KajaPiaZongora - recept, receptek

Vagy valami hasonló, mert nem tudom, hogy kellene hívni egy golyó formájú édességet, ami egy sajttorta minden alkotórészét hordozza, csak máshol, máshogy, másképpen.

Szóval sütöttem egy sajttorta szerű valamit, amit beleforgattam egy mandulás, zabkekszes, karamelles ropogós morzsába.

Hozzávalók:

250g philadelphia sajt

1 tojás

50g cukor

3 ek tej

1 ek keményítő

½ rúd vanília belseje

a morzsához:

a tubus sűrített tej

50g mandula (egész héjas)

50g zabkeksz

A sajttorta hozzávalóit botmixerrel összekeverjük, tapadásmentes formába öntjük, és 150C-ra előmelegített sütőbe 15-20 perc alatt készre sütjük, Félretesszük hűlni.

A sűrített tejet egy kis üvegbe öntjük, és egy vízzel teli edénybe állítjuk, amit elkezdünk lassan forralni. Így karamellizáljuk a tejet. Amikor már szép karamellszínű, vegyük le, hagyjuk kihűlni. Közben klasszul be fog sűrűsödni. A mandulát a keksszel késes mixerben összedaráljuk, és a karamellből kis adagokat csorgatunk a morzsához, és folyamatos keverés mellett megpirítjuk.

Nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyi karamell kell hozzá, a lényeg, hogy kicsi morzsákká álljon össze a keksz és a mandula, amit a karamell fog összetapasztani (kb.2-3 kanál lehetett, tehát jóval több, mint amennyi elkészült a tubus tejből).

A sajttortát villával összekeverjük, és nedves kézzel kis golyókat formálunk belőle, amit a karamelles mandulás morzsába megforgatunk.

Sajttorták, de ők is mások: sütés nélkül-gyümölccsel, üvegben-bodzával, csokis-sörös ( az abszolút kedvenc) 

Készült már az a 4x répás risotto, gondoltam ha csak fele annyira lesz jó a 4x répa a lasagnán is, akkor nyert ügyem lesz. Az lett .  

Luca másnap evett belőle. Leültünk ebédelni, és a felénél azt mondta : jó, csak egy kis hús hiányzik belőle. Erre háni, aki mellette paprikást evett, kivett egy szeletet a tányérjából, és odanyújtotta Lucának. Majd miután kiröhögtük magunkat, háni rákontrázott: kár, hogy én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni tegnap hogy mi a baja, pedig tényleg csak egy kis hús hiányzott belőle.

A répák elkészítését itt találjátok, most 4 darabból készítettem.

Szükség lesz még egy basamelre, amit itt találtok, csak annyi különbséggel készült, hogy a vajba tettem 2 csokor petrezselymet, amit apróra vágtam, és csak fonnyasztás után tettem bele a lisztet, a végén pedig 3 nagy kanál parmezánt és némi oreganót.

A spenótos tésztát kicsit előfőztem, és rétegeztem a répát, rá besamelt, tésztát répát besamelt... végül befedtem tésztával, és mozzarellával, amibe oreganót kevertem.

180C-on szépen összesütöttem.

 Update: Majdnem kiment a fejemből, hogy ma a szent macaroon szent napja van, úgyhogy ha kedvetek támadna: csokis-kávés, birs, zöldalmás. 

Lego készletet kapni nem nagy cucc, de marcipán legókockát csak kevesen kapnak. A fiúknak is 6 évet kellett várni rá, az autóm is tönkre ment bele, aztán én, és háni is. De a fiúk lenyűgözve csillogó szemmel örvendeztek.

Az a jó egy családban, hogy ha azonos cél lebeg a szemek előtt, mindenkit elkap a láz, ötletel, gondolkozik, és keresi a megoldást, aztán ha megvan, közösen dolgozik és izgul rajta.

