KajaPiaZongora - recept, receptek

Technikai szüneten volt a blog, amint ez látszik, konkrétabban az Isten háta mögött voltunk egy kicsivel, ahova nem ért el az internet csodája, és ahova a pékárú is csak esetlegesen érkezett meg, de ahol annyira jól éreztük magunkat, hogycsaknnna. Igyekszem visszarázódni, és tovább folytatni áldásos tevékenységemet (nem a blogra gondoltam, mosás , vasalás, főzés...), és persze itt is lelkesedni tovább, hogy legyen kajapiazongora.

A falatok a szünet előtti este készültek, hogy a maradékok felhasználódjanak, és a hűtő kiürüljön. Kivételesen nem Tante Fanny, hanem Lidl leveles tésztát használtam, és azt kell  mondanom hogy ízre ez kevéssé, de állagra kicsit jobbnak tűnt, sajnos már nem tudom megnézni, hogy mennyi E van benne, amitől ezt tudja, de már úgyis mindegy, megettük.

Hozzávalók:

1/2 csomag leveles tészta

100g spenót

80g feta sajt 

1 gerezd fokhagyma 

1 jalapeno paprika

A sajt olajban volt, így ebből az olajból kivettek 1 evőkanálnyit és a spenótot megrogyasztottam rajta. A sajtos villával összetörtem, a paprikát kicsi darabokra vágtam, és a fokhagymát lereszeltem. Mindezeket összekevertem, és kerekre kiszúrt tésztalapokba töltöttem, félbehajtottam a lapokat a széleket egymásra nyomkodtam villával, és bekentem tojással a tetejüket, szórtam rá szezámmagot. 220C-os sütőbe tettem és kb 10-15 perc alatt megsütöttem őket.

Finoman ropogott, csípett, az olajos sajttól és spenóttól nem volt száraz, igazán bejövős volt. Remek korcsolyként szolgálhat borozásokhoz, vagy esti kártya partikhoz.

Úgy érzem kezdem megkedveli ezt a hétvégi recept mentességet, és nem azért mert lusta vagyok, hanem azért történnek egyebek is velem mint a konyha kalandok. A füge még a mai posztnak is főszereplője marad, de kap hozzá társakat is.

Tegnap írtam, hogy a füge nem elég népszerű nagy általánosságban, de azt hiszem a gasztro érzékenyek mindegyike ismeri minimum, de inkább használja is valamilyen formában. Nekem szerencsém van , mert Papi nagyon szerette a fügét, és hamar meg is ismertetett vele minket, sőt arra is emlékszem, milyen féltő gonddal hozta tenyerében az érett fügéket, ha éppen hozzájutott valahol. Ő szárítottat is szerette, én pedig már az édes illatáttól is tele lettem, nem szerettem mert túl cukrosnak találtam.

A mostani történetnek viszont egy idegen férfi, én és a füge lesz a három szereplője. A közeli csomópont pirosánál álltam, az ablakok lehúzva. Egy hajléktalan lépett hozzám és "csak pár forintot" kért.  

-Jó napot, azt nem, viszont ha kér szivesen adok ebből a friss fügéből, ha szeretne.- így én

-Aszt' jó?- így ő

Hűűűbazz....erre nem számítottam. Csak a kamaszgyerekem edzette erős idegrendszerem mentett meg az azonnali infarktustól. Komolyan megállt bennem az ütő. Ezt az ínyenc csövit! Miért ha nem, kér hozzá mézet?  

Ha mélyen magamba, áh dehogy csak simám magamra pillantok látom magam 5217 helyzetben amikor megkérdezem , hogy jó e, mert csak akkor kérek, de akkor én fizetek is általában. Ekkor azt gondoltam igaza van, attól, hogy nincs otthona, ne egyen szart, de  ugyan honnan csúszhatott ekkorát ha az elveihez ennyire ragaszkodik még az utcán is. Gyorsan felocsúdtam:

-Igen, puha, érett, édes, bár még nem mézédes. -Ez már a felocsúdott énem volt

-Aszt' hogy kell ezt enni?-ő-És közben már bólogatott, és nyújtotta mindkét tenyerét.

