KajaPiaZongora - recept, receptek

A leggyönyörűbb természetes alapú porta, amit valaha láttam. Már megint nem a felhasznált kellékeken múlt a torta szépsége, hanem a gondos kézi munkán. Már megint nem egzotikus, ismeretlen nehezen beszerezhető gyümölcsért kellett körbejárni a kerületet, elég volt kivenni a kosárból egy három almát.

Erről jutott eszembe a Kisvakond meséje (Zdenek Miler) a kisegérrel, aki beteg lett, és akinek bagoly doktor Chamomilla vulgarist rendelt, hogy meggyógyuljon. Csóri vakond, -mit meg nem tesz az ember a legjobb a barátjáért- körbejárta mind az öt kontinenst, kereste mindenhol a csodanövényt, de sehol nem lelte, bár legalább szerencsés volt azt illetően, hogy sehol nem meszelték le se gyorshajtásért, se bliccelésért, mert jegyet egy járműre sem vett. Aztán hazaejtőernyőzött, pont bagoly doktor odújához, és amikor elmondta, hogy körberohanta a világot, de sehol nem leli a gyógyító csodanövényt, akkor bagoly doktor bölcsen felnevetett, és lemutatott a rétre: de hiszen itt van: a közönséges kamilla!

Pont így van ezzel az közönséges rózsa almával is. Itt van a kezünk mellett, csak tudni kell használni, és csoda lesz belőle.

Egy lengyel blogon láttam először, és a fotók is annyira tökéletesek, hogy gyorsan lekaptam a szótárt , és fordítottam mint Göncz Árpád. Az alapmű sajnos több helyen hibádzik, de szerencsére a műfordítás szabadsága megengedi, hogy magyarul még tökéletesebben hangozzék végül.

Elmondom mi volt vele a két legnagyobb baj, amiből az egyiket azonnal javítottam, de a másiknál csak a gyanúm élt, és azon nem változtattam, mert egy esélyt minden(ki) megérdemel. Szóval a hozzávalók között volt pudingpor a túróban, ezt helyből elvetettem, a másik a tészta alap, Azt nem vetettem el, csak éreztem, hogy nem lesz jó. Volt az annyira borzasztóan zsíros, hogy leettük a tetejét a sütinek, és az alját kidobtuk. Gyakorlatilag ehetetlen volt, a sütő alja teli csöpögött a sülés közben kiolvadó vajjal, Igazán szörnyű volt.

Talán egy omlós tészta jó lenne alapnak, de azt elő kell sütni, és a torta oldalát nem lehetne vele megoldani. Azt hiszem, hogy ha nem is tökéletes, de egy jó megoldás lehet az almatorta tésztája. Most azzal fogom írni, aztán majd megpróbálom még és beszámolok az eredményről.

A túró, az almával viszont remek, nagyon finom, már csak ezért megérte megcsinálni.

Hozzávalók:

tortaalap innen

2 tojás

50+20g cukor

400g túró

30g vaj

½ rúd vanília

½ ek keményítő

3-4 piros alma

1 citrom

A tortalapot nyújtsuk ki egy tortaformába, érjen végig fel körbe a széleken, süssük vakon 20 percig 190C-on. A tojásokat válasszuk szét. A vajat 50g cukorral keverjük habosra, adjuk hozzá a tojások sárgáját, és keverjük világos habosra. Adjuk hozzá a reszel citrom héjat, és az áttört túrót, a vanília belsejét, és a keményítőt. A fehérjét verjük habbá a maradék cukorral, és keverjük a túróhoz. Öntsük a tortaalapra. Az almákat vágjuk félbe, nem hosszában, hanem keresztben, vágjuk ki a magházat,és zöldséghámozóval vágjunk szeleteket, úgy, hogy a héjakra vigyázzunk. Csavarjuk fel a szeleteket, és szúrjuk a túróba, egymás mellé őket. Időről időre lelocsoltam citrommal a rózsákat. 180C-on 30-35 percig süssük.

Egy éve: Detox saláta

Játék az étel, én meg játszottam szorgalmasan a krumplival, és a többiekkel is. A kelbimbó szerintem az igazi mumus a gyerekeknek, még a gyilkos galócánál is mérgezőbb ételnek tűnik, ha a 12 éven aluliakat közvélemény kutatom. Nincs aki hozzányúlna, de ha az ember eléri a felnőttkort, a kelbimbó csodás, ehető, finom, szép és teli jó tulajdonsággal bíró zöldséggé alakul.

