KajaPiaZongora - recept, receptek

Mint mindennek, ennek is van klasszikus, és egészségesebb változata. Egy próbát megér nem? Hogy másnak ne próbálkoznia kelljen, hanem tutira menjen amikor nekiáll a receptnek, én próba sütöttem, úgyhogy aki hisz nekem, az tegye magáévá a tapasztalataimat.

Volt az életemnek egy hosszabb időszaka, amikor nem szabadott mindent elhinni, de akkor ezt nem hirdettem, főleg nem a tesómnak, aki viszont mindent elhitt, mert annyira őszintének tűntem. Így telt el egy egész nyári szünet anélkül, hogy akárcsak egyszer én mosogattam volna ebéd után. Úgy 9-10 éves lehettem, amikor mami ránk osztotta az ebéd utáni mosogatást, de beosztást nem mellékelt hozzá.

Hétfőn azt mondtam Botinak: -Te kezdesz. -Oké.

Kedden: -Tegnap meg ma Te mosogass, holnaptól én. -Oké.

Szerdán: -Ááááá, legyen inkább a tiéd a 3. nap, jövő héten az enyém lesz a hosszabb.-Oké.

Csütörtökön: -Boti ha vállalod ezt a hetet, és kettőt vállalok utána. -Oké.

Pénteken: -Köszííííí, olyan rendes vagy. -Tudom.

És jövő héten újra elkezdtem, sok „légyszivel” és „kérlek csak ma még utoljára” fordulattal... és tényleg eltelt a nyár.

Hogy mindenki megnyugodjon, évekkel később törlesztett, és hasonlósan fájdalmas volt, csak ezúttal nekem.

Viszont már megjavultam, nem úgy mint Bendegúz (...próbáltam én megjavulni, de faluhelyen nem megy az olyan könnyen...)* tehát higgyetek el mindent nyugodtan.

A süti nagyon finom, kicsit barnább, és kicsit karcosabb, az állaga ugyan olyan mint fehér testvérének és nagyon-nagyon jó. Érdemes kipróálni ezt a változatot is annak, aki az eredetit szereti.

Hozzávalók:

200g finomliszt

300g teljes kiőrlésű liszt

1 tk szódabikarbóna

50g barna nádcukor

1 tojás

150g vaj

3-4 ek hideg víz

csipet só

Krém:

1000ml tej

½ vanília rúd

80g liszt

80g búzadara

100g méz

150gvaj

2 ek cukor

Baracklekvár

A tészta száraz hozzávalóit összekeverjük, majd a tojást és vajat is hozzáadjuk, és annyi vízzel összegyúrjuk, hogy egy jól nyújtható tésztát kapjunk. Ez nekem 3.5 evőkanál volt.

Négyfelé osztjuk, és sütőpapíron egyforma négyzeteket nyújtunk belőlük. (25 x32cm) 180C-ra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt megsülnek a lapok.

Azért érdemes azonnal a sütőpapíron nyújtani, mert akkor nem kell átrakni a tésztát, ami nagy könnyebbség, mert a teljes kiőrlésű liszt miatt könnyebben törik a tészta.

A krémet a vajat és a lisztet annyi tejjel összekeverjük, hogy folyós, és csomómentes legyen . Hozzáadjuk a mézet, és a vanília belsejét. A maradék tejet forrni tesszük, a vanília héjával. Ha felforrt, hozzáadjuk a lisztes tejet, és állandó keverés mellett besűrítjük. Félrerakjuk hűlni. A vajat a cukorral és a vanília belsejével habosra keverjük, majd a kihűlt krémmel alaposan összekeverjük.

Az első tésztalapot megkenjük lekvárral, majd a krém egyharmadával, és rárakunk egy másik lapot. Még ugyanígy teszünk kétszer, végül a krémet lefedjük az utolsó tészta lappal.

Elméletileg csokimáz is kell a tetejére, de én anélkül is nagyon szeretem. Csokimázat a zserbónál találtok. A recept alapja Ritától van, kis változtatásokkal.

Ugye menniyvel értelmesebb az önkifejezés általam választott módja?

(pedig szeretem a graffitiket, de ez nam az -szerintem)

Kellemes húsvétolást mindenkinek! Anyóssal nem vitatkozni, gyereket szórakoztatni, úton vigyázni tessék! Jajj és az alkohollal is csak óvatosan, ha kérhetem. Köszönöm.

