KajaPiaZongora - recept, receptek

Mozart a legnagyobb népszerűségnek valószínűleg golyóként, vagy folyékonyan örvend, annak ellenére, hogy jó a CD lejátszóban, a Zeneakadémián, vagy az Operában zeneileg. Az én sorrendem a zeneileg, majd folyékonyan, végül golyóként. De most ez a shot majdnem felkerült az első helyre. De csak majdnem. Mozart és a zenéje örök.

Bécsi kiruccanásunkon nem csak tőzegáfonya ficcent a kosárba, de Mozart likőr, friss málna, és bio málna por is, pontosabban Himbeer pulver. Nagyszerű találmány, gyakorlatilag bármibe, vagy bármire szórható, könnyen oldódik, természetes málna ízű, mivel CO2-vel kezelt málnáról beszélünk, amit porrá őrölnek.

A kiruccanás utáni másnap reggel, már 11-kor el is készült a Mozart shot málnás tejszínnel, és málnával. Rég volt ennél extrémebb reggeliben részünk. Hánival nagy egyetértésben csettintgettünk a nyelvünkkel. A csoki, és a málna köztudottan nyerő páros.

Szerintem a málna port lehet összetört liofilizált málnával helyettesíteni, ezt kell a tejszínhabba keverni óvatosan.

Hozzávalók tehát

Mozart csoki krémlikőr

tejszínhab (cukrozatlan)

málnapor

friss málna.

A tejszínbe keverünk málnaport ez a likőrre tesszük, és tetejére egy málnát gurítunk. Aztán csak szürcsölni kell, hogy a rétegek keveredjenek a szájban. Húúúúú.

Itt a karácsony, kényeztessétek magatokat ilyennel, vagy ehhez hasonlókkal.

Egy éve: névtábla süti

Az amerikai hálaadás elmaradhatatlan alapanyaga a tőzegáfonya, de karácsonykor is szívesen teszik sütikbe, készül sokféle mártás belőle, de a húsokat is kenegetik áfonya lekvárral ha éppen arról van szó. Csodálatos, hogy a bevándorlók a magukkal hozott recepteket vegyítik az amerikai hagyományokkal, és így lesz két remek nemzeti sajátosságból egy nagyszerű, hagyományokat is őrző, tiszteletben tartó karácsonyi torta.

Az olaszok, kukoricadarás ricotta tortájukat áldozták be a kontinensen való befogadásukért, bár ami engem illet, nem hiszem, hogy ez bármilyen érzékszervi megalkuvást jelentett a részükről, inkább mentális kétségeiket kellet önmagukban legyőzni. Remélem sikerült nekik.

A tőzegáfonyával kapcsolatos legérdekesebb információk egyike a gyümölcs szüretelése, legalább is nekemm Remélem szeretni fogjátok az ismeretterjesztést. Észak-Amerika keleti részén, medencés kialakítású termőterületeken, alacsony növésű cserjéken terem a tőzegáfonya. Szeptember harmadik dekádjában szüretelik őket úgy, hogy a medencéket vízzel árasztják el. Nem méteres vízzel, csak kb. 30-35 centis vízről van szó. Ekkor az erre fejlesztett munkagépekkel rámennek a területre, ahol a gép elején lévő forgótárcsák leválasztják a termést a növényről. Az áfonya belül szivacsos állagú, tömege kisebb mint a vízé, így a víz felszínén maradnak az áfonyák, és csodálatos vörös színűre festik a vizet a lebegő gyümölcsök. A légi felvételek a leginkább lényűgözőek, ezért kerestem ilyet.

A leszüretelt egy helyre terelt áfonyákat egy szivattyú segítségével nagy csöveken keresztül juttatják fel a medence partokon sorakozó teherautókra, ahol szétválasztják őket, és ahonnan a vizet visszajuttatják a medencébe, az áfonyával pedig megtöltik a teherautókat, és azonnal viszik a feldolgozókba. Vannak a videón látható gépek, illetve vannak mobil hidak, amik a medencék két partján gurulnak, miközben a hídról a vízbe eresztik a szüreteléshez használt gépet. Amikor az egyik hídfőtől elért a gép a túloldali hídfőig, akkor mindkét hídfő odébb gurul, hogy újabb sávot szüretelhessenek.

