KajaPiaZongora - recept, receptek

Kedves KPZ barátok!

( A KPZ a KajaPiaZongora rövidítése, ha valaki nem tudja mit olvas, vagy hol is van hirtelen a sok gasztroblog közül) Annak aki észrevette, hogy eddig posztokat hétfőn, kedden, szerdán és pénteken raktam fel jellemzően, azoknak szeretném jelezni, hogy az eddigi csütörtöki szabadnapomat eztán inkább kedden venném ki, ha ez nem probléma. Persze ha valami sürgős mondanivalóm lesz nem fogom magam vissza keddenként sem.

Remélem senki rendjét nem zaklattam fel ezzel az őrületes bejelentéssel, és nehezen megszokható változással, de ha mégis, engesztelésül, vagy ha úgy tetszik cserébe, két dolgot ajánlok.

Az egyik, hogy arcosítom magam a nevem és egy fotó erejéig, másrészt pedig Ti választhatjátok ki, hogy mi kerüljön ide szerdán két klasszikus alapdarab közül:

Pizzakenyér (ez nem azonos a pizza tésztával, ez egyfajta kenyér),

illetve NewYork style Cheese cake. Málna tükörrel. (Ezt is fordítom: Az eredeti nyújorki sajttorta )

Na ezek között kellene dönteni.

Nem könnyű belátom.

Köszönöm, ha véleményt alkottok. FB-on is lehet, az is ér.

Köszönöm a jóváhagyást is.

Vanília mártással, és Grand Marnier-s narancs sziruppal. Mert hétfő van. Hétfőn reggel pedig valami nagyon ütős cucc kell, hogy péntekig senki ne felejtse el, mi lesz a hétvégi reggeli.

Merthogy azt nem gondolom, hogy egy sima szerda reggel kezdődhet ennyire jól, (kivéve az extra szerencséseknek) bezzeg egy hétvégét így indítani, na az a valami. Amikor ilyeneket készítek, ami ennyire nagyon tökéletes és finom, virtuálisan annyiszor hátba veregetem magam, hogy már fáj tőle a hátam, persze még mindig csak virtuálisan, viszont ez pont jó arra, hogy visszatérjek a valóságba, és leírjam az élményt.

Fantasztikus. Nagyszerű elkészíteni, csodás beszívni a készítés közbeni illatokat, amikor ránéz az ember, csak a harmóniát látja, és megenni pedig maga a gyönyörűség. Nem túlzó ez az ömlengés a részemről, remélem jönnek majd kommentek, azoktól akik kipróbálják, hogy hasonlóan éreztek.

Hozzávalók:

8 szelet szikkadt kalács

3 tojás

4 ek tejszín

2 vaníliás cukor,

4 ek vaj

A narancshoz:

2 narancs

4 ek Grand Marnier

1 ek cukor

4 ek frissen csavart narancslé

Vanília mártáshoz:

500ml tej

2 tojás sárgája

½ rúd vanília belseje

3 ek cukor

2 tk keményítő

icipici só

3-4 ek mák

A vanília mártáshoz a tojások sárgáját a cukorral keverjük ki, és adjuk hozzá a vanília belsejét, a sót meg a keményítőt, keverjük csomómenetesre,és 3-4 vőkanál tejjel hígítsuk fel. A többi tejet forraljuk fel a vanília magtól megszabadított tokjával, és öntsük a tojásra, majd lassú tűznél folyamatosan keverve sűrítsük be.

A narancsokat pucoljuk meg, és a hártyák közül vágjuk ki a narancs húst. Tegyük egy serpenyőbe a szeleteket, a likőrrel, a cukorral és a narancslével együtt, alaposan forraljuk át az egészet, míg minden íz összeforr a másikkal. (ne legyen akadály a narancslikőr hiánya, egy jó pálinka is megteszi, már azzal is készítettem).

A kalácshoz a tojásokat villával verjük fel, tegyük bele a tejszínt és a cukrot. A kalácsokat forgassuk meg bennük, és kevés vajon süssük meg mindkét oldalát.

A megsült kalácsokra kanalazzunk mártást, arra tegyünk narancsszeleteket, a narancsszirupból is adjunk a tetejére, végül szórjuk meg mákkal.

Ahhhh.

