen, illetve a konzerv helyett igazi volt a barack, és a sűrítmény helyett lekvár került bele A tesztcsapatunk felnőttjeiből mindenki szerette, a gyerekek közül az egyik azt mondta, az alja nem finom, csak a többi.

Erika kétszázas pulzussal, hajtőre vákumozott szemöldökkel, és őszinte döbbnettel azt kérdezte: Ebből a drága gyümölcsből főztél levest? Hát bizony, mert egyrészt nem is volt annyira drága, másrészt pedig nem összevethető pl a meggyel a gyümölcs intezitása. Ergo nem kell egy kiló  ugyanannyi leves elkészítéséhez.

Konkrétan egy dobozból, ami 600.-Ft volt főztem egy levest úgy, hogy a harmadát megettem gyümölcsként, a többi meg ment a levesbe. Ezt azért is írom így, mert már többedszeri próbálkozás után leszögezhetem, hogy az áfonyát nem különösebben kedvelem főzve vagy sülve, talán azért mert úgy nem találom benne az a kicsipici fanyarságot, ami a héjában van, és ami csak nyersen érződik benne. Feldolgozva már csak az édessége dominál, és a nagyon erős zamata. Azért finom volt, miután a citrommal frissítettem rajta.Majdnem ugyanúgy készítettem mint a meggyleveset, csak kicsivel több citrommal, a fenntiek  miatt.

 Szeretnék kitérni a fotóra is egy pillanatra. Remélem mindenki látja az elhivatottságot benne, hogy a kompozíció cseppet eltér a megszokottól, hogy installációt sem sajnálva végre más szemszögből készült a kép, friss szemléletű ötletgazdag a kompozíció. Egy apró dolog csorbítja a hozzáállásom nagyvonalúságát az pedig az, hogy nem az én elhivarottságom eredménye a kép, hanem  Vincéé. Ha pedig teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor Vince elhivatottsága a foci iránt hozta ezt az eredményt.  Leves kész, háttér kész, kanál feltámasztva, hogy ne follyon ki a leves, és akkor Vince : Idenézzanya mekkorát tudok rúgni az új focicipőmben! És ez csak a lepattanó volt .

Hozzávalók:

Egy doboz (dupla magas) áfonya

3 ek cukor,

1 citrom

3 tojás

1 kis doboz natúr joghurt

3 szegfűszeg

 1 l víz

pici só

Az áfonyát 2 ek cukorral és szegfűszeggel, egy citromkarikával meg annyi vízzel feltettem főni, amennyi ellepte. Kb 15 percig lassan forraltam, ezalatt szépen összefort, és kieresztette a levét a színét, az ízét. Hozzáadtam a többi vizet, újraforraltam. A tojás sárgáját egy ek cukorral fehérre kevertem, és a joghurtot hozzáadtam, majd belekevertenm a levesbe. éppen átforraltam, és a citrommal ízesítettem. Botmixerrel megadtam a kegyelemdöfést az áfonyahéjaknak, hogy elvegyüljenek a többiekkel, hűtöttem és készen is volt.

Szolgálati közlemény:

Saludo SANTIAGO DE CHILE, ya he creído que le he hecho enfadar, y por eso no ha visitado mi blog durante tanto tiempo.

A múltkor már dokumentáltam egy cobblert ami csak nevében tűnik hasonlónak ezzel a változattal. A valóságban azonban szinte semmi hasonlóság nincs a kettő között azon az egy alapszabályon kívül, hogy alul van a gyümölcs, felül pedig a tészta. Már akkor is mondtam, hogy ez a pitékhez hasonlóan végtelenül variálható édesség.

Íme itt a bizonyíték. Nem egyben sül, zabos és magos, fagyi helyett joghurtot kapott, ízre sokkal natúrabb, és vaskosabb. Vendégség esetén pedig  hatalmas előnye, hogy pontosan kiszámítható mennyit kell sütni, előre el lehet készíteni, és frissen megsütni, de akár meg is lehet sütni előre mert hidegen is finom, végül, de nem utolsó sorban pedig szép, rusztikus. Ja, és könnyen értelmezhető illetve tálalható étel.

Hozzávalók:

30g liszt

30g zab

30g porcukor

30g szeletelt héjas mandula

30g vaj

pici só, fahéj

1 ek agaveszirup

2 őszibarack (sárga belsejű)

1 natúr görög joghurt

A lisztet, zabot, cukrot, mandulát, sót, fahéjat a puha vajjal összekeverjük, én ezt villával oldottam meg. A barackokat felezzük, magozzuk, és kevés sziruppal meglocsoljuk. A barackokat megtöltjük és púpozzuk a tésztával. 190C-ra előmelegített sütőbe rakjuk a tapadásmentes felületre rakott barackokat, és kb 30 perc alatt megsütjük.

Tálaláskor opcionálisan adhatunk mellé joghurtot is, de anélkül sem lesz hiányérzetük.

Azt is írtam , hogy a mandulás cobblereket nem annyira kedvelem, most viszont, hogy ezt a zabos változatot megkóstoltam úgy kell kiegészítenem azt a mondatot, hogy a sima fehérlisztes változatnál nem viszont a natúrabb zabos cobblerben nagyon finom a mandula.