KajaPiaZongora - recept, receptek

Most tényleg milyen ez már. Lapozni lehet mint egy könyvet. Meg olvasni is, hogy mi van benne. Nem egy szépirodalom, mert a páros oldalakon szárított sonka, a páratlanokon meg lila hagyma van az egész kötetben, de mondjuk ha nem olvasni akarjuk, hanem enni, akkor nagyon jó. Könyvnek kissé unalmas.

Az a krumpli hosszú téli estéket menthet meg az unalmas vacsoráktól. Ráadásul simán lehet mellette monopolyzni, roulettezni, vagy kártyázni a konyhaasztalon és illat fürdőzni a sütőből áramló hagyma-krumpli-sonka kombinációban.

A hozzá való tejfölös mártogató nem kötelező, de melegen ajánlott.

Hozzávalók:

4 nagy krumpli

150g szárított szeletelt sonka

1 nagy lila hagyma

olívaolaj

só, bors

100g gouda sajt

A mártogatóhoz:

100g tejföl

1 chilli paprika

2 ek bazsalikom, és/vagy koriander levél

1/2 lime leve és héja

A krumplikat alaposan megmossuk, és vékonyan bevágjuk, hogy ne essen szét, az alja összetartsa. A szeletek közé hagymát, és sonkát teszünk felváltva, majd meglocsoljuk, vagy ecsettel bekenjük őket pár kanálnyi olívaolajjal. 210C-on mérettől függően 50-70 perc alatt megsütjük. Pár kanál vizet is lehet aláönteni, úgy kicsit gyorsabb lesz. Ha kész, a sajttal megszórjuk, és forrón tálaljuk.

A mártogatóhoz a hozzávalókat aprítjuk, és elkeverjük a tejfölben.

A krumplit édesburgonyára is lehet cserélni alkalom adtán.

Egy éve: Norvég mintás padlizsán

Nem olyan mint a bolti. Ezerszer jobb. Mától új időszámítás kezdődik, soha nem fog tiramisu bolti piskótából készülni, és nem fogunk többé csak kényszerhelyzetben piskótát venni. Már ha létezik egyáltalán olyan.

Amúgy létezik, hogyne létezne. Most a hétvégén is volt kényszerhelyzet, amikor háni főzött, mert én fetrengtem az influenzától. Háni úgy főz, ahogy anyukája süt, azaz csak és szigorúan a jól bevált receptet alkalmazzák mindketten, ami úgy kezdődik, hogy vedd a pénztárcád. Háni gondolta tutira megy, engem az ügyeletről hazafelé, a fiúkkal kiegészítve Leparkolt a Bécsiszelet vendéglő előtt, majd azt mondta rémült kérdésemet megválaszolandó :-Nyugi, nem eszünk itt ... elvitelre kérjük.

Tényleg nagyon megnyugodtam, főleg amikor beléptünk, és megláttam az étterembelsőt. Jézusom. Szavak nincsenek rá. Még a betegségem ködén keresztül is túl sokat láttam, és túl élesen. Időutazás az a hely. A fiúk finnyogták a borjúbécsit, és igazuk volt, az a panír kritikán aluli volt. De aznap háni főzött, addig nem állhattak fel, amíg üres nem lett a tányér, és közben meghallgatták, hogy amíg kapnak enni, és rendesen ellátjuk őket, addig ne fikázzanak, viszont csendben egyenek, mert azzal mindenki jobban jár. Érdekességképpen csak annyit, ha én főzők, azt lehet kritizálni, sőt az is elhangzik olykor, hogy olyat kellene főzni, amit a gyerekek is megesznek nem? Hát így. De azon az éttermen nem tudok felülemelkedni még mindig.

A piskóta viszont szuper kényeztetés, a legjobbik fajtából. Kihagyhatatlan, Rég vártam a megfelelő receptre.