Na ennyit a szüretről. Egyéb gyakorlati tudnivalók. A tőzegáfonyát talán a ribizlihez tudom leginkább hasonlítani, de csak ízre. Mint írtam, ennek szivacsos az állaga könnyebb, és nagyobb is a ribizlinél. Nyersen nem fogyasztják. Nálunk a Culinárisban lehet kapni, és nem olcsó, sőt drága, viszont én most nem ott vettem, hanem Billa-ban amit ha valaki nem ismeri Ausztria CBA-jának képzeljen el, de nem minőségben, hanem gyakoriságban. Na ott volt tőzegáfonya annyira olcsón, hogy lehetetlen volt otthagyni. Egy nagy doboz (0.5 kg) volt 1,5 euró, ennek a három, vagy négyszerese általában itthon.

Hozzávalók:

100g vaj

175g cukor

1 tk vanília eszencia, vagy ½ rúd belseje

pici só

250g ricotta (túróval helyettesíthető)

2 tojás

25g olívaolaj

160 g liszt

90g kukoricadara

65g tőzegáfonya

½ tk sütőpor

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a sót, a vaníliát, a villával kissé felvert tojást, a ricottát, és az olajat, majd az áfonyákat is belekeverjük. A lisztet a darát és a sütőport összekeverjük, és a tojásos keverékhez adjuk. Keverjük össze, de nem szabad túlkeverni! Kis (22 cm), kivajazott lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt tortaformába tegyük a tésztát.

170C-ra előmelegített sütőben 55 percig süssük.

Ha kész, édesebb szájúak kihűlt állapotban cukormázzal locsolják meg, de porcukorral is elég édes szerintem.

Egy éve: ropi fáklyák 

A biscottiban az a jó, hogy ezerféle van belőle, így karácsony táján is lehet aktuálisat készíteni mákkal, meg ezzel azzal. Száraz, kemény, ropog, és vastag, pont ezek a legkívánatosabb tulajdonságai egy mártogatni való kétszersültfélének.

A mai poszt gyors lesz, mint a biscotti készítés.

Hozzávalók:

240g liszt

1 tk sütőpor

½ tk só

120g cukor

1 nagy tojás + 1 tojásfehérje (összesen 100g)

12g olaj (1 ek)

1 ek narancshéj, vagy vanília eszencia

60g hámozott szeletelt mandula

45g mák (egész)

A száraz és a nedves összetevőket először külön, majd együtt összekeverjük, én a kézi mixer dagasztó lapátjaival szoktam mert akkor csak annyi marad hátra, hogy kézzel megformázom a 8-10cm széles 4 cm magas , tésztát, és papírra teszem. 170C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütjük, majd kivesszük és 30 percig hűlni hagyjuk. Ezután 1 cm vasrag szeletekre vágjuk, visszafektetjük a szeleteket a papírra, és további 20 percig sütjük 150C-on.

Levegőtől elzárva, dobozban hetekig eláll.

További biscottik: gesztenyés , és duplacsokis

Egy éve: görög sültbab

Az ischlertől csak addig hiszi az ember, hogy cukrászdai süti, amíg egyszer maga neki nem áll, mert akkor azonnal kiderül, hogy nem kell hozzá diploma, sem igazi, sem vásárolt. Az ischler örök, (mostantól pedig minden jelző elé tegyétek be, hogy az ischler) sose megy ki a divatból, igazi kedvenc, nélkülözhetetlen az ünnepeken, szép, finom.