Egy éve: fetás cukkinis bébirépa, és csokis macaroon

*Indul a bakterház

Zavarba ejtően egyszerű és remek ötlet a cérnametéltből készült fészek. Kitűnő dekoráció, és nem mellesleg ehető is. 10 perc + sütés a menetideje, kb 150.-Ft . Vállalható nem?

Egy kedves ismerősöm mesélt róla, hogy egy tavaly húsvéti, gyülekezeti összeröffenésen látott ilyet . A gyermek fészkéből sikerült ennie egy kicsit, így az is kiderült, hogy fahéjas. Állítólag muffin formában sül, jött a csepegtetett információ. És állítólag „phyllo” azaz rétestésztából készült, de ezt el sem tudtam képzelni. Annál inkább a mi cérnametéltünket, ami tökéletesnek tűnt.

Hozzávalók:

cérnametélt

só

fahéjas porcukor

vaj vagy tapadásmentesítő a forma kikenéséhez

Vizet forralunk egy edényben, amit sózunk, majd a lobogó forró vízbe a cérnametéltet belerakjuk főni. DE! Nehogy megfőzzük, én kettőt kevertem rajta, egyet jobbról kétszer, aztán irányt váltottam, egyszer balról is kevertem de már csak egyszer, és gyorsan kilapátoltam egy szűrővel. A cérnametélt hamar megfő, és ha túlfőzzük, összetapad, ragacsos lesz. A sütőben ráadásul ropogósra sütjük, úgyhogy csak óvatosan, éppen forraljuk csak át .

A kivajazott, (befújt) muffin formát kibéleltem a kócos cérnametélttel, és megszitáltam a fahéjas porcukorral. 190C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt ropogósra sütöttem.

A tojás az fogós ravasz kérdés, hogy milyen legyen: csoki, cukor vagy marcipán, de semmi esetre sem tyúk, mert ahhoz kicsi a fészek, úgyhogy ezt mindenkire magára bízom.

(nem pont) Egy éve: készült, viszont húsvéti kalács, ezért most linkelem, remek darab, kacérkodjatok vele. Tavaly később volt húsvét, már javában virágoztak a magnóliák, hát idén nem fognak.

Vagyis a bejgli húsvéti változata. Tekintse mindenki bizalmas információnak, de én karácsonykor is szoktam néhány kiflit készíteni, mert az arányok (tészta–töltelék) miatt más lesz a végeredmény, és nemcsak kívül, ízre is.

Még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy melyiket szeretem jobban, a diósat, vagy a mákosat. Talán attól függ, hogy melyik töltelék sikerül jobban. Ami viszont biztos, hogy a mákosba soha, csakis a diósba szoktam mazsolát tenni. Arra már nem emlékszem, hogy ez már az én konyhám szokása, vagy anyukám is így csinálta e. A mostani egy kicsit száraznak tűnt rögtön sütés után, amikor szinte langyosan a (barát)nők megkóstolták, de kaptak hozzá kávét, ami köztudomásúlag kilométeres körzeten belül nálam a legjobb, így nem porzott a szájuk, és szemet hunytak efelett a kis hiányosság felett, de két nap múlva már tökéletes volt, elmúlt a szárazsága, amiből az a tanulság vonható le, hogy össze kell érnie. Ezt persze eddig is tudtam, de így szépen levezettem, hogy mindenki tudja.

A receptet nagyon régóta ugyanazt használom, történetesen Varga Gáborét, nekem ez fekszik a legjobban.

Nem szeretném bemásolni, mert... úgyhogy inkább inkább csak idelinkelem. Nem nevet, ez komoly dolog.

Hozzávalók, és az útmutató az elkészítéshez itt.

A formázása természetesen más lesz, mint a bejglié, itt téglalapokat kell vágni (9x12cm), és arra kenni a tölteléket, amit felsodrunk, és kiflivé kunkorítunk.

A továbbiakban ugyanúgy pihentetjük, kenjük, sütjük. A sütési időt is kicsit több mint a felére érdemes venni, mert a kiflik hamarabb átsülnek mint a bejgli rudak.

Most nem kell annyira elérzékenyülni a bejgli illattól mint karácsonykor, javaslom inkább legalább az egyik orrlyukat meghagyni a tavasz virágillatának beszippantására.

A kifliket pár nappal az esedékes fogyasztás előtt el lehet készíteni, így marad idő a kalácsot frissen megsütni.

