KajaPiaZongora - recept, receptek

Balázs szeret húsokat készíteni, de nincs vaddisznója. Nagyapának van vadász kapcsolata, így hozzájutott egy kis vadhúshoz, de Nagyi nem főzte meg neki. És itt léptem én a képbe, amikor kettőjük lehetőségeit ugyanabba a térbe és időbe sikerült összehoznom.

Nagyi azzal kezdte: Angyalkám ! Nagyapa hazahozott egy egész vaddisznócombot, de az biztos, hogy én nem fogom megcsinálni. Még ma is látom magam előtt, amikor gyerekkoromba arra mentem haza, hogy az előszobában egy állat teteme elnyúlva fekszik, mert apukám akkor hozta haza, vagy amikor Piri, a cselédünk, nyúzza a nyulat a konyhában. És a vadnyúl meg a vadas... ezekről beszélni is alig tudok. Nem tehetek róla nem megy.

Ebből már sejteni lehet, hogy jött a kérdés: Ugye megcsinálod? Csak egy picit adjál belőle, hogy megkóstoljam. Mondta nagyapa. És persze, hogy igent kellett volna mondanom, mert ha másért nem kalandvágyból, ráadásul szeretem is a vadhúst, viszont nem vagyok túl jó pörköltben. Most azért nem azt kell hinni, hogy nem tudom megcsinálni, de nem tölt el akkora örömmel ha kész van, csak visszafogottan élvezem a szagokat a konyhában 3 órán át. Ezért aztán felhívtam Balázst, aki viszont ebben leleli örömét, ha húsokat készíthet, hogy ugyan volna e kedve vaddisznó pörköltet főzni, ha szállítanám a húst. Persze, hogy igent mondott, bár akkor még nem tudta, hogy sörétet is kell majd válogatnia.

Mivel edény kapacitásilag nem fért volna el az egész egyben, és mivel én a vadast is nagyon szeretem, abban egyeztünk meg, hogy pár jóképű vadasnak alkalmas darabot megmentünk, és azt én vállalom elkészíteni. Pontosan így történt ahogy elterveztük, készült vadas, és pörkölt is, mindenki kapott mindenből, mindenki örült.

A hús gyönyörű volt, a feldolgozása is, az illata friss, vadíze nem volt erős, pont csak kellemes. Ápoljuk tovább majd ezt a vonalat és hagyományt ha tudjuk.

Először Balázs vadpörköltjének titkaira derül fény.

Hozzávalók a páchoz:

1 alma

10 borókabogyó

10 bors

3 babérlevél

snidling

5 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1500g vaddisznócomb

200g kenyérszalonna

2 nagy fej hagyma

½ zeller

1 sárgarépa

kb 300g gomba (keverék)

őrölt pirospaprika

olívaolaj

1 üveg száraz vörösbor.

+1 titkos összetevő*

só

A feldarabolt húst az előkészített pácban 1.5-2 napig érleljük lefedve a hűtőben. A pácból kiszedett húsokat forró serpenyőben olajon fehérre sütjük, hogy a rostok összezáródjanak. A szalonnát zsírjára sütjük, és kivesszük a megsült darabokat. A hagymát apróra vágjuk, és megpirítjuk a kiolvadt zsíron, hozzáadjuk a reszelt zellert, és répát, azt is megpirítjuk, majd a darabolt gombát is. (A gomba keverék lehetőleg tartalmazzon valamilyen erdei gombát is) Tegyük bele a pácból megmaradt alkotókat, az olajon kívül. Szórjuk meg pirospaprikával, és adjuk hozzá a húst, majd öntsük fel vörösborral, sózzuk.

*A titkos összetevő Balázsnál egy jobb kéznél lévő csipkebogyó hibiszkusz alig forrázott teafilter volt, amit beledobott a pörköltbe a filter és a papír lógató nélkül.

100-120C-on lefedve a sütőben sütjük-főzzük kb 2 órán keresztül, majd levesszük a fedőt, és még egy órát adunk neki ugyanezen a hőmérsékleten.

Hogy mivel tálaljuk az vérmérséklet kérdése. Balázs targoncát főzött.

Köszönöm az élményt mindannyiuknak.