Remélem ennyi elég ahhoz, hogy aki eddig nem próbálta otthon, az most ezen sürgősen változtasson. Én amióta csak az eszemet tudom, bomlok a ezért a sütiért. Olyan mint Háni minden porcikáját szeretem, és az sem baj, ha érik egy kicsit mellettem, sőt ettől csak még jobban szeretem. Az ischler (is) tökéletes, szép a formája, persze ha nem jók az arányok, odalesz az egész, aztán izgalmas a benne rejtőzködő lekvártól, amiből én nem szeretem ha túl sok van benne, sőt azt szeretem, ha nem is látszik, éppen csak ízt, és kevés nedvességet ad a korongoknak, és szeretem a csokit, ami rejti, óvja az alatta lakó tökéletességet. Ezt sem szeretem, ha túl vastag, mert elnyomja a többi ízt.

Azért álltam neki a minap, mert Vince a Szamosban kért egy ischlert, amit hazahoztunk, aztán kidobtunk. Finoman szólva sem volt nagy sikere, és ha eddig figyeltetek, érteni fogjátok miért. Mielőtt bárki azt hinné, fikázni fogok, téved. Bizonyára sokan vannak, akik így szeretik, de az előzőek tükrében hamar kiderül, hogy nem az én, mi ízlésünk szerint készült. A csoki szupervastag volt rajta, a lekvár kibuggyant amikor a csokiréteg feltört, és a tészta, nos az egy kicsit vastag volt, nem a lekvárhoz, vagy a csokihoz képest, hanem a nekem jóleső harapáshoz képest. Hát így bukott el az ischler, és így maradt Vince vágya kielégítetlen. Mi mást tehettem volna, minthogy nekiálltam gyorsan.

Viszont! A Szamosnak van saját csokilikőrje. Jó. (nekem lehetne keserűbb,de finom, aki nem készít bátran vegyen) és a habkarikáik csodásak életemben először venni fogok a fára is.

Hozzávalók:

50g porcukor

100g vaj

140g liszt

50g dió

icipici só és fahéj

málna dzsem

étcsoki

Csúnyán büntet: egyszer szabad csak hozzáérni, pont mielőtt bekapjuk, de no problem, ezzel is ez történt, ellenbe amatőr detektíveknek (de szép szó) ujjlenyomatminta megszerzésére tökéletes, sőt nélkülözhetetlen.

A diót én késes darálóval szoktam összevágni durvára, aztán vagy mozsárban, vagy egy deszkán sodrófával összenyomom, mert akkor a töréstől kiszabadulnak a dióban lévő illóanyagok, és az olaj. Nem elég késsel, vagy képpel összevágni, és nem jó ledarálni sem.

Mivel ezt a tésztát sem szabad túlgyúrni, a hozzávalókat a dión és a dzsemen kívül késes mixerbe teszem, és amikor egynemű a tészta, kiborítom egy tálra, hozzáadom a diót, és összegyúrom tár mozdulattal. Akinek nincs ilyen eszköze, az kénytelen lesz gyúrni. A tésztát tegyük fóliába, és min, fél órát pihentessük a hűtőben, vagy a teraszon.

Lisztezett deszkán nyújtsuk ki a tésztát, kb 4 mm vastagra, szúrjuk ki a számunkra kívánatos méretű kiszúróval, vagy pohárral, és tegyük papírral bélelt tepsibe, majd 200C-ra előmelegített sütőben süssük készre. A vastagságtól függően x perc alatt, nekem kb 7-8 perc volt, de nem hagyjátok egyedül a sütőben, figyeljétek.

Amikor megsült, hagyjuk kihűlni, majd kenjük meg lekvárral a korongok felét, és tapasszunk össze egy lekváros, meg egy sima korongot. Vízgőz fölött olvasztott étcsokival vonjuk be az ischlerek oldalát, és tetejét. Hagyjuk megdermedni, és hűvös helyen tartsuk. Egy napig csak nézzük, ne együk. Rutinosak este sütik, így reggel már lehet próbálkozni, de 24 óra után kezd igazán jó lenni.

