KajaPiaZongora - recept, receptek

Tudom, lesznek olyanok, akik mély megvetéssel nézik majd végig, és lesz akiknek összefut a nyáluk. Meg olyanok is, akik megmagyarázzák, majd, hogy ez egy más kultúra része, és jól van ez így. De könyörgöm a cukorban sült bacont lehet komolyan venni ? Ha még oly szépen vannak is egymásra téve.

Ezen a héten nem lesz recept, játék az étel címmel igyekszem olyan képeket mutatni, amikről azt gondolom, az étel maga játék, és ahol az alkotók játszottak az étellel, vagy ha ők nem is így gondolják, szerintem játszottak, és szórakoztak egy játszótéren, ahol minden ételből volt, aztán más-más jutott az eszükbe, hogy mit lehetne velük kezdeni.

Az első, a karamellizált bacon. Sose fogom elfelejteni a tesómat, aki amikor hazajött egy hosszabb amerikai képzésről, az első mondata az volt: ...basszus ezeknél minden édes, még a sonka is. És a paradicsom is cukros. … Nagyon kiakadt. Pedig készült, vitt magával egy rúd téliszalámit, amit a reptéren kidobattak vele. Majdnem elsírta magát. Szerinte bármit megesznek, ha az cukros, vagy mézes. (kicsit) Igaza van.

A képek önmagukért beszélnek. Ha valaki elkészítené, a forrást itt találja. Akinek nem szaladt össze a nyál a szájában, annak sima elborzasztásul arányszámokat adok. Kb 1:2-höz. De melyik melyik.

Alaposan ki kell bélelni a tepsit, különben sose használod újra

Chilli, cukor meg másik négy összeillő fűszerrel, mert úgy pikáns is, nem csak szimplán édes.

Diós tészta. Vagy inkább annak látszik, de fincsi karamellbacon lesz belőle.

Karamellbacon fincsi mi? És most mondjátok meg mihez ennétek:

- Csak úgy, chipsként üresen elropogtatva? 

- Almáspitébe a reszelt alma tetején?

- Salátára szórva?

- Majonézbe mártogatva? 

- Vagy hagyományosan szedvicsbe, hamburgerbe? 

Lehet véleményezni, ötletelni.

Egy éve: Zöld saláta babból brokkoliból

Ritkán akad olyan szituáció, amikor nem találom a szavakat. Általában tele van a fejem mindenféle, alkalomhoz illő szavakkal, jobb esetben gondolatokkal, és általában ki is mondom őket. A minap viszont fenn akadtam egy kérdésen, és félperces néma csend után válaszoltam csak. Akkor is csak nagyon halkan.

Egy kedves barátommal a héten találkoztam a munkahelyén, és azt javasolta haladjunk le az épület büféjébe.

Nem én lennék, ha nem kérdeztem volna meg, hogy jó e a kávé. Azt válaszolta, nem olyan jó mint nálad, de jó. Mikor bementünk a büfé egységbe, szemügyre vettem a kávégépet, és úgy gondoltam, nem reménytelen. Reggel volt még, nem ittam otthon kávét, gondoltam egy tejeskávét megkockáztatok.

A hölgy a pult másik oldalán megkérdezte mit kérek, és én válaszoltam.

Ekkor, mint valami első osztályos varázslótanonc, a pult alól előhúzva odatett elém egy kétdecis fehér, vékony műanyagból készült hullámos oldalú poharat, ami tele volt. A tetején, kissé összeesett, megpunnyadt, kávé színezte barna tejhab volt, és megkérdezte:

-Az előbb itt hagyta valaki, mert végül nem kérte. Ez esetleg megfelelne? Még meleg.

Zsuzsával egymásra néztünk, és mindketten iszonyú kellemetlenül éreztük magunkat. Nem szóltunk. Aztán pedig azért volt csend, mert nem akartam a gondolataimat rászórni a hölgyre, aki kíméletlenül kivárta a válaszomat. Csak azt mondtam, hogy ne haragudjon, de nem, ez nem felel meg.