Nálunk nem csak a gyerekek, de háni sem eszi, úgyhogy tényleg azt csinálok vele amit akarok. Amúgy viszont háni fejlődik, sokkal több zöldséget eszik, mint tizen ix évvel ezelőtt, amikor csak nézte, hogy miket eszek, de soha meg sem kóstolta, ma már legalább megkóstolja, legfeljebb nem eszi meg. Lehet, hogy a gyerekeknél is csak azt a tizenkét-három évet kell csak kivárnom.

Más.

Voltam ma rászorulókereső körúton, de sokkal nehezebb volt mint hittem találni egy kupac embert, aki örült volna a kenyérnek. Esett, és esett, délelőtt mikor elmentem itthonról beraktam a kosaramba még melegen a kenyeret, és lecsúsztam a délibe, mert ott mindig vannak sokan, na ma senki nem volt aki éhesnek és otthontalannak látszott. Azt gondoltam ki, hogy az szelektív mellett asszisztáló csövik kapják meg, mert ők mindig segítenek a szelektív visszahordóknak pl, átnézni az üres üveget, hátha van amit abból vissza lehet még váltani, és én ezt szeretem, Nekik akartam adni a kenyeret, de nem voltak ott. A nem rászoruló hanem simán köszönettel elfogadó Rita megkapta a másik kenyeret. Késő délután aztán visszakanyarodtam a szelektívhez, és megálltam, kiszálltam, majd a négy csövinek (zavaromban) fülig érő szájjal elmagyaráztam, hogy az van most, hogy ne nézzenek hülyének, de van ma ez a „kenyérvilágnapdolog”, és ilyenkor azt kell tenni, hogy akinek van lehetősége, annak sütni kell egy kenyeret, és odaadni valakinek, aki örül neki és szívesen fogadja, hát ha ők most szívesen vennének és értékelnének egy saját kézzel sütött kenyeret, ami mandulás, és áfonyás, és kicsit narancsos is, akkor én örülnék ha elfogadnák. A velem szemben álló férfi legalább akkora zavarban volt mint én, és megköszönte, és a kezét nyújtotta érte mosolyogva, a másik pedig elvicceskedte, és megkérdezte, de nem rosszindulatúan, hogy mikróban sütöttem e? De mondtam hova gondol, KEMENCÉBE! Aztán nevettünk, és mondtam, hogy persze hogy nem, simán sütőben. Illedelmesen elköszöntem, és elhajtottam. Hát így volt a kenyérrel.

A salátával meg így. Hozzávalók:

100g főtt császárszalonna

250g kelbimbó

5 nagy kifliburgonya

150ml tejszín

1.5ek mustár

1 ek snidling

1 ág rozmaring

pár csepp citrom

só

A krumplit héjában megfőztem, megpucoltam, karikára vágtam. A kelbimbót feleztem, és 3-4 percre forró sós vízbe tettem, majd leszűrtem szeleteltem. A szalonnát felvágtam, és kisütöttem belőle a zsírt egy serpenyőben. Kivettem a szalonnákat, és a karikára vágott krumplit a rozmaringgal együtt megsütöttem. Kivettem a krumplikat, és még mindig maradt zsiradék a serpenyő aljába. Erre a zsírra ráöntöttem a tejszínt, a mustárt belekevertem, aztán sóztam, pici citromot is csepegtettem bele, alaposan összeforraltam, sűrűre, és beleforgattam a kelbimbót, rászórtam a snidlinget is.

Tálalásnál játszadoztam, hogy a krumplira rákanalaztam a kelbimbót, és a tetjére támasztottam egy szalonnát, mert így pont egy falat lett, és nem voltam benne biztos, hogy ha csak úgy összekeverek mindent, akkor a végeredmény kellően fotogén lesz, viszont azt tudtam, hogy ez így szép de izgalmas lesz. Aztán a végén mindent összeforgattam együtt, a szalonnát, a kelbimbót és a krumplit is, így is szép lett végül. Meg finom is.

Egy éve: french tosat birsalmaszósszal

Október 16-a Kenyér-Világnapja. Ez annyit tesz, hogy minden házinénit, vagy házibácsit, aki kenyeret süt arra kérnek, süssön eggyel többet, és adja egy rászorulónak az eggyel többet.

