KajaPiaZongora - recept, receptek

Úgyis mindenhonnan ez dől: Mit egyen a gyermek reggelire? Mert ha nem eszik reggelit buta marad, nem nő meg, hisztériás, csökken a koncentrációs képessége, és még sok egyebet láttam olvastam, csak azt nem mondta ki senki, hogy éhes marad.

Az persze lehet, hogy ez annyira triviális, hogy nem volt értelme elmondani. Mindazoknak akik szoktak reggelizni, vagy reggelit adni a gyerekeknek, szeretik a csokoládés ízt, hovatovább hisznek az egészséges reggeliben ami lehet édes, azok nyugodtan tovább olvashatnak. Állatvédők is fellélegezhetnek, semmi állati fehérje, vegán recept következik. Aki pálinkával szokta kezdeni a napot, az se csüggedjen, Tequilával otthonossá tehető, hogy a megszokott ízek is fellelhetőek legyenek, de akkor a gyereknek inkább adjunk egy túrórudit reggelire.

Három összetevőn lehet változtatni, az egyik a zabpehely, amit én most lecseréltem vegyes 5 pelyhes mixre, a tejet, ami lehet kókusztej, mandulatej, de ha nem kell vegánnak lennie, akkor mehet a sima tehéntej is, illetve a fahéjat, amit szerintem akár ki is lehet hagyni, így is, úgy is nagyon finom lesz.

Hozzávalók:

40g zabpehely, vagy vegyes pehely (Dm-ben van bio 5 pelyhes keverék)

225+ ml kókusz, mandula, vagy egyéb tej

1 ek holland kakaópor

1 tk fahéj

1 tk méz, vagy agave szirup

1 kis banán

Este áztassuk be a tejbe a pelyhet. Szintén este a banánt vágjuk szeletekre, és tegyük be egy zacskóba, majd a mélyhűtőbe reggelig. Reggel tegyük bele az tejben áztatott pelyhet és a fagyasztott banán szeleteket egy mixerbe ( blender, turmix, ahogy szimpatikusabb) és a kakaóval, mézzel, fahéjjal turmixoljuk össze. Ha túl sűrű, plussz tejjel lehet higítani.

Ettől az adagtól úgy délig nem lesz éhes egy felnőtt, vagy két gyermek. A képen látható kis átmérőjű szívószál nem annyira alkalmas a kényelmes ivásra, ne csapjon be senkit a kép. Viszont simán lehet kortyolni is a pohárból.

Alaposan be kell hűteni, az sem baj, ha áll egy napot a hűtőben. Vendégvárónak, uzsonnának, vagy ebéd után desszertek nagyszerű. Nem tudom, hogy kellene jelölnöm azokat a recepteket, amiket jónál is jobbnak találok, de ez is olyan. Így csak ismételni tudom magam: kötelezően ajánlott.

(Még tanulmányaim alatt tanultam ezt a kategóriát, bár akkor nem értettem, hogy akkor ez most kötelező e, vagy csak ajánlott. Ma már úgy értelmezem ebben az esetben, hogy mégsem kötelezhetek minden konyhatündért, hogy uccu szaladjon, 5 perce van elkészíteni, aztán jelenteni mit érzett, de erősen ajánlom, hogy szaladjon ízibe, mert kihagyhatatlan. Hát így.)

Ma csak arányokat adok, mert nem méregettem, csak kanalaztam, meg a szőlő mennyiségétől illetve a fogyasztók kapacitásától is igen sok függ. A képen látható két adaghoz ennyi kellett.

Hozzávalók:

szőlő lila, és fehér, lehetőség szerint mag nélkül

2 ek görög joghurt

1 ek méz

1 ek natúr krémsajt

1 kis marék dió

A diót megpirítottam, a szőlőt megmostam, a joghurtot a mézzel és a sajttal összekevertem, és a száráról leszedett szőlővel összeforgattam. A diót a tetejére morzsoltam.

Tataaam!

Egy éve: Barack rózsával és hibiszkusszal (lekvár másképp)

Szar sütik márpedig vannak. És nem pont azért, mert én elrontom, hanem azért, mert egyszerűen rossz a recept, vagy az adott típusú sütit én nem szeretem. Ennek kategóriának két ékes példája van, az egyik a muffin, a másik a scone. 

A muffinok legnagyobb baja az alapanyag használat, és a scone-nál ugyanezt tudom elmondani. A muffinoknál az olajjal, a scone-oknál az egyszerre használt eszeveszett mennyiségű sütőpor és a szódabikarbóna az ellenszenvem oka, de ha ez nem kerül bele, akkor meg az állaga. Szerintem a két legprimitívebb süti ami létezik az angol–amerikai konyhából, és talán pont ezért annyira népszerűek, mert bárki bármikor bárhol képes elkészíteni egy tál, egy sütő, és egy elemi elvégzése után. (az elemi a recept olvasásához és a szövegértéshez szükséges).

Valószínűleg pont ezért szoktam felkapni a fejem, ha véletlenül egy átlagostól eltérő receptre bukkanok, és akkor bizony adok egy esélyt, hátha megváltozhat a véleményem. Rendes tőlem nem?