És ebben a pillanatban leesett a tantusz, megvilágosodtam.

Gyorsan 5 gyümölcsöt a kezébe tettem, és egy következőt alulról megnyitottam, és megmutattam. Elhangzott egy gyors köszönöm-egészségére, és mindketten továbbmentünk. Én haza, Ő pedig ki az autók közül a szemközti buszmegállóba, ahol egy nő ült. Remélem szerették. 

Ami a legfurcsább volt, hogy a férfi pont olyan féltő gonddal tartotta és vitte a fügéket, mint Papi annó. A jelenése volt csupán más a két mozdulatnak, Pappi szeretetet, a férfi pedig túlélést vitt a szerettének. 

Érdekes, hogy egy ismeretlen hajléktalan férfinek köszönhetem, hogy egy újabb gyerekkori emlékem idéződött fel, és láthatom Papit ezzel a nagyon emberi, nagyon apai arcával.

Köszönöm neki. Magam pedig nyilvánosan meggyónom, hogy ilyen feltételezéseim voltak, a hajléktalannal szemben, miközben csak próbálta megtudni, hogy a fügét eszik e vagy isszák, és hogy finom e, valamit felhívom a figyelmet az, hogy a férfi kapta csúf lelzőt, az ebben a történetben nem is a legrosszabb.

Azt még elárulom, hogy remekül szórakoztam magamon, azóta is elnevetem magam a párbeszédünket felidézve. Egyébiránt volt mostanság egy másik autós hajléktalanos sztorim is, de arra háni azt mondta: ez nagyon abszurd. Úgyhogy el se merem mondani.

 A fügéről sokan nem tudják, de bizony nálunk is érik, hovatovább mostantól folyamatosan szüretelhető októberig. Azt viszont én sem tudom, hogy nálunk miért csak a zöld változat terem. Jellemzően az év közben kapható import fügék mind csodálatos lila szinűek, de sem termő bokrot, sem olyan lila gyümölcsöt se, láttam még, amiről azt állították volna, hogy hazai.

Nem túlzottan ismert, és használatos a magyar konyhában, pedig Bálint gazda szerint Az 1300-as években honosították meg nálunk is a növényt. Lett volna ideje népszerűségre szert tenni. Sajnálatos tény ez, mert amúgy igazán finom, értékes táplálék és vitaminforrás, ráadásul a konyhában is kreatívan használható.

A rétes csak annak köszönhető, hogy volt itthon maradék réteslap. Nem készültem rá, de mostantól fogok, mert nagyon finom lett. Ezt persze sejtettem, amikor készítettem, de várakozáson fölüli volt az élmény.

Hozzávalók:

6 réteslap

5-6 füge

2 ek vaj olvasztva

1 ek barna nádcukor

1 ek dió

2 ek mascarpone

1 tk bodzazselé

A sütőt 220C-ra előmelegítjük. A réteskorongokat kiszúrjuk. Én a tortagyűrű éles aljával tettem ezt, mert eleve ebben akartam megsütni. A gyűrűt kivajazzuk, és egy sütőpapírra tesszük. Minden réteskorongot vajazzuk, és tegyünk a gyűrűbe egymás után négyet. Most vékonyra vágott fügeszeletekkel rakjuk ki a gyűrűt. Szórjuk meg kevés cukorral, és dióval. Jöhet egy újabb réteg réteskorong sorozat (4), aztán a füge cukor, dió, és tetejét fedjük 4 réteg lappal. A tetejére derelyevágóval vágtam csíkokat is, amiket szintén vajaztam, és azzal díszítettem.  A sütőben kb 15 perc alatt megsült. A mascarponét a bodzazselével összekevertem, és vizes kanállal réraktam a forró rétesre. 

A bodzazselét még tavaly készítettem bodzabogyóból. Ha idén is sort kerítek rá, akkor számot adok a menetéről. Kitűnő szinező, díszítő és ízesitő. 