Egy éve: Zöld kréméleves, dijoni hagymás lepény

Két éve: kapros sajtos céklahab rozskenyéren, vajon sült almalepény almakaramellel

Én kérek elnézést minden kedves vásárlótól, aki azt hitte, hogy egy szerethető, tiszta, kellemes, megszokott hangulatú Spar áruházra cserélődik a MOM Park szutykos Match részlege. Pedig az üzletház kitett magáért, még tojásokat is bevetett, mini kerttel, csendélettel.

Pár hete értesültem, hogy milyen minőségi csere készül a MOM Parkban, és már majdnem örültem. Azt nem tudom, hogy milyen ütemben zajlott az átadás-átvétel átmatricázás, mert nem vagyok mindennapi vendég a MOM-ban, és ennek egyik oka, hogy a Match, a környék általam leginkább gyűlölt egysége volt, de sajnos azt kell mondanom, hogy a ma megnyitott sem lopta be magát a szívembe.

Én azt gondolom, ha az ember használt lakást vesz, minimum kifest, lecseréli a törött csempéket, esetleg modernizálja a világítást, de amiben 100%-ig biztosra megyek, hogy nem kéri az előző lakó kiült olvasófotelét, széthancúrozott kanapéját, vagy a tisztázatlan eredetű foltoktól hemzsegő szőnyegét. Ha mégis azt választja, akkor szerintem mindenki első gondolata, hogy az illetető igénytelen (és ostoba).

A Spar pedig körülbelül ezt tette, csak nyilván képletesen. Olyan szégyenletesen ugyanolyan minden, hogy nem hittem a szememnek. A polcok, a pultok, de még a zöldségesládák sorrendje, is ugyanaz, mint volt, de lehet, hogy a ládák is ugyanazok, ha abból indulok ki, hogy a pékáruk ugyanabban a kosárban figyelnek, mint eddig.

A zöldségek ugyanabban a piaci ferde elrendezésben vannak mint eddig, ami kerek gyümölcsök igazi nagy barátja. Elindul egy alma, és rögtön 5 a földön van.

A kiflik, és minikalácsok, meg sorolhatnám, ezekben a nyitott kicsi kosarakban ülnek, amiben egy pillanat alatt kiszáradnak, amit egy 61-es villamosnyi ember néz, szagol, fogdos (puszta kézzel) és tüsszent le-per óra. Undorító, és visszataszító, soha nem fogom megérteni a kosaras koncepció kiatlálóját, de azokat sem, akik ezt most is megfelelőnek találták.

A padlót -talán- feltakarították, de ugyanolyan ütött kopott, mint volt. Ez az üzlet soha nem volt szép, de ezek a lelakott részletek még érthetetlenek ebben az amúgy normális üzletházban. Megjegyzem Matchként is kínos volt, de Sparként vállalhatatlan.

Az egyetlen általam felfedezett és egyben legérthetetlenebb változás, a félsátor a piperepolcok fölött. Minek? Itt esik az eső, vagy pont, hogy árnyékolni kell? Mi a bánat ez?

A polc fölött a tisztasági festés -hiányzó- részéletei láthatók. Kellemes a szemnek, és léleknek egyaránt

Lehet, hogy csak nekem szúrja mindez a szemem, de ez az alsó rész a ház fekete-lyuka, Bermuda háromszöge, vagy nem is tudom.

Negatív kisugárzása volt, és maradt is, rossz arányokkal, és áru sorrendel. Csak hogy egyetlen példát említsek. Ki az a jó képességű, aki a bejárathoz telepíti a mélyhűtött árukat, hogy az ember betehesse azonnal, aztán végigszaladjon a bolton, majd végül a félig olvadt fagyiért fizessen?

Ez a Spar nekem egy kicsit spúr lett. Kár érte. Ez a név nekem eddig mást jelentett.

Egy éve: Sajttorta trüffel,  Sárgarépa lasagna, 

Vannak ezek a színes, csinos, kicsi, piros, meg sárga paprikák, amiket jobb, meg kevésbé jó sajtokkal töltve olajban úszva, átlátszó műanyagdobozokban szoktak árulni, most már szinte minden láncnál. Ebből eddig a legjobb az a változat volt, amihez szerencsém volt, amit egy osztrák tejüzem mintaboltjában vettünk.