Két hete amikor először szóba került a szülinapjuk, egyöntetűen és kérdés nélkül azonnal rávágták : marcipán torta! Én is azonnal rávágtam, hogy szó sem lehet róla. Egyszerűen kiveri a biztosítékot a nyolcezres tortaár, és a tonnányi piros marcipán, mert persze verdás kell, ráadásul nekünk kettőre van szükség, mert nagy teher ikernek lenni, sok mindenen kell osztozni, például a születésnapon is, ezt nem lehet tetézni közös tortával, és ajándékkal. Ezt relatív gyorsan vázoltam, és letisztáztam a fiúkkal, úgy tűnt megértették. Elmentünk, és leteszteltük Daubner tortakínálatát . Ez annyit tett, hogy minden szóba jöhető tortából vettünk egy szeletet, és itthon teszt ettünk. Közben persze valahogy megtalálták a figura torta katalógust, és újra kezdtük a „miért nem lesz ilyen torta” lemezt előröl. Végül csak hazaértünk, és megettük a tortákat. Mindketten a gesztenyére szavaztak, de mivel nem szerettek volna egyformát, az egyik dobos lett, a másik gesztenye.

Miután ezt sikeresen lezártuk, valamelyikőjük szájából kipattant a bónusz kérdés: és akkor erre teszik a marcipánt?

Hát nem! Azt hittem ezen már túl voltunk, de kezdhettük előröl, hogy jó-jó ez torta, de csak kellene marcipán is, anélkül nem szülinap a szülinap. Lóri azt mondta., akkor legalább figurát kér. Oké, mondtam, de akkor a többiekkel el kell osztani, és nem fog menni az óvónéniknek, hogy elosszanak egy marcipán figurát. Végül eszembe jutott, hogy mindenkinek készítek egy valamilyen marcipán figurát. De milyet?

És akkor azonnal rávágtam, hogy például legót, mert azt tudom magamról, hogy nem vagyok egy szobrász, tehát nem fogok bevállalni mondjuk a 101 kiskutyából egyet sem, nemhogy huszonötöt. A fiúk örvendeztek. És egészen addig én is, amíg el nem tűnődtem rajta, hogy miként fog elkészülni a kocka.

Másnap felhívtam a desszertmestert, hogy van e valami legó kiszúrójuk, vagy sablonjuk, de sajnos nemet mondtak, viszont rájöttem, hogy szilikonforma lenne a megoldás. Este addig ütöttem a billentyűket, amíg ki nem dobott egy önthető szilikon boltot a gépem. Újabb telefon, és megértették mit szeretnék, azt mondták van ételekhez használható katalizátoruk, csak ki kell öntenünk a formát.

Másnap arra kanyarodtam, megvettem és boldogan ültem vele vissza az autómba, de a kulcs nem fordult a zárban. Volt szilikonom, csak nem otthon, és én sem voltam otthon, háni vidéken, a skacok oviban. Jó pillanat volt. Teleraktam az automatát zsetonnal, amivel estig nyertem parkolójegyet. Gyalogosan elértem az oviig, addigra háni is hazacsúszott, és együtt visszamentünk az autómért. Háni a helyszínen nekem szegezte: -Hát te meg mi a frászt kerestél itt? Felmutattam a bolt táblájára. - Lehet, hogy a torta olcsóbb lett volna És mosolygott, de egyáltalán nem őszintén.

Két és fél órát legózott a zárral, de hazajöttünk, mindenki a saját szekerével, boldog voltam bár pár elektromos kütyü nem működött, és pár maradék alkatrész is egy dobozban jött haza. Az internet az háni nagy barátja is, másnap olvasott, nyomtatott, és a zár összes tudnivalóját A/4-es lapokon maga előtt kiterítve összerakta a zárat, majd az autót. Félve kerestem a szavakat, hogy akkor most nekiállhatnánk a szilikon öntésnek is. Nagyon izgalmas volt mind ott tolultunk, és figyeltünk, asszisztáltunk. 24 óra múlva kivettük a kockákat, és örömtáncot lejtettünk. Idén nem nagyon merek többet kérni. Háni szívott a legtöbben a szuper ötletemmel.