Én is sütök kenyeret, eggyel többet, amit egy rászorulónak fogok adni, de még így is marad egy, mert holnap mi nem nem fogunk kenyeret enni, viszont szívesen odaadom valakinek, aki olvas, esetleg rendszeresen olvas. Egy valamit kérek szépen, hagyj egy kommentet, hogy szeretnéd megenni a kenyrünk (javát) és gyere el érte a XII. kerületbe holnap, azaz kedden 16-án.

A kenyér fehér, mandulás, és vörös áfonyás, de mivel ez egy Világnap, és az bizony nagy dolog, reszeltem bele narancshéjat is.

Már szépen terjeszkedik egy edényben, és a holnapi sütésre érleli magát.

Holnap kisorsolom azt aki megkapja a kenyeret, és a FB-on, illetve itt is közzéteszem. Amúgy lehet villogni is vele a FB-on, ha valaki feltölti mit is sütött. Én nem fogok.

Köszönöm a figyelmet.

További kenyrek itt.

A minőségi étkezés híve vagyok, ha ezt eddig nem mondtam volna. Pont nem bánom, ha csak annyit eszem, hogy jól érezzem magam,viszont azt nagyon jót és még az asztaltól is fel tudok állni könnyedén. Szeretem az éttermek és bisztrók menüebédjeit, mert akkor akár 3 -féle ételt is ehetek, és attól a háromtól is jóllakok, nem kell sajnálkoznom azon, hogy bár levest nem ettem, a főételem fele is ott maradt, de desszertre már nincs kapacitásom, pedig úgy ennék.

Az igazi paradicsom pedig az, amikor Mc fly, és Mrs. Domestos társaságában mondjuk a Lacikonyhán mind a hárman más menüt kérünk ebédre és minden egyes fogást mindhárman megkóstolunk. Ez annyi tesz, hogy összesen kilenc, (vagy nyolc, desszertből inkább 2 van) -féle ételt eszünk, de mindegyikből csak 2-3 falatot. Persze nem csinálnám ezt se minden nap, de amikor az ember azért megy egy helyre, szeretné megtapasztalni a konyha ízvilágát, ez egy nagyon jó lehetőség. Aztán vissza lehet menni bátran, és enni normálisan.

Amiért elmeséltem,ezt az egészet az az, hogy ez a mai desszert is egy ilyen több fogásos ebéd vége lehet. Kicsi, könnyű, édes, csodaszép. Pont annyi, amennyi bármilyen ebéd után lecsúszik még, és kis adag bár, de annyira finom, hogy nem múlik el nyomtalan az élmény.

A kevesebb néha több,szokták mondani, bár szerintem a több is néha nagyon kevés, mégis maradjunk az első változatnál. Az elkészítésnél a szilva igényli a legtöbb pepecselést, de érezni a végén a vele való törődést.

Hozzávalók:

650 g szilva

100g cukor

½ citrom

3 zselatin lap

Vanília fagyi 

A szilvát (ez megint a dinótojás méretű) magok nélkül kockákra vágva a cukorral és a citromlével odatesszük főni. A zselatin lapokat hideg vízben beáztatjuk. Mikor a szilva megfő, és besűrűsödik, a héja levált, ez kb 10-15perc levesszük, és botmixerrel pürésítjük, majd egy szűrőn átszűrjük, hogy a héj darabok ne kerüljenek bele. A zselatin lapokat vegyük ki a vízből, és keverjük bele, tegyük vissza forralni, ha felforrt vegyük le, és tegyük poharakba. Ha kihűlt rakjunk a tetejére fagyit.

Nagyszerű lesz. Ha egyfogásos ebéd volt, lehet nagyobb poharakba is mérni. Most, hogy ezt leírtam, azonnal rájöttem, hogy tökéletes karácsonyi desszert is, az említett jó tulajdonságai miatt. Előkészíthető, a poharak állhatnak a teraszon, vagy az udvaron akár egy nappal előbb előkészítve, csak a fagyit kell rákanalazni. Én rábeszéltem magam, ez is lesz a karácsonyi büféasztalon!

Viszont aki Vienettát mer rárakni annak nem hoz semmit sem a Jézus! Gondolkodjatok valami jóféle fagyiban.

Egy éve: almakockák tornyosítva

Hogy ne csak a szám járjon.

A sablont a fiúk választották, a tököt én.

Kinyomtattam, kivágtam, átrajzoltam

kivágtam

Ajtó is kell hátul, ahol befér a mécses, és kifér a tökmag. Aki finnyás, kesztyűt húzhat.