Igazán megdöbbentem. Azt is szerettem volna hozzátenni, hogy:- és már inkább kávét sem kérek, de azt éreztem, hogy most emberi nagyságomat fejlesztem azzal, ha ön megtartóztatok, és némán fizetek, aztán legfeljebb nem iszom meg. És hogy nagyon büszke leszek magamra, ha nem oktatok, ha nem tanítok, ha nem teszek helyre senkiben semmit.

Magam is megleptem, hogy erre képes voltam.

De ettől még próbálom megérteni, hogy hogy fordulhat ez elő. Nem a személyemről van szó, hogy hogy meri ezt velem bárki megtenni, hanem hogy hogyan fordulhat ilyen elő, úgy egyáltalán?

Nem magyaráznám tovább a bizonyítványomat, inkább kérlek magyarázzátok el, ha tudjátok a választ.

Olyan szomorú, és zaklatott, csalódott, meg felháborodott voltam együtt, és az a furcsa szégyenézret is ott volt amit nem magunk, hanem mások miatt érzünk néha.

Még valami. Ez egy budapesti kórház büféje, amiről beszélek.

Egy éve: csokoládés céklatorta

Illendőbb lenne a tiramisu iránt való tiszteletem jeléül inkább azt írnom, hogy tiramisu ízű cupcake, de az annyira béna, gyanús és hervasztó elnevezés lenne kb, mint az eper ízű fogkrém.

És valljuk be ebben azért több lesz a tiramisu mint a fogkrémben az eper.

Amúgy pedig kedvelem ezt a tiramisu ízvilágot. A kávét, a kakaót, és mascarponét, és ezért gyakorlatilag teljesen kompromisszum kész vagyok, ha bármiféle tiramisunak hívott változatban (fagyi, süti, csoki, ital ) az ízvilág kellemes harmóniában van, mindegyiket nagyon tudom szeretni.

Magam sem értem miért, de klasszikus tiramisu receptem nincs fönt, pedig van tiramisu kávé, tiramisu french toast,  tiramisu partifalat és most ez a cupcake. Talán majd egyszer.

Nem tudok Sherlock Holmes nézés mellett írni. Pedig elég sok film mellett képes vagyok rá. De ez a csokival való gyerek kivégzés durva.

Hozzávalók:

2 tk nescafé

80g vaj

60g barnacukor

4 tojás szétválasztva

50g liszt

2 esepresso

kávélikőr opcionálisan

250g mascarpone

cukor

cukrozatlan kakópor

A vajat a cukorral habosra keverjük, a tojások sárgáját egyesével hozzáadjuk, miközben tovább keverjük. A kávét pici forró vízben kb 1,5-2 evőkanálnyiban feloldjuk,és félretesszük. A tojások fehérjét habbá verjük. A vajas krémhez hozzákeverjük a kávét és a lisztet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a felvert tojáshabot.

8 papírkapszlit megtöltünk a tésztával, és 180C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük.

A kész sütiket hűlni hagyjuk. A közepüket kúp alakban kivágjuk egy késsel. 

Áztassuk be ezeket a kúpokat a kávéba, amíg megszívják magukat, és dugjuk vissza a helyükre. Ezzel pont annyira lesz nedves a tészta, amennyire szükséges, és a közepén, így a szélek nem áznak át. Én szeretem a kávét kevés kávélikőrrel keverni, pont egy löttyintésnyivel, aki velem tart, az a kávét keverje áztatás előtt a likőrrel.

A mascarponét ez esetben nem keverem tojással, egyszerűen csak kevés cukorral habosra keverem, behűtöm, és akár rákanalazva, akár nyomócsöves zsákból a sütik tetejére nyomom.