Egy éve: spárga risotto garnélával
 

Argentín szilvát venni erősen hazafiatlan, megenni borzasztóan káros, élvezni is mindezt pedig szinte bűn. Legalábbis ezt sulykolja mindenki. A magam részéről sokkal elnézőbb vagyok magammal és a szilvával szemben, és bár hiszek az idénygyümölcsökben, a hazai termelők támogatásában, mégis ellenállhatatlan vágyam van mindenféle gyümölcsök iránt áprilisban, amikor itthon még semmi nem terem éppen.  

Tudom az eper de, veszem is, de abból nem készülhet sárlottka..

Ma gyors leszek, és lényegre törő mint a sárlottka.

Hozzávalók:

500g szilva

3 nagy tojás

200g cukor

1 fél rúd vanília belseje, vagy 1 tk vanília eszencia

125g liszt

pici só

porcukor, és fahéj a kész süti szórásához

½ citrom és ½ tk fahéj a szilvához

A szilvákat mosás , és mageltávolítás után apróra vágjuk, és rácsavarjuk a citromot, rárakjuk a fahéjat, és összekeverjük. Az egész tojásokat a cukorral és a sóval 3 percig keverjük géppel, hozzáadjuk a vaníliát, a lisztet. Belekeverjük az előkészített gyümölcsöt

Egy papírral bélelt tortaformába öntjük a tésztát, és 175C-ra előmelegített sütőben kb 50 percig sütjük.

Ha kész a formában 10 percig hagyjuk hűlni, utána vegyük ki.

Ha mindent jól csináltunk, a tetejére egy ropogós vékony réteg sül. Hasonlóan jó amint az almás.

A nyár összes gyümölcsével ki fogom próbálni. Ha már nincs több, eredményt hirdetek.

Egy éve : Nigella 4x csokis tortája

25 évvel ezelőtt nem a spárga és a medvehagyma volt a primőr zöldség, hanem a karalábé, és én akkor is nagyon vártam a tavasz hírnökét. Sose fogom elfelejteni a tavasz első friss karalábéjából főtt levest, amiben a legfinomabb petrezselymes galuskák úszkáltak kézen fogva a karalábékkal.

Már akkor is ettem a zöldségeket minden állapotukban, nyersen párolva főve, vagy akár héjastul. A karalábé ebből a szempontból különösen izgalmas volt, mert nyersen is ettem, de ellenállhatatlan volt kevés sóval és borssal párolva, és megfőve puhán a tejfölös leveseb is. Azóta is így vagyok ezzel a zöldséggel, illetve a levessel, a különbség pusztán annyi, hogy most már egész évben van karalábé, soha nem fás, és lilából zöld lett. Nem kell megvárnom a tavaszt, egész évben ehet karalábélevest, de tavasszal még mindig különös nosztalgiával eszem.

Ezen az ételen tanultam meg, hogy egy galuskának mekkorának kell lennie. Papi halálra gyötört, ha nem voltak egyformák, ha nagyobbak voltak a kelleténél (általa elvártnál), vagy nem voltak elég csinosak, takarosak. Higgyétek el nehéz az ifjonti hévnek parancsolni, amikor valamit feleannyi idő alatt is el lehetne végezni, és ez a galuskákkal pont így volt. 20 nagy galuska elkészítése sokkal kevesebb idő és energia, mint ugyanannyi tésztából 50 miniatűr kiszaggatása. De megtanultam, nálunk nincsenek kanál méretű szörnyek a tányéron, sőt egy kanálon két vagy akár három is elfér belőlük.

Ez a méret dolog a konyhában is kardinális kérdés.

Hozzávalók:

1 nagy karalábé

1.5l zöldségalaplé, vagy víz

1.5 ek olívaolaj

só, bors

1 csokor petrezselyem

3 ek tejföl

A galuskához:

70g tojás

70g liszt

1 tk puha vaj (kb 25-30g)

só

2 ek petrezselyem

A karalábét pucolás után felvágjuk vagy egyforma kockára,(1x1cm)vagy lapos hosszúkás téglalapokra (1x3cm 2 mm vastag) és olajon sóval borssal egy lábosban tűzre tesszük. Ha a karalábé felforrósodott, kevés levet eresztett kevergessük, egy kicsit, majd öntsük fel a zöldség alaplével, tegyünk bele 1 csokor petrezselymet egészben, vagy apróra vágva ez mindegy. Most lehet sózni, ha szükséges. Csendesen főzzük puhára. Eközben a galuska hozzávalóit keverjük össze, de csak annyira, hogy összeálljon, tilos túlkeverni, mert akkor kemény lesz, hiába főzzük.