Ki kell kaparni, hogy tiszta legyen, és sima felületű.

Jöhet a preciziós vágás, Lézerkéssel könnyebb lett volna. Így se rossz.

Visszanyal a fagyi, Vince hátulról néz befelé.

Imitált sötétségben.

Ha valakinek ez kevés lenne: Tököljön mindenki

Mert mindennek eljön az ideje. Ennek most. Ősz , kápia, padlizsán. Még a színe is olyan mint egy szépre színezett őszi levél. Telt, gazdag, meghatározó. Pont mint a gazdája .

Rengeteg módon készítik ezt az étel, és magam nem tudom melyik az autentikus, viszont abban biztos vagyok, hogy az én változatom a legjobbak közé tartozik. Szerintem luxus nyers paprikát használni bele, pedig vannak akik így tesznek. A paprika sütve sokkal finomabb mint nyersen, füstös, sült, és édesebb ízű, kár lenne nem kihasználni ezt az tulajdonságát.

Hozzávalók

5 nagy kápia paprika

2 közepes padlizsán (700 g volt)

1 lila hagyma

4 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

olívaolaj

3 ek paradicsom paszta (pl. dm bio, a zöld tubusos)

só

A paprikát egészben parázs fölött, vagy félbevágva héjával fölfelé grillezzük. Egy fém tálba rakjuk a paprikákat, és lefedjük frissen tartó fóliával. A padlizsánokat szintén sütjük, ha parázson akkor egészben, ha sütőben akkor felezve, átlósan bevágva 200C-on megsütjük.

A paprikák héját kb 30 perc állás után lehúzzuk,kimagozzuk. A kész padlizsán húsát szintén leválasztjuk a héjról, és a paprikával együtt aprítóban, vagy késes mixerben zanzásítjuk. A lila hagymát apróra vágjuk, és olívaolajon üvegesre pároljuk, hozzátesszük a padlizsán és paprika húst, a babérlevelet, és a reszelt fokhagymát, paradicsomot, sózzuk.

Néhány percig alatt összefőzzük, aztán levesszük a tűzről. Botmixerrel pürésítjük, és annyi olívaolajat teszünk még hozzá, hogy számunkra szimpatikus állagot kapjunk. Nekem kb 100-120ml kellett.

Még forrón mehetnek az üvegekbe. Ha napokon belül megesszük, akkor akár simán a kupakot rátéve mehet a hűtőbe, ha több napig marad, akkor én olajat is öntök a tetejére, hogy elzárjam az oxigéntől, és ha télire rakom el, akkor bizony ki kell dunsztolni.

Egy éve: tökös csészealj (UFO) tészta

A tökéletesség maga ez a torta. Tészta alig, gyümölcs megszámlálhatatlan. Savanyú, és fűszeres. Nem sok új van benne, tekintettel arra, hogy a klasszikus angol almatorta átdolgozása , de ez semmit nem von le az értékéből, sőt.

A szilva kétféle volt, egy normál méretű, halvány héjú, sárga belű, és a dinótojás méretű ringlós óriások. Ez utóbbi, igazi kedvencem. Finom a húsa, csodás színt és savanyúságot rejt a héja, és állítólag ez már magyar termés. Megpróbálom elhinni.

Most készítettem fázisfotót, hogy megmutassam mit tud a késes mixer, és miért is jó azzal elkészíteni a vajas tésztákat. Ezeknek a vajas tésztáknak két halála van, Az egyik a vaj felolvasztása a kéz melegével, a másik pedig a tészta összetömörítése a meleg vajjal és a kezünk által.Na pont ezt a két dolgot lehet kiküszöbölni a mixerrel.

A mixer ugyanis a lisztet a vajjal és a cukorral meg sóval egy tökéletes homogén anyaggá keveri, a vaj hőmérsékletét megtartja, és levegős, könnyed porhanyósra morzsásra aprítja. Amikor ehhez hozzákeverjük a vizet, éppen csak össze kell gyúrni, és tészta már kész is van. Ezt az eredményt kézzel soha nem fogjuk tudni elérni.

Ilyen a morzsás tészta víz nélkül, amikor kiöntöm a mixerből, és ilyen az official evőkanál mértékem.

A jég szintén fontos eleme a tésztának, mert a jeges víz megint csak azt szolgálja, hogy a tészta nehogy felmelegedjen a kezünk melegétől.