 A marcona őr vigyázza az értékes kockákat.

Na a többi már nagyon egyszerű volt. Vettem marcipánt, színeztem, a formába nyomtam, és kivettem.

Csak az nem szereti, aki még nem kóstolta. És csak annak nem tetszik, aki nem szereti az egyszerű de nagyon csinos feket ruhát tűsarkúval. A legegyszerűbb francia vanília torta nem tud többet mint hogy krémes, édes, vaníliás, lágy és simogató. A tésztára öntött vaníliakrém dominál a tortában, semmi sallang, semmi gyümölcs, semmi díszítés, legfeljebb egy kávét kér maga mellé.

Hosszú hétvége van, brűgölünk, és ebben még az sem zavar, hogy nincs hozzá medencénk így inger nélkül olyan vagyok mint Kriszta a Mézga családból (... Kriszta tiszta gyagya, mert üres az agya...).Háni is azonosul, csak ő a családfővel Gézával, (..nyakamon a csacsika család...). Süt a nap, kék az ég, biciklizni, focizni és kirándulni kell ilyenkor. Mi is így teszünk, de az ebéd utáni csendes pihenő pont elég egy tortaajánlásra.

Hozzávalók:

75 g vaj szoba hőmérsékletű

50 g porcukor

1/8 tk só

16 g mandula liszt

1 kicsi tojás

125 g liszt

a krémhez:

850g tej

165 g cukor

1 vanília rúd

85 g keményítő

3 tojás sárgája

1/8 tk só.

A vajat és a cukrot meg a sót habosra keverjük , hozzáadjuk a tojást, és a mandula lisztet. Most kicserélve a mixer habverőit dagasztó szárakra, folytatjuk a keverést, hozzáadva a lisztet.

Fóliába tekerve tegyük hűtőbe 1 órára, vagy egy éjszakára is akár.

Egy kivajazott tortaformába nyújtsuk bele a tésztát, és öntsük bele a forró vanília krémet.

A tejet a cukor felével és a a hosszában félbevágott vaníliával mikróban felforrósítom, közben a tojások sárgáját a maradék cukorral, sóval habosra keverjük, majd hozzáadjuk a keményítőt. A forró tejből kivesszük a víníliát, és kikaparjuk a belsejét a tejbe, a termés héját pedig eltávolítjuk. A forró vaníliás tejet a tojásokra öntjük, és lassú tűzön sűrűre főzzük.

A 220 C -ra előmelegített sütőbe 30 percig sütjük a tortát.

Ha kész a torta, nagy levegőbuborékok lesznek a krémen, ezt óvatosan a széléről egy hústűt beleszúrva el lehet távolítani, de ha nem tesszük akkor is elmúlnak a buborékok, csak akkor lehet, hogy ráncos lesz a teteje.

Más-más okból, de kötelezően ajánlott hétvégére kortól, nemtől és családi állapottól függetlenül. Mindenki megtalálhatja a számítását valamely résznél, vagy egyben ez egészben. A kalács, a meggy, a csoki és tejszín randevúznak a tányéron. Mesés.

A Lánchídon hajtottam éppen, amikor kipattant a fejemből, mi készüljön a kalácsból, amit megvettem, de senki nem kért .A Podmanicky utcától odáig az út kb.5-6 perc volt, ennyi idő alatt peregteg a szemem előtt a lehetőségek, mint Dagobertnek a dollárjelek, és pontosan ezt láttam magam előtt, amit most ti is a képen. Nem akarom fényezni magam, de ízben is pontosan azt kaptam, amit az ízlelőbimbóimmal láttam.

Helytelenül bár, de nem szoktam reggelizni, ám ha ilyennel kínálna valaki reggel, egyszerűen nem hiszem, hogy el tudnám utasítani.

A mennyiségeket a tányéron látható adagra adom meg.