Luca miatt került repedt kifli a fotóra, mert szerinte megvan ennek is a maga bája.

Egy éve: Eper-mango sorbet

A répatorta trüffelben az a jó, hogy nem látszik répatortának, viszont trüffelnek nagyon is. Senki sem gondolná, hogy répatortát és a hozzá tartozó sajtkrémet rejti a golyó, ami jó, mert így előítélet nélkül lehet kostólni.

A húsvétot simán bírnám radírozni a naptárból. Gyakorlatilag semmilyen eleme nincs az ünnepnek, amit szeretnék, amihez vonzódnék, vagy ami szórakoztatna. Az egyetlen ünnep nyújtotta lehetőséget abban látom, hogy mint minden ünnepkor együtt lehet a család , kicsik, nagyok, generációk élvezhetik egymás társaságát. Ennek hozományaként pedig én is kedvemre virgonckodhatok a konyhában, hogy aztán együtt ehessünk, ihassunk.

Hozzávalók:

100g vaj

100g barna nád cukor

2 tojás

90 ml olaj

150g liszt

1 tk sütőpor

¾ tk fahéj

½ tk só

300g reszelt répa

A vajat a cukorral habosra keverjük, ez látszólag nehéz, mert a barna cukor nehezen olvad, de legalább 3 percig keverjük kézi mixerrel. A tojásokat egyenként adjuk hozzá, és utána az olajat hozzá csorgatjuk, folyamatos keverés közben lassú fokozaton. Eddigre szinte kifehéredik a vajas keverék, ha mindent jól csinálunk kétszeresére habosodik az eredeti vajas keverék. Az összekevert lisztet fahéjat sót és sütőport hozzákeverjük, végül jöhet a reszelt répa.

25-30 perce 180C-ra előmelegített sütőben megsütjük.

Ha kész, hagyjuk 5 percig hűlni a formában, utána rácsora borítsuk ki.

A sajtréteget szintén össze kell állítani s megsütni.

Hozzávalók:

225 g sajtkrém (philadelphia)

115g cukor,

1 ek keményítő

csipet só

2 ek tej

1 nagy tojás

Alaposan összekeverjük a hozzávalókat, és 160C-on kb 20 perc alatt süssük meg. Én egy kicsi szilikon tortaformába tettem. Ha kész hagyjuk hűlni.

A répatortát a negyedeljük el, és a negyedeket a vágott felületeket egymáshoz dörzsölve a két kezünkkel morzsáljuk össze a sütit. Adjuk hozzá a kihűlt sajtot, villával dolgozzuk össze.

Egy viszonylag híg cukormázat készítünk, én ezt az egyszerűség kedvéért ötkerrel ( tudom...direkt írtam így) oldottam meg. A sajtos répatortából golyókat formázunk, és a cukormázba mártjuk alaposan lecsorgatjuk, és pirított mogyoróba forgatjuk.

 Krémes, finom, és akár pálcikára is szúrható, ha valaki a cakepops elkötelezett.

Egy éve : érdekes módon akkor is sajttorta volt, de akkor csokis.

A magyarországi joghurt felhozatal lássuk be unalmas. Minőségben is hagy kívánnivalót maga után. Jó hír azonban, hogy ezen lehet változtatni. Persze nem a joghurtgyárak fogják kiszolgálni az igényeinket, nekünk magunknak kell erről gondoskodni. Ez viszont kis energiával megoldható.

Készítettem már néhány joghurtot itt a blogon, mert szerintem ez azt egyik legkönnyebben előállítható desszert, ami számos előnnyel bír, ebből is látni fogjátok, hogy a joghurt sok mindent elbír. Barackos, céklás-körtés, ribizlis.

A mai pedig egyszerűen lenyűgöző. Sajnálom, hogy amikor a gyerekeim kicsik voltak, nem ezzel szoktattam rá őket a joghurt evésre. Szerencsére viszont most sem késő megetetni vele őket.

A húsvét elengedhetetlen szimbóluma a répa. Ebbe is került, méghozzá az alma mellé. Halkan megjegyzem, most hogy írom a posztot, az is eszembe jutott, hogy ha húsvétra készül, és az ünnepi asztalra kerül, a felnőttek kaphatnának a gyümölcsrétegbe egy kevéske Calvadost is, részint irodalmi, részint íz értéke miatt.