Kiskanállal szaggassunk apró galuskákat a forrásban lévő levesebe úgy, hogy a kiskanalat minden egyes szaggatás előtt a levesbe mártjuk (így könnyen lejön a tészta a kanálról anélkül, hogy rátapadna. Még pár percig főzzük, eközben a tejfölhöz keverjünk pár kanát levest, hogy hígabb, és sima legyen, majd öntsük a hígított tejfölt a levesbe, és forraljuk össze. Most el lehet zárni a tüzet alatta, és el lehet kezdeni szedni, enni, és szedni és enni és újra és újra.

Egy éve: egy bizarrnak tűnő, de annál finomabb szezámos karfiol hasé

Bartos Erika munkássága számomra megkérdőjelezhetetlen. A gyerekeim itták a sorait, és a szívük együtt dobogott a főszereplővel, amikor az kruppos roham miatt mentővel igyekezett a kórházba.  

Egy valamit azonban hiányolok a munkásságából, a gyümölcsevős tanmesét, vagy persze az is lehet, hogy hiányos a könyvsorozatunk, és emiatt kimaradt.

Viszont verse van klassz gyümölcsös, ez, csak ez meg kevés volt ahhoz, hogy rávegyem a díszpintyeket a gyümölcsevésre.

Elővettem a kreatív énemet, és elkészítettem Bogyó és Babóca kedvencét. Vagy legalábbis ezt állítottam róla a skacoknak, azt remélve, hogy így lelkesen eszik majd. Még arra is vetemedtem eközben, hogy az egyik könyvünk belső borítóját beszkenneltem, és kinyomtattam, hogy csinos zászlókat készítsek belőlük, ezzel még vonzóbbá téve a gyerek desszertet.

Bejött. Meg a srácoknak is. Egy időre. Sajnos ma már nem nem elég vonzerő egy annapetiésgergős zászló, vagy egy vonzó név, mint Bogyó és Babóca kedvence, de egy ideig rávehetők voltak a gyümölcsfogyasztás ilyetén, könnyed módjára, anélkül, hogy feltűnt volna nekik, hogy ez pszichológiai hadviselés a részemről.

Még egy hozadéka volt a dolognak, az átmeneti sikeren kívül, mégpedig az, hogy én magam is rászoktam a cuccra, mert remek. Ha nem tűztök bele zászlókat, felnőtt fogyasztásra is alkalmassá válik a desszert. Nagyon finom.

Hozzávalók:

eper

banán

citrom

étcsokoládé (jó minőségű)

kicsi mignon papír

A banánt felszeleteltem, és citrommal mindkét oldalát meglocsoltam. Az epreket feleztem, és minden banánhoz egy fél epret társítottam, és a párokat a kis papírokba tettem, Vízgőz fölött olvasztott csokoládéval meglocsoltam, és mélyhűtőben 5 percig dermesztettem.

Nem ragoznám tovább a készítését. Finom, egyszerű, garantált a siker kicsiknél, nagyoknál egyaránt.

Fontos: a citrom nem opció, hanem kötelező! Szükséges az íze, és jobban tapad össze a két gyümöcs is.

A szomorú arcok azért kellenek, mert azzal is lehet fokozni az érzelemeket: nééézd milyen szomorú az utolsó eper, mert ő itt maradt. Ésatöbbi.

Egy éve: nagy kedvencem az első french toast az oldalon 

Komolyan elmúlt minden lelkifurdalásom, amikor ma megláttam a labor papíromon, hogy a vérzsír szintem a minimum érték felét mutatja. Persze ez sem jó, de jobb mint ha a maximum duplája lenne.

Ezért aztán egy a mai almás táskából nem sajnáltam a vajat. Fantasztikus állagú és ízű tésztára sikerült találnom, amikor megtaláltam ezt a receptet.