Hozzávalók:

2 szelet szikkadt azaz 2-3 napos kalács

1 tojás, 2-3 ek tejszín

1 tk vaníliás cukor

1 ek vaj

1 marék fagyasztott meggy

1 kk keményítő

1 pálinkás pohárnyi tejszín

1 ek étcsoki forgács a tetejére

A meggyet olvasszuk ki, és a keményítővel forraljuk össze. Annak függvényében, hogy mennyire lédús a meggy, (vagy nem) lehet hogy 1-2 kanálnyi vizet is kell bele tenni. A tojást a 2-3 evőkanálnyi tejszínnel villával keverjük össze, és tegyük bele a vaníliás cukrot is. A vajat olvasszuk fel, és a tojásba áztatott kalácsokat süssük meg benne. Rögtön arra a tányérra szedjük ki ha megsült, amelyiken tálalni szeretnénk. A meggyet forrón kanalazzuk rá. A pálinkás pohárnyi tejszínt tejhabosító propellerrel félfolyósra verjük, és a meggyre öntjük, végül az csokit a tetejére szórjuk. Ha jó az időzítés, és minden meleg, a csoki csodásan ráolvad.

Még van idő kalácsot venni, szombatra meg is szikkad, hajrá hajrá!

További french toastokért pedig ezeket nézzétek meg:Tiramisus, birsalmás-szilvás,  epres

Tudtátok, hogy a lazacnak 2 perc elég a forró tejszínben ahhoz, hogy kész legyen? Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy a villára szúrva szinte szétessen.  Sok más érvvel együtt ez is amellett szól, hogy lazac kerüljön a tányérra, illetve a tésztára. 

Amúgy pedig amikor Hugh halas részeit nézem, akkor nem vagyok benne biztos, hogy jól teszem, hogy halat eszem. Nagyon érdekes ez a sorozat, érdemes belenézni, ez a link az angol változat, magyarul talán most éppen sehol nem vetítik, de ha mégis akkor Én a halakkal vagyok címen fut.

Ez az ebéd még a Balázzsal történt osztrigás kalandunk napján készült, hazaérve gyorsan frissen. Nagyjából ez a leggyorsabb elkészítési módja, úgyhogy jegyezzétek meg, mert ha idő nincs, lazac viszont van, könnyen összeüthető a gyors és finom, ráadásul egészséges ebéd.

Hozzávalók:

300g friss lazac

300g spagetti

300ml tejszín

2-3 ek parmezán

só, snidling

A lazacot vágjuk kockára és sózzuk meg, A tésztát főzzük meg, eközben pedig a tejszínt forraljuk mindaddig, amíg sűrűsödni nem kezd majd adjuk hozzá a parmezánt. Ekkor tegyük a lazacot a tejszínbe, fedjük le 2 perc múlva adjuk hozzá a tésztát, és forgassuk finoman össze.

A halas boltban kapott receptfüzet tanácsa szerint amúgy akár pestot is tehetünk a tejszínbe, vagy a parmezán helyett rokforttal is nagyszerű lesz.

Szeretem a mandulavirágzást ami hamarosan be is következik, de addig is siettem kissé a természet(em)et és mandulát virágoztattam a konyhában.

Maga a keksz nem szirom alakú eredetileg, de a fiúk egy-egy csodaszép saját készítésű hóvirággal érkeztek haza az oviból, és mindjárt meg is volt az ötlet, hogy szirmok készüljenek a tésztából, a fiúk virágszárait felhasználva pedig mandulavirágokként pózoljanak a kamerám előtt, mert a keksz amúgy mandulás. Persze lehet sima kerek, vagy bármilyen más alakú kiszúróval is dolgozni akkor is ugyanolyan mandulás marad, csak hát az illúzió, és a feeling múlik el, de ezt igazán mindenki maga döntse el.

Az eredeti recepthez képest növeltem a mandula arányát, ezzel egyidejűleg csökkentettem a lisztet, így kicsit puhább lett a tészta, és ezáltal rusztikusabb, illetve egyenletlen felszínű. Ezt nem bántam. Valamint cukrot is ajánlottak szórni a tetejére, de én attól meg szoktam tartóztatni magam, és igazam is volt, egyrészt elég édes így is, másrészt az egyenletlen felszín miatt nem is látszott rajta, mert azért pár darabon kipróbáltam.