(Ugye megírja nekem valaki, hogy a Calvados hol, hogyan és kivel kapcsolódik az irodalomhoz? Köszi előre is. )

Tehát nagyszerű könnyű desszert egy atomikusan durva húsvéti napon a sonka a torma a tojás, és a kalács után.

Hozzávalók:

2 nagy savanykás alma

2 közepes répa

½ citromleve (kevéske reszelt héja is)

gyömbér (kb. egy babnyi)

2 ek méz

2 ek agave szirup

pici só

víz

4 natúr joghurt

Az almát megpucoljuk kis kockákra vágjuk. A répát pucoljuk, és vagy reszeljük, vagy vékony szeletekre vágjuk. A gyömbért szintén hámozzuk, és a répához meg az almához adjuk. A citromlevével és héjával az édesítőkkel, sóval kevés vízzel elkezdjük kis lángon főzni. Nagyi ezt a folyamatot szaknyelven így hívja: pöszörgtetés. Tehát pöszörögtessük addig amíg puha nem lesz minden. Konyhai vadállatunkat a botturmixot ráeresztjük a gyümölcsre, és péppé zúzzuk. Hűtsük le, és rétegezzük a joghurtra. Én hagytam együtt pár órácskát, ami alatt nagyszerűen összeértek az ízek.

Mint minden ilyen jellegű desszertnél, mindenki érezze magát szabadon az édes és savanyú ízek harmonizálásánál a saját szájízének megfelelően, azaz édesítsétek kedvetek szerint addig amíg jó nem lesz, és tegyetek ugyanígy a citrommal is.

Fontos: a gyümölcspép legyen intenzívebben ízesítve mint ahogy azt üresen jónak találjuk, mert a joghurttal együtt így lesz megfelelő.

Egy éve: linzer

Varrtam egy kabátot a gombra. A gomb az erős paprika volt. Szerencsére ezt-azt találtam hozzá, grillsajtot és kolbászt, kevés olajjal és almacettel összeférceltem a hozzávaló zöldségeket, és már készen is volt az egyszer élvezhető kabát, aminek a gombja …

Ha március 15-én készült volna, mellé szavaltam volna a Nemzeti dalt is, annyira piros fehér zöld lett. És valóban ha a paradicsom a paprika és a jégsaláta is az lett volna, akkor pláne.

Dal elmaradt, ebéd nem, kenyér nem volt hozzá, de meleg volt, erős, és a házi kolbász ritka pillanatát élveztem ki. Egyébiránt ha kenyérbe tettem volna mindezt, egy szokványos szendvics lett volna, így egy félig meleg ebéd.

Hozzávalók:

erős paprika

grillsajt

kolbász

paradicsom

paprika

jégsaláta

olívaolaj

almaecet

A sajtszeletekbe paprika és kolbász karikákat raktam, amit hústűvel összetűztem, és meggrilleztem serpenyőben. A zöldségeket tányérra raktam, meglocsoltam olajjal, ecettel, és a meleg sajtot ráraktam.

Most pedig elalszom a billentyűk fölött írás közben, úgyhogy befogom mára a számat, és elteszem magam holnapra. Egyetek salátát, mert egészséges, kolbászt mert finom, és erős paprikát, mert anélkül mit sem ér az élet.

Egy éve :spenót pesto 

Zab, rozs, búza, árpa, rizs, egy kis ezzel azzal, és már nem is sejthető, hogy értékes  egészséges alapanyagokból készül a süti. Fogalmam sem volt, hogy mi készül majd belőle, amikor megvettem az 5 különböző pehelyből álló csomagot. Eredetileg nem is ezt akartam venni, csak sima zabot, de ehhez nyúltam, így ennél is maradtam. Van, hogy sodródni kell az árral.

Nagyon ínséges gasztro pillanatokat élek, mert kezdünk kiérni a télből, itt az ideje leállni a nehezebb ételekről, de még nem jött el a friss zöldségek, gyümölcsök ideje. Kívánni már az utóbbiakat kívánom, de amik rendelkezésre állnak, azok az előbbi ételek hozzávalói. Valahogy ennek eredménye ez a süti. Átmenet, és hasznos is, mert a mélyhűtőben levő utolsó adag meggy elhasználása, és az általa felszabaduló hely már felkészülés a friss alapanyagok fogadására, és átmenet, mert nem friss gyümölcs, de legalább gyümölcs. Nagyon hiányzik már ilyenkor a friss minden (de nem a hús - háni nyugodj meg) .