Balázs barátom szúrta ki az erős feliratot a dobozka tetején, és azonnal tolta is a kosarába, és bár én nagyon durván izgalomba jövök az erőstől, most valahogy sem nem hallottam meg mint mond, sem nem láttam az erős feliratot. Annyi más sajt volta el a figyelmemet ugyanis. Sajtmennyországba voltunk. Másnap Kati olyan lelkesedéssel ecsetelte a kis töltött szörnyek erejét, hogy vissza kellett mennem venni. Vettem, láttam győztem. Sajnos nem eleget, és nem eléggé. Nagyon hamar elfogyott. Viszont a második dobozt megálmodtam, hogy melegen fogom enni baconbe tekerve.

Tulajdonképpen azt hiszem bármilyen kis töltött paprikákból remek falatok készülhetnek kis energiával. Hidegen is nagyon jó vendégváró falatok lehetnek, melegen is hasonlóan ellenállhatatlan.

A paradicsomokra balsamicot csöpögtettem, és ezzel a kis édes ízzel tökéletes lett. 4 paprikát toltam be szinte levegővétel nélkül. Jajj de szerettem.

Hozzávalók:

Sajttal töltött paprika

bacon

paradicsom

balsamico

A paprikákat baconbe tekerjük, és fogpiszkálóval átszúrjuk, hogy rögzítsük. Minden oldalát megsütjük serpenyőben, és forrón, vagy hidegen tálaljuk balsamicos paradicsommal.

Egy éve: lego marcipán

Kicsit soknak tűnik első hallásra és első falatra, de olyan tökéletes harmóniában vannak az ízek, hogy kár lenne kihagyni. Pár óra elteltével minden alkotó átadja magát a másiknak, és csodás összhangba kerülve várják, hogy arra érdemes figyelmes szakértők élvezzék a szeletek minden pillanatát.

Rettegtem ettől a tortától, mert annyira soknak éreztem, olyan töménynek, és édesnek. Nem tévedtem sokat. Éppen csak azzal nem számoltam, hogy milyen tökéletes az egész úgy ahogy van. A tésztaalap volt az első, amit sokalltam, de kár volt előre ítélkeznem, volt helye a tortában. Ha valahol lehet csökkenteni a cukormennyiségen, az a marcipántöltelék, ezt megfontolásra ajánlom.

A hétvégi hóhelyzetről meg annyi minden mondanivalóm lenne, de nem teszem, mert ( ez nem egy időjárás, vagy közlekedési, vagy szociológiai, vagy akár csak simán énblog) sose jutnánk el a hozzávalókig. Úgyhogy inkább maradok az eredeti koncepciónál, és sütögetek boldogan.

Hozzávalók:

Alaphoz

150gcup liszt

75g porcukor

1/4 tk só

110g vaj

1 tojássárgája

1/2 tk vaníliakivonat

1 ek tejszín

1-2 ek jéghideg víz

Körtéhez

3 nagy körte

1/4 tk fahéj

1/2 tk reszelt friss gyömbér

2 ek friss citromlé

200ml víz

marcipán töltelékhez

110g vaj

50g vaj

30g liszt

100g marcipán

2 tk citromhéj

25g mandulaliszt

2 tojásfehérje

Az alaphoz késes mixerben, vagy kézzel összedolgozzuk a tésztát, ha szükséges plusz kevés jéghideg víz, akkor bátran tegyetek bele. Fóliába csavarva egy órát pihentessük a tésztát, majd egy kivajazott tortaformába nyomkodjuk bele.

190C-ra előmelegített sütőbe süssük aranyszínűre, ez kb 30 perc.

A körték magházát eltávolítjuk, és egyenlő vastagságúra szeleteljük. A fajéjjal, gyömbérrel citrommal, és vízzel 3-4 percig forraljuk, majd kihűtjük a körtét.

A krémhez a vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a marcipánt, és addig keverjük, amíg a marcipán feloldódik benne. Hozzáadjuk a liszteket, a citromhéjat, és a villával felvert tojásfehérjéket. Sima krémmé keverjük.

A krémet az előre megsütött tésztára rakjuk, a tetejére rendezzük a lecsöpögtetett kihűlt körtéket, és 180C-on kb 20 percig sütjük.

Szerintem 6-8 óra múlva érdemes felvágni.