A mascarponénál direkt nem írtam cukor mennyiséget, én szinte csak alig tettem bele, konkrétan kicsit több mint egy evőkanálnyit az egész dobozva, de elhiszem ha valakinek ez így nem pálya. Ők pont annyit tegyenek bele, amennyivel jónak érzik. Szórjuk meg kakaóval.

Egy éve: polentatorta pálinkás csipkebogyóval

Nyáron nem szoktam vacakolni a fetával, leginkább csak rámorzsolom friss zöldségekre, és már eszem is. De most nem adottak ugyanazok a zöldségek, így a fetán kell módosítani, hogy a jól megszokott üde, könnyed ízvilágot kapjam.

Vannak ezek a csodaszép piros paprikák, amiről a Kedves Mama tudni véli, hogy az (pont az) amit ő vesz a piacon, az egy egyiptomi magyar család által termelt importból van. A marketing nagyon is számít, a Mama boldogan veszi, és eszébe se jut, a rokoni szálak itt nem ugyanolyanok mint az embereknél, egyszerűen ha magyar család termeli, (bárhol, pl Egyiptomban) akkor az magyar paprika és kész. Nem vitázok, egyszerűen csak szeretem ezt a fajtát. Meg a Mamát is. De legjobban a marketingszöveg kitalálóját.

Ha mégis igaz lenne a magyar vonatkozás, úgy csókoltatom a családot, a paprika remek.

Tehát ezekkel a csodaszép paprikákkal adtam meg a kegyelemdöfést magamnak, és alig bírtam leállni a szendvicsekkel.

Nem mértem semmit, és nem is kell, mindenki bízhat a szemében, és az ízlésében.

Hozzávalók:

feta sajt

mascarpone

tejszín

(fokhagyma, vagy lime, esetleg citromhéj opcionálisan

Fogtam egy darab sajtot, és kb ugyanannyi (szemre, nem súlyra) mascarponéval egy tálba raktam, kézi mixerrel elkezdtem habosítani, és addig öntöttem hozzá a tejszínt, folyamatosan habosítva kis adagokban, amíg megfelelően habosnak, és könnyűnek találtam. Aki szeretne, reszeljen bele fokhagymát, vagy tegyen bele citrus héjakat.

A Paprikát 220C-on megsütöttem, majd lefedve hagytam pihenni; és lehúztam a héját.

Magos zsömlét, pirítottam, megkentem a krémmel, és ráraktam az édes sült paprikát, meglocsoltam végül olívaolajjal. Ó igen, egy kis petrezselyem, vagy bazsalikom, esetleg a kettő keveréke is igen jól áll neki, és nem csak látványban.

Ez volt a feta és a paprika mennybemenetele.

Ennél tökéletesebb vendégvárót aligha tudok pillanatnyilag elképzelni .

Egy éve: Lazacos pirítós tormás répával. És van egy másik fetakrém, ami cseppet sem hasonlít erre, viszont eszelősen csíp.

A tortilla igazi megszentségtelenítése a mai recept. Édes, és sült, méghozzá olajban. És ha tudnátok mennyire jó!!! Puha, szaftos almával töltött, édes, és savanyú, tekercs, épp csak egy kevés ropogós támasztékot ad neki a tortilla .

Fahéjas porcukorral meghintve, esetleg abba forgatva (de ez már tényleg túlzás) tökéletes. Egy hibája azonban mégis van. Mégpedig a kellemes, gusztusos, evése.

18-as karikát rakok ki erre a bekezdésre, bár nem hiszem, hogy vannak itt fiatalabbak, de ha mégis ugye.