Hozzávalók:

2 nagy tojás szobahőmérsékletű

2+3 ek cukor

75g átszitált liszt

A fehérjét habbá verjük, majd hozzáadjuk a 3 kanál cukrot, és tovább verjük, míg tökéletes kemény habot kapunk, amiből ha kivesszük a habverőket, a hab szép csúcsokat formáz. A sárgájákat a 2 kanál cukorral keverjük 3-4 percig, míg kifehéredik, és habos lesz. A fehérjehab harmadát a sárgájához keverjük, aztán a sárgája felét a fehérjehabhoz adjuk, és óvatosan összekeverjük. Hozzászitáljuk a liszt felét, és habverővel összeforgatjuk, aztán beletesszük a maradék sárgáját, végül a maradék lisztet. Habzsákba tesszük, és sütőpapírra piskótaformákat nyomunk. A tetejüket a finom szemcséjű sütőcukorral megszórjuk, és hagyjuk 5 percig állni. 5 perc múlva újra megszórjuk a maradék cukorral, és 200C-ra előmelegített sütőbe tesszük. 7perc alatt megsül.

A papíron hagyjuk kihűlni. Késsel, vagy spatulával finoman elválasztjuk a piskótákat a papírtól.

Egy éve: vízen kullogó

A brokkoli mindenhogy jó, de sütve a legfinomabb. Amikor megpirul, finom édeskés ízt kap. Talán köretnek kellene ajánlanom, de nekem ez egy ebéd . Egy komplett ebéd.

Amíg elkülditek a gyermeket, a férjet, vagy a feleséget brokkoliért, megosztok veletek valamit.. Tavaly a NoSalty kedvesen invitált, hogy vendégeskedjek náluk egy recept erejéig, amit örömmel el is fogadtam, és egy rám nem jellemző, cupcake recepttel, a Feketeerdőével jelentem meg náluk.  (ami a Sacherből született)Talán június lehetett. Vagy július. Most hogy véget ért az év, az oldal mindenféle statisztikákat készített, és kiderült, ez a cupcake lett a harmadik legnépszerűbb blogger recept az évben. Köszönöm mindenkinek aki rákattintott, köszönöm azoknak, akik azóta ideszoktak hozzám, és rendszeresen olvasnak, és köszönöm a Nosaltynak is, hogy felismerte, hogy egy csiszolatlan gyémánt vagyok. Jobb későn mint soha.

És most valami sokkal viccesebb. Levert az influenza (nem ez a vicces) így hánira hárult, hogy hazafelé bevásároljon. Fel is hívott a boltból, hogy akkor most mit kérek. A zöldséges pultnál állva azt mondta :-...kétféle krumpli van hálós, meg amit szedni kell. Amit szedni kell az hosszúkás.

-Oké, akkor a hosszúkásból válogatnál úgy másfél kilót? Nem sokára haza is jött. Én csak másnap reggel keveredtem ki a konyhába, és akkor láttam, hogy az a drága jó ember édesburgonyát hozott. És még csak fel sem merült benne, hogy ez nem az ami. Az tény, hogy nem sűrűn van itthon olyan, mert én nem kedvelem különösképp, a belőle készült pitét pedig értelmezni sem tudom, pedig kevés dologgal vagyok így. Szóval van most itthon még egy kiló, mert felet mér megvett belőle, és ő szereti, a fiúk nagyon finnyogtak. Az első zöldség, amit háni eszik egyedül. Idáig jutottunk. Lehet, hogy egyszer én is megszeretem majd. Addig meg várok türelmesen, és háninak adom az én adagomat is.

Hozzávalók:

1 fej brokkoli

3 gerezd fokhagyma

1 ek bazsalikom

1 marék fenyőmag

parmezán

5-6 ek olívaolaj

citrom lé, és héj

só

A brokkolit rózsáira vágjuk, és olajjal meglocsoljuk, megsózzuk,átforgatjuk, a fokhagymával együtt 200-220C-ra előmelegített sütőbe rakjuk. Kb 20 perc alatt megsül. Mikor kivesszük, meglocsoljuk még 1-2 evőkanál olajjal, csavarunk rá 1-2 ek citromot, megszórjuk a reszelt citromhéjjal, a parmezánnal, apróra vágott bazsalikommal és a az előzőleg megpirított fenyőmaggal.

Egy éve: centrifugáltam

Inkább citromos mint édes, inkább keserű mint savanyú, és inkább száraz mint nedves, igazi hardcore darab. A citromos és a a száraz jelző a tortára magára, a keserű meg a tetején lévő citromra vonatkozik, és első hallásra egyik sem túl ideális, mégis nagyon jó. Főleg másnap.