Hozzávalók:

250 g liszt

150 g hideg vaj

36 g cukor

2 evőkanál hideg víz

csipet só

Töltelékhez:

750g szilva

1ek friss citromlé

1 teáskanál őrölt fahéj

3 ek cukor

1 evőkanál étkezési keményítő

A késes mixerbe alulra belemérjük a hideg vajat, aztán a lisztet, cukrot és sót. Ezt morzsásra keverjük, és kiöntjük egy tálba hozzátesszük a vizet, és hamar, kevés mozdulattal összegyúrjuk. 1 órát lefedve hidegben pihentessük. A kivajazott tortaformánk aljára nyújtsuk ki a tészta egy harmadát, a szélére a második harmadot, a tetejére pedig az utolsó harmadot. Ezt a módszert biztoskezűek válasszák, mert a tészta ettől nagyon vékony lesz alul és felül, oldalt pedig relatív vastag támaszt kap. Aki nem bízik a tésztában, vagy a kezében, az felezze, és nyújtsa nagyobbra a formánál, a fölösleget pedig vágja le.

Az szilvákat vágjuk kockára és a többi hozzávalóval keverjük össze majd öntsük a tésztára. A közepére vágjunk kéményt, hogy a gőzök távozhassanak, vagy lehet belőle napocskát is készíteni, ahogy én tettem.

180C-on 50 percig süssük . Ha kész, a tetejét kenjük meg baracklekvárral, hogy fényes legyen.

Egy éve: duplacsokis biscotti , ezt de szeretem.

Debreceni párost is írhattam volna, de elfogadok minden egyéb jelzőt is, ami ráillik erre a halovány szójás vizes húsnak tűnő színre. Úgy vagyok ezzel a clafoutival, mint Cyrano „...Lírailag: „Kagyló ez....?...Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Amúgy eltűröm, csak legalább legyek én az első, és egyben átadom a lehetőséget, hogy kitaláljátok mit rakhattam bele. Engedjétek szabadon a fantáziátokat.A hozzávalóknál fel fogom tüntetni szafaládé néven, amit csak akkor javítok, ha megvan a megoldás. Eredetileg nem is akartam felrakni ezt a receptet a fotók kritikán aluli volta miatt, de most ilyen őszinte hetet tartok, a rendőrt is bevallottam, és ha így folytatom, lehet, hogy …

Aki elsőre helyes választ ad, azt ha ismerem, meghívom egy kávéra, (remélem ennek tudatában dőlnek majd a tippek) ha nem ismerem, akkor nem merem meghívni, de ha szeretné, kaphat egy vendég posztot, egy általa készített ételről, persze csak ha bevállalós, és kedve tartja.

Maga a calfouti egészen más arányú volt, mint amikkel eddig én találkoztam, ezért is készítettem el. Többet nem valószínű, hogy fogom és nem a szafaládé miatt, hanem azért, mert a sok tejszíntől, (ahogy vártam) kicsit nehéz, már-már pudingos, jellegű lett, ami egy clafoutinál nem jó irány. Másnap finomabb volt mint frissen, talán mert átjárta a szafaládé fűszeres íze.

Hozzávalók:

3 tojás

40g cukor

100g liszt

350ml tejszín

1/2citromhéj

2 szafaládé

A tojást a cukorral habosra keverjük, hozzákeverjük a lisztet, a citromhéjat, végül a tejszínt is belekeverjük.

Egy vajazott tapadásmentes edény (1 arasz x egy arasz) alját kirakjuk a szafaládé szeletekkel, és ráöntjük a tésztát.

190C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütjük.

Egy éve: akkor is furcsa nap volt, fúziós szögletes gombóc

Bréking: Megizélt a rendőr egy általa „gyors közúti intézkedés”-nek hívott rituálé jegyében. Ez a gyors izélés 30percig tartott. Nem esett jól, és 10 ezerbe került, nekem. Este 10-kor pörögtek így fel.

Hozzávalók:

1db valaminek látszó tárgy, ami 28-at mutat

1db fóliázott gépjármű

2 fő rendőr

1 fő én

A tájékoztatásuk szerint 75-ös mérőszámtól lenne jó a valaminek látszó tárgy által mutatott érték, nekem meg csak 28 volt. (ez, szintén a tájékoztatás szerint a bejutó fényt méri, de nem tudom hogy, meg azt se hogy miben méri, mindegy az összegen nem változtat a butaságom)

A tájékoztatásuk szerint 2012-től nem megengedett ez így, és igen tudják ők, hogy én kilátok jól, csak ők nem látnak be jól. (ez tényleg rohadt idegesítő lehet)

Szintén a tájékoztatásuk szerint szedjem le izibe a fóliát, mert ha egy rosszindulatú egyed lenne most a helyükben, az elvenné a forgalmimat is.

