De csak akkor, ha … Nem is tudom mikor. Talán csak ha nem érdemel valaki igazi büntetést, és akkor sem kell megsütni, elég a receptet odaadni. Ha megsüti, garantáltan felismeri majd a szándékot.

Pedig nagy várakozással kezdtem neki, ám mindhiába. A végeredmény cseppet sem nyűgözött le. Mindegy a végén játszottam kedvemre, hogy a karácsonyi hangulatot mögé tegyem.

Most mielőtt nekiálltam volna a receptnek, a konyhában felelevenítettem a délelőtti élményt, hogy frissítsek az emlékeimen, meg hátha jobb, mivel azóta kihűlt. De nem, sőt, inkább visszatérnék a büntető jelzőhöz. Olyannyira, hogy úgy döntöttem a recepttől megkímélnék mindenkit. Egy mézeskalácsos gyűjteményben találtam rá, de jobb lett volna ha nem.
Inkább mesélek a hétvégi Kézművea Magyar ízek vásárról.
Mentünk, láttunk, visszamentünk. Sütöttem pénteken „ritakonyhája” Hadarik Ritával ( az ő beszámolóját itt olvashatjátok) és főztem vasárnap „foodandwine” Csiki Sándorral, ők ketten pedig szombaton sütögettek, olyan gasztroemberek előtt, után és közben, mint gasztrokibic Szilárd, vagy gasztroangyall Marcsi. Lehet, hogy én is felveszek egy testreszabott gasztronevet: gasztrono-mica. (a mica úgyis jól megy hánihoz nem?)
Sanyi szerint itt úgy főzünk, mint egy lakótelepi friss házaspár, akinek alig vannak eszközei, de megoldják.
Jó volt na! Nagyon jó egy helyen látni, és tudni azokat az embereket, akiknek a kezeik alól, kikerül ez a sok finomság, amivel lehetőségünk volt dolgozni, illetve amit keresünk minden nap, mert fontos, hogy mit eszünk. Akinek van lehetősége megkóstolni ezeket az alapanyagokat, azok úgy hiszem megértik mi a különbség minőségben a hiperek polcain található és a házi termékek között, Ők nem fognak fanyalogni azon, hogy miért kerülnek ennyibe? Pontosan azért, amiért azok annyival jobbak is. Hoztam magammal néhány vásárfiát, amit majd sorban felhasználok, és amikből főzök majd. Az egyik első lesz az eperbor, hoztam sajtot, illetve nem is én, hanem a gyermekeim kóstoltak, és vásároltak hánival.

Mi a közös bennem és Madonnában ézen a képen? Mikroport van a fejünkön a színpadon, valamint én is fehérneműben állok a közönség elé csak én veszek rá pólót is, illetve velem is megesik olykor ruha baleset.
Jajj egy kis családi szösszenet. Én (anyuka) éppen főzök a színpadon, és tálalom, osztom a tésztákat, amiért az érdeklődők feljöttek a színpadra. Mindenkitől illedelmesen megkérdeztem kér-e rá sajtot, és bár volt három féle is, egy ember kivételével senki nem nyilatkozott róla, hogy melyiket szeretné, aztán jött az egyik gyermekem, szépen sorba állt, és én megkérdeztem:- Kérsz rá sajtot? -mire ő: -Milyen van? Volt aki elnevette magát (nem tudták, hogy a gyermek az enyém) hogy egy hatévesnek nem mindegy, sőt tudni akarja milyen sajtot lehet rá kérni, de én örültem a kérdésnek, még inkább annak, hogy egyáltalán feljöttek a színpadra annyi ember közé. A másik hatévesem itthon azt mondta:- Anya az a szilvás tészta nem volt jó. Inkább grízest kellett volna csinálnotok,az sokkal finomabb, vagy currys csirkét.
Aztán hoztam még tökmagkrémet, és mandulát, és amit nem tudtam abbahagyni, az a tej volt. Csikós András tejüzeméből. Most, amikor hazajöttem, majdnem egy liter tejet megittam üresen, pohárból, és amikor már azt hittem nem iszom többet, újra a hűtő felé vettem az irányt, akkor meg az üvegből toltam lefelé, és csak azért hagytam abba, mert 8 óra elmúlt. (olyankor már csak vizet, vagy üres teát ugye). Egyébként iszonyú nagy szája van az üvegnek, szörnyen kényelmetlen belőle inni.
Ettem bivalyból, mangalicából, és szürke marhából készült turista szalámit is, hű, hogy az mennyire jó volt. Ittam 100%-os ribizlilét is, imádtam. A szárított aszalt gyümölcsöknél végre megtudtam, hogy az aszalt zöld almának, és a mandarinnak aminek olyan a színe, mintha a Haribo gyárban készültek volna , NEM tartalmaznak szintetikus, vagy nem az adott gyümölcsből származó színezőanyagot. A gyümölcs levéből származó színanyagot juttatják vissza a cukrozott aszalt gyümölcsökre, annak ellenére, hogy ezt ránézésre nem gondoltam volna.
Nem felhőtlen az örömünk, nem forrnak a tészta vizek, pedig idő van.
Most ennyit gyorsban, még egyszer köszönöm azoknak akik kijöttek, és a gyerekeimnek kiváltképp, hogy kíváncsiak voltak rám , ezt pedig csak azért írom, hogy majd ha egyszer nagyobb korukban olvassák, jusson eszükbe amit ma szóban is elmondtam : köszönöm, hogy eljöttek és kiváncsiak voltak rám annak ellenére, hogy emiatt a pénteki, és a mai főzés miatt én nem tudtam ott állni az ő pénteki, és mai sportprogramjukon a pálya szélén.
Egy éve: ha receptet is szeretnétek- almatorta , és karácsonyra készülve- pohár takarók, mert meleg bunda mindenkinek kell, ha itt a tél.
Utolsó kommentek