A scone esetében volt már jó élményem, bár nem is értem miért hívták scone-nak, de nagyon jó volt, és minden scone-ra jellemző szabályt felrúgott. Ez az epres volt az. Remek darab, de csak odáig jutottam, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Mindenesetre ezen a sikeren felbuzdulva, és a kísérletezőkedvem apropóján találtam egy másik szemrevaló darabot, amiről előre sejtettem a végeredményt, de a benne lévő barack miatt mégis adtam neki egy esélyt. Kár volt. Ez a süti gáz, és pontosan a fent leírt ok miatt. Borzasztó lesz a sok sütőportól, és a szódabikarbónától, annak ellenére, hogy az  előírt adag felét tettem bele. Tételezzük fel viszont, hogy van aki szereti ezt a furcsa szódás ízt, (hiszen sok helyen népszerű) na az készítse el, mert a maga nemében jó, csak én nem szeretem.

Jó kis kedvcsinálóra sikerül nem? De nem kell mindent szeretnem ugye?

A hozzávalóknál leírom az eredeti adagokat, és zárójelben amit én használtam.

Hozzávalók:

360g liszt (400)

30g cukor

3 tk sütőpor (1 cs)

½ tk szodabikarbona ( ¼)

¾ tk só (1/8)

150g vaj

1 tojás

185 ml iró

1 barack vékonyra szeletelve

fahéj

jégcukor

A lisztet a cukorral, a sóval és a sütőporral, szódabikarbonával összemorzsoljuk a vajjal. A tojást villával felverjük és összekeverjük az iróval, és a lisztes keverékhez öntjük, amiből egy könnyen gyúrható puha tésztát készítünk.

Kinyújtjuk egy centi vastagra, és az egyik felére a barackokat fektetjük, megszórjuk fahéjjal, és a tészta másik felét ráhajtjuk. Nyolc szögletes darabra vágjuk, tejjel megkenjük, és cukorral megszórjuk. 200C-ra előmelegített sütőbe rakjuk, kb 20 perc alatt megsül.

Kellemesen semleges, nem túl édes, érezni a barackot, de sajnos a sütőport és a szódabikarbonát is, amiknek az íze együtt használva felerősödik( szerintem tiltani kellene, az egyszerre történő használatot is).

Egy éve: Sült szilvás krémsajtos köleskrém

Tudom, hogy tavaly már sokakban durva ellenérzést keltett a köles alkalmazása az országtortában de, lehet ezt másképpen is. A köles lapvetően hasznos, egészséges, érdemes lenne belőle többet ennünk. Nekem is személy szerint.

A süti annak apropóján készült, hogy a skacokat nyaralni vittük a háni szüleihez, és mivel mama soha nem süt (csak húst) így hálám jeléül sütit szoktam vinni, hogy érezzék a törődést a szeretetem meg amúgy is. Mivel azonban mi dolgos szorgos kalóriamentes hétköznapokra készültünk, addigra szinte ki is ürült a hűtő, ezeket találtam benne, amik most a hozzávalók között szerepeltek. Persze ne képzeljetek el egy csont üres hűtőt, nálunk olyan nincs. Van pár állandó lakó, állandó hellyel. Ilyenek a lekvárok, az uborkás üveg, a ketchup, a vaj, vagy a sajtos doboz. A srácoknak is például saját polcuk van. Pont szemmagasságban. Ott tartjuk azokat az önkiszolgálós ételeket, amiket kérdés és szülői belelegyezés után maguk vehetnek ki, és amiről maguknak kell gondoskodni bevásárláskor. Ilyenek a rudik, a kinder szörnyetegek, a joghurtok. Bár Lóránt még mindig következetesen úgy hívja jobkurt. A bevásárlás mindig a hűtőpultnál fejeződik be, amikor maguk válogatják össze hogy mi hiányzik a polcukról, és mit szeretnének pótolni, enni a következő nagybevsásrlásig. Ennyi volt a kitérő, mert aztán mindenkit kibeszélek még a végén.

A kölest vízben főztem meg, és amikor frissen megkóstoltam, még nagy hibának éreztem, mert határozottan kiérződött a jóindulatúan semlegesnek titulált, a valóságot azonban jobban tükröző, talán rosszindulatúan hangzó, vízízű köles. Aztán kiderült, hogy jóindilattal kissé hirtelen kóstoltam, némi rosszindulattal meg türelmetlen voltam. Másnapra csodásan átjárta a kölest minden íz és összetevő, nagyszerűen össze érett az egész süti. A köles nedvessége jótékonyan megőrizte a süti kellemes állagát. Már nem éreztem nagy lemondásnak, hogy nem tejben főztem a kölest.

A szilva ugyanaz volt amit a teás lekvárhoz is használtam. Ezt a fajtát javaslom, mert ez nagyon klasszul sül, kisül belőle a lé, nem száraz, és bár nem is marad meg a szilva formája sem, az íze kárpótol mindenért.

Hozzávalók:

100g köles

250g víz

pici só

120g vaj

120g barna nádcukor

4 tojás

230g turó

40g liszt

½ tk sütőpor

200ml tejföl

1 tojás

1 vaníliás cukor

½ kávéskanál fahéj

A kölest a vízben alapos mosás után a sóval megfőztem. Ezt csakúgy mint a rizsnél, 6-8 perc fedő alatt forralás után levesszük a tűzről, és hagyjuk további kb 20 percig puhulni anélkül, hogy a fedőt levennénk róla. Hagjuk kihűlni.

A vajat a cukorral habosra keverjük, és egyenként hozzáadjuk a tojásokat. A turót a köleshez keverjük. Én nem törtem át, mert szeretem ha valami nem túlzottan egynemű, akit zavar törje át szitán. A vajas krémet adjuk a köleshez, és végül keverjük össze a sütőporos liszttel. Papírral bélelt, vagy vajas lisztes tepsibe öntsük a tésztát.