A tésztában semennyi cukor sincs, az almába mézet és agaveszirupot tettem, viszont a tetejére szórtam egy keveset, bár az elhagyható. Szerintem meggyel is ki fogom próbálni, meg szilvával is, ha eljön az ősz. (Á nem várom meg, csak mondtam.)

A tészta a sok vajtól réteges lesz, de ehhez egy fontos dolognak eleget kell tenni.

A két tésztaréteget alaposan össze kell dolgozni, hogy zárva maradjon , mert a benne lévő töltelék (alma) sülése által keletkezett gőz segíti a tésztának a rétegződésben, ettől lesz leveles jellege.

Őrülten jó a süti, érdemes elkészítés előtti este elkészíteni a tésztát és a tölteléket, mert kulcsfontosságú, hogy hideg legyen minden, amikor a sütőbe tesszük. Ezzel persze nagy kockázatot vállalunk, mert így történt, hogy az almatölteléket kétszer kellett egy este elkészítenem, mert az első adag elfogyott mire kihűlt volna, ezért aztán még egyet készítettem még aznap este.

Hozzávalók:

310g liszt

225g vaj (hideg)

120ml víz

3 g só

4 alma

½ citrom

2 ek méz

2 ek agaveszirup

½ tk fehéj

kevés vanília belseje ( lehet vaníliáscukor is)

pici só

2 tk keményítő

A lisztet és a vajat a sóval késes mixerben morzsássá dolgoztam. Ezt ha nincs ilyen otthon, akkor végezzük villával, vagy vágjuk nagyon apróra a vajat és gyorsan morzsoljuk össze kézzel. Kulcskérdés, hogy ne melegítsük túl a kezünkkel a tésztát. Ha morzsás a liszt, akkor a jéghideg vizet kanalanként adjuk a tésztához, és gyúrjuk össze.

Egy zacskóban, vagy fóliában egy éjszakára, vagy minimum 4 órára tegyük a hűtőbe.

Az almákat hámozzuk, és apróra, de igazán apróra vágjuk fel.(csutka nem kell bele) Az édesítőkkel a citrommal és a fahéjjal keverjük össze, és főzzük puhára. A keményítőt kb 2 teáskanálnyi vízzel keverjük simára, és öntsük az almához, sűrítsük be.

A tésztát harmadokban dolgozzuk fel, a többi maradjon a hűtőben. Nyújtsuk ki 2 mm vastagra, és szúrjunk ki kerek korongokat. Attól függően, hogy kifliket, vagy napocskákat szeretnénk sütni, hajtsuk félbe a megtöltött tésztát, vagy tegyünk rá egy másik korongot, és villával alaposan tapasszuk össze a két felületet. Tojással kenjük be, és cukorral szórjuk meg. Tegyük szilikonlapra, vagy sütőpapírra, és tartsuk a hűtőben, amíg a másik adag elkészül.

220C-ra előmelegített sütőben süssük aranyszínűre. Ez kb 8-10 perc.

Imádni fogjátok, csillagos ötöst érdemel a süti.

Egy éve: karfiol steak.

A kukabúvárok, az ökonők, és a tudatos háziasszonyok jutalma lehet ez az alaplé. Nem hiszem, hogy bárkinek nehezére esne a zöldségek konyhai előkészítésénél leeső darabokat zacskóba dobni, és betenni a mélyhűtőbe, pedig nagyjából ennyin múlik az egész.

Fogalmam sincs, hogy a válság, a tudatosabb lét, a zöld szemlélet, vagy csak a pazarlás végtelenül értelmetlen folyamata juttatta el a világot oda, hogy rájöjjünk, a brokkoli szára, vagy a répa héja, a hagyma kalapja, és paprika csutkája a komposztáláson kívül, illetve az előtt még egyszer értelmet nyerhet, ha alaplét főzünk belőle.

Egyre több alaplét igénylő receptet lehet olvasni, és valljuk meg a leveskocka, de még a kimondottan alaplé sűrítmény sem a legüdvözítőbb út a tutihoz. Sokkal finomabb, kiszámíthatóbb, egészségesebb és olcsóbb ez a mélyhűtős megoldás.