Nem írtam sem dzsem, sem csoki mennyiséget, egyrészt mert mindenki másképp szereti, másrészt mert a csoki minőségétől is függ, hogy mennyire terül, milyen vastag lesz.

Egy másik, ehhez hasonló ischli fánk névre keresztelt süti, ha ez ne lenne elég izgalmas. 

Olyan ez a dísz, mit a gyerekek nyári szélforgója, csak filcből készül, és több lapátja van. Vagy mint egy filc habcsók, esetleg propeller. Minden szónál többet mondanak a képek, de ha úgy még is jobb , leírom hogyan készült.

Papírból egy tetszőleges nagyságú kört vágjunk ki. A kört osszuk 8 egyenlő részre, és jelöljük be a széleken. Vágjuk be egyenesen a jelölésnél a kör közepe felé, kicsit hosszabban mint a frele, de nem egészen a harmadáig. Egy 10 cm-es átmérőjű körnél ez az egyenes bevágás kb 3 cm.

Ezeket a bevágásokat, a mellette levő bevágás középpontjához közeli oldalához igazítva ívben berajzoljuk, és azt is kivágjuk. Így kapunk egy propellerhez hasonló formát. A propellerek lapátjait a szélüknél fogva egy tűvel szépen egymásra igazítva összevarrjuk, és mielőtt az utolsót is bevarrnánk, tömőanyaggal, vagy vattával kitömjük.

A középpontba, a varrás eltakarásához egy minibojtot, pom-pomot, vagy egy kis kör alakú filcet ragasztunk.

Tányérra, pohárba, fejre fordított pohár alá, vagy egy szalagra rögzítve szalvétagyűrűnek is használható, de ha van jobb ötletetek ne habozzatok. Karácsonyra még elkészülhet az asztalra nem?

Azán a másik, ami esetleg szilveszterre is jó lehet: a csillámos pohár(talp)

Itt is támaszkodjatok  a képekre, sokat mondanak, de azért. Hobbiragasztót kenünk ecsettel a pohár talpára, és egy újságpapír fölött megszórjuk a ragasztós felületet. A poharat kissé megütögetjük, így a fölösleges csillámok leesnek, így csak annyi marad rajta, ami valóban beleragadt a ragasztóba. Hagyjuk megszáradni.

Mivel a ragasztó vízbázisú, ha vége az ünnepeknek, kicsit beáztatjuk a poharakat, és a ragasztó a csillámokkal együtt lemosható lesz.

A csillámpor egy kémcsőnyi mennyiség 300,-Ft, a ragasztó 160 volt, és hobbiboltban mindkettő kapható, 4 pohárhoz a negyede sem fogyott el egyiknek sem. 

Mindkettőhöz inkább 5 perc, mint pénz szükséges.

És szeretném megmutatni, hogy egy szuperszónikus olvasó, (Rita szerint rajongó)  mivel kedveskedett nekünk.

Köszönöm Gyurinak, és Panninak a feleségnek, akik fotóztak, figyeltek, szerkesztettek, lelkendeztek, kóstoltak és buliztak erre a zenére, amire mi alapoztuk meg a hangulatot, a vásáron.

Sose kaptam még ajándékot olvasótól, pláne nem karácsonyra! Köszönöm.

Egy éve: amaretti torta

A jó pincér felkészült, és nem csak az ételek nevét tudja felsorolni, hanem azt is tudja, hogyan készül a micsoda. Szerencsére erről a csirkepaprikásról nagyon sokat mesélt, így nem csak azt tudtam meg hogy készül, de azt is, hogy a konyhafőnök szeret régi elfeledett receptek után hosszan kutatni, majd azokat elkészíteni, vagy azok lapján új ételeket készíteni.