Tehát az van, hogy késsel villával enni lehet ugyan, de nem érdemes, mert értékes töltelék cseppek vesznek oda, amiknek pedig nem szabad, mert tényleg kár értük. Mi marad, ha a kulturált evés nem? Bizony a kézből harapva módszer. És itt jönnek a bajok. Mikor bevittem az elsőt a nappaliba, hogy mindenki megkóstolja, én már túl voltam a villás változaton a konyhába, így amikor háni megkérdezte hogy kell ezt enni, és mi ez, hát megmutattam. Betuszkoltam, finoman körbevettem az ajkaimmal a tetejét, kicsit lejjebb csúsztam rajta, és leharaptam, megrágtam és lenyeltem. Majd megmutattam háninak, hogy milyen ez belül is. És akkor hozzátettem, hogy majd azt írom, hogy csak gyakorló háziasszonyoknak ajánlom ennek az ételnek az élvezetét. Háni fuldoklott, mert addigra már ő is beleharapott, de azt kérte ne legyek ennyire szigorú, hogy csak háziasszonyoknak engedem, mert az nagyon messze áll a gyakorlottak státuszától, szerinte többek képesek lesznek ekkorára tátani a szájukat. Ó remekül szórakoztunk, különösen, hogy átvettük az új javaslatot hogy ki taníthat erkölcstant mit és összegezve arra jutottunk, hogy családban élek, házasságban, van gyerekem, férjem, pornót nem nézek, és nem is nézhetnék (kivették az előfizetett csomagból amióta van ez a kulturális adó vagy mi) nem dohányzok, hát akkor egy almás tortillára csak rápippanthatok nem? Az nem is igazi cigi . Így taníthatom is hogy kell. 

Hozzávalók:

6 közepes alma

½ -1citrom leve

100g cukor

3 ek keményítő

3/4 tk fahéj

600ml frissen centrifugált almalé, vagy cider

6 tortilla

olaj a sütéshez

fahéjas porcukor a szóráshoz

A keményítőt oldjuk fel pár kanál almalében, az almákat pucoljuk meg, és vágjuk kockára, és a többi hozzávalóval a tortillán kívül tegyük oda főni. Ha puha az alma, tegyük hozzá a keményítőt és főzzük sűrűre. Hűtsük ki.

Töltsük meg a tortillákat, tegyünk bele két kanál almát egy csíkban, és tekerjük fel, a végeket tömködjük vissza tekercsbe, hogy lezárjuk a tortillákat.

Forró olajban süssük ropogósra.

Szórjuk meg fahéjas porcukorral, vagy apró szemű fahájas kristálycukorban forgassuk meg.

Egy éve:  Osztriga kaland

Bejönnek nekem ezek a kenyérfélék, amik valamivel együtt sülnek, és amiknek van idejük átjárni a tésztát sülés közben. Csúcsszuper a tészta, ami meg bele kerül, azt maga választja az ember, így garantáltan saját szájízre passzintható a kenyér.

Az egyetlen szépséghibája, hogy egy sima szerdán munka után nem összedobható, mert kb 3,5 óra a teljes menetideje a kenyérnek. Viszont örömhír, hogy itt a hétvége, tökéletes lehetőség, az elkészítésre. Érdemes.

Nagyon finom az alaptészta, tapintásra is az, amit a legjobban szeretek. Nem ragacsos, de lágy és rugalmas, klasszul nyújtható. A kenyérsütőt szokás szerint a dagasztási alapműveletre használtam, de ez már nem meglepetés, csak erre használom. Szegényben nem sok kenyér sült eddig, ám annál több tészta dagasztódott. Még így, hogy csak félfunkciósan használom, így is a háztartásom nélkülözhetetlen darabja. Kedvelem.