Óriási előnye, hogy a magunk dönthetjük el például, hogy sót szeretnénk e beletenni, vagy csak kicsit, vagy annyit, hogy általánosan jó legyen. Ez annak függvénye, hogy mihez szeretnénk később használni.

Hozzávalók:

Bármilyen konyhai zöldséghulladék, amik ehető részek, de nem használtuk fel az adott ételhez, és megmosva bezacskóztunk.

Most konkrétan el fogom mondani, hogy melyik rész miből maradt:

brokkoliszár (brokkolis tejszínes tészta)

karfiolszár (karfiol leves)

répa teteje alja, plusz a héj (leves, répás joghurt)

hagyma kalap (lecsó)

póréhagyma (saláta)

paprika csutkák (töltött paprika)

kelkáposzta levél (saláta)

karalábé héj (leves)

raktam még bele egy csokor petrezselymet, és egy paradicsomot, ez a kettő friss volt, nem maradék.

Kivettem a fagyasztóból a zöldségeket, és hideg vizet eresztettem rájuk. Lassan felforraltam, és még kb másfél órán át főztem. Kevés sót tettem bele. Mikor kész volt leszűrtem. Ebből lett ez a gyönyörű aranysárga alaplé.

A zöldséget pedig ezután is komposztra lehet dobni, amikor már kevéssé kívánatos.

Néhány recept, amihez alaplé szükségelteteik.

Krémlevesek: kókusztejes répa , vöröslencse, zöldkrém.

Risottók: spárgás, 4x répás és egy bónusz risotto pogácsa.

Curry: padlizsán csicseriborsó.

Végül pedig egy zelleres krumpli gartin

A hús alapléről pedig itt egy hétvégi csacskamacska, vicces, és megható érdemes elolvasni (1x)

De nem ám csak úgy simán, került bele köles is. Az oka viszonylag egyszerű, a liszt kiváltására szolgál, hogy adjunk a várható élettartam növekedésének, és hogy ha reggelire esszük, kibírjuk ebédig.

Amúgy finom. Szeretem a banánkenyeret, érdekes, hogy a hazai háztartásokban nem annyira népszerű annak ellenére, hogy a banánnal nem sok mindent lehet kezdeni ha túlérik. Szerintem speciel semmit, és még turmixba sem szeretem a banán túlérett ízét.

Csak azért, mert a banánturmix szóba került. Háni a banánturmixot minden józan érvem ellenére a következőképpen készíti és issza dehogy eszi. Két banánhoz kb. egy-másfél deci tejszínt turmixol, amiből egy nyúlós, fehéres-szürke szörnyeteg válik, és mivel hiába érett a banán, egy kevéske cukrot mindig elbír. Na vagy 2 teáskanál porcukorral végül garantált a nyúlás, de nem csak akkor amikor az kanállal belenyúl, hanem szerintem a nyelvet és a szájpadlást is azonnal összetapasztja a cucc, de egy előnye kétségkívül van, ha véletlenül csak este van ideje újra enni, hát kibírja anélkül, hogy amikor hazaér, a szemei kopognának az ajtón belépés előtt. Ha rám hallgattok nem próbáljátok ki soha.

Hozzávalók:

200g banán villával összetörve (nekem ez 2 közepes volt)

200g tejben párolt köles (70g szárazon, + 350ml tej + 1 ek vaj)

1 tojás

60g olvasztott vaj

70g natúr joghurt

200g rétesliszt

70g cukor

1 tk sütőpor

½ tk fahéj

½ tk szerecsendió

1/8 tk só

A kölest kevés vajon megfuttatjuk, majd felengedjük a tejjel, és puhára pároljuk. Ha kihűlt, hozzáadjuk a nedves elemeket, összekeverjük, majd az előzőleg összekevert száraz elemeket is hozzákeverjük. Kivajazott lisztezett formába rakjuk, és 170C-ra előmelegített sütőben kb 45 perc alatt készre sütjük.

Kitűnő reggeli egy pohár tejjel, de lehet rá kenni is natúr sajtot, vagy zseléket is. De sokat bír, úgyhogy csomagolni is alkalmas tízóraira, piknikre.