Szóval köles ide, köles oda való e vagy sem sütibe, jó szívvel ajánlom ezt a kis cuccot, de főképp másnaposan. Használjátok a tapasztalásomat, miszerint egy éjszakát érdemes állni hagyni.

Munkatálaló a címe ennek a sorozatnak, amelyben a gasztronómiához köthető munkákról, azok végzőivel beszélgetek. Nem tervezek átfogó munkapiaci, pszichológiai, vagy gazdasági elemzéseket adni, egyszerűen csak más-más pozícióból és szemszögből kaphattok egy kis bepillantást az adott munkakörbe, egy adott emberen keresztül.

Az első, akivel beszélgettem a munkájáról: Barka Áron, az Araz étterem séfje. A Dohány utcai Hungária Fürdő épületében otthonra talált Zara Continental Hotel Budapest****Superior szálloda étterméről van szó. Csodás. Legalább egy kávéra érdemes bemenni a galérián lévő kávézóba, ha csak az épületre, és az atmoszférára vagytok kíváncsiak, de ha rám hallgattok, inkább csak egy az Arazban elköltött ebéd után üljetek át.

A beszélgetőpartnerem szakmai előéletéről itt olvashattok többet, a főztjét pedig itt kóstolhatjátok meg. Az étterem nem kizárólag a hotel recepcióján keresztül érhető el, hanem az utcáról is, és bár a hely maga roppant elegáns, nem kérnek nyakkendőt a bejáratnál, hétköznapi öltözékben nyugodtan be lehet menni.

Áron mindössze 29 éves, és szakmájának majdnem csúcsán van. Azért csak majdnem, mert hát csillagot még nem gyűjtött. És valószínűleg nem is fog, egyelőre, mert az étterem koncepciója más mint amit a Michelin csillaghoz szükséges pontokért teljesíteni kellene.

- Ez egyébként álmod, hogy Michelin csillagot kapj?

- Ki ne szeretne Michelin csillagot kapni? De mi nem efelé haladunk. Bár az étterem adottságai, a csapat és a szakmai színvonal is lehetővé tenné, hogy megmérettessünk, de ahhoz másban kellene engednünk, ezt viszont nem szeretnénk. A visszatérő, környékbeli vendégeket szeretnénk a déli menüinkkel becsábítani és megtartani. A BBQ ebédekkel, a borvacsorákkal és a különböző témájú, konyhájú brunchokkal pedig a ráérősebb, kifejezetten gasztronómia élményeket keresők igényét igyekszünk kielégíteni. Ha csillagot szeretnénk, akkor például, nem adhatnánk a déli menüket 1300-1500.- Ft-ért, pedig erre van igény, ráadásul üzletileg is szükség van rá.

- Mi lesz így akkor a csillaggal?

- Hosszú távra tervezek. Ezt az éttermet, ezt a konyhát a magaménak érzem. Még csak a falak álltak, amikor bekapcsolódtam a konyha tervezésébe. Itt minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell, és amilyet csak álmodni lehet. A vezetőség, a tulajdonosi kör most ezt az ésszerű vonalat várja el, és ezt kell a lehető legjobban teljesítenem.

- Sokat, sokszor, sok mindenkihez kell alkalmazkodnod?

- Nem igazán. Mindenben szabad kezet kapok, de ehhez sokat kellett bizonyítanom. Eleinte nem volt mindenki biztos abban, hogy fiatal korom ellenére menni fog ez a feladat, de most már bizonyítottam, nemigen kell alkalmazkodnom.

- Más munkahelyen, mondjuk a hajón is így volt, amikor konyhafőnök voltál?

- Nem, a hajón sokkal több érdek ütközik, ezért sokkal több alkalmazkodást igényelt, itt szabadabb vagyok és kreatívabb lehetek.

- Hogy kerültél ide egyáltalán, hívtak, vagy pályáztál?

- Egy barátomtól hallottam, hogy lesz ez a hely és megpályáztam az állást. Aztán "próbafőztem".

- Hol? Kinek?

- Van a szállodának egy kistestvére, a Boutique Hotel Budapest, annak a konyháján, a vezetőségnek és a tulajdonosnak.

- Tegyük fel, hogy ők nem hozzáértő gasztroguruk. Nem furcsa, hogy mégis ők mondták meg, jó lesz-e amit főztél, vagy nem? Egyébként mit főztél?

- Valóban, de a vendégek sem biztos hogy azok lesznek, sőt általában nem lesznek azok, ettől még meg kell hogy feleljen a főztöm. Nem emlékszem már hogy miket főztem, de a jegyzeteimben utána tudok nézni. Illetve egy fogásra emlékszem: farkashal volt articsókaágyon, kakukkfű habbal.

- Olyan ez a munka mint ahogy képzelted?

Mosolyog.