Szívből ajánlom, és nyugodtan lehet a hagyományos formát is készíteni, de akkor érdemesebb kockára mint karikákra vágni a gyümölcsöt, mert  úgy könnyebb feltekerni, és ne feledjük, hogy , a sütési idő is hosszabb lesz. 

Pirosfehérzöld ezamagyarföld. Magyar ember magyar dinnyét eszik mostantól. Legalább is a kampány szerint. A hétvégén a gazdaságos angol lánc egyik "hangárjában" fennen hirdették, hogy valódi hungarian dinnyét kóstolhatunk a frissen felállított kampány standon, de a sor közepén elhelyezett dinnyés konténerre ugyanezt már nem plakátolták ki. Csak én vagyok ennyire szkeptikus, vagy sima figyelmetlenség volt a részükről? Végülis mindegy, úgysem vettem. 

Vettem máshol, és készítettem nyárcsalogató dinnye italokat. Gyerekeknek édeset, felnőtteknek opcionálisan vodkásat. Mint mindig, most is nyomatékosítom, hogy ha ugyanolyan alapot használunk, és változatunk felnőtté, akkor feltünően különböztessük meg őket egymástól, mielőtt egy huncut vagy figyelmetlen kisgyermek idő előtt megismerkedik az alkohollal. 

Egyetlen sarkalatos pontja van az italnak mégpedig a mag nélküli dinnye. Ilyet én még nem kaptam, viszont nem estem kétségbe, mert ha enni szeretnék akkor is kimagozom, most is így tettem, csak most ötször annyit. 

Hozzávalók:

1,5 liternyi ürtartalmú dinnyekocka (magozott)

200ml víz

100g cukor

5 gyömbérszelet

1/2 citrom leve

1/2 lime leve

A kimagozott kockára vágott dinnyét turmixgépbe tesszük, és dinnyelét készítünk belőle, félretesszük. A cukorból és a vízből és a gyömbérből szirupot készítünk, lehűtjük. Ha hideg, vegyük ki a gyömbért. A dinnyelét leszürjük, összekeverjük a sziruppal és a citrus levekkel. 

Ennél a pontnál lehet ketté választani a két ital készítésést. Ha mentes változatban isszuk, tegyünk jeget a pohárba és öntsük rá a dinnyelimonádét.  Ha felnőttek készítjük, akkor pedig alaposan hűtsük le,  és tegyünk így a vodkával is. Majd ha minden és mindeki készen áll, öntsünk vodkát a dinnyelimonádéhoz. Keverjük össze, és élvezzük.

Nem volt még szerencsém soha ekkora , soha ilyen sárga, és soha ekkora de mégis zsenge cukkinihez, mint ez a múltkori darab, amit Erikától kaptam. Készült belőle ugye a fetás lepény és még maradt is, illetve az eredeti terv tészta volt, csak Dolce vita is éppen abban utazott, így nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom. Ám rápihentem két napot, és elkészítettem a ketreces változatot. 

Mivel a csak ketten voltunk itthon, volt időm eljátszani vele, sőt annyira elragadtattam magam, hogy a felállított tésztákat egyesével töltögettem besamellel, továbbá sajtszeletekből linzerközép lyukasztóval kis sajtkorongokat szúrtam a tésztákhoz kupaknak. Azért itt már ledobtam volna a láncot, ha ez kötelező feladat, vagy ha az összes gyerekem egyesével be-be szalad és megkérdezi mikor eszünk már? Szerencsére viszont semmilyen nyomás alatt nem voltam, és valójában fél óra alatt kész volt az összesütésre.

Hozzávalók:

cukkini

kaliforniai paprika piros, zöld

aszalt paradicsom

oregano

oliva olaj

A besamelhez:

30g vaj

10g liszt

400ml tej

só

szerecsendió

bors

Rigatoni tészta

gouda sajt

A zöldségeket hosszú szeletekre vágtam, és olajon átpirítottam grillzöldség füszerrel és friss oreganoval. Megfőzzük a tésztát. Elkészítjük a besamelt: az olvasztott vajra tesszük a lisztet, amit fehér habzásig hevítünk, felöntjük a tejjel és szorgos kevergetéssel megelőzzük a csomósosdást. Addig keverjük amíg besűrűsödik, sóval szerecsendióval izesítjük. Egy kis tortagyűrűt kivajaztam sütőpapírra raktam és körberaktam a tésztával, a közepébe tettem a zöldségeket. A tésztákat megtöltöttem a besamellel, és a tetejét lezártam a sajtkorongokkal. Beraktam a sütőbe 5 percre alsó sütésre, aztán grill alá. Ha piros a sajt ki is vehetjük.