Egy éve:Feketerdő french toast, Flan a la vanille

A véletlen műve, hogy az ünnepre hangolva készült a vacsora. Menő mostanság a pestoval töltött csirke, amiből tekercs készül, és talán a szemnek is kellemesebb, az a változat, de én mindent akartam. Paprikát, is, meg krémsajtot is. Tekerni viszont nem.

Szánom, és bánom a fotót, (ritka béna) de nem állhat mindig mindenki vigyázva, míg én elkészülök. Ezért egyszerűbb az élet a desszertekkel, az még akár addig is fotózható amíg a többiek ebédelnek, de egy ilyen ételt asztalra kell tenni, frissen, forrón, és kész. A halálom a hideg (meleg)étel, és ha nem ülnek az asztalhoz a szólítottak, csak ha már kihűlt minden. Háninak meg a halála, hogy csak nézegeti a kajáját, míg én már jóízűen eszem, mert neki az forró még, ami nekem jó. Tényleg nehéz feladat leültetni a családot egyszerre úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen

És hogy ünnepi vonatkozása is legyen a posztnak, elmesélem milyen kalandom volt ma.

Mivel holnap ünnepség van az oviban előkészítettem az ehhez szükséges menetfelszerelést, és jól is tettem, mert feleszméltem, hogy tavaly az egyik kokárdájukat szétcsinálták a fiúk, így csak egy van, amit bárhogy is szeretnék, nem tudnak egyszerre ketten viselni. Hogy hol vettem tavaly, azt például nem is tudom, mindenesetre a legközelebbi boltnak adtam egy esélyt. Ha már ott voltam persze vásároltam is pár kiflit, így egy zacskóban a kiflikkel beálltam a sorba. Az előttem levő úr hátra nézett, és mivel csak kifli volt a kezembe, maga elé tessékelt, mondván neki teli a kosara, én meg biztos sietek. Bár nagyon kedves volt, mondtam neki, hogy köszönöm, de szomorú lenne, ha nem tudnám kiállni a soromat, úgyhogy fizessen csak, és bár nem mozdultam, mögém állt. Erre már nem volt mit mondanom, a köszönömön kívül. Egy valaki volt előttem, miután fizetett, megkérdeztem a pénztárost, hogy van e kokárdája véletlenül? Azt válaszolta van, de otthon, ha tegnap szólok elhozta volta nekem. Neki is megköszöntem a kedvességét és külön jól esett, hogy a viccet félretéve komolyan gondolta. Erre, a mögöttem lévő, már ismert férfi, azt mondta, ő ad nekem, ha már nem tudok venni. És az sokrekeszes bőrtáskájából elővett egy becsomagolt még szűz, frissen mosott, varrt , készült , vett kokárdát, ami ráadásul olyan, és akkora, volt mint az otthoni. Csak nevettem, és nem hittem a szememnek, ő meg hasonló ellentmondást nem tűrően, mint ahogy mögém állt, a kezembe nyomta a kokárdát. Mondtam köszönöm, és engedje meg, hogy kifizessem. Nem engedte.

Újra megköszöntem, és hazajöttem.

Ki érti ezt? 

Hozzávalók:

Csirkemell

bazsalikom pesto

natúr krémsajt

kápiapaprika

bors

olaj

A csirkét ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, és a félbevágjuk, a szeletet, de úgy, hogy az egyik szélénél a két szelt összekapcsolódva maradjon. Szétnyitjuk a szeletet, és az alját megkenjük pestoval, aztán a sajtkrémmel, végül a paprikaszeleteket rárakjuk a sajtra, majd visszahajtjuk a hússzeletet, és ezzel befedjük a tölteléket. A széleket ráhúzzuk, összenyomogatjuk, serpenyőben magas hőmérsékleten kevés olajon hirtelen pirosra sütjük, így összesülnek a hússzélek, és nem nagyon fog kifolyni a sajt meg a pesto. Borsozzuk meg, forgassuk át, és vegyük lejjebb a hőt, hogy a hús belseje is biztosan átsüljön.

Na igen. Ha rajtam múlt volna nem rizs eszünk hozzá, de a skacok majd elepedtek némi rizsért, mert szerintük hetek óta nem ettünk rizst. Igazuk volt.

Egyébiránt a húst át lehet kenni fokhagymával is, nem ront rajta.