Hozzávalók:

230 ml langyos víz

1 cs porélesztő

60+260g liszt BL80

4 tk cukor

¾ tk só

30+ 30g olvasztott vaj

150g mozzarella

100g olasz szalámi

2 tk olasz fűszerkeverék

A vízbe rakjuk a cukrot, az élesztőt és a 60g lisztet. Összekeverjük, és 30 percig várakozunk. Kb a kétszeresére nő majd a térfogata ezalatt az idő alatt, így legalább egy fél literes edénnyel számoljunk. Ha letelt a fél óra keverjük össze a 260g lisztet a sóval, és adjuk hozzá a 30g olvasztott vajat meg az élesztős keveréket. Alaposan dolgozzuk ki a tésztát, legyen szép sima, lágy. Olajjal kikent tálban lefedve kelesszük duplájára meleg helyen, 1-1,5 óra alatt. Ha kész, egy lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb 35x45 cm-es négyzetre. Megszórjuk a reszelt mozzarellával, és a fűszerkeverékkel, rárakjuk a szalámit is. Feltekerjük, megkenjük vajjal, és egy kivajazott tepsibe rakjuk, amiben újabb 45percig kelesztjük lefedve. 180C-ra előmelegített sütőbe téve kb 35-40 perc alatt készre sütjük.

Egy éve: Hájában sült krumpli pecorinós granolataval

Véletlen, hogy a mai süti is lisztmentes. Töményen csokis, és mogyorós. Lehet ragacsosra hagyni a közepét, úgy is finom, és lehet kicsit jobban megsütni, de akkor idő kell neki, míg a nedvesség, és a mogyoró olajtartalma végigér a széleken. Én az utóbbi változatot szeretem jobban.

Ehhez a tortához csak tejszín kell, az alatta lévő gyümölcs csak a vendégem kérésére került alá, és hiába mondtam, hogy a tejszín elég lesz hozzá, sőt jobban is passzol, ragaszkodott a gyümölcshöz is mert meglátta konyhapulton, hogy az is van, de szeretném felhozni a mentségére, hogy nagyon terhes. És lehet e egy terhes nőnek nemet mondani? Vagy érdemes e?

Kicsit a mogyoróról. Még karácsony előtt vettem, az utcán egy nénitől, aki megszólított, hogy vegyek tőle mogyorót, mert szép, és finom, meg egészséges is. Nem hitt nekem, amikor mondtam, hogy majd visszafelé, de aztán nagyon megörült, amikor visszamentem. Sajnálkozott, amikor megkérdeztem, hogy pucolva van-e, de azt mondta, ő azt már nem bírja. Nem fogtam gyanút. Pedig kellett volna. Nem a nénivel, hanem a mogyoróval volt a baj.

Annyira kemény volt a héja, hogy hagyományos dió/mogyoró törővel ha végre sikerült szétroppantani a héjat, vele együtt a mogyoró is összetört, aztán nem győztem kiválogatni a mogyorómorzsákat. Taktikát, és fegyvernemet váltottam, vágódeszkán törtem a mogyorókat kalapáccsal. A mogyoró csodaszépen egészben maradt. A csúcsát a deszkára raktam, a fenekét meg jól irányzottan megkoppintottam, aminek eredményeként a mogyorók csúcsaival szétdöfködtem egy remek vágódeszkát, viszont a később ledarált mogyorót egészben sikerült kiszednem a héjakból. Gratulálok magamnak. Azért nem ez volt a legjobb deszkám, de régi , és szeretem, kár volt szétütnöm.

Hozzávalók:

120g késes darálóval aprított mogyoró

60g vaj

120g cukor

150g étcsoki

4 tojás

A hagyományos darálót azért nem ajánlom mert a mogyoróból sok olajat szabad fel, és inkább szárazabb lisztszerűbb mogyoróra van szükség, mint egy olajos ragacsos mogyoró darálékra.

A csokit vízgőz fölött felolvasztjuk, és a gőzön hagyva beletesszük a cukrot, meg a vajat . Olvadásig kevergetjük, majd levesszük a gőzről. A tojások sárgáját a kissé kihűlt csokiba rakjuk és elkeverjük. A fehérjét habbá verjük egy csipet sóval. Finoman összekeverjük a csokival, és kivajazott formába tesszük.