Egy éve : spárga-borsó krémleves 

Az olasz konyha műremeke ez a négy hozzávalós tésztaétel, ami hihetetlen karriert tudhat a háta mögött. Ismertsége sokkal számottevőbb mint a krumplis tésztáé, pedig hasonlóan egyszerű ás olcsó ételről beszélünk.

Elrontani legegyszerűbben a rossz minőségű alapanyagokkal lehet, ezért törekedni érdemes minden alkotóból valami jobb minőség beszerzésére.

Hozzávalók:

250g spagetti

1 zöld erős paprika

1-3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

parmezán és petrezselyem (jó sok)

A spagettit odatesszük főni, eközben egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, amiben megfuttatjuk a szeletekre vágott erős paprikát. Erre azért van szükség, hogy a paprika átadja az erejét az olajnak, ami majd minden tésztaszálat körbevesz, így eljuttatva erejét minden egyes falatnak. Hozzáadjuk a fokhagyma gerezdeket, amiket nagyon apróra vágunk, de préselhetünk is. Ezzel már nem pirítjuk, mert a forró olaj a fokhagymától is beszedi a vámot, ugyanazt teszi vele, mit a paprikával, csak most az illóanyagokat oldja. A kifőtt spagettit 2-3 evőkanálnyi főzővízzel az olajra tesszük, alaposan átkeverjük a serpenyőben visszatéve e tűzre, és megszórjuk reszelt parmezánnal, és petrezselyemmel.

Tálaláskor még parmezánforgácsokat rakjunk a tetejére, illetve opcionálisan borsozhatjuk, és petrezselyemmel is megszórhatjuk még.

Elrontani a tésztával a legkönnyebb, ha túlfőzzük, és összeragad, illetve ha nem rakunk elég sót a vízbe. A paprikánál az ereje e kulcskérdés, ha nem elég erős akkor nyugodtan lehet chilli port vagy szárított paprikát is az olajba tenni.

Egy éve: egy fantasztikusan finom meleg szendvics vacsora kéksajttal .

Amikor utolsó pillanatban szólnak a barátok, illetve amikor a koncentrációs képességünk sem az igazi, na akkor lehet elővenni ezt az ovisoknak is készség szinten elsajátítható receptet, aminek az elkészítésénél már csak az az egyszerűbb, ha a vendégekkel hozatunk valamit a helyi cukrászdából.

Nem vagyok bizonyos, hogy jó kezdés ez a recept egy durva össznépi zabálós ünnep után, de szerintem ma mindegy mit rakok ki, az olvasók többségének annyira nehéz lenne megütni az ingerszintjét a két-három nap folyamatos evés után, hogy most elsősorban a praktikumra hajtok. Tehát azért jövök ma a csokitortával, mert sütéssel együtt 35-40 perc alatt 2 edény összepiszkításával egy jóféle csokitorta büszke tulajdonosai lehetünk, ráadásul nagyon készülni sem kell rá (nekem) mert ehhez szinte mindig minden van otthon, egy átlagos konyhát vezető sütni szeretőnek.

Mielőtt viszont nekikezdek, engedjetek meg egy párbeszédet a hétvégéről:

-...Voltunk bulizni a Mignonban nemrég.

-De hát ott nem öreglányok vannak akiket fel lehet szedni?

-???

-Ja neeem az a Gerbaud.

Így kell hát vigyázni a sütikkel, és nevekkel.

Hozzávalók:

200g étcsoki (jó minőségű)

200g vaj

4 tojás

150g cukor

80g liszt

csipet só

A csokit vízgőz fölött megolvasztjuk, ha folyik, hozzáadjuk a vajat, és azt is felolvasztjuk, félretesszük kicsit. A tojásokat villával felverjük, annyira hogy egynemű legyen, nem habosra, hozzáadjuk a cukrot és a sót, elkeverjük benne, és beleszitáljuk a lisztet, majd hozzákeverjük az olvadt csokihoz.

Egy tortaformát kivajazunk, lisztezünk, és a tésztát beleöntjük. 200C-ra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt megsütjük.

Ehetjük melegen, hidegen, fagyival, tejszínhabbal, porcukorral, forró gyümölccsel, vagy csak simán, feketén, egyszerűen.

Egy éve: érdekes akkor is egy alaprecept, a rizskoch volt soron, aminek viszont a gyümölcs része ehhez a csokitortához is kiváló.