Állítólag a 18.századból való ez a recept, és bár érteném miért feledték el. Mindenesetre nagyon hálás vagyok a Karácsony Sándor konyhafőnök által kutatott, receptért, amit a LaciPecsenyében veszedelmesen jól elkészítve kaptam a tányéromra, még a nyáron. Azóta is sokszor gondoltam rá. Életem legjobb, és legkülönlegesebb csirkepaprikása volt. Azonban eddig vártam,hogy elkészítsem a magamét is a hétvégén, és igazán remek lett, annak ellenére, hogy pontos útmutatást nem kaptam, de a főbb vonalakat mégiscsak megjegyeztem amikor a pincérrel a „mitőlennyirejóezazétel”-t kitárgyaltuk.

Én három főcsapást jegyeztem meg, az egyik a kapor volt, a másik, hogy sokkal kevesebb fűszerpaprikával, mint egy normál paprikást, illetve hogy szinte levesként fő, mert a végén ebbe a lébe szaggatjuk a nokedlit, ami együtt fő a hússal.

Ennek alapján készítettem el, és nagyon finom volt, de biztosan nem annyira mint ott és akkor, vagy csak úgy vagyok mint mindenki a nagyi , vagy anyu főztjével, hogy finom ha én készítem, de az övé a tökéletes. Így egyúttal szeretném megnyugtatni Karácsony Sándort is, hogy eztán szívesen eszem náluk, mert jobban esik ha ott, jobban esik ha elém teszik, jobban esik ha nem telítődök az illatokkal előtte, ha nem melegítőben ülök az asztalhoz, és mert az övék egyszerűen tökéletes. Így utólag is köszönöm az élményt.

Ahogy én készítettem.

Hozzávalók

1 falusi boldog (szabad tartású) csirke

2 fej fehér (hamburger) hagyma

2 gerezd fokhagyma

olaj

1 tk őrölt pirospaprika

só, bors

1 babérlevél

2 csomag (nagy csomag) kapor

A csirkét alkatrészeire szedtem, és a combokat, a mellet, a szárnyat, bőröstül némi olajon fehérre sütöttem, a megpucolt, félbe(!) vágott hagymákkal. Azért használtam fehér hagymát, mert annak enyhébb, kissé édeskés az íze, és nem rémlett, hogy hagymaízt éreztem volna az eredetiben, mint ahogy hagymadarabokra sem emlékszem. Mikor minden hús fehér volt, levettem a tűzről, megszórtam a paprikával, sóztam, borsoztam, beleraktam a babért, a fokhagymát, és a kaprot amit egyben hagytam, majd felengedtem vízzel, annyival, hogy ellepje és lassan elkezdtem főzni. (nagyi szerint pöszörögtetni) A víz mennyiségét közben korrigáltam. Mikor minden puha, kivesszük a hagymákat, a fokhagymát, a kaprot, és a babérlevelet, és a húsokat is. A közben elkészített nokedlibe egy csomag finomra vágott kaprot is rakunk, majd beleszaggatjuk a nokedlit a paprikás levébe. Annyit, hogy bár a nokedli felszív sok vizet, maradjon még rajta lé, nem szabad száraznak lennie a végén.

Nem tudok millilitereket írni a szükséges vízhez, és nem tudok grammokat mondani a nokedlihez sem. Részint azért, mert nem méricskéltem, hiszen ez volt az első alkalom, és egyszerűen csak magunknak készült, ráadásul úgy hogy közben megérkeztek az ebédvendégek is, másrészt soha életemben nem mértem még nokedli hozzávalókat, egyszerűen csak készül, ahogy szoktam készíteni. Ráadásul mivel én sem tudtam az arányokat, kicsi sok lett a nokedli, amit végül nem is szaggattam ki mind, mert sok lett volna a lébe.

Remélem, hogy gyakorlott háziasszonyok, és urak ennek ellenére elegendő információt kapta ahhoz, hogy nekiálljanak, és hozzám hasonlóan adjanak egy esélyt maguknak, meg a régi-régi receptnek.

Nyolcan voltunk erre az ebédre, és mindenki kivétel nélkül szerette. Nagyon finom ez a kapros íz, elképesztő a pörköltlében főtt nokedli , és elképesztő a lé, vagy szaft simogatósága, amit a nokedlitől kap.