A maradék besamelt a tálalásnál adtam a tésztához, sőt egy részét paradicsom pasztával kevertem, így aztán volt fehér, meg paradicsomos mártás is. A tészták alján egy kicsit kifolyt a besamel, amitől klasszul összesült az alja.

Szerintem igazi randi kaja, bár lehet hogy csak a kettesben eltöltött vacsora hangulata miatt éreztem így.

Költői a kérdés. A levenduláról mint fűszerről nem nagyon gondolkozik egy hagyományos magyar konyhát vivő háziasszony. Sőt, szerintem  egy francia sem. Fogalmam sincs, hogy ki és miként jutott arra, hogy levendulát tegyen bármibe is a ruhásszekrényen vagy a nyári vendégváró koszorún túl . Bár ha arra gondolok, hogy mennyi jó illatú, aromájú növényt használunk tulajdonképpen kézenfekvő volt, egy bátor kisérletező ennek is adjon egy esélyt.

Már tavaly is próbálkoztam vele, akkor egy barackos teasüteményt sütöttem belőle, és egyetlen egy valamit sikerült leszűrnöm, hogy bizony nagyon óvatosan kell vele bánni. Gondolom van némi különbözőség a levendulák között, de az enyém egy igazán prémium kategóriás (ugye hogy indokolt a címben feltett kérdés?) ultra tiszta és intenzív levendula volt, amiből a megadott mennyiség határozottan soknak tűnt. Most nem volt receptem, simán mentem az érzéseim után, ami jónak bizonyult. 

Valójában már régóta csiklandoz a gondolat, hogy kipróbáljam, de a madártej annyira hagyományos, tökéletes, egyszerű és nemes, hogy nem voltam biztos benne, felvállalható ezen jelzők bármelyikének K.O.-val való megsemmisítése, és a nyilván nem tudhattam előre mi lesz a vége a kisérletemnek. 

Mikor először belekanalaztam forró volt még, és őszintén mondom úgy éreztem ezt nem kellett volna. Bár felsejlett azért valami a forróság mögött. Beraktam a hűtőbe, és csak másnap délután vettem újra elő. Érdemes volt. Sokkal de sokkal másabb arcát mutatta. Felrázta a madártejet kapott egy halvány olajos lila ízt, és már nem éreztem szentségtörésnek, vagy puszta sznobériának a levendula használatot. Ne kérdezzétek mi az a lila íz, a címben van a válasz (cinkosan mosolygok).

Hozzávalók:

750ml tej

2 tojás

75g cukor

1/4 rúd vanília

1/2 kk liszt

1/2 kk levendula (virág)

A tejet a levendulával, a vanília kikapart belsejével és a kikapart tokkal együtt forrásig melegítjük és éppen forrásban tartjuk. Ne zubogjon, mert megég, karamellizálódik nagyon hamar. Szedjük ki a levendulát és vaníliatokot a tejből.A tojásfehérjéket a tej melegítése közben verjük habbá egy kanál cukorral. Vizes kanállal tegyünk hab kupacokat  a tejbe, és mindkét oldalával tartsuk benne 1-1 percig. Lyukas kanállal szedjük ki őket. A tojások sárgáját a maradékcukorral keverjük fehéredésig, és tegyük bele a lisztet. Most a már üres de forró tejjel öntsük fel a sárgját, és főzzük még kb 3 percig . Készen is vagyunk, csak a fehérje habokat kell a tej tetejére tenni, és hűteni. Ez csak fél adag Horvátn Ilonka recepje alapján, de ebből is lett 4 pohár bőven.