És végül ki találja ki, hogy milyen konyhai eszközzel készítettem a szirmokat, szirom kiszúró hiányában? Semmi bonyolultra ne gondoljatok. Nagyon kíváncsi vagyok ti hogyan oldanátok meg.

Hozzávalók:

80g liszt

80g teljes kiőrlésű liszt

220g vaj

100g cukor

¼ tk só

½ vanília belseje

60g mandulaliszt

2 ek aszalt sárgabarack apróra vágva

A vajat a cukorral és vaníliával kikeverjük, A barackot az összekevert lisztekhez adjuk amit a vajhoz keverünk. Ezt érdemes a keverő dagasztólapjával végezni. A tésztát tegyük hűtőbe 2 órára.

Nyújtsuk ki a hideg tésztát kb 3 mm vastagra, és szúrjuk ki a kekszeket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tegyük a kekszeket. 180C-on kb.13 percig süssük, vagy amíg aranybarna lesz.

Puszta kíváncsiságtól hajtva néhányat savanyú ribizli lekvárral összetapasztottam, úgy is mesés volt. És talán egy kis felületű étcsokiba mártást is elbírna.  

És most azonnal fejezzem ezt be, mert annyira finom natúr is, és ezek mind csak fölösleges plussz kalóriák. Nem mintha a a kesz magában nem lenne az.

Lehet vitatkozni azon, hogy mi kerül többe, és mi védi jobban a környezetet, sőt tudományos alapon is megközelíthető a kérdés, hogy papír, vagy zsiradék?

Én viszont simán a praktikum oldaláról fogom megközelíteni a sütőpapír használatát, illetve megmutatni, hogy hogy lehet a legtöbbet kihozni belőle akkor is, ha a formánk kerek.

Gyakorlatilag hulladék és pazarlás nélkül felhasználható. Mindennek jelentőségére egyébként akkor döbbentem rá, illetve arra, hogy ez nem annyira egyértelmű, amikor egy főzőiskolában megdöbbentő módon láttam a papír felhasználását egy kerek tortaformánál.

Alig van alkalom, hogy ne bélelném ki a tepsiket, vagy a formákat. Ennek az az oka, hogy főként teflon bevonatú formáim vannak. Persze nem egyformák. Vannak jobbak, és kevésbé jók is, a kevésbé jók pedig kopnak. Kiváltképpen akkor, amikor egy jól belesült tészta maradékait próbálom meg a mosogatószivacs dörcösebb részével eltávolítani. Legalább két tortaformát dörzsöltem le foltokban, amikor rájöttem, hogy ez nem a megfelelő megoldás. Azóta szoktam rá a papírra.

Az is sokat segített, hogy a papírok végre nem sima papírok, hanem szilikon bevonatosak, amitől sokkal kezelhetőbb lett a dolog. Nem használok másmilyent.

Érdekes az is, hogy részlegesen is szoktam sütőpapírral bélelni, mégpedig azoknál a formáknál, akinek a széle cakkos, de azoknak csak az alját. Ezt az indokolja, hogy ha késsel vágok, az büntetlen marad, így nem marad a forma alján egy késsel karcolt tortaszelet térkép

Nézzük a gyakorlati oldalát. Tegnap alma sárlottka készült, ahhoz kellett kibélelnem a formát, innen jutott eszembe, hogy megér egy hétvégi bejegyzést a dolog.

Mi kell hozzá? Bármennyire  is meglepő, egy icipici vaj, ennek az az oka, hogy ha a sütőpapírt csak úgy szárazon tennénk bele, az oldalakról simán leperegne, mert nincs semmi, ami odarögzítené a forma oldalához. Az alján is ugyanígy elcsúszna. Ezért huideg vajjal gyorsan kenek egy csíkot körbe a szélén, egy kört pedig az alján. Ez fogja rögzíteni a papírt a formához. Ezt nem kell alaposan gondosan, csak annyi elég, hogy a papírt megfogja.