Bízom benne, hogy lesz aki kedvet kap, a fotót borzasztó, de melegében az asztalon készítettem, így is köszönöm Balázsnak, hogy kölcsönadta a tányérját, és türelmesen megvárta amíg dokumentálok, nem tudtam nagyon rákészülni a fotózásra, de azért szemlélteti a paprika mennyiségét, a szaft, nokedli arányt.

Volt előtte leves is , és volt utána országtorta almás-mákos, de nem kerekre, hanem szögletesre sütve, és erről is még mindíg azt gondolom, hogy megéri a fáradtságot. Csodás volt az ebéd, a társaság, és az időzítés is. Köszönöm mindenkinek.

Egy éve: keksz, és süti csomagolás ötlet, ha ajándékba adjuk.

Vasárnap van, gondolom mindenki készülődik,vásárol. Én is teszem, tettem, éppen ezért mutatok ma néhány dolgot, ami gasztronómiai, konyhai vonatkozású érdekesség. Hátha lesz aki kedvet, vagy ötletet kap ezekből az, érdekes, praktikus, vagy szuper dolgokból. Még van idő rendelni.

Szeretek webshopból rendelni, mert kényelmes, gyors, egyszerű, ám nem mindenki szeret ugyanígy tenni, mert nem biztos a termék minőségében. Én teszteltem mindenki helyett, bízhattok a termékek minőségében. Mielőtt bárki gyanút fogna, nem szponzorált írásról van szó, egyszerűen csak szeretem ezeket a termékeket, jól választottam, ráadásul csak itt leltem rájuk, ezért ajánlom figyelmetekbe.

Nézzük. Legyen először valami kávé, mert az az örök, és legnagyobb szerelmem, szerintem többen vannak ezzel így. Egy csodás kávés bőrradírról van szó, ami egy capuccinos bögrébe dizájnolt illatos, szép, és hasznos holmi, halkan megsúgom, nem feltétlenül csak nőknek, de persze nyilván inkább. A kanálnak látszó tárgy egy kis spatula, mert ujjal nem nyúlunk, nem csak a vaníliakrémbe a konyhában, de a kozmetikumokba sem a fürdőben. Mindenféle krémek is vannak, egyik nagy kedvencem ez a paprikás éjszakai. Remek minőségű, és számomra külön öröm, a csomagolás .

Ugyancsak itt kis, és nagylányoknak fantasztikus gyümölcsös szájfényekre leletem, nálunk ilyet kapnak a  leány germekek karácsonyra, illatosak, jóízűek, ártalmatlanok még a gyermekajkakon is, és úgy csillognak, hogy csak na! Még nyáron próbáltam magamon, imádni való volt! Már a külseje is rabul ejtett.

Gyerekeknek, illetve gyerekkel rendelkező barátoknak, és barátnőknek kihagyhatatlan a puzzle szendvics kiszúró.

Ezzel a formával bármit megesznek a gyerekek, és nem csak szendvicshez, hanem sütikhez is használható. Van hozzá külön térkép, hogy hogyan kell egy egy teljes tálcányi sok darabos nagy puzzle-t összeállítani, és hogy mindenki megnyugodjon, nem csak tartós szendvicskenyérből, hanem sima szeleteltből is működik.

Először az Amazonon akartam rendelni, de valamiért adtam neki egy esélyt, hátha van magyar forgalmazó, és egy volt! Nagyon megörültem.

Szintén ugyanitt vettem a fiúknak robotos muffin formát, kislányoknak van princess-ben is, lehet benne sütni is, vagy simán krémeket, pohárdesszerteket is tálalni, ha fontos, hogy a gyermek lelkivilágát is ápoljuk, mert egy átlátszó üvegpohárból krémet, enni sokkal kisebb élmény, mint ebből, akkor ilyen is szükséges gyermekes háztartásokban. Sima alapmuffint készítettem, nagy volt az érdeklődés, mikor meglátták.