Hozzávalók:

150g vegyes pehely

70g liszt

60g barna nádcukor

¼ tk só, fahéj

80g vaj olvasztva

gyümölcs réteghez:

350g meggy

2 ek cukor

1,5 ek keményítő

½ citrom leve

sajt réteghez:

200g natúr sajtkrém

50g cukor

1 tojás

½ vanília belseje

¼ tk só

A pehely alaphoz minden hozzávalót alaposan összekeverünk, és a morzsa negyed részét félretesszük. A többit egy sütőpapírral bélelt edénybe tömörítjük, és 200C-ra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

Ezalatt a gyümölcsréteg hozzávalóit összefőzzük, míg besűrűsödik. Itt az cukor, és a citrom mennyiségét szabadon változtassátok,ízlésnek és meggy savanyúságnak megfelelően.

A sajtréteg hozzávalóit villával alaposan összekeverjük, és az elősütött pehelyalapra öntjük, aztán rákanalazzuk a meggyet, végül megszórjuk a maradék morzsával.

Visszatesszük a sütőbe 180C-ra, kb 25-30 percre, illetve amíg a sajtréteg megsül (szilárdul).

Kihűlt állapotban érdemes szeletelni, és nekilátni.

Reggelinek is igen értékes eledel, a sok pehely miatt.

Sok pehely a dm-ben lelhető: 5-korn flocken címen. 

Egy éve: padlizsán pohárban, és tányéron. Érdemes vetni rá egy pillantást.

A marcipán valahogy a gyereké. Felnőtteket ritkán látok marcipánt enni, bár én szoktam. Marcipános édességekkel sincs teli egy szakácskönyvem sem, így eltűnődtem rajta, ez vajon a közkedveltségének arányát jelzi-e.

Nagyon remélem, hogy nem, mert a marcipán finom, legfőképpen ha nem csokitortát vonnak be vele. Ott is hibázhat, ha valami hasonlóan édes közeget raknak mellé. Az ember túlcsordul az édes íztől, és eltűnik a marcipán.

Ez a torta tökéletes egységet ad a tésztába reszelt marcipánnal, az almával, és az arányokkal. Ígérem, hogy szeretni fogjátok.

Hozzávalók:

500g alma

½ citrom leve

100g marcipán

125g vaj

65g cukor

½ vanília belseje

3 tojás

150g liszt

1 tk sütőpor

¼ tk só

késhegynyi fahéj

Az almákat megpucoljuk kimagozzuk, és nyolcadokra vágjuk, megforgatjuk a szeleteket a citromlében. A vajat a cukorral és a reszelt marcipánnal kikeverjük, hozzáadjuk a tojásokat egyesével, a vaníliát és a sót. A lisztet a sütőport és a fahéjat összekeverjük, és a vajas keverékhez adjuk. Kivajazott lisztezett formába öntjük, és az almákat a tetejére rakjuk.

180C-ra előmelegített sütőben kb 35-40 perc alatt megsül. Igény esetén porcukrozhatjuk, de szerintem nem szükséges.

Én amikor kész volt, egy citromos sziruppal megkentem az almákat, mert édesnek találtam, és én a savanykás almát szeretem de ez nem kötelező. A maradék citromlébe egy teáskanálnyi cukrot tettem, és összeforraltam, végül az almákat megkentem vele, mikor kivettem a sütőből.

Érdemes frissen a sütés napján elfogyasztani, mert az almák másnapra összezsugorodnak, amitől ugyanolyan finom marad, csak a látványilag veszít egy kicsit az értékéből.

Egy éve ilyenkor: Vajon sült almalepény almakaramellel

Ez máig az egyig kedvencem.

Az újhagyma általában mellékszereplője a mindennapoknak, és az ételeinknek. Ezen most változtattam. Gyakorlatilag minden összetevő csak azért van, hogy kiemelje a friss sült újhagyma ízét, és látványát.

Fantasztikusan egyszerű, gyors, szép, finom, és nem utolsó sorban költségkímélő.

Erika kicsit furcsállta, hogy a hagymák szakállát is rajta hagytam, de meggyőztem róla, hogy alaposan megmostam, és az is hagyma ízű, és különben is nagyon szép. Mikor belekóstolt, már nem bánta, csak evett, és evett, és dicsérő szavakat sorolt szinte falatonként. Szerintem már most hétvégén megcsinálja otthon maguknak is.