Annyira szép, hogy ha nem ízlene, akkor is megbocsátanék neki, de szerencsére erről nincs szó. De jobb tudni mi is az igazság pontosan. A torta a citromlétől nyersen kimondottan savanyú, de ez a sülés közben szelídül kissé, és édes is lesz mire megsül. A kukoricadarabok finoman ropognak első nap, de másnapra felpuhulnak. Én imádom, amikor ropog a fogam alatt a dara, de tudom, hogy csak kevesen vannak ezzel így, ám itt még nem kell feladni, most jön a java. A citromkarikák a hosszú főzési időtől a rajtuk lévő héj miatt kissé megkeserednek, de a cukortól meg karamellizálódnak is, ami nagyon jó párosítás. (engem határozottan a grapefruitra emlékeztetett) És morzsás meg száraz ls ez a tészta, ami már megint valami olyan, amit csak kevesen szeretnek, de én igen, mert egy üres teához nincs jobb egy száraz morzsás sütinél. Na ennyi, ha valaki nem rettent el ennyi negatívum után, akár meg is sütheti, mert egyszerű lesz ígérem.

Hozzávalók:

150g liszt

35g kukoricadara

1/4tk sütőpor

1/4tk só

1 nagy tojás

120g cukor

60ml olívaolaj

30ml citromlé (friss)

1 ek citrom héj

¼ rúd vanília belseje

kandírozáshoz:

citromkarikák (6 szelet)

50g cukor

120ml víz

A citromkarikákat a vízzel, és a cukorral odatesszük lassan főni, kb 20 perc kell hozzá, hogy kész legyen. A tortához a lisztet, a darát, a sót és a sütőport összekeverjük, és félrerakjuk. Az egész tojást a cukorral kézi mixerrel alaposan kikeverjük, ez kb 3 perc, majd hozzáadjuk az olajat a citromlét, a héjat és a vaníliát, elkeverjük, végül a lisztes keveréket is belerakjuk, elkeverjük.

Egy kivajazott mini tortaformába ( ha normál méretben gondolkoztok, dupla mennyiséget vegyetek)

öntjük a tésztát, és előmelegített sütőben170 °C-on aranyszínűre sütjük.

A kész citromszeleteket szilikonos sütőpapírra kivesszük, és egymás mellé rakjuk, hagyjuk kihűlni. A karamelles lábost pedig tilos a mosogatóba tenni, mert remek ital nyerhető belőle, de ezt majd megint holnap. A kész tortát megszórjuk porcukorral, és a citromkarikákat a tetejére rakjuk.

Egy éve: az imádott Alma sárlottka

Az almaszósz kilépett végre gyermeki jelentésköréből, és mostantól sokkal több mint holmi Halász Jutka dal. Az almaszósz mostantól új konyhai barátom. Nem holmi bébipapi, sokkal több rejlik benne.

Bámulatos ízekre és végtelen lehetőségekre leletem. A kedves mamai mindig küld almát meg, tojást, meg....a pesti rokonoknak, de az almájával nem vagyok jó barátságban. Gyönyörű, piros, és mindig egészséges, de édes, kissé kásás, nem elég res, és semmi savanyú íz nincs benne, így nem szeretjük igazán. Na ebből az almából készítettem almaszószt, és lett az olyan, de olyan, hogy csak lestem mint nyúl a bokorból. Ennek az almának előcsalta az összes ízét, ami szerintem benne sem volt, vagy ha igen, akkor annyira mélyen rejtezett, hogy én sose találtam, pedig meglehetősen ízérzékeny vagyok. Teli lett virág, és gyümölcs ízzel, az almán kívül. Elkezdtem hát kísérletezni, mézzel, cukorral, agave sziruppal, és nagyon meglepő eredményeket kaptam. Mindtől más és más lesz egy adott alma típus, és más-más almának más-más édesítő áll jobban. A z alma önmagában is nagyszerű, de az édesítőszer is fűszerez rajta, és a fűszerek is csodát tesznek. Fahéj, kardamom, rózsabors, naracsvíz, szegfűszeg. Ezeket próbáltam eddig én. De simán citrommal, és cukorral, vagy mézzel is tökéletes, fűszerek nélkül, akkor tényleg az almákat lehet felfedezni, hogy menyire mások.