Külön kiemelném, hogy valódi bélyeggel érkezett a csomag, mert valódi kis postán adták fel, ahol nem robotok, hanem minden valószínűség szerint emberek dolgoznak, és a számlán egy vidám matrica is szebbé tette a napomat, igazi bélyeget meg végre láttak a gyerekeim, nagy élmény volt átvenni.

Remélem mutattam olyat, ami újdonság és tetszik. Jó készülődést mindenkinek.

A gesztenye komoly vitákat szül a családban. Üresen, tejszínnel, vagy piskótában. Esküszöm rosszabb mint a lecsó, pedig azt is mindenki másképp szereti, vagy sehogy. Végül csak kompromisszumra jutottunk.

Soha életemben nem készítettem még gesztenye tekercset, és most sem részletezem miért jutottam idáig, érje be mindenki azzal, hogy ennek is el kellett következnie. Lehet, hogy többször rászedhető leszek erre a csiga formára. Van benne valami otthonos, kissé ódivatú, klasszikus örömteli érzés. Szinte sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből.

Hozzávalók:

3 tojás

3 ek cukor

3 ek liszt

késhegynyi sütőpor

pici só

2 csomag gesztenyemassza

200ml tejszín

rum

500g fagyasztott vagy befőtt meggy

1 ek keményítő

A tojások fehérjéből habot verünk, és hozzáadjuk a cukrot, amivel még keményebb fényes habbá verjük, majd egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, végül rászitáljuk a sütőporos lisztet, és összeforgatjuk. Sütőpapírra kenjük a habot, a legnagyobb mérető tepsiben és 190C-on aranyszínűre sütjük. Nagyon vékony lesz a tészta, nem szabad túlsütni, vagy kiszárítani. Ha kész, vegyük ki, és takarjuk le egy vízzel bespriccelt konyharuhával. Én fel sem tekertem melegen.

A gesztenyéhez adjunk egy löttyintésnyi rumot, amit alaposan keverjünk el benne. A tejszínt habbá verjük, és a gesztenyéhez forgatjuk. Rákenjük a piskótára, és feltekerjük.

A meggyet a kiolvadt lével együtt a keményítővel felforraljuk, és besűrítjük, és melegen a tányérra rakjuk, amire rárakjuk a tekercset, vagy nem, mert lehet a kettőt külön, is, esetleg választani közöttük, szabadon, ízlés szerint. Mi is így tettük. 

Normál otthoni körülmények között szerintem fölösleges bele zselatint, vagy habfixálót tenni, főleg ha hamar elfogy. Kissé körülményesebb a szeletelés, mert ha nem elég hideg puha, és könnyebb összenyomni szeleteléskor, de a hűtés, egy éles kés, és a megfelelő vágási technika sokat segíthet. 

Egy éve: papírban sült csirkemáj (csúnya, de finom)

A szükséges vitaminok vidáman csúsznak lefelé, miközben eszünkbe se jut, hogy mennyi jót eszünk, és milyen tökéletes a tápanyagbevitel aránya. Legalábbis azt hiszem. Aztán majd jön egy szakértő, és megmondja a tutit.

A kelkáposzta, főleg ha nyers, telis-tele van vitaminnal, ehhez persze az szükséges, hogy ne egy szottyadt szomorú példányt vásároljunk, hanem egy lélegzetelállítót. Azt hiszem nekem is csak azért jutott eszembe salátát készíteni belőle, mert annyira gyönyörű és friss volt. Bizony ma is jártunk a Csaba utcai minipiacon, ott leltünk erre a tökéletes kelkáposztára, és nem salátának vettem, de jó hogy eltántorodtam az eredeti céltól.

Az elkészítés egyszerű, az íze nagyon harmonikus, semmi erős kelkáposztaíz nem köszön benne vissza, szerintem ha nem mondanám meg mi van benne, alig páran tudnák csak megállapítani, a többiek egy finom nem tudom milyen zöldsalátának mondanák. Egy adagot készítettem magamnak, az ahhoz szükséges mennyiséget írom.