170C-ra előmelegített sütőben kb 30 perc alatt megsütjük. Aki ragacsosan szeretné, annak, 20 perc elég lesz. Ha kész, rácsra téve hagyjuk hűlni. Felvágni csak 6-8 óra után javaslom. Közepesen, vagy teljesen felvert tejszínt (frisset, cukor nélkülit, csak semmi tubusos!) adjatok a tortához, úgy finom csak igazán.

Egy éve: Erdei gyümölcsös túrótorta kölessel

Az ételallergiások és diétázók álma. Magához a palacsintához két hozzávaló kell, banán, és tojás. Üresen is ehető, de egy kis eperbor sziruppal átváltozik, és szükség édességből, kellemes desszert lesz.

Amerikaiul Banana pancake, de még csak az se. Annak látszik, de ez egy olyan palacsinta, ami tej, cukor és lisztmentes. Ez mostanság népszerű, mert sok az allergiás, menő, mert lisztmentesen étkezni az nagyon low carb, cukormentesen meg szuper update.

Komolyra fordítva . Allergiásoknak ez maga lehet a megváltás. Soha nem lesz belőle palacsinta, de ez valódi édesség, és a külleme is nagyon olyan mint egy pancake. Akik meg csak egy cseppet figyelnének a bevitt kalóriákra, vagy simán egészségesebbet ennének, azoknak is remek alternatíva.

Hozzávalók:

1 tojás (L-es)

1 banán (nagyobbacska)

icipici , nagyon pici só

Eperbor szirup

A banánt villával összetörjük, hogy folyós legyen. A tojást mellé ütjük, és alaposan összekeverjük.

Kevés olajjal kikent tapadásmentes serpenyőben alacsony lángon mindkét oldalát megsütjük.

Kb. evőkanálnyi adagokat süssetek, mert nem egyszerű megfordítani , azzal még simán lehet bánni. Az eperbor szirup helyett lehet más folyékony édesítőt is használni, mint a méz, vagy agave szirup, de ez koncentráltan eper ízű, és ez az plusz íz nagyon jót tesz .

Bármilyen gyümölccsel ami illik a banánhoz lehet tálalni, eper, ananász, gránátalma, és a savanykás ízek meg különösen ajánlottak, mint a meggy, vagy málna.

Egy éve: Olasz karneváli fánk. 

Hagyományos pancake receptért ide kattontsatok, palacsináért meg ide.

Sokkal izgalmasabb mint a couchsurfing. Egy olasz fotós a kávézás intim pillanataiért utazza körbe a világot. Bárki vendégül láthatja, aki szívesen közkinccsé teszi otthoni kávézási élményét, illetve a kávé mellé mesél magáról, és a boldogságról. Például ilyeneket: "A boldogság minden formában, és méretben jön. Különböző irányokból, és szokatlan forrásokból érkezik." (Buckley - American Fork)

Az Illy több mint egy éve új szlogennel jött elő, amibe roppant szerencsésen kreatívan a márkanevét is sikerült beillesztenie. Azóta kering a világban a „ be happilly” életérzést a kávézással szorosan összekapcsoló szlogen. Aki szenvedéllyel kávézik, annak kétsége sincs, hogy a kávé, és a boldogság mennyire kéz a kézben jár.

Számos maradandó művészeti alkotás után újabb projekttel állt elő az Illy, amelyben ugyanúgy a kávé játssza főszerepet, de most a boldogság is ugyanakkor részt kap, és hogy mindkettőt jól láttassák, új művészeti ágat kerestek .

Gabriele Galimberti fotós dokumentálja a kávézást, és a boldogságot. Illy rajongók otthonába, és életébe kukucskál, hogy megnézze kinek mit jelent a kávézás, és a boldogság. Nem erőltette meg magát annyira, mielőtt az Illyvel egymásra találtak, egy 18 hónapos klasszik couchsurfing-el edzett erre amunkára a világ körül. Most ugyanezt teszi, csak kávészörföl, de ezt most már nem csak ő élvezi. Végre. Okos ötlet volt mindannyiuktól. 