- Nem, nem teljesen. Amikor szakács voltam, és láttam a konyhafőnököket rohangálni, és dirigálni, nem ilyennek képzeltem. Sokkal összetettebb, sokkal bonyolultabb ez a munka mint ahogy kívülről látszik. De ez nagyon jó. Minden szervezési feladat rám hárul, kitalálom az ételeket, ehhez pedig fel kell kutatni az alapanyagokat. Már magyar alapanyagokkal dolgozunk, csak régebben, amikor indultunk, akkor voltak zöldségforrásaink Ausztriából, de a megfelelő hazai forrásokkal elértük, hogy jobb áron ugyanolyan, vagy még jobb minőséget is kapunk. Aztán a konyhán dolgozó 17 ember beosztását kell végiggondolnom, és szervezni, csoportosítani úgy, hogy a munkakörök a munkaidő és az étterem programjai összhangban legyenek. Ez talán a legnehezebb feladat. Sokat kell itt lennem, és sokat kell szerveznem, adminisztrálnom. De szeretek itt lenni és dolgozni. Eddig az étterem életében csak egy olyan borvacsora volt, amin nem voltam jelen, az is betegség miatt. Nemrég elvégeztem egy sommelier képzést, hogy a borvacsorák menüit még tökéletesebbre tudjam készíteni, hogy az ételek, és a borok tökéletes összhangban legyenek.

- Most komolyan, Áron, semmi rosszat nem tudsz mondani erről a munkakörről annak ellenére, hogy hatalmas a felelősséged, hogy akár 12-14 órát is dolgozol, hogy sok különféle emberrel dolgozol együtt? Annyira rózsaszínnek fested le, olyan szeretettel beszélsz a séf életéről. Van benne egyáltalán bármi nehézség?

- Minden munkának vannak nehézségei, de erről nem szoktam beszélni, nem vagyok ilyen típus. Inkább a jó dolgokra szeretek koncentrálni.

- Szoktál kijárni a vendégekhez?

- Persze, ez is a munkám része. Szeretem tudni a véleményüket.

- Azt a felszolgálók is át tudják adni nem? Tényleg, a felszolgálók hozzá tudnak adni valamit a te munkádhoz?

- Igen, bár általában inkább csak elvenni szoktak. Mondjuk nem itt, szerencsére.

- Ennyi konyhában töltött munkaóra után szoktál még örömfőzni?

- Persze.

- Hol?

- Itt is. Amikor a menüket kitaláljuk az is nagyon kreatív és hálás, örömmel teli.

- És otthon ki főz?

Nevet.

- Én.

- Mert más nem tud, vagy nem akar?

- Nem mer. Jaj ez mindig olyan nehéz...

- Mit kérsz az anyukádtól, hogy főzzön neked, ha alkalmad van rá?
- Töltött paprikát, mákos gubát, tarkabablevest, vagy a nagymamám mézes krémesét.

Áronról az derült ki, hogy szerény, imádja a helyet, ahol dolgozik, és a saját birodalmát, a konyhát, amit az ő elképzelései alapján alakítottak ki. Erre születhetett, mert amikor próbáltam a munka nehézségeiről beszéltetni, nem tudtam, és ez csak azokra jellemző, akik nagyon szeretik a munkájukat. Kicsit olyan ez, mint a szerelem, és Áron kétség kívül rátalált, megdolgozott érte és most élvezi.

Nem hiszem, hogy ebbe a pozícióba csak úgy bele lehet sodródni. Erre mindent feltesz az ember, sok áldozatot hoz érte, aztán csak remélni lehet, hogy közben élvezni is fogja. Nem elég szakmailag megfelelni, sok emberi tényező szükséges még hozzá. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen tulajdonságok kellenek ehhez a pozícióhoz, azt mondta:

- Elszántság, kitartás. Jó kérdés...

A legmeghökkentőbb mondata a pincéres volt. Kíváncsi vagyok, hogy majd egy felszolgáló mit gondolt erről. Kevés főszakáccsal volt eddig tapasztalatom, ám annál több pincérrel. Mint gondolom mindenkinek.

Minden nőnek van valami gyengéje. Klaunak a cipők, Sylvinek a cicák meg a szörf, Icának az élő szövete a fém vázán vázon, a mamának meg a shopping, de nem ám akármit, hanem bármit. Bármit, amit a piacon lehet kapni. Malackaraj, őszibarack, bazsalikom palánta, vagy mazsola. Mindent megvesz, és mindent hazahord, de mindenből a legszebbet, és mindről tudja hol termett, ki termesztette.

Ő az anyósom.

 Szeretem a kedves mamát, ezért merem magamnak megengedni, hogy ezt a kétes hangzású, kedves jelzőt elé tegyem. Mama a hét minden áldott napján a piacon kezd. Szerintem ő az első aki betódul a nyitott kapun. Mindenkit ismer, és ennek nem csak az az oka, hogy előtte semmi mást nem csinált egész életében, mint Debrecen iskolás gyermekeit tanította, hanem az is, hogy amióta nyugdíjas, minden nap oda jár. Csakúgy mint az iskolába. Időben ott van, lelkiismeretesen végigmustrálja a növendékeket, elvégzi a dolgát, kiválogatja a harmatos zöldségeket, mindenkivel vált pár szót, majd amit vett félrerakatja, mert nem tudja hazavinni, legalábbis egyszerre. Fel is van rajta háborodva, hogy miért nem bír már el negyven kilót egybe, a kisujján mint 10 éve, csak nyolcat, azt is a két karján elosztva, így viszont kétszer kell fordulnia, mert csak úgy tudja hazahordani a cuccot. (Trendi gurulós húzós kocsiról hallani sem akar.) Ha petrezselymet rendel, akkora csokrot kötnek neki rendelésre, mint a csuklóm, alig tudom átfogni a köteget, a zöldbab még harmatos, rajta vannak a kacsok, a paradicsom illatos, és zöldpaprika annyira csíp, hogy megkér legyek vele óvatos, pedig nagyon bírom az erőset, vele együtt. A mama lelki terrorban tartja az árusokat ráadásul a nevemben, és előre szól, hogy a pesti menyének viszi, úgy kapják össze magukat amikor szedik a zöldséget és a legszebbeket válogassák. Képzelem hogy szerethetnek látatlanban is. Még soha nem mentem ki vele a piacra, pedig már többször szerettem volna. Lehet, hogy szégyell.