Ha ez megvan, a sütőpapírból letekerünk egy forma átmérő, plusz egy oldala szélességnyi csíkot (később érthető lesz) amire rárajzoljuk, vagy belekarcoljuk a ráhelyezett kerek formát, és kivágjuk.

Nem tesszük bele, csak félrerakjuk. Most a hosszanti oldalából levágjuk a forma oldalával azonos szélességű csíkot.

Ilyen lesz akkor a papírunk. Jöhet a maradékból még két csík.

Ezekkel kezdjük a vajas forma bélelését úgy, hogy kicsit a forma fenekére is belógjon.

Most végül a kerek papír, így biztosan átfedi a egymást a papír, nem marad ki sehol semmi.

Ezen most nagyszerűen látszik, hol vajaztam be!

És hogy lehessen látni egybe is, rajzoltam egy térképet is hozzá, hogy azok a férfiak is követni tudják, akik most állnak neki életük első tortájának, és eddig csak teát főztek. Őket amúgy külön imádom.

A besatírozott piros sarkok a kidobásra ítélt hulladékok. Nem sok ugye?

Na kábé ennyi ez egész. Remélem hasznos volt.

Mostanában a hentesek hozzáállása a dolgokhoz merőben különbözik a15 évvel ezelőttitől. A húshoz főzési, ételvezetési tanácsokat, telefonszámot, és mosolyt is adnak.

A múlt hétvégén kievett a fene a piacra. Megkívántuk az évente egyszer esedékes hagymás rostélyost, ehhez akartam húst venni, de elkapott a hév, meg a hentes lelkesedése, és vettem egy diót is amit egyben megsütöttem, finom volt, szép, fantasztikusan puha és szaftos, majd végighallgattam, hogy ki miért nem eszik, vagy csak csukott szemmel belőle.

Nos az biztosan kiderült, hogy hánival más a szépségideálunk, ami a húsokat illeti Szerinte ez a hús „...nem vonzó. Érted? Egy ilyen szelet húst a tányéron egyszerűen nem kívánunk meg....” És mindezt hármuk nevében mondta, még szerencse, hogy Aurél éppen nem tudott melléjük állni.

Őszintén sajnálom, hogy nem bekötött szemmel ültettem őket asztalhoz, és készítettem krumpli-husi falatokat, akkor talán nagyobb sikere lett volna. Háni utóbb elismerte, hogy maga a hús finom, de számára testidegen az ilyen típusú szeletelt hús.

Na ennyit a fogadtatásról, amúgy isteni volt, a krumplisalátával különösen.

Hozzávalók:

½ dió

4 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

1 tk kömény

6 egész bors

6-8 zsályalevél

2 szár rozmaring

só kb ½ tk

olíva olaj

1000g mini kifliburgonya héjában főzve, pucolva

4 ek vörösborecet

1 tk cukor

14 tk só

4 ek olívaolaj

6 ek frissen készített tartár

citromlé, só, bors,

1 tk mustár

snidling

Egy a húsnál alig nagyobb dobozba, vagy akár egy zacskóba a fűszereket bedobáljuk, és olajjal felöntjük. Annyival, hogy a húst bőségesen körbevonja, és betakarja. Egy éjszakára tegyük hűtőbe.

Másnap a kerámiabevonatos fazekamat felforrósítottam, és a húsról pár kanál olajat felforrósítottam benne, majd beleraktam a húst és alaposan körbesütöttem, minden oldalán pirosra, Amikor kész lett, hozzáöntöttem a maradék fűszeres olajat, és az edényt fedőstül betettem az előre melegített sütőbe. 160C-on hosszasan, majdnem 2 órán át sütöttem.