Mire lehet felhasználni? A legnyilvánvalóbb, a szószként tálalás mondjuk egy császármorzsához, ahogy azt sógoraink is teszik, vagy kevert tésztákba zsiradék csökkenthető, ha almaszósszal pótoljuk. Tésztákhoz, felfújtakba, húsok mellé. Ennyit gyorsan.

Most pedig arra bíztatok mindenkit, hogy kezdjen el kísérletezni, és fedezze fel az alma új világát. Forrón üvegbe téve tartósítószer nélkül mehet a kamrapolcra, ahonnan bármikor levehetjük aztán.

Hozzávalók:

600g hámozott alma

3 ek cukor, vagy méz, vagy agave szirup

1 citrom leve

a fűszerek opcionálisak, vagy nem is feltétlenül szükségesek

2-3 ek víz

Az almát kockára vágjuk, és az édesítővel, citrommal, vízzel, valamint a fűszerekkel főni rakjuk alacsony lángon. Puhára főzzük, majd levesszük a tűzről, és azon melegében ráküldjük a botmixert. Ha püré lett belőle, azonnal használható, vagy forrón lehet üvegekbe zárni.

Majd lesz még recept is ezzel a kis huncutsággal, a palacsintán kívül.

Egy éve: Tepertős szilvalekváros papucs

Bár a palacsintát megunni nem lehet, mégsem árt egy kis változatosság. Egyszer azt kommenteltem egy amerikai fotós oldalán, aki a rakott (csúsztatott) palacsintát mint szupermagyar tradicionális desszertet jellemezte,(azt sugallva, hogy ez minden vasárnap ott van a húsleves után az asztalon) hogy bár gyakorta forgolódok a konyhában, illetve sűrűn sütök palacsintát, még soha de soha nem készítettem rakott palacsintát, illetve senkit nem ismerek, akinek szokása lenne, vagy valaha is készített volna ilyet.

Ez most arról jutott eszembe, hogy életem első rétegezett, palacsintáját készítettem el, és ezt is inkább kalandvágyból, mint tradícióból merítve. Bár meg kell hagyni, a rétegzés biztosan az eredeti csúsztatott palacsintáról jutott eszembe, de a töltés ötletét a kényszerűségből készített almaszósz adta, illetve Lóri mákos tészta igénye. Annyira de annyira jó lett. Az aránya is lenyűgöző volt. Normál palacsinta mérettel is meg lehet csinálni, de ez a kicsi nekem nagyon bejött, ettől is sokkal kívánatosabb volt számomra, mint egy átlagos palacsinta.

Az almaszószról szándékozom majd holnap írni kicsit részletesebben, mert új dimenzióba helyezte az almát, addig meg csak úgy fogom emlegetni, hogy almaszósz. Tehát recept külön majd holnap, addig meg a palacsinta.

A mákról meg a porcukorról sem írnék stabil mennyiséget, csak annyit, hogy ízlés kérdése ki mennyire szereti édesen, vagy kevéssé édesen, így keverjen magának mindenki egy számára megfelelő arányú porcukros mákot, és azt szórogassa kedvére.

Hozzávalók:

6 ek (120g liszt)

1 nagy tojás

1 csapott ek cukor (15g)

¼ tk só

tej

½ ek olaj

6-8 ek porcukros mák

350ml almaszósz

A lisztet a tojással, a cukorral és a sóval annyi tej hozzáadásával keverjük csomómentesre, hogy az átlagosnál egy kicsit sűrűbb palacsintatésztát kapjunk. Azért kell kissé sűrűbbre készíteni, mert vastagabb is kell, hogy legyen egy kicsit a palacsinta az átlagosnál, de aki amúgy is vastag palacsintát szokott készíteni, az ezt a mondatot ne vegye magára. Igen, vizet én nem tettem hozzá, csak tejet. Hogy miért? Mert én így szeretem.

A palacsintákat kisütjük, és elkezdjük rétegezni az első palacsintára almaszószt, kb egy kanállal, de ez ugye méretfüggő lesz, majd egy másik palacsinta mákkal szórva, és ez így megy amíg van mindenből. Mikor kész vagyunk, tegyük félre egy-két órára. Nem kell lehűteni, egyszerűen csak szobahőmérsékleten hagyjuk hogy a nedvek kicsit összekeveredjenek. Ettől a várakozástól klasszul stabilizálódnak is egymáson a rétegek, könnyen lehet majd vágni, és nem csúszkálnak majd egymáson.