Csacskamacska: 

Közben néhány sor a blog feljődéséről: amikor elkezdtem írni, a hozzám közelállóknak úgy mutattam be egy hírlevélben hogy megfogant egy újabb gyermekem, amit megpróbálok kihordani... a kilenc hónap karácsonykor fog letelni, de addig is szorgosan hordom a kötelező vizsgálatokra, és most a 18. hét környékén esedékes vizsgálatok annyira egészségesnek, és korának megfelelőnek mutatják a gyermeket, hogy kezdem elhinni, klassz kissrác lesz belőle. Ennek megfelelően elkezdtem csinosítani a környezetét is. Háni kitartó munkájával kerültek bele az újítások, de ez úgyszólván kötelessége is, hiszen Ő az apuka. A tartalmakat pedig igyekszem hamar beletölteni.

Jó?

Ma nem lesz recept, hétvége van, viszont mutatok valamit, és mesélek hozzá. 

Mártához kb. tizenpár éve járok. Ő a fogorvosom, illetve az egész családé, és itt nem a szűk, hanem a teljes családra kell gondolni, a tesómékkal együtt ez 10 embert jelent. Mindig mondom is neki, mármint a tesómnak, hogy lassan érdemes csak együtt járnunk nyaralni, mert a 3-3 gyerekünkkel plusz velünk felnőttekkel már miénk lehet egy kisebb panzió teljes emelete, vagy igénybe vehetünk csoportos belépő kedvezményeket, de egy nagybevásásrlásnál akár 10 egymás melletti pénztárba is beállhatunk, hogy a legelőször sorra kerülőhöz tóduljunk 4 bevásárlókosárral. (húúú hogy azt hogy utálom!). Nade vissza Mártához. 

Miután megnyitotta rendelőjét, nem sok idő telt el, és a váróját felöltöztette, méghozzá képekkel. Kis galériát álmodott a várakozó pácienseknek, akik a panaszuk helyett ha akarnak a képekre is koncentrálhattak maguk helyett. A tárlat kb fél és egy év között szokott a rendelőben lakni. Nem ragadt le Márta a festményeknél, változatosan szokta összeállítani az alkotókat. Voltak már itt olaj, akvarell, grafika, fotó, és üveg képek is. Az összes eddigi tárlat közül egy nem volt a barátom, egy festmény sorozat, de azzal sem volt nagy baj, pusztán annyit jelent, hogy abból ha felajánlották volna, hogy egyet hazahozhatok, nem kértem volna. Bezzeg a mostaniból. Szívesen választanék belőle az ebédlőasztal fölé. 

Az alkotó Porubszky Helga, akit nem ismerek, de a honlapjáról úgy látom nem is a festés a fő tevékenysége. Most közben felhívtam ismeretlenül, és megkérdeztem, hogy feltehetem e a rosszul sikerült képeimet amiket a mobilommal fotóztam, de kedves, barátságos és nyitott volt, felajánlotta, hogy átküld jó fotókat a képeiről. 

Megjöttek. Mármint a képek. Húúú és asztaaa! Máris találtam két kapcsolódási pontot kettőnk között ( pedig a facebookot le se csekkoltam) mégpedig az ételeket, és az itáliai szenvedélyt. Még nem is láttam a pizai képeket, de tudtam, hogy Toscanaban járunk. Most azt se tudom hogy válogassak ezek közül. Ejnye Helga. 

Talán nem is tennék hozzá már semmit, mert beszélnek helyettem a képek. Szépek, szemet gyönyörködtetőek, én határozott örömömet lelem a nézegetésükben. remélem nektek is tetszik.

Végül egy csodálatos tájkép amelynek témája Al hambra amit a függőkertek tankönyvi példájaként szoktak emlegetni, és amit kihagyni a nyaralási célok közül nem vétek, hanem bűn! 

Köszönöm Mártának, hogy nem csak a fogainkat ápolja, most hirtelem nem is tudom hogy a jó kezét, vagy a jó szemét szeressem e jobban, és köszönöm Helgának, hogy segítőkész volt, és átküldött nekem egy mini galériát.