Hozzávalók:

4 tenyérnyi kelkáposzta levél

1 főtt tojás

½ szelet pirított kenyér

1 ek reszelt parmezán

só, bors

Öntethez:

4 ek olívaolaj

1 tk mustár

1 ek citromlé (friss)

A kelkáposztát ujjnyi széles szeletekre vágjuk, és az összerázott öntettel meglocsoljuk, majd az öntettel, a reszelt parmezánnal és a kenyérkockákkal összeforgatjuk. Tányérra tesszük, és egy főtt tojást ráreszelünk, amit a legvégén kissé megsózunk, és pár tekerésnyi bors sem árt neki.

Valószínűleg az öntetbe egy reszelt fokhagymagerezd is megengedhető, de én azt csak hétvégén eszem, most meg nem volt az.

Egy éve: spenótos kecskesajtos minikenyér

A polvorónra több konyha leg is ráillik. Például a legfurcsább liszt ami süteménybe kerülhet, ebben van. A liszt készítésekor keletkezik az egyik legkellemetlenebb konyhai szag, ami számomra létezik. Az egyik legfinomabb aprósütemény, és legjobban azt szeretem benne ha végre elfogy, mert akkor a gyerekeim újra tudnak más ételre is gondolni.

A hozzávaló lisztet 25 percen keresztül sütni, pirítani kell a sütőben, ez nem is annyira büdös, mint inkább az egész lakásra rátelepedő kellemetlen szag. Ám ez a pirított sárgává váló liszt nagyon jót tesz a tésztának. Amikor tavaly először készítettem, csak a kíváncsiság hajtott, most viszont a tapasztatlat mondatja velem, hogy ezt nagyon meg lehet szeretni. Ritkán emlékezem meg kétszer valamiről a blogon, úgyhogy mindenki elhiheti, ezt érdemes megsütni. Jobb mint a mi vaníliás kiflink. Omlós, porhanyós, és fűszeres.

Hozzávalók:

220g liszt pirítva

200g vaj szobahőmérsékletű

80g porcukor

100g mandula liszt

1/4 tk mézeskalács fűszerkeverék

1/8 tk őrölt fahéj

a szóráshoz

60g porcukor

100g sütőcukor

1 tk fahéj

A lisztet 25 percig 180C-on sütjük, és 5 percenként átforgatjuk. Ha kész, a színe kissé sárgás, akkor kivesszük, és hagyjuk kihűlni. A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a mandulalisztet, és végül a pirított lisztet a fűszerekkel elkeverve apránként. Lisztezett deszkán 8 mm vastagra nyújtjuk, kiszúrjuk a kívánt formákat, végül 170C-os sütőben világosra sütjük, ez kb.10-13 perc, de ellenőrizzétek folyamatosan, ha megég nem lesz finom, és ne feledjük, a pirított liszttől már eleve lesz pirult íze, ne égessük meg! A sütési idő nagyban függ a vastagságtól, és a mérettől. Ezekhez a kicsi fákhoz elég volt 10-11 perc is.

A kész sütiket kicsit hűlni hagyjuk a tepsin, majd vagy beleforgatjuk a fahéjas porcukros cukorba, vagy megszórjukvele. A kicsi fákat kézzel forgattam, de ha nagyobbak a formák, érdemes szitával szórni őket, akkor nagyon szép, havas felületet kapnak.

Egy éve: a nagyszerű angol whiskeys gyümölcskenyér, ami egy hónappal az ünnep előtt elkészíthető

Bréking: Elnézést kérek mindenkitől, aki tegnap kiváncsi volt a madárlakomra, és nem látta csak a rossz linket, egyszerűen nem élesítettem a posztot. Vicces ez, hogy én látom, és azt hiszem minden rendben, miközben senki más sem. Ellenben legalább lelibáztam magam az elején, és most kiderült, nem érdemtelenül. Bocs mégegyszer.