Azért azt elmondhatnátok, hogy szoktatok, e, vagy valaha készült e a családban rakott palacsinta, vagy ez csak nálunk nem volt szokás?

Egy éve: Lencse chilli házi kolbásszal

Ismerős a helyzet amikor másfél kanál bolognai szósz marad , de azért már nincs kedved negyed adag spagettit főzni ugye? Van az úgy bizony, és mostantól nem kell a kedv sem. Új recept kell, bolognais szendvics recept.

Na viszont ha bárki azt hiszi ezzel megoldódott a probléma, téved, a probléma egyszerűen csak más problémává alakul, ugyanis a másfél kanál csak egy szendvicsre elég, így aki lemarad annak meg az lesz a baja, hogy neki nem jutott. De ez már egy más kérdés.

Aurél gyermekemet sikeres vizsgájáért, egy nagy doboz bolognai szósszal jutalmazta a kedves mama, (a doboz tetejére írva gratulációját) mindenki nagy örömére, és a fent említett másfél kanalas esettel találtam szembe magam a nap végére.

Síelés előtti péntek volt, és majdnem üres hűtő, így kézenfekvő volt a szendvics megoldás, és még a sajtokban sem finnyáskodtam. Pannónia sajt volt itthon, az került bele. A sajt milyenségétől nem jobba vagy rosszabb, hanem ilyenebb, vagy olyanabb lesz inkább. A Pannóniától édeskés lett. Ajánlom figyelmetekbe, igen jó ötletnek bizonyult ez a felhasználási mód

Hozzávalók:

1,5 kanál (sűrű) bolognai szósz

2 szendvicskenyér

1,5 ek olíva olaj

sajt

A kenyeret megkentem a szósszal, ráraktam a sajtot, és összenyomtam, hogy a kenyérszeletek összetapadjanak. A szendvics mindkét oldalát ecset segítségével megkentem olívaolajjal, és serpenyőben megsütöttem. Friss salátával frissen melegen ajánlatos enni, amíg nyúlik a sajt benne.

Ha a szósz híg, érdemes lassan elforralni róla a vizet, így sűrűbb, koncentráltabb lesz, és nem folyik ki a kenyérből, illetve nem áztatja el azt. Más okosságot nem tudok hozzátenni.

Holnaptól bevetem magam a konyhai élvezetekbe. Hiányzott a konyhám, szeretem a kényelmét, és a felszereltségét. Mindenütt jó, de legjobb...

Egy éve: Brokkolis töltött krumpli,  Avocado torta citromos sajtkrémmel (ezt nagyon ajánlom), Matcha tea pillangók

Az van, hogy a Bécsi Melange egy fogalom. Az osztrák kávé meg egy másik. Gyászos napokat élek kávéügyileg. Háni évekkel ezelőtt rám sütötte, hogy kávéfüggő vagyok. Igaza van, de magam azzal egészíteném ki, hogy minőségi kávéfüggő vagyok. A rossz kávék bosszantanak. Mérhetetlenül.

Sok oka van annak, hogy az olasz sípályákat preferálom, és ennek egyik oka csak a kávé. Négy nap alatt egy , azaz egy normális kávét kaptam eddig. Valamilyen rejtélyes, (na jó egyáltalán nem) okból kifolyólag itt a kávégépek nélkülözik az mind a kávét adagolás, és tömörítés manualitását, mind pedig a tejhabosítás ember által tökéletesített műveletét. Hogy miről is beszélek. Nálunk, otthon csak az ÖMW kutakon szoktam ezzel a típusú géppel találkozni, ami nem véletlen, hiszen az ÖMW  (asszem) osztrák érdekeltség. Szóval ha valaki kávézott már ott, az tudja, hogy azok a gépek egy kifolyón keresztül töltik meg a poharat. Akkor is ha espressot (hahha) kér az ember (de ezt ott sose tegyétek) és akkor is, ha pl. tejeskávét. Az emberi tényező annyi csak, hogy alárakja a kifolyó alá a bögrét, megnyomja a megfelelő gombot, és a pohár teli lesz. Ez konkrétan automata, csak kávégép küllemű.