Talán a tegnapi troll kommentelőnek is visszabillentem a harmónia egyensúlyát amit a béna képemmel billentettem félre benne.

Vasárnap reggel egy 3 tagú azonos vezetéknevű férfibanda + háni lepte el a konyhámat, és egy kávé mellé felfalták az előző este készített sajttortát amit reggelre behűtöttem. Úgy kellett szünetet kérnem, hogy egy fotó erejéig álljanak meg az evéssel. Kávét is kaptak mellé, és elégedettnek tűntek a vasárnapi brunch-al. Mondjuk jó a kévé(gépe)m, jó a sajttortám, és jó vagyok én is, én se panaszkodtam volna a helyükben.

 Mindenféle maradék tejtermékek sorakoztak a hűtőben, de egyik sem volt elég semmi  általam ismert klasszikus recepthez. Nem csüggedtem nagyon, inkább előszedtem egy receptet, és kicsit átalakítottam hogy felhasználásra kerüljön minden, és még szerencsém is volt, mert az állaga tökéletes, az íze remek, és el is fogyott gyorsan, pedig egy óriási bakit vétettem benne.

Most leírom hogy készítettem, aztán majd a végén elárulom hol volt a baki.

Hozzávalók:

175g zabkeksz

60g vaj

1 citrom

120g mascarpone

120g tejföl 

110g turó

80g porcukor

3 tojás

1.4 ek keményítő

150ml tejszín

100-100g málna és szeder

Egy 20cm-es formába tettem az olvasztott vajjal összekevert darált kekszet, és alaposan betömörítettem. Az összes többi hozzávalót egy tálba tettem, a citromot azért nem egészben, hanem a héját reszelve, a levét facsarva , és kicsi volt, ezért az egészet. Ha nagy a citrom, lehet hogy elég lesz a fele is. Tehát a botturmixxal letámadtam, és kivégeztem minden különálló részt hogy egyneművé váljon. A kekszre öntöttem a sajtos lét, és a gyümölcsöket ráraktam.

150C-ra előmelegített sütőbe raktam 50 percre. Megvártam amíg kihül, és beraktam a hűtőbe egy éjszakára. A további sorsát meg már ismeritek.

Most pedig a baki. Az eredeti recept a tojásokat szétválasztja, és habot ver a fehérjéből, amit belekever a sajtos keverékbe. Ettől egy sokkal könnyebb habosabb levegősebb tortát kapunk, Ez tömör volt, és inkább az a valódi  sajttortához hasonlít. Eljön még idén a habos változat ideje is, nem aggódom rajta, de ha valakinek kedve szottyan, próbálja úgy is, illetve akkor a mascarpone turó tejföl kombinácíót hagyja meg 350g mascarponénak. A többi marad ugyanez. 

Cukkinilepényt (relatív) sokszor szoktam készíteni és nem is tudom edig miért nem jutott eszembe, hogy a fokhagymán kívül mást is tehetnék bele. Bezzeg most! Fokhagyma kimaradt, és jött helyette fetasajt, piros, és zöld paprika, petrezselyem és oregano. 

Mindennek 2 oka volt. Először is hogy Erikától kaptam egy gyönyörűséges napsárgában tündöklő cukkinit. Forgattam jobbról, balról, néztem szagoltam imádtam, és úgy határoztam, hogy tésztához fogom rakni.

Aztán kávézás melletti sajtószemlét tartottam, és megláttam ezt és azonnal rájöttem, hogy bár nem ilyet gondoltam, mégsem kezdhetem tésztával a felhasználást. Persze nem fog elmaradni az sem. 

Ugye milyen szép ez a zöldség?

Én magam fotózás közben folyamatosan ettem, ellenállhatatlan volt. Háni arcát nem láttam amikor ette, mert már elmentem dolgozni, és csak telefonon mondtam hogy mi a kaja, de amikor hazajöttem azzal fogadott, hogy ez nagyon finom volt most, mi volt benne? (Háni nem ismeri a jelzőket ha ételről van szó, az első vele töltött 10 évünk egyik felmutatható eredménye, hogy hajlandó zöldséget enni, a következő tizesre azt tervezem, hogy új étel jelzőket fog használni, mert most csak az omlóst ismeri 3 féle képpen: omlós, nem omlós, nem elég omlós) Mindegy is, de így talán érthető, hogy a finom, az nagy szó.