A krumplit elfeleztem, és az egyik feléből saláta a másikból steak burgonya készült. A salátához a krumplikat ujjnyi vastag karikára vágtam, és az olajat, ecetet cukrot és sót összekevertem, majd a krumplikat beletettem egy órára, néha átforgatva azokat. A tartárhoz egy tojássárgáját annyi olajjal kevertem ki, amennyit felvett, kicsit több mint egy decit, majd citrommal, mustárral sóval borssal, ízesítettem, és az ecetes krumplira öntöttem. Alaposan összeforgatás után csak snidlinget kapott, majd tovább ért a hűtőben. A krumpli másik felét vajon sóval nagy lángon megpirítottam, sóztam, és kevés natúr szárított zöldségkeveréket szórtam rá.

Nekem tetszett is ízlett is, pedig nem vagyok húsrajongó. Ugye hogy szép volt így ahogy volt?  Mondjuk addig jó nekem, amíg háni nem vizsgálgat egyéb húsokat, sőt meg sem tetszik neki egy sem.

Úgy döntöttem, megírom a kisdoktorimat a grízes tésztáról. A képzésem költségtérítéses volt, de mivel össze sem hasonlítható mondjuk a fogorvos képzéssel, szerencsére nem terhelte meg a családot a tandíj, inkább a vizsgák eredménye okozott heves összeütközéseket itthon.

Gyerekként sajnos le kellett mondanom erről a csodás ételről, mert Papi szerint ez nem számít ételnek, így nem kerülhetett az asztalra. Azért ne sajnáljon senki, így is fel lehet nőni, főleg, hogy sok Tobleronéval, és Donald rágóval kárpótolt minket ezért. Viszont ha véletlenül valahol ehettem ilyet, alig bírtam betelni vele. Felnőttként a saját konyhában hódolhattam igazán a grízes tésztának, de csak az akaratom volt meg hozzá, a tudás és a tapasztalat hiányzott.

Azt nem tudom, ki hogy van vele, de bár a legegyszerűbb ételek egyike, az elkészítése mégsem annyira egyszerű. Nagyon keskeny a palló, amin át kell kelni, egy tökéletes grízes tészta elkészítéséhez. Ráadásul mély alatta a szakadék, és korlát sincs csak a végén egy rövid szakaszon.

Az első próbálkozásaim mind kudarcba fúltak. A gríz általában egy nagy összetapadt gombóccá állt össze, a tésztától teljesen elkülönülve. Borzalmas volt. Néha sikerült elérnem, hogy csak kisebb gombócok voltak a tészta mellett, de annyira messze volt még a jótól is, nem hogy a tökéletestől, hogy majdnem feladtam. Nagyon megalázó volt. Pláne, hogy háni csak ránézett, és szó nélkül keresni kezdett a hűtőben, hogy mit lehetne enni. Ha jobb kedvemben talált, akkor elmondta, hogy mi a baj vele, mindezt persze én is tudtam, de egyszer végre elhangzott a kulcsmondat: Nagyié olyan volt, mintha darált dióval szórták volna meg, és körbevette a gríz a tészta minden egyes darabját, bevonva a -szinte- teljes felületét. Nem mintha ezt nem tudtam volna magam is, de ennyire szépen és egyértelműen, plasztikusan ábrázolva nem foglalta senki össze a lényeget.  

Fogalmam sincs hogy sikerült, csak arra emlékszem, hogy végig ez a diós hasonlat lebegett a szemem előtt a következő próbálkozásnál, és sikerült! Nem kicsit, hanem nagyon, Végre olyan volt mint amilyennek lennie kell. Azóta se dobtunk ki egy elrontott grízgombócos tésztát.

Ha most belegondolok, nem bonyolult, de vannak sarkalatos pontok, amiket muszáj betartani, a siker érdekében. Ezeket pedig leírom, hátha más is van, aki nem tudja.