Nem csodálom.

Majd megkérdezem róla.

Na ennek a kedves mamának köszönhetem ezt a fantasztikus zöldbabot is, aki még arról is gondoskodott, hogy a szedéstől számított 6-8 órán belül a konyhámban legyen a cucc. Mama egy varázsló. Kérek rá áldást vagy csít, vagy bárakármit, hogy még sokáig hódolhasson ennek a hobbijának. Nem miattam, meg a zöldbab, hanem önmaga miatt. Szerintem az unokái, meg ez piac rituálé a legjobb szórakozása. Hadd szórakozzon még jó sokáig. Köszönöm. Neked is Mama.

Hozzávalók:

1cs leveles tészta

200g zöldbab

100g mozzarella, gouda sajt

2 ek mustár

1.5 ek méz

A besamelhez

60g vaj

40g liszt

350 ml tej

só, szercsendió

2 gerezd fokhagyma

A babot tisztítás után sós forró vízbe 3-4 percig főzzük, majd jeges vízben lehűtjük, és papírra rakjuk, hogy megszáradjon.

A tésztát egy sütőpapírra rakjuk, és a szélét óvatosan bemetsszük egy kés hegyével, körben minden oldalon, egy cm-re a széltől, A tészta közepére kenjük a mézet és a mustárt, ráfektetjük a babokat. Szépen egymás mellé. A besamelhez a vajat felolvasztjuk, és a fokhagymát a liszttel együtt reszelve, vagy egy kicsit összenyomva a vajra rakjuk, fehérre habosítjuk, és felöntjük a tejjel. Sűrűre főzzük, és sóval, reszelt szerecsendióval ízesítjük. A hagymát ha egészben raktuk bele, halásszuk ki. Kanalazzuk a babra, és a reszelt sajttal fedjük be. 220C-ra előmelegített sütőbe süssük meg.

Egy friss olajos borecetes paradicsomsaláta is nagyon jó hozzá.

Holnap indul a munkatálaó rovat, ahol az első munkavállaló Barka Áron lesz.

Egy éve: akár maradék levelestészták felhasználására kis sós falatok

Itt új konyhai játékszer. Amerikában már hódít, biztos vagyok benne, hogy hamarosan kis hazánk konyhai kalandvágyói is beleszeretnek a kreatív praktikus partikellékbe. De mi legyen a neve? Ötleteljetek, legyetek kreatívak, hogy ne láthassátok egyszer se leírva például, hogy  kinyomós nyalóka. Az szomorú lenne.

Push up pops

Még a sima cake pops-nak sem sikerült magyar nevet adni, pedig annak tovább gondolt  változata ez a kis kütyü.

cake pops

A cake pops : papír, vagy fa pálcára szúrt kevert sült tészta , amit általában (sajt)krémmel kevernek össze, hogy nedves, és gyúrható, formázható legyen, majd (csoki)mázzal befedik, és díszítéssel mindenféle figurákat hoznak létre. Rendkívül népszerűek gyerekzsúrokon, fogadásokon, esküvőkön is, persze nem feltétlenül a figurás, hanem az egyszerű gömb alakú letisztult formák. Több könyv is segíti a vállalkozó háziasszonyokat, sőt van blog, amelyik szinte csak ezzel a témával foglalkozik. Leismertebb ezek közül Bakerella, aki már két könyvet is piacra dobott, és aki a ToysRus-al is lepacsizott, hogy még karácsony előtt piacra kerüljön az általa dedikált gyerekeknek szánt alapkészlete, amit persze néha kölcsönkérve a gyerektől anyu is használhat.

Ez az új Push up pops szintén ugyanarra épít, egy pálcára szúrjunk sütit. Mivel azonban egy pálcikára nehéz sütit szúrni, különösképpen ha rétegezni is szeretnénk, kapott szép átlátszó konténert, amiben kedvünkre rétegezhetünk sütit, krémet gyümölcsöt, kéket zöldet fehéret vagy lilát. 

Ötleteljetek, hogy mi legyen a neve!

Állítólag kinyomni és harapni is lehet, de szerintem nem lehet harapni, . Kanál kell hozzá, és még így is óvatosan kell felnyomni, mert könnyen megszalad a kéz, és akkor a padlón végzi a süticsoda. Az enyémet a parkettról nyaltam fel.

Tahát a jellemző kulcsszavak: pálcika, nyalóka, süti, nyomni, kinyomni. Ötleteljetek a néven, a legjobb név kitalálójáé nem lesz más mint a dicsőség, hogy új magyar szót alkotott.

Most pedig az első Push up pops ami kikerült a kezeim közül. Kakaós tészta, sajtos joghurtos krém, és szilva püré. Próbasütést végeztem, így összesen 6 db készült, arra fogom megadni a mennyiségeket.

Hozzávalók:

A tésztához

30g vaj

40g cukor

1 tojás

40g liszt

1 ek kakó

1 mk sütőpor

Krémhez:

125g philadelphia sajt

125 g görög joghurt

1 tk vaníliáscukor

pici reszelt citromhéj

Szilvapüré

400g szilva

1.5ek cukor

1 szelet citrom

1 tk keményítő

Ennyi kell a töltéshez: konténer, süti korong, krém zsákban, szilvapüré

A tésztához a cukrot a vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást, azzal is keverjük, majd az előzőleg összekevert lisztet kakaót és sütőport a tojásos krémhez adjuk. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, és 180C-ra előmelegített sütőbe rakjuk. Kb 12-14 perc alatt megsütjük.