Egy éve: Lazacos makaroni

Belül olasz lehetek. Ordítva perelek a gyerekekkel igazi Mamma módjára, állandóan a konyhában vagyok ráadásul dudorászva főzök, és seicentoval közlekedek.

Na ebből a mondatból csak egy állítás igaz, de nem árulhatom el, hogy melyik. Ám az tény, hogy roppant mód kedvelem az olasz konyhát, a tésztákat. Ha van valami, amit igazán könnyű elsajátítani a tésztákkal kapcsolatban, az az, hogy roppant improvizatív , alkalmazkodó ételalap. Persze van, amit sose tennék velük, például hogy egy borzalmas vastag trappista réteggel befedjem, vagy hogy túlfőzzem, de nem kell feltétlenül ragaszkodni az jól bevált, és step by step követendő receptekhez. Van amikor elég benézni a hűtőbe, és már össze is áll az ebéd.

A tészták másik nagy előnye, hogy pont addig elkészül az alávaló, amíg a tészta megfő. Merthogy a tésztát tesszük a szószra, ragura, mártásra (bárminek is hívják), és nem azokat a tésztára. Általában csak egy fotó kedvéért fordítják meg ezt a sorrendet, illetve az esztétikum miatt, de igazából a tésztát kell a forró serpenyőre szedni, átforgatni, majd tányérra rakni.

Szóval az olasz háziasszony is abból főz, amit a kertje terem, amit a piacon kap, és ami összeillik. Én is ezt az okosságot követtem.

Kertemben ablakomban termett a snidling, meg a többi fűszer, piacon a gomba, hűtőben a kolozsvári szalonna, a kápiapaprika meg a mama kosarában. Viszont a tejszínt fejni hiába próbáltam, így azt kénytelen voltam dobozban venni egy hiperszuperben.

Annyira szép

Hozzávalók:

150g barna csiperke

½ kápia paprika

70g kolozsvári szalonna

3 ek snidling

1 tk friss oregano és rozmaring keveréke

250g tejszín

300g gelletti , vagy más tészta 

parmezán

Forrásban lévő vízbe tesszük a tésztát, ezalatt megpirítjuk az apróra vágott szalonnát, rádobjuk a szeletelt gombát, a kockára vágott paprikát, és a fűszereket. Ha összepirult minden, ráöntjük a tejszínt, kb 2 percig forraljuk, amikor kicsit el kezd besűrűsödni. Ha minden jól ment, eddigre a tészta is megfőtt, és rászedjük a tejszínes szószra, összeforraljuk, átforgatjuk, és tányérra szedjük. Parmezánnal, és friss snidlinggel szórjuk.

Egy éve: Hogyan használjuk a sütőpapírt 

Kell e a tejbegrízt rántani? Nem, de érdemes.

A tejbegríz számomra azon kevés ételek egyike, amik a fogyaszthatatlan kategóriába esnek. Sajnálom, de szerintem melegen ehetetlen, hidegen a simán rossz. Most sem kívántam meg veszedelmesen, simán csak maradt egy fél tányérnyi, és nem sajnáltam volna kidobni, de akkor eszembe jutott valami.

Tavaly volt szerencsém részt venni egy andalúz főzőkurzuson, ahol a séf, nagymamája által készített kedvenc gyerekkori élményét idézve mutatta meg a „sült tej”névre fordított édesség elkészítését. Ezt kábé úgy kell elképzelni, hogy állagra hasonló mint a kihűlt tejbegríz, csak ők nem grízzel, hanem keményítővel érik el a keménységet, és reszelnek a tejbe narancs héjat, meg raknak némi vaníliát is.

Innen jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a tejbegrízt bundáznám, és kisütném. Pont az lett, amit vártam. Igen nagyon jót tett a gríznek egy kis sült íz, és bár ennél értelmetlenebb desszertet nem igen tudnék felsorolni tápanyagilag, mégis érdemesnek találom az elkészítését, mert finom. A cukrozást szokás szerint mindenkire rábíznám, attól függően, hogy mennyire édesszájú. Én magát a tejbegrízt szinte alig cukroztam, és úgy is elég édes volt.