Hozzávalók:

300ml gríz

6ek olaj

510 ml víz

1/3 tk só

350g széles metélt

Az olajon megpirítjuk a grízt. A gríznek attól (is) lesz íze legfőképp, hogy színt adunk neki.Tehát ne sajnáljuk az időt, és a pirítsuk meg alaposan, folyamatosan keverve. A megpirult grízt öntsük fel a vízzel,sózzuk és csökkentsük a lángot, vagy a hőmérsékletet nagyon kicsire. Öt percig hagyjuk a lángot, majd zárjuk el, de ne nyissuk ki , hagyjuk még a gőzben puhulni.  

A tésztát főzzük meg sós vízben, Semmiképpen ne főzzük túl. Szürjük le.

Keverjük a grízbe a tésztát. Itt kész is van, csak porcukor, és ha van rá igény, forró gyümölcs, vagy lekvár kell hozzá.

Vegyük át most kicsit szofisztikáltabban a lépéseket, és azok buktatóit. Rögtön a grízzel kezdem, aminek a szemcse mérete nagyon fontos. Szerintem a nagyobb szemcsés a jobb. És bár eddig azt hittem nem nagyon van köztük különbözőség, sajnos rá kellett jönnöm, hogy nagyon is. Nemrég belefutottam egy túl kicsi szemű darába, amiből már a tejbegríz is inkább tejpép volt, a grízes tészta viszont egyenesen szörnyű lett. A szemcseméret ugyanis befolyásolja a víz felvételét. Ha kisebb szemcséjű a dara, érdemesebb kevesebb vízzel elkezdeni a felöntést, mert nem fog annyi vizet magába szívni, mint a nagyom szemű, és összeáll.

A következő a pirítás. Én akkor szeretem, ha nagyon sötétre van pirítva, de a srácok a kicsit világosabbat szeretik (a képen is ez van). Szerintem minél sötétebb, annál finomabb, de nagyon kell ügye4lni, hogy ne égjen meg. Az nem írtam külön, de természetesen tapadásmentes edényben pirítsunk. A teflonok viszont nem kedvelik, ha forrók, de hideg vízzel öntjük fel őket. Így én ilyenkor kicsit félre szoktam tenni hűlni a grízt és az edényt. A felöntés hideg vízzel történik, és utána sózzuk is. A só elengedhetetlen, akkor is, ha édesen esszük utána. Itt amíg felforr, lehet kevergetni, és kóstolni. Ha befedtük, és kivártuk az 5 percet, én mindig kinyitom, és bekukucskálok a biztonság kedvéért. Ha megkeverem, és kezd morzsálódni, akkor jó. Ha puha, de össze van állva, akkor túl sok volt a víz, ilyenkor lehet korrigálni, egy kicsit azzal, hogy levesszük a kupakot, és alacsony lángon keverve főzzük, így párolog a többlet víz, és lassan elkezd morzsálódni. Ha ez az eset áll fenn, még azzal is lehet csalni, ha a tésztát nem főzzük puhára, hanem kicsit keményebbre hagyjuk, így amikor összekeverjük a grízzel, a tészta abból fogja felvenni a vizet, ami ott több, itt meg kevesebb. Ilyenkor lefedve érdemes az összekevert tésztát tárolni.

Tálalás előtt erre az adagra egy púpos kanál házi vaníliás cukrot (nagyon finom szeműt) szoktam tenni. Így igazából sem nem édes, sem nem sós, nekem viszont pont elég ha gyümölcsöt teszek rá, a fiúk viszont porcukrozzák még.

Összefoglalva tehát a gríz és a víz arány a legfontosabb, de az sem szentírás. Én általában egy egység grízhez kicsit több mint másfél egység vizet használok, de most a blog kedvéért le is mértem.

A lekvár helyett a császármorzsánál is használatos friss forró gyümölcsöt ajánlom, de aki sósan eszi, azt is mélyen megértem, meg úgy is nagyon finom.

Remélem többeknek segítettem , de cáfoljatok meg, ha ez mindenki másnak egyértelmű, és mindig sikerülő étel, akkor én kérek elnézést.

Jaj majdnam elfelejtettem, a házitészta sokat dob rajta, én a mamától kapom mindig, örök hála érte.