A szilvát a cukorral összefőzzük, majd ha megfőtt, belerakjuk a citromszeletet, hagyjuk még egyet rottyanni, és levesszük a tűzről. Ha langyos kivesszük a citromot, és botmixerrel pürésítjük, belekeverjük a keményítőt, és visszatesszük főni, hogy besűrűsödjön.

Az enyém, nem annyira szép, de az első, és majd megtanulom fényképezni is.

A krémsajtot a cukorral habosra keverjük, és hozzáadjuk a joghurtot meg a citromhéjat. Csöves nyomózsákba, vagy egy zacskóba töltjük.

A kis játékszerünk testével kivágjuk a korongokat a tésztából. Az összeállított push up pops aljába belerakunk egy tésztakorongot, aztán nyomunk bele sajtot, és jöhet rá a szilvapüré. Így rétegezünk sorban egymás után. A krémet és a pürét kicsit leütögetjük, hogy elterüljenek, de csak finoman, mert a nyélnél ütögetve fel is lehet tolni a sütit. Rárakjuk a kupakot, és mehet összehűlni a hűtőbe. A hűtőpolcok rácsaiba nagyon jól be lehet állítani őket. Egy szép masni tálalás előtt, és lehet enni.

A könyvet nem vettem meg, és nem szeretem a színes nagyon habos krémeket, pedig kétség kívül jobban mutatnak. Ám ez a változat közelebb áll az ízlésemhez, így messze nem olyan szép mint esetleg a beillesztett képek, de biztos legalább vagy sőt inkább még finomabbak.

Egy éve: balzsamos céklajoghurt

Szeretem ezt a kezdeményezést. Idén először sikerült olyan tortát választani, ami közel áll az otthoni ízekhez, ami nem túl fancy, és ami könnyen értelmezhető ízvilágú. Nekem határozottan a mákos guba jut róla eszembe, a benne lévő alma ellenére. Krémes, csúszós, kellemes állagú, és az íze is nagyon ismerős, tényleg az jutott eszembe, hogy otthonos. Nem túl édes, nem túl bonyolult, édes vaníliás mákos.

Talán ez is volt az egyetlen hibája számunkra, hogy az alma nem dominált benne kicsit jobban, csak azoknál a falatoknál, amire a tetején lévő atomikusan citromos párolt almából is jutott. Azt pedig azért citromoztam nagyon, hogy ne barnuljon meg véletlenül se. A többi almánál viszont pontosan az előírt mennyiségekkel dolgoztam.

Elkészíteni számomra roppant bonyolult. Az első nehézséget a nagy mennyiségű egyszerre elkészített tortaalap jelentette, amit cukrászati körülmények között feltehetően problémamentesen ki lehet egyszerre sütni, de egy átlagos konyhában erre nincs mód. Ezen persze az is rontott, hogy nem jutott eszembe, hogy én egyszerre süthetnék két lapot, és akkor fele ennyi idő alatt kész lettem volna. Mivel viszont kétszer annyi időbe telt, a harmadik lep sütése után a tésztaalapból, amiben volt felvert tojáshab, és reszelt alma is, valamint cukor, elkezdett kiválni a lé (alma és tojás), és az utolsó két lapot végére szinte alig tudtam kisütni. Szilikonos papíron sütöttem a lapokat, nehezen jöttek le.

A krém elkészítése egyszerűen ment, az almáé szintén, összeállítani elég simán lehet. Én nem vagyok rutinos tortakészítő, nem műfajom ez a réteges krémes torta összeállítás, ami úgy érzem látszik is a végeredményen. Szerintem roppant csúnya lett az enyém, gondolom nagyobb lelkesedéssel és odafigyeléssel szebbet is lehetett volna, de nem sokkal, vagy nem tudom. Szerintem az eredeti sem túl attraktív, ami viszont összhangban áll az ízvilággal is, ami szintén egyszerű. Ez számomra pozitív, és erősen meg vagyok lepve, hogy a zsűri idén nem magának, hanem az átlagembernek választott. Szerintem eddig, ízvilágát tekintve ez a legországabb tortánk.

Háni szerint a torta „átlagos, és semmi extra”. Klári szerint „ja finom, és nem csúnya, inkább rusztikus””, Heni szerint „ ne haragudj, de nem szeretném megkóstolni, az ilyeneknek nem szoktam esélyt adni” (nem tudom mi az az „ilyenek”). Aurél: :hmmm...sokkal jobb mint amilyennek kinéz". Én meg már elmondtam mit gondolok. Pont ugyanaz az előnye, mint a hátránya. Egyszerű, otthonos, ismert ízvilágú. Szerintem ez inkább előny, az én ízlésem tükrében. Tegnap 4 óra hűtés után kóstoltuk, ma másnaposan még finomabb. Én szeretem.

Ja és még valami. Ha szeretném újra elkészíteni, biztosan nem rétegeznék ennyit, megsütném egy szögletes tepsiben a felét, ketté vágnám, az alsó lapra almát, a felsőre krémet tennék, aztán megszórnám mákkal, és raknék rá almaszeleteket. Így lenne belőle süti, amit szögletesre vágnék, és amit ajánlanék kezdő háziasszonyoknak is elkészíteni. Ebben a formában hagyjuk inkább a cukrászokra.