Hozzávalók:

Tejbegríz kihűtve darabolva

tojás

liszt

olaj

fahéjas porcukor

fahéjas narancsszirup*

A tejbegrízt készítsük el a szokásos módon, és egy frissnetartó fóliával bélelt tálba öntsük ki, hagyjuk kihűlni. Ha hideg, vágjuk tetszőleges formákra. Tojásba, majd lisztbe forgassuk meg a gríz darabokat, és forró olajban süssük meg. Papírra szedjük ki, hogy a fölösleges olajat beszívja,majd fahéjas porcukorba forgassuk meg a darabokat.

*A sziruphoz egy narancs levét, préseljük ki, és barnacukorral, (opcionálisan a reszelt héját is) meg egy fél teáskanálnyi fahéjjal forraljuk össze egészen addig, amíg sűrű sziruppá nem válik. Ezzel locsoljuk meg a sült grízt.

Egy éve: Dió egybe sütve krumplisalátával, Grízes tészta PhD

Kábé így tudom elképzelni mi történik, amikor ők ketten elkezdik buja játékaikat. Ma befejezem eheti különkiadásomat, és mivel azt szerettem volna, ha jó szájízzel búcsúzunk a témától, egy igazán különleges képsorozattal zárom a heti játszóházi programomat.

Eper torta

A Trandland egy szuper kreatív, szemet gyönyörködtető kép és recept sorozatot indított útjára, ahol az ételeket a pantone skála színeire húzták. Ha jól belegondoltok ez roppant nehéz, mert az ételeink általában színesek, és nehéz egy színnel, vagy egy árnyalattal azonosítani őket. Viszont akinek sikerül, az feledhetetlent alkot.

Tavaszi tészta

Sáfrányos parmezán risotto

Fésükagyló carpaccio

Lilakáposzta leves

Lazac, mangó saláta

Málna-lime cheesecake

Aki készít majd hasonlót ezen felbuzdulva, kérem jelezze.

Egy éve: Parmezán keksz

Mert az édességek az igazi barátaim (a zöldségek mellett), ők sem maradhatnak ki. Ki ne emlékezne gyermekkorunk egyik nagy kedvencére, a tetrice-re? Létezik ehető változata is, aminek még a nézése is függőséget okoz. Gyönyörködjetek.

Aztán van itt ehető kávéscsésze, amiről azonnal a Mátyás király mese jutott eszembe : „...eb aki a kanalát meg nem eszi...” Na így lehet ez a csészével is.

Van itt egy különleges és kicsit áthallásos formájú nutella, vagy más nyalogatásra elképzelt ujj süti.

Nem is tudom, hogy jutott idáig ennek megálmodója, de kíváncsi lennék. ( akinek van ötlete megoszthatja)

Legszívesebben sírnék amikor gyermekszájban nyalókát látok, de ezen azért elmosolyodtam.

Aztán pedig mindenki téved, aki azt hiszi, hogy egy kör alakú tortaformából csak jin és jang torta készíthető, itt a divatdiktátorok tortája a bajusz torta. Ez igazán hetyke nem?

Egy éve: Héjában sült burgonya krémleves kolbász chips-szel

Mi a bánattól jobb az íze a tojásnak ha piros, vagy zöld? Nem kívül, belül! De valamitől biztosan jobbnak kell lennie, mert hogy szépnek nem szép, az egyszer biztos. Ergo muszáj jónak lenni, különben semmi értelme.

Szerintem amúgy tényleg semmi értelme, viszont veszett gusztustalan. A márványosnak hívott törött-repedt tojásnak vannak környezet és emberbarát változatai is, amikor zöld, vagy fekete, teába áztatják a tojást, de akkor színek sem ennyire üdék mint pipacs, ellenben visszafogottak mint a tavaszi szellő. Bűn rondák. De az elkészítés módját legalább szépen, ahogyan a csillag megy az égen, úgy dokumentálták, step by step.

Ám erről még legalább azt lehet hinni, -kis-jóindulattal, hogy dekoráció.

De a színes töltött tojás, vagy kaszinó legyen ez most mindegy, az viszont kiábrándító. A gusztustalanság csúcsa. Ez a játékos nem érezte, hogy mit kellene játszani a tojásaival, de azt gyanítom, bármi mással jobban jártunk volna.

Húú. Remélem senki nem veti el annyira a sulykot, hogy ilyen tojásokkal készüljön, és nem csak húsvétra, de soha. 

Egy éve: Majdnem fagyi