Hozzávalók:

250g leveles tészta

3 csomag újhagyma

2 ek dijoni mustár

1 tk méz

150g fehér cheddar sajt

2 ek olaj

+ 2 ek balzsamecet +2 ek olaj

Sütés előtt 

A leveles tésztát lisztezett felületen téglalap alakúra kinyújtjuk, 2-3 mm vastagra. A tészta széleitől befelé 1 centire a késsel bevágjuk a tészta tetejét. A mustárt a mézzel elkeverjük, és a tészta közepére kenjük. A sajtot lereszeljük, és mustáros tésztára rakjuk, de úgy, hogy a szélekre ne kerüljön. A hagymát mosás után olyan hosszúra vágjuk, hogy ne lógjon le rá a tészta szélére, és fejtől lábig, mindig ellenkező irányba ráfektetjük a sajtos tésztára. A két kanál olajjal meglocsoljuk a hagymákat, és forró, 220C-ra előmelegített aranyszínűre sütjük. Ha kész, opcionálisan meglocsolhatjuk balzsamecet-olaj keverékével.

Mától, ha szeretném, minden bejegyzés végére biggyeszthetek egy ilyet. Ez készült egy éve: kapros, sajtos céklahab. 

Biggyesszek?

Szerintem ez a név tökéletes, mert fedi a valóságot, sőt jellemzi is az ételt, és jól is hangzik. Ám mindez kevés ahhoz, hogy a gyermekek hozzányúljanak. Fogalmam sincs, hogy miért ellenségesek a gyerekek a zöldekkel kapcsolatban, kivéve ha csőnaciról van szó, mert az most menő.

Van benne két zöld, egy fehér, meg egy zöld és fehér. Fordítok: kelkáposzta, brokkoli, karfiol, és egy póréhagyma. Nagyszerű kvartett, csodaszépen szólnak együtt a tányéron.

Hozzávalók:

1 póréhagyma

350g brokkoli

350g kelkáposzta

600g karfiol

700ml csirkealaplé

3 ek olívaolaj

chili olaj

A hagymát olajon megfonnyasztjuk, a zöldségeket rátesszük, és felöntjük az alaplével. Kupakot rakunk a fazékra és odatesszük főni. Én sajnos eldumáltam az időt és egy kissé túlfőztem, de ha ideálisan alakul minden akkor addig kell főzni, amíg a színe még élénkzöld, és nem teljesen puhul meg. Ez kb. 5-7 perc. Ekkor jöhet a konyhai mindenevő, a botmixer, amit jókedvűen ráeresztünk a zöldségekre. Pürésítés után tálalhatjuk. Én chilis olívaolajat tettem a levesre , de szerintem tökmagolajjal, sajttal, vagy sajtos kiflikarikákkal is kiváló lehet.

Persze lehet bele borsot, parmezánt, köményt, rozmaringot, is tenni. A képen a második adagot kaptam le, az elsőhöz egy lágy kecskesajtot ettem, nagyszerű volt az édeskés leves és a sajt együtt. Szóval tekintsétek egy ezt a levest egy jó kiindulási alapnak.

Miközben dolgozunk mindketten ölünkben egy egy laptoppal, háttér tévézünk. Háni megállítja a filmet, és tartalomra kapcsolja : Every day. Egy család története, ahol az apa erotikus filmeket ír, stresszes a munkája, a kisebbik gyerek egy paragép, a nagyobbik meg bevallja, hogy meleg. A feleség pedig beteg édesapját magukhoz költözteti. A férj kilátástalannak találja a helyzetet. A tartalom utolsó mondata: Képes e a család túlélni a válságot?  

Elolvassuk, háni kérdőn rám néz.

-Szerintem igen.-válaszolok. Mármint ha az a kérdés, hogy túlélik e.

-Oké, de velünk, vagy nélkülünk? (nevetünk)

-Attól függ, hogy a szüleid ideköltöznek e valaha -válaszoltam. Aztán hozzátettem, hogy Helen Hunt játszik benne, aki gyönyörű mint mindig, és jól is játszik, mint mindig.

Tovább háttér nézzük. Nem tudom, hogy miért. A család, vagy Helen Hunt miatt. Nem kérdeztem rá.

A mai utolsó mondat: képes leszek túlélni a bizonytalanságot?