Gabriele Galimberti

Most éppen Európai körútra indul. Lehet jelentkezni vendéglátónak. Párizs, London, Amsterdam, Cologne, Berlin, Prága,és Bécs. Budapest sajnos még mindig nincs a világtérképen, de hátha egyszer mi is felkerülünk. Én biztos jelentkezek, ha ez egyszer megtörténik.

Itt nézhettek további képeket, és olvashatjátok a történeteket.

Be happilly

Egy éve: Cékla, avokádó salátatorony

Ilyen ártatlan rózsaszínbe öltöztetett és romantikába burkolt ördöggel soha nem találkoztam még. Fekaptam a fejem, amikor azt olvastam: ‘Viennese Punch Cookies’-azaz Bécsi Puncs Keksz. A külleme finom, kecses, és kívánatos volt, Bécs megjelenése a névben pedig romantikus ízképet rajzolt a nyelvemre.

De! Ennél több cukrot csak akkor lehetne belepréselni egy sütibe, ha cukorszirupba áztatnánk. A valaha volt legédesebb élménybe hajszolt vad romantikus képzelgésem. Minden elképzelhető határon túlmegy. Mindezek ellenére is ördögien hívogat, és csábít. És még jó is. A benne lévő alkoholtól huncut, a tonnányi cukortól bűnös, a küllemétől pedig vonzó és ellenállhatatlan lesz.

Egyszer el kell készíteni. Egyszer! Lehetőleg akkor, amikor sok vendéget hívunk, hogy ne egyedül kelljen megenni. Ha mégis, annak cukorkóma vége. Jajj, egy dupla ristrettóval, délután, ülve, feledhetetlen élmény. Ha öreg leszek, ilyenekkel sokkolom majd az állandóan fogyókúrázó lány unokáimat, és menyeimet.

Hozzávalók a tésztához :

220g vaj

120g porcukor

100g mandulaliszt

310g liszt

Töltelékhez:

80 ml sárgabarack pép

60g étcsokoládé olvasztva

2 ek rum (nem sütő!!! Igazi)

2 tk finomra reszelt friss narancshéj

2 tk finomra reszelt friss citromhéj

Rózsaszín máz:

240g porcukor (átszitálva)

2 ek rum

2 ek víz

színező

A tésztához a cukrot a vajjal habosra keverjük, és hozzákeverjük előbb a mandula majd a sima lisztet. Ém kézi mixerrel előbb a habverőket használtam, a lisztes keveréshez pedig átcseréltem a dagasztó lapátokat. A tésztát három azonos részre osztjuk. Mindegyik adagot kinyújtjuk, és adagonként 24 korongot szúrunk, amit sütőpapírra téve 180C-ra előmelegített sütőben 7-8 perc alatt megsütünk. Az első adagot félretesszük hűlni. Ha kihűlt, egy zacskóba rakjuk, és nyújtófával összetörjük. A másik két adagot fogjuk megtölteni.

A töltelékhez A csokit felolvasztjuk, és visszahűtjük. A sárgabarack péphez és fele mennyiségű folyós, nem édes házi baracklekvárt, és fele rumba áztatott aszalt barackot pürésítettem össze. Hozzáadjuk a csokit a reszelt héjakat, és a rumot, végül asz összetört kekszet.

Megtöltjük a kihűlt korongokat.

A cukormázhoz a liszthez keverjük a rumot, és a vizet, illetve a színezőt (ez a romantika miatt kell, meg ez a puncs sablon ugye), bevonjuk vele a sütiket.

Napokig eláll, a cukorburok alatt remekül összeérnek az ízek.

A recept  Nick Malgieri: The Modern Baker (2008) című könyvéből származik - kis módostással.

Egy éve: Gőzgombóc ( a csodás)