De mindenki elmondhatja a magáét.

Hozzávalók:

A lapokhoz

533g tojásfehérje Kb 12)

330g cukor

200g darált mák

67g édes morzsa

132g reszelt alma

1/3 citrom reszelt héja

A krémhez:

600 ml tej

133g cukor

70g keményítő

3 tojás sárgája

1/3 vaníliarúd

250ml tejszín (állati)

Almatöltelékhez:

500g reszelt almaszelete50g vaj

5g fahéj

1citrom leve

Az elkészítésnél a hivatalos közleményben megadott anyagot idemásolom, én is e szerint készítettem, pontosan így:

A tojásfehérjéből a cukorral kemény habot verünk. A mákot, a morzsát és citromhéjat a reszelt almával összekeverjük, majd óvatosan hozzákeverjük a tojásfehérjéhez. Olajozott, lisztezett sütőlemezekre 6 db doboslap vastagságú tortalapot kenünk. 200 oC-os sütőben 12- 14 percig sütjük. Sütés után melegen alávágunk. Csak közvetlenül a betöltés előtt szúrjuk ki, mivel a laza szerkezet miatt esetleg kicsit zsugorodhat a lap. Így akár 1-2 nappal előre kisüthetjük a masszát.

Kevés tejjel simára keverjük a keményítőt és a tojássárgáját. A többi tejet, a cukrot és a kikapart vaníliarúd tartalmát felforraljuk, majd a folyamatos keverés közben hozzáadott keményítős tojássárga keverékkel besűrítjük. Kicsit szilárdabb krémet kapunk az általában használtaknál, mert nem akartunk egyéb kötőanyagot (pl. zselatin, lékötő stb.) felhasználni a torta elkészítéséhez.

A kihűlt krémhez óvatosan hozzákeverjük a felvert tejszínt. (A jobb és tartósabb állag eléréséhez lehetőleg 35 %-os zsírtartalmú tejszínt ajánlunk.)

Az almát meghámozzuk, lereszeljük, a cukorral, 2 citrom levével, fahéjjal vajon megpároljuk, majd kihűtjük

A betöltéshez hat lap közé felváltva rétegezzük a krém- és almatölteléket:

3 réteg egyenként 20-22 dkg tejszínnel lazított krém,

2 réteg egyenként 30-32 dkg almatöltelék.

Az alma egyszerűbb elegyengetését könnyíti, ha az almával töltött 2-2 lapot előre az asztalon összetöltjük (talán egyszerűbb kézzel elsimítani).

Ezután az alsó lapot megkenjük krémmel és ráhelyezzük a már almával töltött 2-3. lapot.

Erre kenjük a második krémréteget és rátesszük az almával töltött 4.-5. lapot.

Ezek tetejére ismét a krémtöltelék kerül és ráhelyezzük az utolsó lapot is.

Kicsit dermesztjük, majd a maradék krémből a tetejét és az oldalát lekenjük.

Díszítés:A torta oldalán az alsó 2,5-3 cm-t darált mákkal panírozzuk. Tetején a közepét kb. 7 cm-es kiszúró segítségével mákkal megszórjuk.

A díszítéshez használt almát meghámozzuk, negyedelve kevés cukorral és citromlével megdinszteljük. Miután kihűlt, vékony szeletekre vágjuk és belső élét darált mákba mártjuk. A kész tortát 16 szeletre felvágjuk, vaxoljuk. Szeletenként krémstuffokkal és a mákos almaszeletekkel díszítjük.

A vaxot és a stuffokat elhagytam.Bocsánat.

A tavalyi torta : barackos kölestorta. Ott nagy segítség volt a technológia, és a forma, viszont hátránya, hogy a forma nélkül nem lehet megcsinálni. Ami azt illeti sokkal szebb volt, pedig nem lettem bénább idénre.

Köszönöm Maxnak, aki az eredményhirdetés után fél órával áttolta a letölthető receptet, hogy nekiállhassak, és aki fagyiban készítette el ezt a tortát. Ha Gyenesdiáson jártok, kóstoljátok meg. És nem csak a mákos tortafagyit. A többit is..

Ezt sem kell túlbonyolítani. Elég ha némi fűszerrel és vízzel összeforraljuk a szilvát, mixeljük, és beleteszünk egy kanál joghurtot. Gyakorlatilag ennyi a recept. Ugye menni fog?

Amíg fő a szilva elmesélem a zsibbadt hentest. Pár hete történt, a nyár legmeredekebben lőtte a nap sugarait ránk, amit a hentes nem nagyon érezhetett, mert egy bevásásárló központ alsó szintjén klimatizált pult mögött méregette a vásárlókat, mígnem a közelébe értem, így megszólított. Lassan állt össze a kép, hogy mit is szeretnék, de maradtam a csirkemellnél. Mondtam 80 dekát, ha már így rákérdezett, hogy mennyit. Ismeritek a mozdulatot biztosan, amikor a nejlonzacskóval belemarkol, majd ráfordítja a húsra a zacskót, és hajítja a mérlegre. A mérleg 80,2 dekát mutatott, a hentes rám se nézett, csak én ámultam el. Hiába a gyakorlat, aligha tud így kimarkolni minden alkalommal iksz számú csirkét, hogy pont annyi legyen amennyit a kedves vásárló kért. Annyira zavarba hozott vele, hogy pont úgy viselkedtem mint mindig ha zavarban vagyok, elviccelődtem. Így azt találtam mondani neki: Köszönöm maradhat.

A hentes felnézett, és rezzenéstelen arccal azt válaszolta: Köszönöm.

Ha elküld anyukámba, kiszalad egy sit, vagy hasonló a száján, vagy akármibármi, megértem. De nem.

Annyira kétségbeestem, hogy komolyan vett, hogy elkezdtem szabadkozni, hogy ez csak vicc volt, meg jajjdemilyenszuper hogy így érti a dolgát, de semmi reakciót nem váltott ki belőle, így hozzátettem, hogy persze az is lehet, hogy mindegy mennyit rak, mindig 80 dekát mutat a mérleg. Se kép se hang. A fickóról a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ennyire jól nevelt/tréningelt, ennyire bezsibbadt, ivott, vagy robot volt e igazából. Még két napig nevettem, meg hazáig könnyezve. Imádtam.

Most meg a levest imádom.

Hozzávalók:

12 közepes szilva

1 liter víz

1 kis darab fahéj

2 szegfűszeg

1 kis ág rozmaring (opcionálisan)

1 karika citrom

cukor vagy méz

görög joghurt

A szilvát kimagozzuk, és a vízzel meg a fűszerekkel a citrommal főni rakjuk.1-2 kanál cukrot/mézet rakunk bele. Amikor puha a szilva a lé gyönyörű szilvaszínű, kihalásszuk a fűszereket, és kihűtjük. Én éjjelre beraktam a hűtőbe. Másnap a hideg levest botmixerrel zanzásítjuk, és mehet a tányérba, aminek a közepébe egy fagyi kanállal görög joghurtot rakunk. ( én kettőt is)

Pont csak ennyi. Hogy a szilva víz arányt jobban lehessen érteni, a szilvát a lábos aljába raktam, és kb 2x annyi vizet raktam rá, mint ameddig a szilva ért az edényben. Az édességet mindenki maga szabályozza.

Útjára indítok egy új rovatot, aminek a címe munkaTálaló, és mindenféle gasztronómiához kapcsolódó munkakörben beszélgetek munkavállalókkal róluk, és a munkájukról. Az első, mert vannak dolgok, amikben érdemes a csúcson kezdeni, a Zara főszakács lesz. Aztán lesz majd sok minden. Pék, pizzafutár, hentes, mosogató, iskolai dietetikus, tejpult árufeltöltő. Meg ha van jó ötletetek azt is szívesen fogadom.

Egy éve: zabos barackos cobbler

Neve a bis és cotti szóból ered, ami a nálunk is használt kétszersült (főtt) megfelelője.

Elkészítése valóban kétszeri sütéssel jár, egyszer a nyers hosszúkás lapos alakúra formázott tésztát, másodszorra pedig az egyben sült majd később átlósan vágott szeleteket kell megsütni.

Hagyományosan ánizsos-mandulás változatban sütötték, majd később csokis, gyümölcsös, vaníliás, vagy egyéb akár friss alapanyagok is belekerültek, de a vaj, cukor, tojás, mandula és liszt megmaradt alapnak.

Eredete szerint századokkal ezelőtt a tengerészek étele volt, mivel a több hónapos hajóúton sem ment tönkre, vagy penészedett meg ha légmentesen tárolták, a kétszeri sütésnek köszönhetően, ami által a biscotti elvesztette a nedvességtartalmát, amitől pedig száraz és ropogós lett. Állítólag Kolumbusz Kristóf kedvence volt.

Mártogatni kell. Már csak az a kérdés, hogy mibe. Eredetileg Vin Santo-ba (olasz desszertbor). Ma viszont már nem számít szentségtörésnek az sem ha kávéba, capuccinoba mártjuk, sőt rakják fagyik mellé is, de vannak olyan változatok is, amiket egyáltalán nem szükséges mártogatni.

Eltarthatósága valóban 3-4 hónap, ha létezik háztartás amiben nem fogy el ennyi idő alatt.

Egy kérdés maradt: mikortól tudhatjuk biztosan, hogy a biscotti létezett? Évszázadot, vagy évszámokat kommentekben lehet rám zúdítani.

Hozzávalók:

3 tojás

180g cukor

150g zabliszt

200g gesztenyeliszt

1 tk sütőpor

3 ek tej

100g csokicsepp

100g mandula

A tojásokat a cukorral addig keverjük (kézi mixerrel) amíg a cukor el nem olvad. A liszteket a sütőport és a tejet adjuk hozzá, végül keverjük bele a csokit és a mandulát. A tésztát osszuk ketté, és két 5 cm széles, 2cm magas rudat formázzunk belőle (vizes kézzel), rakjuk sütőpapírra, és 180C-ra előmelegített sütőben 25 percig süssük. A konyha meg fog telni csodás sült gesztenye illattal. Csukjuk be az ablakokat, hogy minél tovább szippanthassunk az illatból. Ha kész, vegyük ki, kissé hagyjuk hűlni, majd 1cm vastag szeletekre vágjuk fel a rudakat, és a szeleteket fektessük vissza vágott felükkel a sütőpapírra, majd süssük újabb 6-8 percig.

A tegnapi barackból maradt bort tegyük poharakba, és mártogassunk kedvünkre. Kismókusok ne borba mártogassák, inkább simán tejbe, vagy teába.

Egy éve: sajtorta sütés nélkül, ribizlivel és egy másik, egy duplacsokis biscotti