Márpedig. A jó kávé a jó gépen, és a munkaerő szakértelmén, valamit értelemszerűen az alapanyagon múlik. Ugyanis a kávét adagolni, tömöríteni kell, a tejet pedig megfelelő hőmérsékletűre, és állagúra kell készíteni, már ami a tejhabot illeti. Ezekből az automatákból forró, túlgőzölt, túlvizezett szörnyek kerülnek ki, a kávé is vizes külön, a tejhab meg még inkább.

A négy nap alatt egy, azaz egy jó kávét ittam, egy hegytetőn, miután alaposan megvizsgáltam, hogy itt legalább a gép manuális, hagyományos, van esélyem a jó kávéra, majd miután ezt megvitattam hánival, kiderült, hogy a pult mögött álló úriember nagyon magyar, és még kávét főzni is tud.

Csak úgy mellesleg: kalandvágyból érkeztek erre a szezonra dolgozni a barátnőjével aki a konyhán kapott munkát, szívtak eleget az elején nyelvtudás híján, mivel csak a gimiben tanulták, (az se ma volt), de most már kezdik jól érezni magukat.

A kávé ennyire magasan végre jó, így nem sajnál az ember lánya...2.90-et adni érte, pláne, hogy egy after eight bon-bon a kísérő. Így legalább értjük miért kerül ennyibe.

A faluban nincs normális kávé. Azért nem vagyok már rutintalan, erre számítottam. És hogy megelőzzem az igazi bajt, hoztam magammal egy kotyogót, amit kb 5 éve nem használtam. Tegnap estére jutottam el odáig, hogy vettem kávét a boltban, mert elfogytak a lehetőségek a környéken. Ám öt év nagy idő. Úgy elrontottam az első kávét hogy kiöntöttem. Megtömtem. Nem kicsit, nagyon. Mint az otthoni gépemet. Fél felsőtestes terhelést adok neki, (az kb 15 kiló belőlem) hogy alaposan betömörödjön, és ez otthon kiváló kávét eredményez. Na a kotyogóból viszont a jól betömörített kávé nem jön ki. Derekasan szívtam. A második főzés kevesebb tömörítéssel, -csak hogy megnyugodjon mindenki- kiváló lett.

Aki elsőre megmondja hol, és milyen sorrendben ülünk, annak viszek egy doboz szuvenír kávét

Az egész bejegyzés legfőbb tanulsága tehát az, hogy A Bécsi Melange egy fogalom, de nem szabad ebből kiindulni, mikor Ausztria egyéb helyein kávézunk.

Egy éve: Hóspájz az autóba

Mit csinál a blogger, amikor síel? Síel naphosszat, aztán meg már sötét lesz, és akkor jön a csacsikacsalád, aki éhes, így főz. Nem szeretünk osztrák félpanziót kérni, mert egy héten legalább háromszor egybesült sertéshússzeletet adnak valamilyen öntettel, amitől mindannyiunkat kiráz a hideg. Háni azt is hozzá szokta tenni, hogy egyébként mindegy is, hogy milyen ízű, számára annyira visszataszító egy szelet hús a tányéron leöntve, hogy már a látványtól kész van.

Nekem pedig, szerencsére nem okoz gondot a főzés, illetve szeretjük ha van saját nappalink, ahol társasozhatunk, kártyázhatunk, fetrenghetünk, így a pálya menti apartmanokat részesítjük előnyben.

Az első síeléssel töltött nap vacsorája a paradicsomos spagetti húsgombóccal, amihez a hozzávalókat a Sparban vettem, és jól megmondom azt is mennyibe került ez a vacsora. Mielőtt a szupertudatosak beszólnának, jelzem, itt a gasthof levesek is porból készülnek, és a császármorzsa is, illetve a vínersniccelhez a krumplipüré szintén por, a sültkrumpli meg fagyasztott szörny, tehát organikus ételhez parasztháznál (nyáron), vagy Salzburgban juthatnánk legközelebb, amúgy meg kell néha a junkfood, miheztartás végett.