Hozzávalók:

kb 450g cukini

1/2 piros paprika (kaliforniai)

1/2 sárga paprika  (kaliforniai)

100g feta sajt

2 ek petrezselyem 

1 ek oregano

3 tojás

4 ek liszt

A cukkinit lereszeljük az alma vagy tök reszelőn, és kicsit sózzuk. Ha sok levet ereszt kinyomkodjuk, de ez a sérga szinte semmi lét nem eresztett, illetve amit igen, azt benne hagytam annyira kevés volt. Hozzáadjuk a pici kockára vágott paprikákat, a kockára vágott fetát, a tojásokat, a lisztet és összekeverjük. A végén beletesszük az apróra vágott fűszereket.egy folyós állagú tésztát kell kapjunk, amit kanállal lehet majd szedni. Itt az idő megkóstolni. Nekem elegendő volt a feta sajt sóssága, nem kellett utána sóznom, de ha valaki ezt nemérzi elégnek, sózza utána egy kicsit, de azért csak óvatosan, mert sülésnél jön ki minden íz. Ebből aztán az is következik, hogy érdemes az első darabot megkóstolni, és akkor még a többin lehet igazítani ha kell.

Nagyon kevés kb ujjnyi olajon lassan! és ezt vegye mindenki komolyan tényleg lassan süssük meg. Igazi nyári vacsora. Nem kell hozzá mártogató sem, amit pedig a sima változatához szoktam adni. Szeressétek ti is!

Készült már egy - két  sárgabarackos süti de régóta tudom, hogy 3 a magyar igazság így aztán nem tudtam ellenállni ennek a mandulás, sáfrányos változatnak sem. Nyersen annyira marcipános az íze, hogy egészen meglepődtem rajta és alig tudtam megállni, hogy ne essek neki kanállal, sütve pedig egy 5 órai teához passzol leginkább omlós állagát figyelembevéve. Érdekes módon Aurél szerint ez jobb mint a plasztikázott egyes számú barackos. Én ezt nem állítanám, de holnap is megkóstolom, amikor már a gyümölcs ad a nedvességéből a tésztának egy kicsit.

Bréking: maradok az egy-két-nél, azok nekem finomabbak.

Azt hogy szép, kevésnek érzem, inkább nagyon szép, de leginkább tökéletes harmónia árad belőle.

 Hozzávalók:

150g vaj

125g porcukor

1 nagy tojás

150g őrölt mandula

1 csipet sáfrány

150g rétesliszt

1 tk sütőpor

pici só

500g sárgabarack

50ml forrásban lévő víz

1 ek szeletelt mandula, porcukor

A sáfrányt öntsük le a forró vízzel, és hagyjuk állni. A cukrot és a vajat robotgéppel keverjük habosra, és adjuk hozzá a tojást, amivel még 3 percig keverjük. Tegyük bele a madulát és ezzel is keverjük össze. A sütőport oszlassuk el a liszben. Eddigre a sáfrány már kioldódott és a víz kihűlt annyira, hogy a vajas keverékünkhöz felváltva a liszet és a vizet hozzáadhatjuk úgy hogy minden elemnél alaposan elkeverjük, mielőtt a következőt hozzáadnánk. A sáfrányt hagyjuk a vízben. 

Kivajazott formába rakjuk a tésztát, a felezett barackokat szépen rárakjuk, és a tetejét a szeletelt mandulábal megszórjuk.

180C-ra előmelegített sütőbe tesszük és kb 45 perc alatt készre sütjük. Tálaláskor egy kicsi porcukorral szórjuk meg a látvány kedvéért.

Az előmelegített sütőről mindig elfelejtem megosztani veletek, hogy nagyi barátnője szerint: "Hideg sütőbe csak a hurkát tesszük fiam!" Na ez volt a mai okosság, remélem megjegyezhető és hasznos volt.