Megköszöntem a tájékoztatásukat, és hazajöttem.

Lehet, hogy egy hétig nem lesz recept, mert a konyhapénzből kell befizetnem.

Egy éve: a konyha vállalhatatlan részei

Hülyén hangzik elismerem, de az még inkább, hogy szabolcsi almás mákos országtorta ízű macaroon. Pedig kábé az lenne. A párolt alma stimmel, a vaníliakrém is hellyel közzel, a mákos piskótát öltöztettem át pöttyös, francia eleganciájú macaroonba. Na így.

Ha még sikerült is volna a macaroon most igazán elégedett lennék, de sajnos talpatlanok lettek mint a cipész feleségének a papucsa. Ennek ellenére az íze és az állaga is tökéletes volt. Azt halkan hozzáteszem, hogy nem álltak a tojások napokig, nem pihentek, én pedig nem készültem fel lelkileg megfelelőképpen a műveletre. Lóránt esdekel időtlen idők óta, hogy süssek már neki macaroont, mert (szerencsére) a Bagatellini kínálata nem egyezik az ő elképzelésével, egyem a szívét a kényes ízlésű gyermekemnek. Ennek eredménye lett a mákos macaroon, amit tulajdonképpen egy karácsonyi poszt próbasütésének terveztem, és sose gondoltam volna, hogy országmacaroon lesz belőle. No de Isten tervez, én meg végzek.

Nagyon jó ez az összeállítás eleve a tortában, és itt is remekül működik, mert az édes korongokon sokat csillapít és finomít az alma és a vanília íze.

A tortához képest a macaroon elkészítése egy kellemes szombati ujjgyakorlat, (ha talpa is van, akkor egy szokásos kedd esti edzés inkább) de semmiképpen nem egy Ironman, mint a torta volt.

Lehet, hogy most indítok útjára egy újabb hagyományt? Max minden éveben legyártja az országtortája fagyit, én, vagy valaki más meg majd a macaroont? Mondjuk legyen ez így.

Hozzávalók:

100g tojásfehérje

105g mandulaliszt

195g porcukor

50g cukor

1 fél citrom héja

1 ek mák

A mandulalisztet a porcukorral vagy átszitáljuk, vagy késes mixerben átforgatjuk, hogy alaposan összekeveredjenek, illetve csomómentes legyen, belekeverjük a mákot is. A fehérjékből habot verünk, majd hozzáadjuk a cukrot, és tovább verjük,míg a hab szép csúcsos nem lesz. A habba keverjük a porcukros keveréket. Egy nyomózsákba kanalazzuk a habot, és szilikonos papírra kinyomjuk a macaroonokat. 140C-ra előmelegített sütőben15-16 percig sütjük.

A krémhez:

3 tojássárgája

2 ek cukor

¼ rúd vanília belseje

220ml tej

2 tk keményítő

Almához:

1 alma

½ ek cukor

1ek frissen facsart citrom leve

Az almát lereszeltem, de nem a szokásos nagy reszelőn, hanem a kis lyukún, mert a macaroon kicsi, és finom, nem lehet nagy, durva almadarabokkal nekiesni, mint tót a vargának. Meglocsoljuk a citrommal, és a cukrot hozzáadva megpároljuk, lehűtjük.

A krémhez a tejet felforraljuk a vaníliával, aminek a magjait kikaparjuk a tejbe, ha felforrt a tokot eltávolítjuk a tejből. Addig a tojássárgákat a cukorral kikeverjük, és hozzáadjuk a keményítőt is. A forró tejet ráöntjük, alaposan elkeverjük, és még egy kicsit visszarakjuk forrni, folyamatos keverés közben. Ha sűrű, ezt is kihűtjük.

A macaroonokat egy réteg almával, és egy réteg krémmel töltjük.

Olyan szép volt a két macaroon lenyomat, hogy kellett még egyet lőnöm.

Egy éve: kolbásszal sült kukotricakenyér,  és egy kis karibi hangulat: chlis ananász rummal  Ez veszedelmesen jó!