A mai hozzávalóknál nem a mennyiség, hanem az ár lesz elöl

Hozzávalók

1,59 barilla spagetti

1.29 húsgolyó alap

4.49 darálthús (500g)

1.79 pizzaszósz (400g)

1.39 öt fűszeres paradicsom szósz

1.59 parmezán

Ez, ha minden igaz: 11.14 euró, meg fél munkaóra a részemről. Itt megjegyzem, az én munkaórám volt a legdrágább. Összehasonlításképpen pedig , ebédnél egy császármorzsa almaszósszal volt 9,5 euró, de a kilátás megfizethetetlen, a levegőminőség páratlan, és az osztrák paraszt pedig, amelyik a felső teraszról lehajított egy csikket, az asztalunkra, közvetlen Vince fején pattanva a tányér mellé, az pedig felháborító volt.

Jöhet még beszámoló?

Egy éve: Vajon sült sárgarépa granolatával

Nehéz a házi rétesekkel vetekedni, és most sem ez a cél. A cél az, hogy élvezhetővé tegyük a boltban kapható kész réteslapokat. Nem nehéz, apró trükkök kellenek csak hozzá. A torta meg nem is igazi torta, de formáját tekintve mégiscsak az, így egyszerűbb a megnevezése. 

Tehát. Ezeknek a boltban kapható réteslapoknak sok bajuk van, de mégsem reménytelenek. Bár anyukám tudott rétest sütni, a normál napi munkamenetbe mégsem tudta beilleszteni a valódi rétes sütését (ahogy én sem), valahonnan mégis tudta, hogy lehet ehetővé tenni.

Vaj, vaj, vaj, és tejföl, némi tojással elkeverve. Ennyi plusz szükségeltetik a normál hozzávalókon kívül. A vajtól finoman roppanni fog, a tejföl pedig plusz nedvességhez juttatja, ami amúgy nem sok van a tésztában. Ez főleg akkor szükséges, ha fel akarjuk tekerni, mert akkor sokszor eőfordul, hogy annyira törik, hogy ez lehetetlen. Ha viszont megkenjük a tejföllel, akkor rugalmasságot kap a tészta. Ennél a torta formánál nincs szükség erre a rugalmasságra, de az állagának és az ízének nagyon jót tesz mégis.

Egy csomag, azaz 8 laphoz fogom megadni a mennyiségeket.

Hozzávalók:

1 csomag réteslap

80g vaj olvasztva

1 kis doboz tejföl

2 ek (házi) vaníliáscukor

1 kis tojás

5 nagy alma

4 ek cukor

1 citrom leve

½ tk fahéj

6-8 ek zsemlemorzsa

Az almákat megpucoljuk, és ha feltekerjük kockákra, ha torta készül szeletekre vágjuk. Meglocsoljuk a citrom levével, és félre rakjuk. A tejfölbe beleütjük a tojást, és a vaníliás cukorral elkeverjük. A lapokat kivágjuk kerekre, egy tortakarima mentén. Erre a karimára szükség lesz később is. Az első lapot egy szilikonos sütőlapra tesszük, és megkenjük vajjal, a második lapot rátesszük, és szintén megkenjük vajjal, rátesszük a harmadik lapot is, amit viszont a tejföllel kenünk meg. Most jöhet a kivajazott karima a lapok köré, és negyedik lap, amit megkenünk vajjal újra, és megszórunk kevés zsemlemorzsával. A cukorral és fahéjjal elkevert almából jöhet egy réteg gyümölcs,majd újra a lapok, most egy vajas, amit tejföllel is megkenünk, egy amit szórunk, almával töltünk, és végül két vajas, mert a tetejét is meg kell kenni. A maradék tésztából derelyevágóval vágjunk csíkokat, azzal díszítsük a tetejét.

210C-ra előmelegített sütőben aranyszínűre sütjük.

Tehát még egyszer a rétegek.: vajas, vajas, tejfölös, vaj-morzsa-alma, vaj-tejföl, morzsa-alma, vajas, vajas.

Ha tekerni akarom a lapokat, akkor kettőt szoktam használni egy réteshez, akkor az alsót csak vajazom, a másodikat vajazom, és meglocsolom tejföllel, az alsó szélén megszórom egy csíkban a morzsával, rárakom az almát, feltekerem, és mielőtt megsütöm még egyszer bekenem vajjal.

Végül még egy titok, amit ki se merek ejteni a számon, ezért hogy mivel vágom, azt a képről kell tudni értelmezni. Viszont nagyon szépen lehet vágni ezzel a módszerrel a rétest akár torta, akár tekert.

Egy éve: Tojás caesar, és